Egyéb különös álmok 2

Tetkó és a fura szemű nő.
Már nagyon gyorsan száguldottunk az autóval, szemben pedig szintén ugyan olyan sebességgel közeledett egy motoros, és itt az álomban fellépett egy hiba a matrixban, mert a motoros bár szemben jött mégsem haladt tovább, hanem a képet valahogy vittük magunkkal . Aztán vége lett az útnak, jött egy kereszteződés, befordultunk jobbra és leparkoltunk ott valahol.  A kocsiban csak a bátyám volt ott és én ., kiszálltunk, majd én elmentem egy munkahelyre, ahol találkoztam két nővel, egy szőkével és egy barnával. A szőke emlékeim szerint valamikor a főnököm lehetett , de most sokkal fiatalabbnak nézett ki. Tetszett nekem ez a nő, együtt mentünk vissza az autóhoz, majd elmentünk valahová.  Miután kiszálltunk és sétáltunk az utcán, a karjaimra néztem és megláttam rajtuk a tetoválásokat.  Elmeséltem nekik, hogy semmi jelentőségük nincs, az egyik egy telefon szám volt, és a többi ábra is marhaság. Eredetileg egy filccel rajzoltam fel azokat, hogy ne felejtsem el, de aztán kiderült hogy a filc egy tetoválós filc volt, amit nem lehet utána ledörzsölni a kézről, és meg is mutattam hogy hiába dörzsölöm, rajta marad. Ajánlottak valakit, hogy menjek el hozzá, ő is egy hölgy, tud valamilyen eljárást ami ugyan nem tünteti el a tetkót, de kellő képen elhalványítja. Közben a bátyám is elkezdte aktiválni magát, és udvarolni kezdett a csajoknak. A szőke engem olykor olykor átölelt az egyik karjával jelezve, hogy kedvel , ezt a jelzést én komolyan is vettem, hisz tetszett nekem nagyon a csaj. Elindultunk, én pedig megálltam előtte és a szemeibe néztem . Ekkor vettem észre , hogy a jobb oldali szeme egészen sötét barna, míg a bal oldali szeme szép világos barna színű volt.  Ezt elkönyveltem magamban , igazi ritkaság számba megy. Hamarosan oda értünk a lakásunkhoz, bátyám folyamatosan nyomatta az udvarlást.  Ez zavart engem, gyerekként is mindig ezt csinálta, hogy én csak a második lehessek. A lakásban elkezdtem írni egy levelet a szőkének, ( hmm tehát álomban lehet levelet írni ) a papír szép fehér volt, és kék színű tintával írtam . De aztán összegyűrtem a levelet , és kidobtam a kukába, mert valahogy úgy éreztem ez mégsem lesz így jó.  A lányok időközben elmentek, hogy hívnak pár embert és csapunk egy bulit a lakásban , hamarosan nyílott is az ajtó, és vagy öt hat nő kanyarodott be a szobába. Arra gondoltam mi a csudának jött ennyi nő, de aztán elhesegettem, mert közben elkezdődött a buli.

Fény és árnyék
Fény és árnyék váltotta egymást a réten a fák között. Elmondhatatlan, hogy hogyan, de az egyik én voltam , amikor egy hang azt kérdezte az árnyéktól, hogy mit csinál ? Az árnyék válaszolt azt mondván, a fénnyel játszok anya.


Kalózok
-Kalózok jelentek meg a folyón. Lehet csak én gondoltam így, minden esetre ez egy vitorlás bárka volt régi vaságyúkkal felszerelve. Szerintem ők maguk sem tudják hogy kerülhettek ide téren és időn át,  mindenesetre ellenséges vizeken járhattak mert elkezdték lőni az ágyúikkal a modern magas épületeket és hajókat amik a parton állhattak. 


Betörő
Talán már nem először járhatott itt, de valahogy be tudott jönni az ajtón. Most nem volt szerencséje mert felébredtem és rajta kaptam az előszobában . ( ez anyám lakása) Úgy tűnik nem ijedt meg a látványomtól, tovább ment a konyha felé, én meg nem tudtam megszólalni, elment a hangom.  Ekkor kiszaladtam az aktón és elkezdtem dörömbölni a szomszédok ajtaján, na ettől már megijedt a betörő és leszaladt a lépcsőházban.

