Álmodós játék

Áprilia írta:

fortis írta:Álmomban Párizsban jártam. Nem tudom miért pont Párizs, de ez járt a tudatomban.  Egy nagy teret ölelhettek körbe a talán négy emeletnyi magas épületek, és a kirakatok között nagy színes üvegű kapukat láthattam.  Egyszer csak megpillantottam a színes kapuk között a képünkön meghatározottat, és beléptem rajta. A belső tér bal oldala ragadta meg a figyelmemet, így a belső tér többi részére nem is emlékezem egyáltalán.  Bal oldalon viszont szobrok álltak valami kőemelvényeken és ez bennem olyan muzeális hatást keltett, így joggal gondolhattam arra, hogy talán egy különös múzeumba léphettem be.

- baloldal: az álomvilágban a tudatalatti szimbóluma.
- szobrok a kőemelvényeken: mozdulatlan elemek, a tudatalattiban rejlő, rég megkövesedett elmebeli cuccok (szokások, gondolkodásbeli rögzültségek stb.), valszeg jó régóta vannak, ezért is kelthettek "muzeális" benyomást.
- kőből való emelvény (netán ha még kör alakú is, vagy négyzet alakú): az Önvaló szimbóluma. Az egót (a szobrokat) alá kell rendelni az Önvalónak, nem fölé emelni, ráállítani.
- kör alakú tér: szintén lehet az Önvaló szimbóluma
- négy emeletesnek tűnő épületek: álomszimbolikában a négyes számnak szintén jelentősége van.

Szerintem.

Igen, én is úgy érzem, hogy ezek a jelképek szimbolikusak voltak. 
Sejtettem, hogy a bal oldalnak külön jelentősége volna. 
Azt hiszem nincs mit külön hozzá tennem, hisz minden lényegeset leírtál és úgy érzem jó ez így, amikor vélemények hasonulhatnak egymással.

A te álmod Áprilia csakugyan akár egy meséből kiragadt történet, de ez nekem nagyon is tetszett, hiszen sokszor az én álmaim is meseszerűek. 
 Volt ebben minden, repülés élmény, testetlenség, és még egy madárral is kommunikáltál, ez sem hétköznapi, hogy az ember egy állattal tudjon gondolatot cserélni, vagy megérteni a másik gondolatát. 
A nyusziról kicsit az Aliz csodaországban ugrott be, de ennek így nincs jelentősége szerintem. Viszont elég fura volt a repülésed, azaz az ajtóhoz való közeledés és főleg a távolodás a nyuszit követve. 
Úgy távolodtál, hogy nem vesztetted el a célt, talán ez biztonság érzetet adhatott? Valószínűleg. Akát tudattalanul is. 
Szóval jól belelendültél, bőven kimondható, hogy sikeres volt a próbálkozásod .

Az ajtón túl

Veszna:
-nyuszi
- homályos csarnok
-jobbra homályos terek
- balra fényes irodák
-csarnokon túl természetes fény
- másik ajtó és azon túli világ, zöld  növények hegyek

Áprilia:
- erdő az ajtó mögött
- Ismét átnézve az ajtón a másik világre. ( szoba fehér falakkal)
- nyuszi
-horizonton vakító fény, alant pedig sötétség
-madár effektus

fortis
- bal oldal szobrok ( eléggé alaktalanok, de ember formújúak)
- múzeum érzés

Akkor hoznám én a következő kaput. 
Bocs Áprilia, én előbb szóltam. 
Holnap tenném csak be, mert hátha Veszna kapujához írottakról  esetleg volna még valakinek mondanivalója.

Áprilia írta:

Hogy a magaméról is mondjak valamit: nekem olybá tűnik, mintha betörtem volna egy olyan helyre, amelyre még nem álltam készen. A visszajövetelem volt a "legjobb": ahogy az a madár fékezés nélkül nekirontott az ajtónak és áttörte......na, azt mintha büntetésből csinálta volna. Úgy volt vele, hogy ha már odaát vagyok, akkor tart egy kis bemutatót és megleckéztet. A fénybe csakazértse vitt el, mert hát hogy jövök én ahhoz. Örüljek annak is, hogy bepillantást nyerhettem valami olyanba, amibe nem lett volna szabad.
Továbbá ennek a tapasztalatnak a kapcsán kaptam egy kijelentés félét az ébren álmodásról: a tudatunk ott van, ahova a figyelmünket irányítjuk. Mert mi az álom? Az, hogy miközben alszunk, a tudatunkat valahova máshova irányítjuk, nem oda, mintha nem aludnánk. Ám ezt - a figyelem átirányítását máshova (és ez nem azonos a képzelettel, éjjeli álmunkban sem képzelődünk) - nem csak alvó állapotban lehet csinálni, hanem ébren is.  

