Álmokról általában

Hú de jó repülni egyet álmunkban !   

Nagyon jópofi kis  videó a tudatos álmodásról .

Ez is nagyon jó , kicsit haladóbb szint . Ezeken a szinteken szó esik az asztrális test állati formákká való alakulásainak módjait , lehetőségei is .

Tudatos álmodás profi szint , többszereplős kollektív álmok

A közös álmodásról azt mondja Dreamways (don Juani tanítások követője és a nagual.yuku.com-on lehet olvasni a mondásait), hogy

"Az Álmodás Negyedik Kapuja - Szív Csakra

Ahhoz, hogy elérjük az Álmodás Negyedik Kapuját, elég erőt kell gyűjteni az álmodó test számára, hogy puszta szándékozással képes legyen más álomvilágokba utazni. Az Álmodás Negyedik Kapujának átlépéséhez,  képessé kell válnod más emberek által szándékolt álomvalóságának a részese lenni. Még nem tartasz ott, hogy saját álmodó buborékot építs, csak belépned amíg tudatos.

A fizikai testben a Szív Csakra nyútja az a képességet, hogy értékelni tudjuk az igazságot, szeretetet és életünk másokkal való megosztását. Álmodásban a Szív Csakra megnyitása egyet jelent a Negyedik Kapu átlépésével, mely lehetővé teszi hogy részesülj mások álmaiban. Érdekes módon senki sem tud függetlenül a másik álomvilágába utazni, míg e Csakra nem nyitott, mivel a művelet megköveteli a teljesen tiszta szándékot. Ehhez pedig az szükséges, hogy igaz legyél magadhoz és a szív útját kövesd. A Negyedik Kapunál valóban rájössz, hogy ki is vagy valójában. Azt hiszem teljes mértékben magunknak kell lennünk, ahhoz, hogy részesévé váljunk más álmának."
(http://nagual.yuku.com/topic/2091#.UrHmMqN5mSM)

Suk esetben a szívcsakra az a kapu , ahol a testen kívüli élmények is létrejöhetnek , de tulajdonképpen erről nem tudnék valami sokat mondani , a csakrák ismerete egy külön tudomány kicsit elgondolkodtató azért amit ettől az illetőtől hoztál .

Meditációs tapasztalatként egyszer kétszer beindult a szívcsakrám , elég egy fura esemény , aki nem tudja miről lehet szó annak talán még félelmetes is lehet , ugyanis olyan érzés , mintha felgyorsulna a szívverés , egészen olyan mértékig akár a dobpergés .

Jé tényleg aztamindenit , aki kitalálta a képet lehet tudta miért rajzolta azt is oda .

Áprilia írta:El kezdtem nézni a videókat, fortis. Egyelőre az elsőt láttam, és ami megfogott benne, az az a mondat volt, hogy a pasas 7 éves kora óta tudatosan álmodik (most 34 éves) és "még most sem tudja, mi a cél." Hát ez ismerősen hangzik...

  Igen valóban . Ez volt az én nagy problémám is . De mostanra legalább tudom mi a cél , még ha ki is estem a gyakorlatból .

Periódusokban álmodok.
Mostanság volt néhány álmom.
Nem elrugaszkodott de, valóságos, életszerű jelenségek....
Álmodni úgy különben - nekem - jó, jó dolog.

Kíváncsi lennék rá, kit milyen állatnak nevezett Opos koma.

efi írta:Kíváncsi lennék rá, kit milyen állatnak nevezett Opos koma.

Talán nem emlékezik már , de mi lenne ha megkérdeznénk , most mit válaszolna ?
De amúgy ez jó kérdés lenne bár ki felé itt a fórumon , ki kit minek is láthatna ?

Áprilia írta:

fortis írta:

efi írta:Kíváncsi lennék rá, kit milyen állatnak nevezett Opos koma.

Talán nem emlékezik már , de mi lenne ha megkérdeznénk , most mit válaszolna ?

Már csak azért sem emlékezhet, mert én álmodtam, és nem ő....  
(én meg már az álmomban sem voltam ahhoz elég tudatos, hogy emlékezzek...)

