Álmokról általában

Pár kiegészítés az élményhez:
Az ágyon fekvő testemet periférikusan,a szemem sarkából érzékeltem, közvetlenül "alattam". Jobbára csak egy sárgás/zöldes tömeg rémlik.A lombok között suhanó árnyak balról jobbra mozogtak.Rengetegen voltak.Az egyik különösen nagy volt.Mikor rászegeztem a tekintetem és elmerültem a látásában,mintha megállt volna az idő.Egy pillanatra minden mozgás megszűnt, aztán újra felgyorsult minden.Közben az "én" tudatom a háttérbe szorult.Az érzelmi hullámzást már említettem.Nem emlékszem a testembe való visszatérésre.Egyszer még a szökdelő árnyat bámulom,a következőben ébren vagyok és semmire sem emlékszem.

Jó kis tapasztalatod volt Nogusta .

Az előző oldalra betettem egy csomó hsz-t, egy csomó felvetéssel. Akit érdekel, nézze meg!

Napközben követtem, bár alig tudtam lépést tartani. És hüledeztem is rendesen.

Vérszerződést kötöttem önmagammal.Persze álomban.A jobb kezem mutatóujját megvágtam - fájdalmat nem éreztem - majd a kicsorduló vért szétmaszatoltam az egymáshoz dörzsölt tenyereimen.Felváltva bámultam őket.Valamiért nyugtalanság fogott el és elkaptam a tekintetem.Belemerültem egy közönséges álomba.
Úgy magyarázom,hogy tudat alatt végrehajtottam a szokásos utasítást,amit lefekvés előtt adok magamnak,vagyis hogy találjam meg a kezem,de úgy tűnik még nincs elég energiám vagy nem vagyok elég felkészült,hogy felismerjem sikerrel jártam és hogy képes legyek a normál álmot álmodássá alakítani.

A zavaromat,amiért végül is abbahagyom a kezeim szemlélését,épp azzal magyarázom,hogy elfogadhatatlan az elmém egy részének (flyerelme?) számára,hogy behozzam a normál tudatállapotomat az álmok síkjára.Tehát hiába ismerem fel mélyen,hogy álomban vagyok,ezt egyelőre nem tudom elfogadni.

A normál tudatállapotom megjelenése,vagyis a belső párbeszéd hozta magával a lelkesedést.Rájöttem helyzetem különlegességére és büszkeség öntött el,hogy az erőfeszítéseim megtérültek.Azonban ugyanilyen hirtelen közömbösségbe váltottam,mert elmerültem az árnyak látásában és ez megint megszüntette a belső párbeszédemet.

Sokat repkedtem álmomban.Az érzés leírhatatlanul csodás,ahogy elemelkedsz a talajtól,az semmivel nem hasonlítható össze.Nem voltam magasan,csak pár centire a földtől.Persze az élmény különlegessége hamarosan megszólaltatta kritikus szemléletemet.Amint megpróbáltam megmagyarázni,visszahuppantam a földre,illetve újabb repülési próbálkozásaim elnyújtott szökellésekké váltak.Az nem merült fel bennem,hogy álmodnék,egyszerűen csak élveztem és tudtam, hogy erre mindig is képes voltam.Egy lankás hegyoldalban álltam.Balra tőlem láttam az alant,a völgyben meghúzódó falu színpompás házait.Enyhe köd ülte meg a tájat,amit viszont a szikrázó napsütés hamar felszárított.Megkísértett a gondolat,hogy elrepülök a falu fölé,de visszatartott tériszonyom és az attól való félelem,hogy leesnék,így inkább folytattam utamat többedmagammal a...a temetőbe.Innentől az álmom bizarr és morbid fordulatot vett.
Sorra szólítottam elő a sírokból a holtakat - köztük egy művégtagos boszorkányt is - hogy elküldhessem őket az örökkévalóságba.Ehhez megkaptam az Ítélet Kardját.Gyűlöltem a felelősséget,amit felsőbb hatalmak róttak rám.Csak némileg könnyebbültem meg,mikor a főoltárnál kiderült,hogy csak azon rebellis lelkekre kell lesújtanom,akik nem akarnak inni az Élet Vizéből.Volt aki nem akart.Kihívott.Nála is kard volt.Harcunk nem tartott sokáig,legyőztem,de rettentő szomorúságot éreztem,amikor fekete lángok ölelték körbe őt és elnyelték örökre.1 300 000 lélek várt még a sorára, igyekeznem kell,de fáradt vagyok,izmaim sajognak.Felébredek...
Az álom még sok egyéb részletet tartalmazott,de ezek már túl személyesek.

