Re: Egyéb

Áprilia Hétf. 3 Júl. - 20:46

Oké, küldd a linket Veszna.
(Nekem Steiner is jó Efi, bármivel szívesen megprobalkozom. A közös beszélgetés a lényeg, hogy ki mit értett meg belőle, gondolom).

Veszna Hétf. 3 Júl. - 20:55

Áprilia írta:Oké, küldd a linket Veszna.
(Nekem Steiner is jó Efi, bármivel szívesen megprobalkozom. A közös beszélgetés a lényeg, hogy ki mit értett meg belőle, gondolom).

Egyetértek Ápriliával.
Engem kifejezetten érdekel, mi foglalkoztat titeket, vagy mit tanulhatok tőletek.

https://dokumen.tips/documents/dr-michael-newton-lelkuenk-utja-ipdf.html?page=1

Ha ez a link nem működne, van másik megoldás.

Esetleg nyithatnánk egy új helyet a jövőben ezeknek a beszélgetéseknek.

Efi Hétf. 3 Júl. - 22:23

Veszna írta:Engem kifejezetten érdekel, mi foglalkoztat titeket, vagy mit tanulhatok tőletek.

Tudjátok, mi foglalkoztat engem, amit Steinernél nem találtam? Azt hiszem, transzgenerációs hatásnak nevezik, vagyis az, hogy előfordul, hogy a családban ugyanaz a sors ismétlődik néhány generációval később.
Régebben olvastam egy könyvet a családállításról ( ez is érdekes téma), ami azt hiszem, érintette a transzgenerációs kérdést. Bár lehet, hogy rosszul emlékszem, és egy másik könyvben volt. Meg nagy reményekkel elolvastam Orvos-Tóth Noémi Öröklött sors c. könyvét, de csalódtam, mert azt óvatosan kerülte, mikor olyan felmenő sorsát éli újra valaki, akit nem is ismert.
A mi családunkban is látni vélek ilyen jelenséget, és szeretném tudni, miért is van ez.

Efi Hétf. 3 Júl. - 23:02

Na és a demencia, spirituális szempontból. Miért kell embereknek így élni évekig az életük végén? Hiszem, hogy van értelme, de nem tudom, rájövök-e valaha, hogy micsoda.

Veszna Kedd 4 Júl. - 3:07

1. Ha hiszed, ha nem, de ez a transzgenerációs hatás az ami engem is foglalkoztat pl. gyerek voltam megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, azt mondtam hogy én azért vagyok itt, hogy befejezzem a családban a negatív mintákat (ismétléseket).
Nagyjából most így látom a helyzetet, kérlek ne nevessetek ki upsz

ez csak a jelenlegi tudatszintem felfogása, hosszú évek elmélkedése után:

Ez a világ egy meghatározott számú archetipusra épül, a hasamra ütök, legyen 21.
Ez a materiális világ csak ezt a 21 fajta archetipust tudja futtatni,ugyanis létrehozásakor a Logoszunk (a végtelen teremtő mondjuk úgy társteremtője) erre építette az alkotását.
Van egy adott időkeret (számunkra felfoghatatlan mértékben), amin belül ez az alkotás elérhető.
Nem tudunk új archetipust behozni kívülről, mégha más Logosz világából származunk is, mert ezekbe a tipusokba (és ezeknek a variációjába, keverékébe) kell/kellett testet ölteni, leszűkíteni magunk. A lélek fejlődésének útja, kezdve az elemektől növényi, állati és emberi létezésig.
Ez a "színpad".
Globális szinten ezt a 21 archetipust igyekszünk újra és újra gyógyítani, felemelni. Mármint az eredeti terv az, hogy közösen felemeljük, ezeknek a kikristályosítása.
De ugyanez történik a személy szintjén is, illetve meglepően, "családi" szinten is.
Meggyőződésem, hogy minden "családnak" van saját missziója, "karmája", ami szinte a tehetetlenség törvényét követve húz mindenkit maga körül, és amit kisebb-nagyobb sikerrel, rövidebb-hosszabb idő alatt, de teljesít a különböző inkarnációkkal.
Ez a perszonális szintje a 21 archetipusnak. Ha sikerül "kinemeseíteni", "arannyá" változtatni az ónt, akkor az a "vérvonal" lezárul. (A vérvonal alatt a közös traumákat, felhalmozott karmát értem, bár ez nem csak negatív de pozitív értelemben is működik.)

