Tudatos álmok mindenkitől mindenkinek

Áprilia írta:Raduga azt állítja a Fázis c. könyvben, hogy a Fázis is a fizikai valóság, csak határok, korlátok nélkül. Asd, amikor megtaláltad az érméket, kártyákat, szerinted azok ugyanazok lehettek, mint amiket fizikai síkon elhelyeztél, csak határok, korlátok nélkül? (ezért különbözhettek az évszámok stb. a fizikai síkon elhelyezetthez képest.)

Ha fogunk egy tükröt és egy másik elé tartjuk, akkor végtelen számú tükröt láthatunk. A maga szempontjából minden egyes képmás valódi, teremtő és teremtett, egyszerre ok és okozat  is. Valahogy így képzelem el ahogy az ember a létezés különböző vetületeit átfogja. Egyszerre létezünk minden síkon. Ha teszel valamit az egyiken, az hatással lesz a másikra is, ha ráírsz egy betűt a tükrödre, azt megjelenik a tükrözött síkokon is. Az egymásra hatás olyan erős, hogy ha az egyik síkon el is tűnik valami, a másikon a tükörképe még sokáig megmaradhat. Ez az amit asztrális lenyomatnak neveznek. De a valóság minden vetületének megvannak a maga törvényei, így a tükrös példánál maradva a tükörképek torzulhatnak.

asd94 írta:

Áprilia írta:Raduga azt állítja a Fázis c. könyvben, hogy a Fázis is a fizikai valóság, csak határok, korlátok nélkül. Asd, amikor megtaláltad az érméket, kártyákat, szerinted azok ugyanazok lehettek, mint amiket fizikai síkon elhelyeztél, csak határok, korlátok nélkül? (ezért különbözhettek az évszámok stb. a fizikai síkon elhelyezetthez képest.)

Ha fogunk egy tükröt és egy másik elé tartjuk, akkor végtelen számú tükröt láthatunk. A maga szempontjából minden egyes képmás valódi, teremtő és teremtett, egyszerre ok és okozat  is. Valahogy így képzelem el ahogy az ember a létezés különböző vetületeit átfogja. Egyszerre létezünk minden síkon. Ha teszel valamit az egyiken, az hatással lesz a másikra is, ha ráírsz egy betűt a tükrödre, azt megjelenik a tükrözött síkokon is. Az egymásra hatás olyan erős, hogy ha az egyik síkon el is tűnik valami, a másikon a tükörképe még sokáig megmaradhat. Ez az amit asztrális lenyomatnak neveznek. De a valóság minden vetületének megvannak a maga törvényei, így a tükrös példánál maradva a tükörképek torzulhatnak.

Magyarán ugyanazok voltak.

Erős szándékkal (2018.02.13.)
Kora hajnalban kint voltam az udvaron. Céltalanul és kedvetlenül bóklásztam. Szürkés, ködös idő volt. Aztán rutinból felvetődött bennem, hogy álmodom-e, de egy pillantást vetve a környezetre, láttam hogy minden a valóságnak megfelelő és hamar annyiban hagytam a dolgot. Azonban nem telt el sok idő és újfent gyanakodni kezdtem, furcsaságokat keresve. A legfeltűnőbb dolog, amire már nem tudtam csak úgy legyinteni, hogy a pizsamámat viseltem. Másik, hogy nem tudtam megmagyarázni logikusan miért vagyok idekint..? De talán még ezek felett is elsiklottam volna, ha nem hallom meg a belső hangomat, amint hozzám szól:

"Ha mozgásban vagy, észreveszed hogy ez egy álom" - mondta.

Ez a mondat újra és újra megismétlődött, amíg végül kitisztult a tudatom és biztosan tudtam hogy álmodom. Közben azt tettem amit a hang mondott és a begyakorolt rutinnal egyenletes tempójú sétába kezdtem. Épp a kertkapu mellett álltam és a ház felé indultam meg. Érdekes volt megélni azt a belső állapotot, amint a tudatomról felemelkedik a köd és teljesen önmagamra ébredek. Magához a hanghoz egy dallam is társult, mintha ének lenne és magamban ismételve a sort, dúdoltam azt.
Eleinte, mikor a hang ritmusára sétálni kezdtem, még az a szándék vezérelt hogy, amint a dal is mondja, észrevegyek valami furcsaságot. De semmi szokatlant nem láttam, ez azonban nem számított már, mert már tökéletesen tisztában voltam az álomhelyzettel. A séta immár nem a tudatosítás eszköze volt számomra, hanem a jól ismert stabilizációs technika. Hozzá még pislogtam is.

