Könyvajánló
+9
fortis
Áprilia
ionon
Blueeye
Lea.
Mayra1
Rhea Sylvia
nofertiti
Nilka
13 posters
2 / 10 oldal
2 / 10 oldal • 
1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
Re: Könyvajánló
fortis Szer. 27 Nov. - 20:25
______________________________________________________
Ha teszel egy lépést előre, a világod megváltozik.
fortis- Hozzászólások száma : 11332
Re: Könyvajánló
fortis Szer. 27 Nov. - 20:26
______________________________________________________
Ha teszel egy lépést előre, a világod megváltozik.
fortis- Hozzászólások száma : 11332
Re: Könyvajánló
Áprilia Szer. 27 Nov. - 20:58
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Áprilia Szer. 27 Nov. - 21:03
Fortis, gyakorlatilag ezeket keressük, itt vannak felsorolva.
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Áprilia Szer. 27 Nov. - 21:08
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Vendég Pént. 29 Nov. - 9:51
Nevill Drury, Sámánok,látnokok című könyvét olvasom.Jó kis összefoglaló mű.Van benne Castanedáról is szó.Mivel igencsak elgondolkoztató,idézem az egészet:
A CARLOS CASTANEDA-VITA
1959 és 1973 között Carlos Castaneda, a régimódi, háromrészes öltönyöket hordó, megfoghatatlan dél-amerikai, antropológiai tanulmányokba kezdett a Kaliforniai Egyetemen, Los Angelesben. Bár valódi neve Carlos Arana vagy Carlos Aranha volt, és senki sem tudta biztosan, hogy Limából, Sáó Paulóból vagy Buenos Airesből jött-e, amikor 1959-ben elnyerte az amerikai állampolgárságot, nevét Carlos Castanedára változtatta. A tanulmányai megkezdését követő évben a fiatalember Észak-Mexikóba utazott, hogy tanulmányozza a gyógynövények indián használatát. Ott azután egy barátja bemutatta őt egy idős jaki indiánnak, aki a hallucinogén pejot szakértőjének hírében állt.
Az indián, don Juan Matus magát brujónak vallotta, mely fogalom olyan varázslót vagy olyan személyt takar, aki a mágia útján gyógyít. Az 1891-ben, a mexikói Sonorában született férfi „figyelemre méltóan jól” beszélte a spanyol nyelvet, ám az első találkozáskor úgy látszott, nem nyerte meg Castaneda magabiztossága. De azért fölajánlotta, hogy Castaneda jöjjön el máskor is, és bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük, amint az ifjú akadémikus a varázsló „inasává” lett.
Don Juan elgondolásai és módszerei közül Carlos Castaneda nem egyet idegenszerűnek és értelmetlennek talált. A varázsló világa misztikus, megmagyarázhatatlan erőket foglalt magában, melyeket nem volt szabad megkérdőjeleznie, hanem élettényként el kellett fogadnia. A varázsló inasa „látni” kezdte azt, amit azelőtt csak „nézett”. Végül „tudással rendelkező emberré” vált.
Amint Castaneda írja, don Juan elképzelése szerint amit mi „külvilágnak” hiszünk, csupán a létező számos világok egyike. Ez valójában egyik körülírása a tárgyak közötti kapcsolatnak, melyről születésünktől fogva azt tanuljuk, hogy szignifikánsnak tekintsük, mely nézetet a nyelv, valamint a kölcsönösen elfogadható elméletek közlése csak erősít. Ez a világ nem azonos a varázsló világával, mert amíg a miénk az érzékelés bizonyosságán alapszik, addig a brujóé számos felfoghatatlan dolgot tartalmaz. Az ő mindensége egy roppant és véget nem érő misztérium, melyet nem lehet az ésszerűség kategóriái és keretei közzé szorítani.
Ahhoz, hogy valaki érzékelését a megszokottból a „nem szokványos” valóság felé irányítsa, egy „felejtési” folyamatnak kell végbemennie. A jelöltnek meg kell tanulnia, hogyan „ne tegye”, amit azelőtt „csinált”. Kitartó tanulással meg kell haladnia korábbi beszűkült nézeteit és fogalmi kategóriáit, és egy pillanatra „meg kell dermednie” a két mindenség, a „valóságos” és a „mágikusan valós” között.
Don Juan kifejezésével élve, „meg kell állítania a világot”. Ettől fogva talán látni kezd, tudójává és mesterévé válik azoknak a környezetében működő változó és misztikus erőknek, melyeket a legtöbb ember kirekeszt köznapi érzékeléséből.
A „látás”, mondta don Juan, az érzékelés egy eszköze, amelyet hallucinogén szerek – köztük a mescalito (pejot), a yerba del diablo (csattanó maszlag) és a humito (psilocybe gomba) – gyakran, bár nem szükségszerűen előhívhatnak. Ezekben a növényekben a brujo mágikus szövetségesre lelhet, aki viszont további erőt adhat és képességet a „nem szokványos valóság állapotaiba” való készségesebb belépésre. A brujo képessé válik arra, hogy lássa az emberekből és más élőszervezetekből kisugárzó „fényrostokat” és energiamintákat; hogy megmérkőzzön a szél és a szent üreg erőivel, és – mintha filmet nézne – látnoki élményekként elkülönítse valaki korábbi életének eseményeit és hatásukat a személyiség fejlődésére. Ez a tudás lehetővé teszi a brujónak, hogy harcos módjára megerősítse állásait. Tisztába jön önmagával, és ura lesz saját testének. Tudatát testéből madarak és állatok alakjába tudja vetíteni, ily módon alakulva át számtalan mágikus formává és alakzattá a szellemtartományban tett utazása során.
Carlos Castaneda korai könyvei közül négy a varázslónál töltött mágikus inasidőről számol be. Ezek a The Teachings of Don Juan (Don Juan tanításai), az A Separate Reality (Másik világ kapujában)*, a Journey to Ixtlan (Utazás Ixtlanba) és a Tales of Power (Erőmesék). Közülük az első részleteket tartalmaz látnoki találkozásokról Mescalito pejot-istennel, asztrális átváltozásokról egy varjúvá, valamint datura fogyasztásával és szent gombák szívásával töltött szeánszokról. A könyvben még leírásokat olvashatunk olyan szokatlan sivatagi jártasságokról, mint gyíkok elfogása és szemhélyuk összevarrása choyatüskével.
Ránézésre a Don Juan tanításai komoly munkának tűnt, és a Kaliforniai Egyetem Kiadója jelentette meg azt. Mindazonáltal kezdettől fogva akadtak kételkedők és cinikusok.
Először is senki, még a Castaneda művét lektoráló akadémiai bizottság sem találkozott Don Juannal, vagy látta az öreg fényképét; don Juan nem felelt meg egy szokványos jaki modelljének, nem volt egyetlen észrevehető indián jellemvonása sem; a kéziratot állítólag spanyolul írott terepfeljegyzésekből fordították, mivel don Juan beszélte ezt a nyelvet, viszont egyetlen terepfeljegyzés sem állt rendelkezésre; a jakik köztudottan nem használtak maszlagot, és a szent gombák rítusai ismeretlenek voltak abban a régióban, ahol Castaneda állítólag kutatómunkát végzett.
