2019 tudatos álmai

((( számomra "furcsa" álmot kellett hajnalra megélnem. -  
amennyiben valaki(k) kísérletezik velem - e földön. ... annak bejött! ... 
azt álmodtam - esküvőn vagyok. - láttam az esküvő sok részletét. láttam a vőlegényt vagy annak tűnő személyt. ÉS! láttam egy "vőlegénnyel" azonos nemű legényt -> menyasszonynak! -> ÉN voltam! - elképesztően "csodálkoztam" már ott - a szituáción! értetlenkedésem - esténk ezen pillanatáig sem hagyott alább!))))
-
tudtok erre magyarázatot adni?
esetleg! -
kedves "szakik"!
 !

Ui; keresgéltem. Esküvő, lakodalom – Álomban részt venni esküvőn, csalódás, bosszúság; saját esküvőről álmodni, szerencsés ómen. Fiatal személynek az esküvői gyűrű álma azt jelzi, hogy hamarosan megházasodik.
-
homo esküvőt nem találtam.
úgy vélem aki magával álmodik, netán "megduplázva" - az nagyon nem jó!
betelni kívánnék önön magammal?
hja, én már szoros kapun megyek át éppen, s azt tapasztalom  - időmbe kerül!
asszemm ez a válasz!
-
igen sok ember "halálos ágyánál" tevékenykedhettem - útjelző táblaként!
nekem ne sikerülne?
nos, hamarosan BEZÁRUL A KAPU!
a kedvezményezett idő lejár!
-
álmot fejtegetni - voltaképp! -  SZEMBE HELYEZKEDÉS!
elfogadja - e a delikvens Atyjának Szeretetét - az Ő BIZALMÁBA épült - e! - SZEGLETNEK!
-
Hiszem Jézus Krisztus Szent Személyét!
nem is tehetek mást!
LÁTTAM TRÓNJÁN ÜLNI!
Ő! -
SZERETET! -
ÉLŐ SZERETET! - LÉTEZŐ SZERETET!
-
francba a megtévesztő álmokkal sőt, a homoszexuálissal még inkább!

Nem tudom, de a menyasszony nem szokott jót jelenteni.

"határozottságod"!
mire alapozod?
van személyes tapasztalatod?
amely igazolná az esküvős "rossz" meghatározást kifejező szó - jelentőségét? pozitív, negatív irányba?
mások elmondták?
leírott anyagot böngésztél?
-
a "kifelé menők" úm. egyetlen és abszolút problémája - a "MEGBÉKÉLÉS" - karnyújtásnyira lévő - HÍD - HIÁNYÁBAN VOLT!
nekem nincs bajom a homoszexualitással!
minden buzi és köcsögje - nem számolhat sem kevesebb sem több számonkéréssel mint én vagy te vagy efi vagy "Dévidbóvi"! (stb) Hitler és az anyaszomorító társa Sztalin Jóska avagy Fletó szóval -> akárki!
-
a lényeg a lényeg!
ímé eljött az idő!
a "Szétdobáló"!
bele kényszerítette az emberiséget hitványságával! AZ ESZKÖZÖK KESERVES - "HASZNÁLATÁBA"!
használható; a kíméletesen símogató abszurditás helyett - "A" "buzi" ill. a neoliberál ágyában fetrengő Szodomizmusnak - "tagadása" lett légyen MINDEN TERÜLETEN!
OK és OKOZAT függvényében!
-
elnézést! - megszűnik! a pardon, a "szorry" MÁRA bizony NAGYON - NAGYON SZORÍT!
egyenlőre élek, azaz lélegzem!
-
mint hústesti ember mondom; a ti döntéseitek legyenek; Igenek ÉS Nemek!
-
nem "A" "káfir a Káfir!
nem "A" goj a Goj!
-
MIND HALÁLBA MÉN!
AKI, TAGADJA JÉZUS KRISZTUST!
gondolattal, szóval és cselekedettel! (mulasztással)... a mulasztás lehet szándéktól vezérelt hasonlatosan az előzőekhez! ha nem aljasabb a többitől!
-
LEGYETEK ÉBEREK, VIGYÁZÓ SZEMEITEKET!
Izraelre vessétek!
A Fenn az Lenn!
A Lenn az Fenn!
-
Izrael és a Világ!
Pénz, hatalom, szex?
-
Az Átörökítési kísérletnek - VÉGE! 
A KANYAR UTÁN - ÍMÉ - ITT A CÉL!

A HAMISAT IS HAMISAN TANÍTÓ!
UTOLSÓ ÓRA ELŐADÁSÁNAK VÉGE KÖZELEG!
-
Hallelujah.

Ámen. ... Hallelujah.

Hieros Gamos= kémiai nász, Alkímiai Mennyegző:
A szellem és az újjászületett lélek egyesülése, amit szimbólikusan nászként ábrázoltak az alkímiai rajzokon. Sokszor mint a király és királynő egyesülését, de a király és a királynő csak szimbólumok, mert az újjászületett lélek nem nélküli. Vagy azt is lehet mondani, hogy férfi és nő egyaránt.

