Tudatos álmok mindenkitől mindenkinek

fortis írta:majd úgy vélted ez egy testen kívüli élmény, és a végén ismét álomként kezelted a tapasztalatot.  Szóval igen ezek a váltások egyenlőre elgondolkodtatók, félő lehet, hogy esetleg létezhetnek olyan testen kívüli élmények is, amik voltaképpen nem valósak, hanem megálmodjuk azokat.

Azért is nem írtam az asztrális tapasztalatok közé, mert itt hangsúlyosabbak voltak az álomelemek. Kicsit bajban is vagyok a megkülönböztetéssel, mert a tapasztalataim többsége valós környezetben játszódik. Később talán tisztábban lehet látni.

fortis írta:Ez egy tudatos álom volt, és testetlen, csak a tudatommal voltam jelen.  Azért bocsánat, hogy Médea szobája néven jutottak a helyszínek az eszembe, de ezt a legújabb nevet még nem láttam, és valahogy a Médea számomra személyesebb, jobban tudom társítani magamnak, ha valamit elérni szeretnék a személyedhez kötve.

Használd nyugodtan, mint ahogy az embernek van keresztneve, családneve, beceneve, stb, attól még ugyanazt az embert jelölik.
Amúgy nagyon irigyeltem mikor olyan könnyedén váltottál a tengerparti helyszínre, ez nekem mindig nehézséget jelentett. "A szobáim" azért lehettek olyan változatosak mert az elmédnek nincs túl sok kapaszkodója. A fantáziájára kell magát bíznia hogy megjelenítsen valami olyasmit amit nem ismer. Érdeklődéssel figyelem ezt a törekvésedet és feltétlenül szólni fogok ha beletrafálsz valamibe. Azért javaslom hogy mégis olyan valakivel próbálkozz akivel erősebb a kapcsolatod, nagyobb a siker esélye. Továbbra is úgy vélem hogy álmunkban a saját tudatalattinkban bolyongunk - függetlenül szándékunktól - és a látott képek, helyszínek az álmodó személyéhez kötődnek. Azt kellene megvizsgálnod hogy a tapasztalataid mennyire reflektálták az aktuális gondolataidat.

Lea. írta:Érdekes, én ma délután - kétszer is visszatérve erre a momentumra - gödörbe eső idősebb emberekről álmodtam (70 év körüli férfiak - egyik sem te voltál Fortis ).Volt is egy kis bűntudatom, hogy miért nem segítek nekik. De valahogy nem is akarták ezt, miközben kissé dühösek voltak rám, és nem is nagyon tudtam volna segíteni. Megelőzni sem.

Hát 70 felett a férfiak már könnyen gödörben képzelhetik magukat. Szerencsére az én esetem az valami más.  Én úgy vélném talán a gödör  az én magam lehettem ez esetben, és önmagamból próbálhattam kiemelkedni.

fortis írta:

Lea. írta:Érdekes, én ma délután - kétszer is visszatérve erre a momentumra - gödörbe eső idősebb emberekről álmodtam (70 év körüli férfiak - egyik sem te voltál Fortis ).Volt is egy kis bűntudatom, hogy miért nem segítek nekik. De valahogy nem is akarták ezt, miközben kissé dühösek voltak rám, és nem is nagyon tudtam volna segíteni. Megelőzni sem.

Hát 70 felett a férfiak már könnyen gödörben képzelhetik magukat. Szerencsére az én esetem az valami más.  Én úgy vélném talán a gödör  az én magam lehettem ez esetben, és önmagamból próbálhattam kiemelkedni.

Én sem gondoltam összefüggést az álmaink között, csak a gödör, mint közös pont miatt említettem meg.

asd94 írta:

fortis írta:majd úgy vélted ez egy testen kívüli élmény, és a végén ismét álomként kezelted a tapasztalatot.  Szóval igen ezek a váltások egyenlőre elgondolkodtatók, félő lehet, hogy esetleg létezhetnek olyan testen kívüli élmények is, amik voltaképpen nem valósak, hanem megálmodjuk azokat.

Azért is nem írtam az asztrális tapasztalatok közé, mert itt hangsúlyosabbak voltak az álomelemek. Kicsit bajban is vagyok a megkülönböztetéssel, mert a tapasztalataim többsége valós környezetben játszódik. Később talán tisztábban lehet látni.

Igen, ezzel én is bajban vagyok.  Néha meg pont az a baj, hogy van egy valós testen kívüli tapasztalat, de nem merjük nyíltan tudomásul venni, és álomként tituláljuk, pedig nem az. Ilyen is van.

Lea. írta:

fortis írta:

Lea. írta:Érdekes, én ma délután - kétszer is visszatérve erre a momentumra - gödörbe eső idősebb emberekről álmodtam (70 év körüli férfiak - egyik sem te voltál Fortis ).Volt is egy kis bűntudatom, hogy miért nem segítek nekik. De valahogy nem is akarták ezt, miközben kissé dühösek voltak rám, és nem is nagyon tudtam volna segíteni. Megelőzni sem.

Hát 70 felett a férfiak már könnyen gödörben képzelhetik magukat. Szerencsére az én esetem az valami más.  Én úgy vélném talán a gödör  az én magam lehettem ez esetben, és önmagamból próbálhattam kiemelkedni.

Én sem gondoltam összefüggést az álmaink között, csak a gödör, mint közös pont miatt említettem meg.

Persze, de ettől még jó, hogy leírtad.

asd94 írta:
Amúgy nagyon irigyeltem mikor olyan könnyedén váltottál a tengerparti helyszínre, ez nekem mindig nehézséget jelentett. "A szobáim" azért lehettek olyan változatosak mert az elmédnek nincs túl sok kapaszkodója. A fantáziájára kell magát bíznia hogy megjelenítsen valami olyasmit amit nem ismer. Érdeklődéssel figyelem ezt a törekvésedet és feltétlenül szólni fogok ha beletrafálsz valamibe. Azért javaslom hogy mégis olyan valakivel próbálkozz akivel erősebb a kapcsolatod, nagyobb a siker esélye. Továbbra is úgy vélem hogy álmunkban a saját tudatalattinkban bolyongunk - függetlenül szándékunktól - és a látott képek, helyszínek az álmodó személyéhez kötődnek. Azt kellene megvizsgálnod hogy a tapasztalataid mennyire reflektálták az aktuális gondolataidat.

