Bölcseletek

-

Szerintem első soron a körülmények miatt. Ebbe meg sok minden beletartozik, épp úgy a tettei, mint a szomszéd gonoszsága.

fortis írta:Szerintem első soron a körülmények miatt. Ebbe meg sok minden beletartozik, épp úgy a tettei, mint a szomszéd gonoszsága.

Gonosz szomszédja annak lesz, akinek valamiért szüksége van arra a tapasztalatra...

Fenntartom ezt különösen annak fényében, hogy érzelmileg elég hideg szüleim voltak... és testvérem.
És volt egy rossz, agresszív férjem.
Ezek a tapasztalatok erősítettek meg és tettek alkalmassá az önálló életre.
Ez pedig egy óriási áldás az életben!

Jó te úgy véled nincsenek véletlenek, én úgy, hogy nem tudom maradéktalanul elfogadni egyik lehetőséget sem.

fortis írta:Jó te úgy véled nincsenek véletlenek, én úgy, hogy nem tudom maradéktalanul elfogadni egyik lehetőséget sem.

De vannak véletlenek szerintem is... nem fontos dolgokban...

Persze, lehet, hogy ez is hit vagy hasonló kérdése.

A Tudatalatti tízparancsolatából idézek:
"Minden fontos lépésemet az Egyetemes Bölcsesség irányítja"

Szóval vagy bemagyarázom ezt magamnak vagy már valóban így van programozva az életem

De különben régebben még kevésbé hittem a véletlenekben

Szerintem ez jó dolog, akár hogy is van, tartsd magadat ehhez.

fortis írta:Szerintem ez jó dolog, akár hogy is van, tartsd magadat ehhez.

Köszi 
Remélem van/lesz valami foganatja ennek.

"... A barlangfal szilárd akadálya, anyja orrának kemény döfése, mancsának erős csapása, több éhínség csillapítatlan éhsége ráébresztette, hogy a világ nem csupa szabadság, hogy az életnek vannak gátjai és korlátai. Ezek a gátak és korlátok törvények. Ha engedelmeskedik nekik, megmenekül a fájdalomtól, és jól érzi magát.
Nem ilyen ember módra gondolta végig a kérdést. Egyszerűen osztályozta a dolgokat, amelyek fájdalmat okoznak, s amelyek nem okoznak fájdalmat. S az ilyen osztályozás után kerülte azokat, amelyek fájdalmat okoznak, a korlátozásokat és gátakat, hogy élvezze az élet örömeit és adományait..."


Az embernek is érdemes néha felülvizsgálni, hogy mi az a terület, ahol csak a gátat, a korlátot, a fájdalmat érzi... és akkor tovább kell lépni, elengedni azt a dolgot.

Ühüm, elgondolkodtató.

Nem szeretnél tippelni, hogy milyen állatról szól az idézet?  

Lea. írta:Nem szeretnél tippelni, hogy milyen állatról szól az idézet?  

Hát ha én egy külön állatfaj vagyok, akkor lehet, hogy rólam? 

fortis írta:

Lea. írta:Nem szeretnél tippelni, hogy milyen állatról szól az idézet?  

Hát ha én egy külön állatfaj vagyok, akkor lehet, hogy rólam? 

Ha barlangban nevelkedtél és Anyukád párszor nyakonvágott, akkor lehet, hogy te vagy az!

ja ja.

Akkor segítek mindjárt egy kicsit egy másik idézettel

"Más volt, mint a fivérei és nővérei. Azoknak a szőrén már feltűnt a vöröses árnyalat, amelyet anyjuktól örököltek; ebben a vonatkozásban egyedül ő hasonlított az apjára..."

Ha így nem megy, akkor írok még hozzá infót... abból már nem nehéz kitalálni.

De ne less a netről!

Asd, láttam az előbb fent voltál a fórumon, te is beszállhatnál ebbe a játékba, ha van kedved

De hát nálunk senkinek sem vöröslik a szőre, a hátunkon meg nem is található. 

fortis írta:De hát nálunk senkinek sem vöröslik a szőre, a hátunkon meg nem is található. 

Biztos nincs a hátadon szőr?
Már megnézted? 