Néhány antropológus már a kezdet kezdetén gáncsoskodott. A pejot-szakértő Weston La Barre Castaneda második könyvét, a Másik világ kapujábant „álprofán, mélységesen vulgáris áletnográfiaként” írta le, és amikor Gordon Wasson megírta Castanedának, hogy szolgáltasson részletes háttéradatokat, csupán sületlen válaszokat kapott.
Valamivel később egy másik szerző, Richard De Mille minden erejével azon volt, hogy megsemmisítse Carlos Castaneda nimbuszát. De Mille egykori klinikai pszichológus, aki Santa Barbara Kalifornia Egyetemén tanított, majd 1970-től fogva íróként és szerkesztőként tevékenykedett. Első behatolása Castaneda „erőkörébe” egy 1975-ben Castaneda’s Journey (Castaneda utazása) címen napvilágot látott munka volt, amely higgadtan és némi iróniával rántotta le a leplet az igazság Castaneda indítványozta „nem szokványos” paradigmájáról.
De Mille egyrészt komoly nyelvészeti kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, vajon az afféle kifejezéseknek, amilyen a „Rohantam, mint az őrült” és a „Ne veszítsd el a józan eszed” akad-e bármilyen sámán-spanyol megfelelője: másrészt számos, nyilvánvaló következetlenségre mutatott rá Castaneda naplójának
bejegyzéseiben – közülük néhány döntő a varázslótól eltanult új mágikus fogások megszerzését illetően –, és arra is hozott néhány példát, hogy Castaneda talán más forrásmunkákból kölcsönzött.
De Mille átvette Gordon Wasson néhány kifogását don Juan nyelvezetére vonatkozóan, és kérdőívet jutatott el huszonnégy nyelvi szakemberhez huszonnyolc, a fentiekhez hasonlóan gyanús kifejezést felsorolva. A válaszokat összevetve De Mille úgy találta, hogy a kérdéses fordulatok ötvenkilenc százaléka vélhetőleg anglicizmus és bizonyosan nem a spanyolból fordították le azokat.
De Mille azonban Castaneda könyveinek nem csak nyelvi hitelességében kételkedett. Fő érveinek egyike az volt, hogy a beszámolóját naplóformában leíró Castaneda alaposan összekeverte az események időrendjét.
Mint arra korábban már rámutattunk, don Juan mágiájának egyik kulcstechnikája a látás volt. A látás, írja Castaneda, magában foglalja annak megértését, hogy potenciálisan „bármi megtörténhet a világban, és a mágus olyan személy, aki, harcos módjára szembehelyezkedik a teljesen felfoghatatlannal”.
A Másik világ kapujában című könyvben Carlos megkérdezte don Juant: „Milyen látni…” ám don Juan csak annyit felelt, hogy ennek most még titoknak kell maradnia. A bejegyzés ideje 1968 májusa volt. Ugyanakkor az Utazás Ixtlanba visszapillantást ad egy 1962-es eseményre, mikor is Castaneda mágikus úton meghatározta a helyét egy láthatatlan bokornak, amely egy domboldalon nőtt egymagában. „Ez a hely – mondotta don Juan – a tied. Ma reggel láttad, és ez volt a jel. Ezt a helyet a látás útján találtad.”
De Mille szerint az efféle hibák komoly kétségeket ébresztenek a beszámolók hitelességét illetően. Ő különösen a gyíkok szemhéjának összevarrásával kapcsolatban gyanakodott, minthogy az esemény időpontjában már majdnem teljesen besötétedett. A Castaneda utazásában a következőt írja:
Önök, akik már átfűztek egy acéltűbe húzott cérnát fényes nappal, egy csecsemő körménél nem nagyobb, mozdulatlan, de papírvékonyságú bőrdarabkán anélkül, hogy azt elszakították volna, bizonyára értékelni fogják Carlos ügyességét, aki szürkületben átszúrt egy choyatüskét agávé belefűzött rostjával azokon a kis pislogó hártyákon, melyek egy élő gyík szemeit takarják anélkül, hogy eltépte volna őket. Méghozzá első nekifutásra, úgy, hogy azelőtt ezt senkit sem látta.
De Mille sokat töprengett azon, honnan tudott előszedni Castaneda egy ilyen lehetetlen dolgot, kész tényként állítva be azt. Végül arra jutott, hogy ez a különös epizód átírása a The Handbook of South American Indians (A dél-amerikai indiánok kézikönyve) egy részletének, amely leírja egy béka szemének és szájának összevarrását egy ügyeskezű perui varázsló által.
De Mille-t nyilvánvalóan két dolog aggasztotta. Az egyik az volt, hogy a harmadik, Utazás Ixtlanba című könyvéért, Castanedának a Kaliforniai Egyetem a filozófia doktora címet adományozta. A másik pedig az, hogy amikor De Mille kétségbe vonta a Kaliforniai Egyetem Kiadójának szakavatottságát Castaneda publikálása miatt, és véleményét alátámasztandó közzétette saját, Castaneda utazása című kötetét, azt vágták a fejéhez, hogy könyve „önelégült és parodikus feltevései” miatt nem ad „kielégítő kritikát”.
Mindazonáltal a könyv elutasítását, legalábbis részben, a Kaliforniai Egyetem belső politikája motiválhatta. Példának okáért De Mille betekintést adott az egyetem akadémiai testületének hatalmi szerkezetébe. Miközben a testület azon tagjai, akik annak idején elfogadták Castaneda disszertációját, most nem voltak hajlandók vitába bocsátkozni annak érdemeiről, mind világosabbá vált, hogy a doktori címet Harold
Garfinkel professzor fogadtatta el – egy tudós, aki foggal-körömmel ragaszkodott azon nézetéhez, hogy a valóságot a társadalom építi fel. Garfinkel háromszor is megkérte Castanedát dolgozata átírására, és Garfinkel egyik kollégája, Arnold Mandell kijelentette, az a benyomása, hogy Castaneda egy képzeletbeli etnográfia szándékos közreadásával tett szert hírnévre. Ez azt sugallta, hogy Castaneda nagyobb mágus, mint don Jaun…
Egy későbbi könyvben, az 1980-ban megjelent The Don Jaun Papers-ben (A Don Juan-iratok) Richard De Mille ismét kirohan Castaneda ellen, ami arra mutat, hogy a szerző törekvéseinek mintegy megszállottjává vált. Miután Castanedát a piltdowni csalóhoz hasonlította, még arra is vette a fáradságot, hogy levelet intézzen a Kortárs Szerzők kiadóihoz, felszólítva őket, hogy módosítsák Castaneda félrevezető adatait és többek közt javítsák át születési évszámát – melyet ő 1925-re datált.
Mindamellett De Mille utóbbi könyvének egyik legérdekesebb részlete egy hosszadalmas beszélgetés volt Barbara Myerhoff-val, aki diákként személyesen ismerte Castanedát és hozzá hasonlóan a samanizmus tanulmányozásával foglalkozott. Míg azonban Castaneda a jaki varázslómesterség tudósának vallotta magát, Myerhoff a hulchol indiánokat tanulmányozta, főleg egy híres, Ramon Medina nevű sámánt, akivel Castaneda később meg is ismerkedett. Lehetséges, hogy Castaneda a Másik világ kapujában egyik epizódját – ahol don Juan barátja, don Genaro átugrik egy meredek vízesésen, mágikus erőcsapásokkal tapadva annak falához – egy megtörtént huichol esetből kölcsönözte.
