Egyéb tapasztalatok

Mi volt ez a hely?

Efi írta:Mi volt ez a hely?

Egy álmodó ház, azaz egy lakás belső része.

Áprilia írta:

fortis írta:

Efi írta:Mi volt ez a hely?

Egy álmodó ház, azaz egy lakás belső része.

Ez Tomék kis lakása? Az tényleg nagyon durván jó hely. Elmeséled, hogy volt? Beléptèl és…?
(De ne privátban, hanem ami publikus).

Sokat nem tudok mesélni róla, már nem először voltam azon a helyen. Szünetet tartottunk, hátra vonultam a hátsó helyiségbe, és mintha dimenziót váltottam volna.  Összeomlott a valóság érzetem és nem tudtam eldönteni ez egy álom e, vagy a valóság? Roppant félelmetes egy helyzet amikor az ember ébren éli át ezt. De végülis élveztem, hogy ilyen is van.  Aztán összeszedtem minden erőmet és elhitettem magammal, hogy ez nem álom. Igazam lett. 

Áprilia írta:Nekik is mondtad?
Akkor nem a lakás váltotta ki belőled, hanem ami a szünet előtt történt, azazhogy együtt voltatok és amit csináltatok, gondolom. De a lakás se kutya.

Igen. Kő keményen nyomatjuk.

Ma  egy eléggé absztrakt dolog történt velem. A magasból esett le egy slag, aminek a végén pisztoly volt.  Egy pillanatig láttam mi történik, de valamiért becsuktam a szemem, talán reflexből.  Igen ám, de a bal kezem hirtelen felnyúlt a levegőbe, és hatalmas pontossággal elkapta a slagot közvetlenül a pisztoly alatt.  Én jobb kezes vagyok, a bal eléggé béna, fogalmam sincs hogy történhetett meg ez.  Egy darabig csak bámultam magam elé, éreztem, hogy itt most valami különös történt.

Éjjel lefekvéskor amikor az alvó test megfigyelésére hangoltam már magam, egy hirtelen ötlettől vezérelve rákérdeztem csak úgy magamban, hogy " Hol a csudában lehet a portálos csaj? " Erre meglepetésemre egy hang  így felelt: " A házban van, ott megtalálod" . Most nem tudtam nagyon örülni ennek az egésznek, káromkodtam is egyet, ehhez most nincs elegendő energiám, hogy megtaláljam a házat.
Hozzá kell tennem akik nem ismerik a történetet, hogy jártaam már abban a házban kétszer háromszor.  Ez a semmi közepén lebeg valahol a sötét  káoszban.

Néha olyan gondolataim támadnak, amikről úgy érzem nem tőlem származnak, de mégis én mondom ki, én gondolom, annak ellenére, hogy tőlem tök idegen. Ilyen volt egy meditatív állapotban pl legutóbb, amikor azt gondoltam, illetve azt mondtam magamban hogy " Elvesztem a létezésem " Nem tudom mi ez honnan származik, .

fortis írta:Néha olyan gondolataim támadnak, amikről úgy érzem nem tőlem származnak, de mégis én mondom ki, én gondolom, annak ellenére, hogy tőlem tök idegen. Ilyen volt egy meditatív állapotban pl legutóbb, amikor azt gondoltam, illetve azt mondtam magamban hogy " Elvesztem a létezésem " Nem tudom mi ez honnan származik, .

Nyilván te jobban ismered magad bárkinél, de mondjuk ez a mondat nekem nem tűnik idegennek tőled. Vannak gondolatok amik mikor megérnek, felszínre törnek valamilyen formában, akár cselekvésként is. Nem tudjuk megmagyarázni mert tudatosan nem foglalkozunk vele, de gyűlik az emberben akár a düh vagy bármi rendezetlen dolog. Egy nyugodt elme olyan akár a kút vize, csendes és mozdulatlan, de ha fülelünk, időnként csobbanást hallhatunk. A kút oldaláról apró kődarabkák hullanak alá és zavarják össze a vizet. A zavaró gondolat nem kívülről jön, bár úgy érezheted, mert te magad vagy a kút egésze, a csendes víz alant, a kőfal, a káva, a kötél, a pergő szemcsék, minden.

Hmm köszi Asd, nagyon szépen megfogalmaztad , és igen valóban igazad is van, ki mástól jönne ha nem saját magamtól...

