Egyéb tapasztalatok

fortis írta:Ez a Mátyás tulajdonképpen egy autó , amit valaki irányít , vezet , de ő nem azonos magával az autóval , viszont társadalmunk arra van berendezkedve , hogy nem tesz különbségeket. 
Szóval érdekes volt Mátyást a testi robotot mozogni látni , holott tisztában voltam vele , hogy aki ezt a testet mozdítja valószínűleg nem is így hívják , ha van egyáltalán neve .

Egy idő után mindenki azzá válik, amivel azonosítja magát.

Etoile írta:

fortis írta:Ez a Mátyás tulajdonképpen egy autó , amit valaki irányít , vezet , de ő nem azonos magával az autóval , viszont társadalmunk arra van berendezkedve , hogy nem tesz különbségeket. 
Szóval érdekes volt Mátyást a testi robotot mozogni látni , holott tisztában voltam vele , hogy aki ezt a testet mozdítja valószínűleg nem is így hívják , ha van egyáltalán neve .

Egy idő után mindenki azzá válik, amivel azonosítja magát.

Tulajdonképpen ez egy nagy trükk és sokan alkalmazzák . Végül is ez olyasféle személyes teremtés , bár nem tudom miért nem sikerül mindenkinek .

Áprilia írta:

A szomorú valóságot láttad, ahogyan azt Ouspensky és Gurdjieff felfedte. De van kiút.

Elég különös egy érzés ez , de nem megrendítő , lehet az ember ezeket a dolgokat belül  vagy valahol mélyen amúgy is tudja  .

Áprilia írta:Majd az lesz az érdekes fortis, ha ezt magadon is megfigyeled.

Már megfigyeltem . Akkor ott eszembe is jutott , de ma is elcsodálkoztam amikor elmerengtem a kezeimen .  Nem kezek voltak ezek , hanem szerszámok .

Áprilia írta:

fortis írta:

Áprilia írta:Majd az lesz az érdekes fortis, ha ezt magadon is megfigyeled.

Már megfigyeltem . Akkor ott eszembe is jutott , de ma is elcsodálkoztam amikor elmerengtem a kezeimen .  Nem kezek voltak ezek , hanem szerszámok .

Azt hiszem ez az egész valahol megváltoztatja az embert . Nem úgy tekint magára mint amikor ilyesmit még nem tapasztalt . Azt írtam , hogy nem megrendítő , de mégis olyan , mintha az ember elveszített volna valamit , valami megmagyarázhatatlant .

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:

Már megfigyeltem . Akkor ott eszembe is jutott , de ma is elcsodálkoztam amikor elmerengtem a kezeimen .  Nem kezek voltak ezek , hanem szerszámok .

Azt hiszem ez az egész valahol megváltoztatja az embert . Nem úgy tekint magára mint amikor ilyesmit még nem tapasztalt . Azt írtam , hogy nem megrendítő , de mégis olyan , mintha az ember elveszített volna valamit , valami megmagyarázhatatlant .

Amikor egy élő dolgot lefokozol egyszerű, élettelen szintre, az gáz. Akkor főleg kiábrándító, ha ez az élő dolog hozzád tartozik, te hoztad létre. Értem ez alatt a kezeid, ha a testemre én is csak egyszerű tárgyként, eszközként tekintenék, akkor én is depressziós lennék.
Csak azért lefokozni az életet és közönségesnek, figyelemre sem méltónak tekintetni, mert valaki olyan írta, aki sokat képzel magáról, botor dolog. Nem csodálkozom, hogy így szem elől tévesztetted az élet varázsát.

Greywolf írta:

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:

Már megfigyeltem . Akkor ott eszembe is jutott , de ma is elcsodálkoztam amikor elmerengtem a kezeimen .  Nem kezek voltak ezek , hanem szerszámok .

Azt hiszem ez az egész valahol megváltoztatja az embert . Nem úgy tekint magára mint amikor ilyesmit még nem tapasztalt . Azt írtam , hogy nem megrendítő , de mégis olyan , mintha az ember elveszített volna valamit , valami megmagyarázhatatlant .

