Tudatos álmok mindenkitől mindenkinek

fortis írta:1/ Gondoltam megkérdezem, mennyire tér el ez az álombéli tapasztalásod az eredeti szemeid színétől, és bár az írásod azt sugallja, hogy nem ilyenek a szemeid, de akkor jó lenne tudni mennyire térnek el a valóságostól?  Mondjuk itt úgy vélem maga a forma is más lehetett, de azt hiszem itt most ennyit elárulhatnál, hogy mekkora az eltérés a valóságostól? 
2/ Azt írod, a tükröd egyik sarkában volt egy dísz. Egészen véletlenül nem a jobb alsó sarkánál?

1. Formában nem láttam különbséget, csak színben. Az eredeti barna, az álombéli meg ilyen volt:

 

2. nope

Nagyon érdekes.

Likantrópia (2017.09.16)

Sportpálya szélén vagyunk, én és egy volt osztálytársam. Valamivel távolabb piramisok állnak. Ő nekilendül és repülni kezd. Bizonyítani akarja a képességeit. Én ezt kihívásnak veszem és utánarepülök. Hamar megszerzem az előnyt, magabiztosan irányítom röptömet. Körbe-körbe repülök, a sportpálya eltűnik és csak a piramisok maradnak. Teszek pár kört mire felismerem hogy álmodom. Immár tudatosan folytatom a repülést, az alant lévő piramisok izgalmas körítést adnak a dologhoz. Vannak egyéb épületek is közöttük. Hol lejjebb, hol magasabban húzok el felettük. Megnézem a kezeimet: átlagosnak tűnnek. Áthaladok az egyik épületen, sötét hangulatú folyosók és termek váltják egymást.

Aztán a sebességem csillapodik és a látvány is megváltozik. A szüleim szobájában vagyok, de még mindig körbe-körbe szálldosok, az óramutató járásával megegyezően. Az ágyuk üres. Váratlanul negatív energiák öntenek el, állatiasan morgok és vicsorgok. Farkasemberhez hasonlóan, dús fekete szőr borítja el egyes részeimet. Azt hiszem a kézfejemen és a nyakamnál. Nem értem mi ez, de képes vagyok uralkodni felette és szó szerint lerázom magamról, mint átázott kutya a vizet. Érzem hogy megkönnyebbülök, valami ténylegesen leválik belőlem. Fizikálisan és lelkileg is könnyebbé válok. Tisztának érzem magam és megértem hogy nincs szükségem azokra a sötét erőkre, egyáltalán nem vágyom rájuk, mert hamisak. Lényegi részem tiszta és akaratomon áll vagy bukik hogy bemocskolom-e.

Leszállok a földre. Félig sötét van. Hogy stabilizáljam a helyzetemet, összedörzsölöm a tenyereimet, pislogok és körbefordulok a tengelyem körül. Szilárdabbnak érzem magam és valamivel világosabb lesz. Kimegyek a nappaliba, eszembe jutnak álmodási feladataim, de hanyagolnom kell őket mivel itt már csaknem teljesen sötét van. Balra tőlem látom a nagy falitükröt, ezüstösen csillog. "Legyen világosság!" - mondom, ám nem történik semmi. Újra próbálkozom a stabilizációs technikákkal, a forgás végül segít és benn tudok maradni az álomban. Apró fényfoltok pettyezik csak a sötétséget. Visszatérek a szüleim szobájába. Itt már jók a fényviszonyok, de a látásom fátyolos, nem akar kiélesedni. Hiába nézek a kezeimre vagy teszek bármit, végül felébredek.

Végül is lehet, hogy tényleg leráztad magadról a sötét erőt? 
Bocsi, hogy ezt mondom, de a likantrópiáról nekem nem annyira a sötét erő, mint inkább a vadság, az állatiasság jutna az eszembe. 
Visszaemlékszem előző álmaid egyikében másikában voltak vérszomjas pillanataid is, volt egy ilyen éned ami elég nagy vadságra utalt, a másik éned pedig maga a szelídség volt.  Nem lehetetlen, hogy ezt a vad oldaladat ráznád le, utasítanád el magadtól?

A falnál
Nekem is volt egy kis tudatos álmom, de ez csupán arról szólt, hogy megint ott álltam a fal előtt, és elég közelről tanulmányoztam  annak felszínét ahhoz, hogy centiméterről centiméterre felfedezzek rajta valami különlegességet, de nem találtam semmi mást csupán azt, hogy megfigyeltem, a perifériákon élesebben látom a falat, mint az orrom előtt.  Ennek nem tudtam mi lehet az oka, és végül is erről szólt az egész álom.

fortis írta:...előző álmaid egyikében másikában voltak vérszomjas pillanataid is, volt egy ilyen éned ami elég nagy vadságra utalt, a másik éned pedig maga a szelídség volt.  Nem lehetetlen, hogy ezt a vad oldaladat ráznád le, utasítanád el magadtól?