Megteheted,de engem személy szerint teljesen hidegen hagy a keresztény és egyéb vallási szimbolika.Nem vagyok hívő,az ilyen dolgok távol állnak tőlem. Ezeket a képeket én inkább a töméntelen fantasy olvasmányaimnak tulajdonítom.

A tudatos álmokról mint tudatossági szintek függvényében .
Úgy vélném , hogy a tudatos álmoknak több szintje van , mint azt gondolnánk . Párat pontokba szednék a tudatosság mértékének arányában , de nem állítanám , hogy a sorrend pontos és ne hiányoznának az egyes pontok közül még egyéb tudatossági szintek .

1 / Az ember ráébred , hogy álmodik , de ennek tudatosságában másra nem képes .
2 / Az ember ráébred , hogy álmodik , és ennek tudatát végig fenn is tartja , de csak megfigyelőként vesz részt saját álmában , cselekvésre , beavatkozásra nem képes .
3 / Az ember ráébred , hogy álmodik , és szemlélőként vesz részt az álmában , és akaratának megfelelően bizonyos körülmények megváltoztatására lesz képes . Itt már fellép a teremtő erő , ami eddig még hiányzott .
4 / Az ember tudatában van annak , hogy álmodik , és aktívan résztvevője az álomnak , nem csak külső szemlélőként , és cselekvésre , teremtésre képes , de még ütközik akadályokba .
5 / Az ember tudatában van annak , hogy álmodik , és maradéktalanul minden cselekményre teremtésre képes .
6 / Az ember tudatában van annak , hogy álmodik , ennek minden tulajdonságát képes a maga hasznára fordítani , és munkába kezd kíváncsiságainak kielégítése végett . Kutatómunkát végez .
7 / Az ember tudatos álmát elhagyva más valós világokba lép be .

Én inkább az álmodás 7 kapujában látom a tudatossági szinteket. Íme:
Az álmodás első kapuja, amikor irányítást nyersz az álmaid felett. Ennek a legegyszerűbb módja, ha álmodban megkeresed a kezeidet. Ezáltal lerögzíted, megszilárdítod a "dupládat" a második figyelemben. (a "dupla" jelenti Castaneda értelmezésében a baloldali tudatossággal rendelkező hasonmásunkat az álmodás során, azaz az energiatestet).
Az álmodás második kapuja, amikor felébredsz egy álomból (még mindig) egy másik álomba. Azaz képessé tenni magad arra, hogy teljesen megvaltoztasd az álom helyszíneket.
A harmadik kapuhoz akkor érsz, amikor megpillantod az alvó fizikai testedet. Ennek a kapunak két állomása van. Az első, megérkezni a kapuhoz, a második, átlépni azt. A "hasonmás" nem szabad, hogy felébressze az alvó fizikai testet, mert az azonnali halállal jár, nem érdemes kipróbálni).
A negyedik kapu magában foglalja azt, hogy megtanuljuk használni az energia testünket az utazás eszközeként. Ezzel aztán utazhatunk először is evilági helyekre, másodszor evilágon túli helyekre, harmadszor olyan helyekre, amelyeket másoknak a szándéka tart fenn. (saját megjegyzés: "a mások szándéka által fenntartott világnak" minősül pl. mások álma, azaz a közös álmodást is érteni kell alatta. Vagy pl. idetartozik ehhez az utolsó kategóriához szerintem az Efi értelmezése szerinti "asztrálvilág" amit másoknak - fejlettebb szellemi lényeknek?- a gondolatai tartanak fenn. E szerint viszont a második kategória, azaz az "evilágon túli világok" más "valós" világokat jelölnek.)
Az ötödik kapu, amikor a "duplát" képes vagy áthozni ebbe a mindennapi világba.
A hatodik kapu, amikor a fizikai testedet transzportálni tudod egy teljesen más helyre.
A hetedik, amikor túlléped ennek a világnak a határait és kilépsz ebből a világból a teljes valóddal (saját megjegyzés: magyarul, eltűnsz a föld színéről fizikai testestül, mindenestül egy szempillantás alatt. Castaneda 3 női tanítványával ez történt 1998-ban: Florinda Donner, Taisha Abelar, Carol Tiggs).

