álmok 3 tudatos

A másik oldalon 2015 okt21
Egy folyosón találtam magamat és már invitáltak is be az onnan nyíló helyiségbe  Ez egy lakrész volt , talán 3-4 en lakhattak ott és volt egy olyan érzésem , mintha nem véletlenül kerültem volna ide . Épp , hogy beléptem a belső helyiségbe ami egyúttal azon felül hogy lakószoba volt , mintha munkahely vagy tanszoba is lett volna  a két fiatal hölgy és egy férfi társa sürgősen távozni kényszeredtek , miután valami ellenőrzés következtében engem nem volt hová elrejteniük ott. Az ellenőrzés az automatikus hangra nyíló és záródó ajtón keresztül próbált bejutni a mi folyosónkra , de eleinte nem sok sikerrel , mert én feltartóztattam őket a jelszó által kimondott ajtó zárásával , így az ajtó amint nyitódott volna , abban a pillanatban vissza is zárult , így a többieknek maradt idejük elhúzni a csíkot . Miután már nem tudtam feltartóztatni a bejövőket , visszaszaladtam a belső szobába és lekuporodtam a földre . Egy idősebb nő lépett be a helyiségbe , és rosszallóan méregette a szobát . Velem , mintha nem is törődött volna , az ott lakók figyelmetlenségére panaszkodott és átírt némi szöveget a szobában lévő palatáblán . Aztán felszólított , hogy kövessem és kiléptünk a másik folyosón keresztül a szabad nyílt térbe .
Nem tudnám megmondani , hogy melyik pillanatban válhattam tudatossá ,talán a külső tér részletessége hathatott így rám , de elcsodálkozva bámultam a világot amibe csöppentem .
Enyhén fújt a szél és elsárgult faleveleket kapott föl a földről és repítette el előttem az ég felé .  Gondoltam egyet ,felugrottam , hátha engem is magával ragad és ez így is történt ,a levelekkel együtt repültem a magasba és tettem egy nagy kört a település fölött . Élveztem a repülést , azaz mondhatni inkább a sodródást , mert ez az erő ami magával ragadott csak sodort magával és nem én befolyásoltam . Egyszer csak eszembe jutott , hogy van itt valami óriási különbség a megszokott tudatos álmaimhoz képest . A látótér iszonyúan megnőtt , nagy távolságban lévő hegyeket is láthattam és észlelésem nem szűkült le csupán egy adott környezetre , nagyon valóságosnak és természetesnek tűnt az amit láthattam . Az alattam elsuhanó házakra tekintettem le és egy kisgyerek az egyik ház udvaráról a kezével nagyokat lengetett felém üdvözlés képen . Vissza integettem és ekkor eszembe jutott , hogy nézzek rá a kezeimre is , ha már így adódott . Jó alaposan megnéztem mind a kettőt , de semmi különöset nem találtam rajta , teljesen olyan volt , mintha a valóságban láthattam volna . Jó érzés volt ebben a világban tartózkodni és mondhatni már az első pillanattól észrevettem , hogy a város határában egy hatalmas kerek tükörhöz hasonló valami áll ,és benne az eget látni , de nem ennek a világnak az egét , hanem a mi saját fizikai valóságunkét és tudtam , ha átrepülnék rajta visszatérnék ebbe a mi valóságunkba .
A szél letett és sétálni kezdtem a városban . Megálltam egy kirakat előtt és egyszer csak valaki a vállamra tette a kezét a hátam mögül . Megfordultam egy fiatal nő állt mögöttem  pár barátjával , a nő pedig gyorsan elnézést kért , mert azonnal rájött , hogy összetévesztett valakivel . Aztán megakadt a szemem pár fekete emberen , mintha csak turisták lettek volna . Tovább sétáltam , majd megint csak egy középkorú nő sajnálkozására lettem figyelmes , amit azt emlegette , hogy lekésett valamilyen találkozót , vagy nem jött el akire várt , de én elkezdtem neki arról magyarázni , hogy ez itt egy álom , és itt senki sem késhet el , ha nem jött el az illető akkor várjon , mert biztosan meg fog jönni hamarosan . Úgy tűnt a nő elfogadta a magyarázatomat majd tovább indultam . A távolban magasodó hatalmas tükörre néztem és az jutott az eszembe , ha ebbe a világban maradnék , akkor a másik után vágyakozhatnék , ami a tükör túloldalán van . Aztán arra gondoltam , hogy milyen régóta vagyok már ebben a világban és milyen hosszú ez az álom , igazán elégedett voltam magammal .
Ismét felugrottam a levegőbe , de immár nem repített el a szél . Magamtól próbáltam , de semmi hatás . Vagy elfogyott az energiám , vagy túlzottan elkezdett rám hatni ennek a világnak a szabályai , és az álom eztán véget ért .

