2019 tudatos álmai

Ez a harc önmagammal.  Lefekvéskor általában megfigyelem, sőt félre is tolom, megpróbálok ellenállni az elmémbe zúduló mindenféle gondolatnak, amik akaratlanul érkeznek, és amik csak lefoglalják az elmémet.  Olyan ez, mint amikor mondjuk beszélgetni szeretnél valakivel, de a rádió olyan hangosan bőmből, hogy eltereli a figyelmeteket.  Szóval ezek az érkező gondolatok is én lehetek, és aki ellenáll, aki figyelni akar valami egészen másra is én vagyok. Ez egy harc önmagammal.

A különös álmok tópikómnál írtam egy álmot, elég fura, hogy azt követően ahhoz képest, mégis milyen jól alakulhattak a dolgaim. 

Tudatos irányítás: 
Egy épület folyosóján találtam magamat, ehhez foghat helyen még nem jártam, ablaktalan kicsit labirintus jellegű, termek termekbe kapcsolódtak, szóval olyan lehetett, mint valami hatalmas intézmény.  A folyosón szembe jött velem egy olajoshordóhoz hasonló tárgy, én pedig mivel az álom környezetbe érkezésem óta tudatos voltam, ezért átvettem az irányítást.  Kicsit elszórakoztam eme felém sebesen közeledő tárggyal, és megálljt, majd jobbra fordulást, majd vissza gurulást és hasonlóakat műveltem vele.  Miután tovább haladtam az intézményben emberekkel találkoztam, és elvégeztem a szokásos tesztelésemet amiből igazán kinőhetnék már, hogy ne ilyesmire pazaroljam az energiám, de szóval megfogtam az egyik nő fenekét, és vártam a hatást.  Az álom alakok nem voltak elutasítóak sem felháborodottak,  tehát az egésznek sok értelme nem volt, de ezt  a műveletet mégis megismételtem a még elkövetkező másik három tudatos álmomnál is, tehát sajnos így jártam.

Nahát, tulajdonképpen a saját popód fogdostad, nem? 
Engem az érdekelne, az nem merült fel mostanában benned, hogy "valódi" világokba , párhuzamos dimenziókba juss el álmaidban? Vagy ehhez sok energia és relaxált elme kell? 
Mert sztem-és lehet nincs igazam-ezek a te világaid.
Régebben emlékszem párra, amit biztos vagyok benne, nem te alkottál valahol mélyen az elmédben.

Igen ezek a saját világaim lehetnek, és a popók az én elmém generált csajok fenekei lehettek, de a reagálásaik azok üzenetek lehetnek, bár hogy mire, azt nem tudom.   Nos végül is tudja csuda, de míg más repülni és szárnyalni szeret, én csajok fenekét fogdosom.   Tudom éhes disznó makkal álmodik bla bla bla, de végül is tovább szeretnék lépni,  a popók nem is annyira célkitűzéseim, de jönnek ha akarom, ha nem .  

Megszokott
A metróban jártam, és jegyet szerettem volna venni, de viccelődős kedvemben voltam, ezért elhülyéskedtünk. Búcsúzásként oda löktem a nőnek, hogy de azt tudja, hogy ez egy álom és ő most csak álmodik? A nő azt felelte, hogy igen tudja, és szélesen mosolygott. Elköszöntem és elindultam a lépcső felé, majd visszafordulva láttam, hogy a pénztáros még hosszan bámul felém.

... És a pénztárosnő azóta is azon gondolkodik, hogy milyen fura álma volt...

Veszna írta:... És a pénztárosnő azóta is azon gondolkodik, hogy milyen fura álma volt...

Mosolyognék ha így lenne, de ez valószínűleg csak az én álmom volt.
Azért ez a címe, hogy megszokott, mert ez már nem az első hasonló eset, hogy álom alakok eképpen reagáljanak.