- Sokat nem értem el a tengerparttal, mert bár ott lehettem, nem voltak érzékszerveim. Nem érezhettem a homokot a talpam alatt, és nem érezhettem a szellőt sem.  Csak a tudatommal voltam jelen, ez meg majdnem olyan, mintha csak egy képet bámulnál. 
Ami a szobáidat illeti, én végül is arra gondoltam, hogy talán ezek nem is kifejezetten fizikai , vagy alternatív szobák volnának, hanem esetleg a te belső fiókjaid, vagy részeid.  Például nézd hogyan gondolnám, amúgy lehet nem erről volna szó, de azért ezek csak csak talán a megfelelő tippek. Tehát nem tudom, de elmondom azért mire gondoltam. 
1 / fiók, egy normál szoba, barna fakeretes ággyal, fehér ágyneművel.  Ez egy jelképes fiókként jelenthetné akár azt is, hogy egy kényelmes helyed van, de az ágyad tiszta, hát ezt inkább nem mondanám ki, hogy mit jelenthet, ennyire nem akarnék mélyen bele menni a fejtegetésekbe. De a tiszta fehér ágynemű  szóval ......na mindegy.
2/ Egy kerek üvegből készült épület, ami egy természetes helyet foglal magába.  ha ezt is egy fiókként tekintjük, azaz részedként, akkor ez olyan nekem, mintha a természethez egy sajátos kötődésed volna,  mintha egy világot magadba zárnál, ami csak a tiéd, és idegenek elől el lenne zárva. Most itt a vadon, vagy a belső erdő jelképesen mit jelenthetne, hát ezt nem igazán tudom, talán egy olyan világot jelenthet, ahol békére találhatsz elzártan a külvilágtól.
3 / Egy erődítmény szerű fiók, ahová vezet ugyan lépcső, de nem tudni érdemes volna e oda benézni idegeneknek.  Ez olyan, mint egy erőd, egy védfal,  ahol valami nagyon rejtve van, de van rajta egy rés, mondván ha valaki be akar jutni, az magára vessen ha ott olyasmit talál, amire nem számítana. 

Elég jelképes szerintem ez az összetétel, és talán Efi jobban elemezhetné, de ugye ő ezekből az álmos témákból talán inkább kimaradna. Legalábbis az inaktivitásából erre következtetnék.
Szóval én attól tartok, hogy bár valóban az igazi szobádat szerettem volna látni, mégis olyan szobák nyilhattak meg, amik inkább szellemi szinten volnának jelen, és nem a fizikai önvalóban.

fortis írta:Elég jelképes szerintem ez az összetétel, és talán Efi jobban elemezhetné, de ugye ő ezekből az álmos témákból talán inkább kimaradna. Legalábbis az inaktivitásából erre következtetnék.
Szóval én attól tartok, hogy bár valóban az igazi szobádat szerettem volna látni, mégis olyan szobák nyilhattak meg, amik inkább szellemi szinten volnának jelen, és nem a fizikai önvalóban.

Igen, ezt értettem a fantáziádon, hoigy mivel nincs konkrét fogódzód úgy jelenítesz meg rólam képeket ahogy éppen felőlem gondolkodsz. De ez a gondolkodás igazából rólad szólna, nem szép kifejezéssel élve téged jellemez hogy miként gondolsz rám. Én voltam az álmod apropója de a te belső világod elemeiből épült fel.

asd94 írta:

fortis írta:Elég jelképes szerintem ez az összetétel, és talán Efi jobban elemezhetné, de ugye ő ezekből az álmos témákból talán inkább kimaradna. Legalábbis az inaktivitásából erre következtetnék.
Szóval én attól tartok, hogy bár valóban az igazi szobádat szerettem volna látni, mégis olyan szobák nyilhattak meg, amik inkább szellemi szinten volnának jelen, és nem a fizikai önvalóban.

Igen, ezt értettem a fantáziádon, hoigy mivel nincs konkrét fogódzód úgy jelenítesz meg rólam képeket ahogy éppen felőlem gondolkodsz. De ez a gondolkodás igazából rólad szólna, nem szép kifejezéssel élve téged jellemez hogy miként gondolsz rám. Én voltam az álmod apropója de a te belső világod elemeiből épült fel.

Talán főként azt tudjuk megjeleníteni, amiről elképzelésünk volna,  vagy amit felismerni vélünk valahonnan. Ellenben én is vallom azt a megállapítást, hogy az ember magából indul ki, és tulajdonképpen most te is erre utaltál.  
Ellenben és speciel úgy vélném, hogy az ember képes lehet rá, hogy olyasmit láthasson meg, amiről nem lehet fogalma.  OKÉ, tudom eljátszottál magad is ezekkel a kísérletekkel, és nem mondhatnánk, hogy visszaigazolta volna az elméletet, de én mégis úgy vélném, hogy ez lehet egy valós dolog.  
Régebben volt egy két olyan tapasztalatom ami visszaigazolást nyert, igaz azóta elmondható, hogy csak sinylődnék ezekkel a feladatokkal. Túl fáradt vagyok ehhez, és túl kevés az energiám. Jó, ez csak kifogás, de legalább tudom , hogy amiről beszélünk létező dolog.

Hóesésben
A mostanit megelőző munkahelyemen tartózkodtam.  Meglepődtem, hogy mit keresek annál a bizonyos gépnél, mert hiszen már nem is dolgozom ott, de hogy megbizonyosodjak afelől, hogy valóban ott vagyok e , elindultam körbenézni az üzem területén.  Itt már tudatos voltam álmomban, és meg is örültem neki, hogy valóban azon a helyszínen vagyok, tehát csak is álmodhatok, pedig annyira valósághű volt az egész. Elindultam az egyik nyitott ajtajú kijárat felé, és láthattam, hogy eléggé sűrűn esik odakint a hó. Kiálltam a hóesésbe, és éreztem az arcomra hulló hideg pelyheket.  Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mitévő legyek, mit kezdhetnék a helyzettel, próbáljam e meg befolyásolni az álmot, vagy induljak Médea keresésére, de úgy tűnik ezzel ki is merült az energiám, mert kiestem az álomból.

fortis írta:Azon kezdtem el gondolkodni, hogy mitévő legyek, mit kezdhetnék a helyzettel, próbáljam e meg befolyásolni az álmot, vagy induljak Médea keresésére, de úgy tűnik ezzel ki is merült az energiám, mert kiestem az álomból.

Nagyobb célok helyett eredményesebb lehet ha eleinte egyszerűbb dolgokat viszünk végbe. Kéznézés például, álomstabilizációs módszerek, a környezet elemeinek vizsgálata, stb. Az alapok a legfontosabbak, mégha az embernek a könyökén jönnek is ki, ezeket kell előszőr gyakorolni. Tudom hogy már sok mindent elértél, de függetlenül a tapasztalat mértékétől az álmoknak ugyanaz a természete, van egy működési elv amihez alkalmazkodni kell. Ha már elég szilárdnak érzed az álomteret és úgy érzed uralod a helyzetet, akkor már bátrabban kísérletezgethetsz egyéb célokkal.

