Álmokról általában

fortis írta:Arra gondoltam , hogy ahogyan bele  illesztettem a tükröt az erdős képbe , ezt tulajdonképpen meg lehetne csinálni egy valóságos poszteren is egy igazi tükörrel . Egy kis dekoráció és már készen is van .
Ha odaállok a kép elé és elmerengek benne , akkor olyan érzésem támadhatna , mintha valóban egy erdőben lehetnék  , hiszen én magam is ott lennék a tükör álltal a képben .

Igen, ez olyan fortiszos gondolat.
Etoile-nak is van tükrös álmodási gyakorlata, a versírásnál írt róla.
("...alkonyfénybe vonó tükör"....- ha jól emlékszem.   Bár ez maga a vers, nem a gyakorlat.)

Itt írnak néhány érdekességet az álmokról úgy általában . Nekem a hozzájuk fűzött képek voltak azok amik nagyon tetszettek .


1. Az álmaid 90%-át elfelejted

2. A vak emberek is álmodnak

3. Mindenki álmodik

4. Álmainkban csak olyan arcokat látunk, amiket már ismerünk

5. Nem mindenki álmodik színekkel

6 Az álmok szimbólikusak

7. Érzelmek

8. Egy éjszaka alatt 4-8 álmod is lehet.

9. Az állatok is álmodnak

10. Test paralízis

11. Külső ingerek beépülése az álomba

12. A férfiak és nők máshogy álmodnak

13. Jósló álmok

14. Álom közben is lehet orgazmusod



http://www.erdekesseg.hu/almodas-tenyek/

Tényleg érdekes és jók a képek, valóban.

Áprilia írta:Tényleg érdekes és jók a képek, valóban.

Úgy vélném ezek az álom értelmezések eléggé materialista felfogás alapján készülhettek .  Szóval minden az agyból indul ki és annak érzékelése felfogó képessége által képeződnek  le álmainkban  a magyarázatok szerint .
Most két fő lehetőség van 1 -hogy valóban az agy mindennek  a létrehozója és hogy az állatoktól semmiben sem különbözünk , 2- hogy a tudományt fejletlennek véljük és úgy könyveljük el , hogy semmit sem tud még a lélek világáról  szellemi szintekről . Violtaképpen ha materialista oldalról közelítünk , akkor ezen nem kell csodálkozni , hogy ez a rész alapból elutasításra kerülne , hisz nincs köze az anyaghoz , így léte is  elképzelhetetlen .
Nos a materialista elméletet erősíti a vakok álmodása , azaz akik születésük óta vakok , mivel ők abszolúte nem álmodnak képekben .  Felvetődik ilyenkor a kérdés , hogy hol lehetnek az előző életekből  felmerülő emlék morzsák , amik a legtöbb ember álmában előfordulhatnak , mint emlék képek ? Ha a vakok álmait vesszük alapul , akkor azt kellene megállapítanunk , hogy nem léteznek sem párhuzamos dimenziók , alternatív éáletek és előző életek sem , csak is a jelenlegi élet létezik és az anyag és semmi más . Nos e elképzelés szerint Isten létezése is egy kicsit kérdőjelessé válna , ezért úgy ahogy van az egészet nem tudom elfogadni , hisz nem adnak magyarázatot sehol magára a létezésre .  Mert létezés az van ezzel mindenkinek tisztában kell lennie , és ha létezés van , akkor úgymond valami Isteninek is léteznie kellhet  , ezzel nem szeretnék utalni arra , hogy valamilyen formára gondolnék , de élet szempontjából létezőnek kell lennie , amit mi istenként hívunk .

Szóval hogy kigubózzam az eszmefuttatásomat ,  két elképzelés létezik .
1-lélek nélküli materialista , amit a vakok álmai erősítenek mint elképzelést
2 - egy lélek szellemben hívő abban gondolkodó és kutató hozzáállás , ahol a fizikai anyagot a szellem leképeződéseként vagyunk hajlandóak elfogadni .

De tegyük fel , hogy a materialistáknak van igazuk , és az álmok mind csupán csak az agy tevékenységének következménye , nos ez olyan a lélek szintjéről nézve akár egy szoba ahová be volna zárva a szellem , ezért kell törekedni a szabadságra amit pillanatnyilag álmodásnak hívunk , és ami a Don Juani tanokból  felismerhető  mint lehetséges út , hisz ha az álmok csak erről szólnának akkor törekednünk kell hogy ettől többre jussunk , hisz nem elégedhetünk meg egy anyagcsomó  gépezet tevékenységével , amikor  léteznek  utak  a szabadság felé .