- A visszatérésed eléggé káprázatos volt, de én nem érezném büntetésszerűnek. Inkább tűnik úgy, mintha sietve be kellett volna fejeződnie a tapasztalatodnak. 

- "A tudatunk ott van, ahová a figyelmünket irányítjuk "
Igen, ez így van. De hozzá tenném érdekességként, hogy ugye előfordul, amikor megoszlik az ember figyelme. A tudatunk szempontjából ez is elgondolkodtató. 
Azok az esetek is nagyon érdekesek, amikor mondjuk valaki egyszerre ír és olvas, vagy mindkét kezével egyszerre ír, de két különböző szövegrészeket. stb.  
Néha az ébren álmodás is ilyen lehet, mert vannak alkalmak, amikor egyszerre két világban is érzékelhet az ember .

..Azt gondoltam, mégis csak felteszem a képet, mert hátha már ma sikerül valakinek beleálmodnia magát. Szerintem legyen a határidő kedd , de ha elöbb megálmodja minden résztvevő, akkor lehet annak megfelelően is. .

---

"A tudatunk ott van, ahová a figyelmünket irányítjuk"

Akkor tudat nélkül irányítgatjuk a figyelmünket ide-oda? Ha a tudat az, amit küldözgetünk ide-oda a figyelmünkkel, akkor a figyelmünket nem a tudat irányítja. Hanem micsoda? Miféle erő? Hogyan tudjuk a figyelmünket irányítgatni tudat nélkül? Mi csináljuk ezt egyáltalán?
Vagy úgy kell érteni, hogy odamegy a tudatunk valahova, és odavonzza a figyelmünket? Mi a tudat, hogy ide-oda tud menni? És miért megy ide vagy oda?

efi írta:

---

"A tudatunk ott van, ahová a figyelmünket irányítjuk"

Akkor tudat nélkül irányítgatjuk a figyelmünket ide-oda? Ha a tudat az, amit küldözgetünk ide-oda a figyelmünkkel, akkor a figyelmünket nem a tudat irányítja. Hanem micsoda? Miféle erő? Hogyan tudjuk a figyelmünket irányítgatni tudat nélkül? Mi csináljuk ezt egyáltalán?
Vagy úgy kell érteni, hogy odamegy a tudatunk valahova, és odavonzza a figyelmünket? Mi a tudat, hogy ide-oda tud menni? És miért megy ide vagy oda?

Igazad van. Már megbántam, hogy leírtam, mert nem tudom és nem is akarom elmagyarázni.

Nyuszi hopp!

Ari a nyuszis kép Áprilia.
A tudatos témát ne bánd, mert úgy vélem igazad van és meg is fogok válaszolni Efinek hamarosan.

efi írta:

---

"A tudatunk ott van, ahová a figyelmünket irányítjuk"

Akkor tudat nélkül irányítgatjuk a figyelmünket ide-oda? Ha a tudat az, amit küldözgetünk ide-oda a figyelmünkkel, akkor a figyelmünket nem a tudat irányítja. Hanem micsoda? Miféle erő? Hogyan tudjuk a figyelmünket irányítgatni tudat nélkül? Mi csináljuk ezt egyáltalán?
Vagy úgy kell érteni, hogy odamegy a tudatunk valahova, és odavonzza a figyelmünket? Mi a tudat, hogy ide-oda tud menni? És miért megy ide vagy oda?

Nos Efi értelmezd ezt így!
1 / Valóban van olyan, hogy az érzékelés rántja magával a figyelmünket és a tudatunk követi azt.  Ilyen eset például egy hirtelen történő baleset, és hasonlók, amikor az első pillanatban az ember még fel sem fogja mi történt vele, vagy körülötte.  Jön egy csattanás, a hang hatására ösztönösen oda rántod a figyelmedet és aztán konstatálod az eseményeket, hogy mi történhetett.  Tehát itt a sorrend az Inger- a figyelem - és a tudatosság, vagy tudomás. ( tudat ) 
2 / De Áprilia nem erről beszélt. 
"A tudatunk ott van, ahová a figyelmünket irányítjuk"
Ez a következőképpen zajlik.:
A tudatunkkal, tehát tudatosan a figyelmünket egy bizonyos dologra irányítjuk. Pl ilyen esemény volt a kapus kísérletek, vagy amikor eldöntöd, hogy valamire koncentrálni szeretnél. 
Tehát a figyelmedet tudatosan irányítod egy bizonyos irányba. Ha a figyelmed  eléri a célt, akkor a tudomásod is jelen van.  Jelen van, hiszen a helyszínre koncentrálod és nem oda ahol eredeti állapotodban leledzel. 
Szóval nem tudat nélkül irányítod a figyelmed, viszont a figyelmed tárgya maga után húzza a tudatodat.