23-a péntek. A munkahelyemen voltam és arra koncentráltam, hogy egy kis méretű álló szilikon csövet , felborítsak pusztán  a tudatommal. Úgy tűnt nem igazán jön össze, amikor eszembe jutott, hogy lehet ezt másként is. Épp arra sétált egy kolléganő, és arra gondoltam majd ő felborítja. Lám csodát odajött és valóban felborította.
Amikor rám nézett megkérdezte min mosolygok, én pedig azt feleltem, csupán azon , hogy pontosan azt csináltad amit szerettem volna.

Testi tudatosság , vagy mi irányít ilyenkor?
    Nos igen néha megyek valamerre, de miután konstatáltam hogy merre is haladok, döntöm el, hogy oké, akkor legyen úgy. Ilyesmi elő szokott fordulni vezetés közben is,  van úgy hogy nem is arra akarok menni, mégis arra kanyarodok, nem tudom miért. De pl tegnap este két megállóval hamarabb szálltam le a hévről mint kellett volna, sőt elvileg a hév végállomásán kell leszállnom, és ezt az utat már sokszor megtettem, és most mégis leszálltam két megállóval hamarabb és nem tudom, hogy miért.  Miután leszálltam döbbentem rá, hogy mi történt, és nem tudok mit mondani rá.  Mi lehet ez az egész?  Ok figyelmetlenség, ha mondjuk túlmegyek egy megállót, de egy végállomást nem lehet elnézni . 

Ma nem tudom mi volt velem, bár hová mentem be, mindenhol jelzett a riasztó a boltokban ahogy áthaladtam a kapukon. Semmi nem volt nálam ami máskor ne lett volna, így ezt most nem értettem, mi történhetett.

Csak mosogattam, aztán hirtelen egy nagyon meglepő dolognak voltam részese.  Nem voltam azonos a testemmel, mint egy rajtam kívülálló ismeretlen forma tekintettem rá. Nagyon furcsa volt, a test önmagától mozgott cselekedett, én meg elcsodálkoztam rajta, hogy hogyan tud nélkülem működni ?

Nem tudom hogy működik ez , talán reflex, vagy valami más? 
A testem ellazultan fekszik, ébren vagyok, aztán a jobb kezem egy hirtelen mozdulattal kinyújtott állapotban az égnek emelkedik egy pillanatra, hogy sztán ellazultan ismét a testem mellé huppanjon.

Esténként elalvás előtt szoktam néha figyelni ahogy a gondolatok jönnek.  Elképesztő, hogy néha milyen marhaságok érkeznek, de akkor azt szoktam mondani, hogy tűnjön el az a bizonyos gondolat, nem akarok vele foglalkozni. Ez el is szokott ilyenkor tűnni, de hamarosan jön helyette valamilyen másik.  Ha hagynám, akkor ezek átmennének álom szintre, de mivel annyira nem színvonalas témát hordoznak magukban, el szoktam újra és újra hessegetni azokat.  
Beszélgettünk Ápriliával az önemlékezésről, lényegében ezt sosem gondoltam annak, bár igaz ami igaz, ezeknél az alkalmaknál tisztában vagyok azzal, hogy én magam vagyok az a valami, ami a gondolatok között szelektál, és elküldi azokat, mintha nem is hozzám tartozó, hanem mintha kívülről belém nyomott infók halmazai volnának.
Bár megemlítettem ezt a tapasztalást, voltaképpen eléggé gyakori jelenség.

fortis írta:Esténként elalvás előtt szoktam néha figyelni ahogy a gondolatok jönnek.  Elképesztő, hogy néha milyen marhaságok érkeznek, de akkor azt szoktam mondani, hogy tűnjön el az a bizonyos gondolat, nem akarok vele foglalkozni. Ez el is szokott ilyenkor tűnni, de hamarosan jön helyette valamilyen másik.  Ha hagynám, akkor ezek átmennének álom szintre, de mivel annyira nem színvonalas témát hordoznak magukban, el szoktam újra és újra hessegetni azokat.  
Beszélgettünk Ápriliával az önemlékezésről, lényegében ezt sosem gondoltam annak, bár igaz ami igaz, ezeknél az alkalmaknál tisztában vagyok azzal, hogy én magam vagyok az a valami, ami a gondolatok között szelektál, és elküldi azokat, mintha nem is hozzám tartozó, hanem mintha kívülről belém nyomott infók halmazai volnának.
Bár megemlítettem ezt a tapasztalást, voltaképpen eléggé gyakori jelenség.

Ez nem önemlékezés, azt hagyd a csudába, nem kell belekavarni ebbe, nem a te utad.

