Ki vagyok én? (önismeret)

efi írta:De azért mégis megcsináltad a tesztet te is.

...nem mégis...
  

Vagy csak azután alakult ki a lesújtó véleményed a tesztekről, miután az eredmény kijött? 

efi írta:Vagy csak azután alakult ki a lesújtó véleményed a tesztekről, miután az eredmény kijött? 

nem, úgy értettem, hogy bár a véleményem megvan, attól még miért ne tölthetne ki ilyet az ember...

Viszont vannak ennél részletesebbek, több - változatos kérdéssel, mint amit régebb linkeltetek be és azt is kitöltöttük.

Az mélyrehatóbban közelíti meg a dolgot vagy úgy mondanám több oldalról vizsgálja és több lehetőségből közelít.

Áprilia és Elek....

id...Sose értettem, mitől függ az, hogy az egyik ember megkapja, a másik meg nem. (( a kegyelmet )))
<>
id...A kegyelem Tisztelet! (...)
a, kénye kedve szerint osztogathat az osztogató? - Semmiképpen sem mert Ő AZ IGAZSÁG! 
b, akkor mi történik, s ezt kérdezed éppen...(szerintem)...
c, az "igazság" az univerzum egységének "megismerésében rejlik", így a "leosztás is".
d, amíg a SztSz Személyétől nem vagyunk hajlandóak "átvenni" Igazságban" azt amit megkaphatunk, ami ide jár a földre.
e, addig vergődés, találgatás (...) megoldásnak látom; "kitermelni" a karizmákat minél előbb és gyorsabban. Hogy ismeretre és valódi tudatosságra jussunk - MINDEN TÉREN!
-
ÉS! Míg ez be nem következik, addig és éppen ezért - KEGYELEM, azaz Isten-i döntés által történik minden "leosztás"! Félig "tudatlanságban" és találgatásokban.
Anarchia van bőven, s mekkora lenne még?
Tehát, a földi helyhatóságú BŰN sem tehet semmit. Többet, amit nem tudunk pld. az egykori "lázadás" elszakadás alatti időkről ott végbe ment eseményekről. Azaz a halál, ami itt tevékeny, még az is "kegyelmi mérték" szerint megy végbe.....
-
Az apostolok "birtokosai" voltak és a "látók" pld. Dániel a kegyelem "ismeretének"!
-
Nem rejtett semmi...
Hangoztattam; ismerje fel mindenki a maga elhívását és fogja ennek értékét és - tegyen!
Haláláig adatott idő és semmi sincs későn....id. vége.


-
Vissza olvastam és fontosnak tartom kiegészíteni, hozzá írni még néhány gondolatot nem azért mert nem értitek csupán önző kis magán békém megteremtéséért!
-
A bűn egyszer véget kell érjen.
És amit Igazságnak nevezünk, ki kell teljesedjen úgy mint azt az Ige Írja - a "Minden Mindenekben"!
Tudatunk, nem állhat ellent  egy kis játéknak,  kész örömet szerezni magának, s kérdezi mi az a minden mindenekben?
-
A "megnyugvás"! 
-
A nyughatatlan rész, az anarchikus - elcsendesedése. 
Érintetlenséggé válása, elengedett állapota amely képtelenné lett a szabadság tiszta eszközisége által - önhatalmú  mozgására.
-
A Kegyelem - tiszta szentsége - "tiszteletet "teremt" és így "A" SZENTSÉGET - ÖNÖN MAGÁT - ÖNÖN MAGÁBAN! 
BÉKÉT és BÉKESSÉGET! - A  MEGBÉKÉLTETÉST!
-
A kegyelem átvétele azon múlik tehát, mely "generáció" az - igyekezetében, nevezzük - felvilágosodásában, ébredésében lesz az, amelyik hajlandóságot fog mutatni arra, hogy a "tiszteletet" - önállóan de, a SztSz Személye által - "KÉZBE VEGYE! CSELEKEDJE, sőt - ÁT IS ÖRÖKÍTSE AZT!
-
Következésként -  az egyén felelőssége mennyire tolja ki a határokat a maga és az utána következő leszármazottak életében következetesen vagy éppen következetlenül!
Átveszi a felkínáltakat avagy elutasítja.
Az evangélium "zörgetése" nem holmi minőségjavítgatás vagy csak alkatrészcsere az elmében, ideológiaváltás!
Több!
Mondhatnám; "a"  legeslegtöbb és legnagyobb erejű impulzus!
-
Sok tanítgató fel sem fogja mivel "teketöke golyózik", s úgy adja és veszi a lelkeket mint egy kártya partin a lapokat!
-
No, ennyike - vasárnapi szentenciának....jó étvágyat az ebédhez!

