Álmok

Van itt ezen a fórumon az oldal tetején valahol valamelyik topikban “A Lélekvándor mentett verziója”. Én nem voltam anno a Lélekvándoron, de mivel sokat meséltetek róla, beleolvasgattam és az a meglátásom, hogy akkoriban még voltak ezotériához komolyabban is értő emberek. Manapság már nagyon sok az ezo-csalamádé.

Veszna írta:Hm... érdekes köszi, hogy megosztottad. 
Jó volt még csak olvasni is azt a szót, hogy Lélekvándor.
Most azon gondolkodom, hogy miért jelent nekem olyan sokat az az oldal...mert olyan megmagyarázhatatlannak tűnik. Amikor a Lélekvándorra gondolok, egy nagy csillagközi hajóra gondolok, és ez a kép rávetül a Földi valóságra, mintha mindkét kép egyszerre igaz és valós lenne.
Bár voltak ott khm..zavaró tényezők is, mindig otthonos melegséggel gondolok rá. 
KB.hasonló élmények űztek össze minket egy helyre, hogy aztán a saját "karmánk", életfeladataink fújjanak szét a világ száz részére. 
Vajon hol tartanak a többiek? Sikerült megtanulniuk a leckét, kifejleszteni "a" gondolkodásmódot, érzést, tehetséget? 
S aki már nincs itt közöttünk már ebben a dimenzióban, megtalálta azt amit/akit keresett?

Igen, mindentől függetlenül remek hely volt. 
Külön öröm, hogy ebből a korszakból megmaradtak jópáran, ha nem is napi szintű kapcsolattartásban, de mondhatom, hogy van élő kontakt sokakkal.
Ebből kiindulva, a lélekvándor egyfajta ajándéközönnel távozott az életemből.

Áprilia írta:Van itt ezen a fórumon az oldal tetején valahol valamelyik topikban “A Lélekvándor mentett verziója”. Én nem voltam anno a Lélekvándoron, de mivel sokat meséltetek róla, beleolvasgattam és az a meglátásom, hogy akkoriban még voltak ezotériához komolyabban is értő emberek. Manapság már nagyon sok az ezo-csalamádé.

Az internet nagy "áldás" de hatalmas csapda is...szerintem ezért a "csalamádé". 
Amikor életemben először egy éjjel arra ébredtem fel, hogy valaki a testem felett lebeg és ki akarja tépni a lelkem a mellkasomon keresztül-kb. 1993-at írtunk, 16 éves voltam...aki az analóg korba született még, az tudja, hány hónapig, hány évig kutattam csak 1 válaszért.
Ma csak a kezembe veszem a telót, és bármit, BÁRMIT megtalálhatok-látszólag. De ezek csak látszólagos válaszok,nem egy benső munka termelte ki, nem kell érte meditálnod/imádkoznod/szertartásokat végezned. A spiritualitást a popkultúra magába olvasztotta. (Meggyőződésem, nem ok nélkül.)
Szóval, hogy a Lélekvándorra visszatérjek, azok az emberek még leginkább maguktól, saját pozitív vagy rémísztő tapasztalataikból nemesítették ki a válaszaikat.
De ez nem jelenti azt, hogy ne lennének igazi útkeresők. Csak átköltöztek a YouTube komment szekciójába

Mayra írta:Igen, mindentől függetlenül remek hely volt. 
Külön öröm, hogy ebből a korszakból megmaradtak jópáran, ha nem is napi szintű kapcsolattartásban, de mondhatom, hogy van élő kontakt sokakkal.
Ebből kiindulva, a lélekvándor egyfajta ajándéközönnel távozott az életemből.

Mayra, a hajóskapitány, a kontakt, a kapcsolattartó
Emlékszel arra a "játékodra" amikor egy körbe rajzolni kellett mindenkinek? 
Meggyőződésem, hogy az volt a legfontosabb játék...

