Tudatos álmok mindenkitől mindenkinek

Ide a tudatos álmaitokat írhatjátok , és beszélgethetünk is róla.

Boszorkányos kaland (2017.08.03)

Felismertem hogy álmodom. Egy erdő szélén álltam, előttem széles mező terült el. Földje zsombékos és göcsörtös volt. A közepén állt egy különös fa. Magányos alakja búskomoran uralta a mezőt. Nem volt rajta egyetlen levél sem, töredezett ágai csonkán meredeztek. Törzse kicsit hajlott volt, az egyik rövid, csúcsos, de vaskos ága a föld felé mutatott. Odaléptem a fához és önkéntelenül is átragadt rám a belőle sugárzó entropikus hangulat.

Finoman vezérelve engedtem hogy sötét energiák árasszanak el. Egy boszorkánnyá változtam, azaz, ez a szerep tűnt a legmegfelelőbbnek számomra. Tudatos énem józan hűvösséggel figyelte hogy mit csinálok. Olyan volt mintha ketté váltam volna. Egyik énem át akarta adni magát a szerepjátszásnak, a másik értetlenül, ugyanakkor kíváncsian szemlélt. Igen különös és izgalmas állapot volt.

Elkezdtem a fa körül, az óramutató járásának megfelelően táncolni, nagy szökellésekkel ugrabugráltam, miközben fennhangon hívtam a démonokat. Az volt a szándékom hogy életre keltem a fát, illetve azt a sötét entitást ami alatta vagy a közelében szunnyad. Tudatos énem mindezt hiábavalónak és nevetségesnek tartotta. És valóban, tánc közben végig ott járt a fejemben hogy milyen ostobán is viselkedem. Annál is inkább mert a hely közben megváltozott és a mező átalakult a házunk hátsó kertjévé.

Itt volt a lehetőség számomra hogy hasznosabban töltsem az időm, talán valamilyen projekciós élmény is kisülhetne belőle... Ám nem érdekelt a felfedezés, szándékosan figyelmen kívül hagytam a dolgot. Azt akartam hogy ez az álom a boszorkányról szóljon. Viszont mindenképpen pozitív dolog hogy a szerepnek való átadás semmiben sem befolyásolta a tudatosságomat, végig tudtam hogy ez egy álom és bármikor véget vethetek neki.

Nem sok esélyt adtam neki hogy a fa életre kel, minden esetre az ENHANCE szót ismételgettem, ami növekedést, fokozást jelent. De egész más eredménye lett mint vártam. Hirtelen én voltam az aki növekedni kezdett, azaz felemelkedtem a levegőbe és repülve odahagytam végre a fát. Először csak két-három méter magasan lehettem, éppen a zöld kertkapu felett lebegtem. Majd egyre magasabbra "enhantoltam" , amíg egyszer csak mindent felhők borítottak be alattam.

Az égben voltam, magasan és szabadon mint egy madár. Boldog önfeledtség öntött el, élveztem a repülés és tudatosság mámorát, azt, hogy nincs előttem lehetetlen. De a boszorkány még mindig munkált bennem, azt akarta hogy külsőleg is hasonuljak hozzá és én valóban el is képzeltem a szakadt, fekete göncöket, meg csúcsos kalapot. A lábaim körül üvegszerű massza materializálódott és kialakult belőle egy szoknyarész, amit a kezemmel megérintettem és éreztem a szövet rugalmasságát, de ebben a félig kialakult formájában inkább volt gumiszerű mint puha. Nem folytattam tovább, energiapocsékolásnak tartottam a külsőségeket magamra erőltetni.

A boszorkány énem azt is akarta hogy a hangom is változzon el, és hogy megfeleljek neki, gonoszkásan, öregesen, szándékosan elvékonyított hangon felkacagtam. Ez a fajta belső kényszer, vagyis a boszorkány szerepének való megfelelés, megmosolyogtatta a belső énemet. Nehéz ezt visszaadni, olyan érzés lehetett talán, mint mikor a szülő nézi a gyereke buta játékát. Ez a kettősség uralt a kezdetektől. Tudatos álom ide vagy oda engem semmi más nem érdekelt most, csak a játék.