Hogy az álmodban férfiként voltál férfi oldalán, talán azt jelzi, hogy a női oldalad hiányzik, vagy gyönge, és ez hiányzik a teljességhez nálad - ez az én gondolatom az álmodról, persze nem tudhatom. Lehet az is, nincs semmi hiány. Bár abból, amit a férfi-nő hierarchiáról vallasz, úgy vélem, mégiscsak el van nyomva az a női oldal.

Részemről ez egy sajátságos szimbólum, ami talán rád nem érvényes. Pl nemrég az unokahúgom volt a menyasszony álmomban, és utólag kiderült, hogy úgy bedsgadt és belilult a karja egy vérvétrltől, hogy slig tudta mozdítani. Nálunk ez így működik, dr mondom, hogy nem kell, hogy neked is ugyan az legyen a szimbólum rerndszered.

nem offolok tovább!
ez az utsó!


köszönöm! (álomfejtésed))
-
a nőkről alkotott véleményem vagy felfogásom? 
-
ejnye komám!
 
már elmondtam milliószor, a Szeretet - Ő MAGA!
ÉLŐ SZERETET! - Ő! - EMELI DICSŐSÉGÉBE!
A NŐT!
-
nekem nincs dolgom egyéb - az engedelmesség gyakorlásánál!
okom sincs eltévelyegnem vagy un. bosszút állnom sem más hasztalanságba merülni! ...a tetvedék bankot viszont szidhatom mint atom mert szennyes kezével - AZ VÁLASZTOTT SZÉT bennünket közel öt éve már! (néhány nap múlva))
A HITEL! - 
Gyurcsány Ferenc úr politikáját követően!
így az én kedves "feleségem" - "A" NŐ! kincs létezésünkben!
-
A bensőjébe Teremtett Isten Lakozást - naponta köszönöm neki, s bár a fáradtság okozta enyhe szétesését kivéve - tapasztalhatom - növekedését - Ő KIRÁLYNŐ! (családjának)
SZOLGÁL felemelt fővel, állhatatossággal, idegen nép idegen szokásában!
-
NAGY TETT EZ!
-
akkor???  ...
az egyenes beszéd - medrében haladó folyam, táplálva sok embert - a NEMZETET!
-
nem vitatom a talányos isteni fordulatok - kavalkád alkotta, s ajkadra szőtt válaszodat - a Szellem szféra bizony, manipulatív ereje szülte le nékünk! 
FELFEDTÜK!
Új eshetőség nyílt elutasításukra! - A HAMISSÁGOT EL KELL UTASÍTANI! Képességednek megfelelően! az én képességem? máskor kibeszéljük!
-
konzekvens összefoglalásomban ill. naivitásában - görbe tükör ám akkor is tükör!
-
visszataszító a homoszexualitás, a megalázott személyt "ösztönében" fordítja a BŰN oldalára hiszen, EGYSÉG (egyesülés) - AZONOSSÁG - kételyt nem támaszthat, sem nem "ölhet" "embert"!
vallási eszméket, erkölccsel kapcsolatos eszmeiségeket, magyarázatokat, ideológiákat támaszthat MERT - > pontosan - EZ AZ AZ EGYESÜLÉS - vadnemzés - miről szót ejtettünk!
-
számomra titok marad még hosszú ideig, mért nem osztatik ki néhány gyertya legalább - halovány fényecskének!
talán, megkülönböztetésnek, szétválasztásnak! a mímelt szétdobálás helyett! a káosz helyett! a káosz - ürest jelent! tér amely VAN! lépjünk bele, s értésünkre jut, betölthető! valaki megfog valamit, s úgy tuszkolja mint a "lábgörcs"! tapodtat se sehová - csak a jajj felé! kín és kín és kín!
-
A HAMISAT IS HAMISAN TANÍTÓK TÜNDÖKLÉSE!
HAMIS FÉNY!
-
LEGES LEG tisztább korszakát éli a Föld, itala édes bor lesz az Úr menyegzői asztalán!
EZ "A" MENYEGZŐ!
... !

Oké, de a női oldalt nem én említettem, e tekintetben én nem gondolkodom.

Hogyan álmodjunk
Az álom nem volt tudatos, de a tudatos álmodásról szólt
Nos azt álmodtam, hogy ahhoz , hogy álmodni tudjak, főként ha azt szeretném, hogy tudatosan, akkor próbáljam ki , hogy relaxálva aludjak el.  Aztán felébredtem. Azt nem tudnám megmondani, hogy ez valami külső vagy belső gondolat volt e, de azt hiszem érdemes lehet kipróbálni.