Igen, ezekkel a dolgokkal végül is egyet értek, csak annyira ritka jelenség, hogy szinte elmondható, hogy sajnálom rá az időt, és az energiát. Ez itt most spontán jött, ahogy a legtöbb általában, azt hiszem a fő baj, hogy túl fáradt vagyok, és szerintem ez összefüggésben lehet azzal, hogy mennyi lehet az ember álmodási energiája. Ez valahol összefüggésbe hozható talán a korral is, valahol azt olvastam, vagy az adatok arra utalhattak, hogy az embernek fiatalabb korában sokkal gyakoribb a tudatos álomvilága, mint idősebb korban.  Nos ez rólam is elmondható talán, mert legalábbis önmagamon azt veszem észre, hogy amikor tobzódtam az energiában, és szinte semmi sem fárasztott le úgy mint manapság, az efféle tudatos arány is sokkal nagyobb volt, mint napjainkban.
Jó, lehet ez most csak nyafogás, inkább örülnöm kellene az álomnak, és nem kifogásokat keresni, szóval hajrá!

fortis írta:...annyira ritka jelenség, hogy szinte elmondható, hogy sajnálom rá az időt, és az energiát. Ez itt most spontán jött, ahogy a legtöbb általában, azt hiszem a fő baj, hogy túl fáradt vagyok, és szerintem ez összefüggésben lehet azzal, hogy mennyi lehet az ember álmodási energiája.

Azért írtam amit írtam hogy ne pazarold rám az energiádat. Ha lehetőséged adódik egy jó kis tudatos álomra, akkor azt az időt a saját kedved szerint töltsd el. Csak a saját fejlődésed lebegjen a szemed előtt, nem kell mást bevonni az álmodba, vagy ha mégis ezt szeretnéd akkor olyasvalakit válassz, akivel szoros kapcsolatban állsz. Ő jobban vissza tudná igazolni a tapasztalatot.

Mivel Áprilia sajnálatos módon  kilépett az életemből, sajnos e téren nem maradt más. Rá építettem  e téren az egész elképzeléseim megvalósítását. Nézz körül Médea, te maradtál egyedül. De természetesen  megértem amit írtál.

Én nagyon szeretném ha többen lennénk akik ezzel foglalkoznak, jó lenne egy igazi tudatos álom fórum. Alakulhatnának csoportok, feloszthatnánk érdeklődés szerint a feladatokat. Mindenki megtalálhatná azokat az embereket akikkel ugyanaz az érdeklődése. Ez már önmagában is motiváló lenne, az ember nem lenne egyedül, meg tudná vitatni a vele történteket és több szem többet lát alapon sokat lehetne tanulni. Ez azért is lenne jó mert összehozhatná a kezdőket és haladókat, értékes tanácsokkal szolgálhatnának egymásnak. Igazából már létezik ilyen kezdeményezés, ott van például a Tudatos Álom Klub, ők rendszeresen tartanak találkozókat és a fővárosiaknak ez jó lehetőség lehet bővíteni az ismereteiket. Bár nem tudom milyenek igazából, csak a videójukat láttam...

Bűvészmutatvány (2017.10.08.)

...Mielőtt elbúcsúztunk volna, mutatott magáról egy képet. Őt ábrázolta kamaszként. Vállig érő, szőke haját baseball sapka alá gyűrte. Egy bűvészmutatványt hajtott végre rajta éppen egy nálánál fiatalabb fiúval. A fiú élesen hátrafelé dőlt, miközben ő egyik kezét a fiú hasa felett tartotta, másikat pedig a háta mögött. Miközben néztem, szemeim előtt szó szerint megelevenedett a fénykép. Mintha egy filmet néztem volna. A fiú annyira hátradőlt hogy a józan ész szerint hanyatt kellett volna essen, de a bűvész anélkül hogy hozzáért volna, megtartotta őt a levegőben. Ahogy mozgatta a kezeit a fiú arrafelé mozdult, mintha csupán egy bábjáték lenne. Kérdeztem hogyan lehetséges ez, de ő csak titokzatosan mosolygott rám. Elváltunk.

Évtizedek teltek el és ismét találkoztunk. Az idő rajta hagyta nyomát és szomorúan láttam mennyire ráncos lett. Hova tűnt az a fiatal, életvidám lány..? Ki ez a megfáradt öregasszony..? És én, én is öreg lettem..? Hol ilyennek láttam magam, hol olyannak. A környezet a saját udvarunk volt, bár ez akkor nem tűnt fel. A barátom apja igen szigorú ember volt, nem örült volna ha tudja, itt vagyok. Még a hangját is hallani lehetett ahogy a házban morog. Barátom egy kis társasággal ült a teraszon, én pedig nem tudtam mitévő legyek. Barátom hangtalanul mozgatva ajkait azt jelezte nekem hogy később találkozhatunk. Váratlanul egy meztelen, néger férfi jött oda hozzám és a fülembe súgta: "Este kövess az erdőbe!"

A kerti padnál egy csoport néger férfit vettem észre, mind meztelenek voltak. Társuk visszament hozzájuk. Bizalmatlan voltam velük szemben. Elindultam a kert felé (onnan el lehet jutni az erdőbe), nem voltam benne biztos hogy most kell-e indulnom. Kérdőn pillantottam az első néger felé, de az csak fel s alá járkált és úgy látszott nem érdekli most megyek vagy később. Igazából örültem is volna ha lerázom. Egy erdőszélre jutottam. Kis tisztások övezték. Az egyiken, mintha csak piknikeznének ott voltak a négerek is. Nagyon furcsának találtam hogy egyikőjüknek se volt erekciója, direkt megnéztem. Ezeknek állítólag méretes farkuk van, de most mind löttyedten lógott. Nem értettem miért?

Ezek miatt a fura események miatt aztán hamarosan rájöttem hogy álmodom. A fejemet forgatva gyorsan körülnéztem, hogy kimozduljak a holtpontról és rögzítsem a látványt. Továbbra is az erdőszélen voltam. Elsőre semmi különös. Balfelé aztán észrevettem valami tényleg furát: egy ritkás facsoport mögött, halovány, fehér, gömbszerű fény lebegett a talaj felett. Egy gondolat jutott eszembe, az hogy ez valami idegen erő és mohó vágyat éreztem hogy odamenjek és belemerítva a karomat magamba szívjam. Beugrott az OA című film is, ahol a halálközeli állapotban lévők abban az álomszerű világban megettek valami élőt, hogy tudást nyerjenek. Így gondoltam én is a fénygömbre, valami ami hatalmat adhat.