Igen , és nekem az tetszett a legjobban , hogy maga a tér a maga tágasságával milyen sokáig fenntartható volt . Meg voltam lepődve , hogy milyen sokáig tartott ez a tudatos állapot .

Álomról álomban, avagy a sziget-portál 2015 11 01
J-vel elhatároztuk , hogy elutazunk a tengerpartra,és amint megszületett az elhatározás már ott is voltunk , A tengerpart cement szürkés árnyalat kopár helynek tűnt , beleértve a parttól a távoli környezetig mindent ez az egyhangú szürkeség borított be . A parttól nem túl messze észrevettünk egy zátonyt , ami egy kerek kis szigetecskéhez volt hasonló , és már bele is gázoltunk a vízbe , hogy eljussunk oda . Hamarosan a zátony köves partjára léptünk , ami épp olyan szürke és egyhangú volt , mint maga a part . Ezt épp , hogy nyugtáztuk magunkban , amikor hirtelen megnyílt alattunk a tér , és egy a tenger alatti másik világba zuhantunk , ami szintén ugyan abból a környezetből állt mint a felső , azaz tenger minden felé és maga a zátony , amilyenre az imént is léptünk , annyi különbséggel , hogy itt minden olyan türkiz kékes zöldes színárnyalatban pompázott , és a fenti élettelen sivár környezethez képest itt színte bár látni nem igazán lehetett , de valahogy mégis tudni lehetett , hogy nyüzsög az élet . Bámultam magam és a lában elé , csodáltam ezt a fluoreszkáló fényt , mert közben ránk sötétedett , és mintha a sziget szinte világított volna . A csodálat viszont nem tartott túl sokáig , mert a következő pillanatban mintha valami visszarántott volna bennünket az eredeti helyszínre , és mi újból ott álltunk , mint annak előtte . Visszagondoltam arra amit láttunk , és elhatároztuk , hogy ismét felkeressük azt a helyet . A következő pillanatban már ott is találtuk magunkat a kopár kietlen szürkeségben és a vízbe gázoltunk . Aztán már lépdeltünk is ki a kerek kis zátonyra , ismét körülnéztünk , majd zuhanás , és a lenti világ vizben csobbantunk . Kikecmeregtünk az ottani türkizben úszó zátonyra és mindent átitatott ez a fény . Alig élvezhettük a látványt , valami visszarántott ismét az eredeti  kiindulási pontunkra és most elhatároztam ,hogy itt isn jobban körülnézek . Ez egy piactérnek tűnt , olyasfélének amilyenek üdülőövezetekben vannak . A tér túloldalán két ismerősnek tűnő alak közeledett , integetni kezdtem feléjük . Nincs ingyen kajameghívás kiáltotta válaszként az egyik felénk és kicsit odébb mentek egy közeli falhoz . Gondoltam csak odamegyek hozzájuk váltani velük pár szót , mire ezek bementek egy nyílt falú üres helyiségbe . Éppen szendvicseiket majszolgatták , ezért felajánlottam , hogy addig elmesélem nekik , hogy mit álmodtam . Ők bólintottak , így hát belekezdtem a történetembe . Közben megérkezett még egy párocska , egy fiú és egy lány és ők is leültek a földre , hogy meghallgassák mondandómat . J is megérkezett , ő is letelepedett közben .  
- Szóval elhatároztuk J-vel , hogy elutazunk a tengerpartra , és azt vettük észre , hogy már ott is vagyunk . Minden egyhangúan cement szürke szinű volt , életnek nyomát sem találni . Amint meséltem az álmot , ami tulajdonképpen egy álombéli valóság volt , beugrott egy kép , arról , hogy a parton kölcsönvettünk egy csónakot , és azzal eveztünk át a kerek zátonyra . Hogy felejthettem el ! - gondoltam magamban , és tovább meséltem történetünket . A történet mesélése közben jött meg a tudatosságom és minél előrébb haladtam , annál jobban tisztult ki előttem , hogy álmodom . Elmeséltem az egész történetet , míg el nem értem odáig ,hogy a piactéren két ismerős alak közeledett felénk , és az egyik azt kiabálta az integetésemre , hogy nincs ingyen kaja és így tovább . Az illető aki eddig a zsemléjét majszolta hanyatt vágódott a röhögéstől , és a karjaival csapkodta a földet úgy röhögött a történeten miután magára ismert . Erre a többiek is mind elkezdtek hangosan nevetni , mire én teljesen tudatossá váltam eddigre már az álmomban . 
Most mit kezdjek ezzel a helyzettel , hisz világossá vált előttem is , hogy milyen különös kalandban volt részünk . Eztán sajnos felébredtem .