Az ember. 
Álmomban kirándulni mentem, és egy erdőn haladtam keresztül. Elértem egy sziklás részhez, de arra nem mentem tovább, hanem vissza fordultam csak ezúttal egy másik ösvényen. Ott is láttam egy sziklás részt ami fehéren világított a zöld lombkoronák között, és ott volt egy barlang is, de most nem volt kedvem barlangászni, gondoltam majd ha erre járok esetleg a barátnőmmel. Aztán arra gondoltam mi lenne ha felugranék, odaföntről jobban láthatnám a környezetemet. 
Így is történt, pár szökkenés és a levegőt hasítottam, és ez felébresztette bennem a tudatosságomat.  Élveztem a repülést, és mivel álmodtam nem kellett, hogy lezuhanjak, simán vettem a fák fölött az akadályokat, és a repülési magasságomat könnyedén befolyásolhattam. Aztán jött egy kis malőr, mert egy hirtelen elém kerülő magas fát akartam átrepülni, de olyan mértékben változtattam irányt, hogy kirepültem a sztratoszférába, és onnan bámultam le a mélybe.   Nem tartott túl soká, vissza zuhantam -repültem a földre, de ezúttal már  lakott környezetbe, ahol emberek sétáltak minden felé. Ekkor láttam meg az embert, azaz azt a valami nagyon furcsát, ami az embert jellemezheti. Olyan volt, mintha valami ütemre zajlana az élet, és az emberek erre az ütemre halnának, vagy élnének.  Ezt nehéz leírni, de mintha az élet egy hullám lenne és ennek a hullámnak megfelelően igazulnának be az emberek.  Ott álltam és ahogy néztem, elkezdtem hangosan nevetni. A nevetés valahol automatikusan tőrt fel belőlem, mert amit láthattam talán épp annyira volt röhejes, mint amennyire szomorú is egyben.   Tudtam, hogy még mindig álmodok, és azt is tudtam, amit látok, és ami a valóságot illeti, nincs különbség.

Nagyon jó álom. Az a baj, hogy bár fontos tanítást tartalmaz, te mindig csak egy jó nagyot röhögsz. Bár tudom, hogy most az embereken röhögtél, de akkor is. Te is az vagy. Te is ugyanazt a tragikomikus életed éled. Lehet, hogy ezt akarta az álom megmutatni.

"a hullámnak megfelelően igazulnának be az emberek"

Mi az, hogy beigazulnak? Úgy érted, beigazodnak?

Áprilia írta:Nagyon jó álom. Az a baj, hogy bár fontos tanítást tartalmaz, te mindig csak egy jó nagyot röhögsz. Bár tudom, hogy most az embereken röhögtél, de akkor is. Te is az vagy. Te is ugyanazt a tragikomikus életed éled. Lehet, hogy ezt akarta az álom megmutatni.

Ez annyiból téves, hogy a kitörő röhögés nem automatikus volt és nem volt vidám. Egyszerűen ez egy reakció volt arra amit tapasztalhattam. Más részről nyilvánvaló volt, hogy én sem vagyok kivétel, ez meg sem fordult a fejemben. Na nem azért nem gondoltam ilyesmire mert annyira tudatlan lennék, hanem éppen azért , mert tudom mi az amit igen, és mi az amit nem élhetek meg.  
Talán van szabadságra lehetőség, nem tudom. Talán Castanedáék által emlegetett szabadság is ebből a hatás mechanizmusból való kitörésről szólna. De ennek nem vagyok szakértője.

Efi írta:"a hullámnak megfelelően igazulnának be az emberek"

Mi az, hogy beigazulnak? Úgy érted, beigazodnak?

Ez egy kicsit bonyolultabb kérdés szerintem, hogy egyszerűen meg lehessen válaszolni.
 "Az észlelés maga igazodás kérdése.  A beigazulás erejének az az oldala, amely a gyűjtőpontot álló helyzetben tartja az akarat, ami viszont eltolja, a szántszándék. Az akarat személytelen, a szántszándék személyes erő. "
Nem tudnék neked teljes ésszerű magyarázatot adni, hogy a beigazulás számomra miért az és miért nem beigazodás.  ha különbséget tudnék szemléltetni olyan lehet, mint egy két és egy három dimenziós valami közötti különbséget kellene elmondanom.  Igazodni az olyan felszínes valami, beigazulni az meg a felszín mellett a mélységbe is hat, vagy valahogy így. 
Legegyszerűbb hasonlat talán ha azt mondom mit jelent az ha szeretkezik az ember, és mit ha skufircol egyet.  Ugyan az, de mélységében mégis hatalmas a különbség.

Emlékezet álmodásban. 
Álmomban egy fal tövében álltam, kezdettől fogva tudatos voltam.  Kicsit homályos volt a környezet, mintha köd lett volna, de ez nem zavart, mert amúgy is el voltam foglalva a saját gondolataimmal.  Azt akartam kipróbálni, hogy mennyire tudok visszaemlékezni a lakószobámra.  Érzésben valahogy meg volt a dolog, de képileg képtelen voltam magamban felidézni. Valaki ott állt mellettem a fal tövében, nem voltam egyedül.  Ez a férfi el akart volna indulni a ködösebb részek felé, de eszembe jutott amit a Castaneda valamelyik könyvében olvastam, amikor a szervetlen lények Carloséknak csapdát állítottak. . Don Juan akkor azt állította, ha elhagyták volna azt a szobát ahová Carlos és talán Clara kerültek, akkor megtörténhetett volna, hogy soha többé nem térnek vissza és elfelejtették volna ezt a világot. Nos most valahogy én is így éreztem, tartottam attól, ha eltávolodok a faltól, még az a maroknyi emlék is eltűnik belőlem, ami ehhez a világhoz kötött azzal a pár vékony szállal.