Ám mégsem mentem oda hozzá, ugyanis ahhoz át kellett volna kelnem a fákon és úgy ítéltem meg, túl mesze lenne és nem voltam biztos hogy addig benne tudnék maradni az álomban. Másik indokom volt, hogy észrevettem egy közelebbi célt is: előttem egy széles ösvény állt és az út végén a növények takarásából narancsos fények villództak. Ez jóval közelebb volt és nagyobb hasznot reméltem általa. Az is átsuhant rajtam hogy az álom lehetőség arra, hogy erőre vadásszunk. Minden esetre nagyon mohó lettem. Az is növelte izgatottságomat, hogy az ösvény közepén ismét feltűnt egy fehér fénygömb, mintha csak jelezné hogy arra kell menni.

Gyors tempóban haladtam végig az úton, időnként alacsonyan suhanva is. Útközben egy újabb gondolat hasított belém és szavait mantraszerűen ismételgettem, próbálva fogódzót találni, megfejteni a jelentését: "Mindig is ő lett volna akit szerettem?" Itt felidéztem a korábbi álmomat és bűvész barátomat, de nem tudtam társítani hozzá a szerelem érzését, ahogy senki máshoz sem. A mantra üresen visszhangzott bennem, nem jelent meg senki képe előttem. Ám ez itt abba is maradt, mert közben az út végére értem. A narancsos fények itt már vadul villogtak, egészen megrémítve. Haboztam. Megálltam és nem voltam benne biztos, hogy látni merem-e a fények forrását?

Mindezeket a fényeket a földönkívüliekhez társítottam, akik bár érdekelnek, de meg is rémisztenek. Végül arra jutottam, hogy az álom egy lehetőség szembenézni a félelmeinkkel. Ez azonban cseppet se nyugtatott meg, olvastam olyat is hogy az álmokon keresztül veszik fel az emberrel a kapcsolatot. De be merem-e ezt vállalni én? A válaszom határozott igen volt, akartam, vágytam a kalandot, a megismerést, akkor is ha az életemet kell kockáztatnom miatta. Kiléptem az ösvényről és egy tisztást láttam magam előtt. A narancsos fények olyanok voltak mint a lángok, fekete nyalábokkal keveredtek. Egy drapp színű piramist vettek körül. Ez lenne az űrhajójuk..?

Szó szerint remegtem a félelemtől, mégis határozottan indultam el felé. A piramist apró, szögletes testű, fehér törpék vették körül. Fénylények nagy szemekkel. Mintha megriadtak volna a közeledésemtől. Az űrhajó mellmagasságig ért csak, és mikor odaértem hozzá, kinyújtott jobb kezemmel megérintettem. Csak az járt a fejemben hogy ha le akarok végleg számolni a félelemmel, hozzá kell érnem. Mikor megérintettem, mintha elpattant volna egy húr, átlendült volna a holtpontról egy eldőlő szekrény, ilyesféle nyomást éreztem, valami ami eddig szilárdan rögzült volt, most felszabadult. Ekkor különös dolog történt: a piramist mintha szél kapta volna fel, sebesen megpördült a levegőben és egyre távolodott tőlem! Szétrebbentek a lángok is és eltűntek a törpék. A félelmem is semmivé lett!

Emlékeztettem magam hogy nézzek minél jobban körül, megjegyezve annyi dolgot amennyit csak tudok. Jobbra és balra fent a levegőben, különös geometrikai formák lebegtek. Mintha piros kockákból építették volna őket. Hosszúkásak voltak és helyenként szögletesen kitüremkedtek, nem igazán volt értelmük számomra. Észrevettem egy másik piramist is, ez lila színű volt és szintén a levegőben pörgött, vertikálisan, egyre messzebbre tőlem. Biztos voltam benne hogy ez nem azonos az "űrhajó piramissal." Másik érdekes dolog a kockaeső volt. Távolabb rengeteg, apró, színes kocka kavargott előttem. Összetömörültek és mint egy szélroham söpörtek végig a levegőn. Mindezekre a jelenségekre jobb ötletem nem volt, minthogy magát az álom szerkezetét látom, a félig kialakuló, illetve széthulló teret.

A hatalom éhség továbbra sem tűnt el belőlem. Szemeimmel kerestem valamit, bármit amiből erőt nyerhetek. Nem világos hogy jutottam el a kapuhoz, illetve annyira emlékszem hogy egy nagy, négyszögletes feketeség előtt állok. Szemcsés szerkezetű. Vadul pislogni kezdek hogy megállítsam az álom széthullását, mert arra következtetek hogy ez történik, ugyanakkor jelen van bennem az a gondolat is hogy ez valami átjáró, vagy valami olyan amivel egyesülni akarok. Feladom az ellenállást és jobb karomat előrenyújtva beleolvadok. Felébredek.

Hamis ébredésbe kerülök, bár erről fogalmam sincs. Elég sötét van, még a zsaluk is be vannak téve. Nyújtózkodva keresem a villanykapcsolót. Megtalálom, de az istenért se akar működni! Legalább ötször-hatszor megpróbálom, de a lámpa nem gyullad fel. Kiszállok az ágyból és botladozva, bosszankodva nekiállok keresni egy másik lámpát. Nagy nehézségek árán sikerül előkerítenem az egyik szekrényből, érdekesnek találom hogy a lámpa félig belesüllyedt a szekrény aljába... de nem foglalkozom ilyen apróságokkal... Felkattintom és ez már működik. Előkapom az álomnaplómat és elkezdem lekörmölni a fenti álmomat. Pár sort írok bele, vissza is tudom olvasni, aztán hirtelen igazából is felébredek.

Jó volt olvasni ezt az álmot, akár csak egy regény részlete.
Az meg külön érdekes, hogy az álomból energiát nyerni, na de miért is ne? Elképesztő gondolat.

Kobold (2017.10.09)

Az erdőben haladok, vékonyszálú, sűrű fák között. Olyan sok a fa, hogy eszembe jut amit apám mondott tegnap, hogy minden fát ismer az erdőben. Azért én is elég jól kiismerem magam a terepen, gondoltam. Egy hídhoz értem, ami egy kis patak felett húzott át. Ez viszont már egyáltalán nem volt ismerős számomra, és kételkedtem benne hogy akár apám is tudna a létezéséről. A híd nagyon gondosan megépített volt, elegáns és egyszerű kialakítású. Nem is értettem hogy kerül épp az erdőbe egy ilyen szép szerkezet. Aztán megtaláltam a választ: álmodom! Azonban éreztem hogy pengeélen táncolok, hogy bármikor felébredhetek. Lenyugtattam és emlékeztettem magam hogy most észnél kell lennem ha benne akarok maradni az álomban.

