Tudatos álmok mindenkitől mindenkinek

Jó kiegészítéseket tettél. Amúgy ha jól emlékszem ilyesmiről szólna az ikerhelyzet is. Hogy egy álomban újra elaludjunk, de már nem vagyok képben.

Médea írta:Jó kiegészítéseket tettél. Amúgy ha jól emlékszem ilyesmiről szólna az ikerhelyzet is. Hogy egy álomban újra elaludjunk, de már nem vagyok képben.

Igen, erről szólt tulajdonképpen, hogy ha egy álomban ugyan abban a pozícióban fekszel és alszol el mint a valóságban, akkor hihetetlenül élénk és tiszta álmokban lehet részed.  Remélem jól emlékszem, de meg lehet nézni mit írnak az ikerhelyzetről, majd utána olvasgatok.

Két világ (2017.08.28)

Az osztályban ültünk és vártuk hogy az óra elkezdődjön. Az általános iskolai történelemtanárom viharzott be. A viselkedése nagyon agresszív volt, nem ilyennek ismertem. Kemény hangon beszélt velünk, mondván hogy amíg ő az osztályfőnök (novemberig), addig azt tesszük amit mond. Én az első padban ültem. A szavai hatására elkapott a harag, felálltam és az asztalra csaptam: NEM! - kiáltottam. Forrt bennem az indulat, nekem senki sem parancsolhat és nem korlátozhatja a szabadságomat. Ezután az álomtér megváltozott és kint találtam magam a házunk előtt az éjszakában. Láttam hogy egy autó keresztülmegy a szomszéd kerítésén, mintha az ott se lett volna, egyszerűen átment rajta. Nagyon megdöbbentett és felkiáltottam: csoda történt!

Az eset nem hagyott nyugodni, olyannyira nem hogy egyszer csak megismétlődött. Újra megjelent az autó, és nagy sebességgel áthajtott a kerítésen. A kocsi anyagszerkezete megváltozott, lazábbá vált, szinte ködszerűvé és gond nélkül beleolvadt a kerítésbe. Hirtelen megcsapott a felismerés: álmodom! Magamra néztem és láttam hogy a ház mellett lebegek. A testem szellemszerű volt, át lehetett rajta látni, és kékes árnyalata volt. Megnéztem a kezeimet, ezek is hasonlóak voltak. Ujjongó öröm árasztott el. Az udvarban fel s alá kezdtem repkedni. A szomszéd házán borostyán nő, odarepültem hozzá és a bal kezemmel letéptem belőle néhány levelet. Tesztelni akartam hogy mennyire valóságos ez a különös állapot.

A levelek letépéséhez erőt kellett vinnem a karomba, érezni lehettet a szár ellenállását és hallottam amint elszakadnak a szálak. Pontosan olyan volt, mintha a valóságban tépnék le egy levelet. Selymes, puha tapintásuk volt és enyhe aranyfény lengte körül őket. Most a kerti pad felé repültem. Megláttam rajta egy papírdobozt, a dobozon pedig egy feliratot. Eszembe jutott fortis, meg a tükrös kísérlet és magamban koncentrálva azt kezdtem mantrázni és kérni az álomtól hogy a felirat mutasson valamit ami hozzá kapcsolódik. Láttam hogy a betűk homályossá válnak és átrendeződnek. Odaértem a padhoz és nagy, nyomatott, kék betűkkel a következő volt olvasható: RAHASZÓMA

Nem igazán tudtam hova tenni ezt. Vállat vontam és a ház felé indultam.

Kintről úgy tűnt, odabent sötét van, csak pár kósza fénypontot láttam az ablakokban. Kicsit féltem hogy szét fog hullani az álom ha megpróbálok bemenni a házba, de megkockáztattam. Az ajtót használtam. Rendesen működött. Odabent voltam a szélfogóban. Hallgatóztam. Kezemet a nappaliba vezető ajtó kilincsére tettem. Óvatosan nyitottam ki és éreztem hogy valaki fogja a másik oldalról a kilincset. Kétely támadt bennem hogy tényleg álmodom-e, ugyanis azt kezdtem hinni hogy alvajárok. Ezt megerősítette az is hogy minden nagyon valóságosnak tűnt, és mikor beléptem a nappaliba, láttam hogy az apám tartja a kilincset. Nem kérdezett semmit hogy mit keresek odakint hajnalok hajnalán, de én elszégyelltem magam. Pizsama és köntös volt rajtam. Már szinte biztos voltam benne hogy alvajártam. Bolondot csinálok magamból, gondoltam.