Azért megnéztem a kezeimet, csakhogy engedjek a szokásoknak: mint általában, most is kisebb volt. Fehéres/sárgás aura vette körül, a bőröm feltűnően fakó. A boszorkány énem ebbe is belkontárkodott, ugyanis azt akarta hogy ráncosítsam meg a kezeimet. Képzeletemben egy öreg boszorkány élt és ennek megfelelően szükség volt a ráncokra. Némi koncentrációra azért szükség volt, először a kezem nem akart változni, de aztán megjelentek rajta a finom ráncok. Ez a fajta alakítás némi elégedettséget keltett bennem, mert mégiscsak csináltam valami hasznosat, amiből tanulni lehet (az álom anyaga engedelmeskedik a gondolatoknak).

A felhők eltűntek és alant a felső udvart pillantottam meg. Fel s alá repkedtem, időnként a kezemre nézve. Némi tanácstalanság fogott el, hogy mihez kellene kezdenem magammal. Aztán láttam hogy odalent a földön apró alakok futkosnak. Katonák volták, egyiptomi és talán hettita seregek küzdöttek meg. Olyan volt mintha egy terepasztalt bámulnék a magasból, csak én voltam normális nagyságú, ők meg vívták a maguk hangyaháborúját. Poénból villámokat meg lándzsákat hajigáltam közéjük és eluralkodott rajtam az a közöny, amit talán az istenek érezhetnek a szánalmas emberek meg harcaik iránt.

De nem tűnt el belőlem teljesen az emberi érzés, mert mikor átszúrtam az egyik hettitát, láttam hogy félmunkát végeztem, mert ott vonaglott a földön. Lelkifurdalás öntött el hogy játszadozok az életekkel, még ha ez egy álom is. Visszarepültem hozzá hogy bevégezzem, ám az egyiptomiak már körülvették és lándzsájukkal megadták a kegyelemdöfést. Ez az egész elvette a kedvemet a háborútól és otthagytam őket. Felfelé szálltam az udvarban, ám a környezetem egyszer csak elkezdett szétesni. Mint egy puzzle, darabok szakadtak le belőle. A szélein kezdődött, aztán elért engem is és felébredtem.

Fura ez a kettősség, mert bár tudatos voltál álmodban, nagy része mégis olyan volt  mintha hagytad volna szabadon folyni, az álom történéseit.  Gondolnék itt a fa körüli táncra, vagy a repülésre.  Vagy mondhatnám úgy is, mintha egy álom lett volna az álomban, és míg az álmodó álmodban tudatos lehettél, a megálmodott álmodban mintha nem lettél volna az, hanem inkább csak a megélő és a végrehajtó. 
Az erdő szélét és a mezőt a kopasz fával nagyon szépen leírtad,meg is jelent lelki szemeim előtt a kép, ahogyan olvastalak. 
Mondjuk az anyag teremtését én már nem venném ebből a szempontból újdonságnak, mint amiből tanulni lehetne, hiszen ezen már jócskán túl vagy. 
A fontosabbik rész nekem a lelkiség lehetett a történetből, azaz hogy villámokkal sújtottad a harcolókat, közönyt éreztél,   majd lelkiismeret furdalást.  Szerintem ebből lehet igazán tanulni, hogy végül is ki, vagy mi vagy te,  a világ, és önmagad számára.  Tudatosan vagy e az aki vagy, vagy csak így alakul. Az álmok erről néha igazán sokat mesélnek.