Nem néztem semerre sem, csak előre, a lábam elé és a karjaimat ütemesen lengetve sétálni kezdtem. Feltűnt hogy fehér tornacipőfélét viseltem. Felrémlett hogy régebben fortis említette hogy sétálva került bele egy tudatos álomba, vagy valami ilyesmit, és azt gondoltam ha erre az ismétlődő, egyszerű mozdulatsorra koncentrálok akkor meg tudom szilárdítani a helyzetemet. A dolog remekül működött. Éreztem hogy mind jobban uralom az álomteret. Egyre bátrabban nézelődtem magam körül, miközben folyamatosan haladtam előre. A környezetem nemigen változott, ugyanúgy egy erdőben voltam, fák, bokrok, szűk ösvények, semmi különös. A talaj sötétbarna volt, mint mikor eső után felázik a föld.

Hamarosan azonban változott a helyszín, és a szőlőhegyre értem, közvetlenül a pincénk szomszédságába. Az út kétfelé ágazott. Merre menjek tovább? - tettem fel magamnak a kérdést. Az járt a fejemben ugyanis hogy ha más utat választok, maga az álom is másként fog alakulni, én azonban kíváncsi voltam mindkét változatra. De kétfelé mégsem mehettem. A jobb felé eső utat jól ismertem, az vezetett hazafelé, amíg a bal felé indulót már kevésbé ismertem. Aztán észrevettem a bal út felett egy pihét lebegni, olyan volt mint az elszáradt gyermekláncfű pihéje. Apró, csillogó, fehér kis fénypont. Ez egy jel, gondoltam és rögtön eszembe juttatta a tegnapi álmomat a fehér fénygömbről, úgyhogy a bal felé eső utat választottam. Odébb láttam egy másik pihét is.

Az út valóban az ismeretlen felé vezetett. Ismét egy erdős szakaszon kellett átvágnom. Ugyanúgy lendületes tempóban sétáltam, megerősítés gyanánt időnként erősen pislogtam is hozzá. Már írtam korábban milyen hatékony technika is ez, a pislogás ténylegesen megszilárdít, segít összetartani a látványt. Ránéztem a kezeimre is, teljesen valódinak látszottak, semmi eltérést nem vettem észre rajtuk, talán csak egy kis csillogást a bőröm felszínén. Hosszú ideje mentem már és a környezetem nem akart változni. Emlékszem egy szélesebb, lejtősebb, köves ösvényre, de még mindig csak az erdőben voltam. Kezdtem elunni magam és megbánni hogy a bal utat választottam, nincs itt semmi és elvesztegetem a lehetőséget. Mit ér a tudatosságom ha csak bolyongok a vadonban? - gondoltam.

Végül aztán kiértem egy nagy mezőre. Egy dombtetőn voltam, előttem széles, lankás, füves térség terült el. Nagyjából 60 fokos lejtő vezetett lefelé. A fű helyenként zsombékos és fakó sárga volt. Ki volt száradva és csaknem térdig ért. A távolban sötét erdővonal keretezte. Nagyon csalódott lettem, egyszerűen nem tudtam mihez kezdeni magammal és lelombozott az a lehetőség hogy ismét hosszú séta vár rám. Azonban nagyjából háromszáz méterre előttem egy régies stílusú faházat vettem észre. Látszott rajta hogy elhagyatott, bár nem voltam teljesen biztos benne. Szürke deszkái kopottasan ásítottak felém. Volt egy kis terasza is. Jobb híján a ház felé indultam, remélve hogy kijutok erről a helyről. Még az is megfordult a fejemben hogy álmot váltok, mármint megpróbálok új helyszínt teremteni, de nem mertem megtenni, nehogy kizökkenjek.

Szerencsére azonban a hely magától megváltozott. Az egyik pillanatban még a mezőn vágtam át, a következőben már a falum főutcáján megyek előre! Abbahagytam a sétát és lendületből szökkenve, repülni kezdtem. A testem olyan szellemszerű, át lehetett rajta látni és finom szerkezetű anyaga főként aranyszínű volt. Egy idősebb nő jött velem szembe. Közömbösen nézett maga elé, egyértelműen nem látott. Ki akartam próbálni hogy át tudok-e menni rajta és miközben elsuhantam mellette, a bal kezemet átnyújtottam a fején. Mintha sűrű kulimászba nyúltam volna, volt egy kevés ellenállás, de a nő nem vett észre semmit és egyszerűen áthaladt rajta a kezem. Érdekesség hogy ezután megnéztem a kezem és az fémes, plazmaszerű volt, de ugyanúgy átlátszó. Megrészegített a tapasztalat, az hogy az emberek nem látnak, az hogy álmodom, vagy kívül vagyok a testemből, akármi. Felszabadító érzés volt és azt gondoltam enyém a világ, azt tehetek amit csak akarok.

Most egy fiatal nő jött velem szembe: magassarkúba bújtatott hosszú, formás lábai voltak, fekete, ráncos miniszoknyája még a combja közepéig is alig ért. Sötét napszemüveget viselt, rágózott. Táskáját hanyagul a vállára vetette. Divatos blúza volt. Fekete, egyenes haja vállig ért. Nagyon lazán jött felém és magabiztosan, láthatólag annak tudatában hogy milyen vonzó. Erős szexualitás áradt belőle. Kicsit meg akartam leckéztetni és mint valami rossz kobold a kezemet most az ágyékán (finoman fogalmazok) vittem keresztül. Ugyanúgy mintha kulimászba nyúltam volna, de most kicsit más volt az érzés mint korábban. Szándékosan rezgést vittem bele, az érintésbe, azzal a szándékkal hogy eljuttassam a csúcsra. Az ujjaim végéből gyors vibráció gerjedt és a lány kéjesen előregörnyedt.

Őszintén szólva ezután rögtön elöntött a szégyenérzet, és az a gondolat hogy még egy álomban se lenne szabad feladni minden erkölcsi gátlást... Ennek ellenére továbbra is komisz élvezetet találtam az emberek zaklatásában. A buszmegállóhoz értem, hárman jöttek felém. Vajon tényleg láthatatlan vagyok? Senki sem érzékel? Kételkedni kezdtem ebben és mintha csak a gondolataimra felelne, a testemen most a pizsamám jelent meg, és az a félemetes lehetőség villant fel előttem hogy öntudatlanul kiszálltam az ágyamból és alvajárva riasztgatom a helyieket... De nem, meg kellett nyugodnom azután, hogy elrepülve a buszmegállóban várakozó emberek arca előtt, azok továbbra sem láttak engem.