Az árnyék ember
Egyezzünk meg abban, hogy nem mondanám kifejezetten tudatos álomnak, de azzal is tisztában voltam, hogy nem voltam ébren.  Helyszín a gyermekkori otthonom. 
A párom kiment a konyhába, én pedig az ágyból fölkelvén oda álltam az előszoba ajtóba, és jó tréfának véltem, ha elkezdek morogni és úgy közelíteni majd.  Aztán eszembe jutott, hogy ez nem jó ötlet, mert talán nagyon megijeszteném az éjszakai félhomályban.  Aztán közelíteni kezdett az egyik folyosón, ami a másikba torkollott és amikor  feltűnt a kanyarban, feltartott karokkal mint egy medve közeledni kezdtem felé.  Közben konstatáltam, hogy ennek az egész állapotnak valami nagyon különös hangulata van.  Nem szokványos, kicsit ijesztő, olyan mintha az ember nem lenne magánál, vagy pl nagyon alacsony a vérnyomása.  Akár egy különös álom, de attól nagyon eltérő. A közeledésem sem a lábaimon zajlott, hanem suhantam a levegőben és mikor a páromhoz értem, egyszerűen belecsimpaszkodtam a derekát átölelve a kezeimmel és a lábaimmal.  Ez nem jelentett nehézséget a számára, úgy tűnt súlytalan vagyok, és ahogyan ebben az állapotban csüngtem rajta, ő az állával a bejárati ajtó felé bökött, ahol egy plüssfigura is lebegett a levegőben  tőlem egy karnyújtásnyira.  El akartam kapni ezt a figurát, de az ekkor leesett a földre. Morgó hangon nyögtem valamit a földön fekvő alak felé, aztán a markomat a párom felé mutatva kinyitottam és íme a figurából ott szorongattam egy kiszakadt darabot. A művelet után visszatértem a szobába, de ez a furcsa hangulat még mindig fenn maradt.  Talán ilyenkor mondják, hogy a hangulat szinte tapintható,  egy pince légköréhez hasonlatos amiben valami félelem lakozik, de számomra mégis elfogadható és elviselhető.  Ezek után történt valami igazán furcsa dolog, a derengő félhomály és ez a furcsa hangulat valahogy materializálódott és egy árnyszerű emberi alak tűnt fel a folyosón, aki odajött egészen a szobaajtóba.  Valamit mondott nekem, de erre sajnos nem emlékszem, hogy mit, de a válaszomra viszont igen, ami így szólt. Bizonyítékok kellenek, olyasmi ami kézzel fogható, ami bizonyítás erejű.  Aztán ez az egész véget is ért felébredtem távol ettől a helytől  egy egészen másik világban.

A válaszod egyértelmű volt, mindig bizonyítékokat keresel az álmaidban. Lehet a sötét alak is te voltál, a személyiséged egyik kivetülése.

U. I..:mi ez a sok medve?

Veszna írta:A válaszod egyértelmű volt, mindig bizonyítékokat keresel az álmaidban. Lehet a sötét alak is te voltál, a személyiséged egyik kivetülése.

U. I..:mi ez a sok medve?

Igen , mert alapvetően egy kételkedő ember vagyok, de viszont hiszek abban, hogy a dolgok mögött sokkal több minden van, mint ami látszik. Ezekhez kellenének a bizonyságok, hogy áthidalhassam önmagam hitetlenségét. Magyarán én hinni akarok, de a semmire alapozva nem lehet. 
" A medvék régi kísérőim, nem tudom miért"

A belső párbeszéd elkülönítése.
Nem mondanám, hogy ez valami sikeres akció volt, mert jóformán az álmok az egyik a másik után váltották egymást a háttérben, egyetlen biztos pont maradt, hogy ránézzek a saját kezeimre.  Ezt tettem hosszú időn keresztül, míg a háttérben zajló események mintha tőlem függetlenül zajlottak volna.