Lebegés
Hát a környezet nem volt túl ideális, egy gyártelepnek vagy ipari parknak tűnő helyen voltam, és nem igazán találtam meg a helyemet, ( ez leképeződés lehet a mostani életszituációmra) a későbbiekben jól el is tévedtem, és csak alig találtam vissza oda, ahonnan kiindulhattam. 
Beléptem az épület ajtaján, ahol két munkásba botlottam. Nem ismertem őket, de próbáltam felmérni a környezetemet, majd hogy ne legyek útban, valamit át akartam ugrani, és ezzel a mozdulatsorral a levegőben is maradtam. 
Szóval nem zuhantam vissza, és ez nagyon érdekesnek tűnt akkor a számomra.  Kisiklottam az épületből, a lebegésem útját az akaratommal  irányíthattam. Ekkor még nem voltam tudatos, csak miután több emberhez is oda nem lebegtem, és érdeklődve kérdeztem rájuk, hogy nem látják, hogy lebegek, nem csodálkoznak rajta? 
Az emberek  nem foglalkoztak velem, vagy csak a vállukat vonogatták,  és ez az érdektelenség volt az, ami kiváltotta bennem a tudatosságomat. 
De hát ez nem igaz, ez nem lehet álom, ez a valóság, állapítottam meg magamnak.  Annyira élethűnek tűnt minden, hogy nem akartam hinni a saját tudatomnak. Aztán csak csak el kellett fogadnom, hogy mégis csak álmodom, mert a logikus énem ezt közvetítette a számomra.  Próbálkoztam még egy kicsit a lebegéssel, és az álom alakokkal, de az érdeklődésük továbbra is alant maradt, nem tudtam mit kezdeni a szituációval.

fortis írta:Hát a környezet nem volt túl ideális, egy gyártelepnek vagy ipari parknak tűnő helyen voltam, és nem igazán találtam meg a helyemet, ( ez leképeződés lehet a mostani életszituációmra) a későbbiekben jól el is tévedtem, és csak alig találtam vissza oda, ahonnan kiindulhattam. Beléptem az épület ajtaján...

A sima álmaimban gyakori elem hogy egy épület belsejében vagyok és eltévedek, nem találom a kiutat. Úgy tűnik ez általános és a tudatalattinkban való bolyongást jelképezheti. Az álomalakok közönye a helyszín érdektelenségéből fakadhat, bár tapasztalataim szerint amúgy sincs bennük túl sok kezdeményezőkészség.

fortis írta:Tudatosan vagy e az aki vagy, vagy csak így alakul. Az álmok erről néha igazán sokat mesélnek.

Ez most sokat segített, közben bevillant egy emlék. Miközben a háborút szemléltem, az jutott eszembe hogy ez az egész üzenetértékű számomra. Olyan vagyok aki szereti magát befeketíteni önmaga előtt, ezt jelentheti a boszorkány és a háború erőszaka, ugyanakkor azt is tudom hogy a valódi énem ártatlan, és talán kedvesebb is mint kellene. A világ kemény így én is keménnyé válok, de mindez csak álca, a keménység látszata. A boszorkánnyá válást azonban nem gonosz erőként éltem meg, inkább szórakoztatott, jól esett magamra venni ezt a szerepet.

Médea írta:

a valódi énem ártatlan, és talán kedvesebb is mint kellene. .

Emiatt ne aggódj, a jóságnak, kedvességnek nincsen egy optimális felső határa.
Olyan van, hogy az ember nem védi meg magát, amikor kellene, de az önvédelem sem kell, hogy a másikkal szemben ellenséges legyen.

Igen annyi félék vagyunk. 
Vannak akik szeretik vagy nem szeretik, de néha befeketítik magukat vagy önmaguk, vagy mások számára. Ez valóban álcának tűnhet, mint ennek az ellenkezője is, ahol meg éppen szebbnek, okosabbnak, IQ királynak képzeli, vagy mutatja valaki magát.