Bizony mondom; AZ!

Ahogy megfigyeltem az emberek két fő csoportba oszthatóak .

- vannak akik szeretnek magukról beszélni és kitárni a dolgaikat a nagyvilág számára
- és vannak akik nem szeretnek magukról beszélni , és ha lehet magukról mindent eltitkolnak .

Ezek a csoportok újabb két csoportra oszthatóak :

- vannak akik szívesen meghallgatnak másokat és fürdenek azok tapasztalataiban
- és vannak akik nem szeretnek másokról hallani tudni semmit , csak az önmaguk gondolatai és tapasztalatai számukra  a legfontosabbak .

Éppen erről szól a kiemelt rész amit a kedves Áprilia lehozott dőlt betűkkel..."A" már meggyökeresedett "keresztény" - valójában Jézust követő - "A" - "KÖZLŐ"!
A közlő - öröméből és teljes megélt élet "részeiből" - ADJA - az éppen aktuálist a célszemélynek vagy személyeknek!

Tehát, elmondhatjuk minden köntörfalazás nélkül, egyetlen kicsinyke bázis a "hasznos" igazából, a többi csak viszi a föld sorsát, tovább és tovább - cipekedve!
-
Visszatérhetek így mondandómba arra a régiúj mondómkámra - a "SÓK" legyünk - a preventálók - azaz a jövő nemzedékének és a vágyakozó nemzedékének a - KÖZLŐI!
-
Nos, ehhez kell a "pogácsa" amit "jóembereknek" is hívhatunk! Jóember sok van, ezért a jóemberek jóságának csatornáit mindég eldugíjja a "szennyeződés"! Szándékosan.... 
Vakarjuk ki - irány Táborfalva! -  

Más módon is segíthetjük önmagunkat a fejlődésben (finomodásban), nemcsak úgy, hogy a hibáinkat felismerjük. (Valójában az önismeret nem csak a hibák felismerését jelenti egyébként.)

Sőt, enélkül a másik út nélkül nincs fejlődés. Ez a másik tennivaló pedig a megfelelő viselkedés.
Ennek a legfontosabb eleme az őszinteség. Önmagunk nyílttá tétele. Például nem mondunk semmit számításból. Nem hazudunk azért, hogy elkerüljünk valami kellemetlenséget. Vagy bármi másért. Semmi ok miatt nem hazudunk.
Ez alapvető kritérium annak, aki fejlődni akar. És le a kalappal az előtt, aki képes maradéktalanul megvalósítani. De ha törekszünk rá, akkor egy-egy helyzetben eszünkbe jut, és talán helyesen cselekszünk.

Erről a témáról az jutott eszembe, amikor azt mondják , ha változást akarsz kezd magaddal . 
Meg lehetne próbálni , hogy amikor itt a fórumon valaki a másiknak olyasmit ír amivel a másikat megbántja , akkor azt a másik szóvá teszi, és akkor meg lehetne beszélni a miérteket . 
A probléma mégis abból adódik , hogy a nézőpontok nem fognak közeledni egymáshoz , mint pl az én és Áprilia esetében annál az esetnél, ahol ő ellentmondásokat vél felfedezni és amik pedig az én nézőpontomból nem létező dolgok , mert más a gondolkodásunk . Ami neki ellentmondás , az nekem nem az .  Én megpróbálok nem degradáló lenni , és visszagondolva néha valóban elszáll velem a ló .

Médea margójáról:

Tudom nem kellene hozzá szólni a Médea ablakában írottakhoz, de ezen megakadt most a gondolatom , nem tudok elsiklani felette, hogy ne tegyek fel hozzá egy kérdést. Akkor jöjjön az idézet aztán a kérdés

" Közületek néhányan arról kérdeznek, mit értettem azon: "{Te is} haladj a saját utadon és légy önmagad, így van ez rendjén; én pedig {függetlenül attól, hogy Te milyen utat jársz,} megőrzöm {az önállóságomat} és megvalósítom magam." 