Ez nem olyan vadság mint az érme két oldala, hogy van a jó és rossz oldal, de a kettő mégis egy. Amit én éreztem, hogy vagyok én és van ez a külső erő, ami nem a részem, csupán egy hatás. Nincs vele azonosulásom, semmi közöm hozzá, ahogy a szélhez vagy napsütéshez sem. A szél által mozoghatok, de nem leszek zászló, a nap által felhevülök, de nem leszek sütő. Az én nem osztható fel, mert egész, és ha az ember egy kívülálló dolgot a részének tekint és mondjuk aszerint is él, akkor csak becsapja magát, ezért írtam hogy azok az erők hamisak.

fortis írta:A falnál
Nekem is volt egy kis tudatos álmom, de ez csupán arról szólt, hogy megint ott álltam a fal előtt, és elég közelről tanulmányoztam  annak felszínét ahhoz, hogy centiméterről centiméterre felfedezzek rajta valami különlegességet, de nem találtam semmi mást csupán azt, hogy megfigyeltem, a perifériákon élesebben látom a falat, mint az orrom előtt.  Ennek nem tudtam mi lehet az oka, és végül is erről szólt az egész álom.

Nekem ez a fal egy akadálynak tűnik, fordíts neki hátat vagy képzelj el rajta egy ajtót és menj be rajta!

Meritaton írta:

fortis írta:A falnál
Nekem is volt egy kis tudatos álmom, de ez csupán arról szólt, hogy megint ott álltam a fal előtt, és elég közelről tanulmányoztam  annak felszínét ahhoz, hogy centiméterről centiméterre felfedezzek rajta valami különlegességet, de nem találtam semmi mást csupán azt, hogy megfigyeltem, a perifériákon élesebben látom a falat, mint az orrom előtt.  Ennek nem tudtam mi lehet az oka, és végül is erről szólt az egész álom.

Nekem ez a fal egy akadálynak tűnik, fordíts neki hátat vagy képzelj el rajta egy ajtót és menj be rajta!

Talán az ajtó jónak tűnik, bár a múltkori esetnél elég volt neki csak hátat fordítani. Most mégis úgy éreztem, ha elfordulnék, megszűnne a tudatosságom is, és talán maga az álom is egyúttal.  Tulajdonképpen ez a fal talán  nem is egy álom, hanem egy jelölése a tudatosságnak, mert ha meglátom, akkor már tudhatom is, hogy mi a szitu. ű
Ami a legfurább az az , hogy ide valahogy mindig  átmenet nélkül kerülök, az egyik pillanatban még ébren voltam, a másik pillanatban már ott állok a fal előtt.  Annyiból jó, hogy ez mindig örömmel jár, és mintha a semmiből kerülnék egy másik dimenzióba, de úgy tűnik valamikor sikerül, most viszont féltem otthagyni a falat.

Meritaton írta:

fortis írta:...előző álmaid egyikében másikában voltak vérszomjas pillanataid is, volt egy ilyen éned ami elég nagy vadságra utalt, a másik éned pedig maga a szelídség volt.  Nem lehetetlen, hogy ezt a vad oldaladat ráznád le, utasítanád el magadtól?

Ez nem olyan vadság mint az érme két oldala, hogy van a jó és rossz oldal, de a kettő mégis egy. Amit én éreztem, hogy vagyok én és van ez a külső erő, ami nem a részem, csupán egy hatás. Nincs vele azonosulásom, semmi közöm hozzá, ahogy a szélhez vagy napsütéshez sem. A szél által mozoghatok, de nem leszek zászló, a nap által felhevülök, de nem leszek sütő. Az én nem osztható fel, mert egész, és ha az ember egy kívülálló dolgot a részének tekint és mondjuk aszerint is él, akkor csak becsapja magát, ezért írtam hogy azok az erők hamisak.

Értelek, és nagyon szépe megfogalmaztad. Igazán tetszett a magyarázatod.

Toronyiránt (2017.09.17.)

Pontosan a falu végén voltam. Szép, napsütéses idő volt. Ugyanabban a pozícióban mint a valóságban - háton fekve - lebegtem a levegőben. Azonnal rájöttem hogy álmodom. Nem változtattam a pózon és a tempót fokozatosan növelve repülni kezdtem végig az utcán a házunk felé. A lábaim előrefelé mutattak. Közben megfigyeltem az utcát, de nem láttam semmi kirívót, minden olyannak tűnt mint amire emlékszem. Igaz, annyira nem vagyok képben mások portáját illetően. Nagyon magabiztos voltam és mikor már csak néhány méterre voltam a kapunktól, a jobb lábamat lenyújtottam a földre és fékeztem vele az úttesten. Éreztem a súrlódást és ellenállást, valami tornacipőféleség volt rajtam. Egyenesbe hoztam magamat és immár sétálva odamentem a bejárathoz.

A zárat húztam el hogy bemenjek a kiskapun, bár közben gondoltam rá hogy ez felesleges, de a megszokás nagy úr. Nehéz volt uralkodni az izgalmamon, mindig nagy örömmel jár a tudatosság. Most különösen így éreztem, ugyanis a szokottnál sokkal valóságosabbnak láttam mindent magam körül. Nem voltak homályos foltok, árnyékos sarkok, mindent a legapróbb részletekig megfigyelhettem és amennyire meg tudtam ítélni ez a megszokott valóságom volt. Ellentmondást, nem oda illő tárgyakat nem fedeztem fel. Legalábbis elsőre. A színek nagyon élénkek voltak. Gyorsan felidéztem magamban, hogy miket terveztem el megcsinálni. Házon kívülre is tartogattam néhány feladatot.