A társaság
Egy vendéglátó helyen voltam, tulajdonképpen nem csináltam mást  csak szemlélődtem és gondolkodtam.  Egy négytagú társaságot figyeltem akik egy asztalnál ültek, két nő és két férfi egymással szemben üldögéltek és beszélgettek.  Kicsit később felálltak, és elindultak a kijárat felé.  Szóval semmi különös, hanem inkább az ragadott meg, hogy mennyire élesen láttam őket, mennyire részletes volt az egész, a nők nyakán és hátán a legapróbb légmozgásra is hullámzott a rajtuk lévő vékonyka selyem , a szoknyájukon az üléstől ott volt a ránc, szóval nagyon élő volt az egész.  Mégis tudtam, hogy ez mind egy álom része, és azon gondolkodtam , hogyan csinálhatták?  Az ember egy álomba kerülve bár mivé változhat, de most mintha úgy tűnne, hogy ők a legapróbb részleteiket is magukkal hozhatták.
Megjegyzés: Persze tudom ez az én álmom volt, és valószínűleg csak illúzió, de talán mutatni akarhatott valamit ez az álom?   Lehet keresnem kéne valakit, mert magamnak képtelen lennék bebizonyítani ezeknek a dolgoknak a lehetőségét, hogy talán lehetséges a közös álmodás.

Átjáró
Nem tudom mennyire bízhatok az egyéb tapasztalatokban, ezért inkább ide írom. 
- Kell, hogy legyen itt egy átjáró mondogattam magamban, és a fal egy pontjára néztem. Sötét volt és akár nyitva volt a szemem, akár csukva a helyzeten nem változtatott.  Valami azt súgta, hogy ez így nem fog menni, de mindenképpen találnom kellene valami kiutat.  A testem  ernyedten  feküdt az ágyban,  és végre megjött az ismert ködszerű félhomályos kavalkád, ami egy bizonyos szint jelképe.  Hirtelen beugrott a gondolat, ahhoz, hogy valamire jussak, önmagamon kell átlépnem.  Ez még nem történt meg velem, de talán most valóban sikerült?  Képes lehettem átlépni a ködön?  Egy tágas teremben találtam magamat és velem szemben a falnak dőlve önmagam láthattam.  Fura módon nem én fordultam, hanem a tér fordult körülöttem, így láthattam , hogy megint csak egy másik én az egyik asztalnál éppen tevékenykedik valamivel, akkor úgy hittem, ez mintha valami kávéfőző gép lenne, aminek ugye ott abban a helyzetben egyáltalán semmi értelme.  Aztán kiderült, hogy vannak ott még páran, mind én voltam, de kicsit távolabb, nem is igazán értem, hogyan érzékelhettem.  Szóval a helyzet elég abszurdnak tűnt, már az is kiütötte a biztosítékot, hogy nem én, hanem a tér fordult körülöttem, de aztán jött egy hang a semmiből, ami akkor talán igen, de így utólag belegondolva egyáltalán nem könnyítette meg a számomra ezt az egészet, és amit ébredés után kb 2 perccel azonnal el is felejtettem, de ködösen valami mégiscsak megmaradt, és ami körül írva valahogy így szólhatott: - " Hogy megértsem, át kell tudnom lépni a helyzet abszurditásán, vagy hogy át tudjam lépni azt, ami számomra értelmetlen.

Az  álmomban lent találtam magamat az utcán, pizsama volt rajtam, és néhány emberen úgy szintén.  Olyan volt, mintha az emberek az egyik pillanatról a másikra jelentek volna meg,  így betöltötték végül is az utcát, hogy mozgásba lendülhessenek.  Álmomban tudatos voltam, és ezt a jelenséget nyugtáztam magamban, majd az embereket próbáltam megfigyelni, mintha alvajárók lettek volna, de persze tudtam minden bizonnyal valamiért az elmém így alakította, hogy legyen mivel lefoglalnom a ( figyelmemet) tudatomat.

