2019 tudatos álmai

Nem igazán kezdődött valami jól ez az év. Elmondhatni hogy elég vacak helyzetben vagyok, el is fáradtam, és az időmmel sem igazán rendelkezem.  Ez a modern rabszolga tartó társadalom nem igazán tesz jót nekem, de nincs erőm kiszakadni belőle. Ezt csak azért írom le, mert úgy érzem indoka lehet az álmodásomra való tekintettel, és átlátom mennyire jó dolgom is volt az elmúlt 30 évben. 

- Nos ettől függetlenül persze még álmodok, de valahogy másképp. Remélem azért ez még változni fog, de a semmitől ez is kicsivel több, így van mit leírnom. 
Éjjel pl egy erdő felett repültem, ( ez többször is megtörtént már mostanában) és a tudatosságom annyira kiterjedt, hogy akaratommal választani tudhattam az irányt.   Kicsit olyan ez az egész, mintha nem lennék igazán jelen, mintha csak a tudatom vagy a fantáziám látná a tájat, és testetlenül suhannék a fák felett. 
Tudom, hogy álmodok, tudom, hogy irányítani tudom a helyzetem, de ezek a pillanatok túl rövidek ahhoz, hogy az álmokkal más dolgokat is kezdhessek.

 Egyenlőre ennyi, annyiból talán tapasztalatnak elfogadható, hogy bizony az álmodás terén igen nagy befolyással bírhat, az életünk menete.

Zoli írta:
Egyenlőre ennyi, annyiból talán tapasztalatnak elfogadható, hogy bizony az álmodás terén igen nagy befolyással bírhat, az életünk menete.

Ez tény, ideális körülményeket teremteni nem könnyű, de ha ez meg is adódik az akkor sem garantálja hogy lesznek álmok. Van úgy hogy hetekig, sőt hónapokig mindent ugyanúgy csinálok mégsem megy a dolog, máskor meg napi szinten egymást követik. Szoktunk hivatkozni az úgynevezett álmodási energiára, de ez így túl absztrakt, fogalmam sincs mit jelent vagy hogy létezik-e ilyen? Egyáltalán miből táplálkozik, hogy lehet feltölteni? Gondoltam rá hogy talán köze van a szexuális energiához, de se az önmegtartóztatás se az ellentéte nem befolyásolja az álmaimat. Az biztos azonban hogy fáradtan nehezebb koncentrálni. Esetleg még a bolygók hatása is közre játszhat vagy a holdfázisok. Ismert dolog hogy sokan nem tudnak aludni teleholdkor. Ismert és ismeretlen energiák hálójában élünk.

"  Ismert és ismeretlen energiák hálójában élünk." Ezt szépen megfogalmaztad Asd. 
Ami az álmodási energiát illeti, most jött hirtelen erről egy tippem.  A válasz talán a fizikai ébrenlétünkben keresendő. Ha fizikai ébrenlétben fáradt vagy, akkor nem tudsz annyira jelen lenni, annyira oda figyelni a körülötted történő dolgokra, mint amikor kipihent, energiával feltöltött állapotban lennél.  Ahhoz, hogy kipihent és energiával feltöltött lehessél, annak ismerjük a módját, pl sok pozitívum ami veled történhet, tehát jó energiák, és nem megerőltető dolgok, amik fizikailag és szellemileg is kifárasztanának. 
Szerintem az álmodás terén is így működhet az energia.  Vélhetően ott is sok energiát lehet nyerni ha csupa pozitív dolgok történnek meg veled, és az álmodást nem megerőltető dolgokra irányítjuk.  Az, hogy álmodás terén mi a megerőltető, mi az ami kifáraszthat még ha ezt nem is érezzük csak szellemi tényezőként, azt a tapasztalatokra hivatkozva lehetne eldönteni.  Az unalmas dolgok rám nézve pl elég fárasztóaknak tűnhetnek. Egy réten üldögélni a virágok között a fűben, az pedig feltöltő erejű. 
Szóval érdemes lehet ezen elgondolkodni, mert akkor talán irányítottan is a feltöltő egységekhez kellene közelíteni, amik hasznosak lehetnek a számunkra. 