Barbara Myerhoff és egy másik neves antropológus, Peter Furst a saját szemével látta, amint Ramon Medina madárként ugrott át egy vízesést, amely háromszáz méter mélyre zuhogott alá, csúszós sziklák felett. Medina a sámán egyensúlyát mutatta be „az átkelés során a másik világba vezető keskeny hídon”. Myerhoff azt mondta De Mille-nek, rettentően örült, amikor Castaneda elmesélte, hogy a varázsló don Genaro hasonló dolgok megtételére képes. Most úgy érzi, Castaneda tükörhöz hasonlított, és beszámolói mindenféle forrásokból kölcsönzött adatokat tükröztek – beleértve az övét is. Az „erőjárás”-ként ismert gyors, misztikus futás például egy tibeti misztikusok elbeszéléséből jött, és közvetlenül párhuzamok fedezhetők fel don Juan képességei és más antropológiai, pszichedelikus valamint okkult források beszámolói között.
Míg Castanedát hajthatatlanul üldözte Richard De Mille, akadtak olyanok is, akik készek voltak a segítségére sietni. Egyikük, a samanizmus kiváló szaktekintélye, Michael Harner volt – akinek pszichedelikus beavatását az Amazonason könyvünkben korábban ismertettük. Harner egész pontosan azt állította, hogy az eksztázis elérésének vagy a világok közötti szakadékok átugrásának sámáni technikái feltűnően hasonlítanak az összes sámánhitű kultúrában. Más szavakkal, bár Castaneda talán kölcsönvett, nem költött. Castaneda könyvei lényegében pontos leírások voltak és most is azok arról, milyen cselekvés várható el egy sámántól. Castanedát tehát köszönet illeti, amiért a sámán mindenségének félelmetes valóságát megismertette a nagyközönséggel.
Michael Harner ma is ragaszkodik álláspontjához, és A Don Juan-iratokban úgy idézik, mint aki Castaneda életművét „száztíz százalékig hitelesnek” mondja, „mivel az mély igazságot közvetít, bár egyes részleteit gyakran (okkal) megkérdőjelezhetnénk”. Harner személyesen ajánlott fel segítséget Castanedának kézirata közzétételére miután egy tekintélyes New York-i kiadó elutasította.
Harner meggyőződése, hogy Castaneda mozgatója minden bizonnyal nem az volt, hogy egy kitalált meséből meggazdagodjon, hanem a későbbi könyvek
alkalmasint a don Juan-legenda népszerűségének növekedésével váltak mind színesebbé. Barbara Myerhoff is megerősítette, hogy maga Carlos gyakran ténykedett úgy, mint egy sámán – például amikor elmulasztotta kisfia hasfájását, vagy amikor alagsori lakásában idegen erőkkel látták viaskodni őt, ami felfogható egyfajta belső, metafizikai küzdelemnek jó és rossz erőivel.
Ami tehát a Carlos Castaneda-vitából következik az, hogy alighanem maga Castaneda a tényleges látnok, és a sámáni felfogások közül nem egyet ő ültetett be annak a valóságos, részben valóságos vagy kitalált lénynek a személyébe, akit don Juanként ismerünk. Ebből a szempontból a tudat és észlelés állapotai iránt érdeklődő személy előtt aligha számít, vajon don Juan élt-e vagy sem, mivel a fikció, ha ez egyáltalán az, így is kellőképpen autentikus. Mindazonáltal érdekes, hogy Castaneda későbbi könyvei, amilyen az 1984-ben megjelent The Fire From Within (Belülről izzó tűz) is, bizonyos kiadásokban „regényként” szerepelnek.
A CARLOS CASTANEDA-VITA
1959 és 1973 között Carlos Castaneda, a régimódi, háromrészes öltönyöket hordó, megfoghatatlan dél-amerikai, antropológiai tanulmányokba kezdett a Kaliforniai Egyetemen, Los Angelesben. Bár valódi neve Carlos Arana vagy Carlos Aranha volt, és senki sem tudta biztosan, hogy Limából, Sáó Paulóból vagy Buenos Airesből jött-e, amikor 1959-ben elnyerte az amerikai állampolgárságot, nevét Carlos Castanedára változtatta. A tanulmányai megkezdését követő évben a fiatalember Észak-Mexikóba utazott, hogy tanulmányozza a gyógynövények indián használatát. Ott azután egy barátja bemutatta őt egy idős jaki indiánnak, aki a hallucinogén pejot szakértőjének hírében állt.
Az indián, don Juan Matus magát brujónak vallotta, mely fogalom olyan varázslót vagy olyan személyt takar, aki a mágia útján gyógyít. Az 1891-ben, a mexikói Sonorában született férfi „figyelemre méltóan jól” beszélte a spanyol nyelvet, ám az első találkozáskor úgy látszott, nem nyerte meg Castaneda magabiztossága. De azért fölajánlotta, hogy Castaneda jöjjön el máskor is, és bensőséges kapcsolat alakult ki közöttük, amint az ifjú akadémikus a varázsló „inasává” lett.
Don Juan elgondolásai és módszerei közül Carlos Castaneda nem egyet idegenszerűnek és értelmetlennek talált. A varázsló világa misztikus, megmagyarázhatatlan erőket foglalt magában, melyeket nem volt szabad megkérdőjeleznie, hanem élettényként el kellett fogadnia. A varázsló inasa „látni” kezdte azt, amit azelőtt csak „nézett”. Végül „tudással rendelkező emberré” vált.
Amint Castaneda írja, don Juan elképzelése szerint amit mi „külvilágnak” hiszünk, csupán a létező számos világok egyike. Ez valójában egyik körülírása a tárgyak közötti kapcsolatnak, melyről születésünktől fogva azt tanuljuk, hogy szignifikánsnak tekintsük, mely nézetet a nyelv, valamint a kölcsönösen elfogadható elméletek közlése csak erősít. Ez a világ nem azonos a varázsló világával, mert amíg a miénk az érzékelés bizonyosságán alapszik, addig a brujóé számos felfoghatatlan dolgot tartalmaz. Az ő mindensége egy roppant és véget nem érő misztérium, melyet nem lehet az ésszerűség kategóriái és keretei közzé szorítani.
Ahhoz, hogy valaki érzékelését a megszokottból a „nem szokványos” valóság felé irányítsa, egy „felejtési” folyamatnak kell végbemennie. A jelöltnek meg kell tanulnia, hogyan „ne tegye”, amit azelőtt „csinált”. Kitartó tanulással meg kell haladnia korábbi beszűkült nézeteit és fogalmi kategóriáit, és egy pillanatra „meg kell dermednie” a két mindenség, a „valóságos” és a „mágikusan valós” között.
Don Juan kifejezésével élve, „meg kell állítania a világot”. Ettől fogva talán látni kezd, tudójává és mesterévé válik azoknak a környezetében működő változó és misztikus erőknek, melyeket a legtöbb ember kirekeszt köznapi érzékeléséből.