Amikor egy élő dolgot lefokozol egyszerű, élettelen szintre, az gáz. Akkor főleg kiábrándító, ha ez az élő dolog hozzád tartozik, te hoztad létre. Értem ez alatt a kezeid, ha a testemre én is csak egyszerű tárgyként, eszközként tekintenék, akkor én is depressziós lennék.
Csak azért lefokozni az életet és közönségesnek, figyelemre sem méltónak tekintetni, mert valaki olyan írta, aki sokat képzel magáról, botor dolog. Nem csodálkozom, hogy így szem elől tévesztetted az élet varázsát.

Nem erről van szó Greywolf , szó sincs semmiféle lefokozásról .
 Arról lenne szó , hogy az ember észre sem veszi , hogy nem azonos a saját testével . Nem veszi észre , hogy a teste az tulajdonképpen csak egy ruha , egy biogépezet , egy szerszám , egy eszköz  ahhoz , hogy kifejezésre juttathassa , álltala önmagát . A test egy használati eszköz és bár hozzánk tartozik , mi alakítjuk , mi teremtjük olyanná amilyenné lesz , ha elromlik a mi hibánkból romlik el , ha jól viseljük dolgát , a mi szándékunk által marad egészséges , tehát rajtunk múlik és általunk a sorsa .  ( Persze vannak még rajtunk kívülálló tényezők , de főként rajtunk múlik és ne a kirívó esetekre , hanem az átlagra gondoljál )
Szóval ennek az egésznek a lényege , amikor az ember rájön , hogy a test nem ő maga , hanem az  csak egy kifejezési formája , ahogyan az öröm kifejezési formája is lehet az úgynevezett mosoly ami az arcon formát ölt  , így a testünk által nyilvánítjuk meg önmagunkat .
Tehát ezzel voltaképpen mindenki tisztában van aki egy kicsit is elgondolkodik , talán kivéve a materialistákat akik esküsznek arra , hogy az emberi én az agytevékenység   kifejezési formája és minden más az idegpályák elektromos hatásainak következménye .
Nos én nem ezt éreztem és a testemet eszközként láttam , ami annyit tesz ki , hogy nem az énem a testem kifejezési formája  , hanem a testem az ami az énem  megnyilvánulásainak eszköze  hogy abban megnyilatkozhassak .
Szóval semmi baj a testtel és az egy nagyon hasznos dolog , de gondolj bele , ha elveszíti az ember a kezeit lábait , vagy még többet , attól az ember még ember marad . A test viszont már nem lesz ugyan az ami volt .
Ha azonosítva lennénk saját testünkkel mi maradna belőlünk halálunk után ?
Most lényegében ez olyan , mint mikor hirtelen felébred az ember az álmából és rájön álmodott csak , valami ilyesmi lehet amikor ráérzel arra , hogy a tested  vsak részét képezi annak ami te vagy .

Áprilia írta:

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:

Már megfigyeltem . Akkor ott eszembe is jutott , de ma is elcsodálkoztam amikor elmerengtem a kezeimen .  Nem kezek voltak ezek , hanem szerszámok .

Azt hiszem ez az egész valahol megváltoztatja az embert . Nem úgy tekint magára mint amikor ilyesmit még nem tapasztalt . Azt írtam , hogy nem megrendítő , de mégis olyan , mintha az ember elveszített volna valamit , valami megmagyarázhatatlant .

Igen. Jól látod. Ezért lenne szükséges mindenkinek az önmagán való munka. De mivel az emberek nem csinálják, nézd meg, hol tart a világ....gépek, akik ölik egymást.
Persze, olyanok is vannak, akik nem. Ez meg a jó hír. Hogy van kiút. "Evangyéliom."

Ezt a videót most találtam , nézzétek meg , több oldalról is válaszokat adhat .