De mégsem! Szerencsére ahogy beléptem a házba egyre több ellentmondást fedeztem fel. Valahogy üresnek tűnt a ház, hiányoztak tárgyak és a levegőt aranyfényű sugárzás töltötte ki. Álmosság tört rám, pont úgy éreztem magam mintha csak most ébredtem volna. Rájöttem hogy ez a hamis ébredés világa, és mikor bejöttem a házba, lényegében egy másik álomba ébredtem... Bementem anyuék szobájába, láttam hogy az ágy üres, de rajta van az ágynemű, narancsos színű volt. Nem emlékeztem ilyesmire. Arrra gondoltam mi lenne ha lefeküdnék és mélyebb szintre álmodnám magam..? De aztán elvetettem a lehetőséget, mert nem akartam kockáztatni hogy elveszítsem a tudatosságomat.

Elmentem az egyik tükör mellett, érdekesség hogy nem látszódtam benne. A szobámba is beléptem. Az ágy itt is üres volt. A tárgyakból itt is valahogy kevesebbet láttam és nem is volt minden a helyén. Pédául a tükröm egy másik falon volt és hiányzott róla a felírt betű is. A tükör elé álltam, magasabban volt mint a fejem, a felszíne fakó volt, de néhány tárgy látszódott benne. Egy pirosas, szögletes tárgyra emlékszem. Hirtelen sötétség támadt a szobában. Megijedtem hogy széthull az álom. Eszembe jutott hogy felkészültem erre a lehetőségre, és a következőt csináltam: kitártam a karjaimat oldalra és ripacskodva szóltam: legyen világosság! Kicsit kínosnak találtam a helyzetet, ráadásul a sötétség sem oszlott el körülöttem. Viszont fehéres fényszálak tűntek fel előttem, melyek több csomópontból sugároztak ki.

Nem tudtam mik lehetnek de továbbra is félve hogy nem bírom legyőzni a sötétséget, kiléptem a szobából. Úgy tűnik ez viszont működött, mert újra stabilnak éreztem az álmot, a sötétség eltűnt és ismét az aranyfényű légkörben találtam magam. Arra gondoltam hogy ez egy módszer lehet a széthullás ellen, ha átmegyünk egy másik helyiségbe. Akárhogy is, de működött és elkezdtem felfedezni a házat. Ismét megnéztem a kezeimet: teljesen valódinak tűntek, leszámítva egy fehéres aurát. Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal, céltalanul jártam egyik helyiségből a másikba. A konyhában megint találkoztam apámmal, tett vett valamit a konyhapultnál, nem reagált az érkezésemre. Ekkor egy gondolat hasított belém:

Mi van ha ez a világ amiben vagyok, ténylegesen létezik és megvannak a maga szereplői és helyszínei? A gondolatok szintjén létezik, a gondolatok itt testet ölthetnek és a valódihoz hasonló helyszíneket, embereket és eseményeket kreálnak. De nem független világ, kapcsolódik a valósághoz, az ébrenléti állapotunkhoz, sőt, tudat alatt képesek vagyunk ezen világon keresztül kommunikálni, anélkül hogy tudomásunk lenne róla. Hasonlóan a nem nyelvi jelekhez, melyek által szavak nélkül információt adunk át egymásnak. A hamis ébredés világa, ez az aranyfényű világ valahogy sokkal több mint egy egyszerű álom.

Ezeket gondoltam, de nem tudom persze mi ebből az igazság. Még egy kis ideig járkáltam a házban, már jó ideje tartott az álom, untam már magam és őszintén szólva egyáltalán nem bántam amikor újra eljött a sötétség és felébredtem.

Ajh Médea akkora lehetőségek rejtőztek ebben a tapasztalatban, nem igaz, hogy nem tudod kihasználni jobban a helyzetet, hanem inkább unatkozni kezdesz benne.  Tudom az álombéli tudatosságunk nem egészen olyan mint a jelenlegi, és sok mindenre egészen másképpen gondolunk mint itt, de talán ez idővel változni fog, és talán a tudatosságunk idővel kiküszöböli ezeket az eltéréseket, de teljes mértékűen ezt nem tudom, nem állíthatom. 
Majd írok bővebben is, de addig is légyszi menj ki az udvarra, és nézd meg a szomszéd ház falán lévő borostyánt azon a helyen ahol megtépáztad, hogy találsz e ott valami rendellenességet.  Nem számít  ha hülyeségnek véled, menj akkor is oda légyszi, és nézd jól meg!

Utána néztem a RAHASZÓMA-nak. Ha esetleg a fonetikussága végett íródott így, akkor a legközelebbi megfelelőjét RAHA SOMA-ként kellene keresni.  A RAHA SOMA jelentése pedig aranyos pénz. Szerintem átfordítva aranypénz lehetne a jelentése magyarul.
Ennek talán lehetne hozzám némi kötődése, ha a megszűnt munkahelyemet vennénk alapul.   Más értelmezésben nem igazán volna ötletem.
Ui: Ha szimbólumhoz kötném, akkor anyag és érték lenne szerintem.

" Bementem anyuék szobájába, láttam hogy az ágy üres, de rajta van az ágynemű, narancsos színű volt "
Valójában is ilyen színűt használnak? Már csak a részletek miatt.

