Álmokról általában

Szerintem ettől még nem esik foglyul , hiszen még azt sem tudjuk , hogy a folytonosnak vélt életünk is nem e csupán csak egy álom . Egy igen sokrétű , folytonos , de egy szálon függő történet .( Amúgy az embernek álmában is lehet folytonossága , bár igaz , hogy elég ritka jelenség )
Tehát a valóságra is ha bele gondolsz , épp olyan feledékenyen emlékezik vissza az ember , mint az álmaira . Innen is , onnan is kiesnek emlékek majd csodálkozik az ember , hogy hogy felejthette el !

Szerintem ettől még nem esik foglyul , hiszen még azt sem tudjuk , hogy a folytonosnak vélt életünk is nem e csupán csak egy álom . Egy igen sokrétű , folytonos , de egy szálon függő történet .

-
Persze.
Jól látod.
DE!
Mi a gond az EGY ISTENNEL?
Tudom, nehéz megérteni, főleg ha, nekem isten az autóm és dolgozóm és a feleségem és a kiskutyám...
Ez azonban addig határvonal és buktatója míg meg nem érted és tapasztalod, főleg tapasztalod - FENSÉGÉT!
A FENSÉGES EGY IGAZ ISTEN!
Képes ajkad kimondani?
Mond ki, ott ültödben a gép előtt....A FENSÉGES EGY IGAZ ISTEN!
-
Ugye?
Mennyire más?
Mert lehet párhuzam amely elmegy az egy és középpontjába érő örökké - mellett!
Attól még van! Nem csak van!
-
AZ!
VAN!
-
Következésként az álmok sem léteznének sőt, nem léteztethetődnének - megengedetten!    (( mi a jó kifejezés erre? - léteztedhetődne - mikor is benne van az alkotó és a létezés együtt...)))
HA!
AZ ÁLMOT ADÓ NEM VOLNA!
AZ!
Egyetlen - "IGAZ" álmot adó!

...mondom én,...te - kedves vagy!

 ...  ... ...

Egyes elméletek szerint az álmainkban felbukkanó álom alakok mind önmagunk teremtményei és nagy átlagban a viselt dolgaink valahol önmagunk gondolatait , érzéseit tükrözik . Ezen már sokat gondolkodtam , és bár egyes alakok  csak díszletek , vagy csak arra valók , hogy mint résztvevők kitöltsék a teret , néha mégis ellentmondásokat vélek felfedezni ,  amiről ez az elmélet szólna . 
Itt egy egyszerű példa , a tegnapi álmomból . 
- Úgy tűnt , egy horgászverseny résztvevőjeként szerepelek , de a verseny elég különös módon zajlott . Közvetlen a vízparton egy hosszú épület húzódott , és a horgászok ennek az épületnek a másik oldalán sorakoztak egy egy különálló fakkban . innen kellett a zsinort átlendíteni a vízparti oldalon lévő ablakokon keresztül , tehát a horgászok a vizet egyáltalán nem láthatták csak az előttük lévő ablakokat , és azt , hogy volt e kapás,  csak az érzékeikre hagyatkozhattak .  Én fogtam egy halat és mások is , de ez eddig csak a köret volt a mondanivalómban . 
Amit a fönti felvetésemben felhoztam arról itt lenne szó ennél a résznél . 
Én a saját dolgaimmal foglalkoztam és közvetlen mellettem volt egy kissrác . Neki nem igazán ment a horgászás , az előtte lévő ablakon nem tudta átlendíteni a zsinorját , a zsinór összegubancolódott és néha az enyémbe is beleakadt , így azzal kellett foglalkoznom , hogyan bogozzam el az övét az enyémtől , hogy tovább horgászhassak . 
Tehát én ügyes voltam , a kissrác pedig nem annyira . 
Tehát felmerül a kérdés , ha az álom alakok is mi vagyunk , akkor most ügyes , vagy ügyetlen voltam ?

Áprilia írta:Talán el kéne olvasnunk a nagyokat, Freud-ot és Jung-ot, hogy ilyeneket tudjunk. Úgy tudom, ők foglalkoztak az álmokkal is. Épp kérdezni akartam, hogy a tudatos álmodásról írtak-e valamit, tudja valaki?

Hmm ez tényleg érdekes volna

Ma kivételesen álmodtam. Nagyon felületesen aludtam.