Csakhogy a tudat nem tudja a figyelmet olyasmire irányítani, ami nincs benne a tudatban. Mert ha irányítja "valahova", akkor annak a "valaminek" már benne kell lennie a tudatban. Különben nem tudná, hova irányítsa a figyelmet.

efi írta:Csakhogy a tudat nem tudja a figyelmet olyasmire irányítani, ami nincs benne a tudatban. Mert ha irányítja "valahova", akkor annak a "valaminek" már benne kell lennie a tudatban. Különben nem tudná, hova irányítsa a figyelmet.

Nos ez nem feltétlenül kell, hogy így legyen. 
Gondolj pl a pszi kémkedésre. Fogalmuk sincs mit fognak találni, mégis megtalálják, pedig nincs benne a tudatukban. 
Vagy még a lélekvándoron volt egy olyan kísérlet, ahol Greywolf  elhelyezett egy golyót vagy egy tojást már nem igazán emlékszem és tette ezt úgy, hogy nem volt benne a feladatban, és mégis érzékelhetővé vált amiről nem tudhattunk. 
Tehát nem volt benne a tudatunkban. 
De mesélhetnék még hasonló dolgokról. A kedvencem amikor egy Szlovákiai, pontosabban egy ott élő vándoros társunkat akartam álmomban felkeresni, és egy nagy tavat találtam a településen. Utólag megnéztem a térképen, nem jelölte a tavat. Később kiderült, a tó mégis ott volt , mert építettek egy víztározót, csak a google térképet még nem frissítették azóta. 
Tehát kimondhatjuk szerintem, hogy a figyelmed ráirányulhat olyasmire, amiről nem lehetett tudomásod.  Előfordulhatnak ilyen és ehhez hasonlók.

Amúgy azt hiszem valamennyire mégis hihetsz az efféle dolgokban, különben miért tiltanád, hogy felkeressen bár melyikőnk is az álmában ,vagy valamilyen más módon gondolatban?

Mi köze a tudat és a figyelem kapcsolatának az én bármilyen hitemhez? Ha mondok egy érvet, arra nem cáfolat, hogy én hiszek benne vagy nem. A hit nem igazol semmit, nem cáfol semmit. Hibás gondolatmenetet csak helyes gondolatmenet cáfolhat meg.

Ha jól értem, azt mondod, a tudat odaküld valahova valamit, amit figyelemnek nevezel (miből van a figyelem, hogy oda tud menni bárhova?), a figyelem ott körbenéz (tehát a figyelem látni is tud?), és érzékel, aztán odahúzza a tudatot is.
Hogy érzékel a figyelem tudat nélkül, mi irányítja, ha nincs ott a tudat? Önállóan tud a figyelem cselekedni, mintha valaki lenne? Vannak érzékszervei? Ugyanolyanok, mint nekünk, hiszen látni, hallani, tapintani képes? Vagy más érzékelésre is képes, amire nincs érzékszervünk? Mi közünk van a figyelmünkhöz, az valami alkotórészünk?
És még sorolhatnám a kérdéseket, amiket felvet egy ilyen mondat.

Ezek szerint te folyamatosan tudatos vagy. Gratulálok, megcsináltad!

efi írta:
Ha jól értem, azt mondod, a tudat odaküld valahova valamit, amit figyelemnek nevezel (miből van a figyelem, hogy oda tud menni bárhova?), a figyelem ott körbenéz (tehát a figyelem látni is tud?), és érzékel, aztán odahúzza a tudatot is.
Hogy érzékel a figyelem tudat nélkül, mi irányítja, ha nincs ott a tudat? Önállóan tud a figyelem cselekedni, mintha valaki lenne? Vannak érzékszervei? Ugyanolyanok, mint nekünk, hiszen látni, hallani, tapintani képes? Vagy más érzékelésre is képes, amire nincs érzékszervünk? Mi közünk van a figyelmünkhöz, az valami alkotórészünk?
És még sorolhatnám a kérdéseket, amiket felvet egy ilyen mondat.

