Ami a fejben jár vagy másutt

Khümm, a barátok arra vannak, hogy cserben hagyjanak minket.
A házastársak is cserben hagynak, sokszor sok esetben...
-
Az élet elárultatott, ki van fosztva sőt, legálissá van téve a fosztogatói státusz...
54 éves voltam 12-én és nem sokkal előtte jutottam döntésre; mindent leteszek > pénzt paripát hatalmat.
Leülök és várok egy "kicsit" csak, csak arra amire "kell"...
-
Te és én nem vagyunk barátok és nem is vágyok rá.
Ennek ellenére, szemedbe nézek és azt mondom; van kedved?
Gyere ülj mellém!
Nem fontos beszélgetni, semmit sem fontos tennünk - egyszerűen - ülj velem! - Itt....aztán megtudjuk, merre tovább... 

...nekem kicsit felkelt már a nap, első sugárai...még nem találtak árnyékot.
Neked se fog... 

A túl sok információ, (külvilág), vagy nem megfelelő, vagy fel nem dolgozott információ az oka a kiégés érzésnek. Egyensúlytalanság. A kutyasétáltatás például jó gyógymód erre.

Változó kinek ez kinek az ki mint nevezi és egyáltalán kiégés - e ?
 Elégés inkább vagy elégetése, hamuvá tétele a szutyoknak.
Maga a föld gyomra is kidob időnként magából izzást amely hűltében hamuvá lesz!
-
Nekem nem veszteség a múlt, sokkal inkább a jelen tehetetlenségei károsítanak...
erre   tudsz valami pirulát?

Elek írta:Változó kinek ez kinek az ki mint nevezi és egyáltalán kiégés - e ?
 Elégés inkább vagy elégetése, hamuvá tétele a szutyoknak.
Maga a föld gyomra is kidob időnként magából izzást amely hűltében hamuvá lesz!
-
Nekem nem veszteség a múlt, sokkal inkább a jelen tehetetlenségei károsítanak...
erre   tudsz valami pirulát?

A distresszre ( ártó stressz) reagál tehetetlenség érzéssel az ember, a tehetlenség pedig dühöt szül. Sokszor abból is van bajunk, ha valamit rosszul csináltunk, vagy nem csináltuk meg, elmulasztottunk megtenni valamit, aminek a következményei ott vannak, de azzal már nem tudunk mit kezdeni.

Ez azt jelenti, hogy bizonyos helyzetekben nincsenek eszközeink a megoldásra, nem tudjuk mit, hogy kellene csinálni, hogy megoldódjon, rendeződjön egy helyzet, állapot. így csak az indulatosság, és düh marad, ami nagyon kártékony.

Ha megtaláljuk az eszközt, a probléma orvosolható. Ha nem, akkor vagy el kell fogadni, hogy a nemtudás miatt még szenvednünk kell, vagy az idő elhozza a megoldást.

Ha az ember kéri Istent, és hisz is benne, bizonyára jön valami segítség, hogy kikerüljön az ember a szorult helyzetből.
Ezen kívül ha súlyos egy helyzet, szakembertől kell segítséget kérni, főleg ha találni olyant aki Isten szolgája.

Mi van ha az általad említettek mind fennállnak?
Azaz időtlenné válik és így megoldatlanná?
Az élet megy, s a feltételezett néhány perces megelégítés a "végén"  nem kárpótolja az elvesztegetettet!
Hiszen, más a súlyponti kérdés egy szakasz elején közepén valamint végső stádiumában.
Tehát, az akarom mondani bizony nem egy ember hunyja le szemét reményt vesztetten.
Ez volna a kiégés?
-
Nézetem szerint ebben az esetben egy külső és elháríthatatlan ok folytán válik hamuvá. Nem kiég csak vagy csupán elég, elfogy, hasonlóan a lámpás olajához....
-
Vallom; azonnal meg kell ragadni a "ragadhatót", s aki erre képtelen? Bizonyosan volna a környezetében aki "megmozdítsa".
Egy "lebénúltat" nem csikarhatjuk rá egy kiadós versenyfutásra pld ultramaratonra...  
Tenni illik érte, kell, kötelező, bűn ha, elmulasztják, ...>( joggal megtorolható....AMI az un. szemet szemért elv kérdése. - ez az izraelita törvényrendszerben még csak nem is vallási kérdés de, sima "polgári" eljárás. ...mondhatnám ha, a 6.-oson rálépsz valaki lábára > bocsánatot kérsz. - természetéből adódóan adja magát a bocsánatkérés...

efi írta:Innen messziről nézve nem tudok ötletet mondani, miért teremtetted a túl sok munkát magadnak. Sok minden oka lehet, és nem ismerlek eléggé ahhoz, hogy legyen róla gondolatom. Amiket írsz, azok - nekem - túlságosan kézenfekvő válaszok. Túl könnyen adódnak.
Persze attól még igazak is lehetnek. Szóval nem tudom.
Arra gondolok, hogy nem látod még elég jól magadat, vagy a helyzetedet, vagy a tanulnivalódat. Általában az ember nem látja meg, amit meg kellene látnia. Jellemzően csak utólag.

