A hit

Elek írta:1. Én meg azt vélem - unatkozol!
-
2. Nekem nem probléma hiszen eddig is "vezettél", s ez módfelett alkalmat adott - az Igazság-ra!
Most?
Más a "stílus" - és - annyi.....

1. Szeretek szellemi dolgokkal foglalkozni, olyan értelemben is, amely az intellektusomat dolgoztatja meg, például tudósok, matematikusok műveit tanulmányozni. De azért elgondolkodtató, amit írsz. Valószínűleg nem is ugyanazt értjük unatkozás alatt.
2. Tekints a "Beszélgetések az apostoli közegről" és az ablakomban levő "Gondolkodnivalóim" c. Topikra.

Igen.
Messze nem ugyan arra gondolunk.
Miután egészen más szölőtőn vagyunk "fürtök"!
-
Jó volna megérteni ennek a néhány éve tartó fórumozásnak a lényegét!
Mi is az?
-
Nos, úgy vélem; az a "szabadság" amely átöleli személyeinket!
Nem tőlünk van!
-
Kegyelem!
-
A kegyelem el is vehető!
-
Nem tennék "haszontalan" dolgokat...

A tegnap esti jelenet a szembe szomszéd kisfiúval - nagyon felkavart!
-
Áprilia rá is kérdezett; "mit tettél", s nem hagy nyugodni a szellemi mozgás amely gyanítom koránt sem ért véget!
Nem lettem késztetve az un. "szabadításra" még csak annyira se, hogy Jézus nevét kimondjam! Holott...

Az érem másik oldala, hozzávetőlegesen, az utóbbi másfél évben, folyamatosan lelki gondozom őket!

( olykor ők engem, mivel kapcsolatom mondjam úgy, családommal meghasadt)

A topikomban ezért "imádkoztam" "gerjedtem fel" - továbbá "érzem", "lebegtetés" vesz körül.... 
Hasonlatosan az égboltozathoz, mikor is a felhők közé "menekűl a nap", hogy később legyen honnan "kiszöknie" - érettünk!
-
Hát, "meglátjuk".... ...!

Egy kis ismétlés , 

“Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:
 Prof: – Hiszel Istenben?
 Diák: – Teljes mértékben, uram.
 Prof: – Jó-e Isten?
 Diák: – Természetesen.
 Prof: – Mindenható-e Isten?
 Diák: – Igen.
 Prof: – A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
 A diák hallgat.
 Prof: – Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
 Diák: – Igen.
 Prof: – Jó-e Sátán?
 Diák: – Nem.
 Prof: – Honnan származik Sátán?
 Diák: – Istentől?
 Prof: – Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
 Diák: – Igen.
 Prof: – A bűn mindenhol jelen van, nemde?
 Diák: – Igen.
 Prof: – És Isten teremtett mindent. Így van?
 Diák: – Igen.
 Prof: – Tehát ki teremtette a bűnt? – A diák nem válaszol.
 Prof: – Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
 Diák: – Igen, uram.
 Prof: – Tehát, ki teremtette mindezeket?
 A diák nem felel.
 Prof: – A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
 Diák: – Nem, uram.
 Prof: – Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
 Diák: – Nem, uram.
 Prof: – Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
 Diák: – Nem uram, attól tartok nem.
 Prof: – És mégis hiszel benne?
 Diák: – Igen.
 Prof: – A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
 Diák: – Semmit. Nekem „csak” HITEM van.
 Prof: – Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
 A professzor ezzel befejezettnek tekintette volna a szemléltetést, de a diák nem mozdul.
 Diák: – Professzor úr, kérdezhetek valamit?
 Prof: – Persze, kérdezz csak.
 Diák: – Professzor úr, létezik-e a hő?
 Prof: – Igen.
 Diák: – És létezik-e a hideg?
 Prof: – Igen.
 Diák: – Nem, uram, téved! Nem létezik!
 Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.
 Diák: – Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia. A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.
 Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.
 Diák: – És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
 Prof: – Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
 Diák: – Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
 Prof: – Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?
 Diák: – Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
 Prof: – Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
 Diák: – Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
 Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte, hanem annak hiánya! És most mondja meg nekem, professzor: Ön azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak, így van?
 Prof: – Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
 Diák: – Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
 A professzor megrázza a fejét.
 Diák: – Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
 Nagy zajongás támad az osztályban.
 Diák: – És csak egy utolsó kérdést engedjen meg, professzor úr. Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha az Ön agyát?
 Az osztály nevetésben tör ki.
 Diák: – Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát? – Mivel nem érkezik válasz, a diák folytatja: – Úgy tűnik, senki sem tette. Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
 A teremben síri csend.A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
 Prof: – Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.
 Diák: – Erről van szó, uram! Ember és Isten között is a HIT a kapcsolat. És ez mindennek a mozgatója és éltetője!
 A diák neve Albert Einstein volt.”

