Asztrális tapasztalatok

Motan +10 írta:Áprilla, ez szerintem egy erős jelzés, hogy valamit nagyon jól csinálsz az életben.  jel, hogy áldott állapotban vagy (mármint nem terhességre gondolok, hanem mint "state of mind" ), hogy jó úton haladsz.
Erről egyébként az jut eszembe, hogy régen sokszor ébredtem fel derengéskor és nem tudom szavakban kifejezni azt a valamit amit akkor félálomban éreztem. .. Én "kellemes hajnali érzés" nek nevezem, de ennél valami sokkal, de sokkal több. Asztrális, időtlen, néma nyugalom. Isteni.
Sajnos évek óta nem tapasztaltam már.

Ó, köszi, ez nagyon kedves!
Azóta volt még egy alkalom, amikor ugyanilyen jobboldali "vállveregetésre" ébredtem, de hangzat nem volt.

2018.11.20.

A klasszikus testi ingerek jelentkeztek: melegség és vibráció járta át a testemet és egyre könnyebbé válva felfelé lebegtem. Eleinte teljes sötétség vett körül, csak egy testetlen tudat voltam a semmiben. Aztán odakint találtam magam a házon kívül. Kora hajnal volt, ott álltam a felső udvarba vezető kerítés mellett. Átrepültem felette és elindultam felfelé. Kedvetlenül vetettem el a kéznézés és az ilyenkor megszokott teendőket, engem most csak a tengerpart érdekelt. Behunytam a szemem és erősen a partra összpontosítottam, kívántam hogy mintegy átrepüljek oda. Ám csak annyit értem el hogy instabillá vált az álom, megsűrűsödött körülöttem a sötétség és eltünedezett a látvány. Beletörődtem hogy ez most nem fog menni, de hogy mégiscsak érdekesebbé tegyem a dolgokat, átrepültem a szomszéd háza fölé, és letekintve láthattam annak cserepeit és a telek egyéb részleteit. Bár tudtam hogy ennek nemigen van haszna számomra, hiszen más udvarát kevésbé ismerem, így nehéz lenne utólag bármit visszaigazolni a látottakból. Egyre merészebb lettem és egyre messzebb kalandoztam el. Még magasabbra szálltam és el messze a falu fölé. Tériszonyom ezúttal egyáltalán nem volt. Odafentről remek kilátás nyílt a házakra és az egész térségre. Nagyon lelkesítő érzés volt.
Idáig az álom, a továbbiak már személyesebb jelleget öltöttek és a tudatosságomat is elvesztettem.

Megj: Vég nélkül lehet vitatkozni, érveket és ellenérveket sorakoztatni fel, elméleteket gyártani, igazolást keresni, stb, miközben a testen kívüli élmények és az álmok közötti összefüggéseket keressük. Bármilyen eredményre is jutunk, sosem lehetünk benne biztosak, illetve sosem lehetünk benne biztosak hogy a véleményünket mások is elfogadják. Csak egyetlen út létezik, minél több személyes tapasztalatra kell szert tenni, és akkor talán megengedhetjük magunknak hogy olyan kijelentéseket tegyünk amiket igaznak vélünk.

Igen Asd egyet értek veled. Még esetleg annyit, hogy biztosra állítani merhessünk valamit, ahhoz marha sok tapasztalatra lenne szükség és visszaigazolásokra. Visszaigazolások nélkül pedig minden annyira kétséges, hogy amit megélünk, az éppen micsoda?

Úgy kezdődött hogy zuhantam, nem túl gyorsan de egyenletesen. Az ágyban feküdtem, sötétben, valami pedig húzott lefelé. Aztán megéreztem a rezgést ami fokozatosan erősödött, majd átjárta az egész testemet. Nagyon különös érzés, szinte már durvának mondanám ahogy rázkódtam. Akár azt is mondhatnám hogy olyan érzés volt mintha valami erő szó szerint ki akarná rázni belőlem a lelket. Tudtam hogy itt az alkalom kilépni a testemből de hibát követtem el mert a zuhanást egy gondolati paranccsal megállítottam és felfelé gondoltam magam. Ezzel csak azt értem el hogy a vibráció is lassan megszűnt. 
Aki nem tudja milyen is ez a rezgés, az talán fogalmat alkothat róla ha mondjuk beül egy masszázs székbe vagy vegyen kézbe egy specifikus eszközt és képzelje el hogy a rezgések kiterjednek az egész testre.