Látás
Azt hiszem tévedhettem a látás terén amit az egyéb tapasztalataimhoz a múltkor írtam, de kezdjük a legelején és ne a közepén. 
- Szóval egy tudatos álomban találtam magamat, érdekes , hogy a legutóbbihoz hasonlóan megint egy utcán , ezúttal valamivel élethűbb alakokkal körülvevén, akik mellettem elsétáltak.  Hirtelen megfordult a fejemben, hogy mit kezdhetnék a helyzettel, odaszaladhatnék egy csinosabb nőhöz, hogy megmarkoljam a fenekét, vagy egy másikhoz akinek feltehetném a kérdést, tudja e, hogy álmodunk, vagy esetleg repüljek egyet(?) nem nem , ezeket már mind megtettem, ezeken már túl vagyok. Végül is eszembe jutott egy jó ötlet, hogy meg kellene látogatnom En-t egy régi ismerősömet.  Az utcában való sétából repülés lett, de aztán hirtelen kizuhantam a tapasztalatból.  Felébredtem és fordultam egyet az ágyban, majd hirtelen elkapott az a megszokott tapasztalat, amikor úgy látok, hogy közben csukva van a szemem.  A falat bámultam, tulajdonképpen a sarokban fekszem, így a fal kitöltötte látómezőmet.  Szeretem ezt az érzést, és bár ez az egész  megmagyarázhatatlan és ismeretlen,  mégis valahogy  időnként bele bele csöppenek ebbe.  Valami most mégsem stimmelt, ezt sem értem és nem tudom rá a magyarázatot, mert a falat bár rendkívül jól láthattam, szemlélhettem a rajta lévő mintákat is, amit eddig nem tapasztaltam, és ami a valóságban nincsen. ( Talán jövőkép) em tudom rá a magyarázatot, hiszen nem alszok , ezzel teljesen tisztában vagyok, és mégis fura ez az egész, ami megtörténhet velem.  Aztán jött az ötlet, miért ne próbálhatnám meg?  Ha tudatos álomban nem, talán ebben az állapotomban sikerülhetne eljutnom En-hez.  De mi lesz, ha eltávolodom a faltól, nem fogok e kizuhanni a tapasztalatból? Kétségeim támadtak, de úgy éreztem nincs vesztenivalóm, meg kell próbálnom, miért is ne?   Hmm átlebegtem a falon és lassan repültem a házak felett. Az irány úgy tűnik határozott volt, nem én jelöltem ki. Olyan volt, mintha az irány húzott volna maga felé, és szándékoztam, hogy akkor haladjak gyorsabban, és magasabban is repültem.  Körülöttem sötét volt, a város fényei szépen megvilágították az épületeket.  Aztán csökkenni kezdett mind a magasság, mind a sebesség, és egy kivilágított utcában találtam magamat.   Nem, nem hiszem, hogy En itt lakna, de úgy voltam vele megjegyzek amit csak lehet.  Az egyik ház oldalán megláttam egy hármast, bár hezitáltam rajta, hogy nem e harmincas, nem láttam igazán jól. nem is értem miért nem mentem a táblához közelebb, talán a kerítés miatt. Aztán odasétáltam a mellette lévő házhoz, ami dupla magas volt az előzőhöz képest, és bár ott nem láttam házszámot, egy réztábla volt a kerítésen kirögzítve.  Olvasni kezdtem de sajnos hamarosan visszatértem a helyemhez és ismét az ágyamban feküdtem.   
Ezen a látáson gondolkodom, a múltkor arra gondoltam, hogy az elmémbe berögzülhettek a lakás tartozékai és a környezet, ezért láthatom azt akkor is, ha csukva van a szemem. Ma viszon a falon ez a minta megzavart, hisz a fal egyöntetűen fehér, miért és hogyan láthattam rajta a mintákat fogalmam sincsen, pedig ezen el is gondolkodtam akkor.  Megírtam En-nek is a tapasztalatomat, kíváncsi vagyok mit fog válaszolni, bár én ez esetben nem hiszek abban, hogy őt ily módon most megközelíthettem. De ha valóban nem ő volt, akkor mi vagy ki húzhatott arra a környékre?  Ha csak álmodtam volna az egészet az is más lenne, mert akkor egyszerűbb dolga van az embernek, de így, hogy tiszta tudattal ébren bár valami másféle látással történjenek meg ezek a dolgok, ehhez most ötletem sincsen.