Már nem volt olyan szürkeség sem, határozott, sárgás fényt öltött magára a levegő. Mit csináljak..? - gondolkoztam el egy pillanatra. Szerencsére mindig készülök az ilyen helyzetekre és elhelyeztem egy újabb érmét a teraszon. Más ötlet híján a biztosat választottam és felmentem a teraszra. Az oszlop előtt megálltam és feltekintettem a repedésében lévő érmére. Örültem hogy ott találom. Kíváncsi voltam könnyen ki tudom-e szedni a helyéből. Határozottan nyúltam felé és ugyanilyen határozottsággal húztam ki. Nem okozott problémát megtartani sem. Rájöttem hogy az erős szándék a kulcs, bármit is akarunk csinálni.
 
Az érme első pillantásra egy tízfilléresnek tűnt, ugyanis méretben is akkora volt és a felszínén egy nagy tízest láttam. De tudtam hogy az nem lehet, mert nem tízfillérest helyeztem el. Alaposabban megnéztem és most már nagyobbnak látszott, és feltűnően ezüstös színű volt, csaknem ragyogott. Pislogva szemléltem (csak így lehet biztonságosan hosszan nézni dolgokra). Olyan volt mintha kilapították volna egy kalapáccsal, mert a felületén a számok, betűk, ábrák, teljesen összemosódtak. Megfordítottam, de ott is hasonló volt. Egy évszámot kerestem a tekintetemmel. Végül sikerült kivenni az 1984-et, elég apró számok voltak. Kíváncsi voltam megváltozik-e a szám, ha elfordítom a tekintetem és újra ránézek? Néhány pillanatig máshová néztem, aztán az érmére: elsőre megint 1984-et láttam, és arra gondoltam hogy vagy nem volt elég ideje megváltozni, vagy ez tényleg az igazi szám.. Ahogy figyeltem, hirtelen a négyesből kettes lett, azaz 1982.

Abbahagytam ezt a gyakorlatot, mert attól tartottam újabb évszámok tűnnek fel és csak összezavarnak. Körülnéztem és láttam hogy a terasz zsúfolásig tele van színes biszbaszokkal, mint egy lomtárban.. Nem tudtam velük foglalkozni mert egyszer csak felébredtem.

A valódi érme dátuma: 1987

"  A legfeltűnőbb dolog, amire már nem tudtam csak úgy legyinteni, hogy a pizsamámat viseltem. Másik, hogy nem tudtam megmagyarázni logikusan miért vagyok idekint..? "


Szóval a szokásos. 

fortis írta:Szóval a szokásos.  

Ebből a típusból szinte azt lehet mondani hogy ha az egyiket olvastad, mindet olvastad. Nem is írtam volna le, ha nincs benne az a vezérlő belső hang. Az álombéli tudatosságunk kétféle, egyrészt van a szokásos eltompult fajta, ez megfeleltethető a napközbeni zombi tudatnak. Mivel ezt használjuk legtöbbet, ez érvényesül legtöbbet az álmokban is. Nem élünk tudatosan, így nem is álmodunk tudatosan. Aztán van a másik fajta, akit erősíthetünk azáltal hogy az ébrenléti életünk alatt jobban figyelünk önmagunkra és a minket körülvevő világra. Végül a kétfajta tudat egybeolvadhat és elérhetjük a teljes éberséget. Mikor egy hangot hallunk az a saját ébredő tudatosságunk hangja és nem valami külső erő megnyilvánulása.

asd94 írta:

fortis írta:Szóval a szokásos.  

Ebből a típusból szinte azt lehet mondani hogy ha az egyiket olvastad, mindet olvastad. Nem is írtam volna le, ha nincs benne az a vezérlő belső hang. Az álombéli tudatosságunk kétféle, egyrészt van a szokásos eltompult fajta, ez megfeleltethető a napközbeni zombi tudatnak. Mivel ezt használjuk legtöbbet, ez érvényesül legtöbbet az álmokban is. Nem élünk tudatosan, így nem is álmodunk tudatosan. Aztán van a másik fajta, akit erősíthetünk azáltal hogy az ébrenléti életünk alatt jobban figyelünk önmagunkra és a minket körülvevő világra. Végül a kétfajta tudat egybeolvadhat és elérhetjük a teljes éberséget. Mikor egy hangot hallunk az a saját ébredő tudatosságunk hangja és nem valami külső erő megnyilvánulása.

