Álmok

Tele van szimbólumokkal. 
Olyan mint egy esernyő, aztán egy gólya ami vízközeli madár. Aztán egy vizes nó. Mindnek köze lehet a vízhez.   Veled kapcsolatosan  hogyan vonható össze a víz veled ? Esetleg fizikai vagy mentális értelme lehet?

Hm... Tényleg nem tudom. Annyira bizarr 
Nem vagyok oda a vízért, nem tudok úszni. De a Duna mellett lakom. Viszont ha lelki problémám van, imádok meleg zuhanyt venni. Elrejt, megnyugtat.
De ezek nem visznek közelebb a megoldáshoz. 
Az álmaim sűrű szimbólum rengeteget.... Mint egy ismeretlen nyelv... 
Fogalmam sincs.

Hát nem éppen ilyesmire gondoltam, hanem  részben mondjuk egészségügyileg. A szervezetedre hogyan hat a víz és hasonlók. Pl folyadék pangás vagy nem tudom.  
Más részről a víz eléggé szertelen,  megfoghatatlan , és ezt most szellemi vagy lelki értelembe véve.

Nem tudom Fortis, nincs megoldásom. 

Engem a vízínőnek a kecsessége és a kifinomultsága fogott meg....még ahogy zavarban volt, az is olyan érdekesen esendő. Olyan szemléletesen írtad le. És a végén a kezét is azért nem nyújtotta, merthogy vizes. Ez a másik iránti nagyfokú figyelmességre utal. Szerintem nagyon ritka minőség, amit ez a lény képviselt. Nem tartom kizártnak, hogy nem pusztán álomalak volt, hanem egy valóságos entitás, egy felderítő.

Veszna írta:A jaguár az egyik nagyon kedves állatom-gyönyörű és tökéletes állat.

Ma éjjel egy jaguárral álmodtam. A színe nem a megszokott volt, a pöttyei pasztel rózsaszín és kék volt.
Mellettem ült egy tigris, aki a társam volt, és védelmezőm.
A jaguár ott termett mellettünk, és elkezdett becserkészni, oda-oda kapott hozzám, én rászóltam a tigrisre, hogy védjen meg...de mintha lelassult volna...vagy nem értette volna mitől...
Aztán a jaguár lecsapott rám a mancsával bal oldalon a nyakamon...

Még régebben a Vándoros időkben volt egy hasonló álmom, egy fehér királykobra belemart a nyakamba bal oldalon.
Nem értem ezt a bal oldali fixatiot a ragadozókkal....

Kedves Veszna, ha állat megtámad és sérüléseket okoz, azt ember okozza és tudatosan teszi mindezeket ( tapasztalásból) haragja, gyűlölete vagy más dolgai okozzák mindezeket, ha tudod amikor álmodtad ama álmokat kb ki nem értette meg amiket mondtál vagy éppen szavakban adtak közre valahol az interneten, őket szoktam fény fürdetni (fehér és arany fényekben, de mára a kék is köztük van így létre jön a halvány zöld szín is), ezek után többé nem lesznek ilyen álmaid tőlük mert nem tudnak tenni semmit sem feléd. Emberi butasággal nem lehet mit tenni csak fény fürdetni.....

Köszönöm ionon, kipróbálom!

A legutóbbi gyöngyszem:

Arra ébredek, hogy valaki felemelte a paplanom a lábamnál , egyből kipattan a szemem. Az a valami felugrik rám-tovább akar menni az ágyon, mintha semmi érdekes nem lenne itt.... De észreveszi, hogy felébredtem. Próbálom a kezemmel felébreszteni a férjem, de le van "zsibbadva", szinte alig mozog... Egy kisebb felnőtt mérete lehet, nagyon csontos, és könnyűnek érzem, ahogy felémfordul, és a fejemhez jön. Ekkor kiszakítom a kezem a bénultságból, és próbálok ellent tartani neki... Közben pedig kiabálom, hogy Jézus....és ekkor minden eltűnik, csak a szoba marad.
  Ez kb. 3 napja volt, de még most is eszembe jut éjjelente. 
 Nem éreztem sötét kisugárzást, de iszonyatosan megijesztett, ahogyan természetesen járt kelt az ágyon(négykézláb). Lehet az is, hogy mindketten marhára berezeltünk a másiktól