Egyrészt nem értem, hogy ha nappal és álmodban is folyton gyakorlatot kell csinálni, hogy tudd, hogy ébren vagy -e vagy álmodsz, akkor mitől vagy olyan biztos abban, hogy nem álmodtál. De oké, mivel én is szoktam tudni, fogadjuk el, hogy nem álmodtál. Akkor is még simán lehet illúzió az egész.

Nem tudom, talán csak abból, hogy megbeszélem magammal. Tulajdonképpen nem vagyok elveszve, szóval egy tudatos álomban tudom, hogy álmodok, néha ehhez valóban teszt kell, de többnyire a dolgok láttán rájön erre az ember.  Ha hagyományos álmom van az a nehezebb dió, mert ott nem tudom megállapítani, igaz ennek ténye nem is foglalkoztat amíg rá nem jövök valamiért.  Ha ébren vagyok arról viszont tudni szoktam, és az, hogy az ébrenléti világunk is csak egy álom, ez nem több mint egy elmélet, kivéve amikor valami hiba csúszik a matrixban és az ember valóban megtapasztalja pillanatokra, hogy az ébrenléti állapotunk sem az aminek hétköznapilag gondolnánk.  Ezek a csukott szemes tapasztalatok ezek olyasmik amikre még nem tudom a magyrázatot, és a nézelődésen kívül még nem igazán cselekedtem ebben, kívéve ez alkalommal, tudatosan elhatározva minden tettemet.

Utcai tükör
Ismét az utcán találtam magamat, és az emberek ismét jöttek mentek.  Odasétáltam egy kirakathoz, ahol egy szép nagy tükör volt az üveg mögött.  Na itt a lehetőség, hogy megnézzem magamat benne, és bár valamilyen oknál fogva eleinte csak homályosan láthattam magamat benne, de aztán kiélesedett a kép, és valóban én voltam ott, magamat láthattam a tükörben . Sajnos az álom további részére nem emlékszem, az is lehet, hogy csak ennyi volt, de így utólag azért elgondolkodtam ezen az egészen, hogy az álom során fiatalabb  korúnak tűnhettem, ami teljesen természetesnek hatott, és csak most gondoltam bele, hogy ez mennyire nem tűnt fel akkor és ott nekem.

938-as szoba. 
N-nel szerettem volna találkozni, és a keresésére indultam.  Szóval egy folyosóra kerültem, ahol egymás mellett szobák sorakoztak akár a szállodákban. Aztán odaértem a 938-as szobához, és tudtam ez N világa.  Benyitottam volna, de az ajtó zárva volt.

A kalauz
Voltaképpen volt egy pár napja egy tudatos álmom, de nem tudtam van e értelme leírnom.  
A vonaton utaztam, Áprilia a velem szemben lévő ülésen ült. Aztán jött a kalauz, és kérte a jegyeket.  Úgy döntöttem nem adom neki oda, hanem elkezdtem neki a tér görbületéről beszélni, és hogy a törvényszerűségek nem mindig úgy működnek ahogy. ( Talán hathatott rám az elmúlt napokban látott videó, ami a naprendszer közepén lévő szuper fekete lyuk tulajdonságairól szólhatott, innen jöhetett az ötlet a tér görbületéről.) A kalauz eleinte türelmesen hallgatott, aztán ismét megszólalt. A jegyeket kérem.  Erre én ismét a tér görbületére hivatkozva kérdeztem rá, hogy de hát nem érti, hogy a dolgoknak nem kell úgy működniük, ahogyan azt az elvárások alapján elképzelné az ember?  A kalauz ismét kérte a jegyeket, én pedig demonstrálva az eddig elmondottakat, a kinyújtott kezeimmel csattintottam egyet a levegőben, és a jegyek ott termettek a markomban. 
Na látja erről van szó mondtam a kalauznak, és átnyújtottam a jegyeket a számára. A kalauz megvonta a vállát és tovább ment. 
Hát ezt meg hogy csináltad?-kérdezte Áprilia, mire azt válaszoltam, hogy sehogy. A jegyek ott lapultak az ingem ujjában.