Találgatok. Mintha magad után futottál volna. Öreg barátod alakját öltötte fel az az éned, ami ahhoz a másik valósághoz, a másik tudatállapothoz tartozott. Barátodban van valami ami ehhez a másik hangulathoz tartozik, valami olyan tulajdonság, ami miatt az ő képét vetíted ki önmagadra. Ez lehet mondjuk az életbölcsesség, türelem, a másik meghallgatása, a figyelem, illetve akár egy mester iránti igény is elképzelhető. Ő futott elől, tehát vezetett téged bizonyos értelemben. A híd valamilyen fordulatot jelenthet az életedben, átkelsz rajta, valamit magad után hagysz hogy elnyerj valami újat. Így akár ez az új, a barátod képében megjelenő új éned is lehet.

Lehet valami a találgatásaidban Médea. Én magam is elgondolkodtam ezeken, hogy hogyan is történhetett. 
- Ami a számomra a legérdekesebb volt az egészben, az az álomban lévő váltás volt leginkább. Mielőtt elkezdtük volna az erő járást, addig minden olyan hétköznapinak tűnt. Amikor elindultunk, onnantól kezdve viszont megváltozott minden.  Mi magunk is, a környezetünk is, a hangulat is, és a tudatosság is. Szóval érdekes volt ezt így megélni.

Nekem ez az álom olyan, mint egy diagnózis.
Van a világ, és van a te világod. Hogy világos legyen, melyik te világodra kell gondolni, arra a barátod jelenléte utal: arra, amelyikben a barátod osztozott veled, vagyis amelyikben erővel (erőltetve) járod az álmodós gyakorlataidat. Ez a világ a semmiben van, körülötted a semmi van. Nem vagy a világban. Az erőltetett járással nem viszel bele semmit a valóságos világba. Amit bele akarsz vinni, az nincs. Semmi.
A híd az álom és az ébrenlét közötti átmenet, szerintem.

Tudod Efi, hogy nagyon jó dolgokat mondtál? Bár nem biztos, hogy úgy értelmezed ahogyan én magam, de ettől függetlenül nagyon jók a meglátásaid.
- A híd jó gondolat. Jelképezhette ezt a furcsa közeget, az álom és az ébrenlét közötti átmenetet, amit esetleg nem is a szó szoros értelmében kellene nézni, hanem esetleg térben, ahogyan írtam egy másik közegben. Ez persze lehet egy egyszerű álom tér, de a cselekmény miatt mégsem ugyan az. 
- A barát jelenlétének magyarázata is helyesnek tűnik, mert jelképezheti azt a minőséget, ami tulajdonképpen magát az álmodást foglalná magában, mint egy varázsló gyakorlat.  Mivel segítségemre szolgált, hogy általa gyakorlatozhassak,ezért segítségének leképeződéseként jelenhetett meg ebben az álmomban. Tehát én arra gondolnék, hogy az ő jelenléte, személye nem volt valós, csak mint egy jelképes megnyilvánulás a tudatomban. 
- Az is jó gondolat, hogy tulajdonképpen két világ, de szerintem inkább két valóságként kellene kezelni egy részről azt a teret, ahol a történések zajlottak, más részről azt a megnyilvánulást, aminek tulajdonképpen nem volt tere, de mégis elkülönült  attól a közegtől, amit álomtérként leírhattam.  
Részemről  a jelenlétemnek nem volt közege , csak önmagam, illetve ez esetben a társam, ami voltaképpen talán csak egy erő jelképe lehetett. Nem volt közege, mert csak a gyakorlat számított, amit erőjárásként neveztem meg.  Ezzel a járással elkülönültünk a világtól, de úgy, hogy mégis benne voltunk, és itt ugye  az álomtérre gondolok. 
Talán kézzelfoghatóbb ha úgy lehetne magyarázni, mint amikor egy szellem megjelenik ebben a fizikai világunkban.  Itt van, de még sincs itt. A mi világunkban az ő világa nem létezik, nincs. De mégis látjuk, mert van ott egy erő, ami ezt lehetővé teszi.  Valahol az erőjárást is így képzeld el, és ne úgy, mint egy erőltetett menetet.  Itt nem a fizikai kifejtésről volna szó, hanem egy mágikus gyakorlatról.  Erőltetettnek tűnhet, de elvileg nem volna az, mert nincs sok köze a fizikához.
- És úgy van Efi ahogyan gondolod. Az erőjárással nem viszek be a világba semmit, mert az a világ számára semmit sem jelent. Az csak az álmodónak számít és csak az álmodóra hat, semmi és senki másra.

