Álmokról általában

Áprilia írta:Egy kis gondolkodnivaló:

Normál (nem tudatos) álomban csak egy ÁLOMALAK vagyok egy ÁLOMVILÁGBAN (fantáziavilágban), míg tudatos álomban VALÓSÁGOS alak vagyok egy ............... világban.

A kipontozott részt kellene kitölteni, kinek-kinek ízlése szerint.

Kicsit elgondolkodtam  ezen az egészen .
Tulajdonképpen  ha a jelenlétet nézzük , nincs különbség .  Tehát a nem tudatos álomban is épp úgy veszünk részt , mint egy tudatosban . A tudatos annyiban különbözik ugyebár , hogy rájövünk , ami körülöttünk zajlik , az egy álom környezet .  A legtöbb esetben a tudatos álmok , hétköznapi egyszerű álmokból válnak tudatossá . Tehát tulajdonképpen csak annyi történik , hogy álmunkban felébredünk . Mondhatni magunkhoz térünk , mintha  addig csak elmerengtünk vagy képzelegtünk   volna és hirtelen tudatába leszünk jelenlétünknek .
Ilyesmi megtörténik velünk a fizikai síkon is , amikor csak megyünk és megyünk  az utcán és képzeletünk szabadjára engedve ki tudja menet közben merre jár ,  és egyszer csak  hirtelen azt vesszük észre , hogy jé  már haza is értünk . na ez a pillanat  lenne az a bizonyos ráeszmélés , amit hasonlatosságként egy álom környezetre vetítve elmondhatnánk , hogy ezen a ponton vált az álmunk is tudatossá .
Ha tovább boncolgatnám , akkor  előjöhetnek az egyéb különbségek  még.   a tudatosságot leszámítva  .  Ilyen az álmodott test , nézzük meg  hogy működik ez egy hagyományos álomnál .  Az észlelésnek három módja is van , egyszer  amikor  egy álmodott testben éljük át az álmot  first person nézőpontból . Második lehetőség , amikor kívülről követjük az álmodott alakunkat és úgy cselekszünk , tehát mintha egy bábút irányítanánk .  Harmadik esetben csak szemlélője vagyunk az álomnak testetlenül és nem is avatkozunk be , részünkről nincs cselekvés .
Tapasztalataim szerint a tudatos álomnál a kívülről irányított bábú esete ki is húzható , nem tapasztaltam ilyet még . Marad a first person nézőpont , vagy a testetlenség . Viszont ha tovább megyünk és cselekvőkké akarunk válni egy tudatos álomban , akkor a first person marad meg a számunkra csupán .
Tehát elmondható , hogy az egyszerű álmok három nézetéből a tudatossá vált cselekvő énünk egyetlen nézőpontú cselekvővé válik a tapasztalatok során . Ez valahol arra következtet , hogy azonosítani kezdjük önmagunkat létezésünkkel , mintha  megszilárdítanánk  azt a testet , ami eddig csak egy képzelt alakként volt jelen álmunkban . Azonosításunkban önmagunkat keressük  , eszünkbe is jut , hogy nézzük  rá a kezeinkre ezzel hasonló testté alakítva azt az energiát , amivel eddig az álomban jelen voltunk . Tehát magyarán próbáljuk megteremteni fizikaink hasonmását .  
Nem tudom ha próbáltátok már , vagy láttátok már magatokat egy közönséges álomban , egy tükörbe vagy egy utcai kirakatba nézve  , vissza tudtok e emlékezni , milyennek láthattátok magatokat ?  Nos véleményem szerint kevés annak az esélye , hogy olyannak , amilyen a jelenben is volnátok . vagyis a képzelet rakja össze gyorsan a látványt . A tudatos álomnál nem így működik , mert ott a tudatunkkal rakjuk össze önmagunkat és nem a véletlenre bízva . Tudjuk milyenek vagyunk , ismerjük magunkat és az emlékezetünkben tárolt információkból építjük fel testünket . Egy közönséges álomnál ez nem így működik . Ott nincs jelen a tudatosság .

Tehát ha erre a kérdésre kellene válaszolnom : " Normál (nem tudatos) álomban csak egy ÁLOMALAK vagyok egy ÁLOMVILÁGBAN (fantáziavilágban), míg tudatos álomban VALÓSÁGOS alak vagyok egy ............... világban. "
- talán azt mondanám , hogy  mindkettőben ugyan abban a világban vagyok , egészen addig , amíg nem kezdem el szándékozni a látást .
Az , hogy ki is vagyok az álomban , álom alak e , vagy egy valóságos alak e , ezen érdemes lenne még elgondolkodni , és tulajdonképpen ezt fejtegettem fentebb , mer a világot magunk körül így , vagy úgy mi hozzuk létre , alakítjuk tudásunk és fantáziánk szerint . vagy tudatosan , vagy a nélkül .
Tehát azt mondanám mindkettő típusú álomban jelen vagyunk , és ha egy felderítő belépne álmunkba első sorban ott fedezné fel bennünk az izzást , ahol a cselekvő tudatosságunk éppen jelen van  , a fentebb felsorolt három nézőpontnak nevezett jelenlét helyén .