Eltévedve

Tensegrityre mentem, a helyszín nem a valós környezet . Metróval érkeztem, és az épület ami több emeletes magas városi ház volt , a lépcsőfeljárótól jobbra esett.  Bementem az épületbe, a már megszokott úton , be az ajtón, fiatalok üldögéltek odabent  beszélgettek, és vissza köszöntek az érkezésemkor. Rögtön láttam, hogy valami nem stimmel, próbáltam legalább egy ismerős arcot találni, de nem sikerült. Aztán láttam, hogy ez inkább valamilyen gamer klub, úgy hogy vissza kimentem a folyosóra. Lehet eltévesztettem az emeletet (?) gondoltam, de nem tudtam lejebb, vagy följebb kellene e mennem ?  Elővettem a mobilomat, és felhívtam Ápriliát, elmondtam neki, hogy eltévedtem . Ő azt kérdezte, hogy a csudába tudtam eltévedni, mire azt feleltem, hogy hiszen tudod, hogy minden hol eltévedek. Áprilia értem jött és hamarosan találkozunk. Lementünk az utcára, hogy megmutassa , ha ott bejövök a kapun, nem lehet eltévedni . Igen ám, de ez nem az a bejárat volt amin én érkeztem, mert amikor én jöttem a metró felől a bejárat jobbra esett , így ennél a kapunál meg balra . 


A párom szelleme. 
Ez csak egy érdekes mozzanat volt. Egy lakásban voltam, és fényképeket videókat nézegettem a páromról.  Aztán ki akartam menni a konyhába, volt ott kint egy nő, gondolom valamilyen ismerősöm lehetett,  a szoba és a konyha között meg a párom feküdt a földön, egyszerűen csak ott pihent. Örültem neki, meg akartam érinteni, de nem sikerült, a kezeim áthatoltak a testén, mintha csak oda lett volna vetítve, majd a teste lassan eltűnt.

Iskolai kaland

Kíváncsiságból látogattam el ahhoz az emberhez, aki arról akart meggyőzni, hogy hipnózis útján eltolja a gyűjtőpontomat. Nem igazán hittem benne, de úgy gondoltam segítek neki. Lefeküdtem a kanapéra és ellazítottam magamat. A férfi hogy mit csinált arra nem is igazán figyeltem, de eléggé mélyen sikerült ez az ellazulás. Egy különleges állapotba kerültem, érzékeltem magam körül mindet , valahogy ki is mentünk az utcára mert bár mérhetetlenül ellazultam mozogni mégis tudtam. Szóval kikisért a férfi az utcára, amikor jött egy nő és vitatkozni kezdett a férfival, hogy ezt nem lenne szabad, és annyira nem tudja kontrollálni az eseményeket, amennyire szükség volna, ha történik valamilyen gebasz. Én néha összecsuklottam és a földre kerültem, mint aki a leg természetesebb álmát álmodja, de midig felsegítettek, és visszakísértek a férfi házába. Óvatosan megpróbáltak felébreszteni, de ez valahogy nem igazán sikerült nekik, nagyon jól el voltam ebben a mély meditatív állapotban. Aztán mégis történt valami, elveszítettem az eddigi meglévő kontrollt, és egy nagy épületben találtam magamat ami egy iskola volt, és talán 14-15 éves lehettem ebben az álomban . Az udvaron voltunk és egy kisebb olyan 3 év körüli kisfiút hintáztattam egy hozzám hasonló korú lánnyal, és a tanárt aki velünk volt arra akartam megkérni, hogy szóljon a lánynak, hogy jöjjön el velem sövényt nyírni, így kettesben maradhatunk. Ez viszont nem történt meg, mert a lány otthagyott a hintánál, így felmentem a suliba, és megkerestem a szobánkat. Valahogy nem voltam a társaság kedvence, nem igazán álltak velem szóba, lelki szemeimmel látva moziztam egyet azzal a gondolattal, ha motorral járnék be és vagányabban viselkednék, talán jobban kedvelnének az iskolában . De én nem ilyen vagyok, hanem csak kicsit más mint a többiek, ezért nem kedvelnek annyira. Kinéztem az ablakon, az épület előtt lévő füves részen volt egy kút, egy tanárnő és pár hozzám hasonló korú gyerek épp ott pancsoltak. Lementem a kúthoz én is , kezet akartam mosni, de oda jöttek a többiek is , én meg rájuk szóltam, hogy csak sorjában. Amikor odébb álltam észre vettem, hogy ketté szakad a rövid nadrágom, ami olyan volt akár egy torna nadrág, és vissza indultam az épületbe, hogy felmenjek a szobámba kicserélni ezt a nadrágot. Úgy kellett a kezeimmel össze fogni, hogy le ne essen rólam. A suli folyosóit éppen felmosták a takarítók, ebben az időben nem lett volna szabad itt tartózkodnom. Óvatosan haladtam, hogy a legkisebb feltűnést se keltsem, amikor meglátott egy fiatal nevelő , olyan húszon éves, és felelősségre vont, hogy mit keresek itt ? mutattam neki a nadrágom, hogy ketté szakadt, ő meg mondta, hogy jól van, menjek csak tovább. Sikerült elintéznem a dolgomat, de valamiért csak vissza kellett volna mennem még a szobámba, ami egy kb 6 férőhelyes szoba volt, az épület együttes egyik sarkában . Nem találtam meg a szobám, a nevelőt viszont igen, aki segítségemre sietett, de vele sem találtuk meg újra a szobát. Az az ötletem támadt, hogy menjünk le az udvarra, ahol a kút van , és onnan keressük meg a szoba ablakait, talán így jobban be lehet tájolni, hogy hol lehet a szobám.  Így is tettünk, az udvaron lent közben mellénk szegődött a nevelő barátnője, aki olyan távolkeleti szokás szerint kicsit meghajolt, én szintén meghajoltam, mire a nevelő azt mondta nem kell hajladoznom, miért csináltam? Én azt feleltem ez annyira belém rögzült , hogy természetesnek veszem a meghajlásokat. Nem értünk el a kútig, hanem a nevelő és a lány behúzódtak egy kis sufni félébe, de hamar vissza törtek, és a srác kezében kis ásvány kövek voltak.  Nem colt idő itt maradni, el kellett hagyni az iskolát, mert valakik üldözni kezdték a nevelőt, hogy megszerezzék tőle az ásványokat. Én közben találkoztam azzal a kisgyerekkel akit még a hintában hintáztattam, megfogtam a kezét, hogy vissza kísérjem az iskolába. Így elváltunk a nevelőtől és a lánytól, ők más irányba mentek, de mindent megtettem volna hogy segítsek rajtuk, de magam is gyerek voltam, nem tehettem mást.