Egy pincébe került egy fehér kutya, és állt a vízben, nem tudott kiszabadulni. Mellette volt egy döglött narancssárga aranyhal, és még egy, vagy kettő élő.
Nagy nehezen kiszabadítottam a fehér kutyát, erre előjött egy fekete kutya is. Most már elmentem segítségért, mert azt nem tudtam volna kimenteni egyedül, mellette a vízben ugyanúgy az aranyhalak. Aztán felébredtem.

Ez most tudatos álom volt?

Az , hogy tudatos volt e , ebből nem derülhet ki . Azt csak te tudhatod Blue , hogy miközben álmodtad , tisztában voltáé e vele , eszedbe jutott e , hogy ez egy álom ? De kicsit még ettől is bonyolultabb , mert a tudatos álomnak is vannak tudatszintjei , akár az ébrenlétnek , hisz ébren sem vagyunk mindig tudatosak . Sőt leginkább egyáltalán nem vagyunk azok . Na szóval ha álmodban tudtad , hogy álmodsz , akkor némileg már tudatos volt az álom . Ha ez nem merült fel benned , akkor nem volt tudatos .

Amúgy az álmod elég jelképes lehetett . Talán Efi tudna rá okos dolgokat mondani . 
- kutya a pácban
- fehér majd fekete kutya
. döglött hal a vízben 
ezek mind jelképesek lehetnek , sőt , az , hogy a fekete kutya kimentéséhez segítség kellett , mert egyedül nem tudtál megbirkózni a feladattal , szóval elgondolkodtató .

Áprilia írta:Talán el kéne olvasnunk a nagyokat, Freud-ot és Jung-ot, hogy ilyeneket tudjunk. Úgy tudom, ők foglalkoztak az álmokkal is. Épp kérdezni akartam, hogy a tudatos álmodásról írtak-e valamit, tudja valaki?

Itt lehetne keresgélni , bár én nem lennék benne biztos , hogy ők jól értelmezték a jelenséget .  Valahogy sántít nekem , amikor valamire ráfogják , hogy ez ezért és ezért van így , és ezzel le is van zárva . 

C.G. JUNG- AZ EMBER ÉS SZIMBÓLUMAI

https://www.google.hu/webhp?sourceid=chrome-instant&ion=1&espv=2&ie=UTF-8#q=jung%20tudatos%20%C3%A1lom

Áprilia írta:

Blueeye írta:
Ez most tudatos álom volt?

Ha álom közben nem jöttél rá, hogy az csak egy álom, akkor nem volt tudatos.

Akkor nem volt tudatos.

Freudot nem tartom sokra. Jungtól sokat olvastam. Én nem találkoztam nála tudatos álommal.

Na, ez mi lehet?

Sokszor megtörtént velem az, hogy éjszaka aludtam, ( vagyis a testem aludt), de közben éber voltam, és tanításokat hallottam. Egy puha, meleg férfihang beszélt, egymásra épülő kijelentéseket, igazságokat mondott. Ezeket hallgattam, felfogtam, elengedtem, hallgattam, felfogtam, elengedtem...

Egyszer csak az egóm feléledt és azt mondta. Ha ezt le tudnám írni, az egész világ ismerne. Ezzel be is fejeződött minden. Egy betűre sem emlékszem.

Amíg hallgattam ezeket az igazságokat, annyira értettem, annyira tudtam, hogy ez mind így igaz. Nagyon jó érzés hallani ilyesmit.

Blueeye írta:Na, ez mi lehet?

Sokszor megtörtént velem az, hogy éjszaka aludtam, ( vagyis a testem aludt), de közben éber voltam, és tanításokat hallottam. Egy puha, meleg férfihang beszélt, egymásra épülő kijelentéseket, igazságokat mondott. Ezeket hallgattam, felfogtam, elengedtem, hallgattam, felfogtam, elengedtem...

Egyszer csak az egóm feléledt és azt mondta. Ha ezt le tudnám írni, az egész világ ismerne. Ezzel be is fejeződött minden. Egy betűre sem emlékszem.

Amíg hallgattam ezeket az igazságokat, annyira értettem, annyira tudtam, hogy ez mind így igaz. Nagyon jó érzés hallani ilyesmit.