Szval, hogy a topik témája is meg legyen említve.
Teljesen el vagyok képedve! Amikor itt olvasgattam az álmokat, én mindig hihetetlenül csodálkoztam, hogy ezt meg hogy...hogyan lehetséges? Én elvétve álmodtam mindig is, azok is legtöbbször üzenetek voltak.
Na de kb. 1,5-2 hónapja, úgy álmodok minden éjjel, mintha mindig is ezt csináltam volna! (Nem találtam olyan tényezőt, ami változott volna az életemben)
Ha kicsit is érdekelne a dolog, akár film forgatókönyvet is írhatnék belőlük...
De mostanában azért volt egy "álom-és-nem álom" esetem is:
Egy pici szinházteremben ültem hátul, a jobb oldalon lévő nyitott ajtó mellett. Senki sem volt ott rajtam kívül, a székek szép vörös bársonnyal bevonva, az egyetlen ajtón keresztül beszűrődött a napfény. A színpadon egy állvány állt, azon egy színes/míves kerámia váza. Az a váza szinte hipnotizált engem, egyszerűen nem tudtam a szemem levenni róla...éreztem,hogy a hipnózis egyre mélyebbre és mélyebbre úszik az elmémbe, és szinte zuhanni kezdtem magamba...(itt váltott az álom, és vált valami mássá-a tudatos elmém rájött mi történik,hogy ez egy nem "normális" álom, és már nem én irányítok). Már megtanultam, hogy amikor ezt érzem, engednem kell, felesleges ellenállnom, mert úgy sem sikerülhet. Utolsó erőmmel Istent szólongattam, és azt mondtam, csak közelebb akarok jutni hozzád...
"elájultam"
A következő pillanatban a gyermekkori szobámban ültem az ablak előtt, és néztem kifelé a ház mellett álló fa lombjait-szintén hipnotizáltan. De nem is ez az érdekes. Folyamatos zümmögést hallottam, a levegő és a tér is "remegett" ettől az energiától, ami a hangot kiadta,és ami mindent betöltött. A legvalóságosabb dolog volt, amit valaha láttam. Mintha csak egy kiterjesztett valóságban lennék, egy VR szemüveggel a fejemen...és a valóság, amit annak hívunk, valójában az álom...



-itt látszólag semminek nem volt értelme, semmi nem függött össze semmivel, és egyértelmű, hogy valami/valaki manipulálta, megheckelte az álmom. Az egyetlen őszinte reakció a tudatos elmém segélykiáltása volt.

Mire vagy kire gondolnál ha azt mondod meghekkelte az álmod? Van elképzelés?

Veszna írta:

Mayra írta:Igen, mindentől függetlenül remek hely volt. 
Külön öröm, hogy ebből a korszakból megmaradtak jópáran, ha nem is napi szintű kapcsolattartásban, de mondhatom, hogy van élő kontakt sokakkal.
Ebből kiindulva, a lélekvándor egyfajta ajándéközönnel távozott az életemből.

Mayra, a hajóskapitány, a kontakt, a kapcsolattartó
Emlékszel arra a "játékodra" amikor egy körbe rajzolni kellett mindenkinek? 
Meggyőződésem, hogy az volt a legfontosabb játék...

Hahaha.
Emlékszel, az atlantiszos könyvedre? Mai-ra. Nem hiszek a véletlenekben. Ha ez a név vándort jelent, akkor hajóval is lehetek vándor. Így lehetek akár hajóskapitány is.

Hahaha.
Emlékszel, az atlantiszos könyvedre? Mai-ra. Nem hiszek a véletlenekben. Ha ez a név vándort jelent, akkor hajóval is lehetek vándor. Így lehetek akár hajóskapitány is.

Csak hogy folytassam a gondolatláncot-hajóskapitány, Atlantisz :volt fortisnak az a zeneösszeállítása (megjegyzem tényleg nagyon hatékony volt) aminek köszönhetem életem legtisztább előző élet visszaemlékezésemet. Elindítottam a zenét, ellazultam és már peregtek is a képek a szemem előtt. Először csak a lábaim láttam, férfilábak, térdig érő bőrcsizmában, poros, "látott szebb időket is" csizma. Az út amin gyalogolok olyan, mint a beton, de furcsán fehér, mintha apró hegyikristályszemcsék lennének benne. Lassan kibővül a látképem , tőlem balra épület, ugyanabból az anyagból, mint az út, jobbra a tenger, előttem az út  végén egy épület, ahova igyekszem, jelentenem kell az utamról. Az épületek mind ebből a csontfehér/kristályos anyagból vannak. Érdekel ki vagyok, ekkor megoszlik a figyelmem, még mindig a testben vagyok, de látom magam kívülről is, ahogy leszállok a hajómról, én vagyok a kapitány. A hajam a vállamig ér legalább, és ugyanolyan csontfehér, mint az épületek,de nem vagyok öreg, kb. 30.
(akkor az volt az elmémben, hogy Atlantiszon járkálok, hogy átutaztam, vagy ott volt az otthonom, nem tudom.)