Menj aludni, hogy felébredhess!
Tulajdonképpen álmodtam,ott volt az az ágy és én  lefeküdtem benne  aludni, majd felébredtem, és miután felébredtem, tisztában voltam azzal, hogy álmodok. Egy nagy helységben voltam, aminek folyosói is voltak, de minden olyan tágas.  Felrepültem a levegőbe, és úgy nézelődtem, hogy hol vagyok, majd felültem a folyosó oldalfalára, onnan néztem amint éppen jött valaki. Nem ismertem, egy idegen volt. Megállt egy pillanatra szemlélődni, hogyan kerülhettem fel a falra, de aztán unottan tovább ballagott. Nem foglalkoztam vele igazán, sokkal inkább izgatott az a gondolat, hogy ha a plafonon ülnék fejjel lefelé lógva, akkor sem esnék le,  és ez a helyzet kicsit elgondolkodtatott. Aztán rájöttem, hogy már jó ideje üldögélek a falon, és hogy az álom még mindig nem ért véget, úgy éreztem akár meddig is eltarthat, így aztán leereszkedtem a földre, és elsétáltam a folyosó vége felé, ahol aztán összefutottam egy ismerősömmel, és bemutattam neki a repülési tudományomat.  Nem nagyon értette miről van szó, ezért elmagyaráztam neki, hogy ez itt egy álom, és ahhoz, hogy fel tudjon ébredni benne, el kell mennie ahhoz a bizonyos ágyhoz, és el kell aludnia benne, hogy aztán felébredve tudatára ébredhessen annak, amiben vagyunk.  Így is történt, az ismerősöm lefeküdt aludni, de sajnos arra már nem jutott idő, hogy kivárhassam amint felébred, tulajdonképpen külső tényezők miatt kiestem az álomból.

fortis írta:Felrepültem a levegőbe, és úgy nézelődtem, hogy hol vagyok, majd felültem a folyosó oldalfalára, onnan néztem amint éppen jött valaki.

Az érdekelne hogy megváltozott-e a nézőpontod? Azt aki a folyosón jött derékszögben láttad a helyzetednek megfelelően vagy másképp?

asd94 írta:

fortis írta:Felrepültem a levegőbe, és úgy nézelődtem, hogy hol vagyok, majd felültem a folyosó oldalfalára, onnan néztem amint éppen jött valaki.

Az érdekelne hogy megváltozott-e a nézőpontod? Azt aki a folyosón jött derékszögben láttad a helyzetednek megfelelően vagy másképp?

Ugyan úgy láttam, mint amikor kinéznél az ablakon. Amúgy marha érdekes volt , mert kicsit olyan lehetett ez az egész, mint mondjuk az űrben  a súlytalanság állapotában, de csak az irányokat , a lent és a fent fogalmát illetően.  Tehát ha a plafonon ültem volna, akkor az lett volna a természetes, de valahogy minden más is az volt. Nem volt erőltetett a függőleges falon ülni, éppen olyan volt, mintha a földön ülnék. Mondjuk ha a plafonon ültem volna, akkor olyan lett volna a látvány feltehetően, mintha az a másik ember sétált volna fejjel lefelé lógva a plafonon, de ez abban a helyzetben mégsem lett volna furcsa.

Füst az ablak előtt. 
Egy nyitott ablakból bámultam a távolt, ahol egy épület környékén füst szállt az ég felé. Végig tudatos voltam, ezért érdekelni kezdett a füst oka. Aztán a füst valahogy elém úszott és az ablakból bámultam ahogyan gömbszerű gomolyaggá sűrűsödik az orrom előtt. Próbáltam a tudatosságomat minél tovább fenn tartani, de hirtelen minden véget ért, azaz kiestem az álomból.

Nincs baj, csak álmodsz.
Metrón utaztam álmomban.  Volt egy kis affért, mert egy utas felismerni vélte a mellettem ülő nőt, hogy az egy tolvaj, és ezt hangosan közzé is tette, de aztán leszállt. Én a hír hallatán kicsit odébb húzódtam, aztán magam is leszálltam a metróról.  Igen ám, de amikor leszálltam, és az ajtók már éppen becsapódtak vettem észre, hogy hiányzik a táskám.  Uh a fenébe fent felejtettem, és egy tolvaj ült mellettem, ezért elsiettem a forgalmi irodához, hogy az imént elment szerelvényen maradt a táskám, és hogy nem tudom hogyan kaphatnám vissza.  Erre a forgalmista azt mondta, " Nincs baj, csak álmodsz. "
Erre tudatosultam, hogy ez valóban csak egy álom, és meg is nyugodtam, de sajnos kiestem az álomból.