Próbálkozok én mindennel. Már csak gyenge unikornissz&%$rt nem kentem magamra
Voltam neurológusnál, alvásvizsgálaton, imádkoztam, ezoterikusan képzett emberekkel is beszélgettem... Vártam a választ. Mindenkitől.
 Közben azért rájöttem, hogy hiába várom a megváltást másoktól, az igazság az, hogy mindannyian sötétben tapogatózunk, és a lópikulát nem tudunk. Főleg én .
 Időnként átcsúszok egy másik világba. Én csak így nevezem. Mostantól ez a hivatalos BNO elnevezése az állapotomnak. 
Mielőtt még rájönnél a megfejtésre, el kell mondjam, gyakran már napközben tudom, hogy este buli lesz. Enyhe zúgást érzek, mintha fognék egy csatornát, és már napközben sem tudom néha, hogy ez álom vagy valóság.

A pszichológusok azt tartják, hogy alvásparalízis esetén az ember hajlamos a képzelődésre, a hallucinációkra.
Én azt mondom nem tudom mi ez, hasonló velem is előfordult, és nagyon életszerű volt. De nem tudom  hová besorolni.

Mindenesetre nagyon ijesztő lehet.

fortis írta:A pszichológusok azt tartják, hogy alvásparalízis esetén az ember hajlamos a képzelődésre, a hallucinációkra.
Én azt mondom nem tudom mi ez, hasonló velem is előfordult, és nagyon életszerű volt. De nem tudom  hová besorolni.

Pont ez az fortis,pont ez az. Az elején azt gondoltam amikor rátaláltam az alvás paralízis címkére, hogy  végre itt van a megoldás. De ez az orvosi kifejezés csak  a töredékét fedi le a jelenségnek. Igaz, nagyon megnyugtató egy névbe kapaszkodni... De ahogy telik az idő, ja mondjuk, hogy öregszem, már nem olyan könnyen fogadom el a válaszokat. 
  Minden "tudomány" úgy épül fel, hogy igyekszik értelmezni a világot.A saját ízlése szerint.  Neveket osztogatnak, fiókokba rakosgatnak... És nem teszek kivételt, ez az ezotériában is pontosan így van, mint az orvostudományban. Az oka a közös pont, az ember. Tapogatjuk az elefánt különböző részeit, és vitatkozunk, oszlop vagy fal, amit fogdosunk épp. 
Régen azt gondoltam, megkeresem minden furcsa jelenség "címkéjét" ami csak felbukkant az életemben. Ma már azt gondolom, nincsenek jelenségek. Csakis egyben lehet rájönni a megoldásra.

Efi írta:Mindenesetre nagyon ijesztő lehet.

Valóban efi. 
Mondjuk az engem is kiváncsisággal tölt el, hogy miért Jézus nevére, hozzá kiáltva, rá koncentrálva tűnik el. Mindig. Hoszzú folyamat volt, mire eljutottam ahhoz, hogy ha nagyon félek, akkor őt kell "szólítanom".

Jézus neve benned lehet az erőnek egy bizonyos  oldala.  Neveltetés, elfogadás, elmélet, most mindegy, de benned lakozik a Jézus hit maga, még ha az ember tagadná is, vagy bizonytalan lenne. Tehát ez egy erő szó, egy erő hangzás, ami védelmet nyújt, mert a védelmet akár tudatlanul is benne keresed.  Szóval ha esetleg az egész jelenség mégis belőled indulna ki és nem valami idegen külső beavatkozás, akkor ez az erő elsöpri előled a nemkívánatos dolgokat, épp úgy, mint amikor tudatosan elhessegetsz magadtól egy nemkívánatos gondolatot. Tehát segít. 
Ha viszont azt mondom külső erő, ki tudja talán benne is él egy olyasféle valami akár nyomokban is, de képes hatást kifejteni ki tudja.  
Aztán vannak a gonoszak akiket nem ijeszt el semmiféle ehhez fogható erő, de mindig van valami megoldás amivel az ember képes védekezni. Szóval ezek jöttek most a gondolataimba.