     Nem baj , de attól még jó ötlet .

Az ember a számára elérhető emocionális sávokban valós világokat tapasztalhat meg , ami a gyűjtőpontjának elmozdításának eredményeként érhetőek el .
A másik világ viszont az álombéli világok , mint példa erre a Bérlő által létrehozott világ , aminek létezése a Bérlő emlékezetének és tudatosságának függvénye . Ezek a világok is valós világok , oly tekintetben , hogy az ember valódi utazásokat tehet benne , ellenben a különbség más valós világokhoz képest az , hogy ezek a világok a tudat által fenntartott világok csupán . Erről beszéltem régebben , hogy ezek a világok létezésük formáját a bennük energetikailag létező entitások figyelme által kapják csupán , míg az emanációs sávok önmagukban is létező világok .
Viszont amit helyére kell , hogy rakjak önmagamban az annak ténye , hogy a más álmában való részvétel esetén is a gyűjtőpont eltolódást mutat , ami által érinthet más sávokat is amikről tudjuk , hogy valós világok . Ennek a két ténynek az összefüggésében és ellentmondásában gondoltam úgy , hogy nem kellene még reagálni , hisz csak sületlenség keletkezhetne belőle . ha jobban megértem ezen események létrejöttét és érdekel is még valakit , talán beszélhetünk még róla . Aki tudja hogyan működnek ezek az események , persze nyugodtan leírhatja .

De, én észrevettem, igaz, nem adtam neki hangot. Szellemes, tetszik.

Áprilia írta:

fortis írta:
Fizikai földi világunk amúgy olyan mint egy tömegek által létrehozott közös kollektív álom . Ez tartja fent a folytonosságát , míg az egyszerű álmokból ha kilépünk nem marad utánunk senki , ezért szűnik meg az a világ . / álomvilág / De a lényeg nem a világokon , hanem a gyűjtőpontunk elhelyezkedésében van .

Azt mondod, hogy tulajdonképpen egy világ attól valós, hogy hányan tartják fenn azt? Tehát ahova az általad korábban említett példában, miszerint don Juan és Castaneda álmodásban egy másik valóságos világban jártak, amiatt tekinthető valóságnak, mert sok valóságos lény lakta?
Korábban azt hangoztattad, hogy a tudatos álomból, ha felébredünk, maga az álomtér ott marad valóságosnak (fentebb már ennek az ellenkezőjét állítottad). Az idézett logikád alapján ez már csak amiatt sem lehet igaz, mert a tudatos álmunkat egyedül tartjuk fenn, így ha felébredünk az idézett logikád alapján megszűnik minden, hiszen nincs, ami fenntartsa. Mivel az az egy ember, aki álmodta, az is felébredt.
Tulajdonképpen te a világmindenséget egy egyterű valaminek képzeled el, és a világok azon belül attól függenek, hogy hányan tartják fenn őket? És mi képezi a határukat, ami által elkülönülnek egymástól?
Egyébként sejtem, hogy hova akarsz kilyukadni: szerinted egy tér/világ valóságát maguk az energiát létrehozó lények adják. Ennélfogva ha csak egyvalaki van egy térben, akkor ott csak az az egyvalaki a valóság, a tér többi része nem. És ha az az egyvalaki sincs már ott abban a térben/világban (mert pl. egy tudatos álomból felebred), akkor az a vilag, amit addig fenntartott, az is megszűnik létezni. Míg egy olyan térben/világban, ahol sok energiát létrehozó dolog van, pl. sok lény tartja fenn, ott az egyiknek az onnan való távozása nem szunteti meg azt a világot, mert a többiek még ott vannak és a lenyükkel fenntartják.
De mint mondtam, nem értem, hogy akkor viszont mi a választó vonal, mi a határ az egyes világok között?
Szóval szerinted egy tudatos álmot pusztán az különböztet meg más valós világoktól, hogy azt egyvalaki tartja fenn?