fortis írta:A kalauz
Voltaképpen volt egy pár napja egy tudatos álmom, de nem tudtam van e értelme leírnom.  
A vonaton utaztam, Áprilia a velem szemben lévő ülésen ült. Aztán jött a kalauz, és kérte a jegyeket.  Úgy döntöttem nem adom neki oda, hanem elkezdtem neki a tér görbületéről beszélni, és hogy a törvényszerűségek nem mindig úgy működnek ahogy. ( Talán hathatott rám az elmúlt napokban látott videó, ami a naprendszer közepén lévő szuper fekete lyuk tulajdonságairól szólhatott, innen jöhetett az ötlet a tér görbületéről.) A kalauz eleinte türelmesen hallgatott, aztán ismét megszólalt. A jegyeket kérem.  Erre én ismét a tér görbületére hivatkozva kérdeztem rá, hogy de hát nem érti, hogy a dolgoknak nem kell úgy működniük, ahogyan azt az elvárások alapján elképzelné az ember?  A kalauz ismét kérte a jegyeket, én pedig demonstrálva az eddig elmondottakat, a kinyújtott kezeimmel csattintottam egyet a levegőben, és a jegyek ott termettek a markomban. 
Na látja erről van szó mondtam a kalauznak, és átnyújtottam a jegyeket a számára. A kalauz megvonta a vállát és tovább ment. 
Hát ezt meg hogy csináltad?-kérdezte Áprilia, mire azt válaszoltam, hogy sehogy. A jegyek ott lapultak az ingem ujjában.

Hát ez nagyon helyes kis tip top álom! És ezt nem akartad beírni, pedig még tudatos is volt....

Hát mert csak hülyéskedtem álmomban, nem volt semmi komoly.

A jegy is csak egy trükk volt semmi több.

 tényleg kis aranyos álom volt

A repülő ember
Egy vonaton találtam magamat.  Itt még minden normálisnak tűnt, bár a táj szokatlan volt.  Gondoltam leszállok, és készültem kiugrani a mozgó vonatból, de az lelassult és megállt.  Hmm meglepett a hely, hiszen a sínek hirtelen megszakadtak, csak egy ösvény futott két töltésnek tűnő domb között tovább, és ez annyira felkeltette a kíváncsiságomat, hogy elindultam az ösvényen, hogy megtudjam merre vezet itt a világ vége felé.
Amint elindultam rajta, hirtelen szél támadt, és csak ekkor tűnt fel, hogy az egyetlen öltözék rajtam egy kisebb törülköző méretű szövet, ami a derekam köré volt csavarva, de most egy erősebb széllöket letépte rólam, és épp hogy elkaptam mielőtt a semmibe szállt volna. 
Ott álltam így anyaszült meztelenül a zászlóként rángató szövetbe kapaszkodva, és a jelenet hihetetlensége annyira megbabonázott, hogy a tudatomra ébredtem.  Ha már így alakult, akkor úgy gondoltam had ragadjon magával a szél, és az a szövetbe kapva fel is repített néhány lépés után. 
Suhantam az ösvény felett, majd az ösvény kiszélesedett, és a távolban feltűnt egy kis kertes házikó, ahogy közelebb értem láthattam, hogy egy asszony tevékenykedett éppen az udvarán. Gondoltam arra repülök, lássuk mit szól majd egy ilyen abszurd  helyzethez, és miután ott landoltam tőle pár méterre,  láthattam, hogy a tekintete rászegeződött valahová a lábam közé.  Gyorsan magam elé kaptam a rongydarabot, de hirtelen nem tudtam mit mondhatnék.  Az asszony áhítattal nézett, és úgy éreztem ezt az egészet valami égből jött tüneményként képzeli el, de mivel nem akartam belemenni semmi ehhez fogható témába, felrántottam a rongyot a levegőbe, a szél belekapott és így elrepülhettem tovább. 