Ez csakra működés egyik velejárója. Minél inkább gyorsul a csakra, annál inkább finomodik ez a rezgés.

Hoztam egy ajánlást, pár gondolatot és egy friss tapasztalatot. Sokszor és sokat beszéltünk már az álmok és a tké közötti kapcsolatról. Most nem is kívánok belemenni a témába jobban, de azok akik évek óta komolyan tanulmányozzák álmodási élményeiket - függetlenül hogy spirituális szemléletűek vagy sem - tudják hogy nem lehet lelkiismeretlenül mindent az agy képzelgésének tekinteni. Ehhez szorosan kapcsolódik a valóság fogalmának tisztázása, annak megértése hogy anyagi világunk csak egy halvány szelete a teljességnek. Mivel ebben vagyunk a legtöbbet, ezt tartjuk a mindennek. Ezáltal olyanok leszünk mint a halak, akik számára a tenger a Minden, és fogalmuk se lehet a szárazföldi élet sokszínűségéről.

William Buhlman, aki negyven éve foglalkozik már a testen kívüli élményekkel, a Monroe intézet tagja és számos témával foglalkozó könyv szerzője. Gyakorlatiasan közelíti meg a dolgot és elveti a vallási és egyéb spirituális felfogásokat. Bevallása szerint minden ember alkotta hitrendszer téves, beleértve a filozófiákat is. Túl keveset tudunk ahhoz hogy keretbe próbáljuk foglalni a létezés nagyszerűségét. Mindig csak egy keveset látunk, ám ezt a keveset ravaszul doktrínákká tesszük és elvárjuk a tömegektől hogy imádják és aszerint éljék az életüket. Amit tudni vélünk az nem az igazság, mégcsak az igazság felszíne sem, csupán korlátolt elképzelés. A fizikai világot elhagyva a határtalannal szembesülünk, de képtelenek vagyunk azt annak VALÓjában látni, pláne megérteni mert visszük magunkkal hiteinket, korlátainkat és megpróbáljuk egy ismerős sablonba préselni az ismeretlent. Például a halottak sokszor nem tudják hogy halottak, az asztrális sík rugalmas anyagát alakítva felépítik anyagi létük torz tükörképét, csapdába ejtve magukat az örökkévalóságig. Az emberi formához való ragaszkodás is tévedés, ez csupán egy jármű ami által megtapasztaljuk ezt a síkot, de "odaát" el kell engedni ha tovább akarunk lépni. Nem emberek vagyunk hanem észlelők. (Ez ismerős lehet a Castanedán edződötteknek)

Na szóval amit mondani akarok az az hogy álljunk kritikusan de ne cinikusan a tapasztalatainkhoz, keressük az összefüggéseket álmok, tké, telepátia, szinkronicitás, stb. között, legyünk nyitottak és bővítsük ismereteinket, de álljunk készen arra is hogy sutba dobjuk az egészet.