Na itt van. Ma reggel bevillant, hogy a világokról kell gondolkodnom.
Korábban beszélgettünk már arról, hogy egy-egy világ mitől valós. Attól, hogy energiát hordoz, energia létrehozó tárgyakból áll. Fortis szerint attól, hogy a puszta létünkkel, mint energia hordozó lények, fenntartjuk. Nem mindegy az sem, hányan tartjuk fenn. Például a tudatos álmunkbeli világ fortis szerint azért valóságos, mert bár mi hozzuk létre egyedül azt az álom, vagy fantomvilágot, de mi magunk benne valóságosak vagyunk. Azonban ha felkelünk tudatos álmunkból, az a világ megszűnik, hiszen mi, akik az egyetlen valóságos elemek voltunk benne, nem tartjuk azt fenn többé.
Ezzel kapcsolatban eszembe jutott, hogy a Bérlő folyamatosan tudott fenntartani egy, a mai mexikói Tula városával azonos világot tudatos álmában, és másokat is képes volt odavinni álmodásban (a naguálokkal is, akikkel üzletet kötött energiáért cserébe, ott találkozott). Felmerült bennem, hogy ha a bérlő pl. felébredt, az a város is eltűnt? És mindahányszor odavitt valakit, annyiszor felépítette?
Kérdésem továbbá, hogy mi dönti el, hogy egy világban mely tárgy rendelkezik energiával és melyik nem? A Bérlő által alkotott Tula fantomvilág volt. A Bérlő maga csekkoltatta le Castanédával, hogy abban a világban csak ők ketten voltak valóságosak, amikor ott találkoztak. Szóval mi dönti el, hogy egy pl. egy szekrény a Bérlő által fenntartott világban nem valóságos, azaz nem hoz létre energiát, míg itt a földön, a többmilliárdnyi ember által fenntartott világban egy szekrény valóságos?
Hát, reggel jobban a fejemben volt és frappánsabban meg is fogalmaztam, de azt töröltem. Szóval ez volt nagyjából fortis fenti, illetve alább idézett hsz-ének az előzménye. Most átgondolom, amit válaszul írt:

fortis írta:
Az ember a számára elérhető emocionális sávokban valós világokat tapasztalhat meg , ami a gyűjtőpontjának elmozdításának eredményeként érhetőek el .
A másik világ viszont az álombéli világok , mint példa erre a Bérlő által létrehozott világ , aminek létezése a Bérlő emlékezetének és tudatosságának függvénye . Ezek a világok is valós világok , oly tekintetben , hogy az ember valódi utazásokat tehet benne , ellenben a különbség más valós világokhoz képest az , hogy ezek a világok a tudat által fenntartott világok csupán . Erről beszéltem régebben , hogy ezek a világok létezésük formáját a bennük energetikailag létező entitások figyelme által kapják csupán , míg az emanációs sávok önmagukban is létező világok .
Viszont amit helyére kell , hogy rakjak önmagamban az annak ténye , hogy a más álmában való részvétel esetén is a gyűjtőpont eltolódást mutat , ami által érinthet más sávokat is amikről tudjuk , hogy valós világok . Ennek a két ténynek az összefüggésében és ellentmondásában gondoltam úgy , hogy nem kellene még reagálni , hisz csak sületlenség keletkezhetne belőle . ha jobban megértem ezen események létrejöttét és érdekel is még valakit , talán beszélhetünk még róla . Aki tudja hogyan működnek ezek az események , persze nyugodtan leírhatja .

Átgondoltam, amit írtál fortis, legalábbis az elejét (azt a közös álmodásost a végén még nem fogtam fel), tehát te azt mondod, hogy az álomviágokat csak a figyelmünk/tudatunk tartja fenn, míg az un. emanációs sávbeli világok önmagukban is léteznek, valóságosak (a figyelmünk nélkül is). Fentebb megtaláltam Efi egy régebbi hsz-ét (szintén reggel, de első menetben azt is töröltem), és mostmár tudom, hogy miért botlottam bele. Mert idevág. Mert ő azt hozta Bruntontól, hogy gyakorlatilag "nincsenek terek, csak tudatszintek!" E szerint logikailag az emanációs sávokon belüli valós világok is a tudat szintünk váltása okán léteznek! Vagy rosszul értem? Ez ellentmond neked fortis, vagy nem?

efi írta:Hazafelé a buszon olvasgattam a telómon Paul Brunton egyik könyvét (Az Önvaló bölcsessége), és azt írja, hogy nincsenek más terek, csak más tudatszintek, és amikor úgy gondoljuk, hogy egy másik világba kerültünk, akkor az azt jelenti, hogy egy másik tudatszinten vagyunk.