Az álmok az asztrális élmények agyi szinten való leképeződései.
(Ide nem értve a don juani álmodást.)

fortis írta:Nos a materialista elméletet erősíti a vakok álmodása , azaz akik születésük óta vakok , mivel ők abszolúte nem álmodnak képekben .  Felvetődik ilyenkor a kérdés , hogy hol lehetnek az előző életekből  felmerülő emlék morzsák , amik a legtöbb ember álmában előfordulhatnak , mint emlék képek ? Ha a vakok álmait vesszük alapul , akkor azt kellene megállapítanunk , hogy nem léteznek sem párhuzamos dimenziók , alternatív életek és előző életek sem , csak is a jelenlegi élet létezik és az anyag és semmi más .

Előző életek nincsenek, így hiába is várnánk hogy felbukkanjanak álomban. Ez határozott véleményem. Ha mégis látunk valami "történelmit", az valószínűbb hogy filmes/könyves élményekből származik. Megengedem még a genetikus emlékezetet, ahol valamiképp az életünk tapasztalatai beépülnek a sejtekbe és az utódokba öröklődik át. Más még mindig valószínűbb lehetőség, hogy a gondolat is energia, vagyis hullámtermészetű jelenség. És mivel mi magunk is állóhullámok sokaságából tevődünk össze, előfordulhat hogy rezonálunk a más forrásokból érkező rezgésekkel. Még akkor is, ha a hullám kibocsátója fizikai valóságában már nem létezik. Gondoljunk csak a tóba dobott kőre, már rég elsüllyedt, de a felszín még mindig fodrozódik. Ha ez a harmadik lehetőség az igaz, akkor ennek tértől/időtől függetlennek kell lennie, mert csak így érzékelhetjük a múlt emlékeit.

Áprilia írta:Az álmok az asztrális élmények agyi szinten való leképeződései.
(Ide nem értve a don juani álmodást.)

Én ezt elképzelhetőnek tartom  , és végül is a Don Juani álmodást azért nem sorolhatnánk ebbe  a körbe , mert az voltaképpen csak elnevezésében álmodás , valójában pedig  valami egészen más .  De mondhatni úgy is , hogy nem a fizikai események  álombéli leképeződése , hanem  kiterjedtebb tágabb valós  érzékelés .

Etoile írta:
Előző életek nincsenek, így hiába is várnánk hogy felbukkanjanak álomban. Ez határozott véleményem. Ha mégis látunk valami "történelmit", az valószínűbb hogy filmes/könyves élményekből származik. Megengedem még a genetikus emlékezetet, ahol valamiképp az életünk tapasztalatai beépülnek a sejtekbe és az utódokba öröklődik át. Más még mindig valószínűbb lehetőség, hogy a gondolat is energia, vagyis hullámtermészetű jelenség. És mivel mi magunk is állóhullámok sokaságából tevődünk össze, előfordulhat hogy rezonálunk a más forrásokból érkező rezgésekkel. Még akkor is, ha a hullám kibocsátója fizikai valóságában már nem létezik. Gondoljunk csak a tóba dobott kőre, már rég elsüllyedt, de a felszín még mindig fodrozódik. Ha ez a harmadik lehetőség az igaz, akkor ennek tértől/időtől függetlennek kell lennie, mert csak így érzékelhetjük a múlt emlékeit.