Hol jár az eszem.. (2019.10.27.)
1. Hullámokban jelentkező melegség öntött el tetőtől-talpig, majd jóleső vibráció járta át a testem. Azonnal tudtam hogy itt a lehetőség kilépni a fizikai burokból. Vizualizáltam ahogy felfelé lebegek a mennyezet felé, ám eleinte semmi sem történt. Kicsit visszavettem a tempóból és csak a testi érzetekre koncentráltam. Nyugodtnak kell maradnom, emlékeztettem magam.
Hirtelen kint voltam a testemből, de nem lebegtem hanem az ágyam mellett álltam. Valami fehéres, emberformájú, légies testem volt. Lepillantottam a kanapéra ahol elméletileg aludnom kellene, ám nem láttam ott senkit. Körülnéztem és a szoba üres volt, azaz a szokásos berendezésen kívül nem volt ott más. Az ágynemű gyűrött volt de nem feküdt ott senki.
Kinéztem az ablakon a hátsókertre és a fényviszonyok alapján kora reggel lehetett. A látásom kezdett elsötétedni, mintha fokozatosan elhúznának egy függönyt, vagy inkább mintha farkasvakságban szenvednék, a szélektől kiindulva kezdett elborítani a sötétség. Megijedtem hogy elvesztem a kontrollt, ezért hangosan felkiáltottam: "Látni akarok, tisztán!" Emlékeztem rá hogy William Buhlman említi hogy a kilépés után adjunk világos célt az akaratunknak.
Ez működött is, a sötétség terjedése megállt és stabilizálódott a helyzetem. Fel s alá kezdtem járkálni a szobámban, közben pedig mint valami mantrát ismételgettem hogy "Látni akarok, tisztán!" A hangom rekedt volt és idegenül csengett. Nagyon vicces volt, eléggé be voltam rekedve, majdnem felnevettem hogy mennyire erőlködve ismételgetem a szavakat. Azon kezdtem morfondírozni hogy mihez kezdjek, mikor hirtelen visszatértem a testembe.

2. Következő alkalommal kint voltam a ház előtti udvaron - mint már oly sokszor. Még nem kelt fel a nap, de már rendesen lehetett látni. Rögtön tudatossá lettem. Rutinszerűen elindultam egy irányba és a lépéseimet számolva haladtam: egy-kettő, egy-kettő, katonás rendben szedtem a lábaimat. Ez a technika már máskor is működött a stabilizálásban. Körülbelül tíz métert mentem, majd visszafordultam és újra végighaladtam az udvar közepén, aztán megint. Ez a fel-alá járkálás segített összeszedni a gondolataimat.
Ránéztem a kezeimre, nem volt bennük semmi szokatlan. Többször felnéztem az égre is, csak pár kósza felhő törte meg az élénk kékséget. A terasz előtt persze eszembe jutott az érmés kísérletem, de hamar el kellett vetnem mert a legutóbbi alkalom óta nem tettem ki újat. Fura volt hogy semmi furát nem látok, minden a megszokott volt, a tárgyak és épületek a maguk helyén álltak. Azaz egy kivételével: a garázs a régi volt, pedig évek óta elbontottuk és azóta újat építettünk. Ez már sokszor előfordult, mégis meghökkentett, érzelmileg sokkolt, mert bizonyítékát láttam benne hogy tényleg az asztrálsíkon lehetek. Még a kerti pad is hiányzott mellőle amit az elbontása után csináltam, ez megerősített benne hogy valamiképp a múltat látom..
Odaléptem hozzá és mindkét kezemmel megtapogattam zöld falát. Szilárdnak tűnt. "Hogy lehetséges ez?!" - kiáltottam fel - ez az érzelmi túltöltődés kizökkentett és felébredtem. A visszatérést durvának találtam, nehéz megfogalmazni, mintha magasról belezuhantam volna az ébrenlétbe.

Észrevételek:
- Amikor én a plafon alatt egy gömb formaként lebegtem, attól függetlenül hogy éppen hol és milyen helyzetben voltam tudtam mi merre van, mégsem láttam semmit.  Nos talán nem volt mivel látnom, nem tudom, de mégis tisztában voltam a dolgokkal. Na akkor kántáltam magam is, hogy látni akarok, és az lett az eredménye, hogy visszazökkentem a testembe, kinyitottam a szemeimet és akkor láthattam. Puff neki nem így akartam. 
- Más részről  amikor kint találtad magadat az udvaron azt írod, hogy rögtön tudatossá lettél. Na de hát már az testen kívüli helyzetedben is tudatossá voltál, tehát a kettő között volt  bizonyos különbség?  Részemről a TK olyan tudatossággal bír, mint a hétköznapi. A Tudatos álmok tudatossága nálam úgy vettem észre, hogy valamivel másabb. Vannak dolgok amik fontosabbnak , és vannak amik kevésbé az ébrenléti világunkhoz képest. Mondjuk nem igazán tudom miért ez a különbség.