Amúgy nagyon érdekes az álom első, és utolsó szakasza, a gondolataiddal. 
Az autós témánál, mintha két világ egybecsúszott volna.  Mintha átfedés lett volna. 
Az ébredés előtti gondolatok a világok létezéséről, ha nem is épp úgy, ahogyan azt levezetted magadnak, de szerintem volna  lehetősége annak, hogy nem ez az egyetlen világ amit létezőként könyvelhetnénk el, s talán egyszer valamikor erre bizonyítékok is adódhatnak.

fortis írta:Ajh Médea akkora lehetőségek rejtőztek ebben a tapasztalatban, nem igaz, hogy nem tudod kihasználni jobban a helyzetet, hanem inkább unatkozni kezdesz benne.

Sajnos nem vagyok elég kreatív ilyen téren. Meg az is közrejátszik hogy mikor benne vagyok a tapasztalatban, inkább arra koncentrálok nehogy kizökkenjek. Néha sikerül legyőzöm a sötétséget, néha nem. És igazából azt sem tudom hogy milyen irányba kellene elmozdulnom, szakosodjak-e álom szinten valamire (mint ahogy téged például a közös álmodás érdekel) vagy maradjak meg egyszerű megfigyelőnek?

Megnéztem a borostyánt, nem láttam rajta tépés nyomát, viszont volt ott egy kisbéka. Szeretem a békákat.

  Én is, pláne a kis zöld levelieket. 
- Amúgy úgy vélem, a megfigyelő státusz  már bőven a tarsolyodban lehet, jó lenne bizonyságok felé orientálódni, ha esetleg hihetetlennek, vagy képtelenségeknek is tűnnének. 
- Sajnos a közös álmodásra való törekvésem  megfelelő társ hiányában a kútba esett, nem könnyű megfelelő partnert találni, akivel egy kialakítható kölcsönös bizalomra építeni lehetne. Akár ezt az utat is választhatnád, ha éppen ehhez volna kedved.
- Szerintem annyi célt választhatnál, oly nagyok a lehetőségek, akár a felderítés terén, akár a fizikai valóságunkra hatva, akár áthozni valamit ezekből a különös szintekről, tudom ezek talán mind marhaságoknak tűnhetnek, de egy ilyen őrültség csak addig nevezhető annak, amíg netán tán mégis sikeresen meg nem történnének.

Azt játszottam, hogy álmodok.
Tulajdonképpen inkább egy hamis ébredés volt ez, de tudatosnak tűnő elemekkel, és az egész így nagyon különös volt. 
Az ablakunk előtt álltam, és a kinti világra bámultam.  Aztán jött az ötlet, hogy lehetne akár ez egy álom, és miért ne tegyek egy próbát?
 Úgy döntöttem, hogy a kinti világ lesz az álom, és a benti pedig a valóság, az ablak pedig az elválasztó határ.  Na azért ez így egy kicsit komplikált, de a képzeletem úgy tűnik sok mindent elbír, és csak eljátszottam ezzel a gondolattal," mert hiszen ébren vagyok". 
Ráleheltem a tükörre, és a kicsit elhomályosuló üveg még képtelenebbé és ugyanakkor valószínűbbé tette a látványt. Valószínűbbé azért, mert nagyon élethű volt, képtelenebbé pedig azért, mert mintha ezt a határt a két valóság között jobban megerősítette volna. 
Na oké gondoltam, lássuk a csodát. Ezt már sokszor eljátszottam a valóságunkban, de nem szokott működni, ezért is lepődtem meg azon, ami ezek után történt. 
Kinyújtottam a kezemet az üveg felé, és megérintettem az ujjaimmal. Az üveg azon a helyen hirtelen akár a víz tükre képlékennyé vált, és a kezemet lassan áttoltam a fénylő felületén.  Aztán vissza húztam a kezemet, és a műveletet megismételtem még egy párszor.  A kezem az üveg túloldalán kicsit furának álomszerűnek tűnt, de hogy jobban megfigyelhessem, ismét ráleheltem az üvegre, aminek a felszíne ennek hatására ismét képlékennyé vált. Lassan átdugtam rajta a fejemet, miközben a már a túloldalon lévő kezemre bámultam, és amint a fejem is átért a másik oldalra, minden tökéletesen kiélesedett, és kitisztult. 
Ezt a műveletet is megismételtem még párszor, míg a végén rá nem jöttem, hogy ez nem lehet más csak valóban egy álom.

Nagyon klassz tapasztalat volt! Erős vonzalom él bennem is a tükrök iránt. Már azáltal hogy megfordítva tükrözi a valóságot, alkalmassá teszi hogy az ember elgondolkodjon saját létének valódiságán. Mágiskus kisugárzásuk van, hipnotikus erejük. Castaneda is tükröt használt mikor megidézett egy folyóban élő szervetlen lényt.