Áprilia írta:Na látod, van neked álmodó partnered!

Ezt így ebben a formában én nem nevezném annak .

Én és megint én 2015 nov 12

- Csuda tudja mit kerestem ott abban a házban , annak is az emeleti szobájában , mindenesetre nagyon emlékeztetett egy bizonyos álmom helyszínére , ahol kisgyerekként voltam jelen és a szüleim nem azok voltak akik jelenleg , hanem valaki egészen mások . Szóval ott voltam abban a szobában és valamitől rettegtem . Annyira áthatott a félelem , hogy kiestem a tapasztalatból , de még átsuhant rajtam , hogy nem kellene félnem , ha tudatossá válhatna az álom .
- következő :
- Rám volt bízva egy  kápolna , vagy templom , de ez csak a tudatomban volt jelen , elindultam , hogy elhagyjam a helyszínt és egy hosszú , de világos alagúton gyalogoltam keresztül , mikor eszembe jutott , hogy vissza kell térnem , mert valami nincs nálam , és a nélkül felesleges , sőt talán lehetetlen is volna elhagyni a helyszínt . Visszafordultam hát az alagút közepe tájékáról , és közben azon gondolkodtam el , hogy mennyire kihalt a környék , egy lélek sincs jelen , pedig az alagút két oldalán ajtók sorakoztak , amik kis házak bejáratai lehettek . Futni kezdtem és megfordult a fejemben , miért is ne tehetnék egy repülős tesztet ( ? ) . Futás közben felugrottam a levegőbe és már suhantam is , ki az alagútból , aztán már kint a szabadban lebegtem . Itt földet érhettem , vagy közvetlenül a föld fölött lebeghettem , és végre megláttam egy embert , aki éppen a lehullott faleveleket gereblyézte . Örültem neki , mert repülés közben azon rágódtam , hogy legalább egy emberrel igazán találkozhatnék ezen a helyen . Nos szóval a repülés pillanatától fogva itt már teljesen tudatos voltam , így nem volt nehéz felismernem , hogy a gereblyéző öreg mellett ott áll az álmodott testem , azaz magamra ismertem , de én a másik magamból tekintettem erre a kis társaságra , tehát hárman voltunk jelen , én , az öreg és megint én , vélhetően még egy alacsony pozícióban lévő lebegő testben .  Meg kell szólítanom az öreget , villant át rajtam , és ki akartam mondani a kérdést , hogy tudja e , hogy hívnak engem ?  Ekkor ért a következő meglepetés , mert rájöttem , hogy nem tudok beszélni , és szavak helyett csak valami összefüggéstelen kuruttyolás és gurgulázás jött ki belőlem . Ez annyira meglepett , hogy felébredtem .

Nem igazán önmagam szórakoztatására szorgalmazom már az álmodást , hanem inkább azért , hogy a kiaknázatlan területeket képes legyek általuk feltérképezni . Úgy érzem sok esetben akad újabb és újabb apró momentum , amivel még nem találkozhattam . Ez az álom is ilyen volt .
Ennek az álomnak a jelentősége számomra abban nyilvánult meg , hogy két álmodó test között válthattam a tudatomat de oly módon , hogy a két test teljesen eltérhetett egymástól , legalábbis tulajdonságaiban .
1 / Volt egy álmodó test amivel cselekedtem , pl futottam és ugrottam és valószínűleg repültem is , és aztán volt egy másik ami külön válhatott ettől a testtől , amiből megszemlélhettem másik önmagamat , és ami viszont korlátozott volt a beszéd képességétől , bár a gondolkodást mindenképpen ott magaménak mondhattam .

