Álmok

Köszönöm, mindketten érdekes dolgokat írtatok, és el is gondolkoztam rajtuk, vajon mit jelentenek az életemben.
Bár szokatlanul intenzív egy álom volt, de nagyon örültem, hogy végre megint megjelent egy sárkány   mert ők mindig kitüntetett szerepet játszanak az álmaimban(ahogy a kígyók is, itt Kínában amúgy kis sárkánynak  hívják a kígyót).
Amire sajnos nem emlékszem, hogy a sárkány előtt volt egy álmom, egy kertben, találkoztam egy férfival...de már csak a lilás/vöröses gyepre hulló baraclvirág szirmokra emlékszem...

Veszna írta:

...a sárkány előtt volt egy álmom, egy kertben, találkoztam egy férfival...de már csak a lilás/vöröses gyepre hulló baraclvirág szirmokra emlékszem...

Ahh, ennyiből is átjött a hangulata.

Veszna írta:...de már csak a lilás/vöröses gyepre hulló baraclvirág szirmokra emlékszem...

Az is nagyon szép lehetett.

Igen, valójában szerintem az volt a fontosabb álmom, de sajnos nem vagyok annyira tudatos sokszor álmodáskor, mint amennyire szeretnék.

Egy ismeretlen házban, de az enyémben, voltam. Vannak részek, amik a homályba vesznek...mert elmossa őket amit később álmodtam. Szval ebben a nagy házban vendégeim voltak, mintha csak nemrég költöztem volna be...
Valamit kereshettem, mert kinyitottam egy szekrény felső ajtaját, amiben csupa lom, por, szemét volt. Ahogy lábujjhegyen próbáltam kitapogatni mi van ott, a kézbe akadt 2 pici papír, fényképek, a szekrény jobb oldaláról.
Nagyon régiek...csak a jobb felük maradt meg, a bal oldaluk mintha elporladt ? megégett? volna..
Mindkettőn anya volt... Teljesen megdöbbentem.
Új képek a múltamból, ez mindig kincs a számomra.. Ahogy tartottam a kezemben a képeket, észrevettem hogy a másik oldaluk tele van írva és még valamit... Ahogy sírva néztem, Egyszercsak előtűnt halványan a képek másik fele. Az egyiken apukám rajzolódott ki, nagyon halványan, füstösen, kormosan. A másikon a Nagyapám, mondanom sem kell, kalapban, kabátban. (ő az, aki gyakran meglátogat álomban, és tudom, hogy valami különös kapcsolat van köztünk, ő mindig kalapban kabátban, mintha azt szeretné, hogy ismerem fel-pedig amikor rágondolok, sosem viseli őket). Az ő képe nagyon világos és vibrálóan színes volt.
De nem ez volt, amiért leírtam ezt az álmot...
Ébredés után elmondtam a mantráim, rögzítettem magamban az álmom... Aztán kinyitottam a telefonom. Van egy alkalmazás, amit minden reggel kinyitok, mindig más kép fogad reggelente, általában cuki dolgok, de ma reggel...
ez a kép fogadott: mintha csak folytatódott volna az álmom...

Elváltak a szüleid? Vagy esetleg korán elveszítetted az apukádat?

Efi írta:Elváltak a szüleid? Vagy esetleg korán elveszítetted az apukádat?

Anyukám halt meg amikor 11 éves voltam.

De klassz álom, és a kép is hozzá mennyire stimmel! 
Minden részlet az ismeretlenből, kincs lehet a számodra. Valahogy minden összefügg.

Veszna írta:

Efi írta:Elváltak a szüleid? Vagy esetleg korán elveszítetted az apukádat?

Anyukám halt meg amikor 11 éves voltam.

Azt hittem, hogy ezt mindenki tudta itt.

Ma ismét Vele álmodtam.