" Ráleheltem a tükörre, "
Bocsánat, most látom ezt elírtam, nem a tükörre, hanem az ablak üvegére leheltem rá, de azt hiszem a szövegkörnyezetből ez kiolvasható. Szóval az ablak tükrére akartam volna írni eredetileg, de azt hiszem ez a lényegen nem változtat amit írtál Médea. 

ui: Megjegyzem ennek a malőrnek az is oka lehetett, hogy elég sokat gondolok a tükrödre, hogy meglássam milyen betű van rajta.

Aha, így már értem. Volt itt egy kis képzavar mert mindkettő üveg és vannak olyan ablakok amiknek az egyik fele tükör a másikon meg keresztül látni.

Médea írta:Aha, így már értem. Volt itt egy kis képzavar mert mindkettő üveg és vannak olyan ablakok amiknek az egyik fele tükör a másikon meg keresztül látni.

Így utólag direkt nem javítottam már ki, hogy ne legyen keveredés, jobbnak láttam inkább felhívni a figyelmet az elírásomra.

Hát nem állítom hogy értem, de mondjuk ez beférne az asztrális tapasztalatok közé is.

Médea írta:Hát nem állítom hogy értem, de mondjuk ez beférne az asztrális tapasztalatok közé is.

Igen valóban oda is beférne.  A tudatos álom része tulajdonképpen csak annyi volt, hogy tudtam, hogy álmodom, épp azért, mert a tudatos álombéli részem érzékelte a másik két részemet is.  Tulajdonképpen pont ettől lett tudatossá az álom, mert a másik két tudati részt érzékelve ennek azonnali hatása az volt,. Nagyon bonyolult dolog ez, normálisan el sem lehet képzelni, vagy mondani. 
Képzeld el, hogy otthon üldögélsz a fotelben, és nézegetsz egy könyvet.   Ugyan ebben a pillanatban egy másik te a boltban vásárol, és éppen fizet a kasszánál, és van egy harmadik éned is, amelyik mind a két énedet látja, , pontosabban azt is amelyik a fotelben üldögél, és azt is aki a boltban vásárol.  A csavar az egészben az, hogy mindegyik éned tud a másikról, és arról is, hogy éppen mit csinál, mire gondol. 
Hát el lehet ezt mondani, vagy megérteni józan ésszel?

Médea lenne itt egy faladat, ha szakítanál egy kis időt rá, én is próbálkozom, (bár hulla fáradt vagyok és ez eltart egy ideig mire megszokom, hogy dolgozni kell járnom.)  Szóval arról lenne szó, hogy ha sikerül vizsgáld meg az álom alakok szemének színét, változatosak e , vagy mindnek ugyan olxan színű vajon?  Próbáld ezt meg legalább két három álomban, aztán vonjuk le  a tanulságot.  Az még nagyon jó lenne, ha tükörbe tudnál nézni, és a saját szemeidnek a színét is meg tudnád állapítani álmodban.  
Hogy miért lenne ez a feladat azt nem akarnám elmondani, mert az esetleg befolyásolhatna.  Szóval ha van valami eredmény, akkor majd írd be kérlek !

Oké, majd szemezgetek.

A fal
Azt hiszem ráéreztem egy kicsit  hogyan tudok ébrenlétből tudatos álomba kerülni, és ez tök jó dolog.  Remélem ma is sikerülni fog, mert akkor jó a módszer. 

Előzmény: 
"A fal stimmelt, de valami mégsem volt vele rendben. Ez a fal olyan volt, mintha tapétázott lett volna, a miénk meg csak sima festett fehér.  Szóval nézem a falat, és a falon megláttam egy nagyjából tenyérnyi méretű kavargó foltot.  Teljesen közelről néztem, mintha a fal azon a ponton képlékennyé vált volna.  Aztán arra gondolván, hogy hallucinálhatok, inkább felébresztettem magamat, vagy legalábbis kijöttem a helyzetből.  Aztán megint becsuktam a szemem, és ismét a falat néztem ami a valóságban is ott volt előttem, de megint azt a fura tapéta mintás falat láttam  a benne kavargó tenyérnyi folttal, mint az imént. 
Arra gondoltam, bele kellene nyúlni a foltba, ki tudja mi történhet.  Arra is gondoltam, hogy a fizikai kezemmel kellene ezt csinálnom, de hamar rájöttem, hogy az nem fog menni, mert végül is alszom, vagy nem tudom mit csinálok éppen.  Aztán arra gondoltam, hogy a szellemi kezemmel kellene belenyúlnom, mert ha már kéz, akkor most leginkább csak az lenne kéznél, tehát megpróbáltam azt a kezemet kinyújtani. Sajnos nem értem el a falig, mert kizökkentem, és aztán már nem is emlékszem mi történt, talán mélyebben elaludhattam."