Más névvel próbálkoztál? Ugyanolyan átéléssel, a rémületnek a csúcspontján?

Nem próbálkoztam más névvel. Abban igaza van fortisnak, hogy keresztény kultúrkörben nőttem fel, a kereszténység a részemet képezi akárcsak a szemem színe-ha akarom, ha nem.
A szó konzervatív értelmében nem vagyok vallásos. De Jézust nagyra tartom, mondhatni ő áll a legközelebb ahhoz, ahogy istent el tudom képzelni. 
Persze ha meg akarjuk fejteni ezt a dolgot, lehetetlen küldetésre vállalkozunk , mivel minden csak az én nézőpontból érvényes, értelmes.
De ami számomra csak most lett világos, hogy amit eddig tapasztaltam az nem bontható részletekre, minden ugyanannak a jelenségnek a különböző arcai. Pl. álmok, nappali látomások, fényoszlopok, hangok, víziók, "alvási paralízis" (azért tettem idéző jelbe, mert ez csak egy tünet), Doppelganger stb....

A z eredeti válaszom lemaradt:névvel nem, de minden féle relaxációval, technikával igen.

Ma felébredtem éjjel. 
Semmi különös, minden rendben volt. Próbáltam visszaadni, de egy olyan érdekes határmezsgyén voltam álom és ébrenlét között, hogy elkezdtem ébren álmodni. Nem olyan álmok, mint neked Fortis, amikor benne vagy 120 %ban az álomban, és tudod irányítani. Hanem 50-50 %ban voltam itt is ott is. Egyszerre. Nagyon érdekes volt.

Tulajdonképpen úgy vagyok vele, hogy minden tapasztalat érdekes, akár 120, akár 50 % . Mindnek megvan a maga érdekessége, még az egyszerű hagyományos álmoknak is.  
Rögtön tudnék is mondani egy érdekességet, pl a tudatos álmaimban nem, míg a hagyományos álmaimban gyakran előfordul, hogy álmomban a párom is jelen van. Vajon miért?  Már ez is egy rejtély.  Minden érdekes  és minden megoldásra vár, persze a megoldások elmaradnak, hiszen az ember nem koncentrálhat annyi felé.

Fortis, veled álmodtam. Egy másik, nagyobb lakásban éltünk, te pedig meglátogattál. Látszott rajtad, hogy vmi nagyon nyomja a szíved, de csak nem tudtál beszélni, csak bóklásztál a lakásban. Gondoltam, adok neked egy kis házimunkát, az mindig segít összpontosítani, megkértelek, hogy akkor moss le pár ablakot. De mielőtt beszélni kezdtél volna, felébredtem.

Amúgy az ablakod mióta van az archívumban?

Veszna írta: Gondoltam, adok neked egy kis házimunkát, az mindig segít összpontosítani, megkértelek, hogy akkor moss le pár ablakot.

Veszna írta:Amúgy az ablakod mióta van az archívumban?

 Lehet összefüggés.

fortis írta: Lehet összefüggés.

Hát látod, az összefüggésre még rá sem jöttem, amíg nem említetted meg 

Veszna írta:

fortis írta: Lehet összefüggés.

Hát látod, az összefüggésre még rá sem jöttem, amíg nem említetted meg 

Hú pedig az álmodat illetően. eléggé egyértelműnek tűnik. 
Ami a fura az inkább az, hogy bár nem tudatosan, de minimum  jelképesen cselekszel, a valós életben nem kívánnál ilyesmit e téren. A dolgok mégis megtörténnek.