Szerintem mint tudatossági szintek , két különböző dologról beszélünk
Úgy gondolnám , hogy az álmodás kapui azok olyan kapuk , amik a cselekvés útjának fejlődési szintjei . Megfelelő tudatosság nélkül és álmodási energia nélkül nem igazán érhetőek el .
Ellenben nézzük az első kaput , amit említettél : " Az álmodás első kapuja, amikor irányítást nyersz az álmaid felett. "
Én a tudatos álmok tudatosságának függvényében ezt a harmadik szint körül állapítanám meg . Tehát az első kapu előtti állapotok is tudatos álmokban történhetnek már . Amúgy elgondolkodtam azon , hogy voltaképpen az álmodás kapui nem is annyira a tudatos álmodás tudatossági szintjeiről szólnának , hanem arról a tudatosságról , amit az ember már álmodásban érhet el . Mert a tudatos álmokat még nem biztos , hogy álmodásnak nevezhetnénk el .  Szóval az egyik amit én taglaltam álmok , míg az amit te említettél már álmodás .
Azt hiszem ez így sokaknak nem lesz a legérthetőbb , de egy kis segítséggel talán igen . Szóval a tudatos álmok azok csak álmok , , méghozzá olyanok amiben az ember tudatára ébred jelenlétének . Az álmodás pedig egy olyan állapot ami már a valóságban játszódik és nem pedig egy illúzióban .
Említettem már az álomműhelyt . Szóval a tudatos álom az álomműhelyben termelődik , képződik , míg az álmodás magában a műhelyben zajlik körülöttünk .Az egyik egy film , a másik meg valóság .

Áprilia írta:

"– Akkor éred el az álmodás második kapuját, amikor egy álomból egy másik álomra ébredsz. Lehet annyi álmod, amennyit akarsz, vagy amennyire képes vagy, de elegendő kontrollt kell gyakorolnod ahhoz, hogy NE az általunk ismeri világra ébredj fel.
...A régi idők varázslói csinálták ezt, soha nem ébredtek fel az általunk ismert világban.
...Amit tőled várok az az, hogy ébredj fel, természetes módon, ha végeztél az álmodással, de AMÍG ÁLMODSZ, azt akarom, hogy azt álmodd, hogy egy másik álomban ébredsz fel."

Kiderült, hogy mivel ez sorozatos hamis ébredéseket feltételez, gyakorlatilag ugyanezt az eredményt érjük el az álomváltással (ráfókuszálunk egy álom elemre és megvárjuk, amíg magába húz, és ezáltal egy másik álomban találjuk magunkat).
.

Tudod , hogy részese voltam több hamis ébredésnek is már . Olyannak is , hogy azt hittem , hogy felébredek egy hamis ébredésből amiről utóbb kiderült , hogy az is csak  egy álom volt.  Ezek a világok ugyan olyanok voltak , mint az általunk ismert eredeti .  Ezért megfordult most az agyamban az a gondolat , hogy vajon  Don Juan  a nem általunk ismert valóság leképezettnek nevezhető hamis ébredésben levő világára gondolhatott , hanem olyan világra ami ismeretlen a számunkra , tehát nem azonos még leképezés szintjén sem arra amit ismerünk itt magunk körül ?