Nahát ezt nagyon jól megválaszoltad Efi. És igen, a legtöbb kérdésedre a válaszom igen. 
- " Hogy érzékel a figyelem tudat nélkül " Pontosan úgy, mint a diák a padban, amikor elmereng és valahol egészen máshol jár. 
Nézd a figyelmünk mindig jelen van, és mégis a tudatunk minősége vagy megosztottsága az, ami  meghatározza, hogy a figyelmünk által küldött jelekből mi az amit aktiválni, vagy felfogni képes. 
-  Az a diák a padban észreveszi , hogy az ablakpárkányra repült egy szép színes szitakötő. Tehát észreveszi, felkelti a figyelmét.  Tehát a figyelme az iskolai óráról és a tanár előadásáról a szitakötő felé fordul.  A tudat itt jön a képbe. Lassan elhalkulnak a környező hangok, és a tanár előadása a semmibe vész. Nincs jelen a tudat ( tudatosság ) az iskolai előadás figyelmére. Sőt talán az egész osztályterem is úgy ahogy van el eltünedezhet. Nem marad más, csak az ablakpárkány és a szitakötő.  Így húzza a figyelem magához a tudatosság nagy részét. Kis rész az osztályteremben marad, de az csak arra elég, hogy diákunk ne forduljon ki a padból. 

- Az ébrenlétből az álmodásba kerülés is hasonló képen zajlik. ( Most ne foglalkozzunk az átmenettel. )
Az egyik pillanatban még ébren vagy, de az a kép ami megjelenik lelki szemeid előtt lassan magába húzza a tudatod. Megszűnik számodra az ébrenléti világ és kibontakozik az új, ami abból a képből alakult. 
Mi okozza a  megjelenő kép jelenlétét?  
Lehet direkt emlékkép, amire koncentrálunk, de megjelenhet spontán is magától.  A spontán dolgok meg nem éppen tudatosak véleményem szerint.

ui: 
- De itt van ez a játék. A kapu amire koncentrálunk egy kép. A tudatunk itt van jelen, hiszen itt koncentrálunk, a kép pedig csak egy tárgy. Aztán történik valami. A tárgy már nem tárgy, hanem egy másik valóság. Életre kel, a környezetével együtt. Minden figyelmünk oda összpontosul és a tudatunk megszűnik az itt maradt világ számára. Életre kelt a képben abban a másik világban. Tehát oda ment, ahová a figyelmünk összpontosult.

Áprilia írta:Ezek szerint te folyamatosan tudatos vagy. Gratulálok, megcsináltad!

Nem, dehogy, nem is értem, mi alapján mondod. Vagy hogy mi az, hogy folyamatosan tudatos. Vagy hogy mi az, hogy nem folyamatosan tudatos.

Ugye nem értesz azokkal egyet amiket leírtam?

Szerintem nincs külön figyelem és tudat. Vagy ha van, akkor a figyelem én magam vagyok, nem valami alkotórészem.
Az is lehet, hogy te az érzékszervek működését nevezed figyelemnek. Továbbá egymás szinonímájaként használod a tudat és a tudatosság fogalmakat.
Nehéz lenne így egyetérteni veled.
Abban egyetértek, hogy az érzékszervek akkor is közvetítenek, amikor ez nem válik tudatossá. Bár szó szerint ilyet nem mondtál, csak valami hasonlót.

efi írta:Szerintem nincs külön figyelem és tudat. Vagy ha van, akkor a figyelem én magam vagyok, nem valami alkotórészem.
Az is lehet, hogy te az érzékszervek működését nevezed figyelemnek. Továbbá egymás szinonímájaként használod a tudat és a tudatosság fogalmakat.
Nehéz lenne így egyetérteni veled.
Abban egyetértek, hogy az érzékszervek akkor is közvetítenek, amikor ez nem válik tudatossá. Bár szó szerint ilyet nem mondtál, csak valami hasonlót.

A magyar nyelv nagyon kifejező tud lenni. Nos azt mondjuk néha.
" Figyelmet fordítok rá" vagy "Több figyelmet fordítok rá "
Nem azonosítanám a figyelmet az érzékszerveinkkel. 
Ha megfigyeled a mondanivalót, a figyelem ez esetben nem én magam vagyok. Aki én magam vagyok, az a tudat. A tudat fordítja a figyelmet valamire , ha így nézed nem lehet a figyelem és a tudat azonos. 
Lehet hülyeségnek hangzik, de nekem nem. 
Szóval nem sikerült meggyőznünk egymást.