Itt felmerül még egy kérdés , hogy a látás szándékozásánál  miért is láthatjuk mi magunk  is a felderítőket és miért láthatnak ők is bennünket  mint izzást ?
Ugye tudjuk és azt hiszem Áprilia említi valahol majd a későbbiek során , vagyis  amire itt reagálok az ezt követő kommenteknél , hogy a szervetlen lények vagy felderítők nem fizikai mivoltukban lépnek be álmunkba . Hiszen egy álomba nem lehet fizikailag belépni csak a tudatunk kivetítésével . Az álom az nem egy fizikai környezet ugyebár . És ez itt a lényeg . Tehát ha izzást látunk , akkor első sorban a tudat kivetülésének jelenlétét láthatjuk izzásnak . Ez esetben a felderítők az álom környezetünkben is a tudatunk kivetülését láthatják , azaz azt , amivel magunkat azonosítjuk .  Ez tudatos álomnál egyértelmű , egyszerű hétköznapi álomnál meg azt a részt tapasztalják , ahonnan megfigyeljük az álom történéseit és ez nem feltétlenül az a test amit magunknak megálmodtunk .

Aztán jönnek a következő kapuk átlépései , ahol tovább léphetünk az álomnál . Ezekben az esetekben elhagyjuk az álmunkat és egy más környezetben ébredünk fel . Ezek a tapasztalatok már közelebb vannak a TKÉ élményekhez mint az álmokhoz . Hogy ezekben az esetekben asztrális környezetbe kerülünk e , vagy a fizikai asztrális másába , esetleg más asztrális környezetekbe , ez talán a szándékunkon is múlik . De azt is megtehetjük , hogy nem egy asztrális környezetbe kerülünk , hanem a fizikai szinten kóborlunk tovább .
Amúgy nagyon érdekesek ezek az utazások , mert itt még az is megtörténhet , hogy egy felderítő elvihet magával , ha kijelentjük számára az ez irányú kívánságunkat , persze ha azt a bizonyos felderítőt lelepleztük már egyáltalán .
Ebben az esetben  is a tudati kivetülésünk akár csak a felderítőké akik a mi álmunkba jöttek megyünk el az ő világukba . De ez  a tudati kivetülés ha társítottuk már akkor valószínűleg az energia testünkkel történik már .
Tehát én arra következtetnék , hogy a tudati kivetülése az embernek az energia testében nyilvánulhat meg és ha már energia test , akkor az maga az izzás .
Viszont ha már így , akkor egy kicsit tovább merészkednék .
Tehát a tudat az voltaképpen energia és ha testtel ruházzuk fel akkor energia testként nevezhetnénk tovább. Bár ezt a formát így még nem hallottam , de az energia test talán nevezhető lehetne tudati testként is talán .

Ez a sok minden újabb és újabb kérdéseket vet fel .  Hol zajlik tulajdonképpen az álom környezet akkor ? A tudatunkban , vagy az agyunkban talán ? Azt hiszem egyikben sem , hanem az úgynevezett  nem használt emanációinkban .
Képzeljük el , hogy egy nagy tojás vagy gömb vagyunk , amiben elhelyezkedik a gyűjtőpontunk . A gyűjtőpont jelenlegi helyzete az ami a mi jellemvonásunk , aminek ismerjük magunkat és a környezetünk amiben élünk egyaránt .
Ha a képet megnézitek , látható a gyűjtőpont ízzása a tojás vagy gömb formánkon belül , és ez az az izzás az amit tapasztalunk abból ami a gömb világunkon belül van . A barna pöttyök az ugynevezett emanációk , és tulajdonképpen ezek vannak a ponton belül izzásban . A többi barna pötty az úgynevezett nem használt emanációk . Nos ha a gyűjtőpontunk eltolódik akkor a fizikai világunkként ismert emanációk magukra maradnak és a nem használt emanácoók jönnek izzásba . Az álom egy ilyen emanációk segítségével felépített világ .  A gyűjtőpont eltolódhat távolabbra akkor vadabb és hihetetlenebb álmaink vannak , elmozdulhatnak mélyebbre , akkor az alantas területekre tévedünk . Ezek még álom környezetek , de mint ahogy valamikor régebben említettem , valós tér amit álomműhelyként is nevezhetnénk , és a valóságát az emanációk jelen léte az ami biztosítja . Az emanációkból felépített világ az alkotásunk , amit megtapasztalunk , amit a gyűjtőpontunk elmozdulásának eredményeként  élhetünk át . Álom végeztével a gyűjtőpont visszatér eredeti helyzetébe így ismét ezt a világot élhetjük át , ezeknek a sávoknak az emanációi által .
Azt hiszem , hogy az álom környezetet elhagyjuk ezekben a nem használt emanációknál , ismételten arra van szükség , hogy elébredjünk abból a helyzetből elhagyva az álmok mivoltát . Ez újabb emanációkhoz vezet a gyűjtőpont újabb mozgásához .
A tudatos álmodást azt hiszem az különbözteti meg a hétköznapi álmoktól , hogy gyűjtőpontunk izása kis mértékben megnövekszik , azaz egy magasabb vagy nagyobb tudatossági szintet ér el , így nagyobb területet foglalhat magába , így a hétköznapi tudatosságunk kiterjedhet az elmozdulás helyére is azaz az álmokba . ha nem vagyunk tudatosak álmunkban , akkor ez az izzás nem növekszik , hanem csak kimozdul a hétköznapi megszokott helyzetéből és álommá alakítja környezetünket a számunkra .