Egy aulában/pályaudvaron (*) voltam. Emberek sokasága nyüzsgött körülöttem,jöttek,mentek...tengernyi ember.
Ahogy nézegettem őket, felfigyeltem egy alakra nem messze előttem...ő (*) volt az, egyetlen mozdulatlan pont rajtam kívül. Magas, nálam sokkal magasabb vékony férfi, vállig érő fekete hajjal, fekete szemekkel (tudom a nevét, egy ismert Koreai színész, de a külseje teljesen lényegtelen volt, már álomban tudtam, hogy csak szüksége volt egy testre, amiben megjelenhet ).
Nem csak egyszerűen nézett, de ahogy rápillantottam, már nem tudtam levenni a szemem róla, ugyanis elkezdtek felém áradni az érzelmei:leginkább fájdalom, sok fájdalom, szeretet, hiány...és ettől én is nagyon szomorú lettem...Álomidőben percekig tartott. 
Ez egy üzenet volt,valamit megint nagyon erősen át akart adni, de "csak" az érzelmek jöttek. 



-ezt csinálja évtizedek óta, elkapja a figyelmem, és nem ereszti. Olyan energia árad belőle, ami fogva tartja a tekintetem. Legutóbb elmentünk egymás mellett, olyan közel voltunk, hogy nagyon félszeg lettem,megrettentem az erejétől. De hallottam magamban, hogy rá kell nézned, rá kell nézned...és erőnek erejével megtettem. Itt a testválasztásába valami balul üthetett ki, mert egy szőke göndör hajú férfi volt, de a szemei nem hozzá tartoztak, itt látszott, hogy a test csak egy álarc,valami félrement.
-mindig más alakot választ, egy közös, hogy férfi. Jóképű, számomra jelentéktelen kinézetű, ismert, ismeretlen...
Csak az energia közös,ami belőle árad, eltéveszthetetlen a "frekvenciája" .
-én magam empathának tartom, bár lehet, ha van valami hivatalos szakszerveti leírás, akkor nem illek bele.  
De nagyon könnyen átveszem az érzéseket, akár helyekét is, bárkiét, és nem biztos, hogy egy szobába kell lennünk. Vagy egy országban. (ez amúgy anyai ágon nagyon erősen jelen van).
Első emlékeim között szerepel, hogy meggyőződésem volt pl.hogy ha a bőrünk összeér, akkor tudunk egymás gondolataiban olvasni.
-amikor kezdett kinyilni a spiritualitás világ számomra...
Akkor rájöttem, hogy elég jó vagyok abban, hogy "üzeneteket" adják át. Elég volt annyi, hogy tudtam, hogy alszik az illető, és "elmentem" hozzá, a fülébe súgtam. 
Ez olyan kapukat is kinyitott a számomra, amit már etikátlannak tartottam, Szval egy huzattal bezártam ezt a lehetőséget.

Lehet,hogy most már közel 30 év után nekem kéne meglátogatnom álomban?... Ezek a gondolatok csak eszembe jutottak, amikor rajta töprengtem.

-ez utólag jutott eszembe
Egyik exem sem lehet. Akkor is megjelent, amikor velük voltam. Ennyi évtized után egyetlen emberre sem passzolt a jellemzője. A családom élő és már elment tagjai pedig bátran használják a külsejüket.

(*) visszatérő motívum

Hogy érzed magad ezek után a találkozások után másnap? Energikus vagy kimerült vagy ébredés után?

ymor írta:Hogy érzed magad ezek után a találkozások után másnap? Energikus vagy kimerült vagy ébredés után?

Energetikailag ugyanúgy. 
Érzelmileg zaklatottan, főleg, amióta összeraktam, hogy ezek nem független jelenségek, hanem ugyanaz. Mármint az a része zaklat fel, hogy miért nem jövök rá, mi ez. Azért elég hosszú ez kísérletnek, nem? 
Gondolom arra kérdezel rá, nem e valaki lecsapolja az energiám...ha igen, ez valóban jó kérdés. De ha visszagondolok, eddig mindig úgy tapasztaltam, hogy felém árad az energia, és egyik esetben sem tőlem. 
KB. 3x tapasztaltam nagyobb erejű energiát a vele való találkozáskor álomban, az olyan erejű volt, mintha a Nap közelébe kerültem volna. Teljesen feltöltött. 
Egyszer viszont - és ezt nem tudom megmagyarázni szintén-fényes nappal éreztem folyamatosan a jelenlétét. Mintha mindenhol ott lett volna egész nap,és az ezzel járó én tudom mi ez, ki ez, de nem jön a számra a neve...annyira otthonos volt ez az érzés, mintha csak én lettem volna az. Rajtam kívül senki nem létezik ezen a Földön, akinek az energiája ilyen ismerős lett volna. 
Mintha a közvetlen közelemben lett volna egy atomerőmű, csendben és kitartóan. 
Ez azért eléggé szokatlan volt.   De estére eltűnt. 