Fortis írta:[size=32]ezeknél az alkalmaknál tisztában vagyok azzal, hogy én magam vagyok az a valami, ami a gondolatok között szelektál[/size]

Na. Ez jó (akár önemlékezés, akár nem). Néha komolyan aggódtam, hogy elveszíted önmagad, de ezek szerint mégsem.

Efi írta:

Fortis írta:[size=32]ezeknél az alkalmaknál tisztában vagyok azzal, hogy én magam vagyok az a valami, ami a gondolatok között szelektál[/size]

Na. Ez jó (akár önemlékezés, akár nem). Néha komolyan aggódtam, hogy elveszíted önmagad, de ezek szerint mégsem.

Régebben volt egy olyan gondolatom, hogy a gondolataink mi magunk vagyunk. Most egyre kevésbé gondolom már így.

Egyik nap azt álmodtam, hogy autóval haladok a főúton,  a fiamékat követem, ők a sajátjukkal mennek. Aztán egy nagy balesetet láttam, két autó besodródott az árokba pont előttem. 
Ez pedig a valóság része : Délután jövök haza a munkából , a fiam szól, hogy el kellene vinni az autót szervízbe, de mennem kellene velük, hogy vissza tudjam hozni őket. Mögöttük haladok a főúton, egyszerre csak egy nagy dugóba keveredünk, mert előttünk két autó besodródott az árokba .

fortis írta:Egyik nap azt álmodtam, hogy autóval haladok a főúton,  a fiamékat követem, ők a sajátjukkal mennek. Aztán egy nagy balesetet láttam, két autó besodródott az árokba pont előttem. 
Ez pedig a valóság része : Délután jövök haza a munkából , a fiam szól, hogy el kellene vinni az autót szervízbe, de mennem kellene velük, hogy vissza tudjam hozni őket. Mögöttük haladok a főúton, egyszerre csak egy nagy dugóba keveredünk, mert előttünk két autó besodródott az árokba .

Wow...hát nem is tudom mit mondjak!

A kérdés ami felmerül bennem, hogy mi a célja ezeknek az előrelátásoknak? 
Ez valami, amit nem előzhettél meg...talán más a válasz. 
Talán a felsőbb éned/lelki vezető stb.nevezd ahogy szeretnéd, megmutatta neked ezt a jelenetet, hogy nézd fortis, képes vagy erre, tudd meg, hogyan csinálod! Légy kíváncsi, és mélyedj el magadban!

Szerintem nagyon sok esetben ezek kis morzsák a földön , szépen egymás után, libasorban, amit ők/mi szórunk magunknak, csak azért, hogy LÁSSUNK.

Ahogy a Delphoi jósda egyik felirata mondja:
Ismerd meg önmagad! (Gnóthi szeauton.)

Igen valóban furcsa ez az egész, mert megakadályozni nem lehet, esetleg figyelem felhívó, " Vigyázz nehogy veled történjék meg ! "
Amikor autó balesetem volt, pár nappal előtte is voltak már apró jelek, csak nem vettem őket figyelembe. Meg is történt a baj. Utólag gondolkodtam el rajta, mennyi jelet kaptam, hogy vigyázzak.
Amúgy tényleg fura honnan jönnek ezek a jelek önmagunkból, mint egy érzék, vagy külső behatás?

fortis írta:Amúgy tényleg fura honnan jönnek ezek a jelek önmagunkból, mint egy érzék, vagy külső behatás?

Azt gondolom, hogy a "jelek" nagy része a te "teljes" részedtől jön,odaátról.
A lélek fejlődése (pl.emberi tapasztalat) egy védett folyamat, szinte csak olyanok léphetnek kapcsolatba veled, akik valamilyen formában a "családod", lélek-monádod.
Ez olyan mint egy maratonfutás, zárt versenypálya, edzőkkel, pompomlányokkal.

Mért gondoljuk, hogy jel? És ha nem "jel", nem "üzen" semmit, csak simán érzékelés?

Efi írta:Mért gondoljuk, hogy jel? És ha nem "jel", nem "üzen" semmit, csak simán érzékelés?

Elképzelhető, hogy ezek csak a mi szemszögünkből jelek, míg egy magasabb tudatszinten ezek folyamatosak, ahogy te mondod, érzékelés.

Ugyanezt mondom a szinkronicitásról. 
Szerintem nem egyedi üzenetek, vagy véletlen jelenségek, hanem így működik a világegyetem (akár kvantumösszefonódás), csak mi nem vagyunk azon a tudati szinten, hogy 0-24-ben érzékeljük. Amikor rálátunk egy egy ilyen "összefonódásra" meglepődünk, és egyből jelentőségét tulajdonítunk neki.