Lehet folytatni , kiegészíteni vagy reagálni , mit látnék rosszul .

efi írta:" Efi, szerinted milyen szituációban vagyok VALÓSÁGOS ALAK?"

Ébren.


Vagy még azt a választ is el tudom képzelni, hogy mindig.

Szerintem akár tudatos az álom, akár nem, mindig ugyanolyan alak vagyok. Annyi a különbség, hogy az egyik esetben a tudatom is velem van, a másik esetben meg nincs.

Efi ha nem lenne nálad a tudat akkor egy tudattalan állapotban lennél , ami olyan mondjuk mint az ájultság , sem kép , sem hang . Tehát ha egyszerű álmot látsz , akkor valamelyest jelen van a tudatosságod , csak alszik , nem ébredt fel . ha tudatossá válna az álmod , amit úgy lenne helyes mondani , hogy tudatosabbá vált az álmod , akkor az az álomban való felébredésedet jelenti . Olyan ez mint a részeg ember amikor kijózanodik .
Ami meg az ugyan azt az alakot illeti , nem jelentheted ki teljes bizonyossággal , amíg meg nem vizsgáltad magadat , vagy tükörbe nem néztél álmodban . Bár elképzelhető hogy egy nem tudatos álomban azt a formát részesíted természetesnek amilyen éppen vagy és nem tudsz róla , hogy te tulajdonképpen egy másik valóságban egyáltalán nem így nézel ki .

Áprilia írta:Ez egy másik felvetés, amiről fortissal beszélgettünk:

Tudvalevő, hogy a szervetlen lények a maguk világához vannak rögzítve, nem mozdulnak onnan. Amit mi felderítőként, vagy álmodási megbízottként látunk belőlük, az a "kivetülésük" és - fortis tapasztalatai szerint, mivel ő szokta próbálgatni a látást az álmaiban - látás esetén izzanak, azaz valóságosak, azaz energiát kibocsátó lények. Ugyanakkor "otthon" is léteznek, ide csak a tudatukat vetítik ki, mely szerintem az ő szempontjukból csak tudatos álom és nem testen kívüli élmény.
A valóságosság/energia kibocsátási képesség a tudattal hozható összefüggésbe. Erre fortis jött rá.
Bocsika, elfelejtettem, hova akartam még kilyukadni ezen kívül...

Hát tulajdonképpen együtt ötlöttük ki .

Etoile-sama írta:

A teraszon ébredtem. Éjszaka volt és hideg. Megborzongtam és összébb húztam magamon a pizsamámat. Nem értettem mit keresek kint ilyenkor, kába voltam és ideges. Feltápászkodtam a földről és a bejárati ajtóhoz léptem. Két kulcslyuk volt rajta. Mi a fene?! Egy pillanatra ledöbbentem, aztán dühös lettem és ráncigálni kezdtem a kilincset. Az ajtó kinyílt. Bementem és a szobám felé masíroztam. Az ajtóm be volt téve. Miért, általában nyitva van. Még dühösebb lettem. Valaki hirtelen megállított. Apám volt. Mit akar?! Beszélgetni kezdtünk, zavart, hogy feltart, dolgom van - gondoltam - úgyhogy hamarosan leráztam. Újra az ajtóm felé indultam. Egyszerűen átmentem rajta, de fel se tűnt. Kiesés, képtelen vagyok felidézni mi történt. Felébredek...

Eléggé asztrális jellegei vannak ennek a tapasztalatnak . Apukád él még ?

Fortis, emlékszel még a hollywoodi filmgyáras hasonlatodra, mint az álmok kereteire, miszerint minden valóság?!(mármint szerinted!)
Na! Annak teljesen ellentmond a fenti hosszadalmas eszmefuttatásod.
De tulajdonképpen rád vall. Nem töltötted ki a kipontozott mondatot sem.
Még annyit, hogy az álmodó testnek megvan az a jó tulajdonsága, hogy 3 nézőpontból is tud szemlélni a tudatossá válást követően, tehát nem csak a "first person", ahogy te írtad. (Sanchez fejtette ki jól.) Külső szemlélőként, jelenetben szereplőként, sőt még az ágyban alvó nézőpontjából is szemlélhetjük az eseményeket. (Sanchez könyvének "Az álmodó test: Másod, vagy harmadpéldány" c. része tartalmazza).
Egyébként jellemző, hogy a kipontozott "feladatot" tartalmazó hsz utáni hsz-ről mindenki megfeledkezett...a nagy írásban senki nem tért rá vissza...Ez nem baj, csak egy megfigyelés.

fortis írta:

Etoile-sama írta:

