Álmok

Vele (*) álmodtam.
Jókedvűek voltunk és beszélgettünk, úgy, hogy a homlokunk összeért.
Nagyon békés, biztonságos hangulata volt az álomnak...amire emlékszem, hogy sokat mosolygott és utolsó üzenetként felhozta, hogy akkor ugye nem eszek húst....

Úgy ébredtem fel, hogy mi a franc?!
Ez már a 2.üzenet a húsevéssel kapcsolatban 2 héten belül.
Én esküszöm, a nappali életemben többet gondolok arra a csinos farmerra, amit meg szeretnék venni (tökéletes a szabása  ) mint a vegetarianizmusra. 
Rendben, elgondolkoztam rajta, de amióta hetekkel ezelőtt felötlött bennem, azóta nem igazán foglalkoztat az ügy... 
Nincs bajom a hússal, sőt, itt vagyok a kulináris mennyországban... sosem ettem még ilyen egészségesen életemben-alapvetően a cukorral többet harcolok... Vagy legtöbbször nem 
.. Erre itt "üzengetnek"...nincs félreértés, sehol egy szimbólum..csak a kristálytiszta üzenet.


(*) visszatérő motívum

Veszna írta:Ma hajnalban a Nagyapámmal álmodtam újra.

Szeretném ha az én unokám is így szeretne majd, mint te a tiédet. 

fortis írta:Szeretném ha az én unokám is így szeretne majd, mint te a tiédet. 

Úgy lesz! 

Különleges ügynökök voltunk LJS-kal, és el kellett utaznunk egy helyre,egy kisvárosba, ahol egy átlagos hotelszobát vettünk ki.
Amikor már mindent elrendeztünk ideje volt haza "utazni"...azért tettem idézőjelbe, mert nem hagyományos módon utazgattunk, hanem valamiféle teleportációval.
Este nyolckor a hotelszobában kellett lennünk az ajtó mögött, és ugyanazt a jelszót kellett mondanunk egyszerre, és felmutatnunk a kártyánk a falióra felé. 
...de valami hiba került a gépezetbe...mert nem történt semmi. Ottragadtunk.
Volt egy napunk, hogy rájöjjünk mi a gond...aztán mégegy és mégegy...ki tudja hány...és mi pedig egyre reményvesztettebbek lettünk. Utánunk küldtek még egy ügynököt...de semmi... 
Este sétáltunk az utcán, az orrunkat lógatva, mert már nagyon haza akartunk menni...és akkor jutott eszembe valami:
-Holnap este vegyél nekem egy csokor búzavirágot! 
(hát nem tudom ez hogy segített volna, de úgy tünt, mintha rekonstruálnunk kellett volna egy jelenetet ahhoz, hogy hazajussunk, egy jelenetet, amire szinte már nem is emlékszünk...)

Egy szigetre tartottam-munka ügyben, mármint oda lettem küldve hosszú időre, egy életre?   
Hongkong volt a fejemben, s bár valóban van ott egy sziget, de nem úgy, ahogy álmomban láttam, mert ez a sziget messze kinn volt a tengerben. Az ég acélszürke/fekete volt, a tenger pedig hegynyi hullámokat emelt magából. Ijesztőnek kellett volna lennie, de én gyönyörűnek találtam. Olyan "most a természet átírja a térképeket" hangulata volt, egyáltalán nem féltem.
Egy hangár-szerűségbe (*) tereltek minket, akik jöttünk-és akik mennek tovább. Nagyon sokan voltunk, az egész jelenetet betöltötte az izgalom, az emelkedett hangulat, a baráti szeretet érzése. 
...nézelődtem körbe, és próbáltam magamba szívni az energiákat, ekkor odajött hozzánk az a csoport, akit váltottunk a szigeten...ők már útra készek voltak, csak pár napjuk volt velünk...és a csoportban ott volt Ő (*) is...most sem beszélt, és most is más alakban volt... csak néztük egymást. 
Olyan otthon érzésem volt, vele akartam lenni, de megértettem, hogy el kell mennie. Egy mély megnyugvás szállt rám, ha fontosak vagyunk egymásnak, akkor úgyis megtaláljuk egymást.