Akarom mondani nem lenne gond, ha gyakrabban jönnének olyan alakok, akik felhívnák a figyelmemet arra, ahogyan ebben az álomban is történt.

Ez óriási! 
Ja bocs, nem nagy ügy, csak nekem ez jutott az eszembe, mert tetszett ami történt. 
A ház oldalánál álltam, és az utcatáblát bámultam.  A táblán mintha odafröcskölt vakolatréteg lett volna, ezért nehezen voltak a betűk kiolvashatók, de én kíváncsiságból ezt direkt is erőltettem.  Talán pont ezért lettem tudatossá, vagy azért mert rájöttem, hogy nem tudom elolvasni mi van oda írva, mert a szöveg valahogy folyamatosan változott. Mire elértem az utcanév végéhez, és vissza tekintettem, addigra már más volt oda írva.  Szóval ezzel nem tudtam mit kezdeni, de immár a tudatosság felcsendült bennem, és arra ösztökélt, próbáljak átmenni azon a falon. Eleinte próbaként bele mélyesztettem a kezeimet, nagyon gyenge ellenállást éreztem csupán, mintha vízbe mártanám nagyjából annyit. Aztán neki indultam, és átmentem a falon.  Egy pillanatra elsötétült előttem minden, ez talán a fal miatt lehetett mert az elég vastag volt, talán vályog, vagy pedig álmot válthattam, és az járhatott ezzel a hirtelen jött sötétséggel.  Végül is a szobában világos volt, legalábbis derengett annyi fény, hogy jól körül tudtam nézni, és felfedeztem pár képet a falon, az asztalt a székekkel, kanapé is volt, és mindenféle kacatok a polcokon. Olyan volt, mint egy valóságos helyszín, és ekkor eszembe jutott, hogy ha már így van, megnézem a kezeimet.  Nos ettől kicsit meglepődtem, mert nem egészen olyanok voltak mint vártam volna, vékonyka hosszú nyúlánk kezeim voltak, és az ujjaim nagyjából dupla hosszúságúak.  Volt ott még egy nagyon furcsa dolog  amivel eddig még nem találkoztam a tapasztalataim során,mintha egy elektromos gyűrű, vagy fény karika az ujjaimtól kiindulva végig szökött fölfelé a karomon, mintha csak akkor épült volna fel maga a test, szóval ezt nem tudom, hiszen amikor a falba először belenyúltam, akkor még minden normálisnak tűnt, de ez a test mintha valahogy más lett volna, képlékenyebb és nyúlánk. 
Elhagytam az épületet, és repülni kezdtem az út felett egyre magasabbra, és elcsodálkoztam az épületek látványán, mintha az egész egy hosszú hosszú völgyben húzódott volna végig, és a házak szép színesek voltak, talán ez a fölső nézőpont miatt is lehetett, mert a háztetők mind szép vöröses színűek voltak.  Nagyon valósághűnek tűnt minden, és ennek nagyon tudtam örülni . Aztán jött egy hirtelen ötlet, hogy elrepülök egy trópusi szigetre, és ezzel a gondolattal suhantam is a völgy fölött egy rövid ideig, amíg ettől fontosabb dolog nem jutott az eszembe , és azt mondtam hangosan.  Inkább Ápriliát keresem meg, hozzá akarok repülni akár ébren van, akár az álmában. Ezzel a gondolattal suhantam tovább az út felett, amíg az egész tapasztalat véget nem ért. 
Álom után az első gondolat ami eszembe jutott az volt, hogy nem e kellett volna azonnali álomváltásnak történnie amikor kifejeztem a kívánságomat?  Miért suhanhattam tovább ugyan azon a helyen ahelyett, hogy valami más történt volna? Mondjuk erre lett volna egy magyarázat, ha mondjuk eleve Áprilia álmában jártam volna, de én ezt így nem igazán hiszem. Szóval a miértek így megmaradtak.