fortis írta:Mire vagy kire gondolnál ha azt mondod meghekkelte az álmod? Van elképzelés?

Ez a gondolat tegnap született meg bennem...vezetek mostanában egy naplót, amiben összeírom az életemben történt spirituális-furcsa-meghökkentő dolgokat...
(Nagyon hatékony, mindenkinek csak ajánlani tudom.)
...és felbukkant pár motívum, ami újra és újra visszatér...pl.az elektromosan búgó hang, az hogy úgy érzem "hipnotizálva" vagyok, ami rendszerint ájulással végződik...
Pl. Amikor az akkori barátom elutazott a hegyekbe, de éjjel felébredtem (felébredtem, nem álom volt) vmi neszeszésre. És őt láttam, ahogy az ágyam felé sétál a folyosóról, majd befekszik mellém bal oldalra(mindig jobb oldalon aludt.) Az agyam közben zakatol, tudom, hogy ez most lehetetlen ami történik, ez nem lehet ő, de nem tudtam rendesen gondolkodni, kába lettem, de azért sikerült kinyöszörögnöm egy "Ki vagy te?" - t. Annyi volt a válasz, hogy Ssshhh! Aztán beájultam.
Szval szerintem valaki/valakik időnként hamis emlékeket tesznek a fejembe, hipnózissal(?). Ilyenkor igyekeznek ismerős dolgokat előbányászni a fejemből, fedősztoriként, lásd a gyermekkori szobám, a pasim stb. Az, hogy valójában mi történik ilyenkor, nem tudom. Miért történik, nem tudom. Kik csinálják, nem tudom. Még. De rá fogok jönni. 
Csak ötleteim vannak egyenlőre, de ezek még gyenge lábakon állnak, nem akarok vallásos vagy túl ezoterikus irányba elmenni, én interdimenzionális lényeknek hívom. Ez a megnevezés elég száraz, hogy ne keltsen pánikot bennem.

Veszna írta:Egy pici szinházteremben ültem hátul, a jobb oldalon lévő nyitott ajtó mellett. Senki sem volt ott rajtam kívül, a székek szép vörös bársonnyal bevonva, az egyetlen ajtón keresztül beszűrődött a napfény. A színpadon egy állvány állt, azon egy színes/míves kerámia váza. Az a váza szinte hipnotizált engem, egyszerűen nem tudtam a szemem levenni róla...éreztem,hogy a hipnózis egyre mélyebbre és mélyebbre úszik az elmémbe, és szinte zuhanni kezdtem magamba...(itt váltott az álom, és vált valami mássá-a tudatos elmém rájött mi történik,hogy ez egy nem "normális" álom, és már nem én irányítok). Már megtanultam, hogy amikor ezt érzem, engednem kell, felesleges ellenállnom, mert úgy sem sikerülhet. Utolsó erőmmel Istent szólongattam, és azt mondtam, csak közelebb akarok jutni hozzád...
"elájultam"
A következő pillanatban a gyermekkori szobámban ültem az ablak előtt, és néztem kifelé a ház mellett álló fa lombjait-szintén hipnotizáltan. De nem is ez az érdekes. Folyamatos zümmögést hallottam, a levegő és a tér is "remegett" ettől az energiától, ami a hangot kiadta,és ami mindent betöltött. A legvalóságosabb dolog volt, amit valaha láttam. Mintha csak egy kiterjesztett valóságban lennék, egy VR szemüveggel a fejemen...és a valóság, amit annak hívunk, valójában az álom...