És akkor itt a folytatás:
Az örvénylő kavargó rész ismét stimmelt, és el is repített ismét egy falhoz.  Ez a fal viszont már kint volt az utcán, és egy teljesen új, és friss téglafal volt. Sőt hamar észrevettem, hogy nem is egy, hanem két fal is van ott, a második kicsit odébb, merőlegesen azzal ami előtt megjelentem.  
Próbáltam valami különöset találni ezen a falon, a téglákat itt ott egyenként tanulmányoztam. Enyhe színeltérés volt, de semmi különös. Aztán arra gondoltam ha már így adódott, akkor megpróbálom a nézőpontokat variálni, egy kis Castanedai módszer alapján. Váltottam is 3 nézőpont között, aztán a másik falra is kiterjesztettem a nézetpontokat.  Tettem ezt még egy ideig, aztán arra gondoltam körül kéne néznem másfelé is.  Hátra fordultam, és ekkor láttam meg a várost a hátam mögött. Eddig nem volt semmi csak a két fal.  Az jutott eszembe, hogy megpróbálom a tudatomat fenntartani, és bejutni az egyik épületbe annak kapuján . Az épület emeletes régies forma volt, füstös koszos falakkal. Érdekes, mert egy lépcsőn kellett lefelé haladni a kapuhoz, de aztán csak nem jutottam be, mert valami marhaság elterelte a figyelmemet. Az álom normál álomként folytatódott tovább. 


Következő lépés:
Miután ismét elaludtam, ismét annál a téglafalnál találtam magamat. Most nem foglalkoztam a fallal, hanem arra gondoltam, meg kellene vizsgálnom az emberek szemét. Láttam is egy idegent, akinek nagyon sötétbarna szemei voltak. Aztán mit adj isten Mayra jött velem szemben az utcán. oda léptem elé, és bele néztem a szemébe. Ugyan az a világos kék szempár nézett vissza rám, mint a valóságban. Tehát ez stimmel gondoltam magamban, és felébredtem. 

Úgy emlékszem ez a fal dolog sokszor előjött nálad máskor is. Ez egy technika vagy van valami konkrét jelentése számodra? Gondolok itt például világokat/tudatállapotokat elválasztó határvonalra, illetve átjáróra.

Tudatos álmodás esetén én nagyon szerettem kipróbálgatni, hogyan lehet átmenni a falon.  Ez már a kezdeti időszakban is érdekelt, első tapasztalataim fűződnek hozzá, de talán ezzel mindenki így van a repülés után. Nos nálam nem a repülés volt az első, hanem a fal.  Na jó, de ezek csak emlékek, nem tudom miért pont a fal.   Viszont valóban sokszor előfordult nálam.  
Ez a fal és az örvény kombinációja most új a számomra, reménykedem, hogy valóban beválik. Ilyen egyszerűen még sosem mentem át ébrenlétből TÁ-ba, mint az elmúlt két alkalommal .

Hanyas vagy...? (2017.09.12)

A templomnál lődörögtem, majd később vettem egy doboz sört. Már ez fura volt, hiszen nem iszom soha alkoholt. A doboz sötétzöld színű volt és "Battlestar Galactica" volt a neve. Tudtam hogy ez egy sci-fi sorozat címe, amiből láttam pár részt, de sosem érdekelt különösebben. Az egyik alacsony épület tetején üldögéltem, lábaimat lelógattam. Ide könnyű feljönni, mert az épület közvetlen közelében egy kis domb van és a tetejéről át lehet lépni. Alant közmunkásokat vettem észre, intettek nekem és elmosolyodtak mikor meglátták milyen sört iszom. Ugyanis ők a sorozat nagy rajongói voltak és épp ma volt belőle az utolsó rész. Náluk is sör volt és azt hitték én is ennek tiszteletére iszom. Nem akartam kiábrándítani őket. A sör kicsit keserű volt, de nem rossz. Enyhén spicces lettem, nagyon kevéstől is a fejembe száll, ezért sem ihatok.

Felültem a biciklimre és elindultam hazafelé. Ez egy kék kemping kerékpár volt. Furcsálltam hogy ezzel megyek, mert nem emlékeztem mikor lett megjavítva, ugyanis a valóságban felújításra szorul. Óvatosan vezettem, már csak azért is, mert a kormány egyik rögzítő csavarja veszélyesen mozgott és nagyon erősem kellett ellentartanom, nehogy kicsússzon és elessek. Útközben elgondolkoztam az előzményeken és rájöttem hogy álmodom. Uralkodtam az izgalmamon, már csak azért is, mivel minimális kétely még maradt bennem. Az utcában a házak rendben voltak, semmi ellentmondást nem láttam, akár valóság is lehetett volna. Mi van ha mégsem álmodom, és hamis biztonságba ringatva magam, csúnyán összetöröm magam..?

