Szellemi fejlődés

Egészen pontosan az ellentétek oszlatásáról. Fellazításáról. Nem szításáról. Ezért minek vonódnának be azok, akik nem is érintettek? Pláne úgy, hogy valaki mellé állnak. Az aztán nem az enyhülést segíti, ha "neked van igazad" típusú közlésekkel beszállnak.
Enyhülés sosem attól lesz, hogy az egyik fél belátja a másik igazát, Pláne karmikus eredetű ellentéteknél, amikről itt szó van, hanem kölcsönös elfogadási szándékból egymás igazsága iránt.
Ha más is beszáll, azzal Nemhogy oldódnak a karmikus kötelékek, hanem újabbak keletkeznek.

efi írta:

Még egyszer mondom, nincs joga egyik embernek a másikat nevelni. Fejlődni önmagának kell mindenkinek, önszántából, úgy ahogy jónak látja. Vagy ha nem akar fejlődni, az is csak rá tartozik. Énrám meg a saját fejlődésem. Ehhez szükségem van a veletek történő interakciókra, de nem arra, hogy mások minősítgessenek.

Értem, akkor nem vállaltál gyermekeket sem? ha igazad van?

Efi nem a gyereknevelésre célzott, hanem arra, hogy pl. itt a forumon mi ne neveljük egymást.

ionon írta:

efi írta:

Még egyszer mondom, nincs joga egyik embernek a másikat nevelni. Fejlődni önmagának kell mindenkinek, önszántából, úgy ahogy jónak látja. Vagy ha nem akar fejlődni, az is csak rá tartozik. Énrám meg a saját fejlődésem. Ehhez szükségem van a veletek történő interakciókra, de nem arra, hogy mások minősítgessenek.

Értem, akkor nem vállaltál gyermekeket sem? ha igazad van?

Amúgy egyébként J pont ma említette azt, hogy az anyukája azt mondta neki, őt nem lehetett nevelni. Mindig azt csinált amit akart, és ha valamire azt mondták nem szabad, az rátett egy lapáttal a tűzre, mert azt tuti, hogy addig addig ügyeskedett, amúgy meg nem tehette valahogy. 
Tehát a gyermek vállalás nam azonos a gyermek neveléssel.

A másodikat kiegészíteném saját tapasztalattal, bár nincs köze a félelemhez. Gondolom, kinek a félelem, kinek valami más...

Voltam olyan helyzetben (ki nem?), amit már annyira elviselhetetlennek éreztem, hogy azt mondtam: BÁRMIT hajlandó vagyok megtenni, csak ez elmúljon.
Aztán lassan kezdtem sejteni, mi is az, amit másképp kéne tennem, de olyasmi volt, ami a "bármibe" alig fért bele, olyasmi, amin a legkevésbé akaródzott változtatni, amivel szemben a legnagyobb ellenállás volt bennem, hiába láttam, hogy az volna a helyes.

(Aztán lassan azért alakultak a dolgok, gondolom, a belátás miatt, és a probléma fokozatosan elolvadt.
Jött helyette másik. )

Nekem is meg kéne magamat vizsgálni abból a szempontból, hogy egyáltalán akarom-e a változást, amiről mindig olyan nagyon papoltam.

efi írta:A másodikat kiegészíteném saját tapasztalattal, bár nincs köze a félelemhez. Gondolom, kinek a félelem, kinek valami más...

Voltam olyan helyzetben (ki nem?), amit már annyira elviselhetetlennek éreztem, hogy azt mondtam: BÁRMIT hajlandó vagyok megtenni, csak ez elmúljon.
Aztán lassan kezdtem sejteni, mi is az, amit másképp kéne tennem, de olyasmi volt, ami a "bármibe" alig fért bele, olyasmi, amin a legkevésbé akaródzott változtatni, amivel szemben a legnagyobb ellenállás volt bennem, hiába láttam, hogy az volna a helyes.

(Aztán lassan azért alakultak a dolgok, gondolom, a belátás miatt, és a probléma fokozatosan elolvadt.
Jött helyette másik. )

Azért jön helyette másik, mert az a negatív energia még mindig Benned volt, és amíg az megvan, addig megtörténnek az annak megfelelő események a külvilágban.

Ezt már én is megfigyeltem magamon. Bennünk van a kutya elásva.