Az is érdekes, hogy csak bizonyos napokon történik meg a találkozás. Ez évente legyen mondjuk 9-11 alkalom, de mindig azonos időben. Nem volt egyszerű rájönni az összefüggésre , csak évek múltán véletlenül, mert nem is Naphónapról, hanem hold hónapról beszélünk.   most meg tudom mondani, plusz mínusz egy nap mikor jelenik meg legközelebb. 

Sosem félemlített meg, sosem bántott. Sőt, mintha ő lenne  nagyon óvatos velem. Állandóan az az érzésem, hogy mondani akar valamit, de nem beszéddel, telepátiával, ami röhejes, hogy 30 éve ráadásul nem tett le az effajta kommunikációról, annak ellenére, hogy eddig nem nagyon vált be. 

Hát, azt hiszem majdnem mindent elmondtam és összeszedtem erről a bizarr eseménysorozatról. 

Mayra1 írta:Írtad is, -jó vagy valamiben. Akkor aknázd ki. Hogy valamilyen energiaszint ennyire és ennyiszer "betolakodik" az álmodba, talán egy sugallat. Hagyd, hogy átjárjon az energiája, akkor megmutatkozik az is, hogy mi a dolgod vele.

Pont erre gondoltam Mayra, hogy most már rá kéne jönnöm mi lehet az, és nem kell itt ölbe tett kézzel várnom, én is utánaeredhetek 

Ez egy fura álom volt.. Legalább 3 idősíkban...
Igyekszem amilyen gyorsan csak lehet, leírni.

Tehát, egy világos kimonószerű ruhában vagyok. Egy fickóval beszélgetek. Mindketten beülünk egy ház ablakpárkányára, nincs benne üveg. Nagyon kellemesen süt ránk a nap. Flörtölünk egymással. De olyan japános, középkori módon,virágnyelven(a fickó is a korszaknak megfelelő szürke(?) ruhában.).. De az arca inkább kínai, semmiképp sem japán, sőt egy kis bajsza is van. Jóképű. Szval miközben ott "kerülgetjük egymást" az ablakpárkányon ülve, napozgatva, kiderül, hogy én táncolok valahol... (     a való élethez semmi de semmi köze) mert tartozom pénzzel a hely főnökének...
Elhatározzuk, hogy közelebbről is megismerkedünk, tetszünk egymásnak, és az én lakásomra megyünk. Itt csúszik egy idővonalat a történet, egyszerre van jelen a modern kor és a középkori japán-2.idősík.
A fickó, aki nagyon álmos, kijelenti, hogy ő nem szeret az ágy belső felén aludni... És ahogy erről beszélgetünk, a világos hálószobában a nagy franciaágyon, azon gondolkozom, hogy olyan ismerős valami.
Aztán rájövök, hogy amikor a volt férjemmel megismerkedtem, nagyon sokat dolgozott, több műszakban-egészségügy, ő volt ilyen álmos állandóan.(az álomban az ő arca nem jelenik meg, a kínai fickó fix) A volt férj gondolata hozzá be a 3.idősíkot.A japán eltűnik díszleteiben, de végig érzem a 3 időt. A "Valóságban" a férfi rendőr, este a munkahelyére megyek-megkért egy szivességre, hogy valami kártyát felvegyek neki(működési igazolvány). 
Kellemes este van, hazafelé sétálok. Ő dolgozik.