Meteoritok
Egy épület nagy kerek udvarán voltam pár ismerősömmel . Különböző butaságokat játszottunk, amikor felnéztem az égre és megpillantottam egy labda méretű meteort, amint zuhan a föld felé, majd széttörik és elpárolog a légtérben. Aztán megláttam több meteort is zuhanni, néhány apró darab nem párolgott el, hanem becsapódott az udvaron. Egyet azonnal megtaláltam, akkora volt mint az ujjam, de nagyon forró volt, meg kellett várnom , hogy kihüljön. Végülis összesen vagy öt darabot szedtem össze, és ott tartottam a tenyeremben, miközben a tenyeremre bámultam. A kövek egyforma mintázatúak voltak, próbáltam beazonosítani milyen földi kőzetre hasonlíthatnak. 

- Később egy vendégségben voltam, ahol pár idegen mellett Áprilia is ott volt. Eleinte nem tudtam mit keresek ott, de miután  el lett döntve kinek hol lesz a fekhelye, én egy külső helyiségben feküdtem le, ahol volt egy nagy ágy. Aztán megjelent Áprilia is, és befeküdt ő is az ágyamba. Nem értettem miért jött oda, attól tartottam ebből baj lesz . Valahol a távolban tudat alatt volt már egy barátnőm, azért volt kínos a szituáció, bár Ápriliát is szerettem nagyon . 

- Később a hegyekben jártam , mert egy ismerősöm szülei el akarták adni a házukat, szép nagy udvar és a ház a telek belső végén közvetlenül az erdő szélén volt . Nagyon szép környék volt, azon gondolkodtam az erdőben lehetnek e vajon medvék , és Áprilia ide költözne e velem vajon ?

Patkányok
Egy romos vár területén voltam néhány emberrel , rabként voltunk itt tartva.  Ezzel nem is lett volna gond, hanem inkább azzal, hogy rengeteg patkány volt a területen. Kb egymillió, a talaj hömpölygött a patkányoktól. Mondjuk nem mertek a közelembe jönni, amerre mentem szétnyílt a patkány sereg, de egy idő multán már nagyon kellemetlen volt ez az egész. 