Más szavakkal: nem engedem neked, hogy manipulálj engem. A magam életét fogom élni; a saját utamat járom; megőrzöm szabadságomat, hogy a magam gondolatait gondolhassam, a magam kedvét és ízlését követhessem. És {sokszor} nemet mondok majd neked. Ha majd nem akarok a társaságodban lenni, az nem azért lesz, mert valamilyen negatív érzést keltettél bennem. Többé ilyen nem fordulhat elő. Többé nincs hatalmad felettem. Talán egész egyszerűen jobban kívánom más emberek társaságát. Így tehát, ha azt kérded tőlem: "Mi lenne, ha ma este moziba mennénk?" azt mondom majd: "Sajnálom, de valaki mással akarok menni; az ő társaságát jobban élvezem, mint a tiédet."

És ez így rendben is van. Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű! A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek látod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, amikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy TE helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod. Abban van önzés, amikor másoktól azt követeled, hogy a te ízlésednek megfelelő életet éljenek, a te hasznod, örömöd vagy büszkeséged szerint. Ez önző dolog valóban.

Így tehát megvédem majd magam. Nem érzem kötelezőnek, hogy veled legyek; nem érzem kötelezőnek, hogy igent mondjak. Ha kellemesnek találom a társaságodat, akkor örömöm lelem majd benne, anélkül, hogy kötődnék hozzá. Másfelől pedig: többé nem kerüllek el azért, mert negatív érzelmeket keltesz bennem. Nem ruházlak fel többé ilyen hatalommal.

Anthony de Mello " 


kérdés
Nos az a kérdés merült fel bennem, hogy ha az embernek gyereke van, annak hogy mondhatja azt, hogy menj innen, most nem akarok veled foglalkozni, mert más társaságát jobban élvezem és hasonlók?  A szöveg egész terjedelmében sugalltakat hogy lehet az ember gyerekével kapcsolatosan figyelembe venni ? De ha nem a gyerekére gondolok akkor legyenek mondjuk a szülei.  Hogy mondhatja az ember ezeket a szüleinek?


Ha viszont ez kifejezetten egy szingliről szól, akkor azt is hozzá kellene tenni nem ? De feltételezni merném , hogy az ilyen embernek nincs jövője a családalapítással kapcsolatosan.  Így , ilyen gondolatokkal nem lehet családot alapítani. 
Az ilyen ember  magányosan marad. 
Szerintem. 

Azt hiszem ez a kis videó kapcsolódik a fentebbi  elbeszélgetésemhez, amit Médea margójához írtam. 
A videó címe," Merj Élni! "
A véleményem viszont nem változott és ugyan azokat a kérdéseket tenném fel a videóval kapcsolatosan is. 
Hogy merhet az ember úgy élni ahogyan szeretne, ha elkötelezettségei vannak amiket nem rúghat fel csak úgy? Amik erkölcsileg is gátló tényezők ahhoz, hogy az ember merhessen úgy élni ahogyan akarhatna? 

https://www.youtube.com/watch?v=TRRkFEvgZd0&feature=youtu.be

fortis írta:Azt hiszem ez a kis videó kapcsolódik a fentebbi  elbeszélgetésemhez, amit Médea margójához írtam. 
A videó címe," Merj Élni! "
A véleményem viszont nem változott és ugyan azokat a kérdéseket tenném fel a videóval kapcsolatosan is. 
Hogy merhet az ember úgy élni ahogyan szeretne, ha elkötelezettségei vannak amiket nem rúghat fel csak úgy? Amik erkölcsileg is gátló tényezők ahhoz, hogy az ember merhessen úgy élni ahogyan akarhatna? ]

Ennek akkor van feloldása, amikor már azt akarod, amit a kötelességednek is érzel.

Anyukámnak egyre nagyobb szüksége van rám. Egyre gyakrabban fordul elő, hogy amit én tennék, az háttérbe szorul. Nem megyek túrázni pl. , hanem neki teszem meg, amit kér tőlem. Vagy nem kér, de látom, hogy meg kell tenni. Néha egy időre hozzá is költözöm. Nemsoká eljön az az idő, amikor végleg hozzá kell költöznöm, feladva a saját életemet. De ez nem számít, mert nem akarok mást, mint a támasza lenni öreg napjaiban. Ez az az élet, amit élni akarok.

