Beszélgetős oldal

Blueeye írta:
Egos, vagy ego nélkülit akartál mondani, ugye?

Nem. Nem lyesmire gondoltam, hanem a lehetőségek kapcsán.  Azt gondolnám, hogy  emberként nem vagyunk még annyira tökéletesek, hogy át tudnánk érezni mondjuk az igaz szeretetet. 
De nem mondanám, hogy ehhez köze lenne az egónak, ahogyan  feltételezem, hogy gondolnád.

fortis írta:

Blueeye írta:
  Azt gondolnám, hogy  emberként nem vagyunk még annyira tökéletesek, hogy át tudnánk érezni mondjuk az igaz szeretetet. 

Pedig sokszor igen!!

Csak nézd meg a tűzoltókat, a mentősöket, a katasztrófa védelmiseket, vagy amikor egy anya meghalna a gyerekéért, vagy mint Müller Péter, aki a golyózáporban kenyeret vitt a szerelmének 1956-ban...és le is lőtték...nem is gondolta...

Annyira lehet szeretni valakit, hogy észre sem vesszük, hogy esetleg az életünket kockáztatjuk érte.

Ez a SZERETET, az EGYSÉG. Nem a testek számítanak, se nem a test élete.

Én benne vagyok, ő bennem. Ez a spirituális szeretet. Agapé.

Aki nem érezte legalább egyszer életében, az nagyon szegény ember, és tényleg nem tudja mi az.

Képzeljétek megtanultam balettozni. A piruett legalábbis már nagyon megy .
Na oké, azt hozzá kell tennem, hogy a balett bemutatót nem egy balett terember, hanem egyenesen egy körforgalomban mutattam be, méghozzá négy keréken. Még közönségem is volt, de nagyon kedvesek voltak az emberek, mert nagyon türelmesek voltak hozzám, és egyáltalán nem dudáltak .

Szerencséd volt.

Blueeye írta:Szerencséd volt.

Igen . Bocs ha néha nem azt írja amit szeretnék, a mobil hibája.

Blueeye írta:Igazából minden alszunk, akkor is, ha nem úgy érezzük. Álom állapotban élünk, ez az illúzió, a képzelődés, az álmodozás és a hazugság, de ezt Ouspensky bőven kifejti, és még a Krisnások is, és még sokan mások. És még fantáziálni is szeretünk.

Az éjszakai álom az álom az álomban. Bizony! Abból felébredünk, és tudjuk hogy álmodtunk, de most azt hisszük hogy ébren vagyunk, pedig éppen álomban vagyunk, és bizony nem ébredünk fel.

Akkor az "életünk" egy tudatos álom? Már akié?

Veszna írta:

Blueeye írta:Igazából minden alszunk, akkor is, ha nem úgy érezzük. Álom állapotban élünk, ez az illúzió, a képzelődés, az álmodozás és a hazugság, de ezt Ouspensky bőven kifejti, és még a Krisnások is, és még sokan mások. És még fantáziálni is szeretünk.

Az éjszakai álom az álom az álomban. Bizony! Abból felébredünk, és tudjuk hogy álmodtunk, de most azt hisszük hogy ébren vagyunk, pedig éppen álomban vagyunk, és bizony nem ébredünk fel.

Akkor az "életünk" egy tudatos álom? Már akié?

Szerintem még csak nem is tudatos álom az ébrenlétünk alvása sem (csak akkor lenne az, ha közben folyamatosan emlékeznénk önmagunkra, azaz tudatában lennénk magunknak, de nem vagyunk, próbáld ki, kb. 10 másodpercig fog csak sikerülni elsőre. Aztán gyakorlással ez növelhető):

"AZ ÁLMODÁS TUDATOSÍTÁSA

Gurdjieff szerint az életünk nagy részében csak álmodunk. Bár szemeink nyitva vannak, mi mégis átálmodjuk az éveket, nem élünk tudatosan, inkább csak mechanikusan. A nevéhez köthető gyakorlati módszert az álmodás tudatosítására, már a szúfi bölcsek is alkalmazták. A módszer lényege: az embernek nem kell gondolnia semmit a világról, csak gyakran kell figyelmeztetnie magát arra, hogy ő az aki létezik."