A sógor
A sógorom már nem él lassan 5 éve hunyt el . Néha szoktam vele álmodni, ez is egy ilyen fura álom volt, de a lényege nem ebben van, hanem majd meglátjátok, hogy milyen hasonlóság lépett fel, valaki más álmával. 
Szóval jött a sógor, és hozott magával egy kapu zárat, és arra kért, hogy segítsek neki megjavítani, mert így nem működik.  Ahogy nézegettem valamit reszelni kellett volna rajta, de eszközök híján nem tudtam megcsinálni. 
És akkor nézzük az ismerősöm álmát. Ő a sógoromat nem ismerte, sohasem találkozhattak, mégis tudta kiről van szó. Szóval Odament hozzá a sógorom egy kapu zárral és arra kérte, hogy javítsa meg . Az ismerősöm megpróbálta megjavítani, de az álom már nem jutott el odáig, hogy sikerülhetett e neki vagy sem .

[size=58]Áprilia a pályaudvaron[/size]
[size=58]Vasúti pályaudvaron voltam amikor megláttam , hogy Áprilia is ott áll valamilyen másik járműre várva. Elindultam felé, amikor észrevette ő is és én is, hogy a párom közeledik felénk ,egy másik irányból. Áprilia integetni kezdett a kezével arra utalva, hogy induljak meg a párom felé nyugodtan, és én így is tettem. A párom viszont irányt változtatott, és egy peronnal feljebb haladt velem párhuzamosan. Én futottam, hogy szem elől ne tévesszem őt, de aztán csak csak kikerült a látóteremből.  Közben arra lettem figyelmes, hogy milyen könnyedén és gyorsan futok minden megerőltetés nélkül, ez majdnem tudatosságra ébresztett, de nem volt szerencsém . Aztán megtorpantam, mert rájöttem, hogy túl messzire jutottam, és valószínűleg túl haladhattam a páromon. Elindultam visszafelé, hátha megtalálhatom őt, de már nem sikerült sajnos[/size]

Márta.
 Leírom , mert nem értem miért pont Márta.

- Egy kocsi hátsó ülésén ültünk , és Mártának az arcába lógott a haja.  Oda nyúltam hogy félre hajtsam a hajszálait és kértem adjon egy puszit, amit meg is tett a kedvemért.

- Nemrég érkezett a csapat, de csak hárman maradtunk abban a szobában ami talán nem is igazán szoba, mint inkább egy kis raktár lehetett, de viszont volt benne egy két ágy, ahol le lehetett pihenni. A szobának nem voltak ablakai , csak az ajtónál jött be némi fény, ettől független mégis egészen világos volt. Egy viszonylag   magas egyenes szálú  szőkésbarna hajú nő és egy férfi volt ott még rajtam kívül, úgy véltem a férfinek szimpatikus volt a nő, de talán csak baráti alapon. Magukra hagytam én is őket, és kilépve az ajtón az utcára értem, ahol közvetlenül mellettem volt az épület kapuja, ami egy nagy udvarra nézett. Bementem az udvarra, Körülnéztem, majd azzal szórakoztattam magamat, hogy kis nekilendülésből ráhasaltam a levegőre, és suhantam a talaj fölött úgy egy, vagy másfél méterrel. Aztán eszembe jutott, hogy felvegyem ezt a lebegő siklást a mobil telefonommal, hogy be tudjam bizonyítani magamnak, hogy valóban úgy történnek a dolgok, ahogyan azt tapasztalom, és érzem.  Beállítottam a telót egy az udvaron lévő padra tettem, közben észre vettem, hogy a magasban pont az udvar fölött ,( ez relatív mert annyira meghatározhatatlan volt ez a magasság, lehet nem is volt olyan magasban , ) láttam egy felhőt, ami egy helyben forgott , sötét felhő volt, benne vöröses és kékes fények villogtak, miközben a felette lévő halvány fátyol felhők egy irányban lassan mozogtak.  Jobban szemügyre vettem a felhőt, de nem is igazán értettem, és nem is tudtam mit kezdhetnék a jelenséggel, ezért vissza fordultam, és nekilendülve ismét siklani kezdtem ezúttal úgy, hogy a mobilom felvehette a jelenetet. Épp , hogy meg akartam nézni mit is vett fel, amikor megjelent Márta egy másik taggal, és azt mondta nem várnak tovább, azonnal indulunk ( az nem derült ki az álomból, hogy hová ) . Visszamentem az épület kapuján keresztül abba a raktárnak tűnő szobába, hogy szóljak a többieknek, de csak a magas szökésbarna hajú csaj volt ott, a falra erősített faléceknek támaszkodva üldögélt a földön maga elé bámulva, mintha elmélázott volna valamin, bambult bele a levegőbe.  Odasétáltam mellé, és felkapaszkodva a lécekre elé ugrottam és így olyan pozícióba kerültünk, hogy mozdulni sem tudott, eléggé intim közelségben.  A nő sikítani kezdett, hosszan hangosan sikított, én meg kiengedtem a harapó fogóból, és megkérdeztem tőle tudja e, hogy mi történt ebben a pillanatban? Kérdőn nézett rám, én meg azt feleltem, hogy a gyűjtőpontja mozdult el ezzel a manőverrel. Kicsit beszélgetni kezdtünk, arra utalt a nő, hogy ahányan vagyunk mind másképpen magyarázzuk ugyan azokat a dolgokat, mire azt feleltem nincs két egyforma helyzet, ezért minden magyarázat más és más. 
Végülis megkértem igyekezzen, mert a többiek már várnak ránk, így hamarosan kint voltunk az udvaron, ahol Mártáé a pad mellett álldogáltak. Oda sétáltunk, és amikor Márta elé értem, felkaptam a karomba, és azzal a mozdulattal lehuppantam a padra, és megcsókoltam Mártát. Ő meg csak nézett a szemembe, láttam hogy magához sem tért a szituációból, de valami olyasmi érzés jött át, hogy végülis ez a hirtelen meglepő esemény nem volt ellenére.