Beszélnek kollektív tudatalattiról , és gondolati hullámokról  , telepátiáról és egyebek .  Az olvasottak alapján arra kellene hogy következtessek , hogy a vakok közül még nem került ki olyan aki  alkalmas lett volna ezidáig felfogni és érzékelni ezeket a jelenségeket , vagy az ezekből áradó információkat oly módon , hogy azok álmukban leképeződhettek volna . De nem kell az álmokig elmenni , demonstrálnék egy egyszerű kísérletet .
Van egy adó és egy vevő . Az adó ránéz egy kártyalapra , amin a piros ász látható és ezt sugározza . A vevő csukott szemein keresztül érzékeli a gondolati hullámokat és kimondja , hogy az adó egy piros ászt néz éppen .
Itt tulajdonképpen egy gondolati hullám közvetítődött ki a vevő részére .
Az agy ezt a hullámot lefordítja képi formára  és a vevő látni fogja az adó által sugárzott képet .  Itt  akkor az lenne a kérdés , hogy a vak ember agya miért nem képes lefordítani ezt a gondolati hullámot ? Talán azért nem , mert az agy csak azt képes  leforfítani amit ismer .   Ha képi megjelenítést nem ismer , akkor nem fog képet közvetíteni .
Ez olyan , mint amikor megkérdeznek valakit aki képtelen az íz érzékelésére , hogy mondja meg a kávé milyen ízű . Nem fogja tudni .
Ez esetben a kollektív tudatnak semmi értelme nincsen .
És mégis  van . Ott volna a 100 majom esete azt hiszem a kísérletet mindenki ismeri .  Létezik a jelenség , ezért úgy vélném a vakok mégis csak álmodhatnak , és képekben is , csak képtelenek emlékezni rá és felfogni azokat . Ezért képtelenek annak érzékelésére , mert bár az az ember aki az ízeket érzékelni képtelen is , az íz attól még ott van a szájában .
Tehát arra a következtetésre jutnék , hogy nem a képekkel volna a vakoknál a probléma , hanem azok leképezésével , amit az agynak kellene végrehajtania a fizikai tudatosságunk azaz a testi tudatosságunk számára .
Lehet , hogy vicces ez így , de akkor ezek szerint a vakok is látnak , csak éppen nem tudnak róla .
Ha bele gondolunk  valamelyest minden ember vak , csak a vakságunk mértéke különböző . Pl a látóknak mondott emberek is vakok az aura látására , némelyek mégis képesek rá .
Nos akkor  az a kérdés ki miért nem látja azt amit láthatna ha lenne rá képessége ? És voltaképpen mi az egyáltalán , hogy képesség ? 
Tehát vak és vak ember között különbség van , és a születésüktől fogva vakok csak kis mértékben vakabbak a látóknál , mert a látók is vakok .  Kérdés a képesség függvénye e a tudatosságnak , azaz miért látja valaki az aurát , a szellemit és mások miért nem ?
Azt hiszem a szemnek , mint szervnek ehhez nem sok köze van .

megjegyzés : A látókat mint születésüktől nem vakokra értettem .
Az írottak csak egy hangos gondolkodás volt , nem tudatosult még ki , hogy mi lehet az igazság . Mindenesetre hinni merném , hogy jöttünk valahonnan , és hogy megyünk valahová , így a látásra való nem emlékezést  a tudatosság hiányának tartom .  Ez esetben a tudatosságot mint az emlékezés képességét  kellene  értelmezni .

Ezt egy vak írta:

"Minden, amit álmodok, érzés. Érzem, hogy más embereket látok, vagy csak érzem őket, de nem látom. Érzem a színeket, a tapintást (erotikus álmok :-), az illatokat. Akár emberek, akár virágok, vagy bármi más illatát. Sokszor úgy ébredek, hogy még emlékszem az illatra, mintha még ébren is szagolnám.
Nem a látványt álmodom, hanem egy érzést, amiben benne van az egész álom. És ez kelt bennem egy látványt-élményt.
Mikor jobban megfigyeltem az álmaimat, akkor azt vettem észre, hogy sosem látok teljes képeket. Hanem mindig egy-egy részletet, ami éppen az álmomban hangsúlyos. Vagy egy nagy átfogó képet, de részletek nélkül, mert akkor az összhatáson van a hangsúly.
Szerintem az álmok nem a képekre, épülnek, hanem az érzésekre. És ugye a vakok érzékenyebbek az érzésekre :-), mert a látás nem nyomja el a többi érzéküket"

Etoile írta:
Szerintem az álmok nem a képekre, épülnek, hanem az érzésekre. És ugye a vakok érzékenyebbek az érzésekre :-), mert a látás nem nyomja el a többi érzéküket"

Igen a vakoknál épülhet csupán csak az érzésekre vagy a benyomásokra , hisz a képi formát nem igazán ismeri fel az agyuk . De mi történne valyon ezekkel az emberekkel , ha a gyűjtőpontjukat  egy nagual eltolná a megszokott helyéről  ?  A vak akkor is vak maradna ?
 Vagy vegyük az ember energetikai formáját , mint fénytojást . Ugye  ezt nem igazán érzékeli az ember , de ha eltolják a gyűjtőpontját , akkor erre képessé válhat .  Mi lehet ennek az oka  ?