Hát igen , ez szép így Efi ahogy leírtad.  
De nem lenne e szebb, ha anyukádnak nem lenne szüksége a segítségedre és élné ő is a saját életét ahogyan akarja? Azt ha mindennek vége egyszerűen eltávozna? 
Én speciel nem szeretném, hogy a gyerekem és annak esetleg jövőbéli családtagjainak az lenne az életcélja, hogy engemet öregségemre istápoljanak. Nem kívánnám el tőlük és nem esne jól.  Harcolnék inkább az utolsó erőmig, és ha már nem bírom tovább inkább eltávoznék, minthogy mások gondjaira bízzam magamat. 
Persze természetesen magam is mindent megtennék annak érdekében, hogy a távozni készülő szeretteimen segítsek ahol csak tudom. De ez sosem fog életcélommá válni, hanem csak a bennem lévő felelősség és szeretet az ami erre motiválhatna. 
Sok esetben viszont van igazság abban amit mondasz. Pl a gyermek vállalás nem kényszerből jövő dolog. Azt az ember akarja és mondhatni élet célja is abban az időszakban. De az ember akarhat mást is az idő elteltével. Tudom vannak akik mindent az utolsó pillanataikat is a gyermekeik javára akarják fordítani és azt mondják ez a természetes és ez az akaratuk. Én ezzel viszont nem így vagyok. A madárkáknak ki kell repülniük a fészekből és megtanulni az önállóságot. nekem meg ott marad a sok minden amit addig szerettem volna megteni, de a kötelezettségeim miatt nem volt rá lehetőség. A merj élni számomra ezt jelentette amiről szó volt. Mert az élet véleményem szerint nem csak arról szól, hogy alárendeljük egy felelősségnek magunkat. Amit célként is említhetsz ha akarsz, de részemről csupán csak felelősség vállalás marad.

Fortis írta:nem lenne e szebb, ha anyukádnak nem lenne szüksége a segítségedre és élné ő is a saját életét ahogyan akarja?

Nem, nem lenne szebb. Akkor nem élhetné meg a szeretetemet, és én sem élhetném meg a szeretetemet.
(Egyébként meg ha ő úgy élné az életét, ahogy akarja, akkor velünk élne. A végén így is, úgy is ugyanoda jutunk )

efi írta:

Fortis írta:nem lenne e szebb, ha anyukádnak nem lenne szüksége a segítségedre és élné ő is a saját életét ahogyan akarja?

Nem, nem lenne szebb. Akkor nem élhetné meg a szeretetemet, és én sem élhetném meg a szeretetemet.
(Egyébként meg ha ő úgy élné az életét, ahogy akarja, akkor velünk élne. A végén így is, úgy is ugyanoda jutunk )

Hát sok egészséget és szeretetet kívánok hozzá és az együttlétetekhez. 

Még ide tartozik:
Életem egyik legszebb időszaka akkor volt, amikor hazaengedtek a kórházból, a testvérem kivett egy hét szabit, és minden nap meglátogatott, hozta nekem az anyukám főzte ebédet.
Hiába voltak fájdalmaim, ezek nem számítottak, csak béke volt, szeretet és biztonság. A legboldogabb időszak volt ez, amikor mások segítségére, jóindulatára szorultam.

efi írta:Még ide tartozik:
Életem egyik legszebb időszaka akkor volt, amikor hazaengedtek a kórházból, a testvérem kivett egy hét szabit, és minden nap meglátogatott, hozta nekem az anyukám főzte ebédet.
Hiába voltak fájdalmaim, ezek nem számítottak, csak béke volt, szeretet és biztonság. A legboldogabb időszak volt ez, amikor mások segítségére, jóindulatára szorultam.

efi írta:Még ide tartozik:
Életem egyik legszebb időszaka akkor volt, amikor hazaengedtek a kórházból, a testvérem kivett egy hét szabit, és minden nap meglátogatott, hozta nekem az anyukám főzte ebédet.
Hiába voltak fájdalmaim, ezek nem számítottak, csak béke volt, szeretet és biztonság. A legboldogabb időszak volt ez, amikor mások segítségére, jóindulatára szorultam.

Én mindezt elhiszem , hogy így gondolod Efi.  A tesód nagyon rendes lehet, és igazán boldog lehetsz, hogy ilyen testvéred lehet.  Sajnos nem mindenki rendelkezik ilyen testvérrel. 
Mindettől függetlenül én ezt az időszakot nem tekinteném annak aminek te. De hát nem vagyunk egyformák remélem ez nem baj. 
Mindenesetre nagyon jó, hogy ezekről elbeszélgettünk, mert eszembe jutott egy játék. Bár lehet nem tetszene nektek, mert esetleg túl személyes. De mondjuk ha nem is játék keretén belül, talán elbeszélgethetnénk róla, ha volna hozzá kedvetek. 
Na szóval azt akartam kihámozni ebből, hogy mit szólnátok ahhoz, ha leírnánk a velünk történt legszebb pillanatokat, és azokról beszélgetnénk el ?

efi írta:Még ide tartozik:
Életem egyik legszebb időszaka akkor volt, amikor hazaengedtek a kórházból, a testvérem kivett egy hét szabit, és minden nap meglátogatott, hozta nekem az anyukám főzte ebédet.
Hiába voltak fájdalmaim, ezek nem számítottak, csak béke volt, szeretet és biztonság. A legboldogabb időszak volt ez, amikor mások segítségére, jóindulatára szorultam.