William Buhlman, aki negyven éve foglalkozik már a testen kívüli élményekkel, a Monroe intézet tagja és számos témával foglalkozó könyv szerzője. Gyakorlatiasan közelíti meg a dolgot és elveti a vallási és egyéb spirituális felfogásokat. Bevallása szerint minden ember alkotta hitrendszer téves, beleértve a filozófiákat is. Túl keveset tudunk ahhoz hogy keretbe próbáljuk foglalni a létezés nagyszerűségét. Mindig csak egy keveset látunk, ám ezt a keveset ravaszul doktrínákká tesszük és elvárjuk a tömegektől hogy imádják és aszerint éljék az életüket. Amit tudni vélünk az nem az igazság, mégcsak az igazság felszíne sem, csupán korlátolt elképzelés. A fizikai világot elhagyva a határtalannal szembesülünk, de képtelenek vagyunk azt annak VALÓjában látni, pláne megérteni mert visszük magunkkal hiteinket, korlátainkat és megpróbáljuk egy ismerős sablonba préselni az ismeretlent. Például a halottak sokszor nem tudják hogy halottak, az asztrális sík rugalmas anyagát alakítva felépítik anyagi létük torz tükörképét, csapdába ejtve magukat az örökkévalóságig. Az emberi formához való ragaszkodás is tévedés, ez csupán egy jármű ami által megtapasztaljuk ezt a síkot, de "odaát" el kell engedni ha tovább akarunk lépni. Nem emberek vagyunk hanem észlelők. (Ez ismerős lehet a Castanedán edződötteknek)

Na szóval amit mondani akarok az az hogy álljunk kritikusan de ne cinikusan a tapasztalatainkhoz, keressük az összefüggéseket álmok, tké, telepátia, szinkronicitás, stb. között, legyünk nyitottak és bővítsük ismereteinket, de álljunk készen arra is hogy sutba dobjuk az egészet.

Még nem olvastam el a tapasztalatot, de ez most nagyon tetszett! Köszi, hogy megosztottad!

fortis írta:
- Más részről  amikor kint találtad magadat az udvaron azt írod, hogy rögtön tudatossá lettél. Na de hát már az testen kívüli helyzetedben is tudatossá voltál, tehát a kettő között volt  bizonyos különbség?  Részemről a TK olyan tudatossággal bír, mint a hétköznapi. A Tudatos álmok tudatossága nálam úgy vettem észre, hogy valamivel másabb. Vannak dolgok amik fontosabbnak , és vannak amik kevésbé az ébrenléti világunkhoz képest. Mondjuk nem igazán tudom miért ez a különbség.

Ez két különböző tapasztalat volt egy éjszaka, ezért a számozás. Az első után rendesen felébredtem, majd visszafekvés után kb egy órával jött a második.

OKÉ.

fortis írta:
- Amikor én a plafon alatt egy gömb formaként lebegtem, attól függetlenül hogy éppen hol és milyen helyzetben voltam tudtam mi merre van, mégsem láttam semmit.  Nos talán nem volt mivel látnom, nem tudom, de mégis tisztában voltam a dolgokkal. Na akkor kántáltam magam is, hogy látni akarok, és az lett az eredménye, hogy visszazökkentem a testembe, kinyitottam a szemeimet és akkor láthattam. Puff neki nem így akartam.

Az idézett szerző ír hasonlót:

I suddenly realized that the key to control was simply to demand full conscious control immediately after separation. I also began to understand the importance of focusing my thoughts and the need to be extremely specific when making requests. On one occasion, just after separation, I said aloud, “I request full waking consciousness,” and instantly snapped back into my physical body. I found that the controlling portion of my mind takes my thoughts literally. My poor choice of the word waking was immediately interpreted to mean physical waking.