(ezt ha el nem feledem, bemásolom az új "topikomba"!....

A helyzet úgy alakúlt...

Marcika kisfiú - átjött estefelé - egy raklapnyi dvd lemezzel.
Leültettem és elkezdtem vele beszélni. Nagyon kis ideig figyelt, aztán a benne lévő szellemi erők - "megmutatva magukat" - még a tegnap előttinél is "durvább" állapotba "vitték" őt!
Megkeményítve magát és "határozott" keménységgel arcomba vágva; "kéthétmúlvajövök" - haza rohant!
Áthallottam igen hangos kitörését, s személyem "leszemetezését", igen, ő kiáltozta rám - "káromlásait"!
-
Hümmm....
-
Szeretem a kisfiút hiszen apró emberke akiből felnőtt lészen....

Halmozottan hátrányos...

-

Uram!
Szükségeket látunk!
-
Uram!
Te még inkább látod, s cselekszel!
Köszönöm!
"Eszközöd leszek" - tovább?
-
Uram!
SztSz.
Mit tegyek?
-


Ámen. ... Hallelujah.

A hit.
A hit mozgás a mozgásban!
-
A hit nélkülem van és lesz is - örökké tartó!
-
A hit - adomány!
-
Kérhető!
A hit edzhető mint az acél, műhelye a Lelki Ismeret!
-
A Lelki Ismeret, Ő Maga, a Minden - mindenekben!
Edzett!  - Megtartó!
-
Kis hitet már láttam!
Gyenge hitet még nem!
-
A hit!
..............

Szokták mondani , hogy kishitű , de az szerintem a hitetlenségre utal .
Szerintem az embernek vagy van hite vagy nincs , bár Lajos atya azt mondta , hogy olyan ember nincs akinek ne lenne hite valamiben .

A hézagos tudás okozta zavar amely így fogalmazódik meg.
A hit és a kishit feltárható különbözőségeiben nem más mint a jövő képének körvonalaztatása ill. annak hiánya!
Az egyik szilárd "meggyőződés" míg a másik labiris, soha sem eléggé tisztázott!

Elek írta:
Az egyik szilárd "meggyőződés" míg a másik labiris, soha sem eléggé tisztázott!

 Én úgy vagyok ezzel , hogy az egyik míg szilárd , a másiknál ott van az a bizonyos ," De mi van ha ? "- kétség

Nézzük csak...Isten örök életet ad, egységet közösséget az Agapeval...

és jön a "mivanha"?
-
A bűn szemszögéből meg egyáltalán nem értem a "mivanha-t"!
-
Eddig benne voltunk nyakig, kínzott gyötrött és nem átallott - (meg)ölni!

- Feltevésed? - Megosztod velünk?

Érdeklődve várom...

Elek írta:Nézzük csak...Isten örök életet ad, egységet közösséget az Agapeval...

és jön a "mivanha"?
-
A bűn szemszögéből meg egyáltalán nem értem a "mivanha-t"!
-
Eddig benne voltunk nyakig, kínzott gyötrött és nem átallott - (meg)ölni!

- Feltevésed? - Megosztod velünk?

Érdeklődve várom...