Mágikus gyakorlatot is lehet erőltetni.

És úgy van Efi ahogyan gondolod. Az erőjárással nem viszek be a világba semmit, mert az a világ számára semmit sem jelent. Az csak az álmodónak számít és csak az álmodóra hat, semmi és senki másra.

Úgy mondod, mintha nem azon gyakorlatoznál, hogy az álomból áthozz a valóságba valamit.

Tudod Efi, hogy nagyon jó dolgokat mondtál?

Tudom.

De ez most nem erről szól. Amúgy meg meggyőződésem, hogy a fizikai valóságunkba át lehet hozni dolgokat. Fizikaiakat nem tudom, de más jellegűeket igen. Ha kell, akár saját példát is tudnék mondani neked. 
Ez amiről most szó esett viszont úgy kell rá gondolni, vagy értelmezni, hogy csak önmagamra ható jelenség, a saját energetikai szintemen.  Vedd alapul mondjuk a meditációt.  Attól, hogy én itt meditálok, még nem leszek hatással az álomkörnyezetemre. Ha az álom környezetemben meditálok, azzal nem hatok a fizikai környezetemre. ha valami történik, változás, az csak bennem alakulhat ki, és nem a környezetemben.

Az erőjárás, vagy a nemtevés, vagy mondjuk a valóság tesztek az mind ilyen.

Valami eszembe jutott...
Lehet egyáltalán nem illik ide...mint tudatos álom.

A Balogh Béla Tudatalatti Tízparancsolatának 10. részében van egy mondat:
"Biztonságos a múltba tekintenem"
Ez egyfajta pozitív önszuggesztió - ahogy az összes többi mondat is... na mindegy

Szóval ez a mondat feltételezem segíthet abban is, hogy az ember a múltjából előhozzon emlékeket, a jelenre vonatkozó útmutatásokat az álmain keresztül.
Ezek abban az értelemben tudatos álmok, hogy irányt mutatnak, nem "csak" vágyakról, félelmekről stb csupa hétköznapi dolgokról szólnak, mint az álmok nagy része - amelyek nem tudatosak.

Lea. írta:Valami eszembe jutott...
Lehet egyáltalán nem illik ide...mint tudatos álom.

A Balogh Béla Tudatalatti Tízparancsolatának 10. részében van egy mondat:
"Biztonságos a múltba tekintenem"
Ez egyfajta pozitív önszuggesztió - ahogy az összes többi mondat is... na mindegy

Szóval ez a mondat feltételezem segíthet abban is, hogy az ember a múltjából előhozzon emlékeket, a jelenre vonatkozó útmutatásokat az álmain keresztül.
Ezek abban az értelemben tudatos álmok, hogy irányt mutatnak, nem "csak" vágyakról, félelmekről stb csupa hétköznapi dolgokról szólnak, mint az álmok nagy része - amelyek nem tudatosak.

Kicsit félreérthetően fogalmaztam.
Nem igazán utasításokat (üzenet a jövőbe vagy ilyesmi )
Hanem, hogy a múltban tapasztalt, átélt dolgokat felszínre hozni, mondjuk egy álomba, ha ébrenlétbe közvetlenül nem sikerül, mellé még álmodni valamit és ezzel a jelenben választ kapni egy mostani kérdésemre, problémámra, ami van az életemben.