A négyes szoba
Mandulával ( párom) beléptünk abba a nagy belvárosi öreg irodaépületnek tűnő házba, és egyenesen a négyes szobához tartottunk. A szoba ajtaja nyitva volt, és a férfi aki a helyiségben állt a szoba közepén, már várt bennünket.  Miután beléptünk a szobába becsukta mögöttünk az ajtót, és elhelyezkedett az egyik fotelben.  Elmondta, hogy mit kell tenni, hogy Mandula feküdjön az ágyra, és lazítsa el magát. Én leültem a másik fotelbe, és vártam a fejleményeket. Mandula elhelyezkedett, de aztán felállt és egy másik pozíciót választott magának.  Én viccesen megjegyeztem, hogy hamarosan itt lebegni fog minden a levegőben, de aztán csöndben maradtunk egészen addig, míg rám nem jött a pisilhetnék.  Felálltam és csöndben az ajtóhoz osontam, majd lassan  becsuktam magam mögött az ajtót. Elindultam a városi forgatag felé, keresztül haladtam egy zsúfolt főúton, majd  a villamos síneken. Aztán észrevettem, hogy az egyik mellék utca egy építési törmelékekkel teli területre nyílik, gondoltam az ott jó lesz könnyíteni magamon és elindultam a kis utcában.  Miután kiértem a nyílt területre, akkor tűnt fel, hogy itt valahogy minden más, a törmelékes hely  egy mocsaras fövenybe torkollott, és a távolból felhangzott a tenger morajlása.  Ez hihetetlen gondoltam magamban, még a sirályok vijjogó hangja is felhangzott,  és éreztem a sós levegő illatát.  Álmodom mondtam ki hangosan  ámulatba esvén, hogy a belvárosi forgatag milyen tökéletesen  igazi volt, és hogy ebből a kis mellékutcából egyenesen a tengerhez lehet jutni annak ellenére , hogy ez már teljesen abszurd, ez már igazán csúcs.  A vizelési inger ismét jelentkezett, és egy füvesebb részt szemeltem ki a célra, amikor ismét felötlött bennem, hogy nem lenne jó ötlet itt álmomban összevizelnem magamat.  Elindultam hát hogy nézelődjek még, amikor egy kis teherautó érkezett valahonnan a dombok mögül, megállt mellettem egy pillanatra, és a sofőr kikiabált a fülkéből, ami így hangzott: Ne menj arra, mert nincs arra semmi! -aztán tovább hajtott. Gondolom nem fogadtam volna meg a jó tanácsát, de ekkor bekúszott a gondolataimba egy emlék és magamba elkezdtem mormolni.  Háromnegyed kettő, négyes szoba. Háromnegyed kettő, négyes szoba.  Elindultam hát vissza a zsúfolt forgatag felé.

A négyes szoba
Mandulával ( párom) beléptünk abba a nagy belvárosi öreg irodaépületnek tűnő házba, és egyenesen a négyes szobához tartottunk. A szoba ajtaja nyitva volt, és a férfi aki a helyiségben állt a szoba közepén, már várt bennünket.  Miután beléptünk a szobába becsukta mögöttünk az ajtót, és elhelyezkedett az egyik fotelben.  Elmondta, hogy mit kell tenni, hogy Mandula feküdjön az ágyra, és lazítsa el magát. Én leültem a másik fotelbe, és vártam a fejleményeket. Mandula elhelyezkedett, de aztán felállt és egy másik pozíciót választott magának.  Én viccesen megjegyeztem, hogy hamarosan itt lebegni fog minden a levegőben, de aztán csöndben maradtunk egészen addig, míg rám nem jött a pisilhetnék.  Felálltam és csöndben az ajtóhoz osontam, majd lassan  becsuktam magam mögött . Elindultam a városi forgatag felé, keresztül haladtam egy zsúfolt főúton, majd  a villamos síneken. Aztán észrevettem, hogy az egyik mellék utca egy építési törmelékekkel teli területre nyílik, gondoltam az ott jó lesz könnyíteni magamon és elindultam a kis utcában.  Miután kiértem a nyílt területre, akkor tűnt fel, hogy itt valahogy minden más, a törmelékes hely  egy mocsaras fövenybe torkollott, és a távolból felhangzott a tenger morajlása.  Ez hihetetlen gondoltam magamban, még a sirályok vijjogó hangja is felhangzott,  és éreztem a sós levegő illatát.  Álmodom mondtam ki hangosan  ámulatba esvén, hogy a belvárosi forgatag milyen tökéletesen  igazi volt, és hogy ebből a kis mellékutcából egyenesen a tengerhez lehet jutni annak ellenére , hogy ez már teljesen abszurd, ez már igazán csúcs.  A vizelési inger ismét jelentkezett, és egy füvesebb részt szemeltem ki a célra, amikor ismét felötlött bennem, hogy nem lenne jó ötlet itt álmomban összevizelnem magamat.  Elindultam hát hogy nézelődjek még, amikor egy kis teherautó érkezett valahonnan a dombok mögül, megállt mellettem egy pillanatra, és a sofőr kikiabált a fülkéből, ami így hangzott: Ne menj arra, mert nincs arra semmi! -aztán tovább hajtott. Gondolom nem fogadtam volna meg a jó tanácsát, de ekkor bekúszott a gondolataimba egy emlék és magamba elkezdtem mormolni.  Háromnegyed kettő, négyes szoba. Háromnegyed kettő, négyes szoba.  Elindultam hát vissza a zsúfolt forgatag felé.