Sok magyarázni valóm nincs rajta Elek . Van aki rendületlenül hisz bizonyos dolgokat , van aki meg kételkedik benne . Ez a kételkedés az a bizonyos ( Mi van ha ? )
Egy példával élnék  :
Az ember  abban hisz , hogy a világ teremtésében maga is részt vesz ,  a saját élete , a gondolkodása és a tettei nyomán . Ez így rendben is volna , ez egy értelmes  elgondolás , amiben lehet az embernek hite .  De ott van a másik oldal , aki szintén tudna hinni ebben az elképzelésben , de ennek a másiknak az agyában megszületik egy gondolat .  Mi van ha ez mégsem így van és az egészet nem is mi irányítjuk ? Mi van ha bábok vagyunk csak  és gondolataink , tetteink , érzéseink , sugallatok csupán ?

Talán - értlek is!
-
Nos, ezen segíteni ember nem tud ha, szándékában állana akkor sem!


A HIT ADOMÁNY!
-
Kérni kell!
A kérés megszülethet egy nyilván való presszió által. 
A kérdés így nem több annál amit feszegetünk néhány éve már!
-
AZ EVANGÉLIUM!
BÍR - e ÖSZTÖNZŐ ERŐVEL?
-
Szerintem - IGEN!
-
Hiszen, az adott pillanatban, az életem akkori szakaszában, nagyon is "betalált"!
-
Az én kúltúráltságom amely elég alap szintű, sem maradt behatás nélkül mi több az egész környezetem un. forrongásba ment át.
Komoly változások történtek.
-
KÉRTEM és KAPTAM!
-
Ez a "bizonyosság" ma ott tart, hogy kénytelen-kelletlen metszegetései közepette!
Az "Eredethez" a tiszta forráshoz tér vissza, ahhoz ragaszkodik!
És ez az AGAPE!
-
Tudom!
Nagyon is tudom, hányféle "szél" mozgatja a világ felhőit!
DE! A Szeretet! - ÖRÖK!
-
-
Akinek nem kell, eldobhatja!
Teheti!
Tegye!
Szabad!
-
Nekem kiváltság, a közöttetek megjeleníthető szabad szólásom, a naív "terelésem" vagy akár már mulatság számba menő jó pofizásom!
Köszönöm is!
-
Kézenfekvő, nem a magamé amit cselekszem!
Az elfogadás és a befogadás járhat kéz a kézben de, erőszakká nem válhat!
Következésként; a vonzás itt van a fórumon és nem csak bennem DE!
TI BENNETEK IS!
-
Továbbá, a szelektáció mint folyamat és mint szomorú valóság, nem fog megállni!
A kapu nyitva áll...
-
Gedeon a leírtak szerint maroknyi emberrel aratott dicsőséget!
És?
Akiben van "kurázsi" a fórumozásra és van a találkozóra!
Az már győztes!
-
A "törvények" elemei - részben és egészében is kihatnak sőt, kívánatos a hatásuk - az ÍGÉRETIG!
-
Kitartás! - 
Hűnek lenni! 
Szépség....
Isten HŰ és IGAZ!

( holott mivel és miért küzd ....

A HIT = SZENTSÉG!

Pilátus - látta...Péter a "Kőszikla" - látta...Pál Damaskus felé - látta...

Értelek Elek . Azt hiszem .

...tehát, a hit - lételem!

Nincs igazából mellé beszélés hiszen, a kalandorkodás is meg kell állapodjon valamiféle értelmi szinten!
Ez - kérlek benned - nem így van, úgy vettem észre...
EZ JÓ!
-
A fórum "pöckölgetője" vagy, nyughatatlan kalandorkodó....
Váltanod kellene?
Váltanunk kellene?
-
A cél látása nem feltétlen jelenti azt, hogy szűnjek meg magamtól de, jelenti azt!
"Társsá válok"!
-
A CÉL!
Volt és lészen is...
-
Akkor....?

A HIT!
Komplexitás!.....lentebb olvashatod javított formában...ezt töröltem a krixkraxok miatt!