A „látás”, mondta don Juan, az érzékelés egy eszköze, amelyet hallucinogén szerek – köztük a mescalito (pejot), a yerba del diablo (csattanó maszlag) és a humito (psilocybe gomba) – gyakran, bár nem szükségszerűen előhívhatnak. Ezekben a növényekben a brujo mágikus szövetségesre lelhet, aki viszont további erőt adhat és képességet a „nem szokványos valóság állapotaiba” való készségesebb belépésre. A brujo képessé válik arra, hogy lássa az emberekből és más élőszervezetekből kisugárzó „fényrostokat” és energiamintákat; hogy megmérkőzzön a szél és a szent üreg erőivel, és – mintha filmet nézne – látnoki élményekként elkülönítse valaki korábbi életének eseményeit és hatásukat a személyiség fejlődésére. Ez a tudás lehetővé teszi a brujónak, hogy harcos módjára megerősítse állásait. Tisztába jön önmagával, és ura lesz saját testének. Tudatát testéből madarak és állatok alakjába tudja vetíteni, ily módon alakulva át számtalan mágikus formává és alakzattá a szellemtartományban tett utazása során.
Carlos Castaneda korai könyvei közül négy a varázslónál töltött mágikus inasidőről számol be. Ezek a The Teachings of Don Juan (Don Juan tanításai), az A Separate Reality (Másik világ kapujában)*, a Journey to Ixtlan (Utazás Ixtlanba) és a Tales of Power (Erőmesék). Közülük az első részleteket tartalmaz látnoki találkozásokról Mescalito pejot-istennel, asztrális átváltozásokról egy varjúvá, valamint datura fogyasztásával és szent gombák szívásával töltött szeánszokról. A könyvben még leírásokat olvashatunk olyan szokatlan sivatagi jártasságokról, mint gyíkok elfogása és szemhélyuk összevarrása choyatüskével.
Ránézésre a Don Juan tanításai komoly munkának tűnt, és a Kaliforniai Egyetem Kiadója jelentette meg azt. Mindazonáltal kezdettől fogva akadtak kételkedők és cinikusok.
Először is senki, még a Castaneda művét lektoráló akadémiai bizottság sem találkozott Don Juannal, vagy látta az öreg fényképét; don Juan nem felelt meg egy szokványos jaki modelljének, nem volt egyetlen észrevehető indián jellemvonása sem; a kéziratot állítólag spanyolul írott terepfeljegyzésekből fordították, mivel don Juan beszélte ezt a nyelvet, viszont egyetlen terepfeljegyzés sem állt rendelkezésre; a jakik köztudottan nem használtak maszlagot, és a szent gombák rítusai ismeretlenek voltak abban a régióban, ahol Castaneda állítólag kutatómunkát végzett.
Néhány antropológus már a kezdet kezdetén gáncsoskodott. A pejot-szakértő Weston La Barre Castaneda második könyvét, a Másik világ kapujábant „álprofán, mélységesen vulgáris áletnográfiaként” írta le, és amikor Gordon Wasson megírta Castanedának, hogy szolgáltasson részletes háttéradatokat, csupán sületlen válaszokat kapott.
Valamivel később egy másik szerző, Richard De Mille minden erejével azon volt, hogy megsemmisítse Carlos Castaneda nimbuszát. De Mille egykori klinikai pszichológus, aki Santa Barbara Kalifornia Egyetemén tanított, majd 1970-től fogva íróként és szerkesztőként tevékenykedett. Első behatolása Castaneda „erőkörébe” egy 1975-ben Castaneda’s Journey (Castaneda utazása) címen napvilágot látott munka volt, amely higgadtan és némi iróniával rántotta le a leplet az igazság Castaneda indítványozta „nem szokványos” paradigmájáról.
De Mille egyrészt komoly nyelvészeti kérdéseket vetett fel azzal kapcsolatban, vajon az afféle kifejezéseknek, amilyen a „Rohantam, mint az őrült” és a „Ne veszítsd el a józan eszed” akad-e bármilyen sámán-spanyol megfelelője: másrészt számos, nyilvánvaló következetlenségre mutatott rá Castaneda naplójának
bejegyzéseiben – közülük néhány döntő a varázslótól eltanult új mágikus fogások megszerzését illetően –, és arra is hozott néhány példát, hogy Castaneda talán más forrásmunkákból kölcsönzött.
De Mille átvette Gordon Wasson néhány kifogását don Juan nyelvezetére vonatkozóan, és kérdőívet jutatott el huszonnégy nyelvi szakemberhez huszonnyolc, a fentiekhez hasonlóan gyanús kifejezést felsorolva. A válaszokat összevetve De Mille úgy találta, hogy a kérdéses fordulatok ötvenkilenc százaléka vélhetőleg anglicizmus és bizonyosan nem a spanyolból fordították le azokat.
De Mille azonban Castaneda könyveinek nem csak nyelvi hitelességében kételkedett. Fő érveinek egyike az volt, hogy a beszámolóját naplóformában leíró Castaneda alaposan összekeverte az események időrendjét.
Mint arra korábban már rámutattunk, don Juan mágiájának egyik kulcstechnikája a látás volt. A látás, írja Castaneda, magában foglalja annak megértését, hogy potenciálisan „bármi megtörténhet a világban, és a mágus olyan személy, aki, harcos módjára szembehelyezkedik a teljesen felfoghatatlannal”.
A Másik világ kapujában című könyvben Carlos megkérdezte don Juant: „Milyen látni…” ám don Juan csak annyit felelt, hogy ennek most még titoknak kell maradnia. A bejegyzés ideje 1968 májusa volt. Ugyanakkor az Utazás Ixtlanba visszapillantást ad egy 1962-es eseményre, mikor is Castaneda mágikus úton meghatározta a helyét egy láthatatlan bokornak, amely egy domboldalon nőtt egymagában. „Ez a hely – mondotta don Juan – a tied. Ma reggel láttad, és ez volt a jel. Ezt a helyet a látás útján találtad.”
De Mille szerint az efféle hibák komoly kétségeket ébresztenek a beszámolók hitelességét illetően. Ő különösen a gyíkok szemhéjának összevarrásával kapcsolatban gyanakodott, minthogy az esemény időpontjában már majdnem teljesen besötétedett. A Castaneda utazásában a következőt írja:
Önök, akik már átfűztek egy acéltűbe húzott cérnát fényes nappal, egy csecsemő körménél nem nagyobb, mozdulatlan, de papírvékonyságú bőrdarabkán anélkül, hogy azt elszakították volna, bizonyára értékelni fogják Carlos ügyességét, aki szürkületben átszúrt egy choyatüskét agávé belefűzött rostjával azokon a kis pislogó hártyákon, melyek egy élő gyík szemeit takarják anélkül, hogy eltépte volna őket. Méghozzá első nekifutásra, úgy, hogy azelőtt ezt senkit sem látta.
De Mille sokat töprengett azon, honnan tudott előszedni Castaneda egy ilyen lehetetlen dolgot, kész tényként állítva be azt. Végül arra jutott, hogy ez a különös epizód átírása a The Handbook of South American Indians (A dél-amerikai indiánok kézikönyve) egy részletének, amely leírja egy béka szemének és szájának összevarrását egy ügyeskezű perui varázsló által.