Mondjuk megemlíted , hogy " Ezekkel a régi varázslókkal az történt, hogy sohasem ébredtek fel az álmukból ebben a világban/erre a világra. Mindig más és más álomban ébredtek fel. Így aztán elvesztek azokban a világokban.  "
Szóval ez az a helyzet azt hiszem ami felvetődött bennem , hogy nem e arra gondolt , hogy azokban a másik világokban ébredj fel , akár a régi varázslók ?
Amúgy ez esetben nem tudom mi történhetett a testükkel , , mert azt mondjuk tudjuk , ha a szervetlen lények világába kerültek és elfogadták , hogy ott maradjanak , akkor a szervetlen lények valószínűleg elvitték magukkal innen ezeknek a varázslóknak a testeiket , ahogyan Carlosét is elvitték amikor csapdába ejtették és elrabolták .

Idézlek : " Kiderült, hogy mivel ez sorozatos hamis ébredéseket feltételez, gyakorlatilag ugyanezt az eredményt érjük el az álomváltással (ráfókuszálunk egy álom elemre és megvárjuk, amíg magába húz, és ezáltal egy másik álomban találjuk magunkat). "
Hát nem tudom . Nálam ez elég gyakori , hogy ráfókuszálok valamire az álmom során és az oda húz magához . Ezzel mondjuk valóban olyan , mintha álmot váltanék , hiszen a közeg teljesen megváltozik . Amíg mondjuk egy távoli hegy szikláját néztem , addig az egész hegy az álomkörnyezet részét alkotta , de miután a szikla magához húz , az álom környezet már csak a kő maga .

Áprilia írta:

Nogusta írta:A normál tudatállapotom megjelenése,vagyis a belső párbeszéd hozta magával a lelkesedést.Rájöttem helyzetem különlegességére és büszkeség öntött el,hogy az erőfeszítéseim megtérültek.Azonban ugyanilyen hirtelen közömbösségbe váltottam,mert elmerültem az árnyak látásában és ez megint megszüntette a belső párbeszédemet.

Magamon azt vettem észre, hogy pont akkor szoktam megijedni, miután "rájövök helyzetem különlegességére." Ez valószínűleg sajnos egy rossz beidegződés a fekete mágus-időkbeli tapasztalatok miatt. Akkor is folyton féltem az ilyen tapasztalatok során, de érdekes módon nem ébredtem fel belőlük (de ez szerintem a fekete mágus manipulációja volt.)

Szerintem túl nagy  jelentőséget adtál annak az embernek Áprilia , ugyanis aa tapasztalatok nem másokról , hanem saját magunkról szólnak . Igaz azt mondja Don Juan , hogy egy nagual közelsége maga is képes már olyan hatást gyakorolni , hogy kimozduljon a gyűjtőpont , vagy pedig ha egy nagual mondjuk elvégzi a nagual vágást , ugyebár az is pláne , de ha nincs a közelben nagual , az ember csak magára számíthat , így a közelsége nélkül bár mi is történhetett veled , azt magadnak köszönhetted szerintem és nem az ő hatásának .  
Talán van olyan , hogy a nagual ott áll a másik ember háta mögött szellem , vagy valamilyen erő formájában és ez által folyamatos hatást gyakorol a másikra , de ennek meg nem sok értelmét látnám . Esetleg beszélhetünk a másik hatásáról még átvitt értelemben oly módon , hogy vágok egy grimaszt , amitől egész nap jó kedved lenne , és azt mondanád , ez az én hatásom , pedig a hatás maga csak egy pillanatig tartott a folyamat többi része már a tied te alakítod .

fortis írta:
Hát nem tudom . Nálam ez elég gyakori , hogy ráfókuszálok valamire az álmom során és az oda húz magához . Ezzel mondjuk valóban olyan , mintha álmot váltanék , hiszen a közeg teljesen megváltozik . Amíg mondjuk egy távoli hegy szikláját néztem , addig az egész hegy az álomkörnyezet részét alkotta , de miután a szikla magához húz , az álom környezet már csak a kő maga .