A teraszon ébredtem. Éjszaka volt és hideg. Megborzongtam és összébb húztam magamon a pizsamámat. Nem értettem mit keresek kint ilyenkor, kába voltam és ideges. Feltápászkodtam a földről és a bejárati ajtóhoz léptem. Két kulcslyuk volt rajta. Mi a fene?! Egy pillanatra ledöbbentem, aztán dühös lettem és ráncigálni kezdtem a kilincset. Az ajtó kinyílt. Bementem és a szobám felé masíroztam. Az ajtóm be volt téve. Miért, általában nyitva van. Még dühösebb lettem. Valaki hirtelen megállított. Apám volt. Mit akar?! Beszélgetni kezdtünk, zavart, hogy feltart, dolgom van - gondoltam - úgyhogy hamarosan leráztam. Újra az ajtóm felé indultam. Egyszerűen átmentem rajta, de fel se tűnt. Kiesés, képtelen vagyok felidézni mi történt. Felébredek...

Eléggé  asztrális jellegei vannak ennek a tapasztalatnak .  Apukád él még ?

Igen, szerencsére él. Az élményt pedig azért hoztam példaként, mert magam sem tudom, hogy viszonyuljak hozzá. Egy hamis ébredéssel kezdődött a házon kívül. Bosszantott, hogy itt aludtam el, nem értettem hogy kerülök ide. A póz amiben felébredtem, ugyanaz volt, mint amiben a valóságos ágyamban aludtam, erre tisztán emlékszem. Azonban hiába a helyzet képtelensége, és a továbbiak, nem ismertem fel, hogy álomban lennék.

De hát ezt feleltem a kipontozott részre Áprilia :
Tehát ha erre a kérdésre kellene válaszolnom : " Normál (nem tudatos) álomban csak egy ÁLOMALAK vagyok egy ÁLOMVILÁGBAN (fantáziavilágban), míg tudatos álomban VALÓSÁGOS alak vagyok egy ............... világban. "
- talán azt mondanám , hogy  mindkettőben ugyan abban a világban vagyok , egészen addig , amíg nem kezdem el szándékozni a látást .

Ennek megfelelően így értendő :

1 / -  Normál (nem tudatos) álomban csak egy ÁLOMALAK vagyok egy ÁLOMVILÁGBAN (fantáziavilágban), míg tudatos álomban VALÓSÁGOS alak vagyok egy  ÁLOM világban. "

2 / Nem gondolnám , hogy ez ellent mond a Hollywoodos azaz az álom műhely nézetemnek , mert ebben az esetben Hollywoodnak magárt a az emanációkat hívnám , amiket álmodás során igénybe veszünk .  Tehát mindenképpen kell egy tér az álmainknak  és ez a tér az lehet ahová álom során a gyűjtőpontunk kimozdul . Mert kimozdul ugye , legalábbis én így tudom . És ha kimozdul  akkor már nem ugyan azon a helyen tartózkodik , hanem egy másik térben .

A továbbiakban azt hiszem azt is kifejtettem és nem hagytam figyelmen kívül , hogy a látás szándékozása által mit láthat egy felderítő akár tudatos álomban vagyunk éppen , akár nem .

Amúgy úgy emlékszem , hogy amikor Carlos  megtapasztalta az álmodó testben való mivoltát , akkor mintrha azt írta volna , hogy ide oda ugrott a nézőpontja . Hol az álmodó testét nézte  amint Genaróval  tevékenykedik , hol a D Juan mellett lévő fizikai testét amint megrökönyödve ott áll . Lehet , hogy ír olyat , hogy egyszerre mind a két testét is látta , erre most nem emlékszem , de majd utána nézek .

Nem tudom Etoille . A hamis ébredések alkalmával én még mindig ott ébredtem fel , ahol elaludtam . Épp ezért olyan nehéz rájönni , hogy nem is ébredtél fel igazán . De amúgy el tudom képzelni ezt a helyzetet is amit leírtál .

Erre mit írnátok? (már bánom, hogy elsőre nem így fogalmaztam. A különbséget nagybetűvel kiemelem):

Normál (nem tudatos) álomban csak egy álomalak vagyok egy álomvilágban (fantáziavilágban), míg ÁLMODÁSBAN valóságos alak vagyok egy ............... világban.

(fortis meg ne kérdezd, mit kell "álmodás" alatt érteni! Azt, amit a Castaneda könyvekben érteni kell alatta! És nehogy azzal gyere, hogy nem tudod, hogy a Castaneda könyvekben mit kell érteni alatta!)

Nézőpontok az álmodó test alkalmazásánál

"

Azon az éjjelen don Juan azt mondta, Genaro segít majd nekem nagyon mélyen eltolni a gyűjtőpontomat. Utánozzam azt, amit Genaro csinál, kövessem minden mozdulatát. Genaro kidugta a farát, aztán hatalmas lendülettel előrelökte a csípőjét. Azt hittem, valami disznóságot mutat, amelyet újra és újra megismételt, miközben körbejárt, mintha táncolna.
Don Juan megérintette a karom, jelezve, hogy utánozzam Genarót, csináljam én is pontosan azt a mozdulatot, amelyet ő. Egy idő múlva az az érzésem támadt, hogy a testem magától végzi a mozdulatot – a valódi énem nélkül. A testem és valódi énem különválása egyre kifejezettebbé vált, aztán egy adott pillanatban hirtelen valami röhejes jelenetet láttam – két férfit, akik obszcén dolgokat mutogatnak egymásnak.