Nagyon kellemes volt, szinte végig melegen sütött a nap, a fickó jóképű volt. Ami érdekes, ahogy csúszkált az idő, de mi fixek voltunk.

Délután egy kis időre ledőltem, mozgalmas volt a délelőtt.
Még nem aludtam teljesen, éreztem a szobát, az ágyat, hallottam a teázók nyüzsgését...de már képek peregtek a szemem előtt.

Egy űrhajón vagyok, "a" csillag felé tartunk, és ez a Vega.
Nagyon izgatott vagyok, teljesen átélem a hazautazás érzését, minden nagyon valóságos, csak hajtogatom, a Vega, a Vega... A mellkasom egyre gyorsabban emelkedik...és ez az, ami kibillent ebből a különleges állapotból. Amikor ki tudom nyitni már a szemem, még mindig gyorsan veszem a levegőt.

Remélem csak az élmény miatt.

fortis írta:Remélem csak az élmény miatt.

Csak az izgatottság miatt,rendkívül valóságos volt.

Ymortól, a felderítőkről...

Nem tudom miért, de ez az álom ugrott be, amikor olvastam a sorait...bár lehet, csak az abszurditása miatt.

Az álom eleje nem érdekes, szokásos de egy komplex  álom történet,most nem mesélem el. A helyszín egy erdő, aminek a közepén lakunk a családommal:a férjem, és a kislányom(aki most a nagynéném).
Besétálunk az erdőbe egyszer a kislányommal, ahol egy óriási fa áll, aminek alsó ágai nagyon alacsonyan vannak, annyira, hogy fel is lehet lépni rá.
A fa jobb hosszú alsó ágán alakok állnak, mind férfi, nem számoltam meg, de ha a számra gondolok, akkor a 7 ugrik be. Szépen, libasorban egymás mellett, kitöltik az ág hosszát. 
Minden alak egy-egy foglalkozás jellemző ruháját viseli, nincs 2 egyforma. Pl. Útépítő, orvos stb. 
Az egyik fickó lelép az ágról, tesz egy lépést... én is lépek felé egyet kiváncsiságból...ő erre visszalép... 
Ezt játszuk egy ideig. 
Nem tartottam tőlük, de mindvégig az volt bennem, hogy ők azért vannak itt, hogy megfigyeljenek engem. 
Ezért én is tisztes távolságban kerültem tőlük, ha lehet. Úgy éreztem, valami olyasmit láttam meg, amit nem kellett volna. 


(A másik magyarázatom erre az álomra, hogy a fickók egy fedősztori. Annyira elütöttek az eredeti álmom tól-ahova vissza is mentem, hogy már-már Truman-showbeli volt a jelenet.. Lehetséges, hogy valóban találkoztam valakikkel, akik viszont nem akarták, hogy "lássam" őket, ezért torzították az álomnak azt a részét, ahol ők voltak.)

Annak idején ez az álmod annyira megfogott, hogy a mai napig sokszor eszembe jut. Viszont most írtál olyan részleteket, amikre nem emlékszem, hogy anno leírtad volna, ilyen a foglalkozásokra utaló öltözet, és az egymás felé, illetve vissza történő ismétlődő lépegetés.
Ezeket annak idején vagy nem írtad le, vagy én felejtettem el. Kár, mert az eredeti leírásodban érezhető volt valami varázs az álmodból, ami a mostani leírásban már nincs benne. (Persze ez természetes is.)
Jó lenne olvasni az eredeti, akkori álomleírást is. A mai napig foglalkoztat engem ez az álom, nem tudom, miért, biztos a megfejtetlen varázs miatt.

Efi írta:Annak idején ez az álmod annyira megfogott, hogy a mai napig sokszor eszembe jut. Viszont most írtál olyan részleteket, amikre nem emlékszem, hogy anno leírtad volna, ilyen a foglalkozásokra utaló öltözet, és az egymás felé, illetve vissza történő ismétlődő lépegetés.
Ezeket annak idején vagy nem írtad le, vagy én felejtettem el. Kár, mert az eredeti leírásodban érezhető volt valami varázs az álmodból, ami a mostani leírásban már nincs benne. (Persze ez természetes is.)
Jó lenne olvasni az eredeti, akkori álomleírást is. A mai napig foglalkoztat engem ez az álom, nem tudom, miért, biztos a megfejtetlen varázs miatt.