Eszembe jutott Julian nagual esete , ugye aki  ha jól emlékszem rettentően jó színész volt és a csajozást művészi szinten művelte , amíg tuberkolózist nem kapott . A jótevője , Elias nagual ( javíts ki , ha keverem ) azzal tudta megmenteni az életét , hogy eltolta a gyűjtőpontját a tüdővérzéses betegnek . Tehát más állapotba hozta , ezért tenném fel a kérdést , hogy egy vak embert ha más állapotba hoznak , elképzelhető e , hogy történne e változás a látását illetően ? Ha esetleg semmi sem történik akkor meglehet , hogy a gyüjtópont eltolásának semmi hatása nincs a szervezetre .
Pedig támadt egy gondolatom , hogy talán a rendkívüli gyógyulásoknak is lehet ehhez valami köze .

fortis írta:ezért tenném fel a kérdést , hogy egy vak embert ha más állapotba hoznak , elképzelhető e , hogy történne e változás a látását illetően ? Ha esetleg semmi sem történik akkor meglehet , hogy a gyüjtőpont eltolásának semmi hatása nincs a szervezetre .

Ha a vakságot a szem betegsége okozza, tehát nem képes megfelelően összegyűjteni a fényt, illetve ha az ideghártya vagy a képalkotásért felelős agyi terület sérült, akkor a gyűjtőpont eltolása sem segíthet. Kivéve persze, ha a vakság pszichológiai eredetű.

fortis írta:Vagy vegyük az ember energetikai formáját , mint fénytojást . Ugye  ezt nem igazán érzékeli az ember , de ha eltolják a gyűjtőpontját , akkor erre képessé válhat .  Mi lehet ennek az oka  ?

Gondolom a külvilágból érkező ingerek feldolgozási folyamata változik meg. Normál esetben csak a fehér fényt látjuk, de egy prizmán keresztül minden színessé válik.

Ezek a dolgok azért érdekesek , mert ugye létezik a távérzékelés  , vagy mondjuk az ember energia testével történő érzékelés , látás .  Nos az energia test nem azonos a fizikai testtel , de látni érzékelni mégis képes lehet , gondolom asztrális térben leginkább .  Szóval felvetődik a kérdés , hogy a testen kívüli élmények is csupán szervi eredetű jelenségek  elképzelt cselekményei lehetnek pusztán , akár csak az egyszerű álmok , vagy azért állhat a jelenség mögött valami más  ? 
Én nem gondolnám , hogy bizonyított erejű tény lenne , hogy a szellemi a fizikai folyamatok leképeződése lenne csupán és nem pedig fordítva .
A vakokkal való foglalatosság azért lenne fontos , mert a vakok álmait ismerjük , mint érzeteken alapuló álmodást , ellenben nem ismerjük az álltaluk nyújtott testen kívüli élmények  beszámolóit , vagy esetleg az általuk megélt tudatos álmodást .

Itt ajánlanék nektek egy ( animációs )  filmet , a tudatos álmodóknak szinte kötelezőként mondható darab . Valahol fellelhetőek benne Castaneda gondolatai is , és sok egyéb momentum amit ismerünk már , vagy amik felismerésekre késztethetnek bennünket  .