Akarni lehet a változást, de az biztos, hogy egyedül nem megy, kell egy ember, tanító pl, aki segít. Az tuti, mert mi egyedül hiába szeretnénk valamit máshogy, fogalmunk sincs mit kell csinálni. és ki tudja mi van eltemetve a t.a-ban.

Kell egy spirituális tanító, egy mester. Segítség nélkül csak tovább bénázunk, és semmi nem történik.

"Bennünk van a kutya elásva."



És igen, kell a segítség (tanítás, mint harmadik erő, ami kimozdít). Magunkra hagyatkozva nem történik előrelépés, csak egyhelyben toporgás.

Áprilia írta:"Bennünk van a kutya elásva."



És igen, kell a segítség (tanítás, mint harmadik erő, ami kimozdít). Magunkra hagyatkozva nem történik előrelépés, csak egyhelyben toporgás.

Pontosan!!!

Azért jön másik, mert egy dolodg megoldásával nincs vége annak, amit magunkon tennünk kell.

Nem vagyunk magunkra hagyva!!! Folyamatosan jön a segítség fentről.

Áprilia írta:Nekem is meg kéne magamat vizsgálni abból a szempontból, hogy egyáltalán akarom-e a változást, amiről mindig olyan nagyon papoltam.

Akarod. Különben már nem lennél itt ezen a fórumon. Legyél türelmesebb magaddal.

Áprilia írta:

Sose értettem, hogy hogy van az, hogy Jezusban/a szeretetben nincs bűn, azaz nem aratom le, amit vetek. Miért nem? Az alábbi cikk talán rávilágít valamire (Castaneda is visszaköszön benne):

"A szeretet ösvényét az igazság uralja. Ha nem hazudunk, nem kell újra és újra megfizetnünk a hibáinkért. Tanulunk belőlük és többé nem követjük el ugyanazokat. A félelem ösvényén haladókat a hazugság irányítja. Ezerszer bűnhődünk ugyanazért a hibánkért, s ezt mélyen igazságtalannak érezzük, ami számtalan sebet üt lelkünkön."

Ez is jó:

"Néha, amikor azt mondjuk magunknak, hogy meg akarok változni, változtatni akarok az életemen, akkor meg kell vizsgálnunk magunkban az érzést, hogy vajon tényleg akarjuk-e a változást, mert az ember hajlamos önmagának hazudni még ezzel kapcsolatban is."

http://www.paramed.hu/nagy_krisztina_a_felelem.pdf

  Ezek tényleg jók !

efi írta:Azért jön másik, mert egy dolodg megoldásával nincs vége annak, amit magunkon tennünk kell.

Nem vagyunk magunkra hagyva!!! Folyamatosan jön a segítség fentről.

Igen, azt hiszem Efivel értek egyet. A segítség folyamatosan érkezik, csak be kell tudnunk fogadni azt. 
Ez persze jöhet egy spirituális vezető , vagy mester formájában is, de nem feltétlenül kell, hogy így legyen. Ők is csak a segítségek sorába tartozhatnak. 
Kivéve, ha a mesterségük és tudásuk csalás, mert ez sajnos megtörténhet.

efi írta:

Áprilia írta:Nekem is meg kéne magamat vizsgálni abból a szempontból, hogy egyáltalán akarom-e a változást, amiről mindig olyan nagyon papoltam.

Akarod. Különben már nem lennél itt ezen a fórumon. Legyél türelmesebb magaddal.

Szerintem is így van ez, és talán utalhat erre az aláírásom is. 
" Ha teszel egy lépést előre, a világod megváltozik. "
Szerintem hiába nem látszik, attól még lépegetünk előre. 

Áprilia írta:Nekem is meg kéne magamat vizsgálni abból a szempontból, hogy egyáltalán akarom-e a változást, amiről mindig olyan nagyon papoltam.

Ma azt tanultam-és valóban megdöbbentett...
..hogy a "lustaságom" akármilyen előmenetelben nem lustaság-vagyis az csak egy tünet.
Az igazi és valódi ok: félek a kudarctól, attól, hogy az álmaim nem sikerülnek, vagy sikerülnek .Az én technikám a halogatás, nagy művésze vagyok ennek...és a megdermedés...
Nincs akadály-előttem szabad az út, van benzin a kocsimban...csak én taposom a féket cefettül....mert félek..a kudarctól. Attól, hogy nevetséges leszek, vagy már az is vagyok a nagyratörő álmaim miatt.