Most kerestem itt, de nem találtam meg...
Az álmomban pontosan ez történt, amit most is és akkor is leírtam. (máshova le van írva, ezért tudom)
Valóban különleges élmény volt, már csak az érzés miatt/valami "természetfeletti" területre léptem, ezzel álmomban is tisztában voltam. 
De leginkább a fa miatt, mert többször álmodtam már vele. Egy terebélyes, zöld lombú fa, aminek jobb alsó ága egyenesen kinyúlik jobbra a törzséből,hol fehéren, elszáradva vagy pl.a fickókkal. 

De ez MIND nem is érdekes
A kérdés inkább az, Te miért emlékszel rá, miért ragadt(bár hibásan) az emlékezetedbe? Lehet, hogy az az információ, amire emlékszel, amit az emlékezeted kiragadott a történetből...talán neked is szól 

Nem hibásan emlékszem, csak hiányosan.
De mivel az akkori beírás nincs meg, még az sem biztos, hogy akkor mindent leírtál ide, ami benne volt az álmodban. Mondjuk nagyobb esélyt adok annak, hogy én felejtettem el részleteket.

Amiatt foglalkoztat, amit már mondtam: itt valami megnyilatkozott egy nem fizikai világból (ezért a varázslatosság érzete), és ennek a mögöttesnek a felfejtése izgat engem.

Engem ez a fa egyrészt a korfára emlékeztet (a jobbra-balra nyúló "ágakkal", ahol jobbra a férfiak vannak, balra a nők), másrészt a családfára. (Ez a felmenői-leszármazotti vonal egyébként is megjelenik az álmodban, ahol a gyerek valójában nagynéni.) És ettől valami transzgenerációs hatásra gondolok, hogy a sok különböző férfi, akik figyelnek, azok felmenőid, akiknek a meg nem oldott problémáit te hordozod tovább. Pontosabban EGY problémát, ami generációkon keresztül nem lett megoldva, és ami most rád hárul.

"És ettől valami transzgenerációs hatásra gondolok, hogy a sok különböző férfi, akik figyelnek, azok felmenőid, akiknek a meg nem oldott problémáit te hordozod tovább. Pontosabban EGY problémát, ami generációkon keresztül nem lett megoldva, és ami most rád hárul."



...mint mi mindannyian... 
Bár a generációs problémára még nem gondoltam, de igyekeztem legalább azt az ágat begyógyítani képzeletben...hátha sikerül ebben az életben végre...mindannyiónk felmenőinek élete annyi tragédiával van tele...ki tudja mibe tenyereltem...

Áprilia írta:

Iiiiiiigen, nekem van egy ilyen “transzgenerációs hatásom.” Egy ilyenre még rálátni is nagy csoda, legalábbis nekem csak isteni segítséggel ment, nemhogy még megoldani. Az anyai egyik dédnagyapám (nem az, akié a ház, hanem a másik), öngyilkos lett az ötvenes években, amikor mint “kuláktól” elvették az összes vagyonát és a téeszesítéskor azok csicskáztatták, akik 5 perccel előtte még nála voltak cselédek (és legendásan jól tartotta őket!). Az öngyilkossága után “átok” szállt a lemenői férfi tagjaira, azoknak nem lett családjuk, se gyerekük, semmi, magányosan haltak meg. A lemenők közül anyukámnak sikerült úgy, ahogy megtörnie ezt az átkot azzal, hogy neki lett családja, két gyereke. Utána következtem én és a tesóm, még nekünk is rendkívüli nehézséget jelentett családot alapítani. De most itt vagyunk. Nekem egy gyerekem van, neki már három.  Talán a mi gyerekeinknek már könnyebb lesz.