A teszt
Volt még egy kis tudatos álmom, ez is érdekes volt, bár rövidebb. 
Mandulával sétáltunk az utcán, és egy asztalnál megálltunk, ahol teszteket készítettek az arra járók számára. Egy anyuka a kisfiával éppen végeztek és gondoltuk mi is kipróbáljuk. Ez talán önismereti teszt volt, legalábbis valami olyasmi amivel következtetni lehetett valamire, és míg Mandula egy hagyományos kérdésekre való feleletes tesztet választott, én úgy gondoltam kipróbálnám inkább a másikat, ahol rajzolni kellett valamit.  Ez a teszt nagyon érdekes volt, mert megmondták mit kell rajzolni, ellenben az elkészült rajzból következtették ki az ember jellemét, vagy valami hasonlót.  Nos a rajz tesztje erről szólt, ezt kellett képpé alakítani:
- Az égből utak nyílnak, és a villám lecsap ahol az indián, és ez feltölti a teret. A házak a helyükön állnak.  Talán nem pont ez volt a szöveg, de a lényege valami ilyesmi volt. Majd ha lesz kis időm, lerajzolom én a képre mit rajzoltam. Amúgy a rajzomat később vissza láttam, és ahogyan ők megjelenítették az igazán jól festett.  Ennek az álomnak is tudtam örülni, jó kedvvel töltött el.

Erre a rajzra kíváncsi leszek.

Efi írta:Erre a rajzra kíváncsi leszek.

Hát türelmem most nem volt rajzolgatni, de nagyjából a lényeget visszaadja ez a szerkesztővel összetákolt kép is. 

" - Az égből utak nyílnak, és a villám lecsap ahol az indián, és ez feltölti a teret. A házak a helyükön állnak. "
- Nos tulajdonképpen  az égből utak nyílnak, ez valahogy úgy jött le nálam, hogy a magasból, azaz hegyekből szaladnak le az utak, ami összekötik a lent és a fent fogalmát. 
- Az indiánról nem egy személy, hanem egy totem oszlop jutott az eszembe, ami képviseli tulajdonképpen az indiánt. 
- Tehát a totem oszlop mint maga az indián, abba csap a villám, de ezt nem villámcsapásként értékeltem, hanem egy olyan pontnak, vagy helyzetnek, ami befogja az égből érkező energiát. Tehát ez nem egy megsemmisítő, hanem egy feltöltő állapot, és ez az energia beszínesíti az egész teret, azaz megadja a kép, azaz a mindennek lényegét.
- Az épületeket nem tudtam miért olyan fontosak, de nem egy, hanem több épületet is oda képzeltem valamiért, a bal oldalon több ház sorakozott az út mentén, míg az indián azaz a totem mellett a jobb oldalon csak egyetlen ház állt. Ez talán fontos, nem tudom, de én így láttam jónak, hogy így fessem meg a képet.

Megjegyzés. Én végül is csak rajzoltam, és a tesztelők alakíthatták, vagy magától változott az egész színessé,  és ami valami elégedettséget sugárzott irányomban utána.
Hmm elgondolkodtam azon is, hogy ez összefüggésben állhatott e a másik álmommal amit előtte álmodtam, ez a kis színes épületekről jutott most az eszembe.
Vajon mit jelenthetett ez az egész?

Nekem az a mondat a legtalányosabb, hogy a házak a helyükön állnak.
Az se világos, hogy a házak a tér feltöltésének a következtében állnak a helyükön, vagy annak ellenére, vagy ez van az indulásnál, hogy a helyükön állnak, azaz csak információ, hogy mit kell a képbe rajzolni.

Zoli írta:

Efi írta:Erre a rajzra kíváncsi leszek.

Hát türelmem most nem volt rajzolgatni, de nagyjából a lényeget visszaadja ez a szerkesztővel összetákolt kép is. 

" - Az égből utak nyílnak, és a villám lecsap ahol az indián, és ez feltölti a teret. A házak a helyükön állnak. "
- Nos tulajdonképpen  az égből utak nyílnak, ez valahogy úgy jött le nálam, hogy a magasból, azaz hegyekből szaladnak le az utak, ami összekötik a lent és a fent fogalmát. 
- Az indiánról nem egy személy, hanem egy totem oszlop jutott az eszembe, ami képviseli tulajdonképpen az indiánt. 
- Tehát a totem oszlop mint maga az indián, abba csap a villám, de ezt nem villámcsapásként értékeltem, hanem egy olyan pontnak, vagy helyzetnek, ami befogja az égből érkező energiát. Tehát ez nem egy megsemmisítő, hanem egy feltöltő állapot, és ez az energia beszínesíti az egész teret, azaz megadja a kép, azaz a mindennek lényegét.
- Az épületeket nem tudtam miért olyan fontosak, de nem egy, hanem több épületet is oda képzeltem valamiért, a bal oldalon több ház sorakozott az út mentén, míg az indián azaz a totem mellett a jobb oldalon csak egyetlen ház állt. Ez talán fontos, nem tudom, de én így láttam jónak, hogy így fessem meg a képet.