Azt az állapotot, amiben a tanítást hallottad, Castaneda "az emelkedett tudomás" állapotának hívja. Don Juannak voltak olyan tanításai ( is) Castaneda felé, amelyeket ebben az emelkedett tudomás állapotában adott le neki, meghozzá álmodásban. Ezekre a tanításokra a "normál" tudatállapotában nem emlékezett Castaneda. Don Juannak persze olyan tanításai is voltak, amiket szintén akkor adott le Castanedanak, amikor az az emelkedett tudomás állapotában volt, de éber állapotban (nem álmodásban), ezekre többnyire emlékezett.
Mivel az emelkedett tudomás állapotában a normál rögzült állapottól el van mozdulva a gyűjtőpont/lélek, az abban a helyzetben hallottakra csak akkor lehet visszaemlékezni, ha a gyűjtőpont ugyanoda mozdul vissza. Te is visszaemlékeznél a hallottakra, ha a lelked ugyanarra a helyre tudna visszamenni, és ott le tudná rögzíteni magát egy ideig. Erről szol Castaneda "Az álmodás muveszete" c. könyve, meg persze az egész életműve. Ő és a tanítványai az ilyen gyűjtőpont mozgásoknak és mashol való rögzítésének a nagymesterei voltak. Egy élet (harcosi élet) munkája, míg az ember megtanulja.
Ébren is vissza lehet emlekezni rá a "jobb és a baloldali tudat egyesítésével", de a könyv szerint ehhez is szinte egy egész élet munkája kell és nem írja le követhetően a folyamatát.
A teozófia pedig azt írja - erről is volt már szó itt -, hogy egy dolog a tudatosság, egy másik pedig az emlékezés. Lehet valaki álmában tudatos, de ettől még nem biztos, hogy emlékszik a tanításra, mert az emlékezés az asztrál test fejlettségétől függ.

Nekem is voltak olyan álmaim, amikben egy szerzetes tanított engem. Ébren már nem emlékeztem rá, hogy mire, de úgy gondolom, hogy amit az álmaimban mondott, azért valahogy az enyém lett, nyoma van ébren is, még ha nem is tudom, konkrétan mi az.

Annyit tennék még hozzá , hogy nem a lelkünk tolódik el , hanem a tudomásunk .   , bár érdekességként mondható , hogy az ember tudomása ha kihuny , akkor  az illetőre azt szokták mondani , hogy elhunyt .

Áprilia írta:

Blueeye írta:Na, ez mi lehet?

Sokszor megtörtént velem az, hogy éjszaka aludtam, ( vagyis a testem aludt), de közben éber voltam, és tanításokat hallottam. Egy puha, meleg férfihang beszélt, egymásra épülő kijelentéseket, igazságokat mondott. Ezeket hallgattam, felfogtam, elengedtem, hallgattam, felfogtam, elengedtem...

Egyszer csak az egóm feléledt és azt mondta. Ha ezt le tudnám írni, az egész világ ismerne. Ezzel be is fejeződött minden. Egy betűre sem emlékszem.

Amíg hallgattam ezeket az igazságokat, annyira értettem, annyira tudtam, hogy ez mind így igaz. Nagyon jó érzés hallani ilyesmit.

Azt az állapotot, amiben a tanítást hallottad, Castaneda "az emelkedett tudomás" állapotának hívja. Don Juannak voltak olyan tanításai ( is) Castaneda felé, amelyeket ebben az emelkedett tudomás állapotában adott le neki, meghozzá álmodásban. Ezekre a tanításokra a "normál" tudatállapotában nem emlékezett Castaneda. Don Juannak persze olyan tanításai is voltak, amiket szintén akkor adott le Castanedanak, amikor az az emelkedett tudomás állapotában volt, de éber állapotban (nem álmodásban), ezekre többnyire emlékezett.
Mivel az emelkedett tudomás állapotában a normál rögzült állapottól el van mozdulva a gyűjtőpont/lélek, az abban a helyzetben hallottakra csak akkor lehet visszaemlékezni, ha a gyűjtőpont ugyanoda mozdul vissza. Te is visszaemlékeznél a hallottakra, ha a lelked ugyanarra a helyre tudna visszamenni, és ott le tudná rögzíteni magát egy ideig. Erről szol Castaneda "Az álmodás muveszete" c. könyve, meg persze az egész életműve. Ő és a tanítványai az ilyen gyűjtőpont mozgásoknak és mashol való rögzítésének a nagymesterei voltak. Egy élet (harcosi élet) munkája, míg az ember megtanulja.
Ébren is vissza lehet emlekezni rá a "jobb és a baloldali tudat egyesítésével", de a könyv szerint ehhez is szinte egy egész élet munkája kell és nem írja le követhetően a folyamatát.
A teozófia pedig azt írja - erről is volt már szó itt -, hogy egy dolog a tudatosság, egy másik pedig az emlékezés. Lehet valaki álmában tudatos, de ettől még nem biztos, hogy emlékszik a tanításra, mert az emlékezés az asztrál test fejlettségétől függ.

Emelkedett tudomás.  