-itt látszólag semminek nem volt értelme, semmi nem függött össze semmivel, és egyértelmű, hogy valami/valaki manipulálta, megheckelte az álmom. Az egyetlen őszinte reakció a tudatos elmém segélykiáltása volt.

Olyan az egész, mint a Földre születés.
Születés előtt kívülről nézed a földi élet színpadát, arccal a Föld felé fordulva, háttal a fénynek. A váza-anyaméh egyre jobban vonz, hipnotikusan, ellenállhatatlanul.
A következő jelenetben már belül vagy, gyermekként benne a földi világban, és innen bezárva nézel most már kifelé a tágas világba.

Amit valóságnak élünk meg, és amit színháznak (vagy álomnak) látunk, az helyet cserél. Belezuhanunk a földi életbe, mint egy virtuális valóságba.

De hasonló élményt az alvásból ébredéskor is átélhetünk, akkor is valahonnan messziről térünk vissza a földi virtuális valóságunkba, és a váza, ami ellenállhatatlanul vonz, a saját fizikai testünk, amit alvás közben elhagytunk.

nagyon jó hasonlatok...ha kívülállóként nézném, akkor megemlíteném a 3D-ből felsőbb dimenzióba lépést, vagy betekintést a Maya fátlya mögé...de ez inkább tudatos lépés, míg az álmomban elég kiszolgáltatottnak éreztem magam.

Veszna írta:


Csak hogy folytassam a gondolatláncot-hajóskapitány, Atlantisz :volt fortisnak az a zeneösszeállítása (megjegyzem tényleg nagyon hatékony volt) aminek köszönhetem életem legtisztább előző élet visszaemlékezésemet. Elindítottam a zenét, ellazultam és már peregtek is a képek a szemem előtt.

Szép emlék.

Veszna írta:

Szval szerintem valaki/valakik időnként hamis emlékeket tesznek a fejembe, hipnózissal(?). Ilyenkor igyekeznek ismerős dolgokat előbányászni a fejemből, fedősztoriként, lásd a gyermekkori szobám, a pasim stb. Az, hogy valójában mi történik ilyenkor, nem tudom. Miért történik, nem tudom. Kik csinálják, nem tudom. Még. De rá fogok jönni. 
Csak ötleteim vannak egyenlőre, de ezek még gyenge lábakon állnak, nem akarok vallásos vagy túl ezoterikus irányba elmenni, én interdimenzionális lényeknek hívom. Ez a megnevezés elég száraz, hogy ne keltsen pánikot bennem.

Nagyon különös.