Ha rendet teszünk a környezetünkben, az leképeződik bennünk is. Bennem nagy a tudatosság ezen a téren - na nem a tisztaságmániával kapcsolatban, az nagyon nincs nekem , hanem a külső-belső egyensúly megteremtésében. Ezért tanulmányozom a feng shui-t is, nagyon érdekel az energia ami körbevesz, és alkotja az életünk. Mindig is izgatott a kérdés, hol kezdődök én és hol kezdődik a környezetem. Milyen ráhatás van a kettő között? Miért bizonyos tárgyakat választunk? Miért oda tesszük, ahova?

Hát igen, szokták mondani, hogy mutasd meg hol élsz, és megmondom ki vagy. Tehát  az én és a környezet eléggé összemosódik ilyen téren.

Nézd csak Veszna, mit találtam, egy 7 évvel ezelőtti álmomat:

“ 2013. Aug. 30.

1. Vega és a hamis barátok

Vega kirándulni ment a barátaival. Egy sziklás hegyes-dombos helyen szétváltak, Vega ledobta a farmerkabátját a földre egy sziklára, majd egy idő után el kezdte szólongatni a barátait. Az igazi barátai helyett mások kezdtek el neki a sziklák mögül válaszolgatni, becsapva őt, elváltoztatták a hangjukat és úgy tettek, mintha ők lennének az "igaziak". Efiből akkora felháborodást váltott ki az eset, hogy újságcikket írt róla. A következő jelenetben rábukkantam a cikkre: egy régebben készített albumomat vettem elő, hogy nosztalgiázzak, ebbe mindenféle újságcikkeket, képeket ragasztottam az életem eseményeiből. És akkor rábukkantam az Efi cikkére beragasztva. Elolvastam, és úgy indult a cikk, hogy teljesen irodalmi nyelvezete volt, mintha egy elvontan fogalmazott vers lett volna, nem is nagyon értettem belőle semmit, majd egyszer csak egy drasztikus váltással benne szerepeltek a nevek, akik átverték Vegát. Számomra idegen nevek voltak, de annyi kiderült, hogy többnyire egy korábbi fórumból, a Lélekvándorból valók voltak (kb. hatan). Gondoltam is, hogy na ez már Efire vall, ez a nyílt, szinte már drasztikus őszinteség. Személyiségi jogok ide, vagy oda, egy újságcikkben megírni az elkövetők neveit, nem semmi!

2. Nilka
Ez nem is annyira álom volt, hanem amikor éjszaka felriadtam, az jutott eszembe, hogy Nilka "megáll" a tudatos álmodásnál, (talán) nem lépi át az álmodási kapukat, (talán) nem is tud róluk, meg kellene kérdeznem tőle.

Másnap pedig még mindig a kalandorokról álmodtam:

2013. 08.31. Efi

Éjjel megint a kalandorokkal álmodtam. Többen is együtt voltunk, találkoztunk, és azon tanakodtunk, hogy hogyan kellene valamilyen dolgot véghezvinni (a részletekre nem emlékszem). A különböző variációk közül Fortis az egyiknél megjegyezte, hogy azt ne csináljuk, mert az rosszul esne Efinek. Ezt mindannyian beláttuk.
(amikor felkeltem, abban a pillanatban még több mindenre emlékeztem, de sajnos nagyon hamar elillant).”

Hm... érdekes köszi, hogy megosztottad. 
Jó volt még csak olvasni is azt a szót, hogy Lélekvándor.
Most azon gondolkodom, hogy miért jelent nekem olyan sokat az az oldal...mert olyan megmagyarázhatatlannak tűnik. Amikor a Lélekvándorra gondolok, egy nagy csillagközi hajóra gondolok, és ez a kép rávetül a Földi valóságra, mintha mindkét kép egyszerre igaz és valós lenne.
Bár voltak ott khm..zavaró tényezők is, mindig otthonos melegséggel gondolok rá. 
KB.hasonló élmények űztek össze minket egy helyre, hogy aztán a saját "karmánk", életfeladataink fújjanak szét a világ száz részére. 
Vajon hol tartanak a többiek? Sikerült megtanulniuk a leckét, kifejleszteni "a" gondolkodásmódot, érzést, tehetséget? 
S aki már nincs itt közöttünk már ebben a dimenzióban, megtalálta azt amit/akit keresett?