versek

Szép vers, kár, hogy olyan szomorú.

fortis írta:Szép vers, kár, hogy olyan szomorú.

Ha nem lenne szomorú, akkor nem ez a vers lenne. A benne levő szomorúság a mondanivalója, vagyis ha szép, akkor a szomorúság szép benne.

efi írta:

fortis írta:Szép vers, kár, hogy olyan szomorú.

Ha nem lenne szomorú, akkor nem ez a vers lenne. A benne levő szomorúság a mondanivalója, vagyis ha szép, akkor a szomorúság szép benne.

Igen.

Nagyon szép ez a dalszöveg, és úgy érzem igaz.

Assisi szent Ferenc:

Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
Hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
Hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
Hogy összekössek, ahol széthúzás van,
Hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
Hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
Hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
Nem arra, hogy megvigasztaljanak,
Hanem, hogy én megvigasztaljak,
Nem arra, hogy szeressenek,
Hanem arra, hogy szeressek.
Mert aki így ad, az kapni fog,
Aki elveszíti magát, az talál,
Aki megbocsát, annak megbocsátanak,
Aki meghal, az fölébred az örök életre.

(Franciscus Seraphicus)

http://www.fvr.hu/forras/Ferenc.html
(A link sajnos nem működik, de régebben jó volt....hátha majd megint....)

Hol van, amit kerestünk, és mi az,
amit kerestünk, s ha megleltük,
adott-e boldogságot, értelmes örömöt
amit kerestünk és az volt-e végre
a megtalált ajándék, amit kerestünk?
És azt kerestük-e, amire vágytunk,
azt kerestük-e hát, amire szükségünk volt,
az volt-e a boldogság, amit kerestünk,
a lét célja, értelme, az volt-e a lényeg,
amit kerestünk, és kerestük-e végső
erővel, és kell-e azt keresni,
vagy csak mert nincs sehol soha, nem létezik,
azért kerestük?
(Váci Mihály: Hol van?)

Motan +10 írta:Hol van, amit kerestünk, és mi az,
amit kerestünk, s ha megleltük,
adott-e boldogságot, értelmes örömöt
amit kerestünk és az volt-e végre
a megtalált ajándék, amit kerestünk?
És azt kerestük-e, amire vágytunk,
azt kerestük-e hát, amire szükségünk volt,
az volt-e a boldogság, amit kerestünk,
a lét célja, értelme, az volt-e a lényeg,
amit kerestünk, és kerestük-e végső
erővel, és kell-e azt keresni,
vagy csak mert nincs sehol soha, nem létezik,
azért kerestük?
(Váci Mihály: Hol van?)

Elgondolkodtam a versen olvasás közben. Azt hiszem  az utolsó sorát kivéve a válaszok igenek lettek volna, kár hogy ezt ellegyintette az utolsó megjegyzésével.

én nem kerestem válaszokat nekem ez a vers hömpölygő, misztikus, egymás soraiba, szavaiba fonódó, kibogozhatatlan rejtély. mint maga az élet.

Motan +10 írta:én nem kerestem válaszokat nekem ez a vers hömpölygő, misztikus, egymás soraiba, szavaiba fonódó, kibogozhatatlan rejtély. mint maga az élet.

Hát én sem kerestem a válaszokat, azok csak jöttek maguktól. Ezeken gondolkodtam el, ezeken a válaszokon. De a vége nem stimmelt a válaszaimmal, olyan az ott   mint egy csavar. 
Persze a végén kiderült, hogy egészen mára gondolt a vers alkotója, mint amit én hozzá rendeltem. De ez nem az én hibám, és nem is az övé. Egyszerűen így alakult.

Motan +10 írta:én nem kerestem válaszokat nekem ez a vers hömpölygő, misztikus, egymás soraiba, szavaiba fonódó, kibogozhatatlan rejtély. mint maga az élet.

Nagyon igaz.

Álomhozó kettő. 
Kicsit így utólag rátalálva elcsépeltnek vélem, pláne a végét. De hát végül is itt most a történetén lett volna a hangsúly, nem is annyira a rímen. 
Úgy hogy nosztalgiából betenném most ide. 

Beng ! Beng !-figyelsz a hangra ,

behunyt szemeid , rezzen meg a dalra .

Beng ! Beng ! -húz a sötét mélyre ,

ellazult tested , hátra hagyod végre .

Villám cikázik , egy fatörzsbe csap éppen ,

így érsz talajt szépen erdő sűrűjében .

Csendes eső áztat , dereng a köd homálya ,

elindulsz az útra , felsüt a hold palástja .

Lépteid nyomán , a hajnal lassan pirkad ,

esős sűrű erdőt hátad mögött hagytad .

Aranyló ezüst fény , amint a tisztást nyalja ,

madár szóra ébred , mind aki azt hallja .

De a mocsár szélén , a víz egy nagyot csobban ,

át kell kelni rajta ,irtó gyors iramban .