Az egyik az volt, hogy menjek a garázsajtóhoz, képzeljek el egy helyszínt ahová vágyok, majd nyissam ki az ajtót és lépjek be rajta ebbe az elképzelt valóságba, ebbe a másik álomba. Ösztöneim azt súgták azonban hogy mégsem kellene most ezzel foglalkoznom, mivel az álomkörnyezet a szokottnál is valóságosabb és ez új lehetőségeket kínál arra, hogy kapcsolódási pontokat keressek a mindennapi valósággal, információt nyerjek. Ott van például az érme is, kifejezetten ebből a célból. Ám mégis úgy döntöttem hogy megpróbálok álmot váltani, adni akartam neki egy esélyt. Amíg közvetlenül a garázshoz nem értem, fel se tűnt hogy valami nem stimmel:

Ugyanis ez a régi garázsunk volt, nem az ami jelenleg az udvarban áll. A régit néhány éve el kellett bontani, mert csaknem összedőlt, nem is csoda, hiszen faszerkezete harminc éven át volt kitéve az elemi erőknek. A teteje megroggyant, az oldalfalai felpúposódtak a víztől. Azonban ez az álombéli garázs még fénykorában mutatkozott meg nekem. Legalábbis jobb állapotban volt mint a legutolsó években. Csodálkozva bámultam és persze eszembe jutott az az elmélet hogy az asztrálsíkon a dolgok még sokáig megmaradnak. Jobban megnézve láttam, hogy különös ábrák borítják az egyik sarkát.

A zöld felszínre fehér krétával apró vonalkák és ábrák voltak rajzolva. Olyannak tűnt mintha az ősember készítette volna őket. Primitív volt, mégis vonzotta az ember tekintetét. Az egyik ábrát direkt megjegyeztem, hogy később leírhassam. Egy ívelt nyílvesszőre hasonlított, a fejhez közel téglalap keresztezte. A garázs mögé is benéztem, láttam hogy sok szemét gyűlt össze, víz által odahordott földkupacok és ágak, kis szalmaköteg a tetején, amit talán egy állat hordott össze. Patkányra gondoltam és ettől megborzongtam. Hisztériás rohamot kapok a patkányoktól és mivel tudtam hogy az álomban könnyen vizuálizálódnak a dolgok, gyorsan elmentem innen. Ám előtte még láthattam hogy a hátsó falon is voltak firkák.

Az álom rendkívül stabil volt, nem volt szükség spéci technikákra hogy fenntartsam, mindössze nem szabadott hosszan rögzíteni a tekintetet. Megnéztem a kezeimet, ezek is a valódival megegyezőnek látszottak, leszámítva hogy valamivel kisebbek voltak és az ujjak szélén feketés aurát fedeztem fel. A kéznézést még többször megismételtem a biztonság kedvéért, de enélkül is jól fenn tudtam tartani az álmot. A szándékom továbbra sem változott, így az oldalsó ajtóhoz léptem. Érdekes hogy ez az ajtó már az új garázs ajtaja volt. Rátettem a kezem a hideg kilincsre és mondogattam magamban a helyet ahová utazni szeretnék. Ez egy nevezetes épület a világ távoli felén (Cheomsongdae).

Elszántan kinyitottam az ajtót, ám legnagyobb csalódásomra, csak a garázs unalmas belsejét láttam. A szürke betonpadlón egy bakszekér állt (talicskafajta), rajta pedig egy üres kartondoboz. Nagyon kedvetlen lettem, de még mindig próbálkoztam a vizualizációval, elképzeltem a tornyot, de semmi sem változott. Hol vagy Cheomsongde? - kérdeztem fennhangon. Végül elfordultam a garázstól és ekkor kezdett minden elmosódottá válni előttem, hiába küzdöttem már, nem tudtam bennemaradni az álomban és felébredtem.

Szóval te mire gondolnál, miért nem jelent meg a kívánt helyszín, miért a garázst találtad? 
A másik pedig az volna, hogy vannak e esetleg archív felvételek erről a régi garázsról, legalábbis amin az is rajta volna? Már csak a rajzok leellenőrzése miatt.

Amúgy erre gondoltál? 

fortis írta:Szóval te mire gondolnál, miért nem jelent meg a kívánt helyszín, miért a garázst találtad? 
A másik pedig az volna, hogy vannak e esetleg archív felvételek erről a régi garázsról, legalábbis amin az is rajta volna? Már csak a rajzok leellenőrzése miatt.

Azt gondolom hogy az otthonom képe beleégett az agyamba, ezen változtatni, új elemeket belevinni nehéz lenne. Még akkor is ha ez egy álom, ahhoz túl rögzült, de gyanítom ezen már túlvagyok. Szerintem ezek nagyrészt tisztán testen kívüli élmények, azt most ne bolygassuk hogy melyik síkon. Ha így van, akkor a létező valóság másolatában vagyok, annak más síkra való kivetülésében. Az álomváltás ennekokán nem működik, vagy nem így működik, mivel alapvetően nem álomról van szó.
Az ábrák nem voltak rajta a régi garázson, ezt biztosan tudom, ha van is jelentésük az szimbolikus lehet.

fortis írta:Amúgy erre gondoltál?

