Az álom "elmélete(i)"

Castaneda Az Álmodás Művészete részlet
- Úgy hittem, hogy egy pillanat alatt elaltatott, és azt álmodtam, hogy egy fákkal szegélyezett széles sugárúton találom magam, ahogy együtt gyalogolunk egy ismeretlen városban. Olyan eleven álom volt, és olyannyira tudatában voltam mindennek, hogy azonnal megpróbáltam betájolni magam a feliratok olvasásával és az emberek vizsgálásával. Kétségkívül nem angol vagy spanyol nyelvű város volt, de a nyugati kultúrához tartozott. Az emberek észak-európaiaknak tűntek, talán litvánoknak. Teljesen lekötött a hirdetések és az utcai jelzőtáblák vizsgálata. Don Juan finoman oldalba bökött. Ne vesződj ezzel mondta. Beazonosíthatatlan helyen vagyunk. Az imént kölcsönöztem neked az energiámból, így elérted az energiatestedet, és vele éppen most kerültél át egy másik világba. Nem fog sokáig tartani, úgyhogy bölcsen használd az idődet. Nézz meg mindent, de feltûnés nélkül. Ne hagyd, hogy bárki is észrevegyen. Csöndben sétáltunk. Ez a háztömbnyi séta rendkívüli hatással volt rám. Minél többet sétáltunk, annál nagyobbá vált belső aggodalmam.  Az elmém kíváncsi volt, de a testem riadót fújt. A legvilágosabban felfogtam, hogy nem ebben a világban vagyok. Amikor egy útkereszteződéshez értünk és megálltunk, láttam, hogy az utca fái gondosan meg vannak nyírva. Alacsony fák voltak, keménynek látszó hullámos levelekkel. Minden fának volt egy nagy, négyszögletes tere, ahol öntözni lehetett. Nem volt benne gaz, vagy szemét, ami a városokban szokott lenni, csak szénfekete laza föld. Abban a pillanatban, amikor a szememet a járdaszegélyre összpontosítottam, hogy lelépjek róla és átkeljek az úton, észrevettem, hogy nincsenek autók. Kétségbeesetten próbáltam nézni az embereket, akik körülöttünk járkáltak, hátha felfedezek valamit rajtuk, ami megmagyarázná aggodalmamat. Ahogy rájuk bámultam, ők visszabámultak. Egy pillanat alatt kemény kék és barna szempárok gyűrűje formálódott körülöttünk. Mint egy ütés úgy ért a bizonyosság: ez egyáltalán nem álom; mi egy valóságban vagyunk, ami túl van azon, amit én valósnak ismerek. Don Juan felé fordultam. Majdnem rájöttem arra, hogy mi volt más azokban az emberekben, de egy különös, száraz szél, ami közvetlenül bement a homlok- és orrüregembe, arcon csapott, elhomályosította a látványt, és elfelejttette velem, amit Don Juannak akartam mondani. A következő pillanatban visszakerültem oda, ahonnan indultam: Don Juan házába.

Áprilia írta:

 Erről az jutott eszembe, hogy nem egy tudatos álmomnàl tapasztaltam, hogy az álom alakok, pont úgy bámultak rám, majd végül rám támadtak projekciók, mint a filmben a csajra. Lehet, hogy azért, mert másnak az álmában voltam?  

Szerintem más álmába nem tudsz véletlenül belekerülni, csak ha valaki szándékosan behúz az álmába.

Az Eredet tudatalatti immunrendszere csak kitaláció. Nem csak tudatos álomban támadhatnak meg az álomalakok, hanem normálisban is. Ha félsz tőlük, meggyőződésed, hogy ártani akarnak neked akkor teljesítik az elvárásodat és rádtámadnak.

Áprilia írta:

Ma áramütésszerűen villant fel bennem ez a gondolat:
Amikor elalszunk, álmodunk. De van úgy, hogy úgy “alszik el” a testünk, hogy a tudatunk éber marad. Ezt közismertebb nevén úgy emlegetik, hogy “tudatosan merülünk álomba.” Mi van, ha ez utóbbi esetben nem is álomba merülünk, hanem egy másik valóságba? Miért is lenne álom? Hiszen nem aludtunk el!
És ez különbözik attól is, amikor a normál álmunk vált át tudatos álomba, mert az is csak álom, de ez nem!

Ezt gyakran átélem, ha "bágyadtan" kezdek meditálni. Ma pl.a testem már aludt, de én ébren voltam. Azért is gondolom, hogy aludt, mert a jobb kezem elkezdett ütemesen emelkedni. Mintha valaki emlegette volna(nem, nem éreztem jelenlétet).

