Szellemi fejlődés

nofertiti írta:Igen de a buktató az egészben ott van, hogy minden tanítvány az út elején és sokáig még nem lát tisztán.
...
Minden embert, akiben a szikrája fellelhető a hitethetőségnek azaz ahogy szokták mondani van gyenge pontja, ADDIG, a hitető és a kísértő megméretteti, ha tetszik ha nem.
Ha van fogás, mindig lesz, aki ki akarja azt használni.
Van pont, amikor csak abban bízhatunk, hogy tudás nélkül is kivezetnek onnan.

Igen a döntés a miénk. Egyénenként döntünk és vállaljuk a felelősséget vagy épp elhárítjuk, de a felelősség így is úgy is a miénk.

Nincs itt semmilyen buktató. Egyszerű, mint a pofon. Ne kövessen az ember olyat, akivel kapcsolatban kétségei vannak; esetleg attól való félelmében, hogy elszalasztja az "isten lábát", amit most megfoghatna.

És igen, valóban meg is kísértenek mindenkit, és ha elbukik, akkor az szükségszerű, vagyis az is rendben van.

Viszont mindemellett, minden dolognak megvan az ISTEN hez vezető változata.
Azaz egyszer eljön az ideje annak, mikor az engedelmesség gyakorlása vár ránk, ami nagyon hasonlít az elhívésre, de nem ugyanaz, mert nem ugyanabból táplálkozik, az egyik a SZENT SZELLEM által jön a másik a SÁTÁNTÓL, és nem mondanám, hogy a két szó az ismertetőjele.

Tehát van sajnos az orránál fogva vezetés és van az ISTENI vezettetés, ahol az engedelmesség önálló döntésből születik.
A megvezetésnél azonban félrevezetésből, azaz valamilyen szinten nem önálló döntésből fakad. De lehet, hogy ezt most nem jól fejezem ki.

efi írta:

nofertiti írta:Igen de a buktató az egészben ott van, hogy minden tanítvány az út elején és sokáig még nem lát tisztán.
...
Minden embert, akiben a szikrája fellelhető a hitethetőségnek azaz ahogy szokták mondani van gyenge pontja, ADDIG, a hitető és a kísértő megméretteti, ha tetszik ha nem.
Ha van fogás, mindig lesz, aki ki akarja azt használni.
Van pont, amikor csak abban bízhatunk, hogy tudás nélkül is kivezetnek onnan.

Igen a döntés a miénk. Egyénenként döntünk és vállaljuk a felelősséget vagy épp elhárítjuk, de a felelősség így is úgy is a miénk.

Nincs itt semmilyen buktató. Egyszerű, mint a pofon. Ne kövessen az ember olyat, akivel kapcsolatban kétségei vannak; esetleg attól való félelmében, hogy elszalasztja az "isten lábát", amit most megfoghatna.

És igen, valóban meg is kísértenek mindenkit, és ha elbukik, akkor az szükségszerű, vagyis az is rendben van.

én nem így értem, azokra gondoltam, akik adott pillanatban a hamisra mondják, hogy IGAZ és abban az adott időintervallumban BIZTOSAK IS BENNE.
Korántsem egyszerű, mint a pofon, mert akkor minden ember ugyanazt látná igaznak, tehát én így közelítettem meg amire azt írtam buktató van benne, attól még igen, egyszerű, mint a pofon.
Viszont ebből alakultak a vallásháborúk. Ebből adódnak a félreértések.
És ezért alakulhat ki előítélet emberekben.

Vagyis a buktatótót arra értem, hogy a felismerésében vannak buktatók.
És igen, egyébként elfogadni egymásban, hogy kinek mi a meggyőződése, elfogadni ha valaki mondjuk azért mégis felvet új dolgokat, de az ne fajuljon üldözésig tartalmaznia kéne a szándéknak a megengedést is. Persze kinek mi a határ.

na nem jól írtam, mert túlságosan behatároltam a dolgot... az üldözésnek is van tökéletlen emberi és tökéletes Isteni változata.

Nofertiti írta:nagyon hasonlít az elhívésre, de nem ugyanaz, mert nem ugyanabból táplálkozik, az egyik a SZENT SZELLEM által jön a másik a SÁTÁNTÓL

Jók azok a kétes helyzetek, amiket az élet elénk állít. Így fejlesztjük ki azt a tulajdonságunkat, hogy el tudjuk dönteni, mi honnan jön. Ez is egy érzék, egy képesség, amit nem kapunk meg csak úgy (általában), hanem nekünk kell magunkban kialakítani azt.
Hála legyen a vívódást okozó helyzeteknek! Azokon eddzük meg magunkat, mint ahogy a vasat edzik az üllőn. Az üllőnek (szituációnak) keménynek kell lennie, mert az edzés nem sikerülne. Tollpárnán nem lehet.

nofertiti írta:én nem így értem, azokra gondoltam, akik adott pillanatban a hamisra mondják, hogy IGAZ és abban az adott időintervallumban BIZTOSAK IS BENNE.