Igen erre, gondoltam ilyen ikonikus épületek segíthetnek majd az álomváltásban, könnyű őket fejben tartani.

Amúgy igen én is erre gondolnék, hogy egy asztrális térben a dolgok nem úgy működnek, mint egy álom térben.  De ez annak a függvénye is lehet, hogy mennyire lehetünk közel vagy távol a fizikai tértől, mert ha távolabb vagy, akkor talán kevesebb az akadály.  Itt akadályként arra gondolok, hogy a teremtő erő  aktívabb lehet, ha a kevésbé rögzült síkokon utazunk.

A város fényei (2017.09.21.)
Először nem voltam biztos a dologban, mármint hogy álmodom. Azt mondogattam magamban hogy csak becsapom magam, ez nem lehet álom. De mégsem lehetett figyelmen kívül hagyni a tényt, hogy nem voltak emlékeim róla hogy kerülök ide és makacsul ragaszkodtam hozzá hogy álmodom. Végül meglett az eredménye, a tudatom kitisztult, olyan értelemben hogy most már teljesen önmagam voltam és tisztában voltam vele hogy a valóságban az ágyban fekszem. Itt azonban egy ismeretlen város főutcáján voltam. Éjszaka volt, de a közlekedési lámpák és üzletek, meg a reklámhírdetések elegendő fényt adtak. Egyetlen embert sem láttam magamon kívül. Autóból is csak néhány lézengett. Megnéztem a kezeimet, talán a rossz világítás miatt sötétebbnek látszottak mint egyébként, de amúgy rendben voltak. Kalandvággyal telve elindultam valamerre. Persze eszembe jutottak az álmodási céljaim és az is, hogy ahhoz hogy csinálhassam őket, valahogy ki kellene kerülnöm a sima álomtérből az éterikus szintre. Eszembe jutott hogy nemrég olvastam valami olyasmit hogy a síkok közötti váltást az elnehezülő lábak jelzik, így sétálni kezdtem. Hamarosan meg is éreztem, a lábaim ólomnehezek lettek és csak vánszorogtam már. A látvány magam körül fehéresen elmosódottá vált, ám nem történt semmi, továbbra is az álomtérben maradtam. Bosszantónak találtam hogy máskor miyen természetességgel vagyok jelen az otthonom körül, most meg tudatosan nem tudok átlépni arra a síkra. Na mindegy, azért folytattam az álmot. Szerettem volna ha történik már valami, de a kihalt utcák nem sok lehetőséget nyújtottak. Többször előfordult hogy minden elsötétedett előttem, de koncentrálással és a kezeimre való nézéssel mindig sikerült visszatérnem. Balról egy közeledő villamost vettem észre vagy buszt, nem volt egyértelmű. A szélvédője sötétbe burkolózott. Felé indultam és a karommal intettem hogy álljon meg, de ahogy közelebb értem hozzá, az határozottan kitért előlem és gyorsan elhúzott. Nem élveztem ezt az álmot, úgy látszott semmi sem akar velem interaktálni. Kedvetlenül fel is ébredtem.

Mint mindig ez is nagyon érdekes .  Ahogy olvastalak, amúgy eszembe jutott, hogy a gondolataid esetleg befolyással lehetnek az álombéli tapasztalataidra. Itt az elnehezülő lábas témára gondolnék, hogy szinte az elvárások felé haladtál ahogy felmerültek a gondolataidban. 
Amúgy azt szeretném, ha kicsit aktívabb lennél, mert ha az álmodási céljaidat előtérbe helyezted volna, nem válhatott volna az álom hangulata nyomottá.  Pl akár engem is meglátogathatnál álmodban, ez is egy jó  cél volna, és ráadásul a találatokat még vissza is igazolhatnám.

fortis írta:Amúgy azt szeretném, ha kicsit aktívabb lennél, mert ha az álmodási céljaidat előtérbe helyezted volna, nem válhatott volna az álom hangulata nyomottá.  Pl akár engem is meglátogathatnál álmodban, ez is egy jó  cél volna, és ráadásul a találatokat még vissza is igazolhatnám.

