Asztrális tapasztalatok

Igen, tudom, hogy az éterikus kezeidre gondoltál, én is. 

Hamis a baba (2017.10.16)

Hamis ébrenléttel és hamis emlékekkel indult ez a tapasztalat. Az viszont nem volt hamis hogy nagyon csalódott voltam amiatt, hogy egy hete már nem volt tudatos álmom, nem értettem hogy bár mindent a szokásosan csinálok, mégsem sikerül a kívánt állapotba jutnom. Felidéztem egy műsort ami a tudatos álmodásról szólt - a valóságban ilyen műsort nem láttam - de akkor nem kételkedtem a hitelességében. A műsort egy gyakorlott álmodó vezette, szinte hipnotikus erővel rendelkezett. Az egyik önbizalomhiányos tanítványának magyarázta a dolog lényegét. A tanítvány egy kövér, köpcös férfi volt, akin a zsírpárnák úgy összeértek hogy mókás benyomást keltett. A vezető, vizsgáztatón azt kérdezte tőle, hogy mire kell figyelni lefekvéskor? A köpcös rögtön felelt, mondván hogy a legfontosabb hogy legyen egy álmodási célunk, például a kéz megnézése, és demonstrálva felemelte a jobb kezét. Eltökélten bámulta a kézfejét.

Erről nekem az jutott eszembe, hogy számomra a kéznézés a tenyerek megnézését jelenti, nekem az a nyilvánvaló. Kicsit korholtam is magamat hogy ezt az egyszerű technikát már milyen régen használtam. Igaz legtöbbször nem mulasztom el megnézni őket, de mint a tudatosságot elősegítő eszközt, már rég nem használtam. Eltökélten feküdtem le az ágyamba, azzal a szándékkal hogy megnézem a kezemet és hogy a segítségével sikerülni fog tudatos álomba kerülnöm. Kezdetben fészkelődtem és némi kétely támadt bennem a képességeimet illetően, de szerencsére ez nem tartott tovább néhány pillanatnál. Szinte azonnal megéreztem hogy valami történik:

Szédülés fogott el, aztán úgy éreztem mintha összementem volna és valahonnan magasról néznék le önmagamra. Ténylegesen láttam magamat felülről, amint az ágyban fekszem. Aztán melegség és ismerős vibráció kelt, majd lebegésszerű érzet fogott el. Egyre könnyebbé váltam, miközben fokozatosan és könnyed természetességgel csusszantam ki a testemből! Én irányítottam a kilépést, először a fejem vált el, majd a testem többi része követte, végül a lábaim. Automatikusan emelkedtem függőleges pozícióba. Az egész nagyon gyorsan játszódott le és nem igényelt túlzott összpontosítást. Visszatérve még a vibrációra és a kilépés előttre, a belső szemeimmel láttam hogy a fizikai testemet egy fehéres, a szélén éles körvonalú aura veszi körül. Ez lehet az éterikus test, gondoltam. 

Mint máskor is, eksztatikus öröm fogott el. A tudat hogy kívül vagyok a testemből, felszabadítóan eufórikus tapasztalat volt. A szobámban elég erősek voltak a fények, mintha minden villanyt felkapcsoltak volna. De nem, még akkor sem lett volna ennyire világos. A tárgyakat tisztán ki lehetett venni. A kezeimet megnézve átláttam rajtuk és azok eterikusan szemcsések és aranyfényűek voltak. Ezután erősen kellett pislognom, mert az álomtér/asztráltér érezhetően bizonytalan volt. Remegések futottak át rajta és a dolgok körülöttem életlenné váltak. A pislogással kitisztítottam a látványt és stabilizáltam a helyzetet.

Az ajtómhoz mentem, de haboztam kimenni, ugyanis arra gondoltam hogy ez egyfajta álomváltás lenne, vagy legalábbis olyan próba ami ismételten igénybe venné a koncentrálóképességemet, azt az erőt ami segít fenntartani ezt az állapotot. Nem voltam benne biztos hogy képes lennék egy új helyszínt megtartani. Mégis meg kellett kockáztatnom. Gondoltam rá hogy egyszerűen átlebegek az ajtón, de inkább a hagyományos közlekedést preferáltam, már csak azért is mert kíváncsi voltam hogy az ajtó rendesen funkcionál-e? Szóval a kezemet a kilincsre tettem és kinyitottam. Teljesen jól működött és az ajtó hangtalanul kitárult.