Kis részlet a Mozicsillag weboldaláról a filmről:
" A film izgő-mozgó rajzolt terének álmodója mintha a Tökéletlen idők befejezésében elalvó Mitche (Willey Wiggins) lenne. Linklater eszmefuttatásain keresztül kergeti a soha fel nem ébredő fiút, miközben az életet a sorssal, a sorsot az álommal azonosítja. Először „szakértők” (tanárok, filozófusok, biológusok) vallanak az életről, a valóságról és az evolúció biológiai funkcióiról. Mindannyian egy hipnotikus környezetben a valóságot keresik és szeretnék látni. Linklater láthatóan a sartre-i egzisztencialista alapvetésekből indul ki, amikor a szabadságot boncolgatja, de a cyberpunk filozófiát sem hagyja ki spektrumából, amikor a mesterséges értelemről beszél. A Naplopók tragédiája után a rendező ki meri mondatni filmjében, hogy „magad formálod életedet és nem szabad leírni magad”. A biológus monológja a neohumán emberrel állítja szembe a passzív létet, ha úgy tetszik, a Naplopók passzív életét. Jog, lojalitás, szabadság a neohumán-elv. Linklater mégis inkább a káosz felé vonzódik, álmodója az önpusztítás evangéliumát is keresi. A hitbéli alapvetések sem maradnak el: a reinkarnáció álomemlékezetként való értelmezése, az Isten Semmiként való aposztrofálása, a szabadság valós és illúzióként való azonosítása mind-mind ezt boncolgatja. Linklater szerint az álomban (valóságban) csak képmások vagyunk, és ha valaki rádöbben, hogy valaki másnak az álmában van, akkor ébred igazán öntudatára. Ezzel a grunge szabadságát az öntudatra ébredéssel váltja fel, amelyet egy olyan világban kell az embernek elérnie, ahol minden csak illúzió. "

Némi előzetes a youtuberól :
https://www.youtube.com/watch?v=wxPXapJX2VY




A teljes film

Nyissátok meg ezt a linket és írjátok be ezt a kódot , majd enter:
http://filmespolc.eu/
A film kódja:
13231
Ha mindez sikerült , akkor a megnyíló ablakban klikkeljetek a legalsó linkre  , majd a megnyíló filmnéző ablak alatt várjátok meg amíg a visszaszámlálás végig fut , majd klikkeljetek erre a kis szövegmezőre . Ha ez megtörtént  akkor utána indíthatjátok a filmet . Az esetleges felugró reklám oldalakat zárjátok be.

Esetleg az Indavideón is megnézhető , de ezt kevésbé ajánlom , mert nem tudom , hogy végig adják e a filmet

http://indavideo.hu/video/Az_elet_nyomaban

Én is végig néztem . Talán mondható , hogy végig folyamatosan  érdekfeszítő volt a történet , de a háromnegyed részétől amikor a srác rájön , hogy az egészet végig csak álmodta , és innentől tisztába jön azzal , hogy mostanra már tudja , hogy álmodik , azaz tudatos álmodó , és hogy képtelen felébredni , helyette folyamatos hamis ébredésekben van része , nos onnantól igazán izgalmassá válik .

Lényegében egy filozófikus előadássorozatot láttunk, erősen depresszív ábrázolásmóddal. A cell shaded jellegű grafika a folyamatos vibrálásával legtöbbször zavaró volt, azonban mégis illett a film kaotikus atmoszférájához. Sajnos nincs kontraszt, épp csak elhangzik egy magvas gondolatsor, máris átvált egy következőbe, még mielőtt felfoghatnánk az elmondottak értelmét. Túl sok információt próbál átadni, túl gyors tempóban. Ez különösen a film első felében van így, gyakorlatilag élvezhetetlen, utána viszont kicsit normalizálódik a helyzet, jobban követhetővé válik. A főszereplő unalmas, humortalan, bár a maga módján szimpatikus. A tudatos álomról alap dolgokat mond el, közöl néhány technikát is, de újat nem hallunk. Szívből nem tudnám ajánlani, nem a nagyközönségnek készült és kell hozzá egy nyitottság is, de művészlelkek és okoskodni szerető értelmiségiek, bátran tegyenek vele egy próbát.

Etoile írta:Lényegében egy filozófikus előadássorozatot láttunk, erősen depresszív ábrázolásmóddal. A cell shaded jellegű grafika a folyamatos vibrálásával legtöbbször zavaró volt, azonban mégis illett a film kaotikus atmoszférájához. Sajnos nincs kontraszt, épp csak elhangzik egy magvas gondolatsor, máris átvált egy következőbe, még mielőtt felfoghatnánk az elmondottak értelmét. Túl sok információt próbál átadni, túl gyors tempóban. Ez különösen a film első felében van így, gyakorlatilag élvezhetetlen, utána viszont kicsit normalizálódik a helyzet, jobban követhetővé válik. A főszereplő unalmas, humortalan, bár a maga módján szimpatikus. A tudatos álomról alap dolgokat mond el, közöl néhány technikát is, de újat nem hallunk. Szívből nem tudnám ajánlani, nem a nagyközönségnek készült és kell hozzá egy nyitottság is, de művészlelkek és okoskodni szerető értelmiségiek, bátran tegyenek vele egy próbát.