De Mille-t nyilvánvalóan két dolog aggasztotta. Az egyik az volt, hogy a harmadik, Utazás Ixtlanba című könyvéért, Castanedának a Kaliforniai Egyetem a filozófia doktora címet adományozta. A másik pedig az, hogy amikor De Mille kétségbe vonta a Kaliforniai Egyetem Kiadójának szakavatottságát Castaneda publikálása miatt, és véleményét alátámasztandó közzétette saját, Castaneda utazása című kötetét, azt vágták a fejéhez, hogy könyve „önelégült és parodikus feltevései” miatt nem ad „kielégítő kritikát”.
Mindazonáltal a könyv elutasítását, legalábbis részben, a Kaliforniai Egyetem belső politikája motiválhatta. Példának okáért De Mille betekintést adott az egyetem akadémiai testületének hatalmi szerkezetébe. Miközben a testület azon tagjai, akik annak idején elfogadták Castaneda disszertációját, most nem voltak hajlandók vitába bocsátkozni annak érdemeiről, mind világosabbá vált, hogy a doktori címet Harold
Garfinkel professzor fogadtatta el – egy tudós, aki foggal-körömmel ragaszkodott azon nézetéhez, hogy a valóságot a társadalom építi fel. Garfinkel háromszor is megkérte Castanedát dolgozata átírására, és Garfinkel egyik kollégája, Arnold Mandell kijelentette, az a benyomása, hogy Castaneda egy képzeletbeli etnográfia szándékos közreadásával tett szert hírnévre. Ez azt sugallta, hogy Castaneda nagyobb mágus, mint don Jaun…
Egy későbbi könyvben, az 1980-ban megjelent The Don Jaun Papers-ben (A Don Juan-iratok) Richard De Mille ismét kirohan Castaneda ellen, ami arra mutat, hogy a szerző törekvéseinek mintegy megszállottjává vált. Miután Castanedát a piltdowni csalóhoz hasonlította, még arra is vette a fáradságot, hogy levelet intézzen a Kortárs Szerzők kiadóihoz, felszólítva őket, hogy módosítsák Castaneda félrevezető adatait és többek közt javítsák át születési évszámát – melyet ő 1925-re datált.
Mindamellett De Mille utóbbi könyvének egyik legérdekesebb részlete egy hosszadalmas beszélgetés volt Barbara Myerhoff-val, aki diákként személyesen ismerte Castanedát és hozzá hasonlóan a samanizmus tanulmányozásával foglalkozott. Míg azonban Castaneda a jaki varázslómesterség tudósának vallotta magát, Myerhoff a hulchol indiánokat tanulmányozta, főleg egy híres, Ramon Medina nevű sámánt, akivel Castaneda később meg is ismerkedett. Lehetséges, hogy Castaneda a Másik világ kapujában egyik epizódját – ahol don Juan barátja, don Genaro átugrik egy meredek vízesésen, mágikus erőcsapásokkal tapadva annak falához – egy megtörtént huichol esetből kölcsönözte.
Barbara Myerhoff és egy másik neves antropológus, Peter Furst a saját szemével látta, amint Ramon Medina madárként ugrott át egy vízesést, amely háromszáz méter mélyre zuhogott alá, csúszós sziklák felett. Medina a sámán egyensúlyát mutatta be „az átkelés során a másik világba vezető keskeny hídon”. Myerhoff azt mondta De Mille-nek, rettentően örült, amikor Castaneda elmesélte, hogy a varázsló don Genaro hasonló dolgok megtételére képes. Most úgy érzi, Castaneda tükörhöz hasonlított, és beszámolói mindenféle forrásokból kölcsönzött adatokat tükröztek – beleértve az övét is. Az „erőjárás”-ként ismert gyors, misztikus futás például egy tibeti misztikusok elbeszéléséből jött, és közvetlenül párhuzamok fedezhetők fel don Juan képességei és más antropológiai, pszichedelikus valamint okkult források beszámolói között.
Míg Castanedát hajthatatlanul üldözte Richard De Mille, akadtak olyanok is, akik készek voltak a segítségére sietni. Egyikük, a samanizmus kiváló szaktekintélye, Michael Harner volt – akinek pszichedelikus beavatását az Amazonason könyvünkben korábban ismertettük. Harner egész pontosan azt állította, hogy az eksztázis elérésének vagy a világok közötti szakadékok átugrásának sámáni technikái feltűnően hasonlítanak az összes sámánhitű kultúrában. Más szavakkal, bár Castaneda talán kölcsönvett, nem költött. Castaneda könyvei lényegében pontos leírások voltak és most is azok arról, milyen cselekvés várható el egy sámántól. Castanedát tehát köszönet illeti, amiért a sámán mindenségének félelmetes valóságát megismertette a nagyközönséggel.
Michael Harner ma is ragaszkodik álláspontjához, és A Don Juan-iratokban úgy idézik, mint aki Castaneda életművét „száztíz százalékig hitelesnek” mondja, „mivel az mély igazságot közvetít, bár egyes részleteit gyakran (okkal) megkérdőjelezhetnénk”. Harner személyesen ajánlott fel segítséget Castanedának kézirata közzétételére miután egy tekintélyes New York-i kiadó elutasította.
Harner meggyőződése, hogy Castaneda mozgatója minden bizonnyal nem az volt, hogy egy kitalált meséből meggazdagodjon, hanem a későbbi könyvek
alkalmasint a don Juan-legenda népszerűségének növekedésével váltak mind színesebbé. Barbara Myerhoff is megerősítette, hogy maga Carlos gyakran ténykedett úgy, mint egy sámán – például amikor elmulasztotta kisfia hasfájását, vagy amikor alagsori lakásában idegen erőkkel látták viaskodni őt, ami felfogható egyfajta belső, metafizikai küzdelemnek jó és rossz erőivel.
Ami tehát a Carlos Castaneda-vitából következik az, hogy alighanem maga Castaneda a tényleges látnok, és a sámáni felfogások közül nem egyet ő ültetett be annak a valóságos, részben valóságos vagy kitalált lénynek a személyébe, akit don Juanként ismerünk. Ebből a szempontból a tudat és észlelés állapotai iránt érdeklődő személy előtt aligha számít, vajon don Juan élt-e vagy sem, mivel a fikció, ha ez egyáltalán az, így is kellőképpen autentikus. Mindazonáltal érdekes, hogy Castaneda későbbi könyvei, amilyen az 1984-ben megjelent The Fire From Within (Belülről izzó tűz) is, bizonyos kiadásokban „regényként” szerepelnek.
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
fortis Szomb. 30 Nov. - 16:15
Köszönjük az ajánlást és az idézetet !
______________________________________________________
Ha teszel egy lépést előre, a világod megváltozik.
fortis- Hozzászólások száma : 11332
Re: Könyvajánló
Áprilia Csüt. 2 Jan. - 11:15
Köszi.Etoile-sama írta:Ezt ismeritek?
http://apraxmagia.blog.hu/2009/05/13/warrior_petro_a_varazslosag_alapelvei
- Don Juan szerint nem minden felderítő szervetlen lény:
"...nem minden felderítő, amivel találkozunk, tartozik a szervetlen lények birodalmához...Néhány felderítő nem a szervetlen lények birodalmából való lesz, hanem a tudomás más, még távolabbi rétegeiből való...minél messzebbről jönnek, annál nagyobb a sistergés."