- Az agy feltűnően hasonló működési alapelven működik , mint a gyűjtőpont , ez csak érdekességként .
- Greywolfnak az előző  megjegyzéseinkhez talán magyarázatul szolgálhat a videóban az agy , mint a tudat tükre elméletről való társalgás .

fortis írta:
Nem erről van szó Greywolf , szó sincs semmiféle lefokozásról .
 Arról lenne szó , hogy az ember észre sem veszi , hogy nem azonos a saját testével . Nem veszi észre , hogy a teste az tulajdonképpen csak egy ruha , egy biogépezet , egy szerszám , egy eszköz  ahhoz , hogy kifejezésre juttathassa , álltala önmagát . A test egy használati eszköz és bár hozzánk tartozik , mi alakítjuk , mi teremtjük olyanná amilyenné lesz , ha elromlik a mi hibánkból romlik el , ha jól viseljük dolgát , a mi szándékunk által marad egészséges , tehát rajtunk múlik és általunk a sorsa .  ( Persze vannak még rajtunk kívülálló tényezők , de főként rajtunk múlik és ne a kirívó esetekre , hanem az átlagra gondoljál )
Szóval ennek az egésznek a lényege , amikor az ember rájön , hogy a test nem ő maga , hanem az  csak egy kifejezési formája , ahogyan az öröm kifejezési formája is lehet az úgynevezett mosoly ami az arcon formát ölt  , így a testünk által nyilvánítjuk meg önmagunkat .
Tehát ezzel voltaképpen mindenki tisztában van aki egy kicsit is elgondolkodik , talán kivéve a materialistákat akik esküsznek arra , hogy az emberi én az agytevékenység   kifejezési formája és minden más az idegpályák elektromos hatásainak következménye .
Nos én nem ezt éreztem és a testemet eszközként láttam , ami annyit tesz ki , hogy nem az énem a testem kifejezési formája  , hanem a testem az ami az énem  megnyilvánulásainak eszköze  hogy abban megnyilatkozhassak .
Szóval semmi baj a testtel és az egy nagyon hasznos dolog , de gondolj bele , ha elveszíti az ember a kezeit lábait , vagy még többet , attól az ember még ember marad . A test viszont már nem lesz ugyan az ami volt .
Ha azonosítva lennénk saját testünkkel mi maradna belőlünk halálunk után ?
Most lényegében ez olyan , mint mikor hirtelen felébred az ember az álmából és rájön álmodott csak , valami ilyesmi lehet amikor ráérzel arra , hogy a tested  vsak részét képezi annak ami te vagy .

Értem. Ezt én is így gondolom. Az utolsó sorról nem tudok nyilatkozni, mert ilyet nem éltem át. Én sosem gondoltam, hogy a testem lennék én.
Egyébként, a testet is tekinthetjük a részünknek, saját magunk kifejeződésének. Valamilyen szinten, hiszen mi formáljuk, a mi döntéseink eredménye az állapota, ahogy te is írtad.

Greywolf írta: Én sosem gondoltam, hogy a testem lennék én.

Én sem  , de ezt eddig még nem igazán éreztem át .

Látás :
Bizonyára ti magatok is tapasztaljátok néha , hogy csukva van a szemetek és mégis láttok . 
Az éjszaka során 2-3 X is előfordult velem , hogy láttam a szoba egyes részleteit , de nem olyan hagyományos értelemben , hanem valahogy annak mélységében , mint amikor egy 3 D-s képet nézegettek . Tehát egyik pillanatról valami hagyományos tekintetből olyasféle mélység látássá fokozódik át .  Fura egy látvány azt meg kell vallanom , bár úgy tűnik az adott helyzetben megelégedhettem ennyivel , mert természetesnek tűnt , hogy az ágyból fekve nézek , és valahogy nem jutott eszembe , hogy ezzel a tapasztalattal talán más valamit is kezdhetnék , pl jobban körülnézni és nem csak az adott test helyzetemből  bámulnom  magam elé  .

Áprilia írta:

fortis írta:Látás :
...láttam a szoba egyes részleteit , de nem olyan hagyományos értelemben , hanem valahogy annak mélységében , mint amikor egy 3 D-s képet nézegettek . Tehát egyik pillanatról valami hagyományos tekintetből olyasféle mélység látássá fokozódik át  .

Akkor 4d-s lehetett az a látás. Asztrális látás.

Hát  valami ilyesmi lehet  . Képzeld el , amikor egy tiszta vizű tóba nézel fentről , és utána bedugod a fejed a víz alá és úgy kezdel körülnézni . A különbség talán valami ilyesmi lehet .