Miért baj nevetségesnek lenni?

fortis írta:Miért baj nevetségesnek lenni?

Akkor érzem bajnak, amikor azt gondolom, hogy buta és csúnya vagyok. Amikor a magam és mások által magamra aggatott negatív képek és elvárások a szentírás.
Amiről te beszélsz, az az állapot a mosolygó Buddha
...de nem vagyok mindig isteni
Magam előtt legrosszabb nevetséges lenni.

..de igen, érzem a tanítást a kérdésedben.

Veszna írta:

Áprilia írta:Nekem is meg kéne magamat vizsgálni abból a szempontból, hogy egyáltalán akarom-e a változást, amiről mindig olyan nagyon papoltam.

Ma azt tanultam-és valóban megdöbbentett...
..hogy a "lustaságom" akármilyen előmenetelben nem lustaság-vagyis az csak egy tünet.
Az igazi és valódi ok: félek a kudarctól, attól, hogy az álmaim nem sikerülnek, vagy sikerülnek .Az én technikám a halogatás, nagy művésze vagyok ennek...és a megdermedés...
Nincs akadály-előttem szabad az út, van benzin a kocsimban...csak én taposom a féket cefettül....mert félek..a kudarctól. Attól, hogy nevetséges leszek, vagy már az is vagyok a nagyratörő álmaim miatt.

Ha az álmaink nem nagyobbak mint a képességeink, akkor elérhetők.  Képes vagyok-e rá? Meg tudom valósítani? Ez fontos, mert ha nem, akkor lekváros a bukta. Olyan dolognak nem szabad nekiállni, amihez közünk sincs, mert nem fog sikerülni. Mondjuk nem leszek szívsebész, űrhajós, vagy könyvelő, mert nem vagyok képes rá. De hogy kiröhögnek, az biztos. Ezt a témát még halogatni kell. 

Veszna írta:

fortis írta:Miért baj nevetségesnek lenni?

Akkor érzem bajnak, amikor azt gondolom, hogy buta és csúnya vagyok. Amikor a magam és mások által magamra aggatott negatív képek és elvárások a szentírás.
Amiről te beszélsz, az az állapot a mosolygó Buddha
...de nem vagyok mindig isteni
Magam előtt legrosszabb nevetséges lenni.

..de igen, érzem a tanítást a kérdésedben.

Kíváncsi lennék, ha egyszer találkozunk a kalandoros összejövetelen, képesek leszünk e olyan dolgot tenni majd, ami kívülről mulatságosnak tűnhet.

Nagyon sok embert láttam fiatalnak, akinek valamennyire nyomon követtem a későbbi életútját.
Nem is gondolnátok, hogy meddig viheti egy átlagos, szürke kisegér(nek látszó személy), aki hisz magában! Hogy mi ki nem tud bontakozni belőle. Nagyon sok ilyet láttam.
Sokkal több van az emberekben, mint amit általában feltételezünk.

efi írta:Nagyon sok embert láttam fiatalnak, akinek valamennyire nyomon követtem a későbbi életútját.
Nem is gondolnátok, hogy meddig viheti egy átlagos, szürke kisegér(nek látszó személy), aki hisz magában! Hogy mi ki nem tud bontakozni belőle. Nagyon sok ilyet láttam.
Sokkal több van az emberekben, mint amit általában feltételezünk.

Én elhiszem Efi. Érdekes lehet ezt így nyomon követve látni.

Veszna írta:

fortis írta:Miért baj nevetségesnek lenni?

Akkor érzem bajnak, amikor azt gondolom, hogy buta és csúnya vagyok. Amikor a magam és mások által magamra aggatott negatív képek és elvárások a szentírás.
Amiről te beszélsz, az az állapot a mosolygó Buddha
...de nem vagyok mindig isteni
Magam előtt legrosszabb nevetséges lenni.

..de igen, érzem a tanítást a kérdésedben.

Sosem baj ha tudunk nevetni önmagunkon.

efi írta:Nagyon sok embert láttam fiatalnak, akinek valamennyire nyomon követtem a későbbi életútját.
Nem is gondolnátok, hogy meddig viheti egy átlagos, szürke kisegér(nek látszó személy), aki hisz magában! Hogy mi ki nem tud bontakozni belőle. Nagyon sok ilyet láttam.
Sokkal több van az emberekben, mint amit általában feltételezünk.