Elkápráztatva néztem a jelenetet, amíg rá nem jöttem, hogy az egyik én vagyok. Abban a pillanatban, hogy a tudatára ébredtem ennek, éreztem, hogy valami húzni kezd, majd ismét azon kaptam magam, hogy Genaróval egy ütemben lököm előre és hátra a csípőmet. Szinte rögtön ezután vettem észre azt, hogy don Juan mellett áll valaki, aki minket néz. Fújt a szél körülötte, mert láttam, hogy borzolja a haját. Az illető meztelen volt, és úgy nézett ki, mintha zavarban lenne. Úgy gyűlt köré a szél, mintha védelmezni akarná, vagy talán épp ellenkezőleg, mintha el akarná fújni.
Csak lassan ismertem fel, hogy a másik én vagyok. Amikor erre rájöttem, azt hittem, szörnyethalok döbbenetemben. Valami mérhetetlen fizikai erő szakított szét, mintha szövetszálakból lennék, s ismét egy férfit láttam – aki én voltam – Genaróval féktelenkedni, aki rám nézett, hogy mit nézek. Ugyanakkor láttam egy meztelen férfit, aki én voltam, tátott szájjal bámulni rám, miközben szemérmetlen mozdulatokat adtunk elő Genaróval. Döbbenetemben megtörtem a mozdulatok ritmusát, és elestem.
A következő, amire emlékeztem, azt volt, hogy don Juan segít felállni. Genaro és a másik, a meztelen én eltűnt.
Arra is emlékeztem, hogy akkor don Juan nem volt hajlandó megvitatni a dolgot. Nem magyarázta el, mi történt, csak annyit mondott, hogy Genaro mestere annak, hogyan kell megteremtenie a megkettőződést, vagyis a másikat, valamint hogy normál tudatállapotomban már korábban is hosszasan érintkeztem Genaro "más" alakjával, anélkül hogy észrevettem volna.

– Azon az éjjelen – mondta don Juan, miután elmondtam neki mindent, amire emlékeztem –, Genaro nagyon mélyen eltolta a gyűjtőpontodat a bal oldalba, ahogyan korábban is már több száz alkalommal. Olyan hatalma volt, hogy magával húzta a gyűjtőpontodat abba a helyzetbe, ahol az álmodó test megjelenik. Láttad, amint álmodó tested téged figyel. A dolog fortélya a táncban rejlik.


Kértem don Juant, magyarázza meg, hogyan okozhattak ilyen drasztikus hatást Genaro szemérmetlen mozdulatai.
– Prűd vagy – mondta don Juan. – Genaro azt használta ki, hogy számodra kellemetlen és kínos, ha ilyen szemérmetlen mozdulatokat kell tenned. Mivel Genaro az álmodó testében volt jelen, hatalmában állt, hogy lássa a Sas emanációit; s ebből az előnyös helyzetből már gyerekjáték volt elmozdítani a gyűjtőpontodat.
Don Juan azt mondta, semmiség volt, amihez Genaro azon a bizonyos éjszakán hozzásegített. Korábban sok-sok alkalommal mozdította már el a gyűjtőpontomat és alkottatott vele álmodó testet, de nem ezekre az alkalmakra szeretné, ha emlékezni tudnék.
– Azt szeretném, ha a megfelelő emanációkat sikerülne egymáshoz kapcsolnod, hogy eszedbe jusson az az eset, amikor valóban álmodó helyzetben ébredtél fel.
Az az érzésem volt, mintha valami furcsa energia buzogna fel és áradna szét bennem, s már tudtam, mire akart emlékeztetni don Juan. Emlékezetemet azonban nem voltam képes a teljes eseményre összpontosítani, csak egy töredékét sikerült felidézni.
Emlékeztem arra, hogy egy reggel don Juan, don Genaro és én ugyanezen a padon ültünk, miközben normál tudatállapotban voltam. Don Genaro hirtelen azt mondta, hogy a teste most mindjárt el fogja hagyni a padot anélkül, hogy felállna. Kijelentésének semmi köze sem volt ahhoz, amiről éppen beszélgettünk. Don Juan szabatos, okító szavaihoz és tetteihez voltam hozzászokva. Don Juan felé fordultam, mintegy várva, hogy megoldja nekem a rejtélyt, de don Juan közömbös maradt – maga elé bámult, mintha don Genaro és én ott se lettünk volna.
Don Genaro megbökött, hogy figyeljek, s ekkor valami végtelenül felkavaró látvány tanúja lehettem. Genarót láttam a tér másik oldalán. Intett nekem, hogy jöjjek oda. De láttam don Genarót mellettem ülni is, maga elé meredve, mint don Juan.
Mondani akartam valamit, hogy kifejezzem szent borzadályomat, de megkukultam; valami erő vett körül, amely a fogságában tartott, és nem engedte, hogy beszéljek. Ismét elnéztem Genaro felé a park túloldalára. Még mindig ott volt, és a fejével intett, hogy tartsak vele.
Egyre gyötrőbb érzések lettek úrrá rajtam, felkavarodott a gyomrom, míg végül csőlátásom támadt, s a cső nyílegyenesen Genaróhoz vezetett a tér túloldalára. Ekkor valami nagy-nagy kíváncsiság vagy nagy-nagy félelem – abban a pillanatban a kettő egynek tetszett – húzott oda, ahol Genaro állt. Valósággal átsüvítettem a légen, és Genaro mellett találtam magam, aki azt mutatta, hogy forduljak meg, és a három ember felé intett, aki a padon ült mozdulatlanul. Mintha megállt volna körülöttük az idő.
Szörnyű kellemetlen érzésem támadt, valamiféle belső viszketés, mintha testüregem puha belső szervei égni kezdenének, s aztán ismét ott voltam a padon, de Genaro eltűnt mellőlem. A tér másik oldaláról búcsút intett felém, majd nyoma veszett a piaci sokaságban. "