 Fütyi lobog a szélben ha ha ha.

"gondoltam leszállok, készültem kiugrani a vonatból..."


Itt tartok, vajon mit tartogat még ez az álom?

OK, nem csalódtam 

A szoba
Egy szobában voltam, de ez elég érthetetlen ami ott történt, ugyanis a szoba egyik fala néha nem fal volt, hanem föntről lefelé száguldó négyzetrácsosan elrendezett kazetták sora.  Egy hirtelen ötlet és egy gyors cselekedet alkalmával, kirántottam egy fiókot a száguldó falból, és egy dobozzal tértem vissza a szoba közepére. A doboz helyén természetesen üresség tátongott, ezért meg is bántam, mert arra gondoltam, hogy ez a doboz vagy fiók, hiányozni fog onnan.  Elkezdtem olvasni a doboz tetejére írt szöveget, de sajnos  nem maradt meg, de arra viszont felfigyeltem, hogy milyen jól képes vagyok kiolvasni a sorokat, és még azok a gyakorlatok és beszélgetések, ahol azon tanakodtunk, hogy vajon mennyire képlékeny a szöveg ilyen esetekben, és megállapítottuk, hogy általában a szöveg mindig változó. Most nem ez történt, nyugodtan tudtam olvasni az írást, és ennek tényétől, tudatossá váltam. 
- Úgy gondoltam nem kell itt lennem hanem valami kellemesebb környezetben, és álmot is váltottam, de hogyan arról fogalmam sincs. Emlékeim szerint egy monitort bámultam és azon keresztül választhattam ki hová szeretnék kerülni, de a részletek nem maradtak meg sajnos. 
- A szigetek
Szóval ott álltam a tengerparton, de nem voltam egyedül, volt ott egy lány, meg egy idegen férfi,  és valamiért ellenséges volt velem és a lánnyal.  Tulajdonképpen egymásra vadásztunk, és az erdőben rohanva a lány után meg is találtam az egyik fa tövébe rejtett  íját,  a kezembe vettem , megfeszítettem, és rájöttem, hogy micsoda egy gyenge szerszám. 
Nem, ehhez nekem nincs kedvem gondoltam, nem akarok egy történet részese lenni, inkább megyek a magam feje után. 
Visszatértem a tengerpartra, és azon gondolkodtam, hogy milyen jó is lenne itt egy állandó álmodási helyszínt találni, de ez a sziget túl nagy volt ahhoz, kevésbé átlátható és a dzsungel is eléggé sűrű volt.  Lenéztem a lábaimra, mezítláb voltam, olyasféle halásznadrágban. Lábam ujjai között fű és homok türemkedett, belegyalogoltam a sekély tiszta vízbe. Nem messze láttam, hogy van még pár sziget, kisebbek is nagyobbak is, ezért úszni kezdtem egy nem távoli ócska kis vitorlás felé, ami nem volt nagyobb mint egy kenu.  Miután felkapaszkodtam a vitorlásra,  kiengedtem a vásznat, a szél egyből belekapott és elég gyorsan siklott velem.  Olyan volt ez az egész mint egy szörf, talán nem is lehetett nagyobb, csak kenu formában. Elhaladtam egy rozsdás elhagyott teherhajó mellett, megfordult a fejemben, hogy felkapaszkodom és körülnézek rajta, de aztán inkább lemondtam róla.  Elértem egy másik sziget partjaihoz, nem volt túl messze, de nem az a kicsi ideális amire gondoltam volna. Beugrottam a vízbe és úszni kezdtem, volt ott a tengerben egy gát, és egy madár vergődött mellette, úgy gondoltam elkapom.  Némi próbálkozás után sikerült is, azon filóztam úgy néz ez itt ki mint egy galamb, de amikor feltettem a gát tetejére láthattam, hogy a lábai olyanok mint a kacsának. Végül is kiúsztam a partra, ami úgy nézett ki mint egy keveset látott vagy ritkábban látogatott üdülőhely, de most valahogy mégis megörültem annak, hogy végre embereket láthatok.   Benyitottam az első utamba kerülő kis boltba, olyasféle mindenes bolt lehetett, a pénztárnál rágógumik, de láttam csokoládékat, tésztákat, meg minden félét.   