Az biztos.   Egy év külföldi munka nagyot dobott rajtam is. Idegen országban, idegen nyelven, távol a családtól.
Mélyvíz...aztán egyre jobb lett minden, még magamon is csodálkoztam mire vagyok képes.

De ez sem megy mindenkinek. Volt aki két hét múlva hazajött. Mindannyian mások vagyunk.

Mit gondoltok, tegyük fel, hogy létezik a karma és a reinkarnáció.  Vajon a karma megtanítja e az embernek, és kijavítja e az ember hibáit?  Képes e egyáltalán tanítani?  Mi a biztosíték arra, hogy az ember mindig valamivel több ésszel jöjjön a világra, hogy az előző életeinek ne essen újra a csapdájába?  
Arra gondolok, hogy rengeteg évezred és újjászületések történhettek már, de az emberiség még mindig ugyan olyan hülye, mint amilyen volt.  Szóval nem látom a biztosítékot, a változásra. Tudunk e egyáltalán változni?

fortis írta:
Arra gondolok, hogy rengeteg évezred és újjászületések történhettek már, de az emberiség még mindig ugyan olyan hülye, mint amilyen volt.  

Nemrég még gőzerővel bizonygattad a spirituális evolúciót, hiába állítottuk mindannyian az ellenkezőjét.....

A karma nem tanít, hanem egy olyan törvény, mint az, hogy ha feldobsz valamit, az leesik.
A cselekedeteddel elindították egy folyamatot, ami bekövetkezik, ez a karma.

fortis írta:
rengeteg évezred és újjászületések történhettek már, de az emberiség még mindig ugyan olyan hülye, mint amilyen volt.  Szóval nem látom a biztosítékot, a változásra. Tudunk e egyáltalán változni?

Először is, ha az emberiség tényleg olyan hülye, mint régen, az nem jelenti azt, hogy te vagy én vagy bármelyik ember, akit kiválasztunk, nem fejlődött. (Fejlődés alatt feltételezem, az erkölcsi fejlődést érted, nem mintha másféle fejlődéssel más lenne a helyzet).
Aztán meg viszonylag ritkán születünk újra, lehet, hogy két korszakot összehasonlítasz, de nem ugyanazokat az embereket hasonlítod össze, mert nem ugyanazok élnek a két korszakban.

Másodszor én úgy látom, hogy a fejlődés már az én életem alatt is észrevehető. Például ma már vannak törvények, amik az állatkínzást szankcionálják, a gyerekkoromban nem voltak ilyenek.

efi írta:

fortis írta:
rengeteg évezred és újjászületések történhettek már, de az emberiség még mindig ugyan olyan hülye, mint amilyen volt.  Szóval nem látom a biztosítékot, a változásra. Tudunk e egyáltalán változni?

Először is, ha az emberiség tényleg olyan hülye, mint régen, az nem jelenti azt, hogy te vagy én vagy bármelyik ember, akit kiválasztunk, nem fejlődött. (Fejlődés alatt feltételezem, az erkölcsi fejlődést érted, nem mintha másféle fejlődéssel más lenne a helyzet).
Aztán meg viszonylag ritkán születünk újra, lehet, hogy két korszakot összehasonlítasz, de nem ugyanazokat az embereket hasonlítod össze, mert nem ugyanazok élnek a két korszakban.

Másodszor én úgy látom, hogy a fejlődés már az én életem alatt is észrevehető. Például ma már vannak törvények, amik az állatkínzást szankcionálják, a gyerekkoromban nem voltak ilyenek.

Törvény van sok mindenre, csak a paraszt nem tartja be. A törvény nem nekünk kell, az állatkínzót meg nem érdekli.

Így semmi értelme a törvénynek. csak itt helyben mennyi ilyen van. És nem félnek semmilyen törvénytől, nincs következmény.

Aki éhezteti az állatát, és bezárnám, és nem adnék neki zabálni addig, amíg nem zörögnek a csontjai. Már itt életében tapasztalhatna. Kár hogy nem rajtam múlik.

Szerintem az a társadalom, ahol van törvény az állatok védelmére, erkölcsileg fejlettebb, mint az a társadalom, amiben nincs, ezt akartam mondani. És ez csak egy példa, tudnék mondani másokat is.