Ez az első olyan gondolat, ami megfogható közelségbe hozza nekem a gyűjtőpont fogalmát.

" idézet  : Próbálj meg elképzelni egy irdatlanul széles sávot, amely fényszálakból, se eleje, se vége fényzsinegekből áll. A szerves lények buborékok, amelyek egy-egy csoportnyi fényszál köré nőnek. Most képzeld azt, hogy a szerves életnek ebben a sávjában egyes buborékok a sáv közepén található szálak köré, mások a sáv széle felé eső szálak köré nőnek; a sáv maga pedig olyan széles, hogy az összes szerves lénynek helyet tud adni úgy, hogy bőven marad még tér. Ebben az elrendezésben a sáv széléhez közel eső buborékok mindenestül kimaradnak a sáv közepén húzódó emanációkból, amelyekben csak azok a buborékok osztoznak, amelyek a központhoz sorolódnak. Hasonlóképp, a középső buborékokból hiányoznak a szélső emanációk.
"
Megpróbálom saját gondolattal kifejezni . Az ember mint gömb forma  az emanációs sávval érintkezvén olyan , mint egy két dimenziós papír lapra rajzolt kör .  Ez a kör teljes egészében érintkezik a papír lappal  de a körben van egy izzó pont , amit úgy nevezünk , hogy gyűjtő pont vagy esetleg úgy , hogy a tudomásunk  parazsa. Érzékelésünk észlelésünk erre az egyetlen pontra korlátozódik  a világunkból , azaz a körből  azt a világot érzékeljük , amelyik ezen a ponton  érintkezik a nagy emanációs sávval . Nos ha a gyűjtőpontunkat képesek vagyunk arrébb tornásztatni , akkor a körnek amik vagyunk , más pontjára visszük ezt a tudomás parazsát , így más világot fogunk tapasztalni a megszokottól eltérően .  
Ha a nagy emanációs sávra térek vissza mint 3 D-s gömb forma , akkor ez annyival másabb , hogy a tudomásunk parazsa , nem csak oldal irányban tud elmozdulni , vagy eltolódni , hanem befelé és kifelé is egyaránt . Minden irány más világokba való jutást eredményez .
Tehát  ha így tekintjük , akkor  tulajdonképpen  nem arról van szó , hogy nincsenek más  terek  , csak más tudatszintek , ahogyan azt  Paul Brunton állítaná , hanem a gyűjtőpontunk helyzetének elmozdításával valóban más valós világokat látogathatunk meg . Ehhez amúgy szükséges a más tudatszint , de spontán is előfordulhatnak elmozdulások.
Nos  egy vonalon viszont igaza van Paul Bruntonnak , de ez az elméletnek csak  egy vékonyka szála  és semmiképp sem  a teljessége a valóságnak , és ez pedig arról szól , hogy tudat szint váltással  a jelenlegi világunkat más perspektívából is szemlélhetjük , láthatjuk , ezt Don Juanék úgy nevezték , hogy a gyűjtőpont alátolódása . Ez esetben nem a világ változik körülöttünk , hanem a világhoz való észlelésünk viszonyulása .