De igazából 90%-ig biztos voltam a dologban. Elhatároztam hogy a végére járok. Már csak néhány méter hiányzott a házunkig. Elengedtem a kormányt és hátradőltem, magabiztosan karba téve a kezeimet. Ha ez egy álom, akkor semmi bajom se eshet - gondoltam. A bicikli összecsuklott alattam... én viszont a levegőben maradtam! Repültem. Immár nem maradt semmi kétség, nagyon örültem és elégedetten mosolyogtam. Leszálltam a földre és gyalog indultam meg a kapu felé, mivel most nem volt kedvem repülni és arra gondoltam hogy lassabban haladva többet megfigyelhetek. A kapu félig hiányzott. Csak az egyik szárnyát láttam és az is csak részben volt meg. A fények feltűnően erősek voltak, mint egy napsütéses nyári napon.

A növényzet is élénk, mélyzöld színű volt. Rengeteg volt körülöttem a tárgy, azt kell mondjam hogy szinte zsúfoltság volt az udvaron. Persze tisztában voltam vele hogy ez egyfajta lomtár, mely a tudatlattimból és emlékeimből származik. Néhány tárgynak csak a körvonalai látszottak, még nem materializálódtak és csak úgy a levegőben lebegtek. Felidéztem az álmodási céljaimat, nehogy unatkozni kezdjek. Itt fortis jutott eszembe, hogy biztos nem örülne ha hagynám elveszni a lehetőséget. Szerencsére több dologgal is készültem és még régebben elhelyeztem a terasz egyik oszlopának a repedésébe egy régi húszfillérest. Azzal a céllal hogy tudatos álomban olvassam le az évszámát.

Odaléptem az oszlophoz és a jobb kezemmel érte nyúltam. Na ez volt a legkülönösebb! Mikor kivettem az érmét, egy áramütéshez hasonló érzés szaladt végig a karomon, majd az egész testemen. Még meg is szédültem. Nagyon kellemetlen volt. Még valami tompa robbanást is hallottam, olyasfélét mint mikor egyik álmomban a tükörbe néztem. Arra gondoltam hogy vagy az okozta a jelenséget hogy kiszakítottam az érmét a környezetéből, vagy az hogy erősen egy pontra fókuszálok. Nagyon kellett koncentrálnom hogy a figyelmemet összpontosítani tudjam. Olyasféle ellenállást kellett legyűrnüm, mint mikor két azonos pólusú mágnest közelítünk egymáshoz. Az érme érintésre szilárd volt, de kicsit nagyobb volt mint egy húszfilléres. A dátum az elején volt, nagy betűkkel, régies stílusban: 1989
Az évszám félig beleolvadt az érmét díszítő ábrába.

Új feladatként eszembe jutott hogy kereshetnék egy tükröt hogy megnézzem milyen színű a szemem. Az ajtó felé sandítottam, a házban rengeteg tükör van, de mégsem akartam bemenni, mert féltem hogy gondot jelentene fenntartani az új környezetet. Ezután tovább nézelődtem az udvaron. Láttam egy órát a garázs homlokzatán, ilyen a valóságban nincs. Köralakú volt, fehér kerettel. A számok egy dátummá álltak össze: 1981
Nem tudtam mi ennek a jelentése, esetleg arra tippeltem hogy ez is lehet az érme dátuma.

Aztán fent a kertben észrevettem apámat, amint a mogyorófák ágait vágja le egy láncfűrésszel. A fűrész jellegzetesen szólt. Észrevett és elindult felém. Kicsit megijedtem a fűrésztől, ez a valóságban is megrémiszt kicsit. Talán bántani akar..? Nyugtalan lettem emiatt, annak ellenére hogy álmodom. Kíváncsian vártam miként fog viselkedni ez az álomalak. A garázs ajtaja nyitva volt, bementünk. Közöttünk állt két egymásra rakott tuskó, a felső darab széle kicsit túllógott. Neki volt támasztva egy fejsze. Oldalt léptem, mire apám összerezzent és azt mondta:
"Azt hittem valaki le akarja vágni a fejemet!"
Ezt nem igazán értettem, mert pont hogy én hittem ezt! Felébredtem.

A valóságban is megnéztem az érmét, a dátuma 1990.

Nahát, nagyon jó irányba haladsz. Örülök annak is, hogy eszedbe jutottak a feladatok, bár hiányoltam, hogy a szemeidet mégsem nézted meg. Sőt megnézhetted volna a tükörre írt betűdet is, ott van e vajon? 
Az érmét még te tetted oda, kár, hogy nem stimmelt a dátum.  Erről a kártyás kísérletek a szekrény tetején jutottak az eszembe, vagyis hogy miért nem sikerülhetett vajon beletrafálni akkoriban, és miért nem sikerült az érmével is? Egyszerűen nem tudom erre a választ, mert szerintem sikerülnie kellett volna. 
Amúgy tetszett az álmod, megvolt a maga hangulata. 
Egy valamit még nem értek. Miért kell félned apukádtól?  Uh, gondolom erre nem fogsz válaszolni, nem is muszáj . 
Szóval arra kérnélek, továbbra is próbálj a szemekre figyelni, ha úgy adódna.  Ezúttal nem álltál tőle messze, néha nem árt egy kis áldozatot hozni. Részemről is volt már olyan, hogy direkt félbehagytam egy tudatos álmot, mert olyasmit láttam vagy hallottam, amit feltétlenül jegyzetelni akartam.

fortis írta:Az érmét még te tetted oda, kár, hogy nem stimmelt a dátum.  Erről a kártyás kísérletek a szekrény tetején jutottak az eszembe, vagyis hogy miért nem sikerülhetett vajon beletrafálni akkoriban, és miért nem sikerült az érmével is? Egyszerűen nem tudom erre a választ, mert szerintem sikerülnie kellett volna.