 Így igaz.

A materialista szemlélet szerint nem létezik testelhagyás, az csupán a megzavart agyi kémia mellékhatása, hallucináció. Gyakorlott tudatos álmodók is kiállnak e nézet mellett. Nekem ez olyan mintha valaki véletlenül vízbe esne, majd csöpögő ruhában a partra vánszorogva azt mondaná a bámulóknak: Nem lettem vizes, csak megizzadtam az erőlködéstől.
Vannak helyzetek mikor egyszerűen csak el kellene fogadni amit tapasztalsz, ahelyett hogy boncolgatnád és megérteni próbálnád. Az élet nem puszta számszerűség, kiszámítható és egymásba fonódó helyzetek összessége. Bár a matematika az anyagi világ alapköve, a valóban értékes dolgok nem logikusak, a szeretet nem kívánja hogy megmagyarázd.
A kritikai érzék fontos, mert segít eligazodni a megtévesztések világában, de nem eshetünk át a ló túloldalára sem, mert ahol már nincs helye a hitnek ott csak megrekedtség van és unalom. Hinni nem az jelenti hogy többé nem akarsz gondolkodni és kérdéseket feltenni, hanem hogy képes vagy messzebb tekinteni mint ameddig jelen pillanatban látsz.

Én ezzel úgy vagyok  minél többet megélek, annál kevésbé értem, hogy mik történnek velem. Persze valóban mindent rá lehet fogni a fizikára, de ez a materializmus is olyan mint egy hit, a maga tudományos dogmáival.

A fizika és a matematika egy csak egy név, egy szemléletmód. De attól, hogy neveket aggatunk rá, nem a megoldást találtuk meg. Ugyanígy az ezotériában vág yvallásban is. Csak néha látunk meg vmit, ahogy lebben a fátyol, de nincs senki, az élők között, aki ismeri az "igazságot". Aki ismeri, már/még nincs itt.

Asd tapasztalata 2019.12.02. Azstrálison innen és túl:


Szóval ahogy olvaslak előfordul, hogy az asztrálisból álomba merülhetsz át. Ami engem illet ha asztrális tapasztalat, annak mindig ébredés a vége . 


Azt írod a fekvő testnek, ( fizikainak) még a vállát is megráztad. Hogyan? Hogy tudja egy asztrál test egy fizikai vállát megrázni? 

Nem is próbálok magyarázatokat keresni, de mint magam is írtam szkeptikusan néztem arra az ágyban fekvő testre. Castanedát azért említettem mert rajta nevelkedtem - de nem mindenben követem. Mint a topikom nyitó bejegyzésében is mondtam, nem vagyok képes különválasztani az álmok és tké világát. Nálam ez a kettő gyakran összemosódik. Mikor azt élem át hogy valami bennem leválasztódik és kilebeg a testemből, akkor a történések rákényszerítenek hogy olyan szavakat használjak amilyeneket. Azt írom "kilépek a testemből" és valóban, ezt élem át, nem is állíthatnék mást. Ám ha meg is akarom magyarázni akkor jönnek a nehézségek, mert bele kell kényszeríteni, rá kell húzni egy sablonra, egy elméletre amit más szerzők alkottak meg. Ez elkerülhtetlenné teszi az ellentmondásokat, mint don Juan is mondja a "szavak csapdájába" esünk. De az ember nem tud úgy beszélni semmiről hogy ne használna már bevett terminológiákat. Én szeretem az asztrális szót, mert kifejezi hogy valami nem hétköznapit élsz meg, de hogy létezik-e tényleg asztrális meg egyéb dimenzió, azt nem az én feladatom eldönteni. Mint ahogy az sem lenne okos dolog ha mindent besodornánk az álom kategóriába. Leírsz egy tapasztalatot, ez történt, ez van, így meg úgy, stb. aztán hagyd rá a többiekre hogy értelmezzék.