Szóval visszatérő motívumok az álmaimban:
-sárkány (MINDIG pozitív szereplő, előfordult, hogy én voltam az). 
-kígyó ( Tudás,de rendszerint nem önként jelentkezem, hogy megkapjam. Olyan, mint amikor a Mester rákoppint a fejedre, hogy elkalandoztál, térj vissza a tanulmányaidhoz.  . Pl. az ágyamban fekszem és rám eresztenek felülről a fejemre kb. 50 kígyót, vagy megmar a bal nyakamnál egy fehér/sárga óriáskobra.) 
-"A Fa" (egy tölgy, van mikor 3D-s, van amikor a felsőbb dimenzióbeli gyönyörű verzióját látom. A jobb alsó ága nagyon szimbolikus és üzenethordozó, pl.kiszáradt,vagy férfiak állnak rajta).
-a Nagyapám (MINDIG üzenetértékű, az egy másik dolog, hogy nem mindig értem) vagy az attribútumai (szövetkalapja és kabátja) . Ha ő jön személyesen, össze van zavarodva, mintha kicsit el lenne tévedve a létsíkok, a dimenziók között. 
-Ő (az álomnaplómban Ő-nek hívom, maradjunk is ennél.) Mindig más testet visel, de felismerem minden körülmények között. 
Perzselő a jelenléte (nem fizikailag), hanem a lelkem érzi ezt a különös ismerős ismeretlenséget. Egyértelműen meg lehet különböztetni mindenféle pl. szexuális álmoktól. A földi szeretetnek egy felsőbb dimenzióbeli kivetülése...ami után mindig sírva ébredek fel, az elválás miatt. (eleinte napokig megviselt, de most már tudatos elmével tudom kontrollálni magam, tudom, hogy túlleszek a nehezén pár nap alatt, utána is hiányozni fog, de már megszoktam.) Animus? Az ikerlelkem? Még nem derült ki. De az, hogy mindig férfi alakban jelenik meg jelzi a duális polarizáltságát a "kapcsolatunknak". 
-a nyakam bal oldala. Ide szoktam az "atyai" taslikat kapni. Hol egy kígyó mar belém, hol egy Jaguár csap oda a mancsával. (az álmaimban ezek az állatok mindig kapnak egy kis misztikus szinezetet, fennköltséget.) 
-a folyó, hol be van fagyva,hol tiszta, hol nádas-mocsaras...de egy valami biztos, MINDIG a bal oldalamon van. 
-A HEGY
Az álmaim szent grálja, Eldorádója, Shangrila-ja. Nagyon sokszor akartam, istenem de nagyon akartam eljutni oda... 
Álmaimban mindig a jobb oldalamon van, egy kis hegyecske, erdővel borítva...de van ott valami, ha felérsz a tetejére, kastély/palota, emberek, akiket ismerek régről, mennyei boldogság...úgy vonzz, mint a mágnes a vasat...Tudom mi van fenn, mert egyszer, valamikor eon-okkal ezelőtt már jártam ott... 
De még sosem jutottam vissza. 
-az űr
ez egy nagy halmaz volt gyermekkoromban, űrszondákkal, amik a házunk körül jelentek meg, szemmel látható óriás méretű bolygók a kertünkből, vagy épp töpszli koromban kinn állok a kertben széttárt karokkal, és kiabálok felfelé, hogy most már vigyétek haza, haza akarok menni. 
(ez egy kicsit cseles is, de egyértelműen különbséget tudok tenni, mert vannak emlékeim egy(?) előző életemből, amiben egy űrháború részese vagyok)
-hangár/pályaudvar/aula
Egy óriási fedett tér.

Vigyázz az Ő-re el ne veszítsd, mert nagy fájdalommal jár.
- Nálam a medve, mindig harcolnom vagy menekülnöm kell. Volt viszont már olyan, hogy egy medve védelmezett, és egy olyan is, ahol egy medve ragadott el, aki aztán átalakult egy nővé, aki elvitt egy csoporthoz. 
- Nálad az Ő , nálam a fura lányka. 
-Van még egy testetlen férfi hang aki időnként megszólal, néha tanácsot ad, néha olyasmit mond amit nem értek , nincs rá megfelelő következtetésem.

Álmomban találkoztam a volt férjemmel az utcán. El volt kenődve, és megkérdezte nem e mennék el hozzá segíteni egy kicsit. Felugrottam hozzá (ez egy álombeli ismeretlen lakás volt kissé elhanyagolt) . Valami vacsorát szerettem volna főzni, éhes voltam, kinyitottam a hűtőt, de 2-3 hetes, nem friss dolgokat találtam,főleg szendvicseket. Inkább becsuktam az ajtót,nem akartam nagyon belekavarodni a dologba. Az egész álom ilyen kissé elhanyagolt volt. Ő maga is tudott lenni ilyen lelkileg nyomott és elveszett, búvalbélelt. 
Aztán volt egy pillanat, a zebránál láttam őt, várt a zöldre, mellette-mögötte egy ló állt két lábon, zsebredugott kézzel. (kicsit olyan báb hatása volt).  :hihhi:Na erre emlékezni szeretnék, ezért írtam le 
  (meggyógyítottam ezt a részét az életemnek, teljesen,sokat dolgoztam rajta, nem érzek bánatot, nosztalgiát.olyan, mintha egy előző életem lenne)

Mintha egy előző életed lett volna. Hát az volt.