Áprilia írta:Nekem akkor volt ilyen asztrális, amikor a pillangó bőrébe bújtam (totemállat).

Igen emlékszem arra a tapasztalatodra .

Képzeljétek mi történt tegnap velem ! 
Az autópályán száguldok és egyszer csak amikor balra nézek a szemből jövő autókra , hirtelen megállt a kép .  Az éppen  szembe jövő autók közül az egyik kimerevedett és mintha egy fotót néztem volna , de a képen csak az autó volt .
Csak egy pillanatig tarthatott , de nekem többnek tűnt , nem tudom , hogy mi lehetett ez . Mintha megállt volna az idő . Vagy az élet történéseinek egy pillanata különülhetett el  a világ folyásából .

Egy hiba a Mátrixban?

Etoile írta:Egy hiba a Mátrixban?

Nem tudom , de hogy megszűnt a külvilág arra a pillanatra , azt bizton állíthatom . Nagyon fura ez az egész .

Believe írta:

Etoile írta:Egy hiba a Mátrixban?

Nem tudom , de hogy megszűnt a külvilág arra a pillanatra , azt bizton állíthatom . Nagyon fura ez az egész .

Azt hiszem nem is igazán érthetitek meg , hisz én magam sem  ,de legalább tudom mit éltem meg .  Nem tudom , hogy történhetett volna e belőle valami egyéb problémánk ( baleset )  vagy a világ valóban megállhatott e , mert hogy arra a pillanatra minden más eltűnt és megszűnt létezni ugyebár .
Azt hiszem erre nem születhet megfelelő válasz .

Áprilia írta:

Gondolkodtam ezen. Nem fogom tudni profin megfogalmazni, de a holografikus univerzum kapcsán beszélgettünk arról, hogy a világot ki-ki a rendelkezésre álló, egyenként is egy-egy univerzumot képviselő képekből rakja össze, észlelés útján. Castaneda nyelvén valahogy úgy van, hogy a fénytojáson belüli és kívüli emanációk egymáshoz történő beigazodása során történik az észlelés. Pontosabban, maga a beigazodás az még csak energia kisülés. A szándékozással adunk neki irányt, azaz válogatjuk ki az adott képeket, amikből felépítjük a világunkat (e tekintetben lenne mindig választási lehetőségünk, ha élni tudnánk a szabad akaratukkal, de nem tudunk, ezért mindannyian ugyanolyan módon észleljük a világot, ugyanazokat a képeket rakjuk össze. Más kérdés, hogy ez azért van, mert észlelésünk egy idegen, kívülről jött beültetés, implantátum). Nálad ebben a folyamatban történhetett valami beragadás, elakadás.
Emlékszem, álmodban is volt már olyan, hogy megállt a kép.

Ezek nagyon jó gondolatok  .
Azon gondolkodtam még , hogy részemről maga a hiba előnyt jelentene e , azaz valami változást a megszokott sémához képest , vagy hátrányt , hogy ilyesmi megtörténhetett egyáltalán  ?  Ha az idegen tudat beültetésében történik félrecsúszás , ez esetben talán nem annyira  borús ez a történés .  Mindenesetre nem mernék még ítélkezni magam fölött hogy merre billenne a mérleg .

Igen .