fortis írta:" idézet  : Próbálj meg elképzelni egy irdatlanul széles sávot, amely fényszálakból, se eleje, se vége fényzsinegekből áll. A szerves lények buborékok, amelyek egy-egy csoportnyi fényszál köré nőnek. Most képzeld azt, hogy a szerves életnek ebben a sávjában egyes buborékok a sáv közepén található szálak köré, mások a sáv széle felé eső szálak köré nőnek; a sáv maga pedig olyan széles, hogy az összes szerves lénynek helyet tud adni úgy, hogy bőven marad még tér. Ebben az elrendezésben a sáv széléhez közel eső buborékok mindenestül kimaradnak a sáv közepén húzódó emanációkból, amelyekben csak azok a buborékok osztoznak, amelyek a központhoz sorolódnak. Hasonlóképp, a középső buborékokból hiányoznak a szélső emanációk.
"
Megpróbálom saját gondolattal kifejezni . Az ember mint gömb forma  az emanációs sávval érintkezvén olyan , mint egy két dimenziós papír lapra rajzolt kör .  Ez a kör teljes egészében érintkezik a papír lappal  de a körben van egy izzó pont , amit úgy nevezünk , hogy gyűjtő pont vagy esetleg úgy , hogy a tudomásunk  parazsa. Érzékelésünk észlelésünk erre az egyetlen pontra korlátozódik  a világunkból , azaz a körből  azt a világot érzékeljük , amelyik ezen a ponton  érintkezik a nagy emanációs sávval . Nos ha a gyűjtőpontunkat képesek vagyunk arrébb tornásztatni , akkor a körnek amik vagyunk , más pontjára visszük ezt a tudomás parazsát , így más világot fogunk tapasztalni a megszokottól eltérően .  
Ha a nagy emanációs sávra térek vissza mint 3 D-s gömb forma , akkor ez annyival másabb , hogy a tudomásunk parazsa , nem csak oldal irányban tud elmozdulni , vagy eltolódni , hanem befelé és kifelé is egyaránt . Minden irány más világokba való jutást eredményez .
Tehát  ha így tekintjük , akkor  tulajdonképpen  nem arról van szó , hogy nincsenek más  terek  , csak más tudatszintek , ahogyan azt  Paul Brunton állítaná , hanem a gyűjtőpontunk helyzetének elmozdításával valóban más valós világokat látogathatunk meg . Ehhez amúgy szükséges a más tudatszint , de spontán is előfordulhatnak elmozdulások.

Szerintem ezt mondja Brunton is.
Továbbá, ez nem ad választ arra az eredeti kérdésre, hogy egy szekrény egy emanációs sávon belüli világban MIÉRT valós, ellenben egy tudatos álomban MIÉRT NEM. Mindkét világot a tudatoddal érzékeled ugyanis.
Arra a félmegoldasra jutottam, hogy az emanációs sávok alkotta világokat mindig fenntartanak rajtunk kívül valaki mások is. Tehát ha mi eljövünk onnan, azaz nem érzékeljük tovább, az akkor is létezik, míg a saját (akár tudatos) álmunkat csak mi tartjuk fenne egyedul.
Illetve nem tudom, ettől még egy emanációs sávon belüli szekrény nem feltétlenül kell, hogy valós legyen.

Áprilia írta:

Szerintem ezt mondja Brunton is.
Továbbá, ez nem ad választ arra az eredeti kérdésre, hogy egy szekrény egy emanációs sávon belüli világban MIÉRT valós, ellenben egy tudatos álomban MIÉRT NEM. Mindkét világot a tudatoddal érzékeled ugyanis.
Arra a félmegoldasra jutottam, hogy az emanációs sávok alkotta világokat mindig fenntartanak rajtunk kívül valaki mások is. Tehát ha mi eljövünk onnan, azaz nem érzékeljük tovább, az akkor is létezik, míg a saját (akár tudatos) álmunkat csak mi tartjuk fenne egyedul.
Illetve nem tudom, ettől még egy emanációs sávon belüli szekrény nem feltétlenül kell, hogy valós legyen.

Szerintem Brunton elképzelése arról a helyzetről szólt, ahol  az érzékelést mint tudati állapotot csak egy bizonyos és megváltoztathatatlan sávra teszi , és ezen belül képzeli el a különböző szinteket .
Ellenben D Juani tanítások szerint több sáv létezik , és mindig azt tapasztaljuk meg külön világként ,  mikor melyik sávra váltottunk át éppen .