Ezek ilyen állandó jellegű célok, arra az esetre ha nem lenne éppen ötletem. Már el is helyeztem egy újabb érmét. A kártyánál a legjobb eredményem hogy egyszer eltaláltam a színét, de az lehetett véletlen is hiszen csak négy szín van. Ebben egyébként némi módosítást eszközöltem, ha lesz eredmény majd leírom. Szerintem azért nem sikerül mert ezek nem a fizikai világba történő projekciók és az asztrálszinten sem töltenek el elég időt a tárgyak hogy rögzüljenek. Ezzel kapcsolatban viszont meg kell jegyeznem egy érdekességet a mostani élményemben, ugyanis láttam a nagybátyám volt céges autóját az udvarban parkolni, ahol mindig is szokott. Mikor nyugdíjba ment a kocsit visszavették. Tehát mivel éveket parkolt ugyanott, mondhatjuk hogy nyomot hagyott maga után az asztráltérben, vagy csak valamiért emlékeztem rá, ezért jelent meg. Nem tudom.

Igen, szóval ne add fel. Tovább kell próbálkozni, és menet közben talán jönnek újabb és újabb ötletek is hozzá. 
Hát az autóhoz  Az ehhez hasonló eseteknél az lenne a megoldás, ha lenne egy olyan jellegzetesség itt pl az autón, amiről nem tudhattál, és erre rá lehetne kérdezni a rokonoktól.   az udvarban sajnos nem tudok mit mondani, mert ahogyan te is írod, mind a két  lehetőség fenn áll. Mindenesetre izgalmas amit láttál, pláne ha volt azon az autón olyan dolog amiről te nem tudhattál, és amire esetleg rá lehet kérdezni a rokonoktól.

Szemesnek áll a világ (2017.09.15)

A teraszon álltam, mikor észrevettem hogy nagy robajjal egy hatalmas munkagép elkezdi vontatni a fatárolót. Nem győztem csodálkozni hogyan bírja el. Arra gondoltam hogy talán villás emelőjével kapta fel és emelte a platójára. De nem is ez a lényeg, hanem a kétségbeesés amiatt hogy elviszi, ugyanis abban volt a télire vágott fánk nagy része. A fahasábok a gép rázkódásának ütemére folyamatosan potyogtak ki. Apám épp jött le a kertből és kérdeztem mi történik, de ő csak lazán felelte hogy el lett adva. De akkor én miért csak most tudom meg?! - háborogtam. Sebesen járt az agyam, próbáltam emlékezni és megérteni ezt az egészet és végül megkönnyebbülve ébredtem rá hogy álmodom. Nem találtam más magyarázatot.

Nagyon jó kedvem lett, szabályosan ujjongtam, mert itt a lehetőség hogy bármit megtegyek. Haboztam, pár lépésnyire voltam csak az érmétől, de mivel a múltkor már megnéztem a dátumot, most hagytam ezt a kísérletet. Volt más is, egy új célom, ezt is a házon kívül terveztem megcsinálni, de végül hagytam ezt is, mert eszembe jutott a tükrös feladat, hogy nézzem meg benne milyenek a szemeim. Bementem hát a házba, az ajtót használva. A tükör nem volt messze, eléálltam és belenéztem: normálisan látszódtam benne, önmagam voltam. Kicsit homályos volt a kép, életlen. Az egy helyre fókuszálás is okozott némi gubancot, mert a szemem sarkából észleltem a terjedő sötétséget. Meg is ijedtem hogy kizökkenhetek, de gyorsan pislogni kezdtem, ezáltal megtörve a tekintetem rögzültségét.

Közel kellett hajolnom hogy ki tudjam venni a szemeimet, az orrom csaknem érintette a felületet. A szemeim sötétek voltak, nem tudtam eldönteni hogy sötétbarnák vagy teljesen feketék. A nappaliban félhomály uralkodott, olyan hajnali szürkeség és a tükörben továbbra is elmosódott volt a látvány. Azért elégedett voltam az eredménnyel. Eszembe jutott hogy fortis a múltkor mondta, megnézhetném ott van-e a saját tükrömre írt betű? Így a szobám felé indultam. Már az ajtóból látni lehetett, a betű, a maga jellegzetes alakjával és színével ott virított a felszínen. Viszont volt ami hiányzott. A tükör egyik sarkában van egy dísz is, na az nem volt ott.