Mi 3an vagyunk vagyunk testvérek, a két öcsém és én.
Mindhárman házasságban élünk, nagyszerű partnerekkel. 
De egyikünknek sincs gyereke.
Mi mindhárman(hatan) elmentünk a végsőkig (mesterséges megtermékenyítés) és minden más...de egyenlőre semmi. 
Fizikailag nincs magyarázat egyikünknél sem.

Én TUDOM, hogy ennek transzgenerációs oka van, mégcsak nem is személyes. 
A családom olyan mértékben magába gyűjtötte a negatív tapasztalatokat, tetteket, hogy úgy gondolom nálunk csapódik le. Annyi személyes tragédia szerepel a felmenőink életében, irigység, gonoszság, ellenségeskedés... 
Erre jellemző, hogy kb. 12 éves lehettem, amikor azt mondtam, hogy én meg akarom "állítani" ezt a "hagyományt", én szakítani akarok ezekkel a mintákkal,mert ezek már nem én vagyok... 
Mintha a családom módszeresen generációkon keresztül robogott volna a szakadék felé...és senki sem akarta megállítani a vesztébe rohanó vonatot. Senki. 

De, mit tegyek én, hogyan válasszam ki melyik tragédia vezetett a mi sorsunkhoz? 
Lehetetlen.

Veszna írta:
De, mit tegyek én, hogyan válasszam ki melyik tragédia vezetett a mi sorsunkhoz? 
Lehetetlen.

Így van Veszna, lehetetlen, ezt jól látod. Nekem is Isten mutatta meg, erre utaltam az “isteni segítséggel”. Kinyilatkoztatás, kijelentés útján kaptam meg az infót, nem is számítottam rá. Egy időben nagyon sokat imádkoztam, akkoriban sok kijelentést kaptam (1998-2004, életem legszebb korszaka volt). Ez történetesen 2004-ben volt.
Azt, hogy nem számítottam rá, azért írtam le, hogy tudd, te is megkaphatod váratlanul az infót, ha közösségben vagy Istennel (vagy nem tudo, te hogy hívod). Én sem imádkoztam soha kifejezetten semmi infóért. Hanem ha kapcsolatban vagyunk Istennel, ezek maguktól jönnek, válogatás nélkül (Márminthogy nem én válogatok).
Szerintem neked is meglesz előbb-utóbb a válasz.

Kedves vagy, értékelem a szíved a szavaid mögött.

Hátha ez a zúzós 1 éves lelki suli a hátam mögött ezt jelenti...bár az, hogy napvilágra hozunk dolgokat, segít bevonzani a "megvilágosodást" egy-egy témában.

Istennek, Teremtőnek.... Ezt szoktam meg 

Ma hajnalban a Nagyapámmal álmodtam újra.
Kissé félrevezető álomnak írni, mert inkább egy álom-síkon létrejövő találkozásnak nevezném.
  Volt egy álom, annyira lényegtelen, hogy szinte alig emlékszem valamire belőle. De azt tudom, hogy volt ott egy nem túl széles, de sebes sodrású folyó, egy kis fahíddal. Egy férfi barna hajjal, házak...persze én is, nem tudom, hogy néztem ki. Volt valami egyszerű történet, de szerintem már akkor untam a sztorit, amikor benne voltam. 
...majd ebbe a hétköznapi álomba berobbant az érzés, hogy itt van Ő! Az álomban átalakultam egy szőke copfos kislánnyá, és tárt karokkal rohantam felé...ő annak a fickónak az alakját vette át (olyan Charles Bronson-os figura volt).
De mindez lényegtelen volt. Nem volt fontos a díszlet, és a "ruhánk" sem...(nem vagyok szőke) 
Innentől nem volt történet, csak fürödtünk egymás jelenlétében. Sírva ébredtem, de azzal a megdönthetetlen érzéssel, hogy egy pillanattal ezelőtt még itt volt...

7 éves voltam, amikor utoljára láttam a fizikai szememmel. 
Nem számít az idő, a tér, tudom, hogy itt van velem mindig.