Még mindig hiányzik a beszéd . 2015 nov 15  tudatos
A kezdetétől tudatos volt ez az álom , és egy nő alakja bontakozott ki előttem . Maga az alak eléggé képlékeny volt , mintha a megfelelő formát kereste volna amit felvehetne  . Amint figyeltem ezt az alak öltést, valahogy egészen közel kerültem hozzá , oly annyira , hogy már már csak a szemöldöke mozgása töltötte ki a látómezőmet . Aztán valahogy sikerült kicsit ismét távolabbról szemlélnem , és úgy döntöttem megpróbálom megszólítani , hátha némi infót megtudhatnék tőle . Ismét meg kellett állapítanom , hogy nem tudok beszélni , de ezúttal semmi hang nem tört fel belőlem . Lassan rá kellett jönnöm , hogy nem rendelkezem olyan eszközökkel , amikkel hangokat képezhetnék ezzel a testemmel .

Áprilia írta:Jó lehetett.

Hát annyiból , hogy tudom vizsgálgatni a körülményeket .
Sok mindenre gondoltam már , hogy mi lehet a jelenség oka , de minden gondolatra találtam magamnak ellenérveket , így nem igazán tenném le a voksomat egyik érv mellett sem . T
Remélhetőleg jönnek még olyan tapasztalatok ahol megoldásra lelhetek .

Köszi szépen , hogy megkerested nekem ezt a részletet Áprilia !
Tudtam , hogy írnak ijesmiről , de én egy másik részletre gondoltam , csak most nincs annyi lehetőségem megkeresni , de ennek a részletnek is örültem , igen , Lehet majd felvázolom ezeket a pontokat amikor Carlos hasonló állapotban lehetett , pontosabban amikor ő nem tudott megszólalni . 
Szóval köszönöm !

Bayblue  2015 11 18  hamis ébredéses
Gyönyörű volt az ég , ilyennek tán még sosem láttam . Úgy tűnt a vastagabb gomolyfelhőktől a fátyolig minden típusa képviseltette magát . A nap átsütött a felhők között , de voltak nagyobb részek is , ahol felhőtlen volt az ég . A kék szín is több árnyalatában dominált , szóval egyszerűen csodás volt a látvány . Aztán egyszerre csak feltűnt mellettem egy pillangó , sokáig figyeltem röptét . Tőlem jobb távolodott a horizont felé , ekkor elfordítottam a tekintetemet és az égen repülő madarakat kezdtem el csodálni . Egy pillanatra még megfordult a fejemben , hogy a perifériámban halványan még a pillangó is látszik . Aztán már csak az eget bámultam , és akkor történt valami . Egy díszes szöveg jelent meg előttem , akár csak egy könyv borítójáról ragasztották volna az égre , megpróbáltam elolvasni és ez így szólt . Bayblue . Alig olvastam el , a szöveg feloszlott és egy gyönyörű dallam töltötte be a teret .Hirtelen azt hittem a zene valahonnan kívülről szólhat , az álmon túlról . Felébredtem de ez csak hamis ébredés volt . A zene elhallgatott . és J-t láttam lebegni közvetlenül mellettem . Furcsán nézett rám és valamit jelzett a kezével . Nem akartam hinni a szememnek , becsuktam a lelki szemeimet és aztán újra kinyitottam . Immár nem lebegett ott senki sem . Egy ideig töprengtem , hogy mi történhetett , aztán eszembe jutott , hogy többször is megesett már vele , hogy TKÉ szerű élményei voltak , és hiába akart felébreszteni , vagy szólni nekem , sohasem sikerült elérnie . Megijedtem kicsit , felültem és megcsiklandoztam a talpát , mert nagyon halkan lélegzett , nem hallottam a szuszogását . A csiklandozás hatásos volt , a reflexek működtek . Megnyugodtam és vissza ledőltem , hogy tovább aludjak . Reggel megkérdeztem nem álmodott e valami furát , de nem emlékezett . 
Megjegyzés 
Az álmom tudatos volt és a pillangó felbukkanását jó jelnek tekintettem , aztán elragadott a környezet és cselekvés helyett inkább csak gyönyörködtem . 
A Bayble-ra sajnos már nem emlékszem pontosan , hogy a-val , vagy u-val volt e írva .
A dallam amit hallottam kifejezetten kelta vagy Ír dallam volt , ezzel tisztában voltam .