" egy szekrény egy emanációs sávon belüli világban MIÉRT valós, ellenben egy tudatos álomban MIÉRT NEM. Mindkét világot a tudatoddal érzékeled ugyanis.  "
Szerintem közeledik az elképzelésed , megpróbálok magam is belefolyni , de nem egyszerű .
- Első sorban a különböző világok épp úgy valós világok , mint az ahol jelen állapotunkban tartózkodunk .
- Másod sorban  fizikai megjelenési formánk ugyan azokból az anyagokból épülnek fel , mint környezetünk , akár egy szék , vagy egy szekrény , atomok és molekulák összessége , minden anyag ennek a sávnak az anyagi jellegzetességeit viseli magán , ezért létező létforma és nem csupán illúzió .
- Nos ha sávot váltunk , az ottani világ is az adott sáv jellegzetességeit hordozza , ezért létező energiát kisugárzó létforma , azaz környezet .
-Most nézzük mi történik egy tudatos álomban . A világ valószínűleg nem fog egyetlen emanációhoz sem tartozni , nem abból fog felépülni , ezért nem egy létező létformával találjuk magunkat szembe a környezetben , hanem azzal , amit mi  magunk kreáltunk magunk köré , a figyelmünk és emlékezetünk által ./ Lásd a Bérlő világát / Tehát ez egy illúzió valóság lesz a számunkra , amiben mi mint létező leszünk az egyetlen energia forrás .  
- A különböző sávokon ezért lesznek még a székek is valós energiaforrással rendelkező tárgyak , míg az álmok világában a mi tudatunk , szellemünk lesz az egyetlen élő előfordulás , hacsak meg nem látogatnak felderítők , vagy egyéb álmodók , egy kollektív álomban .

Amit még magam sem értek az az , hogy amikor az ember álmodik , akkor szintén kimozdul a gyűjtőpontja a helyéről , és minél mélyebben mozdul el a bal oldalba , annál elképesztőbb helyeken találja magát az álmodó . De amikor erről írnak szerintem itt félreértésről lehet szó , mert szerintem ezek nem az álmokról szólnak , hanem valós utazásokról .

Azt hiszem ez az idézet még jól jöhet ide .

" A régi és az új látók – mondta – egész sor igazságra jöttek rá a tudomással kapcsolatban, s ezeket a befogadhatóság kedvéért bizonyos meghatározott sorrendbe rakták.
A tudomás művészetének elsajátítása az igazságok teljes sorozatának elsajátításából, belsővé tételéből áll. Az első igazság az – mondta don Juan –, hogy mivel az érzékszerveinkkel felfogott világot ismerjük, kénytelenek vagyunk azt hinni, hogy tárgyakkal vagyunk körülvéve, amelyek önmaguk által olyanok, amilyennek érzékeljük őket, holott a valóságban nincs tárgyi világ, csak a Sas emanációiból, azaz kisugárzásaiból álló világegyetem létezik.
Azt mondta, mielőtt elmagyarázná a Sas emanációit, az ismertről, az ismeretlenről és a megismerhetetlenről kell beszélnünk. "

Szóval ez is itt azt mutatja , hogy ha a sávok bár melyikén helyezkedik el tudomásunk parazsa , akkor a sas emanációival találkozunk , ezért lehet egy bútor is valós , mert az maga is egy emanáció és nem pedig egy gondolati forma.Álmainkban viszont gondolati formák vesznek csak körül .

Ez szól arról, hogy a Bérlő hogyan alkotta meg Tulát. Az ő ágának varázslói először az itteni világban vizualizáltak egyszerű dolgokat, majd azokról álmodtak. Később bonyolultabb dolgokra tértek át. Utána képesek voltak bárkit a szándékukkal behúzni az álmukba (gndolom, ez is lehet a közös álmodás egy módja egyébként):