Talán még a előző oldalon taglalom ezt, hogy Castaneda hogyan ismerteti a húzóérzés kétféle következményét: az egyik következménye az álomváltás (álomkörnyezetbe kerülsz), a másik pedig az, amikor egy speciális közegben (valós közegben, mely nálam pl. mindig ködös, homályos) szervetlen lényekkel találkozol. (nem én találtam ki, Castaneda írja. A jegyzetekben szószerint benne van, de talán idéztem is az előző oldalon, nem tudom.)
A harmadik kapunál is van húzóérzés, azt a Jegyzetek 4-5. Oldalán találod.

Áprilia írta:

fortis írta: Az álmodás pedig egy olyan állapot ami már a valóságban játszódik és nem pedig egy illúzióban .

Don Juan a tudatos álmodást is az "álmodás" kategóriájába sorolja. Ez mindennek az alapja.

Igen , mindennek az alapja . Ezért lehetne úgy is venni , hogy amit írtam , ennek az alapnak a különböző ráhangoltsági illetve tudatossági szintjei .  Az álmodás kapui már túlmutatnak a tudatos álmodás határain .
Ezzel azt akartam kifejezni , hogy mindenki értse , ha eszébe jut álmában az , hogy most éppen álmodik , ez csak egy kicsi  , de minden képen az első lépés  ahhoz , amit el kellene még érnie , hogy egy igazi tudatos álom részvevőjévé válhasson .  
Ez olyan mint az iskola .  Iskolás az első osztályos is , és iskolás a nyolcadikos osztályos tanuló is . Mind a kettő iskolás , de a tudás illetve ez esetben a tudatossági szintek között ég és föld van még .

fortis írta:

Áprilia írta:

Nogusta írta:A normál tudatállapotom megjelenése,vagyis a belső párbeszéd hozta magával a lelkesedést.Rájöttem helyzetem különlegességére és büszkeség öntött el,hogy az erőfeszítéseim megtérültek.Azonban ugyanilyen hirtelen közömbösségbe váltottam,mert elmerültem az árnyak látásában és ez megint megszüntette a belső párbeszédemet.

Magamon azt vettem észre, hogy pont akkor szoktam megijedni, miután "rájövök helyzetem különlegességére." Ez valószínűleg sajnos egy rossz beidegződés a fekete mágus-időkbeli tapasztalatok miatt. Akkor is folyton féltem az ilyen tapasztalatok során, de érdekes módon nem ébredtem fel belőlük (de ez szerintem a fekete mágus manipulációja volt.)

Szerintem túl nagy  jelentőséget adtál annak az embernek Áprilia , ugyanis aa tapasztalatok nem másokról , hanem saját magunkról szólnak . Igaz azt mondja Don Juan , hogy egy nagual közelsége maga is képes már olyan hatást gyakorolni , hogy kimozduljon a gyűjtőpont , vagy pedig ha egy nagual mondjuk elvégzi a nagual vágást , ugyebár az is pláne , de ha nincs a közelben nagual , az ember csak magára számíthat , így a közelsége nélkül bár mi is történhetett veled , azt magadnak köszönhetted szerintem és nem az ő hatásának .  
Talán van olyan , hogy a nagual ott áll a másik ember háta mögött szellem , vagy valamilyen erő formájában és ez által folyamatos hatást gyakorol a másikra , de ennek meg nem sok értelmét látnám . Esetleg beszélhetünk a másik hatásáról még átvitt értelemben oly módon , hogy vágok egy grimaszt , amitől egész nap jó kedved lenne , és azt mondanád , ez az én hatásom , pedig a hatás maga csak egy pillanatig tartott a folyamat többi része már a tied te alakítod .

Hát, akkor ezek szerint "csak" túlságosan tehetséges voltam, haha...