A HIT!
Komplexitás!


-
<>
Komplexitás

A komplexitás (azaz összetettség) ellentéte az egyszerűségnek.


A komplex (azaz összetett) kifejezést gyakran összekeverik a bonyolult kifejezéssel. A két kifejezés közötti különbséget azok eredetével lehet a legjobban megvilágítani. A bonyolult, vagy komplikált kifejezés a latin -plic végződésből származik, amelynek jelentése összehajtani, hajtogatni; míg a komplex a plex kifejezésből, amelynek magyar megfelelője a szőni, fonni. A bonyolult rendszer, tehát egy olyan egység, amelynek egy összetevője van, amelynek részei rejtettek maradnak a szemlélő számára; ezért látja bonyolultnak. A komplex rendszerben a rendszer elemeiből egy új egység jön létre; azok mintegy önálló struktúrát alkotnak.


-
<>
...aszondja "önálló" struktúra !

Nézzük a struktúrát...

-
<>
struktúra.
felépítés, szerkezet

eredete; latin.
-
<>
Nekem az jön át - kérem a HIT egy olyan matéria ami soha sehol semmibe és semmivel semmikor nem kapcsolható össze!
Csak itt és most és ebben a felállásában!
-
Megértettük?

Kérem...

„Az erő mindig jelen van mindenhol. A hit az, ami aktivizálja, munkára fogja, illetve használja ezt az erőt. Hitünkkel tudunk rácsatlakozni Isten erejére, amely mindenhol jelen van, és mi hit által képesek vagyunk ezt az erőt működésbe hozni saját érdekünkben."

Ezt olvastam. Mi a véleményetek róla? Kulcsfontosságú szerepet tulajdonít a hitnek a tekintetben, hogy rákapcsolódhassunk Isten erejére. Ha jól tudom, vannak itt a forumon köztünk olyanok is, akik nem hisznek, mégis erőkkel foglalkoznak. Sőt úgy emlékszem, Efi sem tulajdonít különösebb jelentőséget a hitnek.

Áprilia írta:„Az erő mindig jelen van mindenhol. A hit az, ami aktivizálja, munkára fogja, illetve használja ezt az erőt. Hitünkkel tudunk rácsatlakozni Isten erejére, amely mindenhol jelen van, és mi hit által képesek vagyunk ezt az erőt működésbe hozni saját érdekünkben."

Ezt olvastam. Mi a véleményetek róla? Kulcsfontosságú szerepet tulajdonít a hitnek a tekintetben, hogy rákapcsolódhassunk Isten erejére. Ha jól tudom, vannak itt a forumon köztünk olyanok is, akik nem hisznek, mégis erőkkel foglalkoznak. Sőt úgy emlékszem, Efi sem tulajdonít különösebb jelentőséget a hitnek.

Szerintem a fenti idézet nagyon igaz .
De hozzá tenném , hogy véleményem szerint itt nem kifejezetten  csak az  istenhitről lenne szó  , bár az erő mindenképpen istentől származó  .

Believe írta:

Áprilia írta:„Az erő mindig jelen van mindenhol. A hit az, ami aktivizálja, munkára fogja, illetve használja ezt az erőt. Hitünkkel tudunk rácsatlakozni Isten erejére, amely mindenhol jelen van, és mi hit által képesek vagyunk ezt az erőt működésbe hozni saját érdekünkben."

Ezt olvastam. Mi a véleményetek róla? Kulcsfontosságú szerepet tulajdonít a hitnek a tekintetben, hogy rákapcsolódhassunk Isten erejére. Ha jól tudom, vannak itt a forumon köztünk olyanok is, akik nem hisznek, mégis erőkkel foglalkoznak. Sőt úgy emlékszem, Efi sem tulajdonít különösebb jelentőséget a hitnek.

Szerintem a fenti idézet nagyon igaz .
De hozzá tenném , hogy véleményem szerint itt nem kifejezetten  csak az  istenhitről lenne szó  , bár az erő mindenképpen istentől származó  .