(*) visszatérő motívum

De jó , milyen kellemes hangvitelű!

Az ország ahol történik az álom, olyan mint a többezer éves India/Malaysia/Indonesia... de fejlett technikával. Az emberek lelkileg nagyon fejlettek, sokkal bölcsebbek mint mi. Az ország érdekes keveréke az ősinek és a modernnek. Mindenhol dzsungel,buja természet, csodálatos! 
Nő vagyok, nem szép, átlagos, talán egy kicsit csúnyácska is, szárit viselek. 
Egy hercegnő, aki épp hozzámenni készül egy nagyon öreg férfihez az ország érdekében. Bár nem szeretem őt, mégis maga a házasság természetes dolog, mert ez a velejárója a rangomnak. 
Még úgyis, hogy mást szeretek. Ő az uralkodó( úgy néz ki mint Henry Golding, a valóságban nem tetszik) együtt nőttünk fel, ő idősebb nálam (5 év?). Képeket látok a gyermekkoromról, mintha csak fényképeket néznék, látom milyen boldogok voltunk. 
Mindig is egymást szerettük, de most hogy felnőttek vagyunk, az életünk már az országé. Ez fájdalmas de nagyon természetes dolog. Elfogadom.
Viszont az öreg férfi késlekedik, nem tudom mi az oka. Politikailag ez megengedhetetlen, ki is használom az alkalmat és felbontom az eljegyzést. Jogom van hozzá és bár nagyon sok bátorság kell hozzá, megteszem. 
Innentől kezdve azon vagyok hogy felébresszem az uralkodóban a vágyat arra hogy együtt legyünk. Nem törvénytelen csak szokatlan a kapcsolatunk. Senki nem tudja mi van köztünk, mert mindig eltitkoltuk mindenki elől a kötelességünk miatt. 
Az országért éltünk de ebból most elegem van. Fellázadok,tudom hogy ő is így fog tenni, de neki több időre van szüksége. 

Utazunk valamerre a testőreivel. Egy elhagyatott vagonban vagyunk, mosom a ruhám... Ezek már csak képek ebből az álomból mielőtt felébredek. 

Az álomból felébredve ott az érzés, hogy ismerem az uralkodót az életben...nagyon igyekszem előhívni, de nem jövök rá.

Nagyon boldog vagyok, mert 3 nap után végre be tudtam írni a füzetemben az első álmom. Eddig mindig úgy aludtam el, hogy beprogramoztam, hogy emlékszem az álmaimra...ami így is volt...egy fura félálomban elemeztem is őket, de elfelejtettem leírni. Szóval reggelre ment minden a feledésbe. 
Tegnap este viszont kijelentettem, hogy emlékszem az álmaimra és le is írom őket az álomnaplómba,és sikerült   végre. 
Amúgy egy angol könyvet olvasok a lucid álmodásról, amiben van egy "rászoktató" 30 napos útmutató van az alapoktól.

Van egy film, az Egy gésa emlékiratai. Épp most néztem meg a Netflixen (anno láttam moziban). Az álmodról ez a film jutott eszembe. Az alap ott is az, hogy szeretik egymást, de eleinte nem lehetnek egymáséi, aztán megoldják. Nagyon szép film a gésák életéről.

Áprilia írta:Van egy film, az Egy gésa emlékiratai. Épp most néztem meg a Netflixen (anno láttam moziban). Az álmodról ez a film jutott eszembe. Az alap ott is az, hogy szeretik egymást, de eleinte nem lehetnek egymáséi, aztán megoldják. Nagyon szép film a gésák életéről.