Igen valóban eléggé filozófikusra sikeredett az első kétharmad ,  és rengeteg volt benne az információ . Talán érdemes lenne többször is végig nézni , vagy legalábbis meghallgatni a szövegrészt . Véleményem szerint a történet megalkotója próbálta volna besűríteni a mondanivalójához tartozó összes elméletet  , hogy e kép  fejezhesse ki  gondolatvilágát .
Számomra nem volt kaotikus , élveztem az előadás módját , a kontraszt hiányát pedig annak lehet betudni , hogy az egész egy egybefüggő álomsorozat volt , és amint az álmokban hirtelen képes ugrani a kép , véleményem szerint ezt próbálta visszaadni az alkotó .
Ami a tudatos álmodást és a hamis ébredés témáját illeti , azt hiszem a lényeg , hogy bemutassa a nagyközönségnek , ezek létjogosultságát . Ugyanakkor felvetődik a halál témája is amiben utal arra , hogy a halál sem különb egy álomnál .
Szerintem nagyon jó kérdéseket vetett fel és úgy gondolnám nem pusztán az általa nyújtott információk lennének a lényeg , hanem azok a gondolatok  és társítások saját tapasztalataink nyomán , amiket magunk is megélhettünk már .
Ezen kívül tetszett még az is , ahogyan a vége felé  nyomatékosan bemutatja , mi a különbség egy álom és egy tudatos álom között . ( A lánnyal való beszélgetésre gondolok aki elmondta , hogy nem szeretné ha hangyának néznék )
Igen azzal egyet értek , hogy a téma kissé elvont , de a tudatos álmodók részére úgy érzem ez a film  mégis csak egy gyöngyszem volt .

fortis írta:Igen azzal egyet értek , hogy a téma kissé elvont , de a tudatos álmodók részére úgy érzem ez a film  mégis csak egy gyöngyszem volt .

Hát nem egy gyakori filmtéma az álom, az már biztos.

Kíváncsi leszek Áprilia véleményére is , remélem meg fogja tudni nyitni a filmet .

"...nemcsak kóros esetekben, hanem a legnormálisabb álomban is előfordul, hogy ébren nem ismert személyekkel beszélgetünk, kérdéseket teszünk fel az álomalakoknak, s halljuk a válaszukat; és bár ezek a személyek csak saját pszichikumunk szülöttei, ideiglenesen elkülönült pszeudoautonóm részei, mégsem tudjuk, mit fognak felelni, amíg (álmunkban) meg nem szólaltak. Pedig válaszukat saját elménknek ez az elkülönült része fogalmazza meg, tehát már akkor ismernünk kellene, mikor kigondoltuk, hogy aztán a képzelt személy szájába adhassuk."

(Stanislaw Lem, Solaris)

Elképesztő, igen.
Gyakorlatilag ismernünk kellene a tudatalattinkat (?).

fortis írta:Kíváncsi leszek  Áprilia véleményére is , remélem meg fogja tudni nyitni a filmet .

Az Indavideós linket nyitottam meg, amit betettél. Ami film ott volt, abból 6 percet bírtam végignézni. Persze nem tudom, jót néztem-e, mert fentebb mindent írtál, csak a film címét nem...

Áprilia írta:

fortis írta:Kíváncsi leszek  Áprilia véleményére is , remélem meg fogja tudni nyitni a filmet .

Az Indavideós linket nyitottam meg, amit betettél. Ami film ott volt, abból 6 percet bírtam végignézni. Persze nem tudom, jót néztem-e, mert fentebb mindent írtál, csak a film címét nem...

Oh , hát a címe a Walking Life ( Az élet nyomában ) volt .  De ez rajta van  a videó ajánlás ablakán amúgy .
Akkor ezek szerint nem tetszett .   pedig annyira inspiráló és izgalmas volt , pláne a háromnegyedétől számítva leginkább .
Jó , mondjuk azt el tudom képzelni , hogy az izgő mozgó kép egy kicsit idegesítő lehetett , na meg a folyamatos magyarázás . De hát az álmodónak ez volt az álma , tehát maga az egész film úgy ahogy volt , egy nagy hosszú részletes álom volt .