Lassan négy éve foglalkozok a témával, ezalatt sok mindent megéltem. Az elméleti részben sosem jártam élen és a tapasztalatok időnként úgy összegabalyodnak hogy nehéz szétválasztani őket. Az biztos azonban és ezt a saját élményeim támasztják alá, tehát nemcsak olvasott információ, hogy határozottan elkülönül a tudatos álmodás és a testen kívüli élmények. Viszont ugyanazon folyamat része mindkettő, csak fokozati különbség van köztük. Az álmok egy mélyebb szint, kevesebb a kapcsolódási pontja az ébrenléti valósággal, a fantáziának itt nagyobb súlya van. A gondolatok könnyebben materializálódnak. A környezeteted lényegében te építed fel.
A projekció ellenben majdhogynem azonos a mindennapi életünk valóságával. Itt már a gondolatok kevésbé meghatározóak és a környezet nagyrészt adott, kevés a lehetőség az új elemek hozzáadásának. Nálam ez az utóbbi eset sokkal gyakoribb.
A tapasztalataim túlnyomó része arról szól hogy repülve egy szellemszerű testben bolyongok az otthonom körül, időnként messzebbre is eltávolodva. Legtöbbször át tudok haladni a falakon, egyéb fizikai akadályokon stb, de koncentrációval kézbe is tudok venni kisebb tárgyakat. A fények jellemzően élénkek, és mindent átitat egy enyhe aranyszínű izzás. A tükrökben néha látszódom, néha nem. Bármilyen tevékenységet meg tudok tenni amit az ébrenléti valóságban is. Időnként feltűnnek időbe vagy helybe nem illő tárgyak (asztrális lenyomatok), de nagyrészt a környezet teljesen azonos a fizikaival. Furcsa hanghatások is előfordulhatnak.
Namármost amire ki akarok lyukadni az az, hogy a fentiek miatt az én "álmodásom" legtöbbször, a szó szerinti értelmében nem álmodás, hanem projekció. Maga a kilépés, tehát a testtől való elszakadás háromféleképpen megy végbe:

1. Tudatos kilépés (ez a ritkább és nehezebb)
2. Hamis ébredés (viszonylag gyakori)
3. Álomból való "lecsúszás" (nagyon gyakori)

Megszokásból és mert régen mindent egyszerűen a tudatos álmodás kategóriába soroltam, álmodásnak hívom őket. Mikor tudatomra ébredek, azt mondom álmodom. Ez olyan értelemben igaz is hogy megváltozott tudatállapotban vagyok és a testemtől elkülönülve, viszont hogy melyik síkon és a tapasztalat melyik fázisában, az már egyáltalán nem mindegy. Így hogy az idézetedre válaszoljak én nem zárkózom el attól a lehetőségtől hogy egyszer keressem veled a kapcsolatot, de mindennek megvan a maga ideje. Fejlődni kell, gyakorolni, kísérletezgetni az apró-cseprő dolgokkal. Egy stabil alapra van szükség a magasabb műveletekhez.

Meritaton írta: Maga a kilépés, tehát a testtől való elszakadás háromféleképpen megy végbe:

1. Tudatos kilépés (ez a ritkább és nehezebb)
2. Hamis ébredés (viszonylag gyakori)
3. Álomból való "lecsúszás" (nagyon gyakori)

Helyesebben szólva az adott síkra való kerülés e három módon történik, maga az asztráltest minden alkalommal elválik, vagy a tudat helyeződik át bele alváskor. Az más kérdés hogy a tudatosság mikor következik be.

Oké, értelek, de ha úgy érzed az alapok elég szilárdak már, akkor szólj ! Ezt csak azért írom, mert szerintem megvannak már azok az alapok, csak lehet mindig magasabbra teszed a lécet. Lehet igazad van, nem tudom.

Az álmok ébrenléti állapotból való átcsúszások voltak, de nem olyan módon mint a falas álmoknál, mert ott végig fennmaradt a tudatosság, ennél a két álomnál viszont megszakadt a tudatosság a váltás pillanatára. 

- A régi munkahelyemen jártam álmomban, ami a valóságban már ki van belezve, még a vezetékek is ki vannak tépve a falakból.  Álmomban tudtam ezt, azért is volt olyan furcsa a számomra, hogy az álombéli környezetemben az épületek át lettek alakítva, és teljesen felújítva.  Tetszett amit láttam, ezért alaposan körül is néztem, majd arra a kis emberre terelődött a figyelmem, aki éppen belépett az egyik ajtón.  Arra gondoltam megviccelem a kis embert valamilyen módon, mert észre vettem, hogy ő nem lát engem, sőt  tulajdonképpen mások sem, akik még a helységben tartózkodtak.  Amikor erre  rájöttem, magam elé nyújtottam a kezeimet hogy megtanulmányozzam, és megállapítottam, hogy teljesen hétköznapinak tűnik, még a pulóverem is amit mostanában hordok. 
Nos lényegében nem a kezeimmel, hanem az akaratommal valahogy a levegőbe emeltem a kis embert, és megpörgettem a levegőben, úgy tettem vissza le a földre.  Volt is némi meglepődés, de sajnos kiestem az álomból. 

- A következő álomnál hasonló módon jutottam ébrenlétből álomba, ezúttal egy fal mellett lévő járda és lépcsősor mentén találtam magamat, amit egy korlát választott el a lépcsősorral párhuzamosan futó ároktól. Emberek jöttek lefelé a lépcsőn, én meg pont velük szemben álltam. Ha már álom , gondoltam ismét megnézem a kezeimet, ezúttal nem olyan volt amilyennek vártam volna,  az ujjaim rövidebbek, olyasféle elemi kezem volt, és ezt már az álmomban is megállapítottam.  Na de nem foglalkoztam ezzel túl sokáig, mert valami fondorlat jutott az eszembe, és a kezeimet a  hozzám legközelebb álló férfi oldalába nyomtam. Ő meglepve rám nézett, és majdhogy nem elküldött volna a melegebb éghajlatra, de aztán gyorsan visszarántottam a kezeimet, így az incidens elmaradt.  A következő hozzám közeledő személy egy kicsit molettebb alkatú nő volt, amikor mellém ért megfogtam az arcát, és egyszerűen lesmároltam.  Vártam a hatást, hogy vajon hogyan fog reagálni, éreztem rajta a felháborodást, de a következő pillanatban azt is , hogy ez alább marad, és lám csodát, a nő elkezdett vissza csókolni.  
A következő pillanatban sajnos megint kiestem az álomból.