És ha az a hang azt mondja gyilkolj?

asd94 írta:. Mikor egy hangot hallunk az a saját ébredő tudatosságunk hangja és nem valami külső erő megnyilvánulása.

Nagyon kategorikus kijelentés, ellentmondást nem tűrő.
Az antropozófiában általában is óvatosságra intenek azzal kapcsolatban, hogy komolyan vegyük az álmokat, de legjobban a hangokkal kapcsolatban figyelmeztetnek óvatosságra. Ez egy dolog, de ami ennélfontosabb, hogy nekem sincsenek egetrengető tapasztalataim az álmaimban megszólaló hangokkal. Legtöbb esetben úgy hangzanak álmomban, mint valami nagy dolog, aztán meg ébren nem nagyon tudom őket hova tenni. Ami lényeges dolgokról szól az álmaimban, az nem igazi hangon szólal meg bennem, hanem csak úgy megjelenik a tudatomban.
Nem tudom, milyen tapasztalat mondatta veled a fentieket. Kétlem igazából, hogy a tapasztalat beszélt belőled. Szerintem ennél az állításnál valaki nagyon félreértett valamit, aztán ez terjed.

fortis írta:Szerintem ennél az állításnál valaki nagyon félreértett valamit, aztán ez terjed.

Félreértés kétségtelen, de a ti részetekről. Fortis is hozza a szokásos formáját mikor olyan irányba akarja elterelni a beszélgetést amiről szót sem ejtettem. A pszichózist tartogasd más topikokba lécci. Az ébredő tudatosságon én azt értettem hogy kezdtem rájönni hogy álmodom és erről magamat tájékoztattam hang formájában. Mint mikor az ember önmagához szól. Amit írtam nem tartalmazott semmilyen ezós felhangot, csak gyakorlatias ténymegállapítás volt. Ez pedig személyes tapasztalaton alapul. Még soha semmilyen formában nem tapasztaltam semmilyen külső erő hatását - értve ezalatt spirituális vonatkozásokat - ezért jogomban áll nem hinni benne, vagy legyinteni rá.

Nem Fortis írta, hanem én.
Én nem foglalkoztam azzal, mit írt Fortis. Az idézett mondat ütötte meg a fülemet. Van hallásom rá, hogy meghalljam, ami hamis, és ilyen ez az állítás ("Mikor egy hangot hallunk az a saját ébredő tudatosságunk hangja ") .
Úgy is lehet megtévesztő vagy komolytalan egy hang az álomban, ha nem külső erőtől származik, és nem is pszichózis.
Abban hiszel, amiben akarsz, én mindenesetre szóltam. Nem feltétlenül miattad, hanem mert úgy hangzott, mint egy tanítás. Nem hagyom szó nélkül, ha veszélyes hamis tanítást terjeszt valaki, akár tetszik, akár nem.

Egyébként visszaolvastam az álmodat, és abban nem egyértelmű, hogy valóban egy tényleges hangot hallottál-e, vagy csak az "információ" jelent-e meg újra és újra az álmodban. Ez utóbbi esetben még tényleg én is esélyesnek tartom, hogy az ébredő tudatosságod "hangja".

Részemről  nem tartanám igazságosnak, ha elterelésnek vélnétek a kérdésemet. Egyszerűen csak pusztán a megszólaló hangok sokrétűsége miatt írtam, mert véleményem szerint épp úgy lehetnek az ébredő tudatosság hangjai, mint a pszichózisé, vagy más eredetű. Pl szuggesztív.
De rendben, ez egy álmos topik, és az álmokban megszólalt hangok valószínűleg önmagunktól jöhetnek, erre pedig szép kifejezés volt Asd mondata.

Empátia (2018.02.20.)