Vulkán . 2015 február

 Néha történnek különös tapasztalatok , még ha álmokként is jelentkeznének az embernél .
Biztosan emlékeztek olyan eseményre , mikor azt álmodtam , hogy földrengés lesz és miután felébredtem mondtam is a nejemnek , hogy földrengésről álmodtam  . Ezt követően alig két óra telt el , és egy erősebb földrengés volt kis hazánkban .
Most valami hasonló dolog történt velem , azt álmodtam , hogy kitört egy nagy vulkán és a tengerbe kellett menekülni  előle , mert óriási volt a füst és a láva .  Miután felébredtem , az volt az első gondolatom , hogy bizonyára be fog következni , de azt nem tudtam hol . Az álom szerint egyetlen dolog volt biztos , hogy nagy víz , vagyis tengernek kell lennie a közelben .  Erre  mit látok a tévében másnap ?
" " Guatemalában kitört szombaton a Fuego (Tűz) vulkán, a hamueső miatt le kellett zárni az ötven kilométerre fekvő főváros légikikötőjét - jelentették a hírügynökségek.
A helyi katasztrófavédelmi hatóság szóvivője szerint riasztották az érintett térségben élő lakosokat, de a kitelepítést eddig nem rendelték el. Figyelmeztették az embereket, hogy maradjanak fedett helyen, viseljenek maszkot, takarják le a víztartályokat, és mérjék fel a menekülési útvonalakat. A tűzoltóságot és a mentőket készültségbe helyezték.
A Guatemalavárostól 50 kilométerre nyugatra fekvő, 3763 méter magas kolosszus nagyfokú aktivitást mutat, óránként 4-6 kitörést produkál. A hamufelhő 5500 méter magasra emelkedett.
" "

Áprilia írta:Érdemes lenne utánanézned, hogy szellemi szempontból mi ez a jelenség.

Igen megpróbálok majd rákeresni , ha találok valamit  beírom ide .

Nos amit eddig találtam a természeti katasztrófáknak az  előre való megérzéséről ,  akkor azt kell megállapítsam , hogy az ilyen emberek  tulajdonképpen állati érzékszervekkel rendelkeznek .  Itt a probléma csak az lenne , hogy míg az állatok a közelben zajló eseményeket észlelik előre , addig az emberek  ( pl  álmukban )  megérezhetik azokat akár a távolabbi helyeken .
Volna még egy másik lehetőség is , ami a természeti , vagy az elementál lények létezésére utalhat , vagyis , hogy az embernek súghatnak az efféle lények .  De hogy ennek mi értelme volna ,  ha nincs az ember közvetlen veszélyben , szóval erről fogalmam sincs .

Esetleg beszélnek még olyan lehetőségről , amit prekognicióként  említenek

Már láttalak .
Képzeljétek mi történt velem ! Éjjel álmomban beszélgettem egy idősödő emberrel , akit előtte még sosem láttam , tehát idegen volt . Erre ma látogatókat kaptunk és amikor beléptek az ajtón majd hanyatt estem . Az álmomban látott illető ott állt előttem teljes valóságában és kezet nyújtott .

Believe írta:Már láttalak .
Képzeljétek mi történt velem ! Éjjel álmomban beszélgettem egy idősödő emberrel , akit előtte még sosem láttam , tehát idegen volt . Erre ma látogatókat kaptunk és amikor beléptek az ajtón majd hanyatt estem . Az álmomban látott illető ott állt előttem teljes valóságában és kezet nyújtott .

Azta! Ez nem mindennapi történet!!!

De ugye, egyébiránt maga a találkozás ezzel az emberrel nem különösebb jelentőségű?

Áprilia írta:

Believe írta:Már láttalak .
Képzeljétek mi történt velem  ! Éjjel álmomban beszélgettem egy idősödő emberrel , akit előtte még sosem láttam , tehát idegen volt . Erre ma látogatókat kaptunk és amikor beléptek az ajtón majd hanyatt estem . Az álmomban látott illető ott állt előttem teljes valóságában és kezet nyújtott .

(Nekem is volt már ilyen egyszer. 17 évvel ezelőtt álmodásban pár hónappal korábban láttam két embert, akiket utána az itteni valóságban is. Életem meghatározó személyei voltak: egy pásztor házaspár, akiknél újjászülettem.)

  Hát akkor te ismered az érzést ,  köpni nyelni nem tudtam a meglepődéstől .  Utólag gondoltam esetleg meg kellett volna kérdezni az öregtől , hogy nem álmodott e valami hasonlót .

efi írta:

Believe írta:Már láttalak .
Képzeljétek mi történt velem  ! Éjjel álmomban beszélgettem egy idősödő emberrel , akit előtte még sosem láttam , tehát idegen volt . Erre ma látogatókat kaptunk és amikor beléptek az ajtón majd hanyatt estem . Az álmomban látott illető ott állt előttem teljes valóságában és kezet nyújtott .