A park 1 -rész
Megjegyzem az álom tudatosan kezdődött és egy elhatározás nyomán  folytatódott,  az ébren álmodás folyamatához kapcsolódóan. 
Az álom a park bejáratánál kezdődött. Ápriliával a bejárati kapu előtt álltunk és én azt magyaráztam neki, hogy amint belépünk a park területére, egy álombéli területre érkezünk, ezért figyelje meg úgy a környezetet, hogy minden amit látunk és tapasztalunk, azok álom elemek. Beléptünk hát a kovácsolt vaskapun keresztül, és elindultunk egy kikövezett ösvényen.  A park területén vízzel teli medencék voltak, így hát odasétáltunk az egyik vízfelülethez és lassan óvatosan belemártottam a kezemet.  A víz nem volt sem hideg, sem meleg, olyan volt mintha nem is lett volna, de az állaga lassan és biztosan kicsurgott a kezemből, amint kiemeltem a kezemet hogy közelebbről is láthassam. 
Nézd Áprilia ez teljesen olyan mintha igazi volna,- mondtam és Áprilia is a tenyerét belemártotta, hogy ő is jobban megtapasztalhassa.  
Tovább sétáltunk a bokrok között, és megpillantottunk egy kalapos nőt, amint egy padon üldögélve újságot olvasott.  Oda sétáltunk hozzá, és megszólítottam.  Elnézést a zavarásért, de ha nem haragszik szeretnénk öntől kérdezni valamit. 
Az asszony felpillantott ránk, és egykedvűen mondta:- csak tessék.
Szóval arról lenne szó, hogy tisztában van e ön azzal, hogy ez itt egy álom? 
Az asszony elmosolyodott, és azt válaszolta, hogy hát persze! Az élet az egy álom. 
Igen ám, de ha kilép a park kapuján, ennek az álomnak vége szakad folytattam, mert az ott kint, már a valóság. 
A nő elgondolkodott, majd tekintetével ismét az újságot kezdte fürkészni, mi pedig tovább sétáltunk Ápriliával. 

A park 2- rész.  
Talán egy hét telhetett el és Ápriliával ismét ott álltunk a park bejáratánál.  Ápriliának ismét elmondtam az előző monológom, mondván, hogy az odabent egy álom, így léptünk át a kovácsolt vaskapun keresztül. A fák leveleire fektettük most a hangsúlyt, a levelek erezete olyan volt mintha valóságosak volnának, és a park területén sétálgató emberek is úgyszintén.  Érdekes módon ismét megláttuk azt az asszonyt akivel előzőleg beszélgettünk, így hát ismét odasétáltunk hozzá, és én ismét megszólítottam. 
Elnézést hölgyem de tudja milyen évet és hónapot írunk most? 
A nő fura tekintettel mustrált, de nem válaszolt. 
Azt esetleg meg tudná mondani, hogy emlékszik e mit csinált, hol járt tegnap? 
A nő még mindig furán nézett ránk, és szinte megéreztem a gondolatait, amik ezek lehettek tán
Ezek most bolondok, vagy esetleg valami űrlények?
Mivel válaszokat nem kaptunk Ápriliával tovább sétáltunk a parkban. A nő tekintetét még mindig a hátunkban éreztem  az előző gondolataival.

Ez tényleg fura.  Volt pár tudatos álmom mostanában, de nem tartottam őket érdemesnek arra, hogy beírjam.  Ellenben a tegnap esti olyannak tűnt, hogy megbeszéltem magammal, hogy ezt be fogom majd jegyezni.  Erre mi történik? Úgy elfelejtettem mindent, hogy még morzsáit sem tudom feleleveníteni. Castanedáék szerint van úgy, hogy az ember az emelkedett tudomás állapotába kerülhet, ez esetben ébren semmire sem tud vissza emlékezni, mivel ez a tudatállapotunk nem emelkedett, így ez csak akkor lenne lehetséges, ha az ébrenléti tudatállapotunkban is valamilyen emelkedett tudatszinten tartózkodhatnánk.  Nos két lehetőség van, vagy ezért nem tudok én sem visszaemlékezni, holott az ilyesmi nem szokott problémát jelenteni, vagy lassan szükségem lehet némi kavintonra hogy ne legyek annyira feledékeny.

Mindig csodálattal tölt el azoknak a bátorsága, így többek között a magamé is, amikor egy álomban kockáztat az ember, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy valóban álmodik. E kockázat rendszerint tudatossá teheti az embert álmában, hisz olyasmi történik vele, ami a hétköznapi valóságunkban nem történhetne meg.



Álmomban egy fára másztam fel, szép dús zöld levelei voltak, aztán odébb szaladtam a réten egy másik fához és arra is felmásztam, de ennek a fának nem voltak levelei, és bár szikáran állt ott magában, ez egy kiszáradt fa volt.  Valahogy derengett, hogy álmodhatok, és ekkor jött a döntésem, hogy elengedem magamat és hagyom, hogy lezuhanjak a fáról.  Így is történt, és álmodtam tovább. Tudtam, hogy álmodok.  Az álom viszont nem ott folytatódott ahol abba maradt, egy repülővel utazhattunk egy másik világba. Ez annyira meglepett, hogy az álom maga kevésbé volt tudatos, mint inkább izgalmas a történtek miatt.  Idegen helyre érkeztünk, hozzánk hasonló lények közé, de mégsem emberek voltak, hanem valami mások. A teret ahol tartózkodtunk egy nagyobb objektumban, körbe tüzes terület vette körül, de ez inkább a tűzként becsapódó meteoritoknak volt köszönhető, ha azok azok voltak egyáltalán.  Aztán a társaság akikkel együtt érkeztem úgy döntöttek tovább állnak és haza térnek, és miközben haladtunk az objektum felé amiből a repülő testbe be lehetett jutni, szóba elegyedtem az egyik oda valóval, aki azt mondta innen oda  nincs már vissza út , esetleg csak valami hasonló dimenzióba.