Kezdettől fogva tudatos vagyok. Messze előttem egy zöld domboldal húzódik. Nagyon megnyugtató látványt nyújt. A domb elég meredek, majdnem mintha egy fal lenne. Elindulok felé. Nem bámulom mereven, pislogással igyekszem fenntartani a képet. Azonban ahogy közelebb érek, már nem csak egy domboldal, hanem "S" falu végére emlékeztet. Villanyoszlopok, trafóház (?), meg az egyéb épületek együtt kellemes hatást keltenek. Jól érzem magam itt. Aztán az is eszembe jut, hogy itt van a falu temetője is. A gondolatra reagálva hirtelen a temetőben találom magam. Sírkövek sokasága vesz körül. Felvetődik bennem a kérdés, hogy vajon szellem vagyok-e, azaz ugyanabban a létállapotban vagyok-e, mint a holtak lelkei. Mert ha igen, akkor van rá esély hogy lássam őket. Fürkészve járatom a tekintetem hogy látok-e a sírok között kóbor lelkeket. Az is érdekel hogy ők látnak-e engem, mert a testem valóban szellemszerű, átlátszó. Az egész helyet borostyános aura lengi körbe. Bizonytalan árnyakat vélek felfedezni, de magamon kívül egyértelműen nincs itt más szellem. Megnézem a kezeimet, szokványosnak tűnnek, de vegyül beléjük némi fénylő sugárzás.
Aztán egy prédikátor hangját hallom. Már nem a temetőben vagyok, hanem egy közösségi épületfélében ahol a szószéken egy papnak látszó férfi sablonos bölcsességeket szónokol. Egy ideig hallgatom, de semmi rendkívüli nem hangzik el. Szavait elsősorban egy nőnek szánja aki valamivel odébb egy padon ülve zokog. Középkorú, vékony, fekete ruhájú, haja rövid. Úgy tűnik a pap vigasztalni próbálja, de nem sok sikerrel. Mosolygok a pap szavain, ugyanis azt gondolom hogy a mondanivalója a tudatalattim nem túl fantáziadús terméke. Ki is megyek a helyiségből, nem akarok vele foglalkozni, de aztán tőlem szokatlan módon mégis megállok és visszatérek a terembe. Azért döntöttem így, mert a síró nő arra a felismerésre késztet, hogy ő az én részem. Ez a szenvedő álomalak belőlem született, az ő fájdalma valójában az én fájdalmam lehet.. Leülök mellé és megérintem. Meglepődik és abbahagyja a sírást, sőt, riadtan elhúzódik. Én azonban átölelem és hagyom hogy a vállamon sírja ki magát. Hamar rákezd. Nagyon különös érzés ez. Nem tudok teljesen empatikus lenni vele, az érzései nem ragadnak át rám, inkább csak kötelességből vagyok vele. Arra gondolok hogy így is lehet kezelni az álomalakokat, illetve hogy általuk önmagunkat gyógyíthatjuk..

Gondolom az ember sok mindent gyászolhat jelképesen.

Két kis tapasztalat nemrégről:

1/ Pislogva nézegelődtem és akkor odébb táblákat vettem észre. Az egyikhez odaléptem és próbáltam elolvasni. Ez nem volt könnyű ugyanis visszafelé írták, tehát jobbról balra és azt hiszem a betűk is tükrözve voltak. Minden esetre valahogy sikerült kibetűznöm a szót. Nem sok értelme volt. Ekkor kézbe vettem a táblát és megfordítottam, és piros betűkkel a "Budapest" szó volt olvasható rajta. Meglepődtem a dolgon, mármint azon hogy a szó normális helyzetben van. Azt vártam volna ugyanis hogy a betűk majd a fejük tetejére állnak. De hamar rájöttem hogy a vágyam nyilvánult meg ilyeténképpen, tehát valójában nem a tábla fordult meg hanem a betűk álltak normál balról jobbra helyzetbe, azért hogy megérthessem.

2/Az ágyamon egy hosszúkás dobozra lettem figyelmes. Pirosas és fehér volt, hasonló a kimonómhoz. Valószínűleg a színek miatt (természetes asszociáció), egy csokimikulást találtam benne. Rögtön jött az ötlet hogy kóstoljam meg, mert bevillant hogy Sean Jacobs (egy tudatos álmodó) is csinált hasonlót, hogy ételeket kóstolgatott. Vadul letéptem a fóliát a mikulásról és szinte vadállatiasan beleharaptam. Két kézzel tartottam, mint valami ürücombot. Próbáltam érezni az ízét, de csak nagyon enyhe édességet tapasztaltam. A csokidarabok nehezen olvadtak el a számban, rágni kellett őket. Megértettem hogy olyasmit várok el, ami, hogy úgy mondjam nem természetes. Nem lehet a fizikai világ működési elvét rákényszeríteni az álomvilágra.