Felfigyeltem rá hogy az úton furcsa járművek közlekednek. Nem értek a kocsikhoz, csak annyit tudok róluk hogy négy kerekük van, szóval nem tudtam azonosítani milyen típus lehet, de egyértelműen valami régies stílusú, elnagyolt motorházzal, nagy sárhányókkal. Valahogy az a gondolat ugrott be, hogy emlékeztet a barkasra (azt ismerem), de nem barkas volt. Az autók sötétzöldek voltak, talán kicsit militarista, komcsi hangulatot sugároztak. Közben ismét megváltozott a hely és egy város sétálóutcáján találtam magam. Nem emiatt de megint sétálni kezdtem, hogy megerősítsem az álomteret. Izgalmas volt a gondolat hogy milyen rég benne vagyok már az álomban és hogy viszonylag könnyedén fenn tudom tartani az új helyek ellenére is. Séta és pislogás, séta és pislogás.

Kora reggel volt, még kevés volt az ember és az üzletek éppen most nyitottak. Itt sem látott senki. A rosszaság nem tűnt el belőlem és zaklattam az embereket. Lökdösődtem és valakinek meghúztam a haját is, érzés szinten rám is átragadt ez a kicsit kellemetlen fájdalom, de semmi komoly. Valamilyen nagy sorházba értem, nem tudom mi a pontos neve, de a különböző üzletek egymás mellett sorakoztak, mint egy plázában, előttük másfél méteres sétányt hagyva, majd üvegfal választotta el az utcától. Tehát az utca és az üzletek között mentem tovább ezen az úton. Benézve a boltokba láttam hogy az alkalmazottak nyitáshoz készülődnek és hogy pár vásárló már lézeng itt.

Az egyik bolt előtt a földön észrevettem egy festményt: olyasféle kép volt mint egy római freskó, és egy szép, mosolygó női arcot láttam rajta. Pirosas, narancsos köpönyegbe volt burkolózva a nő. A kép felszíne talán lakkozott volt, minden esetre csillogott. Azt nem tudtam mit keres itt a kép, de finoman ráléptem, épp csak annyira hogy ne okozzak kárt. Mellette álltak az eladók, de semmit se vettek észre abból hogy átmentem a képükön. Kezdett elegem lenni, fel akartam már ébredni, mert nem igazán tudtam mit csinálni. Már az emberek piszkálása se érdekelt. Ugyanakkor emlékeztettem magam, milyen értékes egy tudatos álom, és nem kellene csak úgy veszni hagyni a lehetőséget.

Ismét megnéztem a kezemet, nem változott semmit és olyan volt mint általában. Ki akartam menni az utcára és óvatosan nekinyomtam magam az üvegfalnak. Azonban az erősen ellenállt és szinte visszapattantam róla. Nem értettem mi ennek az oka. A közelemben két eladó beszélgetett, azt hiszem kávéztak is. Eszembe jutott hogy nem ártana megfigyelni valami konkérumot amit akár később elenőrizni is lehetne a valóságban, és az üvegfalon észrevettem egy fehér nyolcast, meg valami motívumot, talán kürtöt..? Azonban nem tudtam már sokáig nézelődni mert az energiám végére értem és kezdett széthullani a világ körülöttem. Nem tettem semmit hogy megakadályozzam, elment már a kedvem az álomtól. Ébredés.

Ilyesfajta kocsik voltak:

Nekem ezen a mondatodon akadt meg a szemem.  " Mit ér a tudatosságom, ha csak bolyongok a vadonban?"
Igen, ez néha kiérződik az álmaidban. Pedig olykor jól esik ha az ember csak bolyong, annak ellenére, hogy jelen van a tudatossága. 
Az álom egy kellemes mászkálós történetnek tűnik, és talán a fő szerepet a tudatosság fenntartása érdemelte volna ki benne. Hihetetlen mennyi energiával rendelkezel, én csak azt sajnálom, hogy valami olyasmit kellene elérni, vagy létrehozni vele, ami hatással lehetne a fizikai valóságodra is, vagy legalábbis valamit elérni vele. 

fortis írta:...valami olyasmit kellene elérni, vagy létrehozni vele, ami hatással lehetne a fizikai valóságodra is, vagy legalábbis valamit elérni vele. 

Ez a cél. Találni valamit ami felé orientálódhatok, keresni a lehetőségeket és kipróbálni minél több dolgot. Feszegetni kell a határokat, felmérni az erőnket és akkor már láthatjuk merre tovább. De egyelőre ez nem több nekem mint szórakoztató kaland.

Az álom alak. 
Egy erdőben voltam.  Tudtam , hogy álmodok, de lekötötte  figyelmemet az a bizonyos dolog, amit nemrég fedeztem fel magamban, és nem csak álom során, hanem ami a konkrét ébrenlétemben is olykor jelen van. 
Ez esetben ez a jelenség ott ért el az erdő közepén állva.  Egy férfi közeledett felém, arcvonásait kifejezetten jól láthattam. Öszes haja kicsit kócosan ült meg a fején. 
El akartam hessegetni magamtól ennek az alaknak a képét, és az erdőben kezdeni valamit magammal. ebben a tudatos álomban.
Szinte mondhatni erőfeszítést is tettem már, de az őszes alak egyre csak közeledett felém. Azt nem tudom, hogy hol volt, merre járt, csak annyit tudtam, hogy gyorsan közeledik, de azzal is tisztában voltam, hogy nem abban a közegben, ahol én éppen tartózkodom. 
Nem volt más választásom, rászóltam az alakra. 
Mit akarsz tőlem te álom alak! ( ?)
Az alak nem válaszolt, de mintha megtorpant volna.  kiestem a tapasztalatból.

fortis írta:...lekötötte  figyelmemet az a bizonyos dolog, amit nemrég fedeztem fel magamban, és nem csak álom során, hanem ami a konkrét ébrenlétemben is olykor jelen van. 
Ez esetben ez a jelenség ott ért el az erdő közepén állva.  Egy férfi közeledett felém, arcvonásait kifejezetten jól láthattam. Öszes haja kicsit kócosan ült meg a fején.

A jelenség és az őszes férfi között érzel összefüggést? Gondolom okkal nem részletezted, de mivel a férfi közvetlenül azután tűnt fel hogy abba az álapotba jutottál, így lehet vele kapcsolat.