"

Rendben fortis. Ha mindenáron el akarod terelni a témát, akkor itt van tessék Sanchez is, aki - többek között - a Castaneda könyvek gyakorlatait "fordította le" érthetőre és alkalmazhatóra.

"AZ ALAKMÁS: MÁSOD- VAGY HARMADPÉLDÁNY?

Mielőtt továbblépnénk a következő fejezetre, el kell mondanom egyet s mást az alakmásnak nevezett jelenséggel kapcsolatban. Valójában ez nem egy másod-, hanem egy harmadpéldány.
A harmadpéldány felbukkanásának megtapasztalására egy teljesen egyszerű álmom közben került sor. Három barátommal együtt, törökülésben ültünk a padlón, és nevetgéltünk. Egy tréfa hatására nevetési roham fogott el, és hirtelen felismertem, hogy álmodom. Addigra már ebben sem volt semmi furcsa, csak az ezt követő események voltak szokatlanok számomra. Azt vettem észre, hogy kívülről szemlélem a jelenetet, látom, ahogy a barátaimmal viccelődöm. De ha ott ülök, és nevetek, akkor ki az, aki néz? Amint feltettem magamban ezt a kérdést, saját magamat pillantottam meg, amint a helyzetet figyelem, és abban a pillanatban abban a testemben találtam magam. Egyszerre voltam két helyen. Amint erre rájöttem, valami rögtön visszarántott az adott szituációba: újra a barátaim közt voltam, és a bal oldalamon, csoportunktól pár lépésnyire ott állt valaki, aki döbbent arckifejezéssel figyelt minket. Én voltam az! Az, hogy magamat néztem, visszalökött a szemlélődő-énembe. Aztán magába szívott a tapasztalások sorozata, melyek során ide-oda ugráltam a két nézőpont között, hol a nevető személy, hol a szemlélő helyzetében találva magam. És ez még nem minden. Észrevettem, hogy ketté tudom hasítani az érzékelésemet, és képes vagyok egyszerre jelen lenni mindkét helyen. Majd hirtelen rádöbbentem még valamire. Ha ez egy álom, melyben egyszerre két személy vagyok, akkor ki az az „én”, aki mindezt álmodja? Ahogy ez a kérdés megfogalmazódott bennem, észleltem alvó fizikai testemet is. Megfordultam az ágyban, és már azon a ponton voltam, hogy felébredek, de sikerült visszanyernem az álmodás és a tapasztalás folytatásához szükséges önfegyelmemet. Ettől a perctől kezdve képes voltam mind az ágyban alvó, mind a nevetgélő embereket néző, mind pedig a jelenetben résztvevő énemen keresztül érzékelni, tetszés szerint váltogatva a nézőpontokat. Vagy ha akartam, meg is oszthattam az érzékelésemet, és egyszerre tudtam érzékelni mindhárom szemszögből, oly módon, melyet képtelen vagyok megfelelőképpen szavakba önteni.

Ez a tapasztalás nem áll ellentétben azzal, amit don Juan vagy don Carlos mondott az alakmásról, mivel a „harmadpéldány” valójában pusztán az álmodó test egy aspektusa, mely az álmodó azon képességével áll kapcsolatban, hogy képes egyszerre kívülről és belülről is érzékelni. Nézhetjük úgy a helyzetet, mintha egy filmet néznénk, vagy érzékelhetjük belülről, a film egyik szereplőjeként is. A szituáció kívülről való szemlélésének képessége különösen olyankor hasznos, ha az adott álom nagyon intenzív vagy fájdalmas. Ez a váltás lehetővé teszi számunkra, hogy józanabb, előnyösebb szemszögből figyeljük meg az álmodás történéseit."
(Victor Sanchez: don Carlos tanításai)

Áprilia írta:

Etoile-sama írta:. Azonban hiába a helyzet képtelensége, és a továbbiak, nem ismertem fel, hogy álomban lennék.