A békák brekegése , már-már fület sértve hangzik ,

de friss fuvallat szellő s a köd , nyomban feloszlik .

A szél egyre fúj ,s te haladsz hegyre feljebb ,

éles visítás , egy héja röppen fentebb .

Végre feltűnik egy várfal ,titkos várnak fala ,

vastag fala mögött , furcsa nép mely lakja .

Reccsenő hanggal nyílik , kitárul a kapu ,

egy-két merész lépés, s látható a falu .

Sejtelmes hang szólít ,zengi be a teret ,

figyeld a szavát mit mond ,hogy magad el ne feledd !

Kedves népek laknak , e sejtelmes vidéken ,

de nem azért jöttünk , hogy itt lebzseljünk tétlen .

A cél amiért jöttünk , nincs már olyan távol ,

lépdeljünk futva , a hegygerinc egy mámor .

S ha fönt vagy , nézz le ott a mélybe ,

eléd tárul , birodalmad szépe .

Beng ! Beng ! -újra szól a dallam,

Beng ! Beng ! -folytasd az utad halkan !

nem elcsépelt, inkább csak klisék vannak benne. ettől függetlenül otthonos minden sora, minden sora betalál
te írtad?

Motan +10 írta:nem elcsépelt, inkább csak klisék vannak benne. ettől függetlenül otthonos minden sora, minden sora betalál
te írtad?

Hát ja. készült egy irányított meditáció, amit hangeffektek és zenei aláfestés által lehetett a fantáziánkban megélni.

Ezt felismered Motan hogy miről szól?

Akár az út széli árny meredt a mélybe ,
s látá csillagok ezreit alant , 
s a csillagok között fények cikáztak , 
feltűntek s kihunytak nyomtalan 

csak egy kósza tippem van: asztràlutazás?

Motan +10 írta:csak egy kósza tippem van: asztràlutazás?

  Hát nem igazán 
Tulajdonképpen az Istenről, az univerzumról és az emberről szól.
Az emberi élet rövidségére és természetére gondoltam amikor azt írtam, feltűntek s kihunytak nyomtalan. 

 

Hát mindenre gondoltam volna csak erre nem:D

Motan írta:Hát mindenre gondoltam volna csak erre nem:D

Tulajdonképpen minden összevág.  Hasonlatként is lehet rá gondolni, az emberi életek akár az üstökösök formációban
" s a csillagok között fények cikáztak , 
feltűntek s kihunytak nyomtalan "

mondjuk igen, ebben van logika. bár lehet csak én nem tudtam rendesen asszociálni, nekem túl tág értelmezési tér volt az a néhány sor

Túl tág. Ez a szabadság jóga.

Váci Mihály: Hol van...

Hol van, amit kerestünk, és mi az,
amit kerestünk, s ha megleltük,
adott-e boldogságot, értelmes örömöt
amit kerestünk és az volt-e végre
a megtalált ajándék, amit kerestünk?
És azt kerestük-e, amire vágytunk,
azt kerestük-e hát, amire szükségünk volt,
az volt-e a boldogság, amit kerestünk,
a lét célja, értelme, az volt-e a lényeg,
amit kerestünk, és kerestük-e végső
erővel, és kell-e azt keresni,
vagy csak mert nincs sehol soha, nem létezik,
azért kerestük?

Motan írta:Váci Mihály: Hol van...

Nagyon szép a vers és úgy érzem mindenki lefordíthatja önmagára nézve a saját gondolatvilágára. Nos így tettem én is és nem kerestem benne külön mondanivalót, csak egy saját emléket, amire reagálván a kérdésekre az igen is és a nem is lenne a megfelelő válasz.

hát nálam ez egy önmaga farkába harapó kígyó. Jómagam soha nem fogom e kérdésekre megtalálni a választ.

Motan írta:Váci Mihály: Hol van...

Hol van, amit kerestünk, és mi az,
amit kerestünk, s ha megleltük,
adott-e boldogságot, értelmes örömöt
amit kerestünk és az volt-e végre
a megtalált ajándék, amit kerestünk?
És azt kerestük-e, amire vágytunk,
azt kerestük-e hát, amire szükségünk volt,
az volt-e a boldogság, amit kerestünk,
a lét célja, értelme, az volt-e a lényeg,
amit kerestünk, és kerestük-e végső
erővel, és kell-e azt keresni,
vagy csak mert nincs sehol soha, nem létezik,
azért kerestük?

Ez édes. Asszem, asd is betette már korábban. Érdemes lenne utánakavarni, hogy miket regáltunk akkor.