Lehet az a baj, hogy elvárásaid vannak. 
Persze egy T álomban legyenek az embernek elvárásai, de ne a kíváncsiság szintjén, azok kielégítése legyen inkább spontán. 

Itt egy játék. Ma délig be lehet írni tudatos álmot. Javaslom, játsszatok! 

https://www.facebook.com/groups/oobelivegroup/permalink/626485084349851/?comment_id=632417267089966¬if_id=1521787098410650¬if_t=group_comment_reply&ref=notif

Köszi az ajánlást!

A tudatos álmodás hasonló a kézzel való halászathoz. Nagy türelem kell hozzá és összpontosítás. Még ha ki is fogod a halat, az rendre ki akar csúszni a kezedből. Idővel gyakorlott halásszá válhatsz, de sosem lesz könnyű, a hal mindig csúszós marad, a lábadat mindig nehezen tudod megvetni az iszapos vízben. A vadászhoz hasonlóan a halász is kiismeri a zsákmány szokásait, de ő maga tartózkodik attól hogy szokásokat alakítson ki. Rugalmas marad és mindig éber, tudja hogy a sült hal nem ugrik munka nélkül a tányérjára.

:Amúgy néha ha az ember tesz érte sem jön semmi, néha meg ha semmit sem tesz akkor is jön magától.

Semmi sem történik ok nélkül. A látszólag spontán dolgoknak is megvan a maguk háttere. A zsákmányszerzéshez is tudatosan készülünk fel. De az embernek szembe kell néznie a számára ismeretlen változókkal is. Amíg nem tud eleget, addig nem látja az események mögött rejtőző erőket, így lehet bármilyen precíz, az eredmény elmaradhat. A halászok a sokéves tapasztalatuknak köszönhetően tudják hol vessék ki a hálójukat, de a halak sem ostobák, egy idő után elkerülik a veszélyes helyeket. Ezért a jó halásznak újabb és újabb cselvetésre van szüksége és tudnia kell mikor álljon odébb. Az embernek nem természetes képessége a tudatos álmodás vagy teszem azt a testelhagyás. Ez egy tanult képesség, elsajátítható, de mégis rendellenes és a természet mindig arra törekszik hogy az egyensúlyt visszaállítsa.
Castanedánál a gyűjtőpont elmozdulása felelős a megváltozott érzékelésért, de ez sosem valami pozitívan fellépő hatás, rendszerint aszociális viselkedés és zavaros gondolkodás kíséri. Csak akkor áll helyre a világ, ha a gyűjtőpont visszatér a megszokott helyére. Nagyon komoly fegyelem és egy életen át való munka kell hozzá, hogy a varázslók megőrizzék a józanságukat, itt és az észlelés legkülönfélébb tartományaiban. Ezért mondja don Juan hogy nevessünk a dolgokon, a humor a legjobb védelem az ismeretlen támadásaival szemben. Ne vegyük olyan komolyan magunkat és azokat se amiket tapasztalunk. Ne hódoljunk be a félelemnek, de ne is vegyük félvállról.

Jók ezek a hasonlatok. 

Kicsit bosszankodom mostanában, mert majd minden napra esik egy egy tudatos álom, de a probléma az vele, hogy hiába szerepelek benne én magam is, a tudatosságom kívülről tudatos csak, olyasféle rálátással.  Tehát ha a cselekménybe süllyedek akkor egy hagyományos álomként élem át, ellenben a következő pillanatban amikor kívülről tekintek rá, akkor tudatosként folytatódik tovább, és ez így megy  oda vissza az álom során. 
Arra gondolok, hogy lehet e valamilyen köze ehhez, az alfa, béta, meg a többi agyhullámnak? Úgy értem, hogy nem e ezen periódusok változásai lehetne a magyarázat erre az álom során?

fortis írta:...a tudatosságom kívülről tudatos csak, olyasféle rálátással.  Tehát ha a cselekménybe süllyedek akkor egy hagyományos álomként élem át, ellenben a következő pillanatban amikor kívülről tekintek rá, akkor tudatosként folytatódik tovább..