Nekem is voltak olyan álmaim, amiben tudtam, hogy álmodom, volt hogy duplán, még egy álomszinttel beljebb mentem, jöttem. De ezek csak játékok voltak, nem voltak fontosak, nem hoztak számomra semmi értékeset, igaz nem volt egyik sem szándékos. Na majd egyszer lehet. , ha nem lesz jobb dolgom éjjel

Egy álmot  tudatosan előhívni , hogy abból kinyerhessünk emlékeket, vagy egyéb információkat , nincs abban semmi rossz. De ezeknél a vonzásban van a tudatosság, és csak akkor válik az álom is tudatossá, ha ott helyben erről tudomásod is van. 
Minden esetre ha  tudatossá válsz, ha nem válsz azzá álmodban, ettől még a vonzás  energiái működésbe léphetnek, és minden már csak azon múlik, mennyire emlékszel majd ezekre a fontos részekre vissza.

fortis írta:Egy álmot  tudatosan előhívni , hogy abból kinyerhessünk emlékeket, vagy egyéb információkat , nincs abban semmi rossz. De ezeknél a vonzásban van a tudatosság, és csak akkor válik az álom is tudatossá, ha ott helyben erről tudomásod is van. 
Minden esetre ha  tudatossá válsz, ha nem válsz azzá álmodban, ettől még a vonzás  energiái működésbe léphetnek, és minden már csak azon múlik, mennyire emlékszel majd ezekre a fontos részekre vissza.

Értem

fortis írta:...valahonnan előkerített egy ember magasságú szánkót, amit a kezembe nyomott, hogy csak nyugodtan fogjam, mert ezzel fogunk majd csúszni.

A minap azt a kifejezést használtam az asztrális tapasztalatoknál, hogy "egy álomból csúsztam le". Talán ez képeződött le nálad szánkó formájában. Annál is inkább mert rögtön utána egy hamis ébredésbe kerültél, amiről én azt tartom hogy éterikus projekció. Hadd idézzem saját magamat:

"Tételezzük fel hogy az asztráltér azonos az álomtérrel. Az AP-be való átcsúszást én a fizikai síkra való átkerülésként értelmezem. A tudatra ébredés mintegy kiváltja a testben a rendes ébredés folyamatát és ez lényegében kaput nyit a fizikai térbe. Éterikus energia áramlik át az asztráltestbe amitől a fizikaihoz nagyon hasonló térbe kerülsz, ezt nevezhetjük éterikus síknak.  Ezt az álmodó hamis ébredésként is megélheti, azzal a különbséggel hogy a tudatosságát általában elveszíti."

Hát elképzelhető, hogy a csúszás szimbólumaként egy szánkó jelenhetett meg, vagyis arra utalható vissza. amit te is írhattál. Ha már csúszás, akkor miért is ne pont a szánkó, igen. Én is ilyesmire gondoltam amúgy, plusz még eszembe jutott valami. 
 Azt hiszem ez fontos momentum lehetett.  Ez  pedig nem más, mint hogy nem egy személyes volt a szánkó, hanem három, és hárman voltunk jelen. 
Nekem nagyon feltűnő volt az előző álmomban lévő helyzethez abból a szempontból, hogy ott ketten mozogtunk egyformán, akár csak ha össze lettünk volna kötve. Ez esetben meg lelki szemeim előtt azt láthattam, hogy hárman ülünk a szánkón ugyan abban a pózban, mintha ismét csak össze lennénk kötve. 
Nekem úgy tűnik, hogy a csúszás valóban megtörténhetett, csak éppen egyedül érkezhettem, abba a régióba, amit hamis ébredés helyszíneként említhetnénk, amiről nagyon szépen leírtad, hol is helyezkedhet el a térben.

Médea amúgy kísérleti célként nyugodtan választhatsz engem is, ha úgy adódna kedved. Szívesen visszaigazolnám a számodra, ha sikerülne asztrál, vagy álom térben felfedezned valamit, ami esetleg jellegzetes lehet.

Orgia (2017.08.21.)