Ha biztosak, akkor pláne egyszerű, mint a pofon. Amiben biztos, azt kövesse.

Bár én azt gyanítom, halkan mindenkiben van egy kis rossz érzés, ha a hamisat követi, legfeljebb ezt elnyomja magában.
De lehet, hogy nincs igazam.

efi írta:

Nofertiti írta:nagyon hasonlít az elhívésre, de nem ugyanaz, mert nem ugyanabból táplálkozik, az egyik a SZENT SZELLEM által jön a másik a SÁTÁNTÓL

Jók azok a kétes helyzetek, amiket az élet elénk állít. Így fejlesztjük ki azt a tulajdonságunkat, hogy el tudjuk dönteni, mi honnan jön. Ez is egy érzék, egy képesség, amit nem kapunk meg csak úgy (általában), hanem nekünk kell magunkban kialakítani azt.
Hála legyen a vívódást okozó helyzeteknek! Azokon eddzük meg magunkat, mint ahogy a vasat edzik az üllőn. Az üllőnek (szituációnak) keménynek kell lennie, mert az edzés nem sikerülne. Tollpárnán nem lehet.

Tulajdonképpen, most beugrott egy hülye de fizikai példa, azért hülye, mert halálos :P.

Amikor a természetben kialakult mit ehetünk meg és mit nem. Voltak tettek és következmények de a megfigyelés a további generációnak életmentő információt adott.

igen, szituk, következmények és azokból levont tanulságok.

efi írta:

nofertiti írta:én nem így értem, azokra gondoltam, akik adott pillanatban a hamisra mondják, hogy IGAZ és abban az adott időintervallumban BIZTOSAK IS BENNE.

Ha biztosak, akkor pláne egyszerű, mint a pofon. Amiben biztos, azt kövesse.

Bár én azt gyanítom, halkan mindenkiben van egy kis rossz érzés, ha a hamisat követi, legfeljebb ezt elnyomja magában.
De lehet, hogy nincs igazam.

szerintem bizonytalanság mindenkiben van nem csak a hamissal, mivel saját magunkban is ott él a hitető és olykor-olykor ami egyértelműen tiszta lenne, azt megkérdőjelezi
nem véletlenül nem mindegy mi által hozunk döntést

hoppá nem mindenkiben, mert kivétel ez alól, aki teljesen újjászületett...

nofertiti írta:szerintem bizonytalanság mindenkiben van nem csak a hamissal

Igen.   
Ez egyben azt is jelenti, hogy mindannyiunknak feladata a biztos ítélőképesség kifejlesztése. Bár természetesen ebben mindenki máshol tart.

Hivatásomból adódóan előfordul,hogy 24 órát dolgozok.
Tegnap is így történt,8 órára értem haza,és és újra abban a furcsa állapotban vagyok,amit ilyenkor szoktam átélni.
Persze be vagyok lassulva  ,természetes...olyan érzés,mintha egy géllel teli közegben lebegnék.
Fizikailag lassú vagyok, DE az idő és az elmém mintha szétáradt volna....arról nem is beszélve,hogy szinte szörfözök a megérzésekben.
Amiért ezt leírtam az az,hogy nagyon kiváncsi vagyok arra,ki milyen tapasztalatokat él át az idővel kapcsolatban. Nagyon különbözőek vagyunk, különböző háttérforrásokkal,hitekkel...Ti vagytok számomra a világunk esszenciája gondolkodásban,ismeretanyagban.
Te mit tudsz az időről,hogy született,vagy mindig is jelen volt,van különleges tapasztalatod,mit mond az istened,tanítód, belső avatarod?
Akit megérint a téma,szóljon!  

Üdvözlettel:Vega

Vega-42 írta:Hivatásomból adódóan előfordul,hogy 24 órát dolgozok.
Tegnap is így történt,8 órára érte haza,és és újra abban a furcsa állapotban vagyok,amit ilyenkor szoktam átélni.
Persze be vagyok lassulva  ,természetes...olyan érzés,mintha egy géllel teli közegben lebegnék.
Fizikailag lassú vagyok, DE az idő és az elmém mintha szétáradt volna....arról nem is beszélve,hogy szinte szörfözök a megérzésekben.
Amiért ezt leírtam az az,hogy nagyon kiváncsi vagyok arra,ki milyen tapasztalatokat él át az idővel kapcsolatban. Nagyon különbözőek vagyunk, különböző háttérforrásokkal,hitekkel...Ti vagytok számomra a világunk esszenciája gondolkodásban,ismeretanyagban.
Te mit tudsz az időről,hogy születet,vagy mindig is jelen volt,van különleges tapasztalatod,mit mond az istened,tanítód, belső avatarod?
Akit megérint a téma,szóljon!  