A második álmodhoz:

Ez nagyon elgondolkodtató, hogy milyen csibész voltál ebben az álomban.

Vagy tényleg mélyen benne gyökerezik ez a lényedben vagy pedig valóban így be tudod vinni az egódat vagyis a tudatodat az álmodba.

Lea. írta:A második álmodhoz:

Ez nagyon elgondolkodtató, hogy milyen csibész voltál ebben az álomban.

Vagy tényleg mélyen benne gyökerezik ez a lényedben vagy pedig valóban így be tudod vinni az egódat vagyis a tudatodat az álmodba.

Hát mondjuk inkább azt, hogy be tudom vinni a tudatomat, mert a valóságban biztosan nem mernék megtenni ilyesmit.  
Na jó, néha napján eszembe jutott, hogy jó lenne rácsapni egy egy jobb kinézetű nő fenekére az utcán aki előttem billegtette a popóját, de persze ezek csak gondolat szintjén, a gyakorlatba sosem mertem volna átültetni. 
Tudatos álmodásnál persze más, mert ott kifejezetten  a tudomány berkeiben, hogy megtapasztalhassam a hatást . 

fortis írta:

Lea. írta:A második álmodhoz:

Ez nagyon elgondolkodtató, hogy milyen csibész voltál ebben az álomban.

Vagy tényleg mélyen benne gyökerezik ez a lényedben vagy pedig valóban így be tudod vinni az egódat vagyis a tudatodat az álmodba.

Hát mondjuk inkább azt, hogy be tudom vinni a tudatomat, mert a valóságban biztosan nem mernék megtenni ilyesmit.  
Na jó, néha napján eszembe jutott, hogy jó lenne rácsapni egy egy jobb kinézetű nő fenekére az utcán aki előttem billegtette a popóját, de persze ezek csak gondolat szintjén, a gyakorlatba sosem mertem volna átültetni. 
Tudatos álmodásnál persze más, mert ott kifejezetten  a tudomány berkeiben, hogy megtapasztalhassam a hatást . 

Naná, hogy csak tudományos okokból! Jó szöveg! :P

Amúgy eszembe jutott, hogy írtad, hogy eléggé rosszalkodós gyerek voltál, szóval lehet mégiscsak belülről jön az a csibészség most is. Különben meg, hát a tudatos álom legalább annyira szándékos, mint a valóság, csak ugye nem történik meg.. de a szándék valós. Nem-e?

Hát igen, de ez nagyon nagyon tudományos. 

fortis írta:Hát igen, de ez nagyon nagyon tudományos. 

A rosszaság mindenkiben benne van.
Mondjuk belőlem felindult állapotban tud előjönni. Az meg ugyebár utána alábbhagy.
Hideg vérrel én nemigen tudok rosszalkodni.

Persze az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem lenne ilyen...
De hát emberek vagyunk.... ezt el kell fogadni.

Jelképek sora (2017.10.01)

A két falu közötti úton jövök. A tóka felé sandítok és látok egy kis erdősávot. Azt gondolom alkalmas lenne fémkeresőzéshez, de emberek, azt hiszem főként fiatalok táboroznak benne. Így le kell tennem a szándékomról. A bal kezemre pillantok ahol elvileg a detektornak kellene lennie, de helyette egy kimustrált láncfűrészt tartok a kezemben (talán az erdő inspirálta?). Maga az erdő baljóslatúnak tűnik, vékonyszálú fekete fák nőnek benne a ködös háttér előtt. Mögöttem ismét emberek tűnnek fel. A reggeli miséről jönnek haza. Nem szeretném hogy beérjenek, ugyanis elég különösek, olyannak tűnnek nekem mint a "vad falka". Elemi rosszindulat és bujaság lengi körül őket. El vannak torzulva és összegabalyodnak mint egy kígyó. Ha beérnek, meg fognak erőszakolni, legalábbis ettől félek. Gyorsítok a lépteimen.

Hajnali szürkület van, majdnem sötét. Hol van közvilágítás, hol nincs. Időnként teljes sötétségben megyek előre, máskor minden fényárban úszik. Épp egy ilyen helyre érek. Minden nagyon világos és élénk színű. Egy patak csordogál a közelben. Egy alacsony szikláról folyik le, ahol is egy hatalmas szarvas üldögél a kövön és mint egy macska nyalogatja magát. Rám se hederít, pedig azt vártam volna hogy felugrik és elfut. Mellette valami törpe ácsorog, nem tudom jobban megfigyelni, csak az rémlik hogy alacsony, sugárzó aranyfényű alak. Ő megmozdul és mintha a szarvasnak súgna valamit. Tovább megyek.