Hamis ébrenléttel kezdődött:
Anyuék az ágyban feküdtek, még nem aludtak, bekapcsoltam náluk a tévét és leültem az ágy végébe a földre. Valami francia, kosztümös film ment. Szerencsétlenségemre erotikus film volt. Nagyon kínos helyzet volt, az ember nem néz a szüleivel pornót... Meglapultam és olyan kicsire húztam magam össze, mintha ott se lennék. A képsoroktól kellemes izgalom önött el, hőhullámok söpörtek át rajtam. Próbáltam nem oda nézni és azt találtam ki, hogy alvást színlelek. Feltűnés nélkül, fokozatosan dőltem balra, azt a látszatot keltve hogy a földre borulva alszom, így nem vagyok tanúja a jeleneteknek. Tényleges álmosság fogott el és mikor épp nem volt akció a tévében, feltápászkodtam és kábaságot játszva kitámolyogtam a szobából.

Bementem a saját szobámba, láttam hogy hajnal van, így azzal a gondolattal feküdtem az ágyba hogy lesz egy tudatos álmom. A szokásos pozícióba feküdtem le. Pillanatokon belül elaludtam. Egy erdő szélén álltam. Előttem pár lépésnyire egy mély árok húzódott. Egy nagy fa vastag ága ívelt felette át. Jobbra tőlem észrevettem kosztümös franciák csoportját, élvezték egymás társaságát... Menekülhetnékem lett és szemérmesen, dobogó szívvel elhúztam mellettük. Ráléptem az ágra és óvatosan átmentem a szakadék másik oldalára.

Egy hatalmas csarnokba érkeztem. Félhomály uralkodott. Gyárépületnek tűnt. Középen, egy emelvényen, magas, legalább fél méter átmérőjű oszlop állt. Leginkább egy vastag törzsű fára emlékeztetett. Odaléptem hozzá és megérintettem. Az oszlop sötétarany színű volt. A felszínét rombuszalakú pikkelyek borították, vagy kéregdarabok. De egyértelműen fémből volt, nem fából. Ekkor jöttem rá hogy álmodom. Uralkodtam a lelkesedésemen. Megnéztem a kezeimet és az oszlophoz hasonlóan azok is sötétarany színben pompáztak. Újra megérintettem az oszlopot, majd átöleltem, biztonságérzetet adott és pozitív hangulatot sugárzott.

Jobbfelé láttam egy platformot, alacsony korláttal. Valahogy tudtam hogy arra kéne továbbmennem. De észrevettem balfelé egy kb. 3 méter magas, széles kijáratot. Nappali fény áradt be rajta. Csak egy kicsit haboztam, aztán elindultam feléje. Azon filóztam hogy vajon jól teszem-e ha kimegyek az épületből, mert ezzel tulajdonképpen egy másik álomkörnyzetbe kerülök és lehet nem tudom egyben tartani. De mégis megkockáztattam. Kiléptem a kapun és egy gyárudvarhoz hasonló helyre értem. Voltak itt más épületek, drótkerítés, szemét, stb. De ami leginkább felkeltette a figyelmemet az egy cégérszerű tábla volt.

Útjelző táblához hasonlított, egy alacsony póznára szerelték, jobb felé kicsúcsosodott. Piros alapon fehér betűk voltak rajta, a következő szöveggel: Commira Ree
Meg akartam jegyezni, gondolva hogy fontos lehet. Aztán elkezdtem felfedezni az udvar többi részét. Nem tartott sokáig mert sajnos egyszer csak rámborult az ismerős sötétség és felébredtem. Azaz hamis ébredésbe kerültem. Nem vettem észre hogy még mindig álmodom és kiszálltam az ágyból hogy lejegyezzem az iménti álmot. Elég alapos voltam, rendesen vissza is tudtam olvasni amit írtam. Épp csak befejeztem, mikor berontott a nővérem, de a folytatás már lényegtelen, hamarosan igazából is felébredtem.

- Úh, most lehet hülyeséget kérdezek, de a leírásod első szakasza a tv nézéssel is álom volt e  már, vagy hamis ébrenlét, vagy akkor még  ténylegesen így történtek a dolgok?