Üdvözlettel:Vega

Az időt csakis azért találhatták ki, hogy legyen mihez igazodni. Mondjuk a mai kort kivéve nem volt ennek nagy jelentősége. Szerintem egy egyfajta keret, vagy inkább korlát. Hiszen törvénybe van iktatva, hogy a nap 24 órából áll. Tehát a tudatod arra korlátozodik, hogy órák teendői, napok feladatai, heti rendszer, havi beosztás, stb.stb.
Hááát, ha nagyon sokat dolgozom, akkor nemcsak lassú vagyok, gondolkodni sem tudok tisztán. Olyan mintha belül aludnék. Olyan "zombi" állapot. Akkor szoktam mondani, hogy még a gondolat is fájdalmat okoz. Tehát, a fizikai fáradtság nálam együtt jár a szellemi fáradtsággal. De mindig szerettem volna olyan lenni, hogyha kipattan a szemem, akkor frissen, üdén cikázzanak a gondolataim, ehhez képest, ha kipihenten ébredek is kell kb. 20 perc, amíg úgy érzem képes vagyok gondolkodni.

Nekem pont ilyenkor élesebb a gondolkodásom.
Illetve az elmúlt két órában volt több olyan perc is,amit úgy éltem meg,mintha napokat éltem volna át.

Az idővel kapcsolatosan én az álmokat hoznám fel , mert ott aztán nagy eltérések vannak a valós idő és az álomidő múlása között .

Vega-42 írta:Nekem pont ilyenkor élesebb a gondolkodásom.
Illetve az elmúlt két órában volt több olyan perc is,amit úgy éltem meg,mintha napokat éltem volna át.

Vasárnap aludtam utoljára , de nem érzékelek különösebben semmi különbséget még .

Michio Kaku-nak vannak ezzel kapcsolatban érdekes kísérletei.
Pl. egy toronyból leugrik egy fickó,kötél a derekán. Szeme elé egy digitális óra van erősítve, amin gyors egymás utában számok peregnek. Míg fenn áll, nem tudja kivenni a számokat.
Zuhanás közben viszont felismer párat. Mivel gyorsul a teste az idő lelassul számára.

Vega-42 írta:Nekem pont ilyenkor élesebb a gondolkodásom.
Illetve az elmúlt két órában volt több olyan perc is,amit úgy éltem meg,mintha napokat éltem volna át.

Persze, ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg az "időt". Ha fáradt vagyok, az idő múlását is lassúnak érzem. De bezzeg, ha kipihent és esetleg fontosnak értékelt dolog történik, akkor bezzeg repül. Pl. a mostani hétvége. Itthon voltak a kislányomék és a fiam is. Péntektől vasárnapig szinte csak egy szemvillanás volt az egész

Vega-42 írta:Michio Kaku-nak vannak ezzel kapcsolatban érdekes kísérletei.
Pl. egy toronyból leugrik egy fickó,kötél a derekán. Szeme elé egy digitális óra van erősítve, amin gyors egymás utában számok peregnek. Míg fenn áll, nem tudja kivenni a számokat.
Zuhanás közben viszont felismer párat. Mivel gyorsul a teste az idő lelassul számára.

Hű, erről mesélnél még?

Mayra1 írta:
Persze, ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg az "időt". Ha fáradt vagyok, az idő múlását is lassúnak érzem. De bezzeg, ha kipihent és esetleg fontosnak értékelt dolog történik, akkor bezzeg repül. Pl. a mostani hétvége. Itthon voltak a kislányomék és a fiam is. Péntektől vasárnapig szinte csak egy szemvillanás volt az egész

  
Persze ezt ismerem.....erről viszont az jut eszembe,hogy mennyire tudjuk átélni az adott pillanatot,vagy száguldunk az eseménnyel. Nekem nem mindig sikerül. Tudatosan kell figyelmeztetnem magam a "megállásra",átélésre.

Vega-42 írta:

Mayra1 írta:
Persze, ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük meg az "időt". Ha fáradt vagyok, az idő múlását is lassúnak érzem. De bezzeg, ha kipihent és esetleg fontosnak értékelt dolog történik, akkor bezzeg repül. Pl. a mostani hétvége. Itthon voltak a kislányomék és a fiam is. Péntektől vasárnapig szinte csak egy szemvillanás volt az egész

  
Persze ezt ismerem.....erről viszont az jut eszembe,hogy mennyire tudjuk átélni az adott pillanatot,vagy száguldunk az eseménnyel. Nekem nem mindig sikerül. Tudatosan kell figyelmeztetnem magam a "megállásra",átélésre.