Forrás: http://www.lelekpalya.hu/cikkek/eletmod/gurdjieff-az-enneagram-atyja/

Szerintem szerepeket játszunk itt is és álmunkban is, és mindkét helyen mechanikusan. A különbség talán az is lehet, hogy az álombéli szerepeink mutatni szeretnének nekünk valamit, míg az ébrenléti szerepeink  következményekként vannak jelen és vesszük fel magunkra. 
Aztán van egy uralt szeszélynek is nevezett szerepjátszás, ami felváltja a mechanikus életünket, és lehetővé teszi, hogy tudatosan játszuk tovább azt, amit eddig mechanikusan.  A különbség a kettő között, hogy ez utóbbinál van választási lehetőségünk, míg az elöbbinél csak sodródunk az árral.

Veszna írta:

Blueeye írta:Igazából minden alszunk, akkor is, ha nem úgy érezzük. Álom állapotban élünk, ez az illúzió, a képzelődés, az álmodozás és a hazugság, de ezt Ouspensky bőven kifejti, és még a Krisnások is, és még sokan mások. És még fantáziálni is szeretünk.

Az éjszakai álom az álom az álomban. Bizony! Abból felébredünk, és tudjuk hogy álmodtunk, de most azt hisszük hogy ébren vagyunk, pedig éppen álomban vagyunk, és bizony nem ébredünk fel.

Akkor az "életünk" egy tudatos álom? Már akié?

Sajnos nem tudatos.

Áprilia írta:

Veszna írta:

Blueeye írta:Igazából minden alszunk, akkor is, ha nem úgy érezzük. Álom állapotban élünk, ez az illúzió, a képzelődés, az álmodozás és a hazugság, de ezt Ouspensky bőven kifejti, és még a Krisnások is, és még sokan mások. És még fantáziálni is szeretünk.

Az éjszakai álom az álom az álomban. Bizony! Abból felébredünk, és tudjuk hogy álmodtunk, de most azt hisszük hogy ébren vagyunk, pedig éppen álomban vagyunk, és bizony nem ébredünk fel.

Akkor az "életünk" egy tudatos álom? Már akié?

Szerintem még csak nem is tudatos álom az ébrenlétünk alvása sem (csak akkor lenne az, ha közben folyamatosan emlékeznénk önmagunkra, azaz tudatában lennénk magunknak, de nem vagyunk, próbáld ki, kb. 10 másodpercig fog csak sikerülni elsőre. Aztán gyakorlással ez növelhető):

"AZ ÁLMODÁS TUDATOSÍTÁSA

Gurdjieff szerint az életünk nagy részében csak álmodunk. Bár szemeink nyitva vannak, mi mégis átálmodjuk az éveket, nem élünk tudatosan, inkább csak mechanikusan. A nevéhez köthető gyakorlati módszert az álmodás tudatosítására, már a szúfi bölcsek is alkalmazták. A módszer lényege: az embernek nem kell gondolnia semmit a világról, csak gyakran kell figyelmeztetnie magát arra, hogy ő az aki létezik."

Forrás: http://www.lelekpalya.hu/cikkek/eletmod/gurdjieff-az-enneagram-atyja/

Azt gondolnám, hogy  jók ezek a személyes találkozások, mert a mellett, hogy kellemesek, még hasznosak is, valójában  bizonyos szempontból  mindenképpen.   Persze ezt most sajátságos oldalról nézem, mert szóval az álmodásról volna szó. 
Én szoktam veletek álmodni többször is, ugye a legutóbb pl Efivel, de szoktak néha Mayrával is, meg mikor kivel sikerül.  De azt hiszem elmondhatom, hogy a személyes találkozók ezt jobban lehetővé teszik a számomra, mert akkor nagyobb a lehetősége annak, hogy álmomban nem csak gondolatban jelenik meg az illető , hanem materializálódva is. 
Azt hiszem nyugodtan elmondhatom, hogy e tekintetben nálam Áprilia vitte el a pálmát, hiszen őt láttam eddig a leggyakrabban, vele volt a legtöbb közös tapasztalatom is.  A héten kétszer is álmodtam vele, tegnap valószínűleg az Efi ablakába beírt álma inspirálhatott. Ezt mondjuk elmesélhetem, nem volt hosszú. 
- Autóval mentünk a városban egy előadásra, és némi gondott okozott volna a parkolás, de Áprilia megoldotta.  Végül is én nem mentem be mégsem az épületbe, hanem úgy gondoltam, inkább kint maradok és vigyázok az autóra. 
Hiába mentem azonban vissza, nem találtam sehol a kocsit, és arra gondoltam talán elköthették, vagy rám törhetett valamiféle amnézia? Aztán Áprilia sem maradt bent az előadáson, úgy döntött inkább kijön hozzám, én meg elpanaszoltam neki, hogy nem találom a kocsiját. Együtt mentünk megkeresni, miközben rájöttem, hogy tulajdonképpen fogalmam sincs róla, hogy hogyan is nézhet ki az az autó, és még a színében sem voltam biztos. Ezt mindenesetre szégyelltem elmondani. 

