Ki vagyok én? (önismeret)

efi írta:

Etoile írta:ez logikai alapokon nyugvó, tehát tisztán szellemi szinten létező

A szellemi nem a logikust jelenti, hanem az isteni szférához tartozót, az én szóhasználatomban, és azt hiszem, a Hamvaséban is, bár ebben most hirtelenjében nem vagyok biztos.

Az én szóhasználatomban:

szellem=intellektus, tudat

lélek=isteni szikra, tudat nélküli energiahalmaz

test=hús és vér

Nekem ez jött ki , de szerintem nem egészen ilyen vagyok , néha a másik oldalt választottam volna , de az érzéseimre hallgattam , hogy amit választok az talán jellemzőbb lehetett rám .
http://www.ipersonic.eu/hu/9.html

Efi rád valóban jellemző lehet amit írtak , kiegészíthetnénk azzal is az elemzést , hogy mi a másikat milyennek látnánk , valóban jellemző lehet e rá , amiről ő maga úgy gondolja , vagy amit a teszt kihozott a számára .
Én Efit olyannak ismertem meg legalábbis .

Etoile érdekes elgondolást hoztál , de nem tudnék mit hozzáfűzni .

"AZ" extrovertált és a "becsvágyó" - vagyok......  ....

no, ehhez tartsátok magatokat...kedveskéim! ... ...  ...
-
Az igazság az amit én érzek, s tudom bennem az evangélium él!
Már pedig az evangélium vezetett és nem megvezetett, így "úttörőkre" van szükség.
Az út taposás pedig - hit!
A hit kegyelmi ajándék - tehát, roppant fontos azt megbecsülni azaz - TISZTELNI!
Bűnöm -e? Előljárni hiszen, éppen a hétvégén kapaszkodott Bözsi néni a két kezével a két kezembe és kérdezte; "...ugye nem visztek a szociálisba"??? Mondottam - holott én csak a szembeszomszéd vagyok...senkije.

IGEN!
A TISZTELET! - VEZET!

És nem pedig megvezet!... 

Érzik és kell - az embereknek a tisztelet vezetése.
Nagy bűn a tisztelet elhagyása!

Te te drága - én sem....ám...

A kegyelem Tisztelet!
Ezt kőne megérteni és azonnal átcsorogna mit és miért oszt le a sors úgy, ahogyan.

a, kénye kedve szerint osztogathat az osztogató? - Semmiképpen sem mert Ő AZ IGAZSÁG! 
b, akkor mi történik, s ezt kérdezed éppen...(szerintem)...
c, az "igazság" az univerzum egységének "megismerésében rejlik", így a "leosztás is".
d, amíg a SztSz Személyétől nem vagyunk hajlandóak "átvenni" Igazságban" azt amit megkaphatunk, ami ide jár a földre.
e, addig vergődés, találgatás és a hummbuk megy.. előre és előre..., megoldásnak látom; "kitermelni" a karizmákat minél előbb és gyorsabban. Hogy ismeretre és valódi tudatosságra jussunk - MINDEN TÉREN!
-
ÉS! Míg ez be nem következik, addig és éppen ezért - KEGYELEM, azaz Isten-i döntés által történik minden "leosztás"! Félig "tudatlanságban" és találgatásokban.
Anarchia van bőven, s mekkora lenne még?
Tehát, a földi helyhatóságú BŰN sem tehet semmit. Többet, amit nem tudunk pld. az egykori "lázadás" elszakadás alatti időkről ott végbe ment eseményekről. Azaz a halál, ami itt tevékeny, még az is "kegyelmi mérték" szerint megy végbe.....
-
Az apostolok "birtokosai" voltak és a "látók" pld. Dániel a kegyelem "ismeretének"!
-
Nem rejtett semmi...
Hangoztattam; ismerje fel mindenki a maga elhívását és fogja ennek értékét és - tegyen!
Haláláig adatott idő és semmi sincs későn....

Fortis, én sem érzem annyira rád passzolónak a jellemzést, még ha nyomokban vannak is benne igazságok. Már amennyire ismerlek.

Áprilia: igen, ilyennek képzellek.

Ezt írják rólam:

A megbízható realista

http://www.ipersonic.eu/hu/13.html

Ez illik rám.

De aranyosak vagytok , illett rátok a teszt eredménye .
Hogy kiderüljön számomra valóban milyen is vagyok ahhoz több lehetőség felsorolására lett volna szükségem .

Blueeye írta:Ez illik rám.

"a nyakassággal határos állhatatosság"

"inkább zavaró tényezőként éled meg a munkában az emberek közötti kapcsolatokat és az ezzel gyakran együtt járó emocionalitást és irracionalitást"

"keveset árulsz el magadról"

"az örökös „folyosói hírek” és az állandó „konyhai beszélgetések” egyszerűen az idegeidre mennek"

Igen.   

efi írta:

Blueeye írta:Ez illik rám.