Egy másik jelen. 
Egy kis folyócska partján sétáltam.  Na jó, az hogy séta enyhe túlzás, mert a mocsaras part ingoványos részén eléggé oda kellett figyelnem, hogy hová is lépjek.  Aztán eljutottam végre a városba, ami leginkább Pesten a Párizsi udvarra emlékeztetett. Ott bolyongtam és nézelődtem, amikor egyszer csak eszembe ötlött, hogy ez nem a saját valóságom, hanem egy másik.  Nem , nem arra gondoltam, hogy ez egy tudatos álom volna, nem ismertem fel annak, hanem annak véltem, hogy ez egy alternatív valóság. Megálltam és elkezdtem bámulni mindent, minden apróságot, és az érzés bennem egyre csak erősödött. Volt ott nem messze egy templom, nem mentem oda, viszont egy pap jött oda hozzám, észrevehette, hogy valami nem stimmel. Nem tudom honnan az ördögből tudhatta, de azt mondta segít visszajutnom a saját valóságomba. 
- Az események álomként folytatódtak, tehát egy álomba kerültem. Ebben az álomban egy nagy parkolóban voltam egy ismerősömmel, és Ápriliának sms-t küldtem.  Talán azért tettem így, mert az álmomban ő is abban az árúházban volt ahol én, de nem reagált az üzenetemre, hanem látni véltem, amint elhajt az autójával. Végleg elment ,  gondoltam magamban, és beszálltam én is az autómba.

A másik hegyen.
Azért a másik, mert ez a Pilis helyén húzódik, csak nem úgy néz ki, hanem egészen más a domborzati elrendezése, és voltaképpen csak én szoktam erre elmászkálni, valószínűleg csak az én világomban létezik. 
Szóval pár ismerősömmel nekivágtunk a csapásnak, és egy barlang bejáratához érkeztünk. Csak ketten merészkedtünk be a barlangba, ami már már ember vájta folyosóknak tűnő járatokban futott tovább. A társam vissza ment a többiekhez, én nézelődtem odabent még egy kicsit, mikor egy lentebbi részből mocorgás hangjait hallhattam.  Nem tévedtem, egy kisebb ember csoport jött a barlang kijárata felé, elidőztek egy kicsit még odabent, mielőtt tovább indultak volna. Megláttam közöttük egy lányt, aki szorosan az egyik fal beszögellésébe húzódott, egyenesen állt mint a cövek, haja szőkés egyenes szálú csapzott volt, vékonyka elég alacsony leányzó volt, és engem figyelt. Odamentem hozzá, és bele néztem kerek szürkés árnyalatú gyöngy  szemeibe. Tetszel nekem, mondtam a lánynak , szerelmes lettem beléd.  A lány ahogy jobban megfigyeltem az arcát, kortalan éveket tükrözött, épp úgy lehetett volna a18 éves, akár csak 40, vagy ki tudja. Nem lehetett megállapítani. Arra gondoltam az ellhangzottakon majd meglepődik, de nem így történt. Mintha csak egyszerűen elfogadta volna, hogy akkor eztán mi egy pár vagyunk, Néhányan kimentek a barlangból, én meg a megmaradt szűk néhány emberrel elindultunk vissza a mélyebben húzódó járatok felé.  Voltak ott matracok a földön, és pihenőre tértünk. A lány mellém húzódott és együtt aludtunk tovább. Később amikor egy másik álomban ébredtem fel, a barátaim társaságában voltam, akikkel ide jöttünk a hegyekhez.  Eszembe jutott a lány, és elbúcsúztam tőlük, vissza mentem megkeresni a járatot, és azt a néhány embert.  Rájuk is találtam, egy színpad szerű pódium volt kialakítva, és valamilyen mozgás formát kezdtünk el csinálni. Hasonló lehetett a tensegrity egyes mozzanataihoz, de mégis egészen más.  A lány is ott volt mellettem, és más nem érdekelt, csak az, hogy megéljük ezt a pillanatot.