Utcai kaland
A kapualjban álltam és bámultam az utcán járkáló embereket.  Miután bátorságot merítve kiléptem a járókelők közé megállapítottam, hogy valami valóban nem stimmel. Az emberek magasak voltak, épp hogy a mellük magasságáig felérhettem.  Ettől a megállapítástól azonnal tudatomra ébredtem, és rájöttem, hogy ez egy álom.  Járkálni kezdtem az emberek között, és az öröm mámortól elbutultan, első reakciómként belemarkoltam az előttem sétáló alul semmi kis sortban lévő csajok fenekébe. A fiatal asszonyok meglepődve fordultak hátra, én pedig a levegőbe szökkenve a közelben lévő fa teteje felé repültem, épp hogy elkerülve a levegőben kalimpáló lában után kapkodó kezeiket. Innentől kezdve már csak a repülés élvezetével foglalkoztam amíg az álom szét nem foszlott a semmiben.

Álomban álom
Tulajdonképpen nem feledkeztem meg a valóságról, és tudtam bár melyik pillanatban fel kell ébredjek, mert dolgom van e világban. Az itteni körülményeim nem számítottak, hisz ez csak egy álom, semmi különös, de aztán ahelyett, hogy felébredtem volna, egy másik világban találtam magamat.  Elsőre elkapott az a  különös érzés, hiszen minden annyira tökéletes volt, mintha minden élne és valós lenne körülöttem, de aztán jött a felismerés, hogy a világ amibe csöppentem olyan mint egy fantasy játék tere, a benne szereplő  program részeként jelen levő figurákkal.  Nagyon hihetetlenül szép volt minden, és gondoltam benézek abba az épületbe, aminek kapuja egy sziklafalba vájt vaskos bejárat volt.  A folyosó enyhén lejtett, és egy nagyobb csarnokrészbe torkollott.  Kosztümös ruhákba öltözött emberek jártak keltek, a falakon díszítő elemek, a napfény sejtelmesen világította be a teret, valamilyen kis rejtett nyílásokon.  Megtorpantam, és eszembe jutott, hogy honnan érkeztem, azaz egy másik álomból.  Sejtettem nincs sok időm, ezért inkább visszafordultam, és újból kint voltam a szabadban ahol néhány ember beszélgetett egymással és asszonyok sétáltak azokban a jellegzetesen furcsa  ruházatukban.  Megláttam két nőt akik egymással beszélgettek, és gondoltam mivel ez egy fantasy környezet, teszek egy próbát, hogy hogyan reagálnak, ha illetlenül közeledem hozzájuk.  Az egyiknek szép dús keble volt, ezért oda álltam elé, és tenyereimet rá tapasztva játszadozni kezdtem velük. A nő reakcióit lesve észre vettem a meglepettségét, és hogy ez kellemetlenül érinti őt, de nem tiltakozott, nem tett semmit hogy megakadályozzon.  Aztán eljött a pillanat, hogy úgy érezzem vissza kell térnem, és valahogy egyik pillanatról a másikra a kiinduló álmomban találtam magamat.  Álmomban örültem az előző tapasztalatomnak, bár az egész annyira fura volt, hogy nem annak voltam ott tudatában hogy éppen álmodok, hanem annak , hogy az a világ ott csak egy kitalált fantasy és nem valós.  Ez az álom itt sokkal inkább valós volt, hiszen tudtam ismét, hogy hamarosan fell kell hogy ébredjek, és az álom ezzel hamar véget is ért. 

Ébren álomban.
Nos ha az ember alszik és álmodik, aki megélte már az tudja, hogy a tudatunkra való ébredés legtöbb esetben öröm érzettel jár.  
Bár elkönyveltem magamban, hogy az ébrenléti világunk sem más mint egy folytatólagos álom, és a valóságtesztek alatt ezt próbáltam is magamban tudatosítani, de ezek mind csak az elme játékai, egy bizonyos cél elérésének érdekében, ami maga a tudatos álmodás. Most mégis olyasmi történt, amire eleddig nem sok példa volt.  Ébren álmodtam. A valóságunkat álomként éreztem át, és ez ugyan olyan öröm érzettel járt, mint amikor álmunkban jövünk rá, hogy álmodunk.  Teljesen ugyan olyan volt, sajnos ez az állapot nem tartott sokáig, de bízom benne, hogy ha egyszer már ennyire valóságosan megtörténhetett, akkor megtörténhet máskor is.  Talán dolgozni kell még rajta sivár életemben, hogy megláthassam a világunkban az álmot.
Esetleg hozzá tenném még, hogy épp olyan spontán érkezett, mint az álmokban a spontán tudatosság.