Gondoltam mindent jól szemügyre veszek, és elkezdtem bámulni a képeket a falon. Szép tengerpartos képek voltak pálmafákkal, meg a szigeten lévő csendélet, és még pár egyéb alkotás.  Talán olyan lehettem mint egy marslakó, mert ki az a marha, aki egy élelmiszer boltban a képeket bámulja hosszasan a falon?  Aztán a pénztárban álldogáló középkorú nőn akadt meg a szemem, a bőre napsütött talán kreol, a kezei lábai vékonyak voltak, de a hasa hurkás, és nehezemre esett megállapítanom hol kezdődnek a hurkák, és hol végződhetnek a mellei, de tulajdonképpen normálisan nézett ki, csak nem volt az a sportos. A szája vörösre volt kirúzsozva, ez is olyan fura kinézetet kölcsönzött a számára, és éreztem, hogy feszélyezve érzi magát, ahogy tőle vagy két lépésnyire mereven bámulom. 
Aztán megtörte ezt a különös idillt, hogy valami motoszkált a hátam mögött, és éreztem mintha a zsebeimben matatna valaki. Megfordultam és egy vékonyka emberke állt a hátam mögött, valószínűleg kirabolni akarhatott.  Mondjuk ez nehézkes lett volna, mert a rajtam lógó pólón és a nadrágomon kívül semmim sem volt, de elkaptam a kezeit, a magasba emeltem, és azt kiáltottam, hogy tolvaj(!).
Az egyik boltos férfi odajött, átkutatta a zsebeit, de semmit nem talált nála, úgy hogy végül is elengedtem, és gyors iramban távozott.  A pár vevő vagy vendég akik még ott voltak megrökönyödve szemlélték az eseményeket, de aztán minden elcsendesült.  Közben konstatáltam magamban, hogy valóban semmim sincs, azaz pénzem sem, így mit keresek tulajdonképpen én itt, egy boltban?  Utolsó jelenetként a pénztáros nőre néztem, ő meg kikerekedett szemekkel figyelt, hogy miért közeledhetek hozzá ütemesen, de olyan lassan, és ráadásul még a szemeit is fogva tartom.  Végül is odaértem és a száját megcsókoltam.  A csodálkozása továbbra is fenn maradt, de ezúttal gyors léptekkel távoztam. 
Ismét a part menti utcácskában voltam ami elválasztotta a kis épületeket a tengertől, távolabb a gátig a víztükör sima volt és azúrkék, de ezt majd később írom le, miért említem fontosnak.  Szóval betértem a következő kis épületbe, és valamilyen sportszoba lehetett az mert egy férfi éppen kosarazott magában, úgy hogy tovább léptem a következő helyiségbe, ahol viszont gyerekeknek voltak olyasféle vidámparki autók,  de ellenben  gyerekek nem voltak. 
Az épület túloldalán szintén volt egy ajtó arra mentem hát, és egy strand szerű helyre jutottam.  Nos a különös a gáton belüli víztükörhöz képest az volt, hogy itt a tenger nyílt víz volt, erősen hullámzott és a színe is sötétes kék volt.  Néhány ember úszkált benne itt és ott, és magam is berohantam a hullámok közé, a víz nagyon kellemes volt.  Eszembe is jutott róla a Palatinus strand a Margit szigeten a maga hullám fürdőjével, és örültem neki nagyon, hogy még mindig tudatos vagyok.  
Megjegyzés:  Nemrég beszélgettem Ápriliával az álma kapcsán, hogy mennyire élethű volt a helyszín és minden részlet az álma kapcsán, nos ez nekem is eszembe jutott az álmom közben illetve ez a beszélgetés, hiszen itt ebben az álomban is minden annyira aprólékos és részletes volt, ahogy meg is beszéltük egymás között, mintha teli lenne élettel, és ezek az álmok valóban ilyenek, sokszor színesebbek és mélységükben aprólékosabbak mint maga a valóság.  Elgondolkodtam ezen miért lehet ez így, és arra a megállapításra jutottam, hogy valószínűleg a tudatosság  az okozója, mert a hétköznapi valóságunk figyelme oly annyira eltunyult, hogy semmire nem figyelünk fel már, minden annyira alap és magától értetődő, míg egy tudatos álomban mindenre rácsodálkozunk, és ez feldob mindent ami körülöttünk van.