(Castaneda: Az álmodás művészete)
- Továbbá, az álmodási figyelem sem azonos a második figyelemmel, miként ez az írás állítja.
- Ez vajon mit jelent?: "Az ítélkezés hátránya, hogy az ítélet tárgya törlődik az érzékelésből."
- "Ha ez a gyűjtőpont energiaburkunk belsejében fixálódik, akkor az eredmény nem más, mint egy álom a mindennapi élet elemeivel...Ha a gyűjtőpont az energiaburkon kívülre került, mely egy felderítő követése miatt lehetséges, akkor egy idegen világba csöppenünk." Ezek szerint ez utóbbihoz nem lenne szükség arra, hogy az álom tudatos álom legyen?
- "Az energia pocséklásának megállítását a minket körülvevő világ iránti ÉRZÉSEINK helyrehozásával érhetjük el." Na erre jöttem rá én is, amikor az "sxg"-s tké-t megtapasztaltam. Sokat tűnődtem korábban azon, hogy mi által lehet elérni azt a tipusú energiát, ami az "álmodáshoz" kell. Merthogy nem az úgymond "kipihentség"-gel (a régi varázslók pl. direkt éhezésnek, stressznek, fáradtságnak tették ki magukat, hogy álmaikat minél inkább irányítani tudják, azaz tudatos álomba kerüljenek.) A helyénvaló érzések (figyelem: ezúttal NEM az érzékelés/észlelésről van szó! Hanem az érzésekről, amiket a tonálunk csinál. Amivel elcsesszük/félrevezetjük az életünket.)
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
fortis Csüt. 2 Jan. - 12:57
Jó kis anyagnak tűnik , majd elolvasom .
______________________________________________________
Ha teszel egy lépést előre, a világod megváltozik.
fortis- Hozzászólások száma : 11332
Re: Könyvajánló
Vendég Csüt. 2 Jan. - 15:53
Áprilia írta: Továbbá, az álmodási figyelem sem azonos a második figyelemmel, miként ez az írás állítja.
Ez nekem is szemet szúrt, utána is néztem az Álmodás művészetében:
"...Don Juan aztán megadta nekem a második figyelem hagyományos definícióját. Azt mondta, hogy a régi varázslók a gyűjtőpont új helyen való rögzítésének eredményét hívták második figyelemnek, és úgy kezelték a második figyelmet, mint egy mindent magában foglaló területet, csakúgy mint a mindennapi világ figyelmét."
"...Az álmodásnak nagyon józan dolognak kell lennie. Nem áll módunkban hibázni. Az álmodás a felébredés folyamata, a kontroll megszerzéséé. Az álmodási figyelmet módszeresen kell fejleszteni, mivel az a kapu a második figyelembe.
– Mi a különbség az álmodási figyelem és a második figyelem között?
– A második figyelem olyan, mint egy óceán, az álmodási figyelem pedig mint egy folyó, amelyik táplálja azt. A második figyelem az az állapot, melyben tudatában vagyunk teljes világoknak, amik úgy teljesek. mint ahogy a mi világunk is teljes, míg az álmodási figyelem az az állapot, melyben tudatában vagyunk az álmunk elemeinek.
Nagyon erősen kihangsúlyozta, hogy az álmodási figyelem a kulcs minden mozzanathoz a varázslók világában. Azt mondta, hogy álmunk elemeinek sokaságában léteznek igazi energetikai beavatkozások, dolgok, melyeket idegen erők helyeztek bele álmainkba. A képesség, hogy megtaláljuk és kövessük őket, a varázslás."
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Áprilia Csüt. 2 Jan. - 20:33
Etoile-sama írta:Áprilia írta: Továbbá, az álmodási figyelem sem azonos a második figyelemmel, miként ez az írás állítja.
Ez nekem is szemet szúrt, utána is néztem az Álmodás művészetében:
"A második figyelem az az állapot, melyben tudatában vagyunk teljes világoknak, amik úgy teljesek. mint ahogy a mi világunk is teljes, míg az álmodási figyelem az az állapot, melyben tudatában vagyunk az álmunk elemeinek."
Pont erre céloztam, köszi, hogy kikerested. Ezt egyébként úgy fordítottam le anno amikor olvastam magamnak magyarra, hogy az álmodási figyelmemmel tudatos álomban (azaz fantomvilágban), míg a második figyelmemmel valóságos világban (tké útján akár) vagyok.
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Áprilia Vas. 5 Jan. - 2:57
Köszi, elolvastam.
A varázslónőkről (Florinda Donner, Taisha Abelar, Carol Tiggs) van valamid?
Többször olvastam a neten, hogy Taishanak hamarosan megjelenik egy új könyve, azonban ebből semmi nem lett. Most csak ezt a béna linket tudom hozni, de korábban pl. a Cleargreen honlapján is rajta volt a hír, hogy 2012. Áprilisában megjelenik, majd későbbre tették az időpontot, végül semmi nem lett az egészből. (Gondolom, még a '98-as eltűnését megelőzően keletkezhetett egy kézirata, amit utóbb kiadni terveztek.)
Hallottál erről te is?
http://christinetrzyna.blogspot.hu/2011/03/will-taisha-abelars-new-book-come-out.html
A varázslónőkről (Florinda Donner, Taisha Abelar, Carol Tiggs) van valamid?
Többször olvastam a neten, hogy Taishanak hamarosan megjelenik egy új könyve, azonban ebből semmi nem lett. Most csak ezt a béna linket tudom hozni, de korábban pl. a Cleargreen honlapján is rajta volt a hír, hogy 2012. Áprilisában megjelenik, majd későbbre tették az időpontot, végül semmi nem lett az egészből. (Gondolom, még a '98-as eltűnését megelőzően keletkezhetett egy kézirata, amit utóbb kiadni terveztek.)
Hallottál erről te is?
http://christinetrzyna.blogspot.hu/2011/03/will-taisha-abelars-new-book-come-out.html
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Áprilia Vas. 5 Jan. - 11:47
Ezek megvoltak nekem is, köszi, imerem ezt a helyet.
Vannak esetleg további, lehetőleg magyar nyelvű workshop beszámolóid?
Esetleg fényképeid vannak róluk? (azonkívül, amik ismertebbek).
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Áprilia Vas. 5 Jan. - 12:12
Etoile figyelmébe (is):
Nilka-tagunk legújabban megjelent fantasyja, itt megrendelhető!
http://hu.united-pc.eu/koenyvek/szepirodalom/sci-fi-fantazia/feher-langok-lobogasa.html?L=5&cHash=08a8c96cab00daeb62f6c3e3c710d560&tx_mdprodukte_pi1%5Bpointer%5D=0
Nilka-tagunk legújabban megjelent fantasyja, itt megrendelhető!
http://hu.united-pc.eu/koenyvek/szepirodalom/sci-fi-fantazia/feher-langok-lobogasa.html?L=5&cHash=08a8c96cab00daeb62f6c3e3c710d560&tx_mdprodukte_pi1%5Bpointer%5D=0
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Vendég Kedd 7 Jan. - 11:11
Etoile-sama írta:A következőkben idézem Hoppál Mihály, Sámánok világa című könyvéből a teljes Castanedára vonatkozó részeket.