• Nagyon érdekes és nehéz leírni, vagy megfogalmazni . Ami megszokott és hétköznapi, az abban a pillanatban már nem tűnik megszokottnak és hétköznapinak. Mintha az ember valóban egy olyan álmot látna, ami tudatos, de ez esetben ez a valóság. Az ember mindent meg akarna érinteni, fogni, érzékelni, hogy megcsodálja azt, ami körülötte van. Én nem tudom hogy jött ez , valóban elcsodálkoztam, és jelen volt az a fura öröm érzet. Szóval tényleg fura, de ha tudatos álmodó az ember, akkor van némi összehasonlítási alapja már, annyi különbséggel, hogy ez valóságosan részletes.
  Szerkesztés vagy törlésTulajdonképen azt sajnálom egy kicsit, hogy semmit sem csináltam, csak csodálkoztam az egészen. Bár hirtelen nem is igazán volna ötletem mi mást csinálhattam volna(?)
  
  
  

Ellenben ami öröm, hogy értesültem róla, hogy nem csak én éltem már meg ezt az állapotot. Ez számomra fontos. 

Önmagam
Álmomban találkoztam  önmagammal.  Félmeztelenek voltunk, és a másik önmagam rám vetette magát. A földön feküdtünk, miközben ez a másik azt mondta nekem, hogy " Te menekülsz". 
Első gondolatom az volt, hogy lebirkózom önmagam, úgy éreztem erősebb vagyok nála és ez menni fog, de aztán hirtelen más is eszembe jutott, azaz amit a másik önmagam mondott, vagyis lehet azt akarhatta mondani, hogy önmagam elől menekülök?

A kétségbeejtő
A munkahelyemen találtam hirtelen magamat.  Minden természetesnek és normálisnak tűnt.  Volt ott egy kis villany motor ( szivattyú) megkért az egyik kollégám, hogy tisztítsam ki, mert belement a homok.  Ezt szépen meg is csináltam, majd úgy döntöttem ez a szivattyú nekem is jól jönne majd valamikor, ezért úgy döntöttem megtartom.  Még beszélgettünk róla, hogy hány voltos, mekkora a teljesítménye és hasonlók.  Aztán a főnök bejelentette, hogy nincs munka, és mindenki azt csinálhat amit akar.  Ennek mindenki örült és beszélgetni kezdtek és játszottak.  
Ezek után jöttem rá valami egészen elképesztőre. Mit keresek én itt, mikor és hogyan jöttem be dolgozni, hiszen betegállományban vagyok. Akár hogyan is törtem az agyam és gondolkodtam, nem emlékeztem rá, hogy reggel felkeltem volna, és a rutin eljárások után dolgozni mentem volna.  Ekkor oda mentem egy két kollégához, és megkérdeztem tőlük, hogy milyen évet írunk? Ők nem feleltek, azt hitték csak hülyéskedek, pedig én komoly voltam.  Aztán a főnökömet kérdeztem meg milyen nap van ma, mire ő azt felelte, hogy kedd.  Az nem lehet gondoltam magamban, hiszen kedden mentem el az orvoshoz.  Ma csak is szerda lehet, de nem volt szándékomban betegállomány mellett dolgozni menni, így itt valami nagyon nem stimmel.  Aztán odamentem ahhoz a kollégához akivel a motorról beszélgettünk, és tőle is megkérdeztem milyen évet írunk, de ő azt felelte, hogy " Mit tudom én . "
Összeraktam az egészet és már tudtam, hogy álmodok.  Meglepődve tapasztaltam, hogy mennyire képes volt átvágni önmagamat az valóság terén, ha nem lettem volna táppénzen talán sosem jöttem volna rá, hogy ez itt egy álom volt. 

Megjegyzés.  Van egy pszichológus nő aki ezt írja a tudatos álmodásról:
"Ébren álmodás közben az agyunk úgynevezett elkülönített állapotban van - nyilatkozta Ursula Voss, a Frankfurt Egyetem munkatársa - Ebben az állapotban elveszítjük a tudatos kontrollt mentális folyamataink (logikus gondolkodás, érzelmi reakciók) felett. Egyes pszichiátriai betegeknél ugyanez a folyamat játszódik le, a különbség csak az, hogy ott a beteg végig ébren van."


Szerintem téved. Az ember álmában is képes logikusan gondolkodni. Ez esetben pl ha tudtam, hogy kedden orvosnál voltam a valóságban, akkor nem lehettem kedden dolgozni, és bár igaz, hogy ez csak egy kis apróság, mégis megcáfolja a doktornőt. 

Emlékszel? Egyszer én is álmodtam azt, hogy önmagammal birkózok. Ha akkor megértettem volna, hogy mit jelent, most a te álmodat is jobban tudnánk értelmezni.

Efi írta:Emlékszel? Egyszer én is álmodtam azt, hogy önmagammal birkózok. Ha akkor megértettem volna, hogy mit jelent, most a te álmodat is jobban tudnánk értelmezni.

Hát igen, bár bizonyosan más és más felvetésben.  Mondjuk részemről ott volt az a bizonyos mondanivaló, a " menekülsz" kapcsán. Mondjuk be tudnám illeszteni jelenlegi életembe a menekülés  jellegét, mert valóban ezt teszem, de hogy jól meg tudjam fogalmazni ez miről is szól, azt sajnos megtenni még nem tudom.