Áprilia, de jó, hogy tudsz felvilágosítást adni erről.

Arra gondoltam, hamarosan el kellene olvasnom újra Don Juan tanításait. Egyszer olvastam, de ma már más szemmel olvasnám el, ezeknek a tapasztalásoknak a tudatában.

tegnap elkezdtem egy könyvet:

James Redfield: Sambala titka

Olvasta valaki közületek?

efi írta:Nekem is voltak olyan álmaim, amikben egy szerzetes tanított engem. Ébren már nem emlékeztem rá, hogy mire, de úgy gondolom, hogy amit az álmaimban mondott, azért valahogy az enyém lett, nyoma van ébren is, még ha nem is tudom, konkrétan mi az.

Én is úgy gondolom, hogy az már miénk, és majd egyszer előjön a tudatalattiból, ha szükség lesz rá.

fortis írta:Annyit tennék még hozzá , hogy nem a lelkünk tolódik el , hanem a tudomásunk .   , bár érdekességként mondható , hogy az ember tudomása ha kihuny , akkor  az illetőre azt szokták mondani , hogy elhunyt .

Nem a tudomásunk tolódik el, hanem a gyűjtőpontunk, ami azonos a lélekkel. A gyűjtőponton kissé erősebben fénylő rész a tudomás, de ez önmagában, a gyűjtőpont/lélek nélkül nem mozdul el.

Áprilia írta:

fortis írta:Annyit tennék még hozzá , hogy nem a lelkünk tolódik el , hanem a tudomásunk .   , bár érdekességként mondható , hogy az ember tudomása ha kihuny , akkor  az illetőre azt szokták mondani , hogy elhunyt .

Nem a tudomásunk tolódik el, hanem a gyűjtőpontunk, ami azonos a lélekkel. A gyűjtőponton kissé erősebben fénylő rész a tudomás, de ez önmagában, a gyűjtőpont/lélek nélkül nem mozdul el.

Én erre a részre emlékeztem a Belülről izzó tűzből   , de lehet , hogy keverem a dolgokat :

" A régi látók látták – magyarázta Don Juan –, hogy az ember tudomása
a szövedék többi részénél erősebb, borostyánfényű izzás, amely a gubó
jobb szélén teljes hosszában végigfutó vékony, függőleges sávon található.
A régi látók tudománya abból állt, hogy képesek voltak ezt az izzást a
szövedék felszínén található eredeti helyzetéből a gubó teljes széltében
keresztben befelé terjeszteni."

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:Annyit tennék még hozzá , hogy nem a lelkünk tolódik el , hanem a tudomásunk .   , bár érdekességként mondható , hogy az ember tudomása ha kihuny , akkor  az illetőre azt szokták mondani , hogy elhunyt .

Nem a tudomásunk tolódik el, hanem a gyűjtőpontunk, ami azonos a lélekkel. A gyűjtőponton kissé erősebben fénylő rész a tudomás, de ez önmagában, a gyűjtőpont/lélek nélkül nem mozdul el.

Én erre a részre emlékeztem a Belülről izzó tűzből   , de lehet , hogy keverem a dolgokat :

" A régi látók látták – magyarázta Don Juan –, hogy az ember tudomása
a szövedék többi részénél erősebb, borostyánfényű izzás, amely a gubó
jobb szélén teljes hosszában végigfutó vékony, függőleges sávon található.
A régi látók tudománya abból állt, hogy képesek voltak ezt az izzást a
szövedék felszínén található eredeti helyzetéből a gubó teljes széltében
keresztben befelé terjeszteni."

Ez a gyűjtőpont (azaz a lélek). És nem a tudomás.

Áprilia írta:

Ez a gyűjtőpont (azaz a lélek). És nem a tudomás.

Mégis úgy beszél róla , mint az ember tudomásáról .   , kiemelem neked .

fortis írta:

Áprilia írta:

Ez a gyűjtőpont (azaz a lélek). És nem a tudomás.

Mégis úgy beszél róla , mint az ember tudomásáról .   , kiemelem neked .

Castanéda műveiben az áll, hogy a tudomás a gyűjtőpontnak csak egy kis, a környezeténél fényesebben világító kör alakú része. De nem maga a gyűjtőpont. Ez két különböző dolog. Annak kapcsán magyarázza el jól valamelyik könyvben, amikor arrol ír, hogy don Juan és ő látnak egy balesetet (?) szenvedett embert, aki meghalni készül. Látták a gyűjtőpontját és azon egy, a gyűjtőpontnál kisebb, fényesebb kört, a tudomást. Na az huny ki, ha az illető meghal.