Etoile írta:"...nemcsak kóros esetekben, hanem a legnormálisabb álomban is előfordul, hogy ébren nem ismert személyekkel beszélgetünk, kérdéseket teszünk fel az álomalakoknak, s halljuk a válaszukat; és bár ezek a személyek csak saját pszichikumunk szülöttei, ideiglenesen elkülönült pszeudoautonóm részei, mégsem tudjuk, mit fognak felelni, amíg (álmunkban) meg nem szólaltak. Pedig válaszukat saját elménknek ez az elkülönült része fogalmazza meg, tehát már akkor ismernünk kellene, mikor kigondoltuk, hogy aztán a képzelt személy szájába adhassuk."

(Stanislaw Lem, Solaris)

Ha a tudatalattinkra fogjuk rá , akkor talán valóban bátran kimondhatnánk , hogy ismertük már a válaszokat , de tulajdonképpen ha a kollektív tudatosságra gondolnék is mondhatnánk , hogy minden ember mindent tud , csak egyeseknél és másoknál annak különböző szilánkjai kerülnek a felszínre . Így pl ha valaki 8-10 nyelvet beszél , ez elmondható bár ki másra is , csak az egyik ember képes a felszínre emelni ezt a féle tudást , a másik pedig nem . Talán ezt hívhatják úgy , hogy adottság .

Egy két  rövid emlék még a témához , (ami elgondolkodtató ) hogy valóban ismerjük e a megválaszolandót  ,  amit más álomalakoktól hallunk , esetleg kérdésünkre válaszként .

- Nos itt van az első találkozás a fura lánykával , ahol , olyasmit kérdezett tőlem , amire nekem fogalmam sem volt mi lenne a válasz . Aztán ő maga felelte meg , de a feleletét a mai napig csak sejtem , hogy mi lehet az értelme , konkrétan a mai napig sem tudom .
Ezen kívül magam is feltettem neki egy kérdést , amiről biztosan tudtam , hogy mit válaszolhat majd , de tévedtem .  Ez így zajlott .
 " Mi az ami örök ? "- kérdeztem én , és teljesen biztos voltam abban , hogy azt fogja majd felelni , hogy mi más , mint az Isten . De nem így volt . Ezt felelte akkor .
" A lélek az ami örök "
Elképedtem , és azt hiszem a mai napig vita tárgyát képezheti , hogy a lélek e az ami valóban örök lenne ?
Nem tudom a választ , csak elfogadtam , mert hiszek neki .
Nos  valahogy nehéz lenne elhinni , hogy ő csak egy egyszerű álom alak lett volna és a választ én magam válaszoltam volna meg , hiszen egészen másra gondoltam , mást vártam , és bár hiszem a választ , annak igazságáról fogalmam sincs .

fortis írta:Nos  valahogy nehéz lenne elhinni , hogy ő csak egy egyszerű álom alak lett volna és a választ én magam válaszoltam volna meg , hiszen egészen másra gondoltam , mást vártam , és bár hiszem a választ , annak igazságáról fogalmam sincs .

A tudathasadásos személyeknél a különböző ÉN-ek különböző dolgokra lehetnek képesek. Például az egyik számtani zseni, amíg a másik még összeadni sem tud. Miért? Mert az adott én nem rendelkezik a megfelelő jogosultsággal az információ kinyeréséhez. A felszíni tudatunkat akivel általában önmagunkat azonosítjuk, nevezhetjük a domináns személyiségünknek. Ez a személyiség egy meghatározott minta alapján gondolkozik és cselekszik, amihez a legtöbb esetben erősen ragaszkodik (ettől csak jellemzően erős stresszhatás következtében tér el). Ugyanakkor léteznek más mintázatok, más ideg összeköttetések, más-más éneket eredményezve. Tehát mikor az álomalakok olyan dolgokat mondanak, amikről látszólag fogalmunk sincs, az mindössze azt jelenti, hogy közvetlenebb kapcsolatuk van a tudatalatti tudás rétegeihez. Így valójában önmagunkkal társalgunk, önmagunk rejtett énjeivel, a tudatosság szintjére emelve azt a tudást amivel mindig is rendelkeztünk.