Túrázni voltunk a Cserhátban, azon a helyen, ahol baba és totyogó koromban a nagyszüleimnél laktunk. Ez egy csodálatos hely dombokkal, mezőkkel...én vezettem a csapatot, ugye a helyismeret miatt. Külön felhívtam mindig a figyelmüket a szarvasokra, különleges növényekre, a természet szépségére. 
A többiek kissé nehezen vették a gyaloglást....de én ismertem a célt, így könnyebb volt haladnom. Bár kicsit aggódtam, mert amikor legutóbb erre jártam a valóságban, eléggé elhagyatott volt, mint sok kis település Magyarországon... K.pedig csak 3 utca...
De meglepetésemre egy igazi turista központot találtunk a helyén. Lepakoltunk, körbenézünk, és vártuk a következő csoportot, amivel az unokatesóm is jön. Küldött is hamarosan egy képet, melyik barakkban szállt meg .
De én szerettem volna még sétálni egyet a környéken délután,kevesen jelentkeztek, mert elfáradtak, pár csajszi azonban velem jött. Nem mentünk messze, csak a közelben egy lejtő felé (mi voltunk a domb tetején) ezen a lejtőn egy gabonamező volt. Nem tudom pontosan micsoda, de kb.a nyakamig ért.... Érdekes, néhol szétszórva női holmik voltak..egy táska...egy napszemüveg, egy kendő... A napszemcsihez közelsétáltunk,  mert az egyik lányka (a volt férjem kislánya?) nagyon szeretett volna olyat, de aztán megbeszéltem vele, hogy nem illik más dolgát elvenni.(közben balsejtelem fogott el, mert így az egész nem volt normális...valami nincs rendben) 
Ahogy lejjebb értünk... Vettem észre a búzatáblában a Jelet. Ez már a domb aljában volt, a búzatáblában volt beletaposva, ....egy olyan kereszt, aminek a vízszintes szára nagyobb volt sokkal, mint a függőleges. A négy végén pedig az a virágforma végződés, ami sok katolikus kereszten is ott van. 
Megrémültem...leállítottam mindenkit egy mozdulattal, és lebuktunk a búzatáblában. Az agyam lázasan zakatolt, kik tehették és miért...és ekkor jobbról - elég nagy távolságban, hogy ne vehessem ki pontosan az alakokat, de a hangjukat hallhassam -fel is tűnt pár nő, akik felénk tartottak. Vagyis a Jel felé.
Elsuttogtam a többieknek, hogy most vészhelyzet van, és mindenki lehajolva futni kezd egy szó nélkül a tábor felé....

A tábor helyén kőépületek fogadtak, amolyan klasszikus angol kis villák, kis parkok...és mindenhol férfiak sürgölődtek, híres színészek, Brad Pitt, Hugh Jackman stb. ...csupa "női" munkát csináltak. Sütöttek, főztek, takarítottak. 
Az egyiket követtem is, vajon mit csinál, de nagyon össze volt zavarodva ettől az új szereptől.
Azonban mindenhol ott lebegett az érzés, hogy jól kell csinálni mindent, mert a nők majd jönnek, és jaj lesz annak aki nem jól szerepel...
Meg is jelentek, de mindegyiküknél a nemi szerep kissé eltúlozva jelent meg... Vagy túlságosan szexi volt, vagy nagyon férfias...

Azt hittem nekem már nem lehet újat mutatni. De. Lehet.
Most például álom közben volt alvási paralízisem, de egy olyan "helyen" ami a valóságunkhoz képest egy bizonyos helyen van az asztrális világban... Tudom zavaros, nekem is az.
Szval a bal oldalamon aludtam, ott minden egyforma volt a mi valóságunkkal, de nem tudtam megmozdulni. Lassan próbálkoztam azzal, amit vhol Ymor mondott, hogy mozgassam a kezem. Szép lassan ki is bogoztam magam. (Azt jelzem, hogy semmiféle negatív érzelmet, rettegést , pánikot nem éreztem. Intruder nem volt jelen.)
Átfordultam a jobb oldalamra, ahol sokkszerűen tapasztaltam, hogy nem teljesen otthon vagyok... Egyetlen különbség volt csak, az ablak előtt be volt húzva a sötétítő függöny. Soha sehol nem alszok így,ezért a szobánkban nincs is. A függönyön keresztül beszűrődött a külvilág fénye ami ZÖLD volt.
És itt értünk el a zavaros helyre. Mert én ezen a zöld-fényű helyen már nagyon sokszor jártam. De úgy tűnik, hogy ez a hely valahol az én világom "fölött" /"mellett" /vagy párhuzamosan létezik valahol az asztrális világban,leképezi a teljes világunk, vagy csak az én életterületeim. 
Mintha itt "majdnem" minden megegyezne a 3D-s valósággal, pici változások vannak az ittenihez képest, és itt zöld a fény. 
Amúgy az ablakot és a beszűrődő fényt bámulva egy valódi álomban kötöttem ki.