Véleményem szerint  lenne rá lehetőség, hogy az ember bizonyítást nyerjen a kételyei fölött, de amíg önmagamnak sem sikerül, addig nem tudom hogyan.  Például egy kollektív álom ahol az ember ugyan azt éli meg amit az álmodó társa, és ébrenlétükben képesek ezt egymásnak hitelesíteni, az elég bizonyíték erejű lenne, hogy nem képzelődés volt csupán. 
Ami az asztrális eseteket illeti, nálam spontán jövők voltak leginkább, bár volt néhány eset amikor akaratlagosan előidézett, és sajnos bár mennyire is más hangulatúak voltak vagy közegűek ezek az esetek, bizonyíték hiányában bennem is ott a kételkedő.  Lehet, hogy ez önmagunk csapdája, hiszen a hitnek is nagy ereje van, de ugye szeretjük a kézzelfogható dolgokat.  Szóval egyenlőre mindez zsákutca.  
Jók voltak azok az érmés kísérletek, igazán drukkoltam neked, és még fogok is  szüntelen, hiszen a te sikered mindnyájunk sikere, mert vezethet valahová, és az egyhelyben toporgásnál minden jobb.

Veszna írta:

https://ujvilagtudat.blogspot.com/2021/01/egy-interneten-szervezodo-csoport-azt.html?m=1

Bár mi lehetséges  miért is ne!

Igaz azt írtam nemrég, hogy bár mi lehetséges. Mégis elgondolkodtatott, miért nem működik?
Volt már néhány kilépésem a párom halála óta, és biztos vagyok abban, hogy ha tudna megmutatkozna, vagy üzenne valahogy.  Amint írom a kilépéseim  sem hoztak ez ügyben átütő tapasztalatot.  Oké álmomban találkozni szoktam elhunytakkal, de nem terelődik a téma olyan irányba, hogy mi történhet ha az ember meghal.  Szóval nem tudom . A halottlátók másképpen vélekednek. Ellenben nem gondolnám, hogy többre kellene hogy képesek legyenek, mint azoknál akiknél marha erős a kötelék. Szóval egyenlőre tanácstalan vagyok.

fortis írta:Igaz azt írtam nemrég, hogy bár mi lehetséges. Mégis elgondolkodtatott, miért nem működik?
Volt már néhány kilépésem a párom halála óta, és biztos vagyok abban, hogy ha tudna megmutatkozna, vagy üzenne valahogy.  Amint írom a kilépéseim  sem hoztak ez ügyben átütő tapasztalatot.  Oké álmomban találkozni szoktam elhunytakkal, de nem terelődik a téma olyan irányba, hogy mi történhet ha az ember meghal.  Szóval nem tudom . A halottlátók másképpen vélekednek. Ellenben nem gondolnám, hogy többre kellene hogy képesek legyenek, mint azoknál akiknél marha erős a kötelék. Szóval egyenlőre tanácstalan vagyok.

Szerintem az érzelemi jellemző az akadály, én soha nem álmodtam anyukámmal,bármennyire akartam. Csak most 33 év után jelent meg mellékszereplőként egy álmomban.
Olvastad a Michael Newton könyveket? 
Bár azt gondolom ő sem tudta leírni a teljes igazságot, mert ahogy leírta többször is, a lelkek szellemi vezetői nem engedték, azért egész szépen megmagyaráz, felfejt dolgokat.
Másrészt-ez az én tapasztalatom-az evilágból elment szeretteimmel való találkozás sosem az én irányításom alatt áll.
... Mondjuk ez szinte csak a Nagyapámat jelenti...ő a "kapcsolattartó" nálam.
Valószínűleg nem véletlen, hogy van egy éles határ a két világ között...

Veszna írta:
Olvastad a Michael Newton könyveket? 
,

Utána nézek, köszi az ajánlást.