Azt hiszem azt még hozzá tehetem, hogy lényeges az álmok tekintetében a fórumon való részvétel is, na meg az is, ha az ember láthat egymásról néhány képet, bár erre igaz ami igaz, ott lenne az a közös  erdei tisztáson lévő kép, ami akkor készült, amikor még Kata is közöttünk volt.

Törölve

Nos igen, ha nem lenne muszáj, én magam sem ülnék be az autóba ezekben a csúszós jeges latyakos  időkben. 
Ha a tegnapi álomból merítenék, és abból amit leírtál, akkor a közös pont benne, hogy az autó most bizony felejtős.

Háát ilyenre sikeredett az új aksink. Van még mit tanulni majd a víz alatti kertészkedésről, de azért ezek a növények remélhetően nőni is fognak még, Akkor kicsit más képet mutat majd remélhetően,   , de  nekünk így is tetszik azért

Jól néz ki. A háttér poszter? Hol vannak a halacskák? Milyen halaitok vannak? Csigák is lesznek?

Nekünk volt régen keltető ketrec is, egy csomó Xiphot és Guppit eladtam, vagyis elcseréltem halra és kajára.

Ez ilyen műgyantás  3D-s háttér, a szűrő mögötte van eldugva
Csak neon van benne 20 db. Néhány látszódik belőle ha jobban megnézed, bár eléggé megviselhette őket az utazási viszontagságok és az új helyre való kerülésük.  Talán holnap már élénkebbek lesznek.

Hazugság, irigység, féltékenység, erőszak, törtetés, valahol mind mind arról szólhatnak, hogy az ember érvényesülhessen mások felett.  Legyőzni másokat és betölteni pozíciókat. Tulajdonképpen akár az embert nézzük, akár az állatvilágot, e tekintetben mindig is folyamatos a harc, akár a megszerzendő nőstényért, vagy egy jó pozícióért a falkában vagy a törzsben.  Ma ugyan ez folyik egy tisztségér , akár vállalati, akár bandákba tömörült szinten.  Ki a legjobb fej a társaságban, ki a központja mindennek?  
Ha nagyban nézzük, a vallásokkal sem sokkal különb a helyzet. Melyik legyen a világ vallása, a másik az hitetlen, szóval egykutya. 
Én nem hiszek abban, hogy ez itt a pokol lenne, vagy a gonoszság színhelye, mert jelen van a jóság is, de nem tudom ti hogy vagytok vele, a fentebbi dolgok valahogy mégis csak elterjedtebbek.  Elképzelhető, hogy ez ösztönös lehet állatban emberben? A fajfenntartás, vagy az egyén életben maradása nevelte erre az embert? 
Szóval volna véleményetek?

fortis írta:Hazugság, irigység, féltékenység, erőszak, törtetés, valahol mind mind arról szólhatnak, hogy az ember érvényesülhessen mások felett.  Legyőzni másokat és betölteni pozíciókat. Tulajdonképpen akár az embert nézzük, akár az állatvilágot, e tekintetben mindig is folyamatos a harc, akár a megszerzendő nőstényért, vagy egy jó pozícióért a falkában vagy a törzsben.  Ma ugyan ez folyik egy tisztségér , akár vállalati, akár bandákba tömörült szinten.  Ki a legjobb fej a társaságban, ki a központja mindennek?  
Ha nagyban nézzük, a vallásokkal sem sokkal különb a helyzet. Melyik legyen a világ vallása, a másik az hitetlen, szóval egykutya. 
Én nem hiszek abban, hogy ez itt a pokol lenne, vagy a gonoszság színhelye, mert jelen van a jóság is, de nem tudom ti hogy vagytok vele, a fentebbi dolgok valahogy mégis csak elterjedtebbek.  Elképzelhető, hogy ez ösztönös lehet állatban emberben? A fajfenntartás, vagy az egyén életben maradása nevelte erre az embert? 
Szóval volna véleményetek?

