Szellemi fejlődés

efi írta:Szerintem az a társadalom, ahol van törvény az állatok védelmére, erkölcsileg fejlettebb, mint az a társadalom, amiben nincs, ezt akartam mondani. És ez csak egy példa, tudnék mondani másokat is.

Áprilia írta:

fortis írta:
Arra gondolok, hogy rengeteg évezred és újjászületések történhettek már, de az emberiség még mindig ugyan olyan hülye, mint amilyen volt.  

Nemrég még gőzerővel bizonygattad a spirituális evolúciót, hiába állítottuk mindannyian az ellenkezőjét.....

efi írta:A karma nem tanít, hanem egy olyan törvény, mint az, hogy ha feldobsz valamit, az leesik.
A cselekedeteddel elindították egy folyamatot, ami bekövetkezik, ez a karma.

efi írta:

fortis írta:
rengeteg évezred és újjászületések történhettek már, de az emberiség még mindig ugyan olyan hülye, mint amilyen volt.  Szóval nem látom a biztosítékot, a változásra. Tudunk e egyáltalán változni?

Először is, ha az emberiség tényleg olyan hülye, mint régen, az nem jelenti azt, hogy te vagy én vagy bármelyik ember, akit kiválasztunk, nem fejlődött. (Fejlődés alatt feltételezem, az erkölcsi fejlődést érted, nem mintha másféle fejlődéssel más lenne a helyzet).
Aztán meg viszonylag ritkán születünk újra, lehet, hogy két korszakot összehasonlítasz, de nem ugyanazokat az embereket hasonlítod össze, mert nem ugyanazok élnek a két korszakban.

Másodszor én úgy látom, hogy a fejlődés már az én életem alatt is észrevehető. Például ma már vannak törvények, amik az állatkínzást szankcionálják, a gyerekkoromban nem voltak ilyenek.

Blueeye írta:

efi írta:

fortis írta:
rengeteg évezred és újjászületések történhettek már, de az emberiség még mindig ugyan olyan hülye, mint amilyen volt.  Szóval nem látom a biztosítékot, a változásra. Tudunk e egyáltalán változni?

Először is, ha az emberiség tényleg olyan hülye, mint régen, az nem jelenti azt, hogy te vagy én vagy bármelyik ember, akit kiválasztunk, nem fejlődött. (Fejlődés alatt feltételezem, az erkölcsi fejlődést érted, nem mintha másféle fejlődéssel más lenne a helyzet).
Aztán meg viszonylag ritkán születünk újra, lehet, hogy két korszakot összehasonlítasz, de nem ugyanazokat az embereket hasonlítod össze, mert nem ugyanazok élnek a két korszakban.

Másodszor én úgy látom, hogy a fejlődés már az én életem alatt is észrevehető. Például ma már vannak törvények, amik az állatkínzást szankcionálják, a gyerekkoromban nem voltak ilyenek.

Törvény van sok mindenre, csak a paraszt nem tartja be. A törvény nem nekünk kell, az állatkínzót meg nem érdekli.

Így semmi értelme a törvénynek. csak itt helyben mennyi ilyen van. És nem félnek semmilyen törvénytől, nincs következmény.

Aki éhezteti az állatát, és bezárnám, és nem adnék neki zabálni addig, amíg nem zörögnek a csontjai. Már itt életében tapasztalhatna. Kár hogy nem rajtam múlik.

efi írta:Szerintem az a társadalom, ahol van törvény az állatok védelmére, erkölcsileg fejlettebb, mint az a társadalom, amiben nincs, ezt akartam mondani. És ez csak egy példa, tudnék mondani másokat is.

Blueeye írta:

efi írta:Szerintem az a társadalom, ahol van törvény az állatok védelmére, erkölcsileg fejlettebb, mint az a társadalom, amiben nincs, ezt akartam mondani. És ez csak egy példa, tudnék mondani másokat is.

Hát elég fura, mert a németek nagy része él-hal az állatokért, van egy réteg, aki szexuális célokra használja őket. És amikor meg akarták szüntetni ezt a lehetőséget, felháborodtak a jogaik miatt?? !!

És az állatokat megkérdezték, akarnak-e szexelni "emberekkel"? Akarom mondani, állat alatti lényekkel.
Az ego mondja: jogom van hozzá...

efi írta:De nem arról van szó, hogy az egyes személyek élnek-halnak-e az állatokért, hanem hogy a társadalom védi-e törvénnyel az állatokat az egyes személyektől.

fortis írta:

efi írta:A karma nem tanít, hanem egy olyan törvény, mint az, hogy ha feldobsz valamit, az leesik.
A cselekedeteddel elindították egy folyamatot, ami bekövetkezik, ez a karma.

Na jó, de ha feldobsz egy követ, az csak egyszer fog leesni. A karma ezt olykor cáfolná szerintem.

efi írta:Az lenne az egyik dolgunk a földi életben, hogy ezeket a karmákat ledolgozzuk, az ellenfeleinkkel kibéküljünk, a haragosainknak megbocsássunk, de ehelyett csak újabb és újabb karmákat halmozunk fel.