Veszna írta:

Áprilia írta:

Ma áramütésszerűen villant fel bennem ez a gondolat:
Amikor elalszunk, álmodunk. De van úgy, hogy úgy “alszik el” a testünk, hogy a tudatunk éber marad. Ezt közismertebb nevén úgy emlegetik, hogy “tudatosan merülünk álomba.” Mi van, ha ez utóbbi esetben nem is álomba merülünk, hanem egy másik valóságba? Miért is lenne álom? Hiszen nem aludtunk el!
És ez különbözik attól is, amikor a normál álmunk vált át tudatos álomba, mert az is csak álom, de ez nem!

Ezt gyakran átélem, ha "bágyadtan" kezdek meditálni. Ma pl.a testem már aludt, de én ébren voltam. Azért is gondolom, hogy aludt, mert a jobb kezem elkezdett ütemesen emelkedni. Mintha valaki emlegette volna(nem, nem éreztem jelenlétet).

Na! Akkor ez is igazolhatja, hogy egy másik valóságban voltál. Mármint hogy mozgott a kezed, mintha valaki emelgette volna.

Áprilia írta:

Ma áramütésszerűen villant fel bennem ez a gondolat:
Amikor elalszunk, álmodunk. De van úgy, hogy úgy “alszik el” a testünk, hogy a tudatunk éber marad. Ezt közismertebb nevén úgy emlegetik, hogy “tudatosan merülünk álomba.” Mi van, ha ez utóbbi esetben nem is álomba merülünk, hanem egy másik valóságba? Miért is lenne álom? Hiszen nem aludtunk el!
És ez különbözik attól is, amikor a normál álmunk vált át tudatos álomba, mert az is csak álom, de ez nem!

Mondjuk azt hogy a valóság egy másik vetületébe. Nincs tudat hordozó nélkül, az észlelésünk korlátait az határozza meg hogy hol összpontosul az énünk. Ha a fizikai síkon, akkor az agy álmait látjuk, ha a finomabb testeinkben, akkor az ahhoz tartozó világot érzékeljük. Tudod, éterikus, asztrális, stb. A teozófia ezt már részletesen feltárta. C. W. Leadbeater könyveit ajánlom.

Ja, hát azt nem tudtam, hogy ez itt mindenki számára ennyire világos. Eddig mindig az ment, hogy csak álmodgatunk és bolyongunk a saját tudatalattinkban.
Na és ha valosag, akkor ott lehetséges találkozni is, nem? Mit szóltok a kísérlethez, amit beírtam a másik topikba?
Innentől mindenesetre más szemmel fogok tekinteni azokra a tapasztalataimra, amikor úgymond “tudatosan merülök álomba” - mert az nem az álomvilág.

Áprilia írta:Ja, hát azt nem tudtam, hogy ez itt mindenki számára ennyire világos. Eddig mindig az ment, hogy csak álmodgatunk és bolyongunk a saját tudatalattinkban.
Na és ha valosag, akkor ott lehetséges találkozni is, nem? Mit szóltok a kísérlethez, amit beírtam a másik topikba?
Innentől mindenesetre más szemmel fogok tekinteni azokra a tapasztalataimra, amikor úgymond “tudatosan merülök álomba” - mert az nem az álomvilág.

Mint mondtam, nálam ez meditáció közben fordul elő inkább, én nem vagyok olyan tudatos álom közben mint ti...
De benne vagyok a kísérletben 

Írok a kísérlethez.

Áprilia írta:Ja, hát azt nem tudtam, hogy ez itt mindenki számára ennyire világos. Eddig mindig az ment, hogy csak álmodgatunk és bolyongunk a saját tudatalattinkban.

Mindaz a terület amivel foglalkozunk már 100 éve fel lett tárva a nyugati ember számára. De csak részlegesen épült be a köztudatba. Nincs olyan kultúra mögötte mint Indiában. Bár ott túlságosan vastag vallási köntös veszi körül a lényegi tudást. Egyáltalán nem világos, és ennek a műveltség hiánya, illetve az az oka hogy mindenki megy a saját feje után. Nincs mester aki irányítana, és megmondaná mi-micsoda, mire figyelj, mit tegyél, stb. Igen, álmodgatunk össze-vissza, ezért nem fejlődünk. 
Nem elég tapasztalni. És az is helytelen hogy elutasítsuk mindazt a tudást amit elődeink megalkottak. Mert az egy térkép, mutatja az irányt a gyakorló számára és képessé teszi hogy beszéljen az élményeiről. Az egész ezoterikus világ a teozófusok kifejezéseit használja. Én nem tudom elmagyarázni a dolgokat ahogy ők, azért ajánlom a könyveket mert rengeteg időt és mellébeszélést meg lehetne spórolni, egy csomó kérdésünkre ott van bennük a válasz. Castaneda könyvei megmutatják hogyan kellene élni de nem adnak igazán gyakorlati ismereteket. Na ez megvan a teozófiában.

