Egyéb

asd94 írta:Veszna ablakába valamiért nem tudok írni

Orvosoltam.

Efi írta:

asd94 írta:Veszna ablakába valamiért nem tudok írni

Orvosoltam.

Köszi Efi 

Nem tudom hogy működik ez a szinkronicitás dolog, olvastam róla könyvet de nem világosodtam meg tőle. De az biztos hogy létezik és a legtöbbet észre se vesszük. Két napja makacsul a fejembe villant csak úgy a semmiből a "fekete párduc" kifejezés. Aztán ma megnéztem egy videót amiben említenek egy embert akinek ez volt a beceneve..

Nem biztos hogy ez szinkronicitás, az ember néha előre meglát dolgokat

fortis írta:Nem biztos hogy ez szinkronicitás, az ember néha előre meglát dolgokat

Eszembe villant a "chianti" kifejezés, pár órával később egy könyvben említették. Borfajta. Másik alkalommal egy japán férfi neve ugrott be, csak úgy a semmiből, majd megnézve egy videót elhangzott a neve. Legutóbb a Helter Skelter kifejezés "üldözött" napokig, de nem kerestem rá, aztán egy filmben felcsendült, ugyanis ez egy Beatles dal.

Nem tudom milyen mechanizmus lehet mögötte, de kaotikusnak tűnik. Ezeknek az információknak nincs súlyuk, jelentőségük, csupán bepillantások a közeli jövőbe. De ha a jövő létezik, akkor minden előre el van rendelve? Nem történhetnek másképp a dolgok? Vagy talán az idő nem egyirányú, hanem körkörös, visszatér önmagába mint a farkába harapó kígyó? Másik ötlet hogy az információ hordozója egyszerre létezik minden időben és térben, nem kötik az emberi megegyezés szerinti korlátok. Ez esetben minden MOST történik és az örökkévalóságban élünk. Mivel az idő nem játszik szerepet a mi fogalmaink szerint, az ok és okozat is felcserélhetővé válik. A jelen hatással lehet a múltra, a jövő a jelenre, a múlt a jövő hírnöke.

Igen jó ezeket a sorokat olvasni tőled Asd

Szerintem a mi világunkban, ahol élünk, van idő, a fölöttes világokban nincs. Ami azt jelenti, hogy minden csak VAN. Ennek ellenére az oksági láncolat mégis létezik, az ok-okozat nem megfordítható.

Egy borospince bejárata fölé az alábbi tréfás szöveget írták: "Ki itt belépsz, hagyj fel minden bízott reménnyel." Jót mosolyogtam rajta. Még aznap este néztem egy filmet amiben egy könyvet kinyitva ugyanez a szöveg volt olvasható. Ez már szinkronicitás. Vagy véletlen, hiszen ez egy ismert idézet. Csak azért fura számomra mert egy nap alatt kétszer találkoztam vele.

Erre csak annyit tudok mondani, hogy" Atya Úr Isten !!!!"
https://www.youtube.com/watch?v=vbbSE_AMBGo

Nem szeretem, mikor embereket behúznak a csőbe, hogy aztán kiröhögjék őket, vagy hogy szörnyülködhessenek rajta, hogy azok milyen hülyék.

Efi  illik hozzád az új nick képed. Ari .

Villamosra szálltam. Van ott egy hely mozgássérülteknek , babakocsisoknak kialakítva. Egy 30 év körüli cigány srác ült azon a helyen, nem volt valami szimpatikus, vetettünk is egymásra egy szempillantást, aztán bámultunk tovább magunk elé a semmibe. A következő megállónál felszállt babakocsival egy kismama, a srác automatikusan felállt, hogy átadja neki a helyét.  Az csaj leült, és vártam az reakcióját , hogy talán megköszöni. Nem, a lány rá sem nézett, tél jó éden természetes volt számára, hogy ez neki jár , és nem kell megköszönnie.  Leszálltam a villamosról, kerestem S metró pótlót , hol lehet a megállója? 
 Az aluljáróban szembe jött velem egy csinosnak mondható fiatalasszony, gondoltam megkérdezem tőle azt a megállót. Elnézést kérek kezdtem bele, de a nő egy pillantást vetett csak rám és szó nélkül tovább robogott aztán jött egy kicsit idősebb akitől sikerült  megtudnom , és aki készségesen válaszolt. Nem szoktam nagyon tömegközlekedni, nagyon furcsává váltak az emberek, vagy ez mindig ilyen volt?

Egyre hülyébb a világ és az emberek is. Pestre ez hatványozottan igaz.

Sajnos így van

Karácsony előtt jártam a belvárosi üzleteket. Kábé félóránként elém toppant valaki, és pénzt kért. Ilyen adomány, olyan szervezet, vagy nincs pénze buszra hazamenni,  vagy csak úgy l'art pour l'art koldult.
Az ötödik embert, aki megszólított azzal, hogy elnézést kér, elküldtem a francba. Azt se tudom, mit akart.