Nem állt szándékomban meggyőzni téged. Nem is mondtam volna semmit, ha rá nem kérdezel.

efi írta:Nem állt szándékomban meggyőzni téged. Nem is mondtam volna semmit, ha rá nem kérdezel.

Én viszont szerettelek volna meggyőzni, de nem sikerült. 
Nem arról, hogy igazam van , hanem egy másik szemlélet valódiságáról.

Lehetetlen vállalkozás.
Csak egyféle szemlélet valódi, az, amelyik az egyetlen valóságról beszél. Persze az asztrális világban nagyon sokféle világok vannak, lehet ezeket látogatni, csodálni, kutatni, csak ez nem vezet innen feljebb.

Tudtam amúgy, hogy az "egymást meggyőzni" kifejezés valójában nem a kölcsönös meggyőzés feletti csalódottságodat jelenti.

Azért igyekszem barátságosan viselkedni a sokféle szemlélet irányában, tekintettel a hordozóikra, például rád.  

(Jé, működnek a szerkesztési funkciók a mobilon! Tudok smileykat is beilleszteni. De jó, ez annyira hiányzott!)

Köszönöm az elemzéseket , gondolatokat!
Áprilia,a nyuszink közös
A repülős álmod:egyszer régen volt egy hasonló álmom:
Elalvás előtt kértem a felső szellemem,mutassa meg a totem állatom. Egy szikrázóan havas tájon voltam,a hegyek felől zúgást hallottam,és közeledett egy fekete pont....akkor a nézőpontom megoszlott:által a hegytetőn és én voltam a pont is egyszerre...ami Kiderült,egy fekete sárkány volt-am átéreztem az energiáját,és láttam azt is,ahogy robogva szállok magam felé
Ez jutott eszembe a madaras álmodról.

Jó lenne Efi, ha te is beszállnál.

Eddig csak az ajtóig jutottam el, de belépni nem sikerült. 
A holnapi nap volt a határidő, kíváncsi leszek nektek hogy sikerült. Addig még van idő próbálkozni, talán a ma éjjel sikeresebb lesz.

- Na jó, szóval említettem tegnap, hogy csak a kapuig jutottam el. 
- Ma ismét eljutottam a kapuig, és be is tudtam lépi rajta. A kapu viszont ezúttal sem a belső térbe vezetett, hanem egy másik álomba. 
Sajnos nem emlékszem minden részletre, de a fontosabbak azok megmaradtak. 
Egy nagy épület tetejére mentünk föl egy két ismeretlen ismerősömmel, nekem úgy rémlik, hogy parkour szenvedélyünknek hódolni  Fent a tetőn viszont találkoztunk pár ismeretlen kellemetlen alakkal, és bár nem kifejezetten akartak elüldözni, mégis nyakunkba vettük a lábunk.  Külön váltam a többektől és eljutottam valahová a lentebbi szintek egyikére.  Ott a falban találtam egy négyzet alakú nyílást, ami hasonló volt a régi épületek rakodó ablakához, ahol a pincékbe a szenet lelapátolták. Gondoltam  átmászok a nyíláson és egy rejtett helyiségben találtam magamat. Itt viszont egy nagyon meglepő jelenséggel találkoztam, ami annyira felzaklatott, vagy megrémített, ( bár ezek erős kifejezések a valósághoz) hogy kiestem az álomból. 
Odabent egy kis asztalnál egy arc nélküli alak ült, nem tudnám ránézésre megállapítani, hogy fiú e vagy lány volt, az arca helyén vagy előtt egy kerek álarc lebegett és az első gondolatom az volt, hogy ő egy olyan valaki , aki rég elveszett már és én most megtaláltam.  De az arc nélküliség teljesen leblokkolt.  Ha ez nem lett volna eddig még elég, jött a következő meglepetés.  A helység bal oldalán megszólalt egy láthatatlan hang, és emlékeim szerint megközelítően ezt mondta:
" Nem kell, hogy az álmok túl bonyolulttá és érdekessé váljanak "

megjegyzés: Ami az arc helyén volt, az olyan mintha egy felhős  nap vagy egy hold korong lebegett volna az arc előtt vagy annak  helyén. Nem volt egyértelmű a számomra, holy pontosan hol is volt, a helyen e , vagy előtte. De nekem az arc nélküliség ugrott be az első  gondolatomra a látványtól.