Jó ,de mi van akkor , ha az így kapott információ mondjuk hamis ? Ez esetben a mindenkori tudatalatti tudás , vagy éppen a közös tudatalattiban rejlő infó téves ? Mondjuk oké , volt olyan , hogy egy ideig mindenki azt hitte , hogy a Föld lapos . És mi van azzal a tudással ami az emberiség számára mondjuk még meg sem született ? Tehát amit még ki kell valakinek találni ?
Az elméletet amúgy elfogadhatónak vélném , csak nem kizárólagos igazságnak . Azért nem kizárólagosnak , mert ettől még szerintem létezhetnek más törvènyszerűségek is , mint pl , hogy egy felderítő felkeres bennünket álmunkban . Na és a kollektív álmokról még nem is beszéltünk.

fortis írta:Jó ,de mi van akkor , ha az így kapott információ mondjuk hamis ? Ez esetben a mindenkori tudatalatti tudás , vagy éppen a közös tudatalattiban rejlő infó téves ? Mondjuk oké , volt olyan , hogy egy ideig mindenki azt hitte , hogy a Föld lapos

Nem az információ a téves, hanem az értelmezés. Szokásos nézőpontunkból a Föld tényleg lapos, de tudjuk hogy léteznek más nézőpontok. Tehát az a kérdés hogy a megszerzett tudás részleteivel, nagyobb arányú összefüggéseivel mennyire vagy tisztában vagy sem.

Etoile írta:

fortis írta:Jó ,de mi van akkor , ha az így kapott információ mondjuk hamis ? Ez esetben a mindenkori tudatalatti tudás , vagy éppen a közös tudatalattiban rejlő infó téves ? Mondjuk oké , volt olyan , hogy egy ideig mindenki azt hitte , hogy a Föld lapos

Nem az információ a téves, hanem az értelmezés. Szokásos nézőpontunkból a Föld tényleg lapos, de tudjuk hogy léteznek más nézőpontok. Tehát az a kérdés hogy a megszerzett tudás részleteivel, nagyobb arányú összefüggéseivel mennyire vagy tisztában vagy sem.

Azt hiszem mereven hinni egy tétel igazságában , az  magába foglalja a tévedés lehetőségét .
 Pont a tévedhetetlenség eszméje az ami maga a tévedés . 
Itt volna ez az elmélet  ( részlet ) : ' Pedig válaszukat saját elménknek ez az elkülönült része fogalmazza meg, tehát már akkor ismernünk kellene, mikor kigondoltuk, hogy aztán a képzelt személy szájába adhassuk."
(Stanislaw Lem, Solaris) "
Igen , nagyon jó gondolat , és a maga módján nagy igazságot tár elénk .Valószínűleg   általánosság ez  így is van . Sajnos ezt már elfelejtette hozzá tenni  . 
Kivételes esetek  szinte  mindig vannak , amik nem férnek bele az elméletbe  , ennek figyelmen kívül hagyása , azt hiszem hiba volna .

Áprilia liftes tükrös álma gondolat özönt indított bennem .
Ha egyszer álmunkban ott állunk egy tükör vagy  kirakat előtt , vizsgáljuk meg milyen lehetőségekkel találkozhatunk .  
- Megtörténhet , hogy semmit nem látunk benne , pontosabban magunkból semmit sem .
- Megtörténhet , hogy látjuk magunkat benne , és magunkra ismerünk .
- Megtörténhet , hogy nem ismerünk magunkra a tükörképünkben , legalábbis akit a tükörben megpillantunk annak ellenére , hogy tudjuk mi vagyunk azok , mégsem úgy nézünk ki benne , mint azt gondolni mertük volna .
- Megtörténhet , hogy amit látunk , azt az elvárásainknak megfelelően látjuk , és ez újabb kérdéseket vet fel .
- Azért látjuk e annak magunkat a tükörben , mert az elvárásaink ezt hozzák létre , vagy azért , mert álmunkban valóban így nézünk e ki ?
De akkor mi van a többi fentebbi esetekkel , amikor egyáltalán nem azt látjuk benne , amit várnánk ?

Voltatok már álmotokban más neműek , mint amik vagytok ? - és ha igen mit tapasztaltatok általa ?

fortis írta:Voltatok már álmotokban más neműek , mint amik vagytok ? - és ha igen mit tapasztaltatok általa ?

Én még nem voltam más nemű.