Annyit sikerült kinyomoznom , hogy a bay egyik jelentése öblöt jelent . Így a Bayblue elnevezés lehet akár egy öböl neve is és az ír vagy kelta hangzású zene az ír partokra utalhatna talán .  Érdekes és mondjuk nincs rá magyarázat , hogy miért jönne egy ilyen jellegű álom , ha a jelentése valóban ez volna . Már csak azt lenne jó tudni , hogy az Ír partoknál tényleg található e vajon ilyen partszakasz aminek ez lenne a neve . 

Sajnos nekem nem mondott semmit ez az álom, és ahhoz sem tudok hozzászólni, mit jelent, ha egy szó megjelenik előttünk. Vagy hogy jelent-e egyáltalán valamit. A bay szót béjnek kell ejteni, nem meg úgy tűnik, az álmodban nem béjként szerepel, ezért kételkedem az öböl jelentésben.

Olvasatkor én béj-nek ejtettem , de ez lehet a tudatlanságom miatt is .

Hol a táska ?

Egy kicsi tudatos álmom ismét volt , gondoltam be sem írom , de hát had gyűljenek .
Hazafelé tartottam a munkahelyemről és gondoltam egy megállóval hamarább leszállok . Ez így is  történt , de hiányérzetem támadt . Akkor vettem észre , hogy nincs nálam a táskám . Gyorsan vissza szálltam a járműre , hogy jó alaposan körül nézzek az ülések között . 
-Tán eltévesztetted a megállót(?) előfordul az ilyen , , -szólt hozzám egy bozontos alak , talán hajléktalan volt . A járműn minden szem rám szegeződött , ezért késztetést éreztem , hogy válaszoljak . 
- Á nem , csak azt hittem , hogy itt felejtettem a táskámat , de már rájöttem , hogy biztosan a munkahelyemen.-válaszoltam és leszálltam a következő megállónál . 
Körül néztem , de nem volt ismerős a környék . Állt nem messze tőlem egy nő , gondoltam megkérdezem tőle , hogy hol vagyok , de miután jobban szemügyre vettem elhessegettem a tervet , mert nem volt számomra szimpatikus . Elővettem a mobilomat , hogy betelefonáljak a munkahelyemre , pontosabban a kollégámnak , hogy nézze meg ott maradhatott e a táskám ? . Aztán erre sem került sor , mert valahogy tudatossá váltam és eszembe jutott , hogy itt van a táskám a szobában a földön . Ez a felismerés megnyugtatott és kiestem az álomból sajnos .

- Igen , ez így lehet Áprilia , de talán volna itt még egy jelentőség , hmm talán az , hogy a hétköznapi és az álombéli dolgaim között egyre vékonyabb a határ . Tehát az itteni dolgaim ott is fontossá válnak és az ottaniak itt is ebben a világban . Ez nem tudom még , hogy mennyire jó , vagy kevésbé az , de azt hiszem ezt az utat  választottam .

fortis írta:- Igen , ez így lehet Áprilia , de talán volna itt még egy jelentőség , hmm talán az , hogy a hétköznapi és az álombéli dolgaim között egyre vékonyabb a határ . Tehát az itteni dolgaim ott is fontossá válnak és az ottaniak itt is ebben a világban . Ez nem tudom még , hogy mennyire jó , vagy kevésbé az , de azt hiszem ezt az utat  választottam .

Én azt hiszem értem, mert én is így vagyok vele. Ez a jelenlegi állapotom. De mivel minden változik, ez is változni fog, mert ez is egy folyamat része.

Mondjuk én nem az álmokra értem ezt, hanem az úton haladásra.

Nem direkt van , nem tudom miért úgy tűnik sok minden összekutyulódhatott valamiért , ahogy az idő is ha jól tudom . 
Köszi az észrevételeket , a videót meg fogom nézni 

Köszi a videót , sajnos ez nem az volt .

Hmm találtam néhány pompás tengerpartot , ahol szerepelt ez a név , csak fordítva . Bay blue helyett Blue bay . És igen , Írországban is van egy ilyen tengerparti hely .
Mondjuk a lényegen sokat nem változtat , talán a jövőben jöhet még valami utalás , vagy összefüggés , mostv egyenlőre nem tudok ilyesmiről semmit sem .