De ez egy nyitott kérdés, nincs 100%-os válaszom, csak azt mondom, ahogy most látom a dolgokat, de ez nem a teljes kép.

Köszi a válaszokat !

Hiszünk, vagy nem hiszünk a túlvilági árnyék világban. Az ember halála után vajon megszűnik e létezni ? Kézzelfogható bizonyítékot nem képesek a tudósok felmutatni, és mindent az agyi tevékenységeknek tulajdonítanak. De mit néz a macska a szobában azon a helyen ahol semmi sincs. Miért rántja fel a fejét, mintha látna valamit ? 
Ma az unokám a szobámban elkezdett az ablak irányába mutogatni. Mit látsz ott kérdeztem? Csak bökdös a levegőbe az ujjával, hogy én is lássam, de én nem látok ott semmit.   Aztán eszembe ötlik, hogy megkérdezzem.  Mit látsz ott , van ott valaki? 
 A gyerek bólogat. Eszembe jut az elhunyt nejem és rákérdezek. Talán egy néni áll ott ?  A gyerek megint bólogat.  Hol áll a néni kérdezem tőle, mire megint a levegőbe mutat, és kér, hogy vegyem fel, mintha megijedt volna ettől az egésztől.

fortis írta:Hiszünk, vagy nem hiszünk a túlvilági árnyék világban. Az ember halála után vajon megszűnik e létezni ? Kézzelfogható bizonyítékot nem képesek a tudósok felmutatni, és mindent az agyi tevékenységeknek tulajdonítanak. De mit néz a macska a szobában azon a helyen ahol semmi sincs. 

Miért szűnne meg létezni? 
Miért lenne szükségem a tudósok/akárki bizonyítékára?

Azt mondod, hiszel más/szellemi világok létezésében (pl. Don Juan tanításai)...van saját tapasztalatod számtalan (!) megmagyarázhatatlan eset kapcsán. 
Ennek a spirituális /ezoterikus oldalnak az egyik alapító tagja vagy. 
És még mindig csak kételkedsz..
Mennyi "jelre/csodára" van még szükséged?

Oh nem magamra gondoltam, hanem általánosságban a tudósokra ,akik bizonyítani szeretnének
Azt hiszem nekem e téren nem igazán van szükségem hitre, mert valahogy úgy vagyok vele, azt történik aminek történnie kell. Belebámulok a sötétbe , meglátjuk mi néz vissza rám . Én ezt előre nem tudom.

Ez jópofi . Van egy másik Facebook fiókom is, ahol csak a rokonok, kollégák vannak, a kalandorok életemet nem kötöm az orrukra. Csak nagyon ritkán nézek be oda, de most késztetést éreztem rá, hogy benézzek. Jól is tettem, mert pont abban a pillanatban hajtóvadászat volt ellenem, a főnim keresett, hogy kiderítse a teló számomat . Mondjuk keresett sz oldalon, hívott is, de nem vagyok ott . Szóval belépek és azonnal válaszolhattam is , egy igen fontos kérdésére. Milyen fura , hogy pont most jutott eszembe.  Nos igen szokott jönni értesítés, hogy valaki üzenetet írt, de nem szoktam vele foglalkozni, most viszont igen

Két fura tapasztalatom volt mostanában. Az egyikben elkapott egy fura érzés, miszerint egy másik ember voltam. Átéreztem a mozdulatait amiket én teszek, de ezek az ő mozdulatai voltak. Tulajdonképpen nem is igazán lehet ezt elmagyarázni. 

A másik esetben megyek a buszmegálló felé, és várok valakit.  Ekkor veszem észre azt a hosszú vöröses hajó nőt, aki felém közeledik. Valamiért azonnal feltűnt nekem benne valami, nem tudnám elmondani, hogy mi, csak megcsapott egy érzés.  A nő nem jött el addig ahol én álltam, hanem lement a járdáról a fűre, és nagy félkőrt téve kikerült engem, mielőtt vissza tért volna a járdára. Nem értettem a szitut miért tehette ezt, ezért oda sétáltam ,hogy megnézzem az arcát.  Sajnos nem láthattam, mert olyan pózban fordult el, hogy véletlenül se nézhessek rá.  Volt egy két olyan mozdulata is, mintha nem pusztán csak az e világi dolgokat láthatná, és legszívesebben megkérdeztem volna tőle valamit, bár mit, de megérkezett a busz az ismerősömmel, és a vörös hajú hölgy csak emlék maradt csupán.