Ezután a furcsa epizód után kezdek gyanakodni hogy álmodom. Mögöttem most kellemetlen ismerős tűnik fel. Egy régi tanárom, akit szívből utálok. Ő is mintha üldözne, határozott léptekkel követ. Nem engedhetem hogy beérjen. Beugrik az ötlet, hogy ha ez egy álom, akkor tudok repülni és félig még kételkedve nekiiramodok. Kicsit félek hogy nagyot fogok esni, nem vagyok benne biztos hogy álmodom, mert a környezetem elemei valóságosnak tűnnek, ismerős házak mellett megyek el, az utcakép a szokásosnak tűnik. Mindössze a mindent átitató aranyfényű sugárzás árulkodik róla hogy valami nem stimmel. Lendületből felugrok a levegőbe, és bár nem az igazi repülés de hosszú suhanás lesz belőle. Legalább tíz métert ugrottam! Álmodom!

Közben a saját utcámhoz érek. Nem érzem hogy menne most a repülés, ezért helyette tempós sétára váltok, ezt természetesebbnek érzem. Útközben elsötétedik előttem minden, nagyon kell öszzpontosítanom hogy benne tudjak maradni az álomban, de nem pánikolok. Olyan szemcsés sötétség vesz körül, mint mikor leesik a vérnyomás. A látóterem egyre szűkül, pontosan úgy mint a farkasvakságban szenvedőknek. Csak azt látom ami közvetlenül magam előtt van, a periférikus látásom nem mutat semmit. A tekintetemmel erősen kapaszkodok a maradék fénymorzsákba és végül sikerül újra visszahoznom a látványt. A csőlátásom megszűnik és újra minden nagyon tiszta lesz előttem. 

Hazaérkezem. A kiskapun lépek be az udvarba. A kapu tolózárja olajozottan működik, még kattan is a végén. Érintésre szilárd és meglepődöm mennyire valódinak tűnik. A kutyák farkukat csóválva futnak elém. Örülnek nekem. Csodálkozom rajta hogy látnak engem. Ugyanis azt gondolom hogy ha ez egy testen kívüli élmény, akkor nem kellene látniuk. Végül arra jutok hogy az állatok képesek érzékelni más síkokat is... Érdekesség még hogy a homlokom közepéből egy fénycsóva tör elő, pont úgy mintha csak fejlámpám lenne. A talajra egy kör alakú fényfoltot vetítek. Ez is meglepő, de hamar rájövök hogy a korábbi sötétség elleni harcom aktiválhatta ezt a fényforrást. Már nincs rá szükségem, jók a látási viszonyok és a fény el is tűnik.

Nemcsak a kapu, hanem a környezetem is teljesen valódinak látszik. Ez a mi udvarunk, semmi kirívó ellentmondást nem fedezni fel, habár annyira nem figyelek a részletekre, csak az összképre. Anyám érkezik. Ő is a miséről jött. Épp csak előtte értem haza. Kérdi hol voltam, kicsit zavartan azt felelem hogy itt is meg ott is... Elfogadja a választ és a hátsó ajtón lép be a házba. Érdeklődve figyelem és olyasmi jár az eszemben hogy milyen különös állapot is ez: mi valóság és mi nem, vajon ő csak puszta álomalak vagy van valami köze az igazihoz? Nemcsak külső megjelenésében, hanem energetikai szinten is. Úgy értem, a nem tudatos részünk más síkokon élheti a maga világát, miközben a fizikai tudatosság erről mit sem tud. Talán egyszerre élünk minden síkon és minden sík egy látszólag független világ...

A kerti padnál észreveszek valami furát: fel van máglyázva egy csomó deszka és közöttük agancsokat látni. A deszkák közé agancsok vannak szorítva. A máglya két végén szorítócsapokat látni. Fogalmam sincs mi célt szolgál ez az egész, mi értelme agancsokat préselni, csak az rémlik hogy apámmal kapcsolatos a dolog, ő hozta ide. Függőben hagyom a dolgot, az álmok tele vannak képtelenségekkel. Eszembe jutnak az álmodási céljaim, és az hogy többségük a házon belül van. Viszont mint már máskor is, félek bemenni, félek hogy nem tudnám öszetartani az álmot. Mit csináljak? - kérdem magamtól tanácstalanul és jobb híján megnézem a kezeimet: feketék, csak némi fehéres szálak táncolnak az ujjak körül. Fel s alá járkálok, próbálva eldönteni mi lenne a legjobb folytatás, de ennek a határozatlanságnak megfizetem az árát és hirtelen felébredek.

- A két falú közötti úton.  Ez a rész nagyon emlékeztet engem egy történetre, amikor még többen is azzal játszottunk itt a fórumon, hogy kitalált történeteket írtunk le. Akkor talán pont tőled olvashattuk, de nem vagyok benne már biztos, hogy egy falú és a temploma is szerepelt a történetben, és fura emberi cselekmények, vészjósló történettel.  Ez csak így rémlik most nekem, utána kellene nézni, de valahogy amint olvastalak, ez ugrott be nekem. 