Nem tudom, én nem éreztem, hogy ez így volna. Olyan, volt inkább, mintha egy egészen tőlem, és az álmomtól különálló jelenség volna, aminek a jelenlétét nem kívántam, és tolakodónak is tartottam. 
Olyan ez, mint amikor elolvasnál valami izgalmas jelenetet egy könyvben, de mégsem tudod elolvasni, mert egy betolakodó nem oda illő gondolat mindig elébed kúszik, és így képtelen vagy a könyvedre oda figyelni.
Így hiába voltam tudatos az álmomban, semmit sem tudtam  kezdeni vele.

A másik világ
Az országút szélén állhattam, a hajnali ködben.  A puszta felé néztem, csodáltam a rajta gomolygó köd áthatolhatatlanságát. 
Egy pillanatra elgondolkodtam azon, hogy ezt álmodom e, vagy pusztán egy emlék, mert a jelenséggel a környéken nap mint nap találkozhattam.  A válasz sokáig nem váratott magára, mert a ködből kibontakozott egy emberi alak, aki felém intett és azt mondta : 
" Gyere kövess! " 
Én viszont nem mozdultam, csak továbbra is bámultam előre a semmibe, az alak pedig beleolvadt a homályba. 
Amint ott álltam, egy képzeletbeli fal jelent meg lelki szemeim előtt, és egy jelenet, ahogy éppen elcsúszom rajta hosszában, keresve rajta valamilyen átjárót talán. Ez az ábránd viszont nem tartott sokáig, mert egy hang kizökkentett a merengésemből. 
Mit szeretnél? - kérdezte a hang, én pedig azt feleltem, hogy átcsúszni a másik világba. felidézve magamban az imént látott ábránd képet. 
Ahhoz nem kell átcsúsznod, mondta a hang, a másik világ ott van előtted.

"Pusztában kiáltó szó vagyok" -  mondta keresztelő szent János.
Ez jutott eszembe a tapasztalatodról. Az az emberi alak aki kijött a ködből és megszólított, ugyanaz volt mint aki megkérdezte később hogy mit szeretnél? Amúgy a válasza teljesen rendben van szerintem, szó szerint nem ködösít, mert talán te magad alkottad azt a ködöt és falat, holott amit keresel ott az orrod előtt.

Ez a kérdés, hogy a ködből kilépő alak, és az utána jövő hang gazdája ugyan az volt e , nekem is eszembe jutott.  A logika azt sugallaná, hogy igen, de nekem mégis volt egy olyan érzésem, hogy nem. Sajnos ezt így már akkor abban a pillanatban sem tudtam eldönteni, nem hogy most. Mégis van bennem egy érzés, hogy mintha a kettő két külön helyről származna.  Ezt abból gondolnám, hogy néha olykor olykor megszólal egy testetlen hang az álmaimban, én ez utóbbit azzal társítottam volna. A ködből kilépő meg mintha egy teljesen különálló álom alak vagy entitás lett volna. 
Sajnálom, hogy végül is nem mentem utána, sajnos felébredtem. 
Még valami amit megjegyeznék, úgy tűnik mostanában, mint az egyik előző esetnél is meséltem róla, egyéb gondolatok fűződnek be álom szinten, és bár tudja az ember, hogy álmodik, és hogy milyen környezetben van, mégis idegen képek vagy jelenetek szűrődnek be, kár csak ébren állapotban, amikor az ember elmereng valamin.  Ez kicsit zavaró, és nem kívánatos is volna.

Pucéran az úton (2017.10.23.)

Egy körülbelül két méter magas, téglatest alakú talapzaton feküdtem. Olyasféle volt mint amin a szobrok állnak. Rideg, sötét, szürke kőtömb volt. Sima felületére nedvesen tapadt a bőröm. Ugyanis teljesen meztelen voltam és a hátamon feküdtem. A póz nagyjából megfelelt a fizikai valóságnak, kivéve hogy itt nem volt párna a fejem alatt és a lábaim kicsit túl lógtak a peremen. A meztelenség is stimmelt. Ritkán alszom ruha nélkül, de gyanítom hogy ennek a különössége válthatta ki az egész álmot.
A talapzaton feküdve, görcsös igyekezettel próbáltam elaludni, de elég nehezen ment. Érdekesség hogy akkor és ott egyáltalán nem találtam furcsának a helyzetemet, csak az lebegett a szemem előtt hogy sikerüljön tudatos álomba kerülnöm vagy kilépni a testemből. Lent aztán meghallottam hogy pár régebbi osztálytársam rólam beszélget, egyikük válaszolt a másik kérdésére, arra hogy mit csinálok én ott fent: "Próbál kilépni a testéből" - felelte neki. Azt hiszem kinevettek és ezt nagyon bántónak találtam. Viszont némi erőt is nyertem belőle és csakazértis alapon bizonyítani akartam nekik, de főként magamnak.

A testemre figyeltem és a lélegzésemre koncentráltam. Hőség árasztott el, mely az egész testemet átjárta, kicsit elnehezültem. Aztán enyhe vibrációt tapasztaltam, emlékeztem hogy ezek a projekció kísérőjelenségei. Tudtam hogy nem szabad kapkodnom, vagy megmozdítani a testemet, ezért mereven feküdve, továbbra is csak a vibrációra fókuszáltam. Nem akart történni semmi, csak egyre nehezebbnek éreztem magam. Időnként olyan volt mintha nagyon távolról figyelném magam és valahonnan a magasból. Aztán próbáltam felfelé gondolni magamat, hogy elszakadok a testemből és kilebegek, de éreztem hogy valami szilárdan a testemhez köt. Ugyanakkor a kettősséget is tapasztaltam, hogy valami éteribb, könnyűbb "test" járja át a másikat, de egyszerűen nem tud elszakadni tőle.

Végül feladtam. Bosszúsan és csalódottan félkönyékre támaszkodtam és jobb híján megnéztem a bal kezemet. Eleinte kicsit homályosan láttam, de aztán tisztult a kép: egy fénykéz volt, melybe sárga és fehér színek vegyültek, kb. egyforma arányban. Ekkor kezdtem végre először gyanítani hogy álmodom. Hamis ébredésben lennék? - kérdeztem magamtól, de nem gondoltam igazán komolyan. Kicsit habozva hogy megüthetem magam, a talapzat szélére ültem, majd leugrottam róla a földre. Könnyű landolás volt. Szinte ezzel egyidőben ismertem fel teljesen hogy álmodom. A meztelenségem meg az egész helyzet túl képtelen volt már.