Na ez az. Aki nem Istenben hisz, az milyen erőkkel manipulál...

Szerintem tulajdonképpen ugyan olyan erőkkel , csak amíg valaki Istenben hisz  azt isteni adottságnak vagy Isten általi cselekedeteknek nevezik , aki meg nem ebben a körben gondolkodó az meg azt mondaná talán , hogy természet feletti . 
Erre mondanék is gyorsan egy példát .
Kézrátételes gyógyítás :
- Az Istenben hívő isteni erő által gyógyít és ő ebben is hisz . 
- A sámán , vagy varázsló  ugyan ezt az erőt használja , de a szellem erejének tartja , légyen az akár maga a természet szelleme , vagy valami hasonló .

Áprilia írta:...........................................................................

Neeeem , ez csak egy példa volt .

Nos, az én véleményem egészen más...

till. az Isten hívők - elvileg Jézus megváltásán keresztűl élik meg hit kapcsolódásaikat. 
Míg a más "kategóriás" hívők nagy aránya, saját személyének a hithez fűződő egyéni viszonya ad cselekvő képességet!
-
Az egyik tényleges hit míg a másik varázslás! 
A varázslás hiedelmének "fordulatai"!
Ugyan mind kettő alá rendelt állapot csak az egyik Igazságban indúl, s oda is torkollik, a másikkal szemben amely "hitetés", megvezetettség, becsapottság! Bűn...

Áprilia írta:„Az erő mindig jelen van mindenhol. A hit az, ami aktivizálja, munkára fogja, illetve használja ezt az erőt. Hitünkkel tudunk rácsatlakozni Isten erejére, amely mindenhol jelen van, és mi hit által képesek vagyunk ezt az erőt működésbe hozni saját érdekünkben."

Ezt olvastam. Mi a véleményetek róla? Kulcsfontosságú szerepet tulajdonít a hitnek a tekintetben, hogy rákapcsolódhassunk Isten erejére. Ha jól tudom, vannak itt a forumon köztünk olyanok is, akik nem hisznek, mégis erőkkel foglalkoznak. Sőt úgy emlékszem, Efi sem tulajdonít különösebb jelentőséget a hitnek.

Nem, én az ellen szoktam tiltakozni, hogy a hit alatt általában azt értik, hogy elhiszünk valamit, amiről nincs személyes tudásunk. Ez az én fogalmaim szerint hiszékenység. A hiszékenység kártékony.

Szerintem amikor a hitről van szó, annak fontosságáról, erejéről, akkor arról van szó, hogy van bennem egy bizonyosság. Anélkül, hogy a fizikai érzékszerveimmel tapasztaltam volna, mélyen önmagamban bizonyos vagyok abban, hogy a sorsomat nem a vak véletlen irányítja, illetve hogy mindennek, ami az érzéki világban történik, az oka, az értelme a láthatatlanban van.
Mivel ez bizonyosság, nem lehet erőből hinni, vagyis úgy, hogy nem érzem ugyan ezt a bizonyosságot, de mivel mindenki azt mondja, hogy ez az alapja mindennek, erőltetem, vagyis elhatározom, hogy hinni fogok. Mert akkor ez megint csak hiszékenység, önbecsapással megspékelve.
Lehet persze haladni abba az irányba, hogy ha nincs hitem, akkor alakuljon, mégpedig úgy, hogy figyelünk a csodákra, amik nap mint nap történnek velünk. Mindig történnek csodák, csak rendszerint nem vesszük észre. De ha a figyelmünket ezek felé fordítjuk, akkor egyre többet észreveszünk, és erőre kap bennünk a bizonyosság.

Persze a bizonyosság kérdésében is el lehet bukni, amikor a világnézetünket erőltetjük rá a tapasztaltakra, és azokban a már megcsontosodott nézeteink igazolását látjuk. Csak azt keressük. Ilyenkor csak azt vesszük észre, ami a nézeteinket látszik alátámasztani. Ó, de tipikus tévút ez is!!! Ilyenkor hiedelmekből, vallásból kialakítottunk egy gubót magunk körül, ami elzár a valóságtól, és minden igyekezetünkkel ezt a gubót vastagítjuk.