Sivatagi lovasok
A nap hatalmas ízzó gömbje lassan gördült lefelé a buckák fölött, a többnyire sík vidéken  akár az arany füstje , lebegett az öt száguldó lovas nyomában .Csak álltam és figyeltem , hogy tempójuk mint a szélvész, egy pillanatra sem csökken. Kedvem támadt volna csatlakozni közéjük, a nyomukba jutva  vágtázni utánuk. Lóra ültem hát ,és  próbáltam eléjük vágtázni, egy bokrokkal tarkított részen értem a nyomukba, de akkorra már már majdnem besötétedett. Mire oda jutottam lobogott egy kis tábortűz, és egy sátorponyva valahol a fejük felett kifeszítve.  A ponyva alatt volt egy kis asztal amin papirusz tekercsek voltak, odaléptem és a kezembe vettem az egyiket. A lovasok némán figyeltek, de amikor az irat legördült a kezeim között, hirtelen kistem az álmodó tedtemből, és lövedékek sokasága tépte szét ekkor ezt a testet. A jelenet megismétlődött, az asztal előtt álltam és néztem a papírusz tekercseket, az arab lovasok a földön török ülésben ültek, és mereven figyelték, mit teszek . Nem nyúltam a tekercsekhez, inkább kicsit odébb én is lepihentem a földre. Láttam a szemükben, hogy maradhatok, és mind pihenőre tértek.

Medve
Egy kis medvebocs volt a kezemben, de nem sokáig örülhettem a társaságának, mert vészjósló morgással közeledett az anya medve. Ő tulajdonképpen nem értené meg, hogy a bocsnak semmi rosszat nem akartunk, de így nem volt más választás, menekülőre kellett fogni . Nem sok hely volt ahol biztonságban lehettem volna, így bár nem szándékosan, de átestem egy dimenzió lyukon, és egy föld alatti nagy csarnokokkal és folyosókkal tűzdelt helyre jutottam. Itt sem volt sokkal jobb dolgom mint a medvével, ugyanis megjelent a járatban egy sárkány, és tüzet okádott, úgy kellett félre ugranom a falak mögé, hogy megússzam a lángot. Aztán fura alakok jöttek, óriások, gnómok, orkszerű lények, és én csak menekültem menekültem, de aztán ráakadtam egy már erejét vesztett nőre, és úgy gondoltam nem hagyom ott, megpróbáltam magammal vonszolni egy biztonságosabb helyre.

Medve a fák mögött.
Egy sűrű erdőben jártam, miután kijutottak a tisztásra. Ott egy kis szabadon lévő kovács műhelyre találtam, ami egy kis kohóból állt, egy kis vas asztalból, amin volt egy zsák, és ebbe a zsákba belenéztem . Volt benne egy fűrész, egy kalapács, még néhány más szerszám , talán fogók. A fűrész  fafűrész volt, magam sem  tudom mit is segíthetett volna rajtam, ha rámtőr a medve a fák közül, mert bár nem láthattam, éreztem a jelenlétét, tudtam hogy onnan figyel a fák árnyékába bújva. Egy kerítés húzódott a tisztás túloldalán, magas volt, a tetején szögesdróttal . Neki feszülten hát, és hamarosan már a túloldalról, bámultam az erdő sötétjét, miközben arra gondoltam , hogy a medvének talán nem is lenne akadály ez a drót, simán szétmarcingolhatná.

Ápriliás
Egy ablakban álltam, hosszan bámultam a ház előtt húzódó erdőség felé. Ez sokáig lekötötte a figyelmemet, miután elkezdett érdekelni, hogy hol is vagyok.  Ez Áprilia lakása volt,  számomra ismeretlen, egy ismeretlen helyen.  Több szoba is volt, és mind termetes, nappali jellegű. Itt valahol megszakadt az álom, és Ápriliával és a lányával sétálunk a ház bejárata felé. Belépünk a házba, mostanra már ismerős nekem maga a hely.  A nagy szobák,  bőven nyújtanak helyet.  Nem igazán értem miért vagyok itt, vendégnek  érzem magamat, azt hiszem jól van ez így.

fortis írta:Ápriliás
Nem igazán értem miért vagyok itt, vendégnek  érzem magamat, azt hiszem jól van ez így.