Igen, nagyon szeretem azt a filmet   csodaszép, a könyvet is olvastam, olyan izgalmas volt, hogy egyetlen éjjel kiolvastam. (Fun fact volt egy kisebb botrány a filmmel kapcsolatban, mert a főszereplők közül csak Ken Watanabe volt japán, Chiyo Kínai, Mameha Maláj, Hatsumomo pedig Szingapúri.) 

Valóban, az álomban is pont ez a kötelezettségtudat és a társadalmi elvárásoknak való megfelelés jelent meg.

Veszna mi tényleg azonos hullámhosszon vagyunk! Most, hogy felmentem a YouTube-ra megkeresni másvalakinek egy zenét, azonnal ebbe a filmjelenetbe botlottam, ami szintén az álmodhoz passzol (nem tudom milyen film ez, csak egyből ez jött fel: 

https://youtu.be/sDOky8z1H4k

Belenéztem és ottragadtam 
Nem mintha szeretném az ilyen háremes konspirációs filmeket, de ez a sorozat nagyon igényesen van megcsinálva. A ruhák, a szokások, a díszletek mind mind korhűek, a színészek pedig nagyszerűek. Bár Wallace Huo-t még nem láttam rossz filmben 
A története nagyon emlékeztet a könyvre, ami az utolsó Kínai császárné életéről szól.

Hú de régen írtam ide

Előljáróban röviden annyit, hogy emlékszem pár életemre itt a Földön.
Az egyik a múltban volt, ki tudja mikor, Közép/Dél-Amerikában, és egy egyszerű, hétköznapi papnő voltam egy vallásos társadalomban, ahol a Napot tiszteltük, szolgáltuk.
Legutóbb akkor 'láttam' ezt az életet, amikor épp egy akció filmet néztünk, semmi de semmi köze a múlt életemhez.
Épp egy izgalmas részhez értünk, amikor a semmiből egyszercsak egy másik testben voltam. Egy fiatal nőében aki nagyon kora hajnalban egy pici csoporttal egy dombra indult az erdőben, hogy a felkelő napot tiszteljék. Lenéztem a lábamra és láttam a sarum, a barna bőröm, a világosabb barna nagyon egyszerű tunika ruhámat, éreztem ahogy az arcom mellett mozgott két nagyobb kör alakú arany fül/haj ékszer. Nagyon izgatott volt/voltam, hogy ilyen csodálatos dologban vehet részt. Éreztem a reggeli erdő illatát,hallottam a hangját...

Olyan intenzív volt ez az élmény/emlék, hogy mondtam is magamban, igen, milyen csodálatos volt az, amikor kora hajnalban mentünk áldozni a Nap istennek....
és amikor ehhez a gondolathoz értem, tettem fel a kérdést magamnak, hogy mikor is történt ez a dolog az ÉN életemben?! De a bensőm mindenképpen egy saját emléknek vette ezt a jelenetet.

A mai álom akkor:
A nagyszüleim kertjében vagyok, és 4-5 alak jön velem szemben, furcsa ruhában vannak, színes ruhák, madártollakból készültek. Az egyik nagyon citromsárga. Annyira furcsán mutatnak itt a nagyszüleim kertjében...
Vannak körülöttem emberek és menekülnek előlük. És azt hallom hogy fel fogják áldozni őket, talán még is kínozzák, érthető miért szaladnak előlük.
Itt van egy 12 éves forma fiú, aki kissé tanácstalannak tűnik, segítek neki utat találni egy magas kerítéshez és felnyomom őt a tetejére, hogy elfuthasson...

OOo...hát ezt majdnem elfelejtettem...okkal,mondhatni.
Éjjel 'felébredtem', az ágyamban voltam, minden pontosan úgy volt a szobában ahogy azt napközbeni is látom.
Erre bal oldalról valaki a nevemet mondta lassan elnyújtva...majd átkarolt...a hosszú hullazöld karjával.
Gyorsan kapcsoltam és belemartam a karjába, hogy ne tehesse meg.

Valószínűleg az asztrális régióban tartózkodhattam.

Ez izgalmas.l