A zöld fényű világ visszatérő álomelem, emlékszem ilyen álmaimra én is.

Zöldből elég sokféle van. Te milyen zöldet láttál? Mint a nővények sötét zöldje vagy fluoreszkáló világos zöldet?

ymor írta:A zöld fényű világ visszatérő álomelem, emlékszem ilyen álmaimra én is.

Zöldből elég sokféle van. Te milyen zöldet láttál? Mint a nővények sötét zöldje vagy fluoreszkáló világos zöldet?

Most inkább sötétzöld-én palackzöldnek hívom, mert fénnyel teli. 
De rendszerint olyan fluoreszkáló sárgászöld... 

Többször előfordult, hogy "felébredtem" ott ahol épp laktam, gondoltam kimegyek a mosdóba, de nem tudtam felkapcsolni a villanyt,nem reagált a kezem érintésére. 
A klasszikus. (amúgy most, hogy vezetem a naplóm, derült ki, hogy álmodásban ezek voltak az első dolgok még gyermekkoromban, amiket tapasztaltam). 
Na akkor jön a felismerés, álmodom. Itt vagy vissza zuhanok magamba (szó szerint) vagy körülnézek. Így találtam a "zöld-világra"... Ami mindig csak egy picivel van elcsúsztatva, mint az enyém. Vagyis valami változtatás van.    Miért csak egy? 
Na mindegy...szval ez a zöld világ nem az a típusú hely, ahol mondjuk piknikezni szeretnék...nem gáz, csak kicsit őrült hely.
A tiéd milyen?

Fluoreszkáló zöld vagy inkább zöldes borostyán. Nem is igazán a tárgyak színe a zöld, hanem az átlátszatlan tárgyaknak is van egyfajta saját fénye, kisugárzása. Nem mindig az egész világ zöld, soksor csak az álomban találok egy tárgyat, ami ilyen zöldes fénnyel világít. Néha közönséges használati tárgy máskor ismeretlen bizzar dolog. Ritkán egyszerre több is van egy helyen. Egyszer amikor az egész világ baljóslatú zölden világított akkor én magam is zöld voltam, legalábbis a kezem, amit megnéztem. Tényleg nem az a hangulatú hely, ahol szívesen, hosszasan tartózkodik az ember. Amikor csak egy egy tárgy zöld, az nem rossz, bár kicsit az is baljóslatú, de érdekes.

Nálam mindig a fény/levegő zöld, s ettől picit a tárgyak is.
Bár még nem láttam, mintha zöld napja lenne...

Castaneda is beszámol a zöld ködről, ő hallucinogén növény szívásakor tapasztalta meg.

Végre sikerült a vízre fókuszálnom; a víz mozgása ellenére éreztem, hogy egyre mélyebbre merülök a folyadékszerűség látványába. A víz kissé megváltozott. Nehezebbnek és egyöntetűen szürkészöldnek tetszett. Láttam, ahogy fodrozódik – a fodrok rendkívül élesek voltak. Aztán – mintegy varázsütésre – azon kaptam magam, hogy nem a mozgó vizet nézem, hanem a víz képét: a folyóvíz egy kimerevített szeletét láttam. A fodrok mozdulatlanok voltak. Ha akartam, egyesével, külön-külön szemügyre vehettem őket. Azután zölden foszforeszkálni kezdtek. és valamiféle zöldes ködöt árasztottak ki magukból. A köd fodrokban szállt fel, zöld színe egyre tündöklőbb lett, míg végül mindent befedett a vakító sugárzás.
Arra eszméltem, hogy a vizesárokban fekszem. Don Juan arcomba fröcskölte a vizet, közben dudorászott. Azután alámerített, majd fejemet felemelte, és galléromnál fogva a partra fektette. Karomban és lábamban kellemes bizsergést éreztem. Kinyújtóztam. Szemem fáradt volt, és viszketett; felemeltem jobb kezemet, hogy megdörzsöljem, ám karom ólomnehéz volt, alig bírtam kiemelni a vízből. Amikor végre sikerült, észrevettem, hogy karomat a lehető legfurcsább zöld ködmassza borítja. Szemem elé emeltem. Kontúrjai sötétebb zöld masszaként váltak el az őt körülvevő áttetsző zöldes ragyogástól. Gyorsan feltápászkodtam, és az ér közepén állva lenéztem testemre: mellkasom, kezem, lábam mind zöld volt, mélyzöld. Olyan átható volt ez a szín, hogy valami gonosz anyag érzését keltette.