– A legmegdöbbentőbb dolog, ami az álmodókkal történik – mondta –, az az, hogy ahogy elérik az első kaput, elérik az energiatestet is.
– Pontosan mi az energiatest?
– A fizikai test hasonmása. Egy tisztán energiából álló szellemszerű alakzat.
– De hát a fizikai test is energiából van, vagy nem?
– Természetesen igen. A különbség a kettő között, hogy az energiatestnek csak megjelenése van, tömege nincs. Mivel tisztán energiából van, olyan dolgokat tud véghezvinni, melyek a fizikai test lehetőségein túl vannak.
– Például miket, Don Juan?
– Például transzportálja magát egy pillanat alatt az univerzum végére. Az álmodás az energiatest megedzésének művészete, folyamatos gyakorlással kezelhetővé és szilárddá téve azt.
– Az álmodáson keresztül összesűrítjük az energiatestet, amíg az egységes nem lesz, képes az érzékelésre. Bár érzékelése nem teljesen független attól, ahogy a mindennapi világot normál módon érzékeljük, egy független érzékelés. Megvan a saját szférája.
– Mi ez a szféra, Don Juan?
– Energia. Az energiatest energiával foglalkozik, energetikai szempontból. Háromféle módon foglalkozik az energiával az álmodásban: képes az energiát áramlásában érzékelni, vagy az energiával ki tudja lökni magát, mint egy rakéta, ami ismeretlen területek felé száll, vagy képes úgy érzékelni, ahogy általában érzékeljük a világot.
– Mit jelent az energiát áramlásában érzékelni?
– Azt jelenti, látni. Azt jelenti, hogy az energiatest közvetlenül az energiát látja, fényként, vagy valamiféle vibráló áramlatként, vagy kavargásként. Vagy közvetlenül érzi, mint egy lökést, vagy érzést, ami akár fájdalom is lehet.

(Castaneda, Az álmodás művészete)

Azt gondolom hogy a tudás maga objektív, az értelmezés meg mindig szubjektív, bár ez így nagyon közhelyesen hangzik. Lényeg a lényeg, hogy az információ mindig és mindenkor elérhető volt, az és lesz kortól és kultúráktól függetlenül. A nehézség az hogy leírásukhoz csak azokat a fogalmakat használhatjuk amiket ismerünk, így lehet ugyanarról beszélünk, mégsem értjük meg egymást. Az ősi Indiában mindent is tudtak az energiatestről, annak felépítéséről, meg más világokról, de annyira behálózták a vallási külsőségek hogy nehéz kihámozni a tisztán gyakorlati tudást belőlük. 
A nagualizmusra is rátelepszik az a kulturális nézőpont ahonnan származik, és erre még rátesz egy lapáttal hogy mindezt modern nyelvezetre átültetve elég problémássá válik a megértés. A teozófia párhuzamba állítható Castaneda munkásságával abban, hogy a mai ember számára próbál egy nagyon összetett ismeretet az igazi valóságról átadni. Ha nyitott szemmel olvasunk, rengeteg párhuzamra lelünk. Például Castaneda is említ energiaközpontokat amik kapcsolódnak a szervekhez, ez tisztán azonos a csakrákkal és azok funkcióival. De az ő beszámolója épp csak bepillantást enged a témába, míg az indiai hagyomány részletesen feltárta a látás titkait. Érdemes lehet a kettőt egymással összevetni...

Áprilia írta:

Az indiai hagyomány részletesen feltárta a látás titkait.”

Melyik könyv tartalmazza ezeket az indiai hagyományokat?

Itt elsősorban a teozófiai könyveket értettem. Igaz tegyük hozzá, ők megalkották a saját rendszerüket, de a legjobbakat vették át Keletről. Blavatsky Titkos tanítása az egyik ilyen alapmű, bár nagyon nehéz olvasmány. Powell és Leadbeater emészthetőbb. De bármilyen könyv megfelelő ami a csakrákkal részletesebben foglalkozik. Nagyon komoly mélységei vannak a témának, a sok fogalom miatt el lehet benne veszni könnyen. Engem elsősorban az alap információk érdekelnek, mivel a többit úgyse érteném, viszont meggyőződésem hogy a csakrák tanulmányozása a legjobb alap és ugródeszkaként szolgál a teljesebb megértés felé.