Ez az elmélet nem tökéletes, de részben talán választ ad arra, hogy:
-miért futtatunk saját magunk is mintákat, loop-okat?
Pl. Röviden, a családomban vissza visszatérő elem az emigráció/vegyes házasságok, tele fájdalommal, traumával. Gyerekkorom óta ellenálltam annak, hogy angolul tanuljak, volt vagy 20 tanárom, de egyszerűen nem érdekelt.
És most Kínában élek, vegyes házasságban, és angolul kell tanulnom a kínai nyelvet. (Ha tanultam volna angolt, sokkal könnyebb lett volna most a helyzetem.)
Ugyanez pepitában az unokatesóimmal.
-ha a történelmet végignézzük, a technikai fejlődés óriási, viszont ugyanazokat a nehézségeket játszik újra és újra. Féltékenység, szomszéd viszály, szegény lány-gazdag fiú stb. Legyen akár egy középkori paraszt, ókori rabszolga vagy király.

2. A nagymamám demenciában halt meg, semmi más alapbetegsége nem volt. Hosszú volt ez az állapot és a közepén már nem ismert fel senkit, csak a lányát.
Nagyon sokat gondolkoztam ezen, és úgy látom, hogy nincs egy közös válasz erre az állapotra.
Van, amikor egyszerűen karmikus (gyermekkori demencia), van negatív gondolkozás/életmód következménye...feldolgozatlan gyerekkor/fiatalkori lelki traumák amikkel nem is akar/nem tud szembesülni (háborúk, éhezés, erőszak). Ezeknek a háborúnak van olyan következménye is, hogy a kritikus, fejlődési időszakban a test nem jut a kellő tápanyaghoz, amiket később nem lehet bepótolni.
Nincs egy ok, a válasz mindenkinél egyedi.

Áprilia Szer. 5 Júl. - 14:34

A transzgenerációs hatásról az jut eszembe, hogy 2004-ben, amikor még sokat olvastam a Bibliát, és mindenféle kijelentéseket kaptam, megértettem, hogy létezik olyan, hogy generációs átok. Az egyik dédnagyapám öngyilkos lett a hatvanas évek elején (kulák volt, nagyon csúnya üldöztetésekben volt része a Rákosi korszakban az egész családunknak, gyakorlatilag mindenünket egy szempillantás alatt elvették, a dédnagyapámat olyanok ugráltattàk és gúnyoltàk a tsz-ben, akik korábban az ő cselédei voltak és jól bánt velük stb.). A kommunizmus amúgy is derékba törte a családunk életét, de ez az öngyilkosság mèg rátett egy lapáttal, átok is szállt a családra mégpedig olyan formában, hogy onnantól kezdve a dédnagyapám unokái nem tudtak családot alapítani (2 fiú, egy lány. A lány az anyukám). A két fiú soha nem nősült meg, még barátnőjük sem volt, egyikük alkoholista is lett. Mindketten fiatalon haltak meg ràkban (46 és 64 évesen). Anyukám törte meg az átkot több-kevesebb sikerrel, ő családot alapított és két gyereke lett. A tesómnak nagyon nehezen jött össze a család, de végül csoda folytán összejött, 3 gyereke lett. Nálam mèg a tesomnál is sokkal tovább váratott magára a családalapítás, végül összejött, de nagyon későn szültem.
2004-ben kijelentés formájában kaptam a fentieket, noha akkor mèg nekem nem volt családom. De egy az egyben végig tudtam követni a dédapám öngyilkossága folytán ránk szállt átok következményeit (nem én találtam ki, hanem ez is jött).
Szóval olyan nyögvenyelősen indult be a családalapítás, inkább amolyan egyet előre, kettőt hàtra módon. A tesóm gyerekei már huszonévesek, de egyelőre nem alakul nekik sem a családalapítás, semmilyen szinten.
Ez elég béna lett, nem tudtam jobban megfogalmazni és azt sem tudom, hogy idetartozik-e, de egyből beugrott, amikor elolvastam, hogy itt miket írtatok.

Veszna Szer. 5 Júl. - 14:50

Áprilia írta:
Ez elég béna lett, nem tudtam jobban megfogalmazni és azt sem tudom, hogy idetartozik-e, de egyből beugrott, amikor elolvastam, hogy itt miket írtatok.

Szerintem nagyon jól tetted, hogy leírtad, pont ide való.
Nálunk ugyanez a helyzet (csak egy unokatesómnak van 2 gyereke, amúgy senkinek, pedig vagyunk egy páran) de az okára nem jöttem rá, talán mindegy is.
Annyit tehetek, hogy tanulok és fejlődök, talán ez "megtisztítja" ezt az "átkot/karmát".

Veszna Szer. 5 Júl. - 14:53

Veszna írta:
Áprilia írta:Oké, küldd a linket Veszna.
(Nekem Steiner is jó Efi, bármivel szívesen megprobalkozom. A közös beszélgetés a lényeg, hogy ki mit értett meg belőle, gondolom).
Esetleg nyithatnánk egy új helyet a jövőben ezeknek a beszélgetéseknek.

A Könyvtár - Betűk részlegében hoztam létre, Könyv-kör néven.

Ajánlott tartalom