- Miután elaludtál, a francia kosztümös figurák mellett találtad magadat. Ennek talán még lehetett köze az előzményekhez 
- Aztán átkeltél a szakadék fölött, és egy új helyszínen találtad magadat.  He he, hát nem érdekes? Átkeltél tulajdonképpen egy másik álomba, tehát álomváltás történt, és a két helyszín közötti váltást szerintem a szakadék igen jól illusztrálhatta.
- Ami a nyitott kapus részt illeti, nem is lenne rossz, ha az efféle lehetőségekből gyakorlatot csinálhatnál, ami abból állna, hogy kilépsz a kapunk, majd vissza, vagy csak vissza fordulsz, tehát jó lenne kideríteni, mi történne ilyenkor, van e vajon visszaút, vagy mindig csak előre? Azt hiszem volt már olyan álmom, hogy visszamentem valahová, de nem mernék rá megesküdni, hogy e téren minden ugyan úgy stimmelt volna.
- Commira Ree  na azt hiszem ennek azért majd még utána nézek. 
-  Hamis ébredésben nekiálltál, hogy lejegyezd az álmod. A velem a múltkor ugyan ez történt.   Mekkora csalódás volt a részemről, amikor igazán felébredtem, és ugye már nem emlékeztem annyira vissza, mert hiszen abban bíztam, hogy lejegyeztem mindent. 
-  És akkor tessék itt van az írás . Egy időben vita tárgya volt, hogy el lehet e normálisan olvasni a szövegeket. Nos akkor láthatjuk, hogy igen.

fortis írta:- Úh, most lehet hülyeséget kérdezek, de a leírásod első szakasza a tv nézéssel is álom volt e  már, vagy hamis ébrenlét, vagy akkor még  ténylegesen így történtek a dolgok?

Hamis ébrenlét. A tévézés is álom volt már, és épp az az érdekes, hogy ebben az álomban lefeküdtem aludni, pont úgy mint szoktam és így kerültem aztán a csarnokba. Tehát álom az álomban. De a legérdekesebb hogy a második álomból az elsőbe ébredtem fel ahol is lejegyezhettem a csarnokos eseményeket. Az Eredet filmben van ilyen ha emlékszel, ott is újra meg újra elalszanak és egyre mélyebb szintekre mennek, aztán már azt sem tudják mikor vannak tényleg ébren.

- Aha, oké, gondoltam én, hogy az nem igazi ébrenlétben történhetett, csak  annyira valóságosnak tűnt az egész, hogy képes voltam beleképzelni, hogy talán mégis . 
- Tehát tulajdonképpen hamis ébrenlétből álomba, majd vissza, és közötte volt egy álom váltás.  Hát nagyon mennek ezek a dolgok a számodra. 
- Ami a lefekvést illeti, hogy álomból álomba csúsztál, egy kicsit helyesbítenék akkor. nem álomból álomba csúsztál, hanem egy hamis ébrenlétből csúsztál egy álomba, és az az erdő széli hely volt.   A csarnokba a szakadékon átkeléssel, azaz az álomváltással jutottál. 
De amúgy jó, hogy így írtad le, mert ez felvet egy újabb kérdést, a hamis ébrenlét is valóban álom? 
Szóval ha asztrális elvek alapján néznénk a különbségeket, akkor tulajdonképpen minden álom, és minden valóság, csak a fizikai és a nem fizikai terek  közötti távolságok lehetnének a különbségek. 
- Részemről ezek az elalvások sajnos többnyire a valóságunkba vezetnek, tehát ha itt alszom el ott ébredek, ha ott alszom el itt ébredek, kivéve ha hamis ébredésről lenne szó. Az ritkábban volt, hogy elaludva egy másik világban ébredjek, de azért ilyen is volt. 
- Szóval amit az Eredetről írtál, valóban el lehet tévedni, még ha tudatos is az ember.