Igazából csak a felismerésemet szerettem volna megosztani (ami már nem csak puszta információ szintjén van meg nekem). Nem tudtam, hogy nektek már megvan, mert sosem mondtátok.
(A valóság kontra álomvilág, odaáti találkozási lehetőségek szempontjából volt érdekes számomra a felismerés. Erről szól a kísérlet is, amit most tettem be a kísérletes topikba).

Áprilia írta:

Az a felismerésem támadt ma reggelre, hogy a szándékozás - csakúgy, mint az önemlékezés - nem gondolat, hanem cselekedet. Hiába mondogatom magamnak gondolatban, hogy “emlékszem az álmaimra”, ez nem elég. Meg kell tölteni ezt a kijelentést tartalommal: át kell érezni, hogy milyen az, amikor emlékszem az álmaimra. És ez bármire irányuló szándékozásra igaz. Ha pl. azt hajtogatom, hogy tudatos álmom lesz, közben át kell éreznem, hogy milyen is az. Különben csak puszta gondolat marad az egész, szándék nélkül.

Az "érzés/átérzés" a minden, a kulcs.
Az érzéssel (szív) és tudással (...vagyok) hajlítod magad felé az univerzumot. 

Meglátásom szerint (és itt magamról is beszélek) a jelenleg a Földön élő emberek szív-központja csak kis mértékben működik úgy, ahogy kellene. A tudatosság valahol elakad a solar plexusnál, az én akarom-nál. 
Egy nagyon meleg szívű és segítőkész ember vagyok-mondja mindenki körülöttem, de ha mélyen magamba nézek, akkor betanult reakciókat látok. Ez a rutin már annyira a részemé vált, hogy kiválóan működik mindenféle érzelem nélkül, sőt még magamat is elhitetem vele, hogy milyen szuper vagyok. 
... Mert pontosan tudom, milyen az, amikor valami annyira megérint, hogy berúgja a szív-központom ajtaját, még érzem is a szinte fizikai fájdalmat....és azt, ahogy felpörögnek a turbinák benne. Na Azt nem lehet összekeverni semmiféle ál-érzelmekkel. 

Érdekes, hogy erről van felismerésed... hetek óta egyre inkább ezen "dolgozom."
Azt gondolom, hogy ha a szív-központ egyenletesen működik, akkor normalizálódik a felsőbb chakrák funkciója is.

Veszna írta:https://ujvilagtudat.blogspot.com/2021/08/az-almok-sokkal-valosagosabbak-mint-azt.html?m=1p

Nagyon jó, igényes cikk, Castaneda áthallásos is (“közmegegyezésen alapuló valóság”).
És gurdjieffi is, nagyon szépen van megfogalmazva, hogy “ a valóság egy folyamat, amely magában foglal bennünket tudatos megfigyelőként.”

Áprilia írta:

Az a felismerésem támadt ma reggelre, hogy a szándékozás - csakúgy, mint az önemlékezés - nem gondolat, hanem cselekedet. Hiába mondogatom magamnak gondolatban, hogy “emlékszem az álmaimra”, ez nem elég. Meg kell tölteni ezt a kijelentést tartalommal: át kell érezni, hogy milyen az, amikor emlékszem az álmaimra. És ez bármire irányuló szándékozásra igaz. Ha pl. azt hajtogatom, hogy tudatos álmom lesz, közben át kell éreznem, hogy milyen is az. Különben csak puszta gondolat marad az egész, szándék nélkül.

Igen én is csak azt mondom az érzés nagyon fontos. Olyan ez mint amikor mondjuk az ember imádkozik. Rutinszerűen teszi e, vagy érzelmekkel érzéseket belefonván?  A varázslás is ilyen.  Tulajdonképpen a filmek is többnyire  erről szólnak, a képességeket, traumák, vagy lelki fájdalmak hozzák a felszínre.

Na végre eszembe jutott már az a mondás amin gondolkodtam. Ezt egy varázsló mondta:
-" A mágia a fájdalomból születik"
 Hmm érdekes gondolat.