Efi írta:Karácsony előtt jártam a belvárosi üzleteket. Kábé félóránként elém toppant valaki, és pénzt kért. Ilyen adomány, olyan szervezet, vagy nincs pénze buszra hazamenni,  vagy csak úgy l'art pour l'art koldult.
Az ötödik embert, aki megszólított azzal, hogy elnézést kér, elküldtem a francba. Azt se tudom, mit akart.

Érthető a részedről, ugyanakkor nem bántad meg utólag? Mindegy hogy koldus volt-e vagy sem, az a valaki összeszedte a bátorságát hogy megszólítson, segítségét kérjen egy idegentől, de durván elhajtották. Bizonyára nem esett jól neki. Ó igen, mit érdekel az téged hogy ő mit érez, hiszen a saját jogosnak vélt indulataid fontosabbak. Mindenki magáért felel, ez egy kegyetlen világ, az erős életben marad, a gyenge dögöljön meg. Nem papolni akarok, ez egy nagyon átfogó téma rengeteg pro és kontrával. 
Mióta felbomlottak a törzsek, klánok, nagycsaládok és helyette egy társadalomnak nevezett komédiában élünk, az egyes ember egyre jobban elmagányosodik. A másik emberben már nem családtagot látunk hanem idegent, kvázi ellenséget. De rossz belegondolni hogy más körülmények között az az ember talán a legjobb barátod lenne, és sosem tudhatod mikor kerülsz olyan helyzetbe mikor egy csepp kedvesség másoktól az életet jelenti majd számodra.

Jogos a kritika, mégis: nem, nem bántam meg, annak ellenére sem, hogy magam is azt gondolom, hogy mindig, minden körülmények között odaadással kellene az embertársaink felé fordulni. Ugyanakkor ebben korlátaink vannak, egyedül nem bírjuk el az egész világ gondját. Nem tudunk mindenkin segíteni, sem anyagilag nem bírjuk, sem az érzelmi terhet nem tudjuk cipelni, ami ezzel jár. Azt gondolom, abban a helyzetben a képességeim határához érkeztem, védekeznem kellett a saját jóllétem érdekében. Tehettem volna kedvesebben is, igaz. Ennyi telt tőlem, ez van, emiatt nem ostorozom magam.

Efi írta:Karácsony előtt jártam a belvárosi üzleteket. Kábé félóránként elém toppant valaki, és pénzt kért. Ilyen adomány, olyan szervezet, vagy nincs pénze buszra hazamenni,  vagy csak úgy l'art pour l'art koldult.
Az ötödik embert, aki megszólított azzal, hogy elnézést kér, elküldtem a francba. Azt se tudom, mit akart.

Ja ja. Ápriliával volt találkozóm a klinikáknál.odajött egy állítólagos román, hogy vegyek tőle zoknit, hogy legyen pénze hazamenni . Nem kellett a drága zoknija, amúgy is van bőven, de csak nem hagyott békén. A végén adtam neki 400 ft-ot hogy tegye el, azt húzzon a francba. Kb 2 perc múlva jött egy másik, hogy nincs e 500 forintom, mert a kórházból jött ki és nem tud cigit venni , mert nincs elég pénze. Mondtam neki sajnálom, most lejmolt le egy román a parkolópénzemet, nem tudok már adni

Na. Ki tudja, az a nő is, aki lepattintott, ki mindenkivel találkozott, mielőtt meg akartad szólítani.

Várakozó autó egy parkolóban .egy fiatal lány ült a volánnál, mellette egy fiatal srác. Én inkább olyan 16 év körülinek néztem volna őket, nem éppen 18 nak. A lány vékonyka volt, de a hangja erőteljes és szítkozódó. Egy másik autóst szídott éppen lekezelően, mondván milyen béna fasz, hogy nem tudott kicsit előrébb menni az autójával . Ekkor gyors ütemben hátra tolatott, és beállt egy parkolóba. Kiszálltak a kocsiból, a lány gyors léptekkel haladt, a srác utána kullogott.

Ez említésre méltó történet?  Vagy csak én nem értem a mondanivalót?

Efi írta:Ez említésre méltó történet?  Vagy csak én nem értem a mondanivalót?

Olyan erőteljesen sugárzott a lányból az ő egoizmusa, hogy nem zudtam fel nem figyelni rá.  Ilyet ritkán látok, ezért írtam le.

Ja, értem. Jellemábrázolás. Oké.