Odakint sötét volt, alig lehetett kivenni a dolgokat. Isteni erőm tudatában nagyképűen azt mondtam magamban: "Legyen világosság!" Nem történt semmi. Na jó, akkor próbáljuk meg a kapcsolót. Felkattintottam, de így sem változott semmi. Kezdtem megijedni hogy kiesek a tapasztalatból és ismét pislogásba kezdtem. A látvány végül tisztult annyira hogy már nem volt teljesen sötét, csak hajnali szürküet. A tükör elé léptem és belenéztem. Először nem látszódott semmi, vagyis mindent tükrözött a nappaliban, tárgyakat, bútorokat, rajtam kívül. Aztán ahogy tovább néztem, kezdtek benne megjelenni a körvonalaim. A tükörben látott testem szellemszerű volt, olyan értelemben hogy félig átlátszó volt és homályos. Láttam hogy a pizsamámat viselem, a hajam rendetlen, a szemeim sötéten fénylettek.

Aztán anyámat hallottam meg a konyha felől. Ettől ismételten kételyek támadtak bennem, mármint abban hogy nem alvajárok-e? Nem akartam hogy észrevegyen és sietve visszatértem a szobámba. Az ajtó résén keresztül figyeltem ahogy a tükör előtt áll, épp ahol én is voltam egy pillanattal azelőtt. Csak úgy áradt belőle a jókedv és szó szerint sugárzott, aranyfény vette körül alakját. Észhez tértem és emlékeztettem magam hogy hülyén viselkedem, ő egy álomalak, teljesen tőlem függ hogy mit tesz és hogy én mit teszek. Ez az én birodalmam és azt csinálok benne amit akarok, nem kell bújkálnom mint egy idióta. Ám mielőtt bármit tehettem volna, felébredtem.

Igen ez egy olyan tapasztalatnak tűnik, mint amikor az ember megálmodik egy testen kívüli élményt. 
De ez nem jelent semmit sem, mert ettől még lehetett az, álombéli momentumokkal. 
Sőt, ki tudja amikor más emberek is alszanak, merre járhat az asztrális testük, akár tudattalanul is, így nem lehetetlen egy olyan találkozás, ami tulajdonképpen legalább annyira valós, mint az ember saját asztrál utazó teste, és bár a körülmények álomszerűséget sugároznak, nem lehetetlen , hogy ez mégsem az volna.

Nos én úgy vagyok vele, hogy minden olyan élményt, amiben szerepel testelhagyás, azt az asztrális tapasztalatok közé sorolom, függetlenül attól mennyi álomrészletet tartalmaz. Ugye azt tudjuk hogy van átjárás a kettő között. Lehet egy tké-ből álomba, és álomból tké-be kerülni. Ez a különválasztás is csak annyiban számít hogy segíthet a későbbiekben tisztábban látni. Nekem most az volt az érdekes, hogy a hamis ébrenlétben - melyről eleve azt gondolom hogy önmagában is egy testen kívüli élmény - feküdtem le aludni, de klasszikus álom helyett testelhagyás lett belőle. Az erős fények miatt szerintem az asztrális térbe kerültem, tehát lényegében a fekvő éterikus testem végezte el a projekciót, abból lépett ki az asztrális test, illetve a tudatom helyeződhetett át bele. Ez most még számomra is zavaros.

Nos mindenesetre mindig örülni tudok az efféle tapasztalatoknak, nagyon érdekes, hogy az ember mikre képes.

Ez még régebbi.

Jaj de jó kis tapasztalat volt! 
 Nos talán meglepő lett volna ha válaszolok, de azért szuper egy élmény lehetett volna ez esetben, mert az már egy kollektív valamivé alakulhatott volna, ha létre jön a kapcsolat.
Amúgy az ilyen esetben lehet úgy kellene mozogni, mint ahogyan a Castanedáék leírják, a valós testen kívüli élményeknél, hogy hagyni kell, hogy a dolgok magukhoz húzzanak.  Mondjuk az ehhez hasonló eseteknél még nem állt bennem össze a kép, hogy ez hogyan működhetne, hogyan lehetne megvalósítani, de biztosan van rá valamilyen megoldás.

De jó kis tapasztalat!  Nagyon érdekes volt.

Áprilia írta:

Fal és fátyol

Ez elég érdekes, és emlékeztet az én falas tapasztalataimra.  Mondjuk a köd egy fokkal jobb  mint a fátyol, mert nem lesz tőle annyira klausztrofóbiád, de hát ez így eléggé kellemetlen tapasztalat lehetett, ha jobban bele gondolok.