A Castaneda-jelenség ...
Elolvastam amiket írtál.
A tudatos álmodáshoz, meg ehhez a gyűjtőpont eltolódáshoz nem értek, nem tudom megítélni, mi az igaz benne. Castaneda írt az elementálokról is, abban például érzek igazságot... bár nem tudom, pont ugyanúgy van-e, ahogy ő tálalta... én azért nem vetem el csípőből azokat, amiket írt (mint ahogy sok más "tanítással" teszem).
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Vendég Kedd 7 Jan. - 18:28
efi írta:Etoile-sama írta:A következőkben idézem Hoppál Mihály, Sámánok világa című könyvéből a teljes Castanedára vonatkozó részeket.
A Castaneda-jelenség ...
Elolvastam amiket írtál.
A tudatos álmodáshoz, meg ehhez a gyűjtőpont eltolódáshoz nem értek, nem tudom megítélni, mi az igaz benne. Castaneda írt az elementálokról is, abban például érzek igazságot... bár nem tudom, pont ugyanúgy van-e, ahogy ő tálalta... én azért nem vetem el csípőből azokat, amiket írt (mint ahogy sok más "tanítással" teszem).
Én sem vetem el őket. Sőt! Ha Castaneda mindezt magától találta ki, el kell ismerni, hogy zseniálisan csinálta. Nem tudom mi az igazság dun Juant illetően, lehet tényleg nem volt több egy irodalmi alaknál, de mindaz, amiről Carlos a könyveiben ír, attól még lenyűgöző. Engem különösen az álmodással kapcsolatos részek érdekelnek, mert ezek a gyakorlatban is működnek (a cserkészés meg eleve egy gyakorlatias tevékenység).
Az álmodás első kapuját, vagyis egy adott dologgal álmodni és fenntartani a világ látványát, sikerült elérnem. Igaz, nincs még benne folytonosságom, heti egy-két alkalommal ha összejön, de nem szeretnék innen visszaesni. Például pár napja annyira meg akartam találni a kezem, hogy azt álmodtam csalánba nyúltam. Éreztem a csípéseket, bámultam is a kezem rendesen, de ahelyett, hogy tudatosodtam volna, csak ostobán vakaróztam. Szóval van még hova fejlődni.
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Vendég Szomb. 11 Jan. - 9:16
Jankovics Marcell, Ahol a madár se jár:
http://mek.niif.hu/05000/05094/05094.pdf
"Tanulmányaimban különböző témákat különbözőféleképpen járok körül, mégis mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutok. Nevezetesen: újra és újra rádöbbenek, milyen óriási jelentősége volt a csillagos ég rendszeres megfigyelésének, a természeti és kozmikus Rend ösztöneinkbe vésett, majd tudatosított és vallásos élménnyé emelkedett tiszteletének, más szavakkal: a civilizáció- és kultúra-teremtő égi segítségnek a hagyományos társadalmak, vagyis elődeink életében. ("Égin" értsen mindenki, amit akar, a határtalan kozmoszból és a természetből felénk áradó információbőséget nevezhetjük akár Isten végtelen kegyelmének is.)"
http://mek.niif.hu/05000/05094/05094.pdf
"Tanulmányaimban különböző témákat különbözőféleképpen járok körül, mégis mindig ugyanarra a végkövetkeztetésre jutok. Nevezetesen: újra és újra rádöbbenek, milyen óriási jelentősége volt a csillagos ég rendszeres megfigyelésének, a természeti és kozmikus Rend ösztöneinkbe vésett, majd tudatosított és vallásos élménnyé emelkedett tiszteletének, más szavakkal: a civilizáció- és kultúra-teremtő égi segítségnek a hagyományos társadalmak, vagyis elődeink életében. ("Égin" értsen mindenki, amit akar, a határtalan kozmoszból és a természetből felénk áradó információbőséget nevezhetjük akár Isten végtelen kegyelmének is.)"
A hozzászólást Etoile összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Csüt. 21 Aug. - 14:58-kor.
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Vendég Pént. 24 Jan. - 8:52
Árnyékok az alkonyatban:
http://www.parallelperception.com/2012/02/08/shadows-in-the-twilight-conversations-with-the-nagual-lujan-matus.html
Kár, hogy még nem jelent meg magyarul, érdekesnek tűnik.
http://www.parallelperception.com/2012/02/08/shadows-in-the-twilight-conversations-with-the-nagual-lujan-matus.html
Kár, hogy még nem jelent meg magyarul, érdekesnek tűnik.
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Áprilia Pént. 24 Jan. - 10:12
Etoile-sama írta:Árnyékok az alkonyatban:
http://www.parallelperception.com/2012/02/08/shadows-in-the-twilight-conversations-with-the-nagual-lujan-matus.html
Kár, hogy még nem jelent meg magyarul, érdekesnek tűnik.
Az a gyanúm, hogy Magyarországon ezt a témát Castanédával befejezettnek tekintették a kiadók a '90-es évekkel bezárólag. Ennek a Lujannak is van még több könyve is ("Books
Lujan has authored three books, “The Art of Stalking Parallel Perception“, “Awakening the Third Eye” and “Shadows in the Twilight“. A fourth book entitled “Whispering of the Dragon” will be next"), mint ahgy van még pár más don Juan tanítvány is, mint pl. Marilyn Tunneshende, akinek szintén van pár jónak ígérkező könyve, sajnos magyarra azokat se fordították le. Amiről én tudok magyarul - Castaneda könyvein kívül -, az Victor Sanchez: donCarlos tanításai c. könyve és Armando Torres: Beszélgetések az utolsó naguállal c. könyve. Szeretem is őket nagyon.
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Vendég Szomb. 25 Jan. - 9:12
Ismeri valaki? Ez egy nagyon jó könyv:
http://www.csillagsziv.hu/index.php?p=list@books&bid=58
A letöltő linkjét beteszem a zárolt részlegbe.
http://www.csillagsziv.hu/index.php?p=list@books&bid=58
A letöltő linkjét beteszem a zárolt részlegbe.
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Vendég Vas. 16 Feb. - 22:42
Lőrincz L. László, Démonok és varázslók Tibetben:
http://mek.oszk.hu/09700/09728/09728.pdf
TARTALOM
I.
A legendák Tibetje
A halott nyelve
Jézus Krisztus Tibetben?
Sámánvilág
A bon-vallás
A lámaizmus
A démonok lázadása
A titokzatos réztábla
A Lótuszból Született mester (Padmaszambhava)
Szent és varázslómester
Lámák és kolostorok
A sakti-kultusz
Milaraszpa (Milarepa), a nagy varázsló
A sárgasüveges szekta
A Hagymavölgy fia
II.
A varázslók Tibetje
Ki lehet varázsló?