Áprilia írta:

fortis írta:
Hát nem tudom . Nálam ez elég gyakori , hogy ráfókuszálok valamire az álmom során és az oda húz magához . Ezzel mondjuk valóban olyan , mintha álmot  váltanék , hiszen a közeg teljesen megváltozik .  Amíg mondjuk egy távoli hegy szikláját néztem , addig az egész hegy az álomkörnyezet részét alkotta , de miután a szikla magához húz , az álom környezet már csak a kő maga .

Talán még a előző oldalon taglalom ezt, hogy Castaneda hogyan ismerteti a húzóérzés kétféle következményét: az egyik következménye az álomváltás (álomkörnyezetbe kerülsz), a másik pedig az, amikor egy speciális közegben (valós közegben, mely nálam pl. mindig ködös, homályos) szervetlen lényekkel találkozol. (nem én találtam ki, Castaneda írja. A jegyzetekben szószerint benne van, de talán idéztem is az előző oldalon, nem tudom.)
A harmadik kapunál is van húzóérzés, azt a Jegyzetek 4-5. Oldalán találod.

Igen , tudom olvastam , hisz onnan származik a gondolat .
Ilyen ködös fallal már magam is találkoztam és találtam benne egy ajtót . Az ajtón átlépve egy egészen más világban találtam magamat . Olyanban mint itt az eredeti , házak emberek az utcán és ilyesmik . Igaz ott egyszerűen átmentem az ajtón és nem az a másik világ húzott magába . Átmentem és már ott is voltam .

Áprilia írta:Hát, akkor ezek szerint "csak" túlságosan tehetséges voltam, haha...

Olyan ez , mint az autó vezetés . Beülsz az autóba az oktató mellé , ő elmondja mit és hogyan csinálj , kiigazít , de az autó vezetésének elsajátítása már a te belső munkád . Te vagy az akinek rá kell éreznie mikor és hogyan pedálozzál minden rajtad áll , hogy milyen vezetővé válsz .

Már nem tudom, hol, de sokszor hivatkoztam arra, hogy a másik világot nálam egy ködös, homályos közeg jelzi és írtam azt is, hogy Florinda Donner is ezt mondja. Végre megtaláltam szó szerint, amit mondott:
"She also explains: "When sorcerers enter into dreaming, the first thing they will usually encounter is a bank of fog. When you see this fog you are pulling at something else energetically. In a way, sorcery is like Chinese Medicine in that it treats the body as if it were a field of energy."
Azaz: "Azt is elmagyarázta: amikor a varázslók belépnek az álmodásba, az első dolog, amivel találkoznak, egy adag köd. Amikor ezt a ködöt látod, energetikailag valami mást szippantasz/húzol be (vagy te vagy behúzva, beszippantva máshova?) energetikailag. Bizonyos szempontból a varázslás olyan, mint a kínai orvoslás, amelyben úgy kezelik a testet, mintha egy energiamező lenne."

Jó lenne tudni , mennyire lehet valóságos ez a hely , azaz a köd , illetve ködfal .Valóban egy bizonyos hely lehet , vagy pedig a  tudatunk fátyla ? Ettól függetlenül energetikailag lehetünk valahol szerintem , de kérdés amit tapasztalunk az egy energetikai megnyilvánulás , vagy pedig az érzékeléseink hiánya amit a tudat ily módon pótol a számunkra . ?

Áprilia írta:

fortis írta:
Fizikai földi világunk amúgy olyan mint egy tömegek által létrehozott közös kollektív álom . Ez tartja fent a folytonosságát , míg az egyszerű álmokból ha kilépünk nem marad utánunk senki , ezért szűnik meg az a világ . / álomvilág / De a lényeg nem a világokon , hanem a gyűjtőpontunk elhelyezkedésében van .