Szép vers, de nem emlékszem hogy betettem volna. Amúgy jó kérdéseket feszeget, részemről azt gondolom hogy ha már keresni kell akkor az nem boldogság, mert ez nem olyan dolog amit meg kellene találni. Sosem veszett el, mindig itt van, ebben a pillanatban is elérhető. Seneca írja:

"Ami csak javunkra lehetett, azt istenünk és atyánk közelünkbe helyezte el. Nem várta, hogy mi kutassunk utána, hanem önként ideadta, az ártalmas dolgokat azonban mélyen elrejtette. Nem panaszkodhatunk tehát semmire, csak önmagunkra: azokat a dolgokat, amelyektől elpusztulunk, a természet akarata és rejtegetése ellenére mi magunk hoztuk elő. Az élvezetnek adtuk a lelkünket, holott minden bajnak a kezdete az, ha az élvezetvágynak a kedvében járunk. A törtetésnek, a hírnévnek és a többi hasonlóképpen üres és hiábavaló dolgoknak szenteltük magunkat.

Az élvezetekbe süllyednek tehát azok, akik fölösleges dolgokat is megszoknak és azután nem tudják őket nélkülözni, és amiatt lesznek a legszerencsétlenebbek, mert arra a fokra jutottak, hogy számukra az előzőleg fölösleges dolgok is szükségesekké váltak. Ezek tehát kiszolgálják és nem élvezik a gyönyöröket, és hibáikat, ami a legnagyobb baj, szeretik is; akkor válik ugyanis teljessé a szerencsétlenség, amikor az aljasság nemcsak lebilincsel, hanem tetszik is. Az orvosságnak sincs helye többé ott, ahol erénynek tekintik, ami bűn.

Te tedd magad boldoggá. Ezt pedig akkor fogod elérni, ha majd beláttad, hogy az a jó, amihez erény vegyül és az a rút, amihez rosszindulat fűződik.
A szépség és az erő sem tehetnek boldoggá: ezek közül egyik sem tud megbirkózni az idő múlásával. Meg kell tehát keresnünk, mi nem pusztul el az időben, mi az, aminek senki sem állhat ellen. Nos mi az? A szellem; de csak a helyes úton járó jó és nagy szellem. Mi másnak nevezhetnéd ezt, mint olyan istennek, ki látogatóban van az emberi testben?

Csúnya dolog, ha életünk boldogsága az aranyban és ezüstben rejlik, de ugyanolyan csúnya, ha a víztől és az árpadarától függ.
Mit számít, hogy mekkorácska az, amit tőled a sors megtagadhat? Maga a víz és az árpadara is másnak az önkényétől függ, márpedig nem az a szabad ember, aki fölött a sorsnak kevés hatalma van, hanem az, aki fölött semmilyen hatalma sincs."

Na de mi van az ártatlan áldozatokkal?

Tetszik nekem ez a Seneca gyerek. A korához képest kimagasló intelligenciával bírt.
Utánanézek, miket írt még.

Zoli... ártatlan áldozatok?! Jót kérdel.
Rengeteg van belőlük sajnos. De ez is abba a kérdéskörbe tartozik, mint amikor meghal fiatalon, túl fiatalon valaki. Kérdezzük, miért pont ő?
Miért nem más halt meg, aki "jobban megérdemelte volna"?
(nézőpont: lehet hogy a jó érdemli pont hogy az örök fény birodalmába kerül, míg a "bunkónak" sokáig kell még vezekelni, kinlódnia itt - kinek is a rosszabb?)
Szóval olyan ez nekem mint a nullával osztás eredménye. Értelmezhetezlen, mert úgysem lesz soha rá válasz.
Híján vagyunk a bölcsességnek és ezen sajnos az sem segít hogy fórumokba verődünk a neten
Soha nem lesz semmire válasz. Ennyi.

Motan írta:Tetszik nekem ez a Seneca gyerek. A korához képest kimagasló intelligenciával bírt.
Utánanézek, miket írt még.

Tessék:
http://mek.oszk.hu/10600/10634/10634.htm

Motan írta:Tetszik nekem ez a Seneca gyerek. A korához képest kimagasló intelligenciával bírt.
Utánanézek, miket írt még.

Zoli... ártatlan áldozatok?! Jót kérdel.
Rengeteg van belőlük sajnos. De ez is abba a kérdéskörbe tartozik, mint amikor meghal fiatalon, túl fiatalon valaki. Kérdezzük, miért pont ő?
Miért nem más halt meg, aki "jobban megérdemelte volna"?
(nézőpont: lehet hogy a jó érdemli pont hogy az örök fény birodalmába kerül, míg a "bunkónak" sokáig kell még vezekelni, kinlódnia itt - kinek is a rosszabb?)
Szóval olyan ez nekem mint a nullával osztás eredménye. Értelmezhetezlen, mert úgysem lesz soha rá válasz.
Híján vagyunk a bölcsességnek és ezen sajnos az sem segít hogy fórumokba verődünk a neten
Soha nem lesz semmire válasz. Ennyi.

Én még nem vagyok meggyőződve arról, hogy létezik túlvilág, meg örök fény birodalma és ilyesmik.