"(A Bérlő) elmondta, hogy neki az a művészete, hogy képes a SZÁNDÉKÁT KIVETÍTENI és minden, amit magam körül látok, az az ő SZÁNDÉKA. Suttogva azt mondta, hogy a templom és a város az ő szándékának az eredményei; nem léteznek és mégis léteznek. A szemembe nézve hozzátette, hogy ez az egyik rejtélye az álmodás ikerhelyzetei szándékozásának a második figyelemben. Meg lehet csinálni, de nem lehet megmagyarázni vagy megérteni.
Aztán elmesélte, hogy ő egy olyan varázsló ágból való, ahol a varázslók tudták, hogyan mozogjanak mindenfelé a második figyelemben a SZÁNDÉKUK KIVETITESE által. Arról mesélt, hogy az ág varázslói álmodásban GONDOLATUK KIVETÍTÉSÉNEK művészetét gyakorolták annak érdekében, hogy az általuk tetszőlegesen választott tárgy vagy épület vagy tájékozódási pont vagy látvány élethű másolatát létrehozzák.
Azt mondta, hogy ágának varázslói azzal kezdték, hogy 1. egy egyszerű tárgyat bámultak, memorizálva annak minden részletét. Aztán 2. behunyták a szemüket és vizualizálták a tárgyat, addig javítva a vizualizációt a valódi tárgyhoz képest, amíg képesek voltak csukott szemmel látni azt, annak teljességében.
A következő dolog ennek továbbfejlesztésében az volt, hogy 3. álmodtak a tárggyal, és az álomban létrehozták a saját érzékelésük szempontjából a tárgy teljes megtestesítését. Ezt a cselekedetet, mondta, a teljes érzékelés első lépcsőjének nevezik.
Az egyszerű tárgyról 4. egyre bonyolultabb és bonyolultabb elemekre tértek át azok a varázslók. A végső cél az volt, hogy 5. mindannyian együtt egy teljes világot vizualizáljanak, aztán álmodják azt a világot, így 6. újraalkossanak egy teljesen valóságos birodalmat, ahol létezhettek.
– Amikor az ágam varázslóinak bármelyike képes volt ezt megcsinálni – folytatta –, könnyedén át tudott húzni bárkit a szándékába, az álmába. Ezt csinálom most én veled és ezt csináltam az ágad összes nagualjával.
A nő kuncogott. – Jobban teszed, ha elhiszed – mondta, mintha nem hinnék neki. – Teljes populációk tűntek el ily módon az álmodásban. Ezért mondtam azt neked, hogy ez a templom és ez a város egy a második figyelemben való szándékozás rejtélyei közül.
– Azt mondod, hogy teljes populációk tűntek el ily módon. Hogyan lehetséges ez? – kérdeztem.
– 1. Vizualizálták aztán 2. újraalkották álmodásban ugyanazt a látványt – válaszolta. – Te sohasem vizualizáltál semmit, ezért nagyon veszélyes számodra belépni az álmomba.
Aztán figyelmeztetett, hogy átlépni a negyedik kaput és olyan helyekre utazni, melyek csak valaki más szándékában léteznek, nagyon veszélyes, mert egy ilyen álom minden elemének teljesen személyes elemnek kell lennie."
(Castaneda: Az álmodás művészete)

Még ez is jó:
Don Juan szerint 48 nagy emanációs/energia sáv van az univerzumban, ezek mindegyike valós világ. A szerves világ egy a 48 közül. A szervesen belül helyezkedik el az "emberi tartomány", azonban még ezen emberi tartományon belül sem érzékelünk mindent a hétköznapi érzékeléssel.

Fortis, alátolódás és eltolódás. Ha megtaláltam, idehozom. Ha jól emlékszem, a tojáson belüli eltolódás az "emberi" tartomány, a tojáson kívüli pedig az emberi tartományon kívüli világok.

Amikor Carlos találkozott La Catarinával és a gyűjtőpontja alá tolódott , akkor egy óriási hernyó vagy kukac képében szemlélték a világot . Carlos akkor azt hitte , egy másik világba került , de mint utólag kiderült , nem egy másik világban volt , hanem ugyan abban , és csupán csak az érzékelési tartománya változott meg . Azaz egy hernyó szemein keresztül látta a világot . . Az ősi varázslók képesek voltak bár milyen állati formát magukra ölteni , ezeket az eseményeket hívják alátolódásnak . Az alátolódás a gyűjtőpont bizonyos fajta befelé való húzódásának eredménye .
Szóval itt nem a világ változik , hanem az érzékelés .

A Bérlőről amit hoztál köszi Áprilia , elég jól le vannak írva a pontok , de a gyakorlatban elég bonyolult lehet ez az egész . Hmm .