Áprilia írta:

2017.04.14. Civakodás

Hát a civakodás ezek szerint nem áll tőled olyan távol.   
Amúgy nem lehetetlen, hogy az életedben ez valamilyen konfrontáció eredményeként születhetett, gondolok itt akár  egy munkahelyi, akár egy lakókörnyezeti, vagy egyéb konfliktusra. 
Az is eszembe jutott még, de ezt az oldalt csak halványan említeném meg, hogy mi van ha önmagaddal hadakozol, azaz két benső részed?

Áprilia írta:

2017.04.15. Szürke, fémszerű tengeralattjáróra hajazó entitás

Ehhez nincs sok ötletem, de ha egy hang megszólal,  akkor szerintem az mindig jelentőségteljes és érdemes rá odafigyelni.

Áprilia írta:

2017.04.18. Találkozás az őseimmel.

Nekem ez olyasféle emlék álomnak tűnik, vagy ha nem emlék, akkor emlék érzetként funkcionál, hiszen te amúgy is ragaszkodsz az őseidhez, ahogyan a házukhoz is. Szóval szerintem ez jöhetett most elő.

Áprilia írta:

2017.04.25. "Setét torony"

Igen, ez nagyon hajaz a setét toronyból megismert katettre, ami egy egészen rendkívüli dolog. Csak az a kérdés te miért álmodhattad ezt. A más bolygó talán egy jelkép is lehetne, talán az efféle kötelékek oly távoliak itt a földön, mintha ilyesmi csak más bolygókon létezhetnének?

Áprilia írta:

2017.05.06. Kettősség észlelése: van a bölcsesség és annak az ellentéte. És az ezeket megtestesítő életek.

Itt megint csak az őseid háza jutott az eszembe. Amúgy valóban a régi épületek kibírják az időt, míg a beton hamarabb elporlad.

fortis írta:

Áprilia írta:

2017.04.14. Civakodás

... mi van ha önmagaddal hadakozol, azaz két benső részed?

Az asztrál világban?
Ezek olyan "álmok" fortis, hogy ébren belelátok más világokba.....
Na, ezt hogy minősíted?

Áprilia írta:

2017.05.06. Kettősség észlelése: van a bölcsesség és annak az ellentéte. És az ezeket megtestesítő életek.

Helyszín: kínai nagyváros
Résztvevő: egy kínai öreg bácsi, viseltes szalmakalapban

Kínában nagy felhőkarcolókat kezdenek építeni. Az épületek rossz minőségű anyagból vannak és félő, hogy összedőlnek. Nem most, hanem majd évtizedek múlva  lesznek életveszélyesek. Az építőipari cégeknél eleinte még vannak olyan mérnökök, aki a jó minőséget próbálják nyomatni, azonban egyre inkább eluralkodik a pénzhajhász szemlélet és azok lesznek többen, akik elsilányítják a minőséget. A jó minőséget garantáló mérnökök egyre inkább háttérbe szorulnak és csak nyomokban lesznek felfedezhetők egy-egy építkezésen. Egy idős bácsi, aki még egy saját maga által épített, erős családi házban lakik, látja ezt a folyamatot. A fia egy építkezésen dolgozik mérnökként, és ő még azokat képviseli, akik a jó minőséget próbálják érvényre juttatni. De ez a tendencia fokozatosan kihal, mert az ilyen embereket fokozatosan kirúgják a cégektől. A bácsi csak áll a háza előtt, a távolból szemléli az ő egyre magasodó és idővel életveszélyessé váló felhőkarcolókat. Lejátszódik előtte a romlás folyamata. Ugyanakkor ott van a levegőben az általa képviselt egyszerű, de nagyszerű élet is, a maga biztonságával és bölcsességével. A fia, az unokái és a későbbi generációk kincsként tekintenek az ő házára és az általa képviselt életformára. Ez is létezik. Létezik az igazság, a valóság és a hamis művilág. És mindkettőnek a képviselői is. A kettősség. Én pedig kívülről szemlélem az egészet, belelátok a gondolataiba, ahogy mindezt lefuttatja.

Ez zseniális! Igen, igen, igen, ez van ma a világban.

Áprilia írta:

fortis írta:

Áprilia írta:

2017.04.14. Civakodás

... mi van ha önmagaddal hadakozol, azaz két benső részed?

Az asztrál világban?
Ezek olyan "álmok" fortis, hogy ébren belelátok más világokba.....
Na, ezt hogy minősíted?  

