Re: versek

Motan Pént. 12 Okt. - 20:30

hmmmm... ez fura megállapítás itt a TK fórumon.
Akkor miben vagy meggyőződve vagy mi az ami... Sejlik?

Efi Pént. 12 Okt. - 21:22

És kihez imádkoztál., mikor baj volt?
Nem hiszek Benned, de azért most SEGÍTS?
Vagy addig tart a hited, amíg kérni kell valamit?

Áprilia Pént. 12 Okt. - 23:34

asd94 írta:Szép vers, de nem emlékszem hogy betettem volna.

Ja, az is Motan volt. Very Happy

Áprilia Pént. 12 Okt. - 23:36

Motan írta:
Híján vagyunk a bölcsességnek és ezen sajnos az sem segít hogy fórumokba verődünk a neten
Soha nem lesz semmire válasz. Ennyi.

Ügyes vagy. Nekem 7 év kellett, hogy erre rájöjjek.

Motan Szomb. 13 Okt. - 5:44

jó... kissé nyomasztó az élet nekem mostanában, elnézést ha esetleg ez ütközne ki ilyenkor.
pozitívabb leszek

fortis Szomb. 13 Okt. - 6:17

Efi írta:És kihez imádkoztál., mikor baj volt?
Nem hiszek Benned, de azért most SEGÍTS?
Vagy addig tart a hited, amíg kérni kell valamit?

Efi ha ezt nekem címezted, akkor a válaszom az, hogy hinni valamiben, és meggyőződve lenni valamiről az nem ugyan az.

fortis Szomb. 13 Okt. - 21:16

Motan Vas. 14 Okt. - 9:27

Huh, jövő hétvégén látogatom meg szüleimet.

Efi Szer. 26 Dec. - 17:52

Vlagyimir Szolovjov:
Emánuel

S hogy százados homályba visszahullt az éj,
és elájult a Föld, hogy befelé tekintsen
– kiszívta erejét sok ártó szenvedély –,
e hallgatásból jött közénk Velünk-az-Isten.

Más ez a kor, lehetetlen ma sok dolog:
túl messzi az Ég királyok tekintetének,
pusztaságban nem hallgatják a pásztorok
angyalaikat, kik az Istenről mesélnek.

De még az idő árama sem győzheti,
ki éjszakánkon rést ütött, hisz Véghetetlen,
s a te lelked is jászlául szemelte ki
a szent Ige, mint egykoron, hogy megszülessen.

Igen, velünk az Isten! Lásd: kutatni kár
hollétét egy csillagvilágon túli létben,
nem rejti szél, se tűz, se mélykék szemhatár,
ne lesd a múlt kihúnyó emlékezetében!

Most is itt van. Körötte rendetlen zsivaj,
hétköznapjaink sodrának nyugalma nincsen.
De tudod a titkot, s nem érhet semmi baj:
gyengül a Rossz; létünk örök; s velünk az Isten.

(Fordította: Oravecz Péter)

fortis Szer. 26 Dec. - 19:32

Micsoda optimizmus. öröm

Efi Csüt. 27 Dec. - 7:40

Vagy nem optimizmus, hanem tudás.

fortis Csüt. 27 Dec. - 17:25

Azt hiszem tudással rendelkező embernek azt nevezhetjük, aki igazolhatóan alá tudja támasztani azokat az állításokat, amiket tényként tálal elénk.

Áprilia Csüt. 27 Dec. - 17:41

Zoli írta:Azt hiszem tudással rendelkező embernek azt nevezhetjük, aki igazolhatóan alá tudja támasztani azokat az állításokat, amiket tényként tálal elénk.

De ez egy vers, az Isten szerelmére! Egy költő is rendelkezhet tudással! Csak versben mondja el és nem egy doktori disszertációban! A művészetek lényege, funkciója épp ez!
Nézd meg Weöres Sándort!

fortis Csüt. 27 Dec. - 19:07

Áprilia írta:
Zoli írta:Azt hiszem tudással rendelkező embernek azt nevezhetjük, aki igazolhatóan alá tudja támasztani azokat az állításokat, amiket tényként tálal elénk.

De ez egy vers, az Isten szerelmére! Egy költő is rendelkezhet tudással! Csak versben mondja el és nem egy doktori disszertációban! A művészetek lényege, funkciója épp ez!
Nézd meg Weöres Sándort!

Részemről inkább maradnék az optimizmusnál. Nem látok a szavai mögött tudást, hisz olyasmit állít amiben csak bízni vagy hinni lehet, de tudni nem.
Persze ettől függetlenül szép vers, és nagyon ügyes, és igen, mondanivalója is van, de ettől a véleményem nem változik, ami mellesleg nem is a vershez szólt, hanem Efi gondolatához.

Áprilia Csüt. 27 Dec. - 19:23

Zoli írta:
de ettől a véleményem nem változik, ami mellesleg nem is a vershez szólt, hanem Efi gondolatához.

....Efi gondolata viszont a vershez írt gondolatodhoz!