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:
Arra gondolok, hogy rengeteg évezred és újjászületések történhettek már, de az emberiség még mindig ugyan olyan hülye, mint amilyen volt.  

Nemrég még gőzerővel bizonygattad a spirituális evolúciót, hiába állítottuk mindannyian az ellenkezőjét.....

Én nem állítottam soha semmit

Áprilia írta:

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:
Arra gondolok, hogy rengeteg évezred és újjászületések történhettek már, de az emberiség még mindig ugyan olyan hülye, mint amilyen volt.  

Nemrég még gőzerővel bizonygattad a spirituális evolúciót, hiába állítottuk mindannyian az ellenkezőjét.....

Én nem állítottam soha semmit

Nem ártana néha visszaolvasnod magad.

fortis írta:

efi írta:Az lenne az egyik dolgunk a földi életben, hogy ezeket a karmákat ledolgozzuk, az ellenfeleinkkel kibéküljünk, a haragosainknak megbocsássunk, de ehelyett csak újabb és újabb karmákat halmozunk fel.

Az a baj, hogy sokszor előfordul, hogy kibékülünk, megbocsájtunk, és ezt a másik gyengeségként könyveli el. Innen mindent megtehet velünk, mert úgy sem fogunk rá haragudni, és úgy is megbocsájtunk. 
Attól tartok ez is hozhat karmikus visszahatást, mert ugye a kihasználtság, vagyis annak elviselése a fentebb említett hozzáállásunk miatt is  lehet, egy negatív dolog.

Blueeye írta:Valahol írtam, a nem cselekvés vagy a mulasztás is karmát okoz, vagyis van visszahatása.

efi írta:Ha "elviseled" a másikat, akkor nem békültél ki. A kibékülés nem a felszínen kialakított helyzetet jelenti, hanem egy olyan érzést, ami a lelkedet a gyökeréig átjárja. A megbocsátás sem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, hanem azt, hogy a neheztelésnek a legapróbb morzsája sincs a lelkedben. A szellemi világban csak az igazi érzések számítanak. Mi legtöbbször nem annak nevezzük, amit érzünk, mint ami az valójában.

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:

Én nem állítottam soha semmit

Nem ártana néha visszaolvasnod magad.

Mindegy, hogy mit sugallanak a szavaim Áprilia. Aki ismer az tudja, hogy semmi mellett sem kötelezem el magamat. Tehát nem állítok, csak felvetek gondolatokat. 
Ennyi idő után te is ismerhetnél már, hogy ezt tudd rólam.

Blueeye írta:Valami kijött ma belőled, eltaláltam?

Áprilia írta:

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:

Én nem állítottam soha semmit

Nem ártana néha visszaolvasnod magad.

Mindegy, hogy mit sugallanak a szavaim Áprilia. Aki ismer az tudja, hogy semmi mellett sem kötelezem el magamat. Tehát nem állítok, csak felvetek gondolatokat. 
Ennyi idő után te is ismerhetnél már, hogy ezt tudd rólam.

Mindig ezt szajkózod az ilyen helyzetekben ahelyett, hogy vennéd a fáradtságot és utánajárnál a dolgoknak. Szellemi restség és lustaság.

fortis írta:

efi írta:Ha "elviseled" a másikat, akkor nem békültél ki. A kibékülés nem a felszínen kialakított helyzetet jelenti, hanem egy olyan érzést, ami a lelkedet a gyökeréig átjárja. A megbocsátás sem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna, hanem azt, hogy a neheztelésnek a legapróbb morzsája sincs a lelkedben. A szellemi világban csak az igazi érzések számítanak. Mi legtöbbször nem annak nevezzük, amit érzünk, mint ami az valójában.

De hát én is ilyesmire gondoltam. Megbocsájtasz, sőt ehhez az is közre játszhat, mert mondjuk szereted a másikat. Tehát maradéktalan a megbocsájtás , tételezzük fel.  A másik viszont beléd rúg lelkileg. Megint megbocsátasz, és aztán megint beléd rúgnak.  Efikém hová vezethet ez?

fortis írta:Na igen, érről van szó, de ha az ember ilyenkor belebetegszik a nagy szeretetébe, akkor ez most karmikus visszahatás lehet?

Blueeye írta:

fortis írta:Na igen, érről van szó, de ha az ember ilyenkor belebetegszik a nagy szeretetébe, akkor ez most karmikus visszahatás lehet?

Szerintem igen. És ilyenkor rosszuk döntünk, mert nem látunk a nagy "szeretettől". Ami lehet hogy nem is valódi szeretet?

Blueeye írta:Szerintem amikor túl engedékenyek vagyunk szeretetből, rossz karmát csinálunk magunknak és másoknak is. Nekik meg azért, mert nem jelöltünk ki határokat, így nem tudják meddig mehetnek el. mert ők még nem tudják, sokszor mi sem, na ebből van a nagy katyvasz. Ebből a gödörből ki kell mászni.