Megjegyzés. Én végül is csak rajzoltam, és a tesztelők alakíthatták, vagy magától változott az egész színessé,  és ami valami elégedettséget sugárzott irányomban utána.
Hmm elgondolkodtam azon is, hogy ez összefüggésben állhatott e a másik álmommal amit előtte álmodtam, ez a kis színes épületekről jutott most az eszembe.
Vajon mit jelenthetett ez az egész?

Hát, ez érdekes. Szinte parafenomenális (Fortisragaszkodik ehhez).
Nem is értem miért kellett az útnak elágazni, ha lezárod egy házzal az egyiket, a másik útra pedig úgy építkezel, hogy éppenhogycsak ki tudd kerülni a házat. Ha ragaszkodsz hozzá, hogy a ház saját magad vagy, akkor ezesetben saját magad ellensége vagy. Ezt folytatva a négy ház a négy  személyiségedet jelöli? (Vigyorgósördögfej)

Efi írta:Nekem az a mondat a legtalányosabb, hogy a házak a helyükön állnak.
Az se világos, hogy a házak a tér feltöltésének a következtében állnak a helyükön, vagy annak ellenére, vagy ez van az indulásnál, hogy a helyükön állnak, azaz csak információ, hogy mit kell a képbe rajzolni.

Igen ez így elég furcsa, de a házak a helyükön állnak, tehát vélhetően bár hová is helyezem őket, azok a helyükön lesznek.  Azt hiszem ez egy elég fontos infó, mert akár negatív, akár pozitív jelentéssel is bírjanak, akár hová is helyeződjenek, azok a helyükön lesznek ott, ahol lenniük kell. Én így értelmezném. 
Egy biztos az infó amit közöltek, hogy a képbe valamilyen módon  képezzem le azokat, a házakról nem jutott más az eszembe  mint házak, az pedig hogy hová helyezzem el azokat, ez talán a tudat alatti motivációja  épp úgy, mint ahogy az indiánról nem egy emberi alak, hanem egy totem oszlop jutott az eszembe. 
Tehát nem a tér kitöltése volt a lényeg, mert rajzolhattam volna akár mi mást is házak helyett ami eszembe jutott volna erről a feladatról, de nekem házak jutottak az eszembe, és ráadásul nem is mindegy, hogy hová. Valamiért a jobb oldalon csak egy ház lehetett, míg a bal aldalon több is az út mentén, amit a többségi jelző kifejezéseként úgy tűnik három épülettel jelképezhettem.

Mayra1 írta:

Hát, ez érdekes. Szinte parafenomenális (Fortisragaszkodik ehhez).
Nem is értem miért kellett az útnak elágazni, ha lezárod egy házzal az egyiket, a másik útra pedig úgy építkezel, hogy éppenhogycsak ki tudd kerülni a házat. Ha ragaszkodsz hozzá, hogy a ház saját magad vagy, akkor ezesetben saját magad ellensége vagy. Ezt folytatva a négy ház a négy  személyiségedet jelöli? (Vigyorgósördögfej)

 Igazság szerint úgy érzem már rajzolgatnom felesleges volna, mert eredeti állapotában amit én rajzoltam az nem volt színes, hanem csupán egy rajz, és az idő múlásával már nem emlékeznék a részletekre.  Ellenben ami az álomban történt, az a rajz elkészülte után történt, ugyanis külső szemlélőként az egészet színesben láthattam, tehát nem én színeztem ki olyanná amilyenné lett, hanem vagy a tesztelők, vagy az az energia, ami áthatotta ezt a képet. 
Az , hogy a ház maga a saját személyiségünk tükröződése, ezt sok helyütt olvasni álomfejtéseknél, de én ezt csak egy lehetőségként említeném fel, mert lehetnek más nézőpontok is. Pl a házak a kép két oldalán, jobb és bal oldalán helyezkednek el, , a bal oldalon míg több, a jobb oldalon csak egy látható, ami esetleg összefüggésben lehetne az agy vagy a gondolkodás jobb és bal féltekéjével.  Ez is csak egy lehetőség, és bár az egésznek a lényege az önismeret volna, úgy érzem nem jutottam sokkal előbbre.