Ezért irtam az előző oldalon, hogy bármilyen furcsa is, de ez egy normál álom volt. (mint ilyennek azonban érdekessége lehet az apukád személyében esetlegesen feltűnő harmadik tipusú felderítő, hiszen fel is zaklatott stb, az előző oldalon bővebben leírtam).

Igen ez amit Áprilia ír , jellemző lehet ebben a szituációban . ha mi nem is ismerjük fel a felderítőket , a testi tudatosságunk valószínűleg felismeri azokat , ezért jön elő az a bizonyos érzés , amit egy apa valós jelenléte nem adna a számunkra

Jó , hogy hoztad ezt a Sanches részletet Áprilia . Szóval igen , lényegében álltalában a first person nézőpont ide oda ugrálva változtathatja színhelyét , és megtörténhet az is , hogy egyszerre több nézépontból tapasztal az ember .
Ha emlékszel volt részem olyan tapasztalatban , amikor több gondolati formát tapasztaltam egy időben amiket útjukra bocsátottam , de egy tudatos álmodásban én mindig first person nézőpontból tapasztalom meg a külvilágot . Akár csak a fizikai életben .
A fentebbi hosszabb eszmefuttatásom az filozofálás volt és következtetés önmagamra nézve . Nem kell törvényszerűnek fogadni , hisz alatta ott áll , hogy szerintem .
Volt olyan tapasztalatom is amúgy , amit TKÉ helyzetnek tekintettem , de meglehet csak álom környezetben játszódhatott , hogy egy széken ülve gömblátással láttam magam körül mindent , és egy külső nézőpontból azt is láttam közben , hogy a széken üldögélek . De ez nem egy tudatos álom volt , hanem valami egészen más .

Áprilia írta:Erre mit írnátok? (már bánom, hogy elsőre nem így fogalmaztam. A különbséget nagybetűvel kiemelem):

Normál (nem tudatos) álomban csak egy álomalak vagyok egy álomvilágban (fantáziavilágban), míg ÁLMODÁSBAN valóságos alak vagyok egy ............... világban.

(fortis meg ne kérdezd, mit kell "álmodás" alatt érteni! Azt, amit a Castaneda könyvekben érteni kell alatta! És nehogy azzal gyere, hogy nem tudod, hogy a Castaneda könyvekben mit kell érteni alatta, mert akkor itthagyom ezt a fórumot örökre!)

Normál (nem tudatos) álomban csak egy álomalak vagyok egy álomvilágban (fantáziavilágban), míg ÁLMODÁSBAN valóságos alak vagyok egy ....VALÓSÁGOS........... világban.

Áprilia írta:Erre mit írnátok? (már bánom, hogy elsőre nem így fogalmaztam. A különbséget nagybetűvel kiemelem):

Normál (nem tudatos) álomban csak egy álomalak vagyok egy álomvilágban (fantáziavilágban), míg ÁLMODÁSBAN valóságos alak vagyok egy ............... világban.

Én azt válaszolom, amit az elsőnél is válaszoltam:


Normál (nem tudatos) álomban csak egy álomalak vagyok egy álomvilágban (fantáziavilágban), míg ÁLMODÁSBAN valóságos alak vagyok mind az álom, mind a valóságos világban.

Áprilia írta:

Áprilia írta:Erre mit írnátok? (már bánom, hogy elsőre nem így fogalmaztam. A különbséget nagybetűvel kiemelem):

Normál (nem tudatos) álomban csak egy álomalak vagyok egy álomvilágban (fantáziavilágban), míg ÁLMODÁSBAN valóságos alak vagyok egy ............... világban.

Én azt válaszolom, amit az elsőnél is válaszoltam:


Normál (nem tudatos) álomban csak egy álomalak vagyok egy álomvilágban (fantáziavilágban), míg ÁLMODÁSBAN valóságos alak vagyok mind az álom, mind a valóságos világban.

Igen , azt hiszem így még helyesebb , ahogyan most megfogalmaztad .

Áprilia írta:Egy másik gondolkodnivaló (ez valószínűleg csak a castanédásoknak fog mondani valamit, de előtte nekik is javasolt elgondolkodni az előző hsz-ben foglaltakon):

Ha NORMÁL (nem tudatos) álmomban egy "látást" szándékozó entitás rám bök a bal keze kisujjával, akkor szertefoszlok (mint aki csak egy álomkép voltam), míg ha a "látás" szándékozása más entitás részéről az én ÁLMODÁSOMBAN történik, nem foszlok szerte, mivel valóságos vagyok.

Hmm?

Áprilia írta:

Áprilia írta:Egy másik gondolkodnivaló (ez valószínűleg csak a castanédásoknak fog mondani valamit, de előtte nekik is javasolt elgondolkodni az előző hsz-ben foglaltakon):

Ha NORMÁL (nem tudatos) álmomban egy "látást" szándékozó entitás rám bök a bal keze kisujjával, akkor szertefoszlok (mint aki csak egy álomkép voltam), míg ha a "látás" szándékozása más entitás részéről az én ÁLMODÁSOMBAN történik, nem foszlok szerte, mivel valóságos vagyok.