Szállodában voltam az erdő szélén, ahol én is vendég voltam.

Ezek szerint az álom valahol összevág. 

A csoport
Egy kis baráti társaság, egy csoport részese voltam, akikkel egy erdei hegyi ösvényen caplattunk fölfelé. Megláttunk egy sátrat, ami a sziklák közé volt ékelődve, elég védettnek tűnt így az időjárás elemeitől óvva.  Volt közöttünk egy nő, aki épp hogy hirtelen csatlakozott a csoporthoz, de folyton beszélt, mondta a magáét, örökké kérdezett, az jutott az eszembe, hogy ezzel a hozzáállással hogyan is juthatott be közénk, a csoportba?

Az álom azt sugallja hogy a csoport túl magabiztos a maga tudását illetően. Ha valóban tudod hová tartasz ott nincs helye kételynek vagy bosszúságnak. Miért zavar a nő? Miért zegzugos az út? Miért sátor van egy ház, egy otthon helyett? Nekem úgy tűnik hogy a cél nem tiszta, és talán jobb volna odafigyelni a nő vartyogásaira.

Hmm lehet igazad van Asd. Elgondolkodtató igen .

Idegenek
Hallom , hogy az ajtón kíűl valami kaparász. Valaki mintha odakint babrálna.  ( gyerek kori helyszín ) Odamegyek az ajtóhoz, és hirtelen kirántom. Az ajtóban egy fehér hajú, egy nagyon valószínűtlenül világos szemű 10 év körüli gyerek áll, és amikor rákérdeznék mit csinál, elkezd a lépcsőház felé szaladni.  Utána szaladok, de a lépcsőfordulóban egy ugyan olyan fehér hajú világos szemű gyerek áll, mintha két tojás volna a két gyerek.  Nem szaladtak el, hanem beszálltunk a liftbe, hogy lemenjünk a földszintre. A lift el kezd zuhanni, nagyon nagy sebességgel zuhanunk már, arra gondolok erőteljes lesz a becsapódás, de mielőtt leérünk, a lift elkezd lassulni és szépen megáll.  
Kimegyünk az utcára, felnőtteket sehol nem látni, csak különböző korosztályú gyerekek vannak minden felé. Ezek a gyerekek normál kinézetűek, észreveszek egy kissrácot aki karate mozdulatokat gyakorol, odamegyek hozzá, és megsimogatom a fejét, és azt mondom neki, én is karatézni szoktam. A gyerek ettől nagyon vidám lesz, látszik rajta hogy örül, tovább gyakorol, én meg elindulok a téren a többi gyerek felé.

A parton
Álmomban  Ápriliával egy folyóparton sétáltunk. A víz kellemesen langyos volt, volt aki úszott is benne. Gondoltam jó érzés lenne, de végül mégsem mentem bele

Virtuális  álom.
Álmomban egy virtuális játékot játszottam, ahol minden igazinak tűnt. Képzelj el egy számítógépes játékot ,amit úgy játszol, mintha az a valós életben lenne . Az ásóval amivel a földet ástam és maga a föld is mintha igazi volna . Időnként a tárgyak megjelennek ugyan ott, amit ha elviszem a boltba eladhatom, pénzt kapok érte, abból meg vehetek élelmet, ruhát stb. 
Aztán később egy másik álmomban felhívott egy nő a telefon társaságtól, hogy pár nappal korábban volt e tranzakcióm  valami kapcsán  ? Meg hogy cseh koronával fizetnek, ő sem érti miért, én meg mondtam akkor már az euró jobb lenne.

Még volt egy olyan álmom is, hogy egy kis fát ültettem

fortis írta:A parton
Álmomban  Ápriliával egy folyóparton sétáltunk. A víz kellemesen langyos volt, volt aki úszott is benne. Gondoltam jó érzés lenne, de végül mégsem mentem bele

Strandon voltam, amikor ezt álmodtad. Sokat voltam vízben.