Az égből utak nyílnak, és a villám lecsap ahol az indián, és ez feltölti a teret. A házak a helyükön állnak.

ez nem egy megsemmisítő, hanem egy feltöltő állapot, és ez az energia beszínesíti az egész teret, azaz megadja a kép, azaz a mindennek lényegét.

Vajon mit jelenthetett ez az egész?

A szellemi világból a földi élet szempontjából meghatározó impulzusok érkeznek ("az égből utak nyílnak") a Földre, mégpedig Amerikába ("a villám lecsap ahol az indián").
Ennek a szellemi világban előkészített eseménynek elérkezett az ideje, ahogyan a horoszkóp is mutatja: "a (bolygó-)házak a helyükön állnak".

Efi írta:

Az égből utak nyílnak, és a villám lecsap ahol az indián, és ez feltölti a teret. A házak a helyükön állnak.

ez nem egy megsemmisítő, hanem egy feltöltő állapot, és ez az energia beszínesíti az egész teret, azaz megadja a kép, azaz a mindennek lényegét.

Vajon mit jelenthetett ez az egész?

A szellemi világból a földi élet szempontjából meghatározó impulzusok érkeznek ("az égből utak nyílnak") a Földre, mégpedig Amerikába ("a villám lecsap ahol az indián").
Ennek a szellemi világban előkészített eseménynek elérkezett az ideje, ahogyan a horoszkóp is mutatja: "a (bolygó-)házak a helyükön állnak".

Nahát ez egészen jól hangzik, azaz mint értelmezés.

Zoli írta:



... nem egy, hanem több épületet is oda képzeltem valamiért, a bal oldalon több ház sorakozott az út mentén, míg az indián azaz a totem mellett a jobb oldalon csak egyetlen ház állt. Ez talán fontos, nem tudom, de én így láttam jónak, hogy így fessem meg a képet.

Még úgy módosítanám az értelmezésemet, hogy az egész Földre lesugárzik ez az égi impulzus (hiszen nem egy út megnyílásáról beszélsz, hanem utakról), azonban a központi esemény Amerikában történik.

Ahhoz, amit Mayra mondott, annyit tennék hozzá, hogy te nem az utat vágtad ketté házakkal, hanem az utak a házakhoz vezetnek.


Ha te azt az eseményt rajzoltad le ösztönösen, ami az én értelmezésem, akkor a rajzodra lehet úgy is tekinteni (mintegy második jelentésrétegként), mint ami a földgömböt ábrázolja. A kékesszürke, az a kontinenseket elválasztó óceán. Jobboldalra került Amerika, tehát a nyugati félgömb felől nézzük a Földet, ez esetben a kép bal szélén Európa és Ázsia van. Ezeket a földrészeket nem választja el óceán, ezért van a két ház ugyanabban a zöld mezőben. 
A középső rész értelmezése többesélyes. A két nagy földrész között délen Ausztália van, illetve a másik oldalon Afrika. Afrika nem látszana erről az oldalról, de talán azért van két ház középen, hogy mindkét déli földrész meg legyen jelenítve. Vagy pedig tényleg nincs is rajta a képen, és az egyik ház Amerikát jelképezi. Végül is te is azt írtad, hogy az egyik ház a totemoszlop mellett áll. (Még az is lehet, hogy a másik nem Ausztrália, hanem Dél-Amerika, és a fontos változások Amerikában és Eurázsiában történnek.) Antarktisz nem fontos ebből a szempontból, mert ott nem nagyon vannak emberek.
Amerikában nem ugyanaz történik, mint a föld többi szegletében, hanem itt történik meg a meghatározó esemény. A Föld más részeire valami láthatatlan impulzus sugárzik le, de Amerikában konkrét esemény történik. Ezt a rajzod nem csak azzal ábrázolja, hogy utak helyett villám hozza az energiát, hanem az házak helyett egy konkrét helyre vezet. Az indián totemoszlop még további felfejtendő jelentést takar, de hogy mit, azt nem tudom.