Az osztálytársak eltűntek, viszont ahol állhattak, szétszórt szemetet fedeztem fel a földön. Valami fehér hulladék volt, talán műanyag és papírdarabok. Volt még ott egy kis lépcső, szürke, egyenetlen kőkockákból rakva, és alacsony korlát is tartozott hozzá. Ez vezett el a talapzattól (emlékműtől?). Óvatosan lépkedve keltem át rajta, mezítláb nem akartam semmibe belelépni. Hamarosan kiértem az országútra. Felismertem a helyet. Az út élesen kanyarodik ezen a szakaszon és egy kisebb keresztezi. Közvetlenül a szomszéd falu mellett található (SZ!). Elindultam rajta hazafelé. Kicsit bosszantott hogy a hely nem sok lehetőséget kínál számomra, végtére is csak egy szimpla úton vagyok.

Nem éreztem stabilnak az álomteret, ezért nyugalmat erőltetve magamra felidéztem mit kell tennem: ahogy a Kobold című álmomban is csináltam, lendületes sétába kezdtem. Csak egyenesen előrefelé és közvetlen magam elé néztem, miközben a lábaimat és karjaimat ütemesen lengettem. Magamban számoltam is hozzá az ütemet: kettő-egy, kettő-kettő, kettő-egy, kettő-kettő...
Elég fura egy számolás volt és nagyon katonás, méghozzá olyannyira, hogy ugyanezt a számolást hallottam visszhangozni a távolból is. A hang jobbfelől érkezett és olyan volt mintha egy szakasznyi, menetelő katona torkából szólna. Mély férfihangok zengték vissza az ütemet. Ezt kicsit viccesnek találtam és egyben mindentudóan gondoltam rá, hogy az álom miként próbál asszociálni erre a hangra, próbálva megteremteni egy ideillő közeget. De nem hagytam, nem akartam hogy katonák jelenjek meg. Ez az én álmom, én irányítok, és csak az lehet, amit én akarok - gondoltam.

A technika bevált, és bár még mindig nem volt tökéletes, de jobban uraltam a helyzetet. Napsütéses, szép idő volt, mindent erős és élénk fények ragyogtak be körülöttem. A beton felforrósodott a talpam alatt és szórakoztatónak találtam ahogy séta közben hangosan csattan a lábam az aszfalton. Ez újra emlékeztetett rá hogy meztelen vagyok. Egy pillanatra ösztönösen bepánikoltam ettől, mi lesz ha valaki meglát? De aztán megkönnyebbülve emlékeztettem magam hogy csupán álmodok, senki nem köthet belém emiatt. Őszintén szólva ez így elég felszabadító érzés volt, mintha a ruháimmal a gátlásaimat is levettem volna. Élveztem hogy nem viselek semmit, miközben autók haladnak el mellettem és bárki láthat. Szexuálisan is izgatónak találtam a helyzetet. Arra gondoltam hogy az első utamba kerülővel lefekszem.

Aztán valószínűleg erre válaszul, lassított mellettem egy fehér autó. Szögletes alakja volt és a felnije krómozott. Régies típusnak tűnt, de jól karbantartottnak. Benéztem az ablakán, azaz próbáltam volna, de teljesen homályos volt, mintha vastag, szürke piszok ragadt volna rá. De még így is éreztem hogy senki sem ül a volánnál, ez csupán az álom díszlete. A kocsi végül nem állt meg, épp csak elment mellettem, aztán gyorsított és eltűnt a szemem elől. Közben változások történtek és a helyszín azzá a körforgalommá változott, ami a közeli város külterületén található. Itt már emberek is sétáltak a járdákon, de továbbra sem zavartattam magam.

Akartam valami hasznosabbat is csinálni a sétánál, és megnéztem az egyik közelben parkoló autó rendszámát: UUT-7
Az első "U" felső szárain és az alján keresztben, víszintes vonalkák voltak, kicsit más volt mint a másik, és talán egy szláv, vagy cirill betűre emlékeztetett. Elismételtem párszor, amíg biztos voltam benne hogy megjegyeztem. Aztán láttam egy piroslámpánál várakozó különös autót, hasonló volt ahhoz, amivel a Koboldos álmomban is találkoztam. Ez halványzöld volt és leginkább egy 'rolls royce'-ra hasonlított. Az ajtaja körül sűrűn bordázott volt. El is merengtem rajta hogy mit jelenthetnek ezek a kocsik..

Aztán megéreztem hogy nem sok időm van hátra, az álom bármikor széthullhat. Nem akartam úgy kiesni belőle hogy ne csináljak valami érdekeset. Megint csak a meztelenségem inspirált és újra szexuális izgalomba jöttem. Kutakodva körülnéztem hogy találjak egy megfelelő álomalakot. Balfelé észrevettem egy kötött sapkás idős nénit ácsorogni a járdán, de persze szóba se jöhetett.. Aztán úgy négy-öt méterre előttem, egy fiatal nő álldogált egy oszlopnak dőlve, talán a telefonját babrálta. Sötét napszemüveget viselt (mint a Koboldos álomban!). Hosszú, göndör, fekete haja volt. Kék farmernadrág volt rajta. Eltökélten elindultam felé hogy lesz ami lesz és lesmárolom, de mielőtt odértem volna hozzá, hirtelen felébredtem.

Mindig a legizgalmasabb részek vetnek véget egy tapasztalatsornak. Ez valóban bosszantó tud lenni, de azért jó sokáig kihúzhattad. 
- " Ritkán alszom ruha nélkül, de gyanítom hogy ennek a különössége válthatta ki az egész álmot.  " 
Egyszer egy videóban azt ecsetelgették, hogy a tudatos álmok kiváltásához hasznos, ha a megszokottól eltérő dolgokat művelünk. Ilyen lehet akár a meztelenül alvás vagy fekvés is. Szóval nem lehetetlen, hogy hozzá járulhatott a tapasztalatodhoz, sőt annak természetéhez is. 

fortis írta: Egyszer egy videóban azt ecsetelgették, hogy a tudatos álmok kiváltásához hasznos, ha a megszokottól eltérő dolgokat művelünk.

Don Juan kinevette Castanedát mikor azt ecsetelte hogy váltogatja a ruháit amikben alszik. Igaz az már arról szólt hogy megnézze az alvó testét és hogy igazolja tényleg a valóságot látja-e? Amúgy bármi jó lehet ami segít ráhangolódni az aktuális célunkra. Én most bizonyos zenét fogok hallgatni lefekvés előtt, majd meglátom lesz-e hatása..

Valószínűleg lesz. Annak idején készítettem magam is álomhozót, és végül is még Mayrát is álmodásba hozta, aki állítása szerint sohasem álmodik, bár megvallom én ezt kétségbe vonom, de elfogadom ha ő ezt mondja. Szóval bizonyos zenei aláfestés és hang effektek  lehetnek ránk hatással.