Igen, ha nem látok ki a sok munka alól...

De azért mindig vannak segítők. Csak tudjunk segítséget kérni és bízni abban, hogy van kiút, mégha nem is látunk.

Sikerült is azért valami...
Most már átszerveztem a beosztásom. Odafigyelek, hogy ne essek túlzásba, és meg tudjam osztani a munkát.
Egyenlőre úgy néz ki megy.

Néha az ember addig akar nyújtózkodni, ameddig győzi átvarrni a takaróját, még egy kis toldalék és még egy kicsi, hogy minél tovább tudjon nyújtózni.
De körbenézni is érdemes, hogy hova jutottunk. Mennyit ér, mit áldozunk érte és valódi szeretetteljes időtöltés az vagy csak valami pótszer.
Nem mondom, hogy mostani állapotomban, mint ember szó szerint vehetném a szeretetteljest, és minden lebecsülés nélkül írom, hanem úgy értem, hogy inkább igyekezet, hisz azért bőven gyarló is vagyok még.

Semmi szontyolodás most, csak egy csipet kimondás. Látni a fényt.
Lássuk!

Tegnap megnéztem a final fantasy filmet, amit már háromszor véletlenül odakapcsolva láttam a tv-ben, egyszer ugyan videón is de akkor elaludtam, most raktam össze a részleteket, először az elejét láttam, múltkor a végére kapcsoltam oda, most a közepére, de már nem emlékeztem a végére.
Nagyon jó kis történet.

Az egész helyszín megint olyan nagyon ismerős érzést keltett bennem. Már nem igazán tudom, hogy ez a gyermekkorban nézett mesékből vagy azelőttről ered. De már nem is fontos szerintem. Csak ismerős.

Mondjuk azt nem tudom, hogy hanyadik részt láttam, ha van belőle több is, az alcímből következtetek erre, de azt tudom, hogy minden alkalommal ugyanazt néztem.

No kicsit utánakerestem.

A harc szelleme.

Emlékeztem az elejéről, hogy valami ilyesmi a címe, de nem akaródzott beugrani. Milyen találó...
Így utólag már.

hmmm... ezen elmélázok egy kicsit még.

És ez is a harc szelleme kicsit másként



https://www.youtube.com/watch?v=K2fopLlxg6k

hát igen

nofertiti írta:No kicsit utánakerestem.

A harc szelleme.

Emlékeztem az elejéről, hogy valami ilyesmi a címe, de nem akaródzott beugrani. Milyen találó...
Így utólag már.

hmmm... ezen elmélázok egy kicsit még.

A biblia jutott eszembe, hogy ott is szerepel meg sok tanításban a harc szelleme de valahogy nem tudom megfogalmazni, ami bennem van ezzel kapcsolatban most.

Így hát nem is folytatom.

A jelenben élni, minden pillanatban, na jó ne rohanjunk előre, mondjuk mintha minden este meghalnánk és reggel újra születnénk és mindenki akivel találkozunk arra úgy tekintenénk, mintha akkor látnánk először.

Mindannyian kibillentünk a jelenlétből. Ja mindannyian. "De sose hagyjon el bennünket a remény" ...

Azt hiszem a jelenben lenni az tulajdonképpen az észlelés kiterjedésének fogalmát meríti magában .
Tehát a jelenben lenni , nem a mával való foglalatosság , hanem magának a mának azon belül annak pillanatainak az észlelését jelentheti .
Erre pillanatnyilag még nagyon kevesen képesek .

A SztSz-be történő belemerülés misztériuma ami nem az, valójában az általad elmondottak, összesítve.
Igen.
Nagyon találékonyan mondtad és tömören.
Exponens minden, a mindenekben!
EZ SZABADSÁG-ot jelent- hetne nekünk embereknek!

JÉZUS ÉRVÉNYÉT!
Jogosságot az élethez, tartalmat, kiteljesedést, boldogságot + effélék + affélék...

hümmmm........prevenció kell = Evangélium!