Nagyon kíváncsi vagyok valóban történni fog e valami nagyon különös Amerikában.  Ezekből a szempontokból nézve a totem azaz az indián valóban nem igazán jelenthet mást, mint Amerikát. Szóval nagyon érdekesek az elemzések Efi, és elgondolkodtatóak. 
Na de van az egészben egy kis irány elv, amit talán nem vettél figyelembe, hogy ez az egész egy teszt volt.  Ezt le is írtam, hogy jellembéli vagy valami hasonló az önismeret felé. Mondjuk ez irányban nekem nem igazán segített semmit sem, de ha ezt az egészet személyre lebontva vizsgálnád, talán több mindent is elárulhat, mint pl Mayra tesztje annak idején, amikor rajzolni kellett valamit egy papírra, és ki kört, ki kockát rajzolt vagy valami ilyesmi, és ebből következtetéseket tudtunk levonni.  
Szóval ha ebbe az irányba néznél, akkor ez egészem más témakört sugallana, de ettől függetlenül mivel meg szoktam érezni olykor előre dolgokat, amiket leírtál azok is marha érdekesek voltak a számomra.  
Köszönöm.

Teszt is volt egyúttal, természetesen. Azt mérték, milyen szinten értelmezed, amit mondanak. Milyen mélységekre vagy képes.

Talán te is kaptál egy impulzust. Először foglalkoznod kellett a dologgal, ábrázolnod úgy, ahogyan a magad szintjén értelmezni voltál képes, aztán ők megtöltötték az általad festett képet jelentéssel.

Efi írta:Teszt is volt egyúttal, természetesen. Azt mérték, milyen szinten értelmezed, amit mondanak. Milyen mélységekre vagy képes.

Talán te is kaptál egy impulzust. Először foglalkoznod kellett a dologgal, ábrázolnod úgy, ahogyan a magad szintjén értelmezni voltál képes, aztán ők megtöltötték az általad festett képet jelentéssel.

Minden esetre azt hiszem bizonyos részből valóban sajátságos lehet az elmondottak leképezése, érdekes lenne rajzokon látni, hogy te vagy a többiek az instrukciókat  hogyan rajzoltátok volna le egy papírra. Meg is fordult amúgy a fejemben, hogy felvetem ezt a témát a játszótéren, csak akkor marha elfoglalt voltam, az emlékek meg sajnos  hamar a semmibe foszlanak.

Nekem is megfordult a fejemben, hogy jó lenne játéknak. De már túl sokat foglalkoztam vele ahhoz, hogy befolyás nélküli játék lehessen.

Zoli írta:Nagyon kíváncsi vagyok valóban történni fog e valami nagyon különös Amerikában. 

Ha úgy is lesz, nem fogjuk észrevenni.
Gondolj csak arra, ami a legnagyobb horderejű szellemi esemény volt a földi életben: Jézus születése. Néhány ember volt csak (a három napkeleti bölcs), aki tudatában volt, hogy a legfontosabb esemény történik, ami csak megtörténhet a Földön.

Igaz

Efi írta:

Zoli írta:Nagyon kíváncsi vagyok valóban történni fog e valami nagyon különös Amerikában. 

Ha úgy is lesz, nem fogjuk észrevenni.
Gondolj csak arra, ami a legnagyobb horderejű szellemi esemény volt a földi életben: Jézus születése. Néhány ember volt csak (a három napkeleti bölcs), aki tudatában volt, hogy a legfontosabb esemény történik, ami csak megtörténhet a Földön.

Nem erre a hozzászólásora reagálok, de ez rövidebb.
Szuper elmélettel álltál elő. Valójában egy ideje párhuzamokat vonok némelyik DélAmerikai állam és országunk között. ( ez most annyira nem fontos itt) Ha valami történik az USA területén, arról hamarabb tudomást szerzünk, mint gondolnánk. A mexikói obszervatórium bezárásával Amerika ajtót nyitott a "civileknek", lassan azt is tudni fogjuk, amit nem is akartunk. Hihetetlen dolgok történnek ott, Trump jó választás volt. Egyszemélyben képes akkora káoszt csinálni, amekkorára máshol egy egész kormány se képes. Nyilván nem politizálni akarok, csak megemlítettem.
(Ami a napkeleti bölcseket illeti...hát. Egyszer betetettem Fortissal valahová barlangrajzokat. Nem biztos, hogy jól emlékszem, de azték, maja, valamilyen és egyiptomi ábrázolásokat az akkori Istenségekről....ezzel kapcsolatban asszem nincs is mit mondanom, hiszen mindenki abban hisz, amiben akar)