Érdekes...valóban.
Nekem olyan "tricky world", a megtévesztés helye.
Azért is fura ez, mert imádom a zöldet,nálam abszolút pozitív töltéssel rendelkezik. 
Itt mégis inkább azt mondom, jobb lesz, ha visszafordulunk...

Én a tükör meditációk kezdetén láthattam magamat zöldnek.  Mondhatni olyasféle haragos zöldesnek, de egy idő után ez a zöldes észlelés elmaradozott, és kékbe ment át.

"Világunk energiája hullámszerű. Ez az energia villódzik. Nem csak az élőlények, hanem a világunkban minden a saját belső fényét sugározza. A mi világunk energiája vibráló színárnyalatok rétegeiből áll. A felső réteg fehéres; a rögtön szomszédos halványzöldes; és egy másik, bár kicsit távolabbi borostyán. A fehéres réteg az emberiség jelenlegi gyűjtőpont helyzetének a színárnyalata. Ez egy modern színárnyalat. Minden, amit az ember napjainkban tesz, ezzel a fehéres izzással színeződik be. 
Egy másik időben az emberiség gyűjtőpont helyzete az uralkodó színárnyalatot halványzöldessé tette; és egy másik, távolabbi időben pedig borostyánszínűvé."

Egy nagy városban voltam (visszagondolva mindig ezzel a várossal álmodom, de mindig más arcát mutatja.,a "Valóságban" létező városok és az álombeli verziójának furcsa elegye)
Itt egy nagy vörös (izzó vas) sárkány (*) volt az uralkodó.
Aki most egy kicsit be volt rágva valami miatt így nekiállt pusztítani a tüzével egy kicsit. Egy épületet felégetett.
Gondoltam jobb lesz ha elbújok, egy csendes pici utcában lévő házba menekültem. Ahogy nézegettem ki óvatosan a függöny mögül, arra járt egy fickó, tolta a bringáját. És engem keresett. Mintha észrevett volna az ablakból, de hátraléptem...mert én valamit keresztbetettem ennek a srácnak, de nem emlékszem mit.
Nem akartam vele találkozni és meghunyászkodni... De aztán csak be hívtam a lakásba és bocsánatot kértem tőle. Épp győzködtem, hogy én nem szoktam ilyen dolgokat elkövetni és nagyon sajnálom... Amikor kinn megérkezett az utcába a sárkány(ez ilyen járkálós sárkány volt).
Már lecsillapodott a haragja kissé, el is beszélgetett velünk alattvalókkal, és megbeszéltünk, hogy elég szegényesen élünk és ez így nem jó. Aztán elkezdett beszélni a város új látványtervéről, és hát a mi kis házunk is leégetésre került.

(*) visszatérő motívum

Talán ez a berágott sárkány a fiú iránti lelki (tudatalatti ?) békétlenséged megtestesítője volt és amikor végül mégis bocsánatot kértél tőle, szépen lenyugodott. Végülis ezt a folyamatot az álom nagyon szépen szimbolizálja.

A három sárkány birodalmában a vörös sárkány az ég és a mélység közötti terepen uralkodott, de inkább közvetítőként volt jelen, mint uralkodóként.  A te álmodban uralkodó szerepet játszik ugyan azon a síkon, de valahogy másként. Vélhetően itt is szellemi vonalon kell gondolkodni.  Nagyon tetszett ahogy bocsánatot tudtál kérni, mint egy igazi nő, erre sokan nem képesek az önteltségük folytán.  Te megtudtad tenni, és a dolgok is helyre állnak.