- Minden, amit látunk annyira egyedülálló, hogy nem lehel róla beszélni, hacsak nem hasonlítjuk valami olyan dologhoz, melyet ismerünk.
Azt mondta, hogy a legjobb példa erre a nehézségre az, ahogy a varázslók a gyűjtőpontról és az azt körülvevő izzásról beszélnek. Ragyogásként írják le, de ez nem lehet ragyogás, hiszen azt a látók nem a szemükkel látják.
De az űrt ki kell tölteni, és azt mondják, hogy a gyűjtőpont egy fényfolt, és körülötte van egy fénykoszorú, egy izzás. Don Juan rámutatott arra, hogy annyira vizuálisak vagyunk, és annyira ural minket a ragadozó módon való érzékelés, hogy mindent, amit látunk, át kell alakítani a normál ragadozó szem által látható dolgokká.
Miután látták, hogy a gyűjtőpont, és az azt körülvevő izzás látszólag mit tesz, mondta Don Juan, a régi varázslók továbbmentek magyarázataikkal. Feltételezték, hogy az emberi lényekben a gyűjtőpont, azáltal, hogy a körülötte lévő izzást azokra az energiaszálakra fókuszálja, melyek közvetlenül áthaladnak rajta, automatikusan és megfontolás nélkül összegyűjti ezeket a szálakat a világ szilárd érzékelésévé.
– Ezek a szálak, amikről beszélsz, hogyan gyűlnek össze a világ szilárd érzékelésévé? – kérdeztem.
– Igazából senki sem tudhatja – válaszolta nyomatékosan. – A varázslók látják az energia mozgását, de az energia mozgásának látása nem fedi fel számukra, hogyan vagy miért mozog az energia.
Don Juan azt állította, hogy látva azt a milliónyi tudatos energiaszálat, mely áthalad a gyűjtőponton, a régi varázslók lehetségesnek tartották, hogy azok az áthaladás közben a gyűjtőpontot körülvevő izzás hatására összeállnak. Miután látták, hogy az izzás rendkívül halvány azokban az emberekben, akik eszméletüket vesztik, vagy haldokolnak, és teljesen hiányzik a tetemekből, meggyőződésük lett, hogy ez az izzás a tudatosság.

(Az álmodás művészete)

Jók ezek az írások , nem lehet Castaneda könyveit elégszer elolvasni , hogy mindent tisztán láthassunk . Kicsit bonyolult , de nagyszerűen összeállított az elmélet .

Háát akár hogy is van , én azt tapasztalom , hogy a fizikai és a szellemi fáradtság is egyaránt hátráltatja a tudatos álmodást . Az ember néha mint a kőbalta merül el az alvásban és ha rossz napjai vannak még mindenféle hülyeségeket is álmodik , na meg ott a szűnni nem akaró belső párbeszéd .

Médea álmainál merült fel az álmok közbeni beszéd lehetősége , utánanéztem egy kicsit ennek önmagamra nézve . 

J azt mondja , hogy amikor álmomban beszélek , akkor nagyon gyorsan beszélek .  Ez annyira gyors , hogy alig tud belőle néha elcsípni egy egy szót , kifejezést . Ez azért annyira érdekes , mert az álombéli élmény alatt és a valóságban is elvileg nem vagyok egy gyors beszédű . Ez viszont felveti az időbéli eltéréseket . Tehát  arra lehetne következtetni , hogy ha az ember álmában a megszokott ritmusban beszél , de ez a valóságban többszörösen felgyorsítva jelentkezik , akkor az álom és a valóság között igen nagy  időbéli eltérések lehetnek . Ez felnagyítva jelenthetné akár azt is , hogy ami álomban egy órának felelne meg , az a valóságban lehetne akár 4-5 óra is vagy még több is talán . Szóval ez nagyon érdekes szerintem , én legalábbis erre következtetnék . 
Néha viszont előfordulhat , hogy a sebesség normális , de feltételezem , hogy ez egy másik állapot lehet , talán függhetnek a dolgok az álmok mélységétől is .  A legutóbbi alkalomnál állítólag felültem az ágyban és hangosan érthetően normál sebességgel azt mondtam " Hallgatlak cica ! " Aztán visszadőltem és mintha aludtam volna tovább . 
De az ilyesmi kivételes alkalom lehetett , többségében az időbéli eltérés lehet a jellemző . 
Amúgy  állítólag a 3 és 10 év közötti gyerekek fele , míg a felnőttek 5 százaléka az aki folytat némi beszélgetést álmában