"a nyakassággal határos állhatatosság"

"inkább zavaró tényezőként éled meg a munkában az emberek közötti kapcsolatokat és az ezzel gyakran együtt járó emocionalitást és irracionalitást"

"keveset árulsz el magadról"

"az örökös „folyosói hírek” és az állandó „konyhai beszélgetések” egyszerűen az idegeidre mennek"

Igen.   

  

Áprilia írta:

Etoile írta:
Az én szóhasználatomban:
szellem=intellektus, tudat

Etoile, szerinted az intellektus összefügg a tudatossággal? Együtt mozognak? Vagy hogy kell ezt érteni?
(Már csak azért, mert szerintem van benne valami!)

Ez nem könnyű kérdés, mert a különféle irányzatok más-más választ adnak rá. Castanedáéknál az intellektus, vagyis az értelem, pusztán a gyűjtőpont egy helyzete. Azt tarják, hogy valamikor az őskori emberiség idejében valami kritikus hatás ért minket, amitől az addigi csendes tudás helyéből kimozdult a gyűjtőpont. Ez nemcsak egy sima kimozdulás volt, mert nem tért vissza az eredeti helyébe többé, hanem rögzült az ellenkező oldalon, az értelem helyén. A csendes tudás idején, az érzékelés sokkal tisztább volt, az emberek képesek voltak a dolgok mélyére látni, közvetlenül érzékelni az energiát. Nem volt szükség magyarázatokra, ködös elmélkedésekre, mindenről azonnali tudomásuk lehetett. Ez volt az aranykor, az isteni ember korszaka.

Talán az úgynevezett bűnbeesés története is innen eredeztethető. Mert nem arról van szó, hogy a látás megértés is lenne egyben. Az embereknek azonban nem volt elég a dolgok természetének ismerete, abszolút tudásra vágytak, a rész teljes egészében fel akarta fogni az egészet, az ember ezáltal istennel egyenértékűvé akart válni. Lehetséges, hogy ebben segítette egy gonosz hatalom. Sokan Sátánnak hívják, de mi lenne ha szervetlen tudomásnak neveznénk? Ők, a flyerek, megtanítottak rá az embereket, miként tolhatják el különböző helyzetekbe a gyűjtőpontjukat és ezáltal hogyan szerezhetnek végleges tudást az univerzumról.

De ez halálos csapda volt. Mert ahelyett, hogy felemelkedtünk volna, belezuhantunk az értelem gödrébe. Az embereknek azóta kínkeservesen meg kell dolgozniuk minden apró információért, nincs többé látás, a dolgok ismerete. Ezért mondják, hogy nekünk adták az elméjüket, helyesebben szólva leláncolták a gyűjtőpontunkat, valóságos rabok vagyunk az észlelés szűkre szabott határán.

Hmm valóban érdekes elgondolás és ami érdekes azon érdemes elgondolkodni .

http://www.ipersonic.eu/hu/11.html

Nem mondanám, hogy 2 mondatán kívül, egyet értenék eme jellemzéssel.

Mayra1 írta:http://www.ipersonic.eu/hu/11.html

Nem mondanám, hogy 2 mondatán kívül, egyet értenék eme jellemzéssel.

   Ez te volnál Mayra ?
Jól félreismerted magadat mi ?  

De azért vannak benne olyan dolgok is amik jellemzőek volnának .
Mi mind spirituális lények vagyunk és legfőbb fegyverünk maga a szeretet .

http://www.ipersonic.eu/hu/12.html  

Nahát , hogy mennyire különbözőek vagyunk , eddig még  nem volt két azonos . !

Áprilia : A független gondolkodó
Efi : Analitikus gondolkodó
Elek : A becsvágyó extrovertált
Blueeye : A megbízható realista
Mayra : Az érzékeny ember / ?
Sylvia : A jólelkű realista
fortis : Az energikus ember / ?
Etoile :A harmóniára éhes idealista

Természetesen a negatív töltet - nem illik rám!
És az is természetes, hogy a pozitív töltet - igen!

 

Elek írta:Természetesen a negatív töltet - nem illik rám!
És az is természetes, hogy a pozitív töltet - igen!

 

  

Nahát, egyformák vagyunk.

Etoile írta:

Áprilia írta:

Etoile írta:
Az én szóhasználatomban:
szellem=intellektus, tudat

Etoile, szerinted az intellektus összefügg a tudatossággal? Együtt mozognak? Vagy hogy kell ezt érteni?
(Már csak azért, mert szerintem van benne valami!)