Áprilia írta:

Médea írta:Nemrég olvastam újra az Álmodás művészetét, abban don Juan hét kaput említ, de a könyvben csak négyről tudunk meg konkrétumokat. Nem tudom elírás-e vagy vannak még további kapuk. A harmadiknál az a feladat hogy egybeolvasszuk az álombéli valóságot a hétköznapival, az energiatest teljessé tételéről szól. A negyedik egyik aspektusa pedig az együtt álmodás, mikor valaki más álmát álmodod.

Itt a hét kapu (majd lefordítom kesőbb, amikor több időm lesz). Alább megjelölöm a forrást is, az egy nagyon jó blog, felvettem a kapcsolatot anno az illetővel, érdemes neki írni (aki tud angolul), mert válaszol:


"The first gate of dreaming is to gain control of ones attention in dreaming. The easiest way of doing this is through finding the hands in dreaming, this anchors the double in the second attention.
The second gate of dreaming is to learn how to wake up in the dream into yet another dream – enabling the dreamer to change dreaming locations entirely.
The third gate of dreaming is reached when you find yourself staring at someone in a dream and that someone turns out to be you. There are two stages to this gate. The first stage, is to arrive at the gate; the second is to cross it. By dreaming that you see yourself asleep, you arrive at the third gate. The second phase is to move around once you’ve seen yourself asleep.
The fourth gate of dreaming involves learning to use the energy body as a means of travel. This then be used to travel to “firstly concrete places in this world; two, to travel to concrete places out of this world; and, three, to travel to places that exist only in the intent of others.”
The Fifth gate of dreaming is to be able to bring out the dreaming double in everyday life.
The sixth is to be able to transport the physical body to another location entirely
And the seventh is to be able to transcend the world entirely and to step beyond this world with the totality of oneself."

Forrás: https://toltecwarrior.wordpress.com/2012/11/15/stalking-and-dreaming/

Gyorsan lefordítom az 5,6,7 kaput:
5. Az ötödik kapu, amikor át tudod hozni az álmodó testet/duplát a mindennapi életbe.
6. A hatodik, amikor a fizikai testedet teljesen transzportálni tudod egy másik helyre.
7. A hetedik, amikor teljességedben kilépsz a világon túlra.
(vagyis az a végleges eltűnés, vagy mi, amit don juanék csináltak.)

Ymor itt fentebb találtam valamit, de még kutakodok. Úgy tűnik, Castaneda 4 kaput írt le, de 7-ről tesz említést, és a ezt a további 3-at egy tolték harcos honlapján fedeztem fel. Az álmomban egy hang pedig azt mondta, hogy 9 szint van, de ez lehet, hogy nem a kapukat jelenti. Még ott álmomban el kezdtem értelmezni, mi lehet a szint és arra jutottam, hogy “réteg”. De ezzel sem vagyok előrébb egyelőre.

Nálam mind a két helyzet előfordul, akár tudatos akár nem. Persze valóban lehet személytől is függő, szóval hogy ez miért van, valóban érdekes.

Ahogy mászkálok az árúházban feltűnik nekem két cigányasszony, két kislánnyal meg egy babakocsival , és eléggé hangosan beszélgettek ahhoz, hogy fel ne figyeljek rájuk. A téma érdekes volt, az egyik a férjéről panaszkodott a másiknak, hogy arcfelismerő programot telepített a telefonjára, és hasonlók. Mögöttük sétáltam, és hallgatóztam,  amikor jött a felismerés, hogy álmokban nem igazán szoktam hallani az álom alakokat, hogy egymással beszélgetnének, vagy panaszkodnának, meg kellene figyelni, hogy valyon szokták e, és ha igen, miről?

fortis írta:Ahogy mászkálok az árúházban feltűnik nekem két cigányasszony, két kislánnyal meg egy babakocsival , és eléggé hangosan beszélgettek ahhoz, hogy fel ne figyeljek rájuk. A téma érdekes volt, az egyik a férjéről panaszkodott a másiknak, hogy arcfelismerő programot telepített a telefonjára, és hasonlók. Mögöttük sétáltam, és hallgatóztam,  amikor jött a felismerés, hogy álmokban nem igazán szoktam hallani az álom alakokat, hogy egymással beszélgetnének, vagy panaszkodnának, meg kellene figyelni, hogy valyon szokták e, és ha igen, miről?

Ahogy visszagondolok én nem emlékszem ilyen csacsogásra. Álmomban mindig minden körülöttem és miattam történik. Igen... Nagyon érdekes végiggondolni... Eddig erre nem figyeltem.
Álmomban én viszek életet a 'világba'.

Igen ez nagyon elgondolkodtató. Csak egy észrevétel volt