- A szarvas és a törpe. Igen itt már lehet jelképekre gondolni, de nekem inkább valahogy a kapcsolatok jutnának az eszembe.  Szarvas és törpe, akár a vadon világa , és egy erdei manó.  Eléggé misztikus és meseszerű, vajon hogy kapcsolódhat hozzád a szarvas? Erő állat is lehetne, de nem tudom hogy jön ide a törpe. Ezt sajnos nem tudnám megoldani. Lehet volna valamilyen készséged? A törpe mint apró részed? Szóval nem tudom.

-Nekifutsz és rászánod magad. Lesz ami lesz, és igen, ez egy álom. Ez nagyon ismerős érzés és szándék a magam részéről is.  Jó volt olvasni ezt a mozzanatot és elszántságot. 

- Ez egy nagyon jó tulajdonság, hogy képes vagy visszahoznod az álmod. A legtöbben ilyenkor esnek ki, szerintem én magam is. 

-Ami a kutyás részt illeti. Szóval itt úgy vélted, hogy testen kívüli élményben volt részed, és meg is állapítottad, hogy talán a kutyák érzékelhetik a jelenlétedet. Én azon gondolkodtam el, hogy előtte megállapítottad, hogy álmodsz, tehát tudatos álmod lehet.  Ezek az áttérések nekem annyira furcsák, mert én mindig azt tapasztaltam, hogy a fizikai testből léphettem ki. Te viszont úgy tűnik, mintha álomban váltottál volna. Nekem ezek még szokatlan jelenségek, nem is tudom mit gondoljak. 

- "Úgy értem, a nem tudatos részünk más síkokon élheti a maga világát, miközben a fizikai tudatosság erről mit sem tud. "
Nagyon örültem ennek a felvetésednek, mert ezzel egy kicsit tovább lehet vinni az előző gondolatomat. Szóval elképzelhető, hogy az ember a fizikai síkon túl is aktív, csak éppen nem tud róla. Ezek az alkalmak esetleg magyarázatot is adhatnának egyes " De ja vu" érzésekre, amikor feltőr egy emlék, mintha ezt vagy azt láttad volna már, vagy csináltad volna már, és lehet valóban ez így is volt, de éppenséggel nem a fizikai térben.Tehát lehetséges.  
Tulajdonképpen , amikor tudatos álmomban úgy véltem, hogy Ápriliával végre sikerült egy kollektív álmodásban részt vennem, és az álmomban úgy is éreztem, hogy valóban ő az, és ezt ő maga is kifejtette álmomban, és amikor elmeséltem, ő mégis semmire sem emlékezett, de ez nem tántorított el attól a megállapításomtól, hogy a találkozásunk valós esemény lehetett. Nagyon sajnáltam és nagyon kár, hogy ez volt az utolsó alkalom kettőnk próbálkozásánál, mert innentől kezdve rohamosan felszámolta ugye a kapcsolatunkat, és nem is járogat már a fórumra, legalábbis én nem vettem eddig észre.  Szóval ez egy nagy törés volt, és teljesen mindegy, hogy milyen indokkal. 
Tehát azt mondom lehetséges. Volt nekem egy nagyon jó baátom, itt a fórumon, akit te nem igazán ismerhettél, ő is nagyon benne volt a témában, de szellemi síkon.  Ő is válltig állította, hogy az ember meglátogathatja a másikat úgy, hogy nem is tud róla.  Ilyenkor olyannak tapasztalja a másikat, mintha egy olyan ember állna előtte, akinek egészen máshol járnak a gondolatai. Szóval ezeken azért érdemes lenne elgondolkodni. Minden lehetőség valós, és tovább vihető szerintem, azért annyira izgalmas ez az egész téma. 

-A tapasztalatod utolsó bekezdésénél visszatérünk az álmok világába.  tehát álommal kezdődött, majd tudatosodott, majd úgy vélted ez egy testen kívüli élmény, és a végén ismét álomként kezelted a tapasztalatot.  Szóval igen ezek a váltások egyenlőre elgondolkodtatók, félő lehet, hogy esetleg létezhetnek olyan testen kívüli élmények is, amik voltaképpen nem valósak, hanem megálmodjuk azokat. Én nem mondom, hogy ez esetben ez történhetett, mert ezt én nem dönthetem el, ezt az embernek magának kell tudnia, aki megéli az eseményeket. Mindenesetre bár mi megtörténhet, egy kis kétely mindig van bennem, főként magammal szemben. lehet ez jó is, meg nem is, nem szeretnék a falnak menni vakon. 

Amúgy előjött megint a szarvas, azaz agancs formában, és vélhetően elő jött maga a törpe is, szerintem apukád formájában.  Különös ez a kapcsolat, nem tudom te mit gondolnál erről a párosításról?

ui: Félő, hogy esetleg apukád az aki szorítóba teszi a szarvast, azaz az agancsát.  Ez azt jelentené, hogy esetleg téged magadat fogna valamilyen formában vissza.

Érdekes, én ma délután - kétszer is visszatérve erre a momentumra - gödörbe eső idősebb emberekről álmodtam (70 év körüli férfiak - egyik sem te voltál Fortis ).Volt is egy kis bűntudatom, hogy miért nem segítek nekik. De valahogy nem is akarták ezt, miközben kissé dühösek voltak rám, és nem is nagyon tudtam volna segíteni. Megelőzni sem.