Ez nem könnyű kérdés, mert a különféle irányzatok más-más választ adnak rá. Castanedáéknál az intellektus, vagyis az értelem, pusztán a gyűjtőpont egy helyzete. Azt tarják, hogy valamikor az őskori emberiség idejében valami kritikus hatás ért minket, amitől az addigi csendes tudás helyéből kimozdult a gyűjtőpont. Ez nemcsak egy sima kimozdulás volt, mert nem tért vissza az eredeti helyébe többé, hanem rögzült az ellenkező oldalon, az értelem helyén. A csendes tudás idején, az érzékelés sokkal tisztább volt, az emberek képesek voltak a dolgok mélyére látni, közvetlenül érzékelni az energiát. Nem volt szükség magyarázatokra, ködös elmélkedésekre, mindenről azonnali tudomásuk lehetett. Ez volt az aranykor, az isteni ember korszaka.

Talán az úgynevezett bűnbeesés története is innen eredeztethető. Mert nem arról van szó, hogy a látás megértés is lenne egyben. Az embereknek azonban nem volt elég a dolgok természetének ismerete, abszolút tudásra vágytak, a rész teljes egészében fel akarta fogni az egészet, az ember ezáltal istennel egyenértékűvé akart válni. Lehetséges, hogy ebben segítette egy gonosz hatalom. Sokan Sátánnak hívják, de mi lenne ha szervetlen tudomásnak neveznénk? Ők, a flyerek, megtanítottak rá az embereket, miként tolhatják el különböző helyzetekbe a gyűjtőpontjukat és ezáltal hogyan szerezhetnek végleges tudást az univerzumról.

De ez halálos csapda volt. Mert ahelyett, hogy felemelkedtünk volna, belezuhantunk az értelem gödrébe. Az embereknek azóta kínkeservesen meg kell dolgozniuk minden apró információért, nincs többé látás, a dolgok ismerete. Ezért mondják, hogy nekünk adták az elméjüket, helyesebben szólva leláncolták a gyűjtőpontunkat, valóságos rabok vagyunk az észlelés szűkre szabott határán.

hmmm... elgondolkodtató.

Egy kicsit ugyanazt érzem, mint fortis, ezek a tesztek átlag dolgokból vonnak le következtetéseket. Ahogy fortis az egyik választósnál kettőt választott volna, úgy én is sok esetben pl ennél a tesztnél a két választási lehetőségből mindkettőt jellemzőnek tartom, még ha úgy vesszük reális db példákat is fel tudok sorolni, ahogy van a jobb és bal agyféltekés tesztnél, hogy az ember olykor képes már mindkettőt aktivizálni.

Arról nem beszélve, hogy adott dolgokban ismerjük-e vagy ézrékeljük-e, hogy más és más a részvételünk, tehát ebben introveltált abban extroveltált. EGy példa én a másokkal való kapcsolatokat is vegyesen élem meg, van kevés ember, akihez mély barátság fűz és emellett egyidőben vannak helyek, ahol széleskörű barátságot alakítok ki bizonyos csoportokkal. Azonban mindkét helyzetben volt már, hogy háttérbe vonultam, és volt, hogy motor voltam, közel azonos arányban.
Arról nem beszélve mikor valamit azért teszek, mert kompenzálok pl nem akarom elfogadni ha egyedül lennék és ezért túlkonpenzálva szinte bazári malyomként motorként funkcionálok, de közben csak kevesen veszik észre, hogy az ott éppen egy álarc. Vagy például ha valaki azt gondolja a kifelé élő emberekről, hogy nem juthatnak vagy kevésbé ugyanazokra a felismerésekre ezért meg sem engedi magának, hogy kifelé tekintsen, azaz felhúz egy maszkot és azt gondolja magáról, hogy ő egy befelé forduló ember és ez fordítva is lehetséges.

Az embereket nem lehet ilyen direkt dobozokba bepakolni. Mert pont ez az általánosítás és lehet, hogy emiatt nem is észleljük azokat az esetleg kivételeket, amikor épp nem "olyan" az adott ember, és a mélyebb megismerés helyett csak legyintünk, hogy dehát ő nem szokott ilyen lenni... vagy az ezért meg azért nem jó...

  

De azért mégis megcsináltad a tesztet te is.

Vagyunk amik vagyunk.
-
MIVÉ LETTÜNK? - Jézus Krisztusban! És!
A régiekhez képest pedig mivé leszünk - teljességünkben?
-
Tehát, ami van az egy adott helyzet,s biztos vagyok benne  a "legjobbat" hoztuk ki belőle. Ha nem, akkor is maradt ösztönzés a hátunk megett és haladunk a cél felé!
-

Kevés dolgon változtatnék csak!
Ha, extroveltált akkor az....

AZ IDŐN!
Már anyám méhéből újjászületve jönnék ki!