Ismerős helyzet. A minap az álmomban egy hajón voltam, a kapitány kabinjában mikor tudatos lettem. Épp az egyik kicsi, kétajtós szekrényke előtt álltam és kíváncsian kinyitottam, hogy mit találok benne. Egymásra pakolva, szép rendben, búvárszemüvegeket találtam. Ekkor magam sem tudom milyen okból, az egyiket felvettem és azon keresztül kezdtem el nézelődni. Oldalra pillantottam a kabin belsejébe, az ajtó felé. Semmi különöset nem láttam, klasszikus hajókabin volt. Egy darabig pislogva szemlélődtem, de éreztem hogy hiába minden erőfeszítésem, nem tudom egyben tartani. Sárgás fények tűntek fel és minden kezdett elmosódni előttem, aztán felébredtem.
Na szóval, semmi logika nem volt abban hogy felvettem a szemüveget, az a gyanúm hogy ez önkéntelenül történt, mert a szemüveg - jellegéből adódóan - egy olyan tárgy ami viselni kell. Tehát ez nem volt részemről tudatos döntés, csak egy automatikus reflex. Ezzel azt akarom mondani, hogy mikor belesüllyedünk a cselekménybe, az azért történik mert nem vagyunk hozzászokva hogy az életet kívülről, megfigyelő álláspontból figyeljük. Az a normális ha magunk is a történések szereplői vagyunk és legtöbbször öntudatlanul, azaz csak felszínes gondolataink vannak, megszokásból és reflexszerűen cselekszünk. Ez a hozzáállás képeződik le az álmokban is. Attól hogy tudatossá válunk, még nem szabadulunk meg teljesen a beidegződésektől és folyton be akar magával rántani, hogy csak egy szereplő légy, egy zombi aki nem uralja a saját életét és döntéseit.

Igen, erre a zombiságra természetszerűen hatnak a beidegződések, és az, hogy a napi szintű történéseinket feldolgozzuk általuk, valamilyen módon. 
Nem a tudatos állapotunk a hagyományos, bár nem tudom ez mennyire jó e vagy rossz, mert valószínű, hogy szükség lehet a hagyományos tudat nélküliségünkre is, bár ebben nem vagyok biztos. .

2018.03.31.

Hasonlót tapasztaltam már máskor is, de nem mondanám jellemzőnek, olyan értelemben nem hogy nem igazán szoktam beszélni álomban.
Na szóval tudatos lettem, örültem neki meg minden. A kezemben egy prospektus volt, vagy valami hosszúkás képeslap. Nagy, fekete betűkkel a következőt olvastam le róla: SZÖLIDALÁCSOLÁS
A következő pillanatban egy nagyon szép zongoradallam hangzott fel. Egészen elbűvölő volt. Egy ideig hallgattam és közben rájöttem hogy a képeslapon olvasott szó erre a dallamra utal, vagyis a zongorázás maga a szölidalácsolás. Azt kívántam bárcsak magammal tudnám hozni ezt a dallamot az ébrenléti világba, mert egyrészt nagyon tetszett, másrészt nem tudtam, hogy vajon hallottam valahol ezt a dallamot - mondjuk egy filmben - és így került a tudattalan tartalmak közé, vagy én magam vagyok az ALKOTÓ. Mert ha utóbbi az igaz, akkor rejtett tehetségem van a zene iránt és nagy művész lehetnék..
Akárhogy is, ez csak az egyik vonatkozása volt a tapasztalatnak, a lényegesebb hogy hangos szóval is kiejtettem a szölidalácsolás szót. Nagyon nehezemre esett megszólalni, a hangok torzan hagyták el a számat, és küzdenem kellett a betűk megformázásával, mintha a nyelvem lezsibbadt volna. Idegenül visszhangzott a térben a hangom.
Annyit fűznék még hozzá, hogy amíg egy normál álomban a beszéd és egyéb cselekvések könnyűek, addig a tudatos álmokban minden némi erőfeszítést kíván. Talán azért van ez így, mert olyan dolgokat akarunk végrehajtani, amik úgy mond nem természetesek az álmodó test számára, például az evés, ivás, beszéd, stb. Ezek a fizikai térhez tartoznak, illetve maga a tudatos figyelem által válnak nehézkessé. Hasonlóan mikor egy tárgyat próbálunk megfogni, az ujjaink ügyetlenek lesznek.

c.) eset:
 Nem a dallam volt gyönyörű, hanem benned keletkezett a gyönyörűség érzete.