Igen, ez az ösztönállat az emberben. És egyre több a pszichopata is. Mindenhol, és a családokban is.

Vállalati pszichopata.  


http://www.mipszi.hu/cikk/160615-vallalati-pszichopatak


http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20150603_Es_azt_tudta_hogy_a_vezetok_4_szazaleka_p


Persze nem mindenki az, de vannak bőven. Nyitott szemmel kell járni. Fő a józan bizalom!

Blueeye írta:Vállalati pszichopata.  


http://www.mipszi.hu/cikk/160615-vallalati-pszichopatak


http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20150603_Es_azt_tudta_hogy_a_vezetok_4_szazaleka_p


Persze nem mindenki az, de vannak bőven. Nyitott szemmel kell járni. Fő a józan bizalom!

  Jók a cikkek Blueeye.
Volna itt egy érdekes dolog.  ma kimentettem magamnak egy idézetet és lám most egészen elmondható, hogy jól illeszkedik a cikkekben hozott példákhoz. 
Idéznék abból az oldalból amit hoztál:
" 

Ki vagy az álarc mögött? A hamis szelf

A hamis szelf nem valódi arcunk, sokkal inkább egy álarc vagy pajzs, mely az egyén valós énjét védi. Eközben az álarc mögött lévő személy érzi, hogy érzéseiben, életvezetésében, annak eldöntésében, ki is ő valójában, nem tud valódi lenni… A hamis szelf, mint „védőálarc” elengedése sokszor nagyon nehéz feladat. Hosszú folyamat, melyben az első és alapvető lépés annak kialakítása, hogy az egyén legalább egy fontos kapcsolatában szeretve és érzelmi biztonságban érezhesse magát. Szükséges az is, hogy nyitott legyen saját belső élményei, érzései megfigyelésére, beazonosítására, azaz egyfajta befelé figyelésre, ami sokak számára nem könnyű feladat "

- És lám, amit én mentettem ki ma délelőtt magamnak:
" Az ember lényegében az, amit rejteget."
Ugye milyen érdekes? 
Amúgy szerintem a nick képeink is igen sokat mondóak, véleményem szerint nem lehetnek véletlenek a választásaink ezzel kapcsolatosan. 

Blueeye írta:

fortis írta:Hazugság, irigység, féltékenység, erőszak, törtetés, valahol mind mind arról szólhatnak, hogy az ember érvényesülhessen mások felett.  Legyőzni másokat és betölteni pozíciókat. Tulajdonképpen akár az embert nézzük, akár az állatvilágot, e tekintetben mindig is folyamatos a harc, akár a megszerzendő nőstényért, vagy egy jó pozícióért a falkában vagy a törzsben.  Ma ugyan ez folyik egy tisztségér , akár vállalati, akár bandákba tömörült szinten.  Ki a legjobb fej a társaságban, ki a központja mindennek?  
Ha nagyban nézzük, a vallásokkal sem sokkal különb a helyzet. Melyik legyen a világ vallása, a másik az hitetlen, szóval egykutya. 
Én nem hiszek abban, hogy ez itt a pokol lenne, vagy a gonoszság színhelye, mert jelen van a jóság is, de nem tudom ti hogy vagytok vele, a fentebbi dolgok valahogy mégis csak elterjedtebbek.  Elképzelhető, hogy ez ösztönös lehet állatban emberben? A fajfenntartás, vagy az egyén életben maradása nevelte erre az embert? 
Szóval volna véleményetek?

Igen, ez az ösztönállat az emberben. És egyre több a pszichopata is. Mindenhol, és a családokban is.