Van valakinek kedve együtt elolvasni egy könyvet (opcionális), amolyan tanuló- csoport vagy könyvklubb formájában?
Nincsenek szabályok, időnként (fejezetenként?) megjegyzéseket, véleményeket, kérdéseket írni...
A könyvet közösen választanánk ki, nyitott vagyok minden építő könyvre. 
Kezdésként választhat ránk egy rövid, semleges, praktikus könyvet, hogy megnézzük, hogyan is működünk együtt. Olyan könyvre gondolok, ami segíthet a mindennapok nehézségeit feldolgozni, mint pl. Thich Nhat Hanh könyvei a haragról, félelemről, vagy bárki más könyve légzésről, stresszkezelésről stb. 

Ha valaki benne van, bedobhatnánk a közösbe ötleteket, és abból választhatnánk ki a befutót. 
Online írni egy könyvről kötetlen, csak az elköteleződésünk kell, hogy mondjuk 1 héten elolvasok egy fejezetet. 
Várom a válaszaitokat.

Én ebben most nem tudok részt venni, amúgy jó ötletnek tartom .

Én szívesen részt veszek Veszna. Lehet Castaneda is, ha épp azt olvasol. Mától 2 hét szabin leszek, hátha jobban rá fogok érni. Es ez a feladat ösztönzés is, hogy legalább olvassak valamit.
Egyébként pont a múlt héten akartam beírni, hogy olyan jó lenne újra valamilyen közös feladat, akár álmodás, vagy meditáció is.

Mi lenne ha ma és holnap beírnánk az ötleteink, és szerdától kezdenénk? Majd abból kiválasztunk valamit. 
Azért gondoltam ezt a 2 napot még megvárni, mert efi még nem jelzett vissza. 
Nagyon örülök neki Áprilia! 
Bármit szívesen olvasok ami építő jellegű, a kiválasztással nem lesz gond. 

Igyekszem változatosan választani, ha tetszik valamelyik, vagy van másik ötleted, írj! 

Carlos Castaneda :Az álmodás 
                                Belülről izzó tűz
Rudolf Steiner :Az ember és a Föld élete
Michael Talbot : Holografikus univerzum
David R. Hawkins : Elengedés
Bármi Dolores Cannon - tól (csak angolul sajnos) 
Michael Newton : Lelkünk útjai

Nagyon jó könyv mind, ha Efi nem válaszol, felolem lehet Castaneda almodas, vagy bármelyik. Csak legyen fenn a neten.

Én attól tartottam, hogy nem egyezik az érdeklődésünk olvasmányok terén. 
Castanedára sajnálnám az időt.
Főleg Steinert olvasok, de azt nem akarnám, hogy miattam mások esetleg kínlódjanak vele. Meg Steinert be kell illeszteni egy rendszerbe, és a rendszereink nagyon különböznek. Bár ezt a Steiner-könyvet, amit Veszna említett, nem olvastam.
A többi könyvet nem ismerem, nem tudok mit mondani velük kapcsolatban..
Angolból nem vagyok olyan jó, hogy a Harry Potternél nehezebb szöveget olvassak.
Szerintem is legyen fenn a neten.
Nem tudom, válasszatok valamit,  aztán meglátom, bekapcsolódok-e.
Vagyis valszeg bekapcsolódok, de hogy végig olvasom-e, abban nem vagyok biztos.

Igyekeztem úgy választani, hogy különböző témakörök legyenek, spirituálitás, fizika, pszichológia, metafizika. Mindegyik könyvnek megvan a maga ajándéka az olvasójának, beszélgetés kezdeményezőek,kérdéseket feltevőek. 

David r. Hawkins a pszichiátriát és spiritualitást ötvözve hozta létre az elme térképét, kutatva, hogy hogyan alakítják az érzelmeink a kommunikációnkat és természetünket, miért ragadnak tömegek őskori szinten, mások pedig megvilágosodnak. Ezt a könyvét még nem olvastam. 
Ezt a könyvet elolvasva felmerülhet kérdésként a determináció/szabad akarat, az emberiség tudati szintje, traumák feldolgozása stb. 


Dr. Michael Newton pszichológus doktor volt, aki szkeptikus volt mindenféle spiritualitással kapcsolatban. A '60-as években kezdett el regressziós hypnotherápiát alkalmazni a betegein gyermekkori traumák után kutatva, de először előző életek, majd életek közötti idő/tér bukkant fel egyre gyakrabban a gyógyító alkalmakkor.
A könyvét olvasva a beszélgetés érintheti a reinkarnációval kapcsolatos kérdéseket, a szellemi világ hierarchiáját,  hypnotherápiát pro kontra stb.


Mindkét könyv fenn van a neten (felteszem a linkjét) illetve nekem is megvan, el tudom küldeni nektek.


Mindkét téma közel áll hozzám, első könyvnek Dr. Michael Newton könyvét javasolnám jó szívvel.