Úgy gondolnám, hogy az asztrális világban is simán kivetülhetnek az érzelmek. Mondhatni úgy, hogy alakot ölthetnek, erre gondoltam ez esetben. 
Az álmok világa nem sokban különbözik az asztrális világoktól, leginkább csak annyiban, hogy míg az álmok világa illékony, addig az asztrális tér tovább fenn marad, a jelenléted nélkül is.  De mondjuk ez is átgondolandó, mert tulajdonképpen mi magunk is az asztrális világokban is létezünk az által, hogy az élővilágnak nevezett helyen jelen vagyunk.
Az pedig, hogy ébren bele látni más világokba, igen klafa dolog lehet, de ahogy saját magam számára is, én kicsit mindig bizakodó és kételkedő is vagyok egyben, mert hiányoznak a bizonyítékok. Ez egy örökös probléma , amíg egyszer csak kézzelfoghatóvá nem válnak ezek a dolgok.

Áprilia írta:

1
2
3
4

Érdekes kis mozzanatok, de nem tudom lehet e következtetni belőlük valamire. Most arra gondolok, hogy ha ezek is álom és ébrenlét között jött tapasztalatok esetleg, akkor spontán részek.  
Nálam ez úgy szokott inkább történni, hogy gondolok valamire, és akkor e két állapot között látom vagy hallom, vagy élem meg, a két tudatállapot között.  Annyit tudok, hogy ez nem puszta fantáziálás, de hogy minek nevezzem , nem tudom.  Hipnogog képeknek sem felelnek meg, mert történések. Olyan látomásszerűek inkább.

fortis írta:

Az álmok világa nem sokban különbözik az asztrális világoktól...

Attol az "apró cseprő" különbségtől eltekintve, hogy az asztrálvilág valóság, az álmok meg nem.
(A vasszörnyeteg szeme például vörösen izzott, ahogy Castanédánál olvastuk...)

Áprilia írta:

fortis írta:

Az álmok világa nem sokban különbözik az asztrális világoktól...

Attol az "apró cseprő" különbségtől eltekintve, hogy az asztrálvilág valóság, az álmok meg nem.
(A vasszörnyeteg szeme például vörösen izzott, ahogy Castanédánál olvastuk...)

Hmm mondjuk olvastam egy helyen, hogy a vörösen ízzó szempár mögött valós entitások lapulhatnak. nem , most nem Castanedai írásokra gondolnék, hanem valaki más írta.

Efi írta:

Áprilia írta:

2017.05.06. Kettősség észlelése: van a bölcsesség és annak az ellentéte. És az ezeket megtestesítő életek.

Helyszín: kínai nagyváros
Résztvevő: egy kínai öreg bácsi, viseltes szalmakalapban

Kínában nagy felhőkarcolókat kezdenek építeni. Az épületek rossz minőségű anyagból vannak és félő, hogy összedőlnek. Nem most, hanem majd évtizedek múlva  lesznek életveszélyesek. Az építőipari cégeknél eleinte még vannak olyan mérnökök, aki a jó minőséget próbálják nyomatni, azonban egyre inkább eluralkodik a pénzhajhász szemlélet és azok lesznek többen, akik elsilányítják a minőséget. A jó minőséget garantáló mérnökök egyre inkább háttérbe szorulnak és csak nyomokban lesznek felfedezhetők egy-egy építkezésen. Egy idős bácsi, aki még egy saját maga által épített, erős családi házban lakik, látja ezt a folyamatot. A fia egy építkezésen dolgozik mérnökként, és ő még azokat képviseli, akik a jó minőséget próbálják érvényre juttatni. De ez a tendencia fokozatosan kihal, mert az ilyen embereket fokozatosan kirúgják a cégektől. A bácsi csak áll a háza előtt, a távolból szemléli az ő egyre magasodó és idővel életveszélyessé váló felhőkarcolókat. Lejátszódik előtte a romlás folyamata. Ugyanakkor ott van a levegőben az általa képviselt egyszerű, de nagyszerű élet is, a maga biztonságával és bölcsességével. A fia, az unokái és a későbbi generációk kincsként tekintenek az ő házára és az általa képviselt életformára. Ez is létezik. Létezik az igazság, a valóság és a hamis művilág. És mindkettőnek a képviselői is. A kettősség. Én pedig kívülről szemlélem az egészet, belelátok a gondolataiba, ahogy mindezt lefuttatja.

Ez zseniális! Igen, igen, igen, ez van ma a világban.

Szia Efi!