Azta! Ez nem mindennapi történet!!!

De ugye, egyébiránt maga a találkozás ezzel az emberrel nem különösebb jelentőségű?

Az lett volna , de még  nem derült ki , hogy azzá is válik e vajon ( ? )
Képzeljétek annyira  ugyan az volt az illető , hogy még a szemüvege is ugyan az volt , a magassága a ruházata minden stimmelt .  Gondolhatjátok milyen meglepő volt .

Áprilia írta:

Believe írta:
Az lett volna , de még  nem derült ki , hogy azzá is válik e vajon ( ? )

Bírnám, ha azzá válna (mint az én esetemben)! Akkor elmondhatnánk, hogy a jelentős személyek jelennek meg így. Mondjuk, logikus is: a jelentős események formálják a jövőt, nem a jelentéktelenek. És itt ugyebár a prekogníció (jövőbe látás) vetődött fel, mint a jelenség magyarázata.
Amúgy sejtem, kiről/miről lehet itt szó, Believe, megírom privátban. Ha bejön, az meg a látás.

Igen , eltaláltad , csak itt  most nem szeretnék beszélni róla  . Szóval számomra fontos volt ez a találkozó , de nem tudom lesz e eredménye . Sajnos minden nappal távolodik annak esélye , hogy eredményt hozzon .
Felvetetted a prekognició kérdését , majd azt is elolvasom ( linket ) úgy tűnik részemről néha elő elő bukkan , végül is csak örülhetek neki .

Mai egyéb érzékeléseim . 
Reggeli ébredés után megfogtam az orromat és megtapogattam az arcomat . Ez még egy olyan állapot volt , amikor még a test félig aludhatott , mert mozdulatlanul ébredtem , de a kezeimet már képes voltam megmozdítani . 
Szóval az érzékelésem elég fura volt . Olyannak éreztem az orcimpáimat , mintha nem is az enyéimé lettek volna . Pontosabban az enyémek , de mintha csak oda lennének ragasztva , vagy ilyen hússzerű anyagból oda lenne csak tapasztva . Az arcom többi részletéről is ezt állapítottam meg .  Napközben leellenőriztem milyen ez a tapintás érzékelés , de egészen más , mert elmúlt az a fajta érzés . Így utólag már magaménak érzem a saját testemet , szóval valóban elég nagy a különbség . A fura az egészben , hogy az első tapasztalást ne úgy értelmezzétek , mintha el lenne zsibbadva a testrész , hanem úgy , hogy fenn áll az érzékelés a hústestben is , csak még elég tompa . Ez okozhatta az idegenszerű érzést az érzékelés ellenére is . 
- Később napközben próbáltam szunyókálni egy kicsit , csendespihenő volt idehaza . Nem sikerült elálmosodnom , ellenben jött egy liftező érzés . Egész testhosszában éreztem , hogy fel , majd le , fél , majd le , fel , majd le  lebegő érzetet . Hmm biztosra venném , hogy ez az asztrális test érzékelése lehetett éber állapotban .

fortis írta:Nos amit eddig találtam a természeti katasztrófáknak az  előre való megérzéséről ,  akkor azt kell megállapítsam , hogy az ilyen emberek  tulajdonképpen állati érzékszervekkel rendelkeznek .  Itt a probléma csak az lenne , hogy míg az állatok a közelben zajló eseményeket észlelik előre , addig az emberek  ( pl  álmukban )  megérezhetik azokat akár a távolabbi helyeken .
Volna még egy másik lehetőség is , ami a természeti , vagy az elementál lények létezésére utalhat , vagyis , hogy az embernek súghatnak az efféle lények .  De hogy ennek mi értelme volna ,  ha nincs az ember közvetlen veszélyben , szóval erről fogalmam sincs .

Esetleg beszélnek még olyan lehetőségről , amit prekognicióként  említenek

Ha megindulnak az állatok valamilyen irányba, érdemes gyorsan követni őket!!! Ne okoskodjunk akkor.

Én láttam már olyant, hogy egy magát tanítónak és látnoknak nevezett ( magyar) férfi, bazi nagy katasztrófát látott, aztán nem volt semmi.