Szóval figyelni kell, de nyitott lélekkel, nem ragaszkodva semmilyen véleményhez, minden pillanatban készen arra, hogy valamilyen tapasztalat bebizonyíthatja, hogy mindaz amit eddig gondoltunk, egyáltalán nem úgy van.

Van még az az oldala a hit kérdésének (és lehet, hogy az idézet tul.képpen erre vonatkozna), hogy ha valamit el akarunk érni, akkor hinni kell abban, hogy sikerül. Ebben bizonyára van igazság, mert van az emberben olyan teremtő erő, amivel képes a sorsát alakítani, de mivel a sors nem csak ettől a (gyengécske) teremtő erőtől függ, hanem karmától, és más egyebektől, amik sokkal erősebbek, azért ennek a fajta hitnek szerintem korlátozott terepe van. Akkor működik jól, ha nem csak az egó akar valamit, hanem amit akarunk, az mélyen összefügg a földi feladatunkkal. Mert olyan erő is működik bennünk, amivel oda, olyan sorsba vezetjük magunkat, amit elterveztünk a születésünk előtt. Ha ez az akarat megegyezik azzal, amit tudatosan is akarunk, akkor minden gördülékenyen megy.
Engem ez az utóbbi fajta hit nem nagyon érdekel, mármint hogy hittel elérjem, hogy az legyen, amit akarok. Ezért az erről szóló beszélgetésekbe nem is szoktam belefolyni.  Hanem "legyen meg a Te akaratod", jöjjön az a sors hozzám, aminek jönnie kell.

Elek írta:Nos, az én véleményem egészen más...

till. az Isten hívők - elvileg Jézus megváltásán keresztűl élik meg hit kapcsolódásaikat. 
Míg a más "kategóriás" hívők nagy aránya, saját személyének a hithez fűződő egyéni viszonya ad cselekvő képességet!
-
Az egyik tényleges hit míg a másik varázslás! 
A varázslás hiedelmének "fordulatai"!
Ugyan mind kettő alá rendelt állapot csak az egyik Igazságban indúl, s oda is torkollik, a másikkal szemben amely "hitetés", megvezetettség, becsapottság! Bűn...

És ha mindkettőnek az eredménye ugyan az ? - pl a gyógyulás

efi írta:Mert olyan erő is működik bennünk, amivel oda, olyan sorsba vezetjük magunkat, amit elterveztünk a születésünk előtt. Ha ez az akarat megegyezik azzal, amit tudatosan is akarunk, akkor minden gördülékenyen megy.
Engem ez az utóbbi fajta hit nem nagyon érdekel, mármint hogy hittel elérjem, hogy az legyen, amit akarok. Ezért az erről szóló beszélgetésekbe nem is szoktam belefolyni.  Hanem "legyen meg a Te akaratod", jöjjön az a sors hozzám, aminek jönnie kell.

Azt tartja a mondás , hogy  az ember a saját sorsának kovácsa .
Erről a karmikus ráhatásról úgy vélném , ez nem biztos , hogy egy kijelölt út  , amiben sodródnunk kéne , azt jöjjön aminek jönnie kell , meg legyen úgy ahogyan történik és  kész . Mi van , ha azt mondanám , ez inkább egy lehetőség amiben kijavíthatjuk azt , amit esetleg  eddig rosszul csináltunk ? Tehát a karma tulajdonképpen egy lehetőség megteremtése volna , ahol élhetnénk saját eszközeinkkel ?

Elek írta:
...az a "döbbenet", mi teremtmények vagyunk!

Ha a fekete betűsön elgondolkodnának az emberek, Istenhívővé válnának. Nem mi teremtettük saját magunkat, hanem valaki más.

Teremtmények vagyunk- azaz teremtve lettünk valamilyenre. Mindazt, amink van, kaptuk.