Hát, ízlések és pofonok.

Életem legszebb időszaka az, amikor nem szorulok senki jóindulatára.
A válásomat megelőző időben már irtózatos anyagi helyzetben voltam. A barátnőm látta. Nap nap után, hogy fuldoklom. Szó nélkül mellém állt, bevállalva egy olyan terhet, amihez egyébként nem biztos, hogy köze lett volna. A válásom után megvárta, hogy magamra találjak, hogy lábra álljak. Majd évekig törlesztettem az adósságom. Akkor lélegeztem fel, amikor mindent az utolsó vasig visszaadtam neki. Azóta ez a része az életemnek megoldott és soha, de soha nem kívánnék kiszolgáltatott lenni. Nyilván öreg koromban előjöhet ez, de mindent meg fogok tenni az egészségem megóvásáért és elme beli képességeim csiszolásáért. Remélem így nyugodt szívvel várhatom az öregkort.

fortis írta:
Na szóval azt akartam kihámozni ebből, hogy mit szólnátok ahhoz, ha leírnánk a velünk történt legszebb pillanatokat, és azokról beszélgetnénk el ?

Persze, írjátok csak le a legszebb pillanataitokat, hogy aztán valaki más nyugodtan fikázhassa.

efi írta:

fortis írta:
Na szóval azt akartam kihámozni ebből, hogy mit szólnátok ahhoz, ha leírnánk a velünk történt legszebb pillanatokat, és azokról beszélgetnénk el ?

Persze, írjátok csak le a legszebb pillanataitokat, hogy aztán valaki más nyugodtan fikázhassa.

Ne haragudj Efi, ha úgy tűnt fikáztam volna a legszebb pillanataidat. Egyszerűen csak azt akartam elmondani, hogy nem értettem vele egyet.  Nem veled , hanem azzal, hogy amiről beszélgettünk részemről miért nem számítanának a legszebb pillanatoknak.  
Az egész a fentebbi videó és Médea által hozott idézetből lett kiindulva és nem a személyes  értékek ellen szóltam volna, hanem azok mondanivalói ellen , mert hogy a kötelezettségeket véleményem szerint nem kellene összeolvasztani a legszebb pillanatainkkal. 

Amúgy a legszebb pillanataimról nem lenne egyszerű beszélni, mert amik leginkább annak mondhatóak, azok nem e világi események voltak.

Áprilia írta:

efi írta:

fortis írta:
Na szóval azt akartam kihámozni ebből, hogy mit szólnátok ahhoz, ha leírnánk a velünk történt legszebb pillanatokat, és azokról beszélgetnénk el ?

Persze, írjátok csak le a legszebb pillanataitokat, hogy aztán valaki más nyugodtan fikázhassa.

Na akkor úgy tűnik, hogy  ez elmarad.

Volt egyszer hol nem volt, a galaxis árnyékos oldalán is túl, ahol egy űrjármű belsejében földi utasként utazhattam és aminek útvonala és célja ismeretlen volt a számomra, megjelent mellettem egy szépségesen szép szőke hajú 7 év körüli kislány, aki apának szólított. 
Te vagy az én apukám ,mondta csengő bongó hangján, és megkért, hogy had énekelhessen a számomra.  Meglepetésemben és örömömben természetesen nem mondhattam nemet ennek a kedves felajánlásnak és a lány mellém ülve énekelni kezdett gyönyörű hangján. A csillagokról énekelt és a naprendszerről , aminek hallatán mély érzelmeket indított a mellkasomban, így suhantunk át az űr mélységes folyamán.

fortis írta:
Ne haragudj Efi, ha úgy tűnt fikáztam volna a legszebb pillanataidat.

Nem haragszom, mert nem fikáztad.

fortis írta:Volt egyszer hol nem volt, a galaxis árnyékos oldalán is túl,....

Ez nagyon szép, át tudom érezni. Néha az álomban is átél az ember nagy boldogságot.