Az említett szerzőktől olvastam én is (Blavatskyt egyáltalán nem értettem). Azt hittem, a Bhagavad Gitát mondod majd, mint indiait (nem olvastam).
Az olvasást egy ideje abbahagytam, úgy vagyok vele, hogy tapasztalni kéne már (neked ez megy).

Azt gondolom hogy a régi keleti mesterek láttak, érzékelték az ember energiatestét, a központokat és az azokat összekötő vezetékeket. Nagyon fontos lenne egy alapos összevetés, de ahhoz nagyon mélyen kellene ismerni mindkét rendszert. Sajnos Castaneda könyvei csak a felszínt kapargatják ilyen téren, bár sokat megtudunk tőle, messze nem eleget. A spanyol hódítás után a legtöbb varázslót megölték, az ősi tudás majdnem teljesen elveszett. Az új látók is szándékosan elvetették a régiek legtöbb ismeretét. Túl veszélyes volt számukra, mert az új világ új túlélési stratégiákat követelt meg. Don Juan említi is hogy a látáson, cserkelésen és álmodáson kívül még számos módszer létezett a nagual megtapasztalására. Az ősi varázslók szinte istenek voltak és épp az ebből fakadó önteltségük okozta a vesztüket. Az új látók már jóval gyakorlatiasabbak és józanabbak, igaz erőtlenebbek is. A csakrákra visszatérve, úgy hiszem erre az ismeretre csak a látás útján lehetett szert tenni, az energiát áramlásában érzékelni, osztályozni, feltérképezni, csak komoly belső munka árán lehetett.

Az új látók nem kényszerűségből hagytak fel a régi látók egyes praktikáival, hanem szándékosan. 

"A régi látók tunyaságuk, lustaságuk és önhitségük folytán olyan óriási és olyan súlyos hibákat követtek el, hogy az új látóknak egyszerűen nem maradt más választásuk, mint hogy megvetéssel elutasítsák a saját hagyományaikat.
Az új látóknak elsősorban is gyakorlati lépésekre lett volna szükségük, amelyekkel el tudják tolni gyűjtőpontjukat. Mivel semmiféle ilyen lépésről nem tudtak, élénk érdeklődést kezdtek tanúsítani a tudomás parazsának látása iránt, s ennek eredményeként háromféle eljárásrendszert dolgoztak ki, amelyek tudományuk sarokkövévé vált.

Ezzel a három eljárásrenddel az új látóknak végtelenül különös és nehéz tettet sikerült végrehajtaniuk. Sikerült módszeres eljárással eltolni a gyűjtőpontot a szokványos helyzetéből. Ezt nevezik a tudomás művészetének. Ebből alakították aztán ki a három eljárásrendet. Az első ezek közül a rejtőzködés művészete, a második a szántszándék művészete, a hármadik az álmodás művészete. "


Nem hiszem, hogy a régi látók erősebbek lettek volna, szerintem pont fordítva van. A régi látók ceremóniális mágiát használtak, függtek a "varázstárgyaiktól",  a hosszadalmas és bizzar rituáléktól. Amikor ellenségeik rájuk támadtak ezek nem védték meg őket. Az új látók precíz vizsgálatai révén eszközök nélkül el tudják tolni a gyűjtőpontjukat, ráadásul megoldást találtak a halál problémájára is. Az igaz, hogy a régi látók önfontosságuk miatt hatalomra tettek szert embertársaik és az anyagi világ felett valamint rengeteg gyakorlati tudásuk volt, de mire mentek vele. Akik nem bújtak el más világokban azok ugyan úgy meghaltak, mint a közönséges emberek. Az új látókat nem érdeklik az anyagi dolgok, nem akarják befolyásuk alá vonni az embereket, de ha akarnák meg tudnák tenni. Ott vannak példának az eltévelyedett új látók mint például La Catalina.