Igen, tényleg oda kell figyelni, mert ha belelassulunk, elmegy mellettünk a pillanat. Bár, az is eszembe jutott a kicsi lányomról, hogy Ő nálunk a ciklon. Mire a kisfiam és én megmozdulunk, Ő körbefut minket 5x, agyilag is.

Mayra1 írta:
Hű, erről mesélnél még?

A kvantumfizika szerint az idő az a belső érzék, mely a pillanatnyi állapotokat a térbeli világban összeköti, így minden, amit megtapasztalunk az elménkben áll össze egésszé.
„nem választhatjuk külön a megfigyelőt – azaz saját magunkat – a világgal kapcsolatos tapasztalatainktól... A klasszikus fizikában a múlttal kapcsolatban azt feltételezik, hogy bizonyos események sorozataként létezik, de a kvantumfizika szerint a múlt – csakúgy mint a jövő – bizonytalan, és csak különböző lehetőségek, eshetőségek spektrumaként létezik.” Stephen Hawking

Vega-42 írta:

Mayra1 írta:
Hű, erről mesélnél még?

A kvantumfizika szerint az idő az a belső érzék, mely a pillanatnyi állapotokat a térbeli világban összeköti, így minden, amit megtapasztalunk az elménkben áll össze egésszé.
„nem választhatjuk külön a megfigyelőt – azaz saját magunkat – a világgal kapcsolatos tapasztalatainktól... A klasszikus fizikában a múlttal kapcsolatban azt feltételezik, hogy bizonyos események sorozataként létezik, de a kvantumfizika szerint a múlt – csakúgy mint a jövő – bizonytalan, és csak különböző lehetőségek, eshetőségek spektrumaként létezik.” Stephen Hawking

A múlt hogyan lehet bizonytalan? Nem kérdőjelezem meg az író teóriáját, de a múlt elvileg stabil pont, hiszen az adott események sorozatából állt össze a jelen (nemcsak a dönteseinkre gondolok) a jelenben megfigyelőként azt látod, hogy az egy honapja elvetett bab, termést hoz. Valójában a múltban elültetett dolgok gyümölcsét szedegetjük most.

Mayra1 írta:

A múlt hogyan lehet bizonytalan?

Szerintem a múlt is csak a belé vetett hitünk miatt létezhet. Szerintem mindig csak most van.Értem,hogy ez hülyén hangzik, és tudásom sincs az érvekhez...
  
Az idő egy hatalmas köd,aminek a belsejében közlekedek,mindig csak "itt" van.
...azt hiszem túl messzire mentem  

Mayra megkeresem neked azt a kísérletet,tv-ben láttam,Michio Kaku vezette.

Vega-42 írta:
Míg fenn áll, nem tudja kivenni a számokat.
Zuhanás közben viszont felismer párat. Mivel gyorsul a teste az idő lelassul számára.

Ha gyorsul a test, lelassul az idő?
Azt hallottam, hogy akik karambolt élnek át jeges úton (azaz megcsúszik az autójuk és karambol lesz a vége), azok mindazt "lassított felvételként" élik át. Ezek szerint ők is azért, mert felgyorsul az autó és lelassul az idő....(?)

Áprilia írta:
Ha gyorsul a test, lelassul az idő?
Azt hallottam, hogy akik karambolt élnek át jeges úton (azaz megcsúszik az autójuk és karambol lesz a vége), azok mindazt "lassított felvételként" élik át. Ezek szerint ők is azért, mert felgyorsul az autó és lelassul az idő....(?)

Valószínű. Akár az időutazás során.

Vega-42 írta:

Mayra1 írta:

A múlt hogyan lehet bizonytalan?

Szerintem a múlt is csak a belé vetett hitünk miatt létezhet. Szerintem mindig csak most van.Értem,hogy ez hülyén hangzik, és tudásom sincs az érvekhez...
  
Az idő egy hatalmas köd,aminek a belsejében közlekedek,mindig csak "itt" van.
...azt hiszem túl messzire mentem  

Mayra megkeresem neked azt a kísérletet,tv-ben láttam,Michio Kaku vezette.

Jó
Hm...csak a most van.....érdekes felvetés.

Nekem a gyorsaság és tehetetlenség - érzése jelentkezett! Nem karambol volt de, igen erősnek tűnő "csúszás".
Aztán volt egy "ugrás" is az életemben, ezt fortis ismeri - Solymár, vaútállomás előtti úton.
No az se a semmi kategória, tér "átváltozása"...hajmeresztő...simán "AZ" !

https://www.youtube.com/watch?v=R5zbLQXcEzk

Ki emlékszik erre?  

  Igen amikor a gyerek még kicsi volt emlékszem , hogy láttuk .

Vega-42 írta:https://www.youtube.com/watch?v=R5zbLQXcEzk

Ki emlékszik erre?  

Megnézem este.