A szobám közepén álltam. Tovább akartam menni hogy felfedezzem a házat, de kicsit féltem megfordulni. Mi van ha a hirtelen fordulás miatt kizökkenek..? De nem történt semmi ilyesmi, sőt, miután megfordultam, szilárdabbnak éreztem az álomteret mint valaha. Bár fordulás után valami remegés szaladt át előttem, mintha megmozdult volna alattam a föld, de a látvány egybenmaradt. Még mindig nagyon izgatott voltam, már megtettem amit akartam, de éreztem hogy még sok az energiám és a lehetőség előttem. A házban bóklásztam, mindent megfigyelve, de semmit se hosszan. Időnként a kezeimre néztem: ezek többnyire olyanok voltak mint a valóságban, de sötétek voltak, fekete árnyékba burkolóztak.

A környezetemben nem vettem észre ellentmondásokat, legalábbis nem rémlik semmi egetrengető. A ház olyannak tűnt mint általában. Őszintén szólva ismét majdnem unatkozni kezdtem. Volt még az a kártyás kísérletem, de egyszerűen elmentem mellette. Ráér később is, mondtam magamnak. Ami pillantanyilag legjobban foglalkoztatott, hogy az álom nem akart véget érni. Nem mutatta semmi jelét a bizonytalanságnak. Egyik helyiségről mentem a másikba, teljesen úgy mint a valóságban és minden szilárdnak és megfoghatónak tűnt. Vajon meddig fog ez tartani, meddig tudok benne létezni?

Azért egy furcsaságot mégis meg kell említsek: minden helyiségben ahol van óra a falon, megnéztem az időt és minden óra kicsit eltérő időt mutatott. Átlagosan 9 óra húsz perc volt rajtuk, de öt-tíz perces különbségekkel. Aztán mikor a folyosón voltam, az egyik hirtelen harangozni kezdett. Épp mellette álltam, kilenc órát jelzett. Megállapítottam hogy az idő álomban vagy csak az órák nem túl konzekvensek. (Érdekesség hogy a valóságban is van harangozó óra a folyosón és pontosan az álom idejében, 8 órakor harangozott, tehát valószínű hogy a hangja eljutott a fülemig, így került bele aztán az álomba és lett rajta kerek az idő, a többi kilenc húszhoz képest). Bárhogy legyen is, folytattam a bolyongásomat és adtam egy esélyt hogy ismét megnézzem a szemeimet.

A fürdőszoba tükre elé álltam. Ezúttal teljesen tisztán láttam magam. De kicsit más voltam: a hajam le volt borotválva, csak milliméteres sörtém volt. Ezt nem értettem miért van, sosem vágnám le így. De ezt leszámítva rendben voltam, hacsak azt a prémgalléros kabátot nem számítom ami rajtam volt. A Trónok harcában viseltekre emlékeztetett. Farkasszemet néztem önmagammal. A szemeim feketén ragyogtak. Határozottan feketék voltak, az íriszem egybeolvadt a pupillával. Csak egy apró fehér pontot láttam a közepén. Félelmetes volt és erőt sugárzó és őszintén szólva élveztem. Átfutott rajtam a gondolat viszont, hogy azért ilyen feketék, mert ez az elvárásom, ilyennek képzelem egy szervetlen lény tekintetét, ha emberi alakot ölt... Akárhogy is, ilyen színűek voltak.

Ezután kimentem a nappaliba, ahol ismét apámmal futottam össze. Két kis agancsot hozott, elmondása szerint nemrég találta és meg akarta mutatni. Felébredek.

- Nahát Meritation, megcsináltad!  Sikerült megnézned a szemeidet a tükörben.   Gondoltam megkérdezem, mennyire tér el ez az álombéli tapasztalásod az eredeti szemeid színétől, és bár az írásod azt sugallja, hogy nem ilyenek a szemeid, de akkor jó lenne tudni mennyire térnek el a valóságostól?  Mondjuk itt úgy vélem maga a forma is más lehetett, de azt hiszem itt most ennyit elárulhatnál, hogy mekkora az eltérés a valóságostól? 
- Azt írod, a tükröd egyik sarkában volt egy dísz. Egészen véletlenül nem a jobb alsó sarkánál?
- Apukáddal is találkoztál, és eszembe jutott egy újabb feladat.  Kérdezned kell olyasmit , amiről nincs tudomásod, vagy amiről nem tudhatsz.  Ez egy olyan dolog, amit később leellenőrizhetsz, hogy juthatsz e ilyen módon információhoz. 
- Szóval nagyon ügyes vagy, igazán örültem annak, hogy meg tudtad csinálni, én sajnos mostanában a sok túlóra miatt hulla fáradt vagyok. De próbálkozom, aztán egyeztetünk. 
Addig is egy kis meglepetés amit egy ismerős fickó rakott fel linket, szerintem lehet, hogy ez érdekelhet téged nos akkor döntsd el magad.
https://www.wish.com/search/obsidian%20mirror