Lea. írta:

fortis írta:De hát nálunk senkinek sem vöröslik a szőre, a hátunkon meg nem is található. 

Biztos nincs a hátadon szőr?
Már megnézted? 

Áá biztosan érezném, amikor vakarózom.

fortis írta:

Lea. írta:

fortis írta:De hát nálunk senkinek sem vöröslik a szőre, a hátunkon meg nem is található. 

Biztos nincs a hátadon szőr?
Már megnézted? 

Áá biztosan érezném, amikor vakarózom.

Amúgy elgondolkodtam rajta, de nem jutott az eszembe semmi ebből az idézetből. Mindenesetre olyan vidéken játszódhat ahol kevés az élelem, és ez a vadonban van. 

fortis írta:Amúgy elgondolkodtam rajta, de nem jutott az eszembe semmi ebből az idézetből.

Akkor nem a színét írom meg, mert úgy túl könnyű lenne, hanem azt, hogy a könyvet Jack London írta

A vadon szava?  Nagy kalandon Északon?

fortis írta:A vadon szava?  Nagy kalandon Északon?

Fehér Agyar
(Egész pontosan negyed kutya, háromnegyed farkas vér van benne)

Igazság szerint azért olvasom a könyvet, mert a gyereknek akarok segíteni, hogy rá tudjam vezetni őt, megvitatni az olvasónapló írásánál.

A filmet is megnéztük, de semmit nem ad vissza a könyvből! Sőt inkább lejáratja szerimtem.

Nagyon jó kis regény, bár még csak ott tartok, amikor Fehér Agyar kölyök.

Nem szeretem a hosszú leíró részeket, de ebben a könyvben falom ezeket!

Hát a filmek sosem adják vissza a lényeget.

fortis írta:Hát a filmek sosem adják vissza a lényeget.

De ez abszolút semmit nem adott vissza, mintha nem is a könyv lenne megfilmesítve.

Sorra mondta is a fiam, ez meg az a fontos rész sem volt benne, meg máshogy volt... Ilyen rész nem is volt stb.

Egy hollywoodi, eladható filmet csináltak belőle...

Na, mindegy!

Itt jönnek elő azok a problémák, amikor a suliban a gyerekek egy kötelező olvasmányt inkább videón néznek meg.

fortis írta:Itt jönnek elő azok a problémák, amikor a suliban a gyerekek egy kötelező olvasmányt inkább videón néznek meg.

Csak neki olyan speckó feladatok vannak feladva, hogy ahhoz muszáj elolvasni a könyvet.
De azt gondoltam a film segítség lesz, ha valamit nem ért, de még inkább hátráltat.

Ezen anekdotát Torgyán József mesélte álmomban, egy meztelen, kigyúrt férfi pornósztárnak. Az iskolaudvaron gyűltünk össze és mi is hallgattuk az öreg, bölcs politikust, ki szokása szerint élénk gesztusokkal kísérte szavait:

Van egy kis ember, meg egy még kisebb. A valamivel magasabb önérzetesen mondja a másiknak:

- Te csúnyább vagy nálam!

Mire a másik ujját lengetve feleli:

- Nono, mutassuk meg az alfelünket is!

Lehúzzák a nadrágjukat és a magasabbiknak aromaillatú segge van, amíg a kisebb ember felől orrfacsaró bűz árad. Szegény megijed hogy tudtán kívül összeszarta magát, de aztán látja hogy csupán kutyaszarba lépett. Megkönnyebbülve állapítja meg hogy a bűztől még nem lett rosszabb ember.

A magyarázatot már én fűzöm hozzá: Nagyon könnyű a látszat alapján megítélni egymást. Sokszor még mi magunk se vesszük észre hogy a körülmények áldozatai vagyunk. A kisember nem tehet róla hogy törpenövésű, ahogy arról sem hogy szarba lépett. Mindössze ezen külső erők hatása alá került, de nem ezek határozzák meg a személyét. Még törpeként is lehet óriáshoz illő önbizalma, és még büdösen is járhat egyenes gerinccel. Amíg illatozó társa kisebbrendűségtől szenved és örökké olyanok társaságát keresi akik szerinte nála alantasabbak. Az ő tetteit az önsajnálat vezérli.