Hmm?

Tehát ha egy felderítő szándékozza a látást  az álmunkban és az álmodásunkban   :
1 - egy normál álomban  akkor az álom önmagam szertefoszlik
2 - álmodásban  pedig nem foszlik szét

Szerintem álmodásban egyértelműen nem tűnünk el , mert az energia testünkben vagyunk , ami magában hordozza az izzást . Mi is ugyan ezért láthatjuk a felderítőket  entitásokat  ha szándékozzuk a látást .
A normál álmoknál már nem ennyire egyértelmű . Úgy gondolnám , hogy ha nem lennénk jelen valamilyen energetikai állapotban az álmunkban , akkor mi lenne az értelme vagy jelentősége a felderítők jelenlétének ebben az állapotban ? Gondolom nem a képzeletünk játéka miatt jönnek .

Wayne Liquorman

"Sokan közületek
Keresők és tudósok régóta.
Te is jártas vagy
A keleti misztikus lószarban.

Megtanultad
A Védákból és a szútrákból,
Hogy minden álom csupán,
Hogy álmodsz, miközben ébren vagy.

Ram Tzu feltenne neked egy kérdést:

Miből gondolod,
Hogy te vagy az álmodó,
És nem téged álmodnak?"

Ja, honnan tudod?   

De hiszen tudjuk, hogy minket is álmodnak.

Hát én nem tudom.   

Pedig ha nem álmodott volna meg bennünket senki sem , akkor azt hiszem létezni sem létezhetnénk .

Szabó Lõrinc:
   Dsuang Dszi álma

  Kétezer évvel ezelõtt Dsuang Dszi,
  a mester, egy lepkére mutatott.
  - Álmomban - mondta,- ez a lepke voltam
  és most egy kicsit zavarban vagyok.

  - Lepke,- mesélte,- igen, lepke voltam,
  s a lepke vígan táncolt a napon,
  és nem is sejtette, hogy õ Dsuang Dszi...
  És felébredtem... és most nem tudom,

  most nem tudom,- folyatta eltünõdve,-
  mi az igazság, melyik lehetek:
  hogy Dsuang Dszi álmodta-e a lepkét
  vagy a lepke álmodik engemet? -

  Én jót nevettem: - Ne tréfálj Dsuang Dszi!
  Ki volnál? Te vagy: Dsuang Dszi! Te hát! -
  Õ mosolygott: - Az álombeli lepke
  épp így hitte a maga igazát! -

  Õ mosolygott, én vállat vontam. Aztán
  valami mégis megborzongatott,
  kétezer évig töprengtem azóta,
  de egyre bizonytalanabb vagyok,

  és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
  már azt, hogy minden kép és költemény,
  azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
  a lepke õt és mindhármunkat én.

fortis írta:Pedig ha nem álmodott volna meg bennünket senki sem , akkor azt hiszem létezni sem létezhetnénk .

Én nem hiszem azt. Én úgy mondanám, ha nem talált volna ki minket valaki, akkor nem léteznénk. A kettő nem ugyanaz.

Etoile-sama írta:Szabó Lõrinc:
   Dsuang Dszi álma
.

Aranyos történet

efi írta:

fortis írta:Pedig ha nem álmodott volna meg bennünket senki sem , akkor azt hiszem létezni sem létezhetnénk .

Én nem hiszem azt. Én úgy mondanám, ha nem talált volna ki minket valaki, akkor nem léteznénk. A kettő nem ugyanaz.

Hmm lehet így helyesebb , nem tudom .

Azon tűnődöm Etoile, hogy ki a harmadik, aki belépett a képbe?
Arra jutottam, hogy a tudat. A tudat álmodja és visz "életet" a különböző megnyilvánulásainkba/testeinkbe (?). Már a szervetlen lények is megmondták: ahol a tudat, ott az élet. (de utánanézek mindjárt pontosabban).

" ahol a tudat, ott az élet. "
Ez a mondás nekem nagyon tetszik

Etoile hozott egy linket a Könyvajánlóban Lujan Matustol. Szemináriumot tart majd nyáron Németországban, és a tematikában fel van sorolva a tudatos álmodás területe, melynek eredményeként "a résztvevők együtt fognak tudatosan álmodni Lujannal."
"Lucid Dreaming: Group Consciousness
When practicing the Dragon’s Tears, one of the most noted effects that occurs in large workshops – other than the trance-like state it promotes – is that many participants align and begin to dream lucidly with Lujan."
http://www.parallelperception.com/shamanic-practices/dragons-tears-workshop-in-germany-july-20th-26th-2014.html

Érdekes az is, hgy a szemináriumon való részvétel feltétele, hogy egy esszét kell írnia a jelentkezőnek arról, hogy mit jelentenek neki Lujan Matus tanításai és mennyiben változtatták meg az életét. Ez igen!
"These are the requirements to enter:
1. Write a 500-800 word essay about what you have learned from the books and teachings of Lujan Matus, how this has impacted your life and why you would like to learn shamanic movement with Lujan Matus."
http://www.parallelperception.com/2014/01/07/parallel-perception-scholarship-2014.html