Ha jobban meggondoljuk, gyönyörű dallam nincs befogadó nélkül. Az érzelem a hallgatóban keletkezik.
Elképzelhetőnek, sőt valószínűnek tartom, hogy az érzelem volt meg neked előbb, és ahhoz álmodtad hozzá a logikus kiváltó okot.

Efi írta:c.) eset:
 Nem a dallam volt gyönyörű, hanem benned keletkezett a gyönyörűség érzete.

Akár így is lehetett. Az álomhoz még hozzátartozik bár nem tartottam fontosnak leírni - mert csak a tudatos részt akartam kiemelni - hogy nem voltam egyedül. Valaki után mentem, aki a kalauzom volt, pár lépéssel haladt előttem, az alakja fénybe burkolózott. Mikor tetszésemet fejeztem ki a dallam iránt, ő hátrafordult és mosolygott rám. Többre nem emlékszem, így nem tudom hogy a gyönyörűséget mi válthatta ki a te értelmezésed szerint, hacsak nem a vezetőm jelenléte.

Szerintem ez nem olyan ritka, hogy az ember sosem hallott gyönyörű dallamot halljon álmában.  Nekem is volt már, hogy egy egész szimfonikus zenekar dallamát hallottam, és próbáltam volna megjegyezni, volt, hogy magam alkottam hasonlót, de olyan is volt, hogy egy gyönyörű éneket hallottam egy szellemek lakta szigeten, és annak a szövegét akkor és ott meg is tudtam jegyezni. Talán a lélekvándoron még fönn lehet a tapasztalatnál leírva maga a szöveg, amiből csak egy egy részletre emlékszem már, de a dallam maga az megmaradt így sok év múltán is. 

2018.04.04.

Nem volt előzményálom, mintha csak az égből pottyantam volna le, ott találtam magam az udvaron. Nappali fényesség volt. Álmodom! - ismertem fel. A szokottnál is jobban örültem neki. Megcsináltam! Egy gyors pillantást vetettem csak a kezeimre, sötét árnyékoknak tűntek csak és a testem sem volt teljesen szilárdnak mondható. Az első ami feltűnt hogy a régi garázsunk mellett állok. A zöld fala közvetlenül előttem magasodott. A valóságban már rég lebontottuk. Beugrott amit a minap Tholey könyvében olvastam, azt írja hogy felkérték az álmodókat hogy kérjenek valamit az álomalakoktól. Itt most nem volt senki, de az az ötletem támadt hogy megkérem a garázsfalat, rajzoljon nekem valamit. Eszembe jutott az a korábbi tapasztalatom is, amelyben szintén a garázsfalon egy különös ábrát láttam. Most ezt kezdtem el keresni. Sehol se láttam. Néhány lépést hátráltam hogy jobban szemügyre tudjam venni a falat, és akkor fehér krétával írt szavakat és betűket fedeztem fel rajta. Először egy nagy, nyomtatott H betűt, alatta valamivel jobbra a HEAL szót, amíg ez alatt szintén jobbfelé a HELAS szó volt olvasható. Nagyjából a H-val egyvonalban egy L betűt láttam. Az alsó kép mutatja az elrendezést. Meg akartam jegyezni, ezért magamban ismételgetni kezdtem. A szavaknak volt egy ritmusa, és arra gondoltam hogy ez talán egy varázsige, amit az álomtól kaptam. Talán van egy funkciója amivel előhívhatok valamit. Ezért egyre eltökéltebben ismételtem őket: H HEAL HELAS.. Közben végig egy helyben ácsorogtam, csak a fejemet fordítottam el jobbra, a pad felé, arra számítottam hogy ott fog megjelenni az a valami. De csak sötétség érkezett és hirtelen felébredtem.

Akkor a szavak, talán mégsem varázsigék voltak. 
Amúgy fura mert ha elhatározol valamit T álomban, az többnyire beteljesül, vagy megvalósítható. Ez  az eset most azért ennyire elgondolkodtató, mert ha tévedünk az meghatározhatja e  a T lombéli történéseket, szóval ezt nem tudom, de mi van ha igen?

Nos kértem a falat hogy mutasson valamit és ezeket a szavakat kaptam, ha nem is varázsigék azért valami kapcsolat lehet közöttük. A HELAS mintha a HEAL ragozott alakja lenne egy idegen nyelvben.. De persze valószínűbb hogy semmi jelentésük nincsen, esetleg a HEAL mint gyógyítani.