Áprilia Csüt. 27 Dec. - 19:30

Zoli írta:Azt hiszem tudással rendelkező embernek azt nevezhetjük, aki igazolhatóan alá tudja támasztani azokat az állításokat, amiket tényként tálal elénk.

Ez legfeljebb csak a tudományra lehetne némileg igaz, de nem a tudásra!

fortis Pént. 28 Dec. - 5:44

A TUd-ás és a TUD-omány egy tőről fakadnak

Áprilia Pént. 28 Dec. - 9:36

Zoli írta:A TUd-ás és a TUD-omány egy tőről fakadnak

De csak nyelvtanilag, te! Laughing

fortis Pént. 28 Dec. - 17:25

Áprilia írta:
Zoli írta:A TUd-ás és a TUD-omány egy tőről fakadnak

De csak nyelvtanilag, te!

Szerintem nem csak nyelvtanilag. öröm

Áprilia Szomb. 10 Feb. - 10:29

KOSZTOLÁNYI DEZSŐ: AKARSZ-E JÁTSZANI?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?

Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszu-hosszu őszt,
lehet-e némán teát inni véled,
rubin-teát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
az utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?

Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön,
s akarsz, akarsz-e játszani halált?

Áprilia Hétf. 12 Feb. - 18:02

VÁCI MIHÁLY - MÉG NEM ELÉG!

Nem elég megborzongni,

de lelkesedni kell!

Nem elég fellobogni,

de mindig égni kell!

És nem elég csak égni:

fagyot is bírjon el,

ki acél akar lenni,

suhogni élivel.

.

Nem elég álmodozni.

Egy nagy-nagy álom kell!

Nem elég megérezni,

de felismerni kell!

Nem elég sejteni,

hogy milyen kor jön el;

jövőnket - tudni kell!

.

Nem elég a célt látni;

járható útja kell!

Nem elég útra lelni,

az úton menni kell!

Egyedül is! Elsőnek,

elől indulni el!

Nem elég elindulni,

de mást is hívni kell!

S csak az hívjon magával,

aki vezetni mer!

.

Nem elég jóra vágyni:

a jót akarni kell!

És nem elég akarni:

de tenni, tenni kell!

A jószándék kevés!

Több kell: - az értelem!

Mit ér a hűvös ész?!

Több kell: - az érzelem!

Ám nemcsak holmi érzés,

de seb és szenvedély,

keresni, hogy miért élj,

szeress, szenvedj, remélj!

.

Nem elég - a Világért!

Több kell: - a nemzetért!

Nem elég - a Hazáért!

Több kell most: - népedért!

Nem elég - Igazságért!

- Küzdj azok igazáért,

kiké a szabadság rég,

csak nem látják még,

hogy nem elég!

Még nem elég!

Áprilia Pént. 16 Feb. - 10:32

Reményik Sándor
Csak így...

Hogy mért csak így:
Ne kérdezzétek;
Én így álmodom,
Én így érzek.
Ilyen messziről,
Ilyen halkan,
Ily komoran,
Ily ködbehaltan,
Ily ragyogón,
Ily fényes vérttel;
Űzött az élet,
S mégsem ért el.
Menedékem:
A nagy hegyek,
Az élet fölött
Elmegyek;
S köszöntöm őt, ki zajlik, és pihen:
Én, örök vándor, s örök idegen.

Áprilia Szomb. 17 Feb. - 0:07

Tóth Árpád

ESTI SUGÁRKOSZORÚ

Előttünk már hamvassá vált az út,
És árnyak teste zuhant át a parkon,
De még finom, halk sugárkoszorút
Font hajad sötét lombjába az alkony:
Halvány, szelíd és komoly ragyogást,
Mely már alig volt fények földi mása,
S félig illattá s csenddé szűrte át
A dolgok esti lélekvándorlása.

Illattá s csenddé. Titkok illata
Fénylett hajadban s béke égi csendje,
És jó volt élni, mint ahogy soha,
S a fényt szemem beitta a szivembe:
Nem tudtam többé, hogy te vagy-e te,
Vagy áldott csipkebokor drága tested,
Melyben egy isten szállt a földre le,
S lombjából felém az ő lelke reszket?

Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek -
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szivembe visszatér
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
A földi érzés: mennyire szeretlek!

Áprilia Szomb. 17 Feb. - 8:24

Szerintem ez inkább szeretet, nem szerelem

Váci Mihály:
Szerelem

Szerelem , szeress jobban:
mert egyre jobban gyűlölök.
Szelíden törj be engem:
- éljek az emberek között.

Mert értük élni könnyű:
de köztük, velük - nehéz.
Szerelmem szeresd őket,
védd őket - jó ügyész.

Szerelmem terelgesd rajtam
mediterrán időd,
éltesd a pár füvet,
mi karsztjaimon kinőtt.

Vedd pártfogásba őket,
szeress, hitesd velem:
lehet szeretni őket.
Adj erőt szerelem.

Könnyű a prófétáknak.
Fenn laknak a hegyen.
Én rájuk is haragszom.
Üss számra - szerelem.