A kikötő
Álmomban egy kis városban jártam. Valahogy a kezdetétől tudtam,hogy álmodok, mert minden olyan más volt. Csak mászkáltam az utcán, nézelődtem, és talán más történések is lehettek .de az emlékeim különös módon elhalványultak. A térképre még emlékeztem amit a kezemben tartottam, és ami jelölte a város szélén lévő átjárót, és a kikötő alaprajzát. Tudtam fel fogok ébredni, de még utoljára elsétáltam az átjáróhoz, ami egy hatalmas nagy gyönyörű ívelt kovácsolt vas kapu volt, a hozzá tartozó kerítéssel, ami két kőfal közé illeszkedett. Nem nem ébredtem még fel .gondoltam át kellene lépni a kapun, és körülnézni egy kicsit a kikötőben. Alig távolodtam el a kaputól, amikor vissza fordulva megláttam két ismerős alakot .akik szintén át akartak jönni utánam, és így hárman indultunk felfedező útra. Az egyikőjük egy gyerek kori barátom volt, a másik az anyám. Mezítláb  voltak, rajtam valami könnyű kis cipő.  Szembe velünk a tenger, ami sötétkékesen hullámzott, egy magasabban lévő partszakasz alatt. A talaj kavicsos volt, így megkérdeztem nem e szúrja a talpukat, a válasz nemleges volt. Leértünk a fövenyes partra,ahol végre emberekkel is találkozhattunk. Belegázoltam a  vízbe, nem törődve azzal,hogy térdig vizes lett a nadrágom. A víz csodálatosan tiszta volt klasszul ki lehetett venni a víz alatti kavicsokat. Aztán valami kis vízi lényt láttam, aki éppen felfalni készült egy vízbe pottyant hangyát. Megakadt a tekintetem két víz alatt egy sziklába kapaszkodó békapáron,akik feltehetően éppen párosodhattak. Szóval minden annyira részletgazdag volt .hogy csak úgy bámultam. Az emberek fura majdhogynem mondhatni kosztümös ruhákban voltak, és én odaléptem  egy fiatalabb kislányhoz, és megkérdeztem tőle angolul, hogy tudja e ki vagyok? A lány természetes magyarsággal válaszolt,mondván, hogy te vagy az, aki a Lillával vacakol. Na ettől beindult a gondolkodásom, és rájöttem, hogy minél mélyebbre hatolok be a kikötőbe, annál inkább felejtek el minden mást. Már arra sem emlékszem, hogy mit csináltam a kapun túl, hogy hogy nézett ki a város ,csak valami olyasmi rémlett ,hogy találkoznom kellene talán Lillával, de nem tudtam beazonosítani az amnéziám miatt, így tovább mentem. Odaléptem egy férfihez hogy kérdezzek tőle is valamit, de a férfi elhajtott .hogy nem ér rá .bár látszatra nem csinált semmit, de akkor bevillant egy kép .hogy a férfi éppen egy másik világban van, és orvos, és operálni készült, nagyon furcsa volt ezt így látni. Aztán oda értem egy víz fölé nyúló vas rács fölé, amiről a víz alá lógó valamilyen arany színű tárgy lógott. Én megpiszkáltam ezt a valamit egy bottal, és a valamiről kiderült, hogy egy kis csengő harang .ami megkondult. Ekkor sietősen oda szaladt egy férfi, és megszidott, hogy ez az ő dolga lett volna. 
Felébredtem.
Megjegyzés. A feledést átéreztem az álomban, és valóban meg kellett erőltetnem magamat, hogy a városra emlékezni tudjak. A kikötőt nem tudom miért hívták kikötőnek, hajókat nem láttam.

Helyesírásért bocs tablet ír össze vissza, nincs időm javítani majd délután.

“te vagy az, aki a Lillával vacakol.“



(A feledés az lehetett, hogy tompult a tudatosságod.)