Ráérezhettem valahogy

Egy  téren vagyok, csak nézelődök, lófrálok. Gyerekek sétálnak erre arra. Valami van amiért különleges vagyok, de nem tudom nem emlékszem, hogy miért. 
Azt hiszem képes vagyok dolgokat átalakítani teremteni, de ez a rész már homályos.  Egy kissrác jön oda hozzám, és a varázslatról kezd kérdezgetni.  Azt felelem neki, hogy a varázslat nem a cipőben vagy a kesztyűben , vagy egy pálcában, hanem bennünk lakozik. 
Egy buszmegállóhoz érek várom a buszt . több ember is várakozik a környéken. Megjelenik két férfi, az egyik hátizsákjában italos üvegek.  Durva alakok, csúnyán beszélnek. Az egyik gondol egyet, és a hátizsákjából elkezdi kiszórni az üres sörös üvegeket. Kettő már kihullott és szilánkosra tört a járdán. Oda megyek hozzá és megragadom a vállát. Ezt nem kellene csinálnia mondom neki. Nézze meg összetörnek az üvegek, és valakinek majd elvágja a lábát. Ott van a kuka, 10 méterre, abba dobja bele ami nem kell. A férfi mérgesen néz rám, kb egy fejjel nagyobb nálam testesebb alkatú. Látom a szemében ezt nem hagyja annyiban , ez megalázó volt a számára, hogy rá mertem szólni.  Leteszem a mellettem lévő padra a kezemben lévő kis csomagot, és beállok karate harci állásba.  Az ipse meglepődik, és meggondolja magát. Közben beérkezik egy busz, sokan le és felszállnak. A fickó otthagy és eltűnik a tömegben.  Miután elment a busz oda jönnek páran és megveregetik a vállam. Örülök, hogy örülnek neki, hogy mertem szólni , annak az embernek. Jobb kedvel sietek tovább. 
 Ápriliáékhoz vagyok hivatott, új lakásba költöztek.  Nem jártam még náluk, ezért tanácstalan vagyok, de azt tudom, hogy metróval kell közlekedni.  Erre felé az emberek valahogy mások. Valahogy felötlik bennem, hogy zsidó családok sétálnak , a lányok asszonyok helyesek, egyik másik megbámul valamiért. Végre eljutok a metróig. Lemegyek az aluljáróba, de rájövök, hogy rossz peronnál állok, át kellene jutnom a másik oldalra. Egy metró dolgozó üldögél egy asztalnál a peron környékén, és egy kisfiúnak magyaráz. Van ott egy kráter mondja az öreg, amibe ha bele dobunk valamit,  akkor az eltűnik és átkerül az univerzumba.  Ha már ott vagyok teszek fel egy kérdést. Ha az univerzumba kerül, akkor nyilván vissza kerül ide, mert ez itt maga az univerzum , nem ?  Az öreg elgondolkodik, de nem tud felelni. Bemegy valamilyen fülkébe, hogy megkérdezzen valakit, vagy megpróbál utána járni. Kicsit később visszajön, de nem felel. Nem tudja a választ. Elkezdünk egyszerű hétköznapi dolgokról beszélgetni.  Aztán átmegyek a másik peronhoz, de mielőtt jönne a metró eszembe jut, hogy nem érvényesítettem a jegyem . Vissza felmegyek a lépcsőn, a jegy automatát éppen szerelik. nem baj bele nyomom a jegyet, letépi annak felét, de valami nyomtatás csak látszik rajta, így vissza megyek a lépcsőn, és várom a metrót.

Álmomban  mozgólépcsőn utaztam aluljáróban, és amikor a felszínre jutottam lehajoltam, mert az utcán találtam egy karórát. Amikor felvettem észre vettem, hogy a mutatója ide oda mozog, és ahogy jobban elkezdtem tanulmányozni jöttem rá, hogy az nem is óra, hanem egy iránytű. Másik álmomban gorilla és ősember átmenet voltam, és fel kellett menekülni egy fára egy oroszlán elől, akit ezt megelőzően megdobtam egy vaskos fadarabbal. Harmadik álmomba megőltem egy óriást ,keresztűl döftem a kardommal , mert utamat állta.
 UI Bocsi az álmok időrendi sorrendben, fordítva voltak.

fortis írta:
 UI Bocsi az álmok időrendi sorrendben, fordítva voltak.

Álmomban egy sellővel úszkáltam , de valahogy  átérződött, hogy ez az egész valamiért nagyon nem stimmelt.

fortis írta:Álmomban egy sellővel úszkáltam , de valahogy  átérződött, hogy ez az egész valamiért nagyon nem stimmelt.

Miért nem stimmelt?
Közé van a régi sellős álmokhoz?