Egyéb tapasztalatok

fortis írta:Két fura tapasztalatom volt mostanában. Az egyikben elkapott egy fura érzés, miszerint egy másik ember voltam. Átéreztem a mozdulatait amiket én teszek, de ezek az ő mozdulatai voltak. Tulajdonképpen nem is igazán lehet ezt elmagyarázni. 

Kicsit megkönnyebbültem, hogy vannak mások is, akik hasonló dolgokon mennek át... 
Ha nem is pontosan így, de valami furcsát szoktam tapasztalni, amit senkivel sem osztottam meg. Mert szinte lehetetlen elmagyarázni. 
Találkozok valakivel, vagy csak látom az interneten, és megrohan az érzés, hogy ez én vagyok. Nem "olyanok vagyunk, mintha egyformák lennénk", mert sokszor férfiak esetében is megtörténik. Egy nagyon mély, megnyugtató, olyan érzelmeket kiváltó, amire nincsenek szavaim, Egy-érzés.

Én arra gondolnék, hogy lélek szinten lehet ilyen esetekben valamilyen kapcsolat.

Autóval haza felé. Körforgalom, két irány közül választhatnék, a távolság egyforma. Az egyik kicsit kacskaringósabb, a másik egyenesebb útvonal. Már beértem a körforgalomba, bizonytalan vagyok, melyik útvonalat válasszam? Mind a kettőn szoktam járni. Aztán a kacskaringósabb felé veszem az irányt.  Ezek szerint már választottam, felelek meg magamban a kérdésemre. Aztán beugrik valami. Én magam bizonytalan voltam, döntésképtelen. Ki, vagy mi, vagy melyik részem dönthetett helyettem,  mert  én aki ezen gondolkodott, biztosra tudom, hogy nem én voltam

Hát egy másik éned. Többezer van bennünk.
Valamerre menni kellett. Gondolod, hogy csak úgy álldogálltál volna a körforgalom közepén? Ha az egyik én döntésképtelen, egy másik úgyis közbelép. Valamelyik én - a sokezer- közül mindig irányító szerepben van. Igazából egymás ellen törekednek a csúcsra.
Mondjuk, ez negyedik utas megközelítés, de annál jobbat mèg nem találtam.

Áprilia írta:Hát egy másik éned. Többezer van bennünk.
Valamerre menni kellett. Gondolod, hogy csak úgy álldogálltál volna a körforgalom közepén? Ha az egyik én döntésképtelen, egy másik úgyis közbelép. Valamelyik én - a sokezer- közül mindig irányító szerepben van. Igazából egymás ellen törekednek a csúcsra.
Mondjuk, ez negyedik utas megközelítés, de annál jobbat mèg nem találtam.

Néha a megszokás vezényel. Van úgy, hogy nem is arra akarok menni, mégis arra kanyarodok, aztán szítkozódhatok magamban, hogy miért arra haladtam.  De ez megszokás miatt lehet szerintem. A fentebbi esetnél viszont pillanatok alatt történt minden, hiszen mozgásban voltam. Talán automatikus reflex választás, vagy valami ilyesmi. De akár az is jó magyarázat lehet, amit beírtál Áprilia.

HMár este volt, h. azafelé tartottam  a főúton, amikor egy emberi árny  átszaladt előttem az úton . Még fékeztem is, hogy nehogy elüssem vagy valami, amikor rájöttem, hogy nincs ott senki . Hihetetlen ,de teljesen biztos vagyok benne, hogy láttam, és ott volt