Kiválasztottak ők
- a szegények közül.
Kiváltak közülünk,
ragyognak egyedül.

Álmodnak boldogságot
minékünk: - nélkülünk:
megteremtik, elérik,
élik - de nem velünk.

Én lenn a gyűlöletben
akartam, akarom
a lehetséges élet
mosolyát arcomon.

Adj nagylelkűséget:
a szerelem - hatalom.

Áprilia Hétf. 19 Feb. - 13:32

Illúzió

Mintha vágy volna, de csak emlék,
mintha most volna, ami oly rég,
mintha valóság, pedig mákony,
üvegen pára, homokban lábnyom.

Mintha itt lenne, ami távol,
mintha engedne, ami gátol,
mintha megélném, szinte látom,
éber kómában, álomhatáron.

Mintha még hívna, aki elment,
mintha csak volna, ami nem lett,
mintha tükör, pedig egy ablak,
ki-bezárt fényből ketrec magamnak.

Mintha már múlna, ami mégsem,
mintha láng gyúlna a sötétben,
mintha költemény, de csak szándék,
egy vers, ami szív, szív, ami játék.

Sárhelyi Erika

Áprilia Hétf. 19 Feb. - 18:47

Ha nézem a világot,
a világ visszanéz
azt mondom, összevisszaság
ő feleli, teljes egész.

Azt mondom, csupa valótlan,
a semmiség ragyog
ő feleli, nézz meg jobban,
a valóság én vagyok.

Azt mondom, merő idegenség,
sok átsuhanó tünemény
ő feleli, nézz a tükörbe,
amit ott látsz, az vagyok én.

(Weöres Sándor: Ha nézem a világot)

Áprilia Csüt. 22 Feb. - 16:17

Kormányos Sándor

Elképzelem

Elképzelem, hozzáadok
egy nyarat, fényt a lombokon,
rezzenést az ágak között
s ha kevés, továbbgondolom.
Borzolódó rét füvére
szelek sóhaját álmodom,
ölelésnyi békét talán
magamnak itt bent... Nem tudom.
Álmodozom, hozzáadok,
vagy épp elveszek belőle,
a képzelet csak játékot űz,
de vágyak futnak előtte...

Áprilia Hétf. 4 Márc. - 20:36

Ez olyan jó, mert szerintem a lecsupaszított, hamis személyiség nélküli önmagunkról szól (esszencia), de akik még ráadásul Krisztusban is vagyunk (mivel az eszencia önmagában véve lehet gyenge, ha nincs felnövekedve, kifejlődve). A negyedik út és a kereszténység összevonva.

A teljesség felé

“Szórd szét kincseid - a gazdagság legyél te magad.
Nyűdd szét díszeid - a szépség legyél te magad.
Feledd el mulatságaid - a vígság legyél te magad.
Égesd el könyveid - a bölcsesség legyél te magad.
Pazarold el izmaid - az erő legyél te magad.
Oltsd ki lángjaid - a szerelem legyél te magad.
Üzd el szánalmaid - a jóság legyél te magad.
Dúld fel hiedelmeid - a hit legyél te magad.
Törd át gátjaid - a világ legyél te magad.
Vedd egybe életed-halálod - a teljesség legyél te magad.”

- Weöres Sándor

Efi Szomb. 9 Márc. - 9:05

Áprilia Hétf. 11 Márc. - 8:05

Weöres Sándor: A nő

A nő: tetőtől talpig élet.
A férfi: nagyképű kísértet.
A nőé: mind, mely élő és halott,
úgy, amint két-kézzel megfogadhatod;
a férfié; minderről egy csomó
A férfi - akár bölcs, vagy csizmavarga -
a világot dolgokká széthabarja
s míg zúg körötte az egy-örök áram,
címkék között jár, mint egy patikában.
Hiába száll be földet és eget,
mindég semmiségen át üget,
mert hol egység van, részeket teremt,
és névvel illeti a végtelent.
Lehet kis-ember, lehet nagy-vezér,
alkot s rombol, de igazán nem él
s csak akkor él - vagy tán csak élni látszik -
ha nők szeméből rá élet sugárzik.
A nő: mindennel pajtás, elven
csak az aprózó észnek idegen.
A tétlen vizsgálótól összefagy;
mozogj és mozgasd s már királya vagy:
ő lágy sóvárgás, helyzeti erő,
oly férfit vár, kitől mozgásba jő.
Alakja, bőre hívást énekel,
minden hajlása életet lehel,
mint menny a záport, bőven osztogatva;
de hogyha bárki kétkedően fogadja,
tovább-libeg s a legény vérig-sértve
letottyan címkéinek bűvkörébe.
Valóság, eszme, álom és mese
úgy fér hozzá, ha az ő köntöse;
mindent, mit párja bölcsességbe ránt,
ő úgy visel, mint cinkos pongyolát.
A világot, mely észnek idegenség,
bármeddig hántod: mind őnéki fátyla;
és végső, királynői díszruhája
a meztelenség.

Ajánlott tartalom