Milyen érdekes , reggel a rádióban II János Pál pápától ugyan ezeket a gondolatokat idézték a " Ne féljetek! " c monológjából.

fortis írta:

Blueeye írta:Vállalati pszichopata.  


http://www.mipszi.hu/cikk/160615-vallalati-pszichopatak


http://hvg.hu/vallalat_vezeto/20150603_Es_azt_tudta_hogy_a_vezetok_4_szazaleka_p


Persze nem mindenki az, de vannak bőven. Nyitott szemmel kell járni. Fő a józan bizalom!

  Jók a cikkek Blueeye.
Volna itt egy érdekes dolog.  ma kimentettem magamnak egy idézetet és lám most egészen elmondható, hogy jól illeszkedik a cikkekben hozott példákhoz. 
Idéznék abból az oldalból amit hoztál:
" 

Ki vagy az álarc mögött? A hamis szelf

A hamis szelf nem valódi arcunk, sokkal inkább egy álarc vagy pajzs, mely az egyén valós énjét védi. Eközben az álarc mögött lévő személy érzi, hogy érzéseiben, életvezetésében, annak eldöntésében, ki is ő valójában, nem tud valódi lenni… A hamis szelf, mint „védőálarc” elengedése sokszor nagyon nehéz feladat. Hosszú folyamat, melyben az első és alapvető lépés annak kialakítása, hogy az egyén legalább egy fontos kapcsolatában szeretve és érzelmi biztonságban érezhesse magát. Szükséges az is, hogy nyitott legyen saját belső élményei, érzései megfigyelésére, beazonosítására, azaz egyfajta befelé figyelésre, ami sokak számára nem könnyű feladat "

- És lám, amit én mentettem ki ma délelőtt magamnak:
" Az ember lényegében az, amit rejteget."
Ugye milyen érdekes? 
Amúgy szerintem a nick képeink is igen sokat mondóak, véleményem szerint nem lehetnek véletlenek a választásaink ezzel kapcsolatosan. 

Először is, ha sok az álarc, azért is nehéz levenni, mert a többieknek mást mutattunk, mint ami van. Nem olyannak ismertek meg amilyenek vagyunk, hanem megfelelünk valami mások általi elvásárnak. Vagyis púderezzük magunkat.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy szinte mindenki hazudik magának is, másoknak is. Pedig nincs jobb, mint őszintén élni.

" Az ember lényegében az, amit rejteget."

Ezzel egyetértek, van egy hasonló idézet is.

"Az vagy amit eltitkolsz magadban."

Erre azt mondanám, nem csak az, hanem az is! Is-is, ez sokkal jobb megfogalmazás.

Mert ilyenek is vagyunk, meg olyanok is, stb.

Érdekes, hogy amióta spirituális dolgokkal foglalkozok, csökkentek az emberi kapcsolataim. Vannak egyes családtagjaim, akik hülyének tartanak. Pl. a saját tesóm nem tudja ezt elviselni. Tudod, benne meg a feleségében semmi rossz nincs, csak másokban. Mindenki hülye csak ők nem. 

Blueeye írta:Érdekes, hogy amióta spirituális dolgokkal foglalkozok, csökkentek az emberi kapcsolataim. Vannak egyes családtagjaim, akik hülyének tartanak. Pl. a saját tesóm nem tudja ezt elviselni. Tudod, benne meg a feleségében semmi rossz nincs, csak másokban. Mindenki hülye csak ők nem. 

Ez jellemző lehet szerintem. Nálunk is így van. 
A spirituális dolgokkal nem tudnám megmondani, hogy mikor kezdhettem el foglalkozni, mert ugye már gyerekként is tündéreket meg manókat kerestem minden felé. Ellenben azt elmondhatom, hogy most már nem csak úgy érzem, hanem tudom is, hogy valahol elveszek a világ felé. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok teljes figyelemmel a jelenben, ahogy kéne. Ez pedig bizonytalanná tesz a világ felé.

Nálam fordítva van. Én régen voltam szórakozottabb, pl. mentem az utcán, és valaki rákékérdezett, hogy hova megyek, és nem tudtam. Ma már ilyen nem fordul elő. Sokkal összeszedettebben állok a világban, és sztem a spirituális gyakorlatoknak köszoiönhetően.

Azt hiszem én is összeszedettebb lettem, többet észnél vagyok, de mehetne még jobban az értelem javára. Régen szinte mindig érzelemből döntöttem, az nagyon rossz volt. Nehéz is kijönni belőle.