AZ EVANGÉLIUM = CSODA!

A Szeretet az AGAPE fegyverzete - ÖNÖN MAGA!

-
fortis ma - "adtál" - és én ezt köszönöm!

Elek írta:fortis ma - "adtál" - és én ezt köszönöm!

Igen-igen! Hasonlóképpen.

A Békés harcos útja : 30-perctől a 35-dik percig

https://www.youtube.com/watch?v=nrwOCVSdUIM

A filmet már rég meg akartam nézni és a könyvről is hallottam már. Elég hatásos jelenetek voltak, különösen az tetszett, mikor a tanítója emlékeztette rá, hogy mennyire tompán él, hogy mennyi minden történik körülötte, miközben észre sem veszi.

Etoile-sama írta:A filmet már rég meg akartam nézni és a könyvről is hallottam már. Elég hatásos jelenetek voltak, különösen az tetszett, mikor a tanítója emlékeztette rá, hogy mennyire tompán él, hogy mennyi minden történik körülötte, miközben észre sem veszi.

Igen pont erről van szó . a 30- perc környéke .

fortis írta:Azt hiszem a jelenben lenni az tulajdonképpen az észlelés kiterjedésének fogalmát meríti magában .
Tehát a jelenben lenni , nem a mával való foglalatosság , hanem magának a mának azon belül annak pillanatainak  az észlelését jelentheti .
Erre pillanatnyilag még nagyon kevesen  képesek .

igen, teljesebb, ahogy te fogalmaztál, ugyanezen módon észlelni mindent tehát pl egy másik embert vagy saját magunkat, ezt fogalmaztam úgy, hogy:

mondjuk mintha minden este meghalnánk és reggel újra születnénk és mindenki akivel találkozunk arra úgy tekintenénk, mintha akkor látnánk először.

.

 

id; igen, teljesebb, ahogy te fogalmaztál, ugyanezen módon észlelni mindent tehát pl egy másik embert vagy saját magunkat, ezt fogalmaztam úgy, hogy:
Idézet :mondjuk mintha minden este meghalnánk és reggel újra születnénk és mindenki akivel találkozunk arra úgy tekintenénk, mintha akkor látnánk először. idézetek vége.
Én nem szoktam túl sokat nézelődni "filmekben" de, most ennek kapcsán az jött át....>

IGEN!
"Tisztán" látni minden embert minden nap!
Ez az ujjá születés és Erő!
Mi az "erő"?
-
Szerintem - nézetemből szólva, kifejezhetetlen nagy nagy "tisztelet"!
Nem lealacsonyító és nem egy bátortalan, meghunyászkodás! Még csak melldöngető sem!
-
Tisztelet!
Amit jó kimondani, és tartást ad!
-
Amint a lámpás fénye és árnyéka is, úgy vetül az mindenkire. 

A FÉNY "RÁHULL" - KÖZEGÉRE!
-
Csodálatos...

Szeretem az ilyen ismeretterjesztő filmeket én is .  

Ti! Tényleg úgy "szerettek"! - Ahogy - vagyok itt - nektek......jól mellé dumálok a lényegnek és ráadásúl jó sajátságosan...- gondolom mekkorákat nevettek!
-
" A nevetés hízlal", s így segítek a kórosan soványokon........... 

Elek írta:Ti! Tényleg úgy "szerettek"! - Ahogy - vagyok itt - nektek......jól mellé dumálok a lényegnek és ráadásúl jó sajátságosan...- gondolom mekkorákat nevettek!
-
" A nevetés hízlal", s így segítek a kórosan soványokon........... 

Ez így van Elek , na meg az is , hogy meghallgatunk .

Hallani, meghallgatni - igazi, eredeti földi cselekmény!
Vegyünk egy kismadarat.
Az egész állatka, dallam és meghallgatás. Kezdi a párjával és végzi az emberrel...
Az ember?
"Viasztermelő"!
Két kézzel tömiszköli - füleibe - a hallásgátlót.... 

Elek írta:Hallani, meghallgatni - igazi, eredeti földi cselekmény!
Vegyünk egy kismadarat.
Az egész álkata, dallam és meghallgatás. Kezdi a párjával és végzi az emberrel...
Az ember?
"Viasztermelő"!
Két kézzel tömiszköli - füleibe - a hallásgátlót.... 

Nem baj, minden tömöszkölés ellenére Jézus Krisztus a legnagyobb viaszoldó vagy viaszonáthatoló a világmindenségben, áthatol bármin a szava és betalál, ahova kell az ellenállás csak időszerű...