A varázslók tudománya. Tumo
Lebegés a levegőben
Az ellenség megölésének varázslata
Időjárás-varázslatok
Az Égi Kutya
A betegségdémonok elűzése
A macskadémon
Mit hoz az új év?
A föld démonainak elűzése
Sárkány és víziszörny
Hogyan fogjunk démont?
A tűz ura
A tibeti „ámokfutók”
Telekinézis
Gondolatátvitel, telepátia
III.
Halottak, halottkultusz, hulladémonok
A tibeti temetés
A lélekvándorlás
A Közbülső Állapot, a bardo
A bardo három szakasza
A halál jelei
Titkos haláljelek
Közeli haláljelek
Rés a fejtetőn
A magára hagyott holttest
A hulladémon meséi
Hogyan lesz valakiből hulladémon?
Halottak tánca
Tánc a temetőben
IV. Dremo-démonok
Mi a dremo?
V. Rejtélyes Tibet?
http://mek.oszk.hu/09700/09728/09728.pdf
TARTALOM
I.
A legendák Tibetje
A halott nyelve
Jézus Krisztus Tibetben?
Sámánvilág
A bon-vallás
A lámaizmus
A démonok lázadása
A titokzatos réztábla
A Lótuszból Született mester (Padmaszambhava)
Szent és varázslómester
Lámák és kolostorok
A sakti-kultusz
Milaraszpa (Milarepa), a nagy varázsló
A sárgasüveges szekta
A Hagymavölgy fia
II.
A varázslók Tibetje
Ki lehet varázsló?
A varázslók tudománya. Tumo
Lebegés a levegőben
Az ellenség megölésének varázslata
Időjárás-varázslatok
Az Égi Kutya
A betegségdémonok elűzése
A macskadémon
Mit hoz az új év?
A föld démonainak elűzése
Sárkány és víziszörny
Hogyan fogjunk démont?
A tűz ura
A tibeti „ámokfutók”
Telekinézis
Gondolatátvitel, telepátia
III.
Halottak, halottkultusz, hulladémonok
A tibeti temetés
A lélekvándorlás
A Közbülső Állapot, a bardo
A bardo három szakasza
A halál jelei
Titkos haláljelek
Közeli haláljelek
Rés a fejtetőn
A magára hagyott holttest
A hulladémon meséi
Hogyan lesz valakiből hulladémon?
Halottak tánca
Tánc a temetőben
IV. Dremo-démonok
Mi a dremo?
V. Rejtélyes Tibet?
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Áprilia Hétf. 17 Feb. - 18:48
Etoile-sama írta:Lőrincz L. László, Démonok és varázslók Tibetben:
http://mek.oszk.hu/09700/09728/09728.pdf
Hát Etoile, nem tudom, te magad elolvastad-e ezt (én ma vettem a fáradtságot), de ennyi hülyeséget rég láttam összehordva...
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Vendég Hétf. 17 Feb. - 20:04
Áprilia írta:Hát Etoile, nem tudom, te magad elolvastad-e ezt (én ma vettem a fáradtságot), de ennyi hülyeséget rég láttam összehordva...
Részvétem Áprilia, javaslom tanulj többet és akkor talán majd megérted és nem fogod leszólni Lőrincz L László munkáját, aki:
A Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Munkaközösségének tagja, a Keletkutató Intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE előadója. 1967 óta a nyelvtudományok kandidátusa. Tanulmányai során éveket töltött a Távol-Keleten, ösztöndíjasként tanult az ulánbátori Állami Csojbalszan Egyetemen, valamint a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemen. A tibeti és a mongol folklór és irodalom, valamint e népek történelme képezte tudományos munkásságának fő területeit. Mintegy 100 tudományos cikke jelent meg e témakörökben, ezenkívül burját és mongol eposzokat fordított.
"Az emberi lények szeretik, ha megmondják nekik, mit tegyenek, de még jobban szeretnek szembeszállni, és nem tenni azt, amit mondtak nekik; s így többnyire megutálják azt, aki tanácsot ad nekik." (Carlos Castaneda)
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Áprilia Hétf. 17 Feb. - 20:28
Etoile-sama írta:Áprilia írta:Hát Etoile, nem tudom, te magad elolvastad-e ezt (én ma vettem a fáradtságot), de ennyi hülyeséget rég láttam összehordva...
Részvétem Áprilia, javaslom tanulj többet és akkor talán majd megérted és nem fogod leszólni Lőrincz L László munkáját, aki:
A Magyar Tudományos Akadémia Orientalisztikai Munkaközösségének tagja, a Keletkutató Intézet tudományos főmunkatársa, az ELTE előadója. 1967 óta a nyelvtudományok kandidátusa. Tanulmányai során éveket töltött a Távol-Keleten, ösztöndíjasként tanult az ulánbátori Állami Csojbalszan Egyetemen, valamint a bonni Friedrich Wilhelm Egyetemen. A tibeti és a mongol folklór és irodalom, valamint e népek történelme képezte tudományos munkásságának fő területeit. Mintegy 100 tudományos cikke jelent meg e témakörökben, ezenkívül burját és mongol eposzokat fordított.
Akkor már "csak" Isten Igéje van hátra neki...
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Vendég Hétf. 17 Feb. - 22:14
Áprilia írta: Akkor már "csak" Isten Igéje van hátra neki...
"Ez az, amit meg kellett értened - mondja a mester. - Istenek, démonok, az egész univerzum nem más, mint az elmében létező káprázat, az elmében ered és abban merül el." (Alexandra David-Neel, Mágusok között Tibetben.)
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Áprilia Hétf. 17 Feb. - 22:25
Etoile-sama írta:Áprilia írta: Akkor már "csak" Isten Igéje van hátra neki...
"Ez az, amit meg kellett értened - mondja a mester. - Istenek, démonok, az egész univerzum nem más, mint az elmében létező káprázat, az elmében ered és abban merül el." (Alexandra David-Neel, Mágusok között Tibetben.)
Példabeszédek 14;12:
"Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út."
Magyarán: az idézet, amit hoztál, az is csak egy, az őt hangoztatók előtt helyesnek tetsző út...
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
Re: Könyvajánló
Vendég Hétf. 17 Feb. - 22:35
Áprilia írta:
Példabeszédek 14;12:
"Van olyan út, mely helyesnek látszik az ember előtt, és vége a halálra menő út."
Magyarán: az idézet, amit hoztál, az is csak egy, az őt hangoztatók előtt helyesnek tetsző út...
"Minden út egyforma: sehova sem vezet. De amelyik útnak nincs szíve, azon örömtelen utazni. Ugyanakkor a szívből jövő út könnyű; a harcosnak nem kell megerőltetnie magát, hogy megszeresse. Amíg a szívvel teli ösvényt követi, eggyé olvad vele." (Carlos Castaneda)
Vendég- Vendég
Re: Könyvajánló
Áprilia Kedd 18 Feb. - 11:40
______________________________________________________
"Nem szabadulhatunk meg gondolkodással, nem szabadulhatunk meg nevetéssel, vagy sírással; csak önemlékezéssel szabadulhatunk meg. (Robert Earl Burton: Önemlékezés)
Áprilia- Hozzászólások száma : 6452
2 / 10 oldal • 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10
2 / 10 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|