Sokkal hamarabb észreveszek fontos dolgokat mint mások, sokkal  hamarabb ráézek bizonyos dolgokra.

Éppen van a családban egy szitu, kisebb betegségek is, ez a rokonom nem akarja látni a saját dolgait, és már egyre több eü. problémája van, és azt mondja nem stresszes. Tele van a lelke sérelmekkel, ez előbb-utóbb megnyilvánul testi szinten, ebben az esetben is így történt.

Nem mintha nekem nem lett volna problémám ezekkel, de nagyon igyekszem szembenézni önmagammal, és ha problémám van, arra megoldást találni. De én legalább keresem a dolgok okát, és nem dugom a fejemet a homokba.

Persze van amikor hiába keresem a választ valamire, mert még nem tartok hogy meglássam a megoldást. Van hogy nagyon kézenfekvő a válasz, és nem látom meg.

Pedig mindenre van megoldás, csak ahhoz feljebb kellene lépni, ami nem mindig megy sajnos...Én nem vagyok érett rá. 

fortis írta:

Blueeye írta:Érdekes, hogy amióta spirituális dolgokkal foglalkozok, csökkentek az emberi kapcsolataim. Vannak egyes családtagjaim, akik hülyének tartanak. Pl. a saját tesóm nem tudja ezt elviselni. Tudod, benne meg a feleségében semmi rossz nincs, csak másokban. Mindenki hülye csak ők nem. 

Ez jellemző lehet szerintem. Nálunk is így van. 
A spirituális dolgokkal nem tudnám megmondani, hogy mikor kezdhettem el foglalkozni, mert ugye már gyerekként is tündéreket meg manókat kerestem minden felé. Ellenben azt elmondhatom, hogy most már nem csak úgy érzem, hanem tudom is, hogy valahol elveszek a világ felé. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok teljes figyelemmel a jelenben, ahogy kéne. Ez pedig bizonytalanná tesz a világ felé.

Pl. a vastag betűs miben nyilvánul meg? Már ha publikus.

Esetleg beleveszel sokszor a magad világába és nem veszed észre?
 ( ezt is ismerem )

efi írta:Nálam fordítva van. Én régen voltam szórakozottabb, pl. mentem az utcán, és valaki rákékérdezett, hogy hova megyek, és nem tudtam. Ma már ilyen nem fordul elő. Sokkal összeszedettebben állok a világban, és sztem a spirituális gyakorlatoknak köszoiönhetően.

Nálam ez nem szórakozottság Efikém, hanem egyszerűen mondva inkább csak nem érint meg annyira ez a világ. Kicsit érdektelen vagyok irányába.  Ez azért nem jó, mert így, hogy J-vel együtt vagyok ő pótolja nálam ezt a hiányt, de ha egyedül maradok, akkor nem tudom mit kezdhetnék magammal. 
lehet az ilyesmikre mondanák azt, hogy depis, de én nem érzem, hogy az volna.

Blueeye írta:

fortis írta:

Blueeye írta:Érdekes, hogy amióta spirituális dolgokkal foglalkozok, csökkentek az emberi kapcsolataim. Vannak egyes családtagjaim, akik hülyének tartanak. Pl. a saját tesóm nem tudja ezt elviselni. Tudod, benne meg a feleségében semmi rossz nincs, csak másokban. Mindenki hülye csak ők nem. 

Ez jellemző lehet szerintem. Nálunk is így van. 
A spirituális dolgokkal nem tudnám megmondani, hogy mikor kezdhettem el foglalkozni, mert ugye már gyerekként is tündéreket meg manókat kerestem minden felé. Ellenben azt elmondhatom, hogy most már nem csak úgy érzem, hanem tudom is, hogy valahol elveszek a világ felé. Ez azt jelenti, hogy nem vagyok teljes figyelemmel a jelenben, ahogy kéne. Ez pedig bizonytalanná tesz a világ felé.

Pl. a vastag betűs miben nyilvánul meg? Már ha publikus.

Esetleg beleveszel sokszor a magad világába és nem veszed észre?
 ( ezt is ismerem )

Kifelé érdektelenség. Talán ezzel ki lehet fejezni, nem tudom. 
Befelé minden sokkal érdekesebb és izgalmas.