A barátság repít . 2015 dec

Nem éreztem magam biztonságban  és  nem értettem a nyelvet amit a körülöttem lévők beszéltek . Egy srácot figyeltem , amint forgó szemekkel elhagyta a teraszt , aztán még fiatalabbak jöttek a közelembe . A gyerekek 8-10 évesnek tűnhettek , és egy 4-5 fős csoportba különülhettek . Egyikőjük a hátam mögé lépett és éreztem amint pár apró ütést mér a hátam közepére , aminek a következménye az lett , hogy hirtelen forogni kezdtem a tengelyem körül és a forgás magasan a levegőbe röpített . Egyszerre két szemszögből érzékelhettem , láthattam magamat amint kékes , zöldes és sárgás fénycsíkot húzok magam után , majd a lendület alább hagyott és lassan a föld felé közelítettem. A forgás egyre lassult , és mikor már már majdnem alább maradt , valakik elkapták széttárt kezeimet . 
Valami megváltozott , a kedvem azonnal jobb lett , és meglepetésemre már a nyelvet is értettem . Beszélgetni kezdtem a fiatalokkal , majd lassan úgy határoztam , hogy elhagyom a környéket . Vonatra szálltam , de a fiatalok úgy döntöttek , hogy velem jönnek , elkisérnek .  Egy folyó parti háznál járhattunk , amikor kiderült , hogy az enyém , az épület üres volt , nem nyerte el túlságosan a tetszésemet . Az ablakon kinézve egy nőt láttam egyensúlyozni egy csövön , ami az ablak előtt és magasságában húzódott .Itt ennél a pontnál hirtelen tudatosodtam és magamat szembe találtam azzal a gyerekkel , aki még a másik helyen hátba vághatott . Most ki kell használnom a helyzetet futott végig rajtam , és végre valami értelmes dolgot kérdeznem ,amíg adódik rá lehetőség . 
-Nos meg lehet e gyógyítani másokat ? -kérdeztem 
- Szinte be sem fejeztem a kérdést , amikor a srác rávágta . 
- Mindenki csak saját magát gyógyíthatja .- felelte és kiment a szobából . 
 Kimentünk az épületből , és néhányukkal a földön üldögélve beszélgettünk , nem messze a ház mögött húzódó folyóparttól . Egy idegen férfi hangos felhorkanására lettünk figyelmesek , aztán vigyorogni kezdtünk , mert tudtuk , hogy fiatal társunk az embert hátba vághatta , hogy számára is különös élményeket hívhasson .
Aztán a többiek is felálltak és elszaladtak az imént hangzott irányba . 
Szaladni kezdtem utánuk , de a futásom hirtelen repüléssé változott . Körülöttem rengeteg apró madár repült , már már olyan érzésem támadt , mintha nem is én repülnék , hanem azok vinnének magukkal . 
A barátság repít , a barátság repít kiáltottam önkéntelenül hangosan . 

Megjegyzés : 
- Különös volt a hangulat változás , az álom kezdetén  nem éreztem magamat biztonságban és némi félelem érzetem is volt , aztán miután a srác hátba vágott és pörögni kezdtem a saját tengelem körül ez mind elmúlt , és mire visszatértem már boldogság érzetem volt . 
- Azért kérdezhettem azt , hogy meg lehet e gyógyítani másokat , mert ha igen , akkor talán kértem volna , hogy ezt tegye meg másokért , vagy akár értem , de a válasza az volt , hogy mindenki csak magát gyógyíthatja . Ennek akkor pontosan értettem a jelentését , és úgy vélem ez esetben ez arról szólhatott , hogy az embernek hinnie kell a maga gyógyulásában és  maga a gyógyulás is nem egy fizikai , hanem lelki vagy pszichés ráhatás első soron . Szóval csak aki gyógyulni akar gyógyítható , valahol  mindennek önmagunkból kell , hogy fakadjon 
. 
- Ami a hátbavágást illeti . Szóval igen erősen hajaz a gyűjtőpont elmozdításához , ez tény . Tulajdonképpen nem igazán tudok másra gondolni , de nem tudom van e ennek  érvénye ha álomban történik ? Ilyesmire nem emlékszem hogy lett volna szó .