Azt mondod, hogy tulajdonképpen egy világ attól valós, hogy hányan tartják fenn azt? Tehát ahova az általad korábban említett példában, miszerint don Juan és Castaneda álmodásban egy másik valóságos világban jártak, amiatt tekinthető valóságnak, mert sok valóságos lény lakta?
Korábban azt hangoztattad, hogy a tudatos álomból, ha felébredünk, maga az álomtér ott marad valóságosnak (fentebb már ennek az ellenkezőjét állítottad). Az idézett logikád alapján ez már csak amiatt sem lehet igaz, mert a tudatos álmunkat egyedül tartjuk fenn, így ha felébredünk az idézett logikád alapján megszűnik minden, hiszen nincs, ami fenntartsa. Mivel az az egy ember, aki álmodta, az is felébredt.
Tulajdonképpen te a világmindenséget egy egyterű valaminek képzeled el, és a világok azon belül attól függenek, hogy hányan tartják fenn őket? És mi képezi a határukat, ami által elkülönülnek egymástól?
Egyébként sejtem, hogy hova akarsz kilyukadni: szerinted egy tér/világ valóságát maguk az energiát létrehozó lények adják. Ennélfogva ha csak egyvalaki van egy térben, akkor ott csak az az egyvalaki a valóság, a tér többi része nem. És ha az az egyvalaki sincs már ott abban a térben/világban (mert pl. egy tudatos álomból felebred), akkor az a vilag, amit addig fenntartott, az is megszűnik létezni. Míg egy olyan térben/világban, ahol sok energiát létrehozó dolog van, pl. sok lény tartja fenn, ott az egyiknek az onnan való távozása nem szunteti meg azt a világot, mert a többiek még ott vannak és a lenyükkel fenntartják.
De mint mondtam, nem értem, hogy akkor viszont mi a választó vonal, mi a határ az egyes világok között?
Szóval szerinted egy tudatos álmot pusztán az különböztet meg más valós világoktól, hogy azt egyvalaki tartja fenn?

Találtam egy idézetet a gportalon, talán idevaló. Illetve Efi álmainál kezdtünk beszélgetni arról, hogy egy világ attól valós, hogy mi magunk is benne vagyunk és mi tartjuk fenn magát a világot (fortis mondta).

"Nem emberi lények vagyunk,

akik megtapasztalják a világot,

hanem a világ vagyunk és az emberi létet tapasztaljuk."
(Professzor von Helsing)

Hmm ez egy igen jó gondolat .

Valamikor réges régen , volt egy dilemmám , magáról a létezésről és annak érzékeléséről .
Azon gondolkodtam el , mi értelme volna a világnak , ha nem lenne benne olyan intelligencia ami felfogná annak létezését .  
Ugye felmerült bennem a kérdés , hogy ha a semmi közepén lennénk , mit láthatnánk , mit tapasztalhatnánk benne ? És akkor rájöttem , hogy amit látnánk és tapasztalnánk az maga lenne a semmi , hisz a semmi is valami .  Tehát ha nem lennénk és egyetlen élőlény sem lenne az univerzumban ami felfoghatná annak létezését , egy valami vagy valaki akkor is volna . Isten .
Isten , mert hiszen épp úgy nem tagadhatjuk le a semmi létezését sem , ahogyan a mindenség létezését sem cáfolhatjuk meg . Ha pedig bár melyik oldalról közelítjük meg ezek létjogosultságát , akkor már léteznie kell magának a teremtőnek , mert értelem nélkül ami felfogná sőt mi több megalkotná ezek létjogosultságát , nem volna értelme .
Így lettem hívő , aki hisz Istenben .

És akkor Áprilia hozza ezt a gondolatot  
" "Nem emberi lények vagyunk, akik megtapasztalják a világot, hanem a világ vagyunk és az emberi létet tapasztaljuk."
(Professzor von Helsing) "

Tehát ha a világ vagyunk mi magunk , azaz annak részei , akik voltaképpen megtapasztalják milyen az embernek lenni , ez arra utalhat  hogy a világ maga Isten , azaz maga a létezés , maga az öntudat . Hisz a világ csak akkor érzékelhet , ha öntudatra ébred ,  mert e nélkül nem észlelhetné önmagát .  Ha így nézzük , talán mondhatnánk úgy , hogy Isten érzékeli magát bennünk, általunk , bár azt hiszem nem szabad megfeledkeznünk róla , hogy mi mint a világ részei , annak csak apró porszemei vagyunk .