Gratula! Jó sokáig fenn tudtad tartani a tudatosságot!

(A beszélgetésünkre visszatérve, ébren én is azt a tanulságot vontam le, amit a legvégén leírsz. Az itteni világunk - feltehetőleg !- azért nem elég színes számunkra, mert nem vagyunk tudatában annak, ami körülvesz minket, míg tudatos álomban minden érzékünk arra van kihegyezve, hogy fenntartsuk a tudatosságot. Feltehetőleg az itteni világban is meg lenne ez a színesség tudatosság esetén. Egy példa: amikor megtértem, egy parkban egy szempillantás alatt rá tudtam csodálkozni annak szépségére. Úgy bámultam körbe-körbe, mint aki a Holdon van.)

Igen, nem ez a szokványos sajnos.

A repülő halak. 
Lényegében a szobában voltam egy szép nagy akvárium előtt, és a halak különös viselkedését figyeltem. Az akvárium volt vagy másfél méter hosszú és ötven centi széles.  A halak kisebb ponty féleségek voltak, és a különös viselkedésük abból állt, hogy az akvárium jobb végéig végig úsztak a víz alatt, majd ott a felszínen kiugrottak a vízből és végig lebegtek a vízszint és az akvárium tetején lévő üvegtábla között.  Eleinte csak figyeltem, de aztán azon kezdtem el gondolkodni, hogy hogyan lehetséges ez?  Hogyhogy nem zuhannak vissza a vízbe és képesek legalább egy métert lebegni, mielőtt visszacsobbannának az akváriumba? Ez a különös viselkedés és a gravitáció meghazudtolása ébresztett némileg tudatomra.  A halak között volt egy amelynek még különösebb volt a viselkedése, ugyanis amikor visszacsobbant a vízbe, egyenesen nekiverődött szájával az akvárium bal oldalának.  A nejem megszólalt egy idő után valahol a háttérben, hogy ennek nem lesz jó vége, a végén még szétrepeszti az a hal az akváriumot. Megnéztem az üveglapot és valóban már szilánkosan meg volt repedezve azon a bizonyos helyen.  
Miért teszi ezt ez a hal? - gondolkodtam tovább, olyan mintha valóban direkt csinálná. Ha ez valóban így van, akkor ha elreped az akvárium és kifolyik a víz, akkor a halak mind megfulladnak. Mire jó ez az egész?  Aztán arra gondoltam, hogy talán a szabadság miatt lehet, hiszen ha elpusztul mint hal, leveti a testét, talán lélekben tovább élhet.  Hülye gondolatok tudom, de akkor ott ebben az álomban ezek jutottak az eszembe.