Tudatos álmok mindenkitől mindenkinek

Nem értem asd álmaiban ezt az álomváltással kapcsolatos nehézséget. Csak rá gondolsz, kimondod, hogy ott akarsz lenni, és kész, nem? "Fantasztikus mennyiségű" tudatos álmaim alapján nekem ez a tapasztalatom.
Nem lehet, hogy csak óriássá van generálva ez a probléma?

Ha ennyire egyszerű lenne, akkor a tengerparton futott volna tovább.

Áprilia írta:

2017.05.05. Találkozás egy volt kollégámmal  

Nem emlékszem minden részletre, mert nagyon hosszú volt a tudatos álom. Abból vettem észre, hogy álmodom, hogy nagyokat ugráltam, és ezáltal mind feljebb-és feljebb repültem a levegőben. Először valami nyomortanyán találtam magam, már nem emlekszem rá, hogy ott mi történt, de folyamatosan nyugtatgattam és emlékeztettem magam, hogy álmodom, igyekeztem, nehogy kiessek az álomból és felébredjek, ha már egyszer tudatos álmom van. Előbb-utóbb azt kívántam, hogy "luxus helyre" kerüljek, és ezt ki is jelentettem. Azonnal egy luxus szállodasornál találtam magam.

Úgy tűnik, mégis ilyen egyszerű....

Áprilia írta:

Áprilia írta:

2017.05.05. Találkozás egy volt kollégámmal  

Nem emlékszem minden részletre, mert nagyon hosszú volt a tudatos álom. Abból vettem észre, hogy álmodom, hogy nagyokat ugráltam, és ezáltal mind feljebb-és feljebb repültem a levegőben. Először valami nyomortanyán találtam magam, már nem emlekszem rá, hogy ott mi történt, de folyamatosan nyugtatgattam és emlékeztettem magam, hogy álmodom, igyekeztem, nehogy kiessek az álomból és felébredjek, ha már egyszer tudatos álmom van. Előbb-utóbb azt kívántam, hogy "luxus helyre" kerüljek, és ezt ki is jelentettem. Azonnal egy luxus szállodasornál találtam magam.

Úgy tűnik, mégis ilyen egyszerű....

Ejha, te aztán profi vagy, csak így tovább!

Ja ezek szerint.
Talán egy kis gyakorlással na meglátjuk.

Érzem az élcelődést mindkettőtök megjegyzésében. Ellenben én tényleg szerettem volna megbeszélni, hogy ha nekem, a kis - hozzátok képest - tudatlan hülyének a nulla tapasztalatával ilyen egyszerűen ment, akkor nektek miért nem....
Na mindegy.

Azért, mert ez tudatállapot szint függvénye .Azt meg tudjuk jól, hogy nem állandó. Ez a magyarázata, hogy miért nem működik mindig ugyan azon a szinten, miért van az hogy néha gyerekjáték, néha meg komoly munka eredménye, hogy működjön valami.

Hát jó, bár nem gondolnám, hogy asd-nek kisebb/alacsonyabb (mindegy, hogy fogalmazunk) lett volna a tudatszintje akármelyik felsorolt tudatos álmában, mint nekem a hivatkozott álomban.

Két tudatos álmom volt:
Szőrmókos jó reggelt! (2018.01.17.)

1.
Féltudatos állapottal kezdődött. Az udvaron voltam a kapu előtt, és sejtettem hogy álmodom. A látvány instabil volt, ezért gyors pislogásba kezdtem. Inkább a rutin mint a felismerés volt a segítségemre. A pislogás bevált, bennmaradhattam az álomban. Fokozatosan tisztult ki a tudatom is, a homály eloszlott és szó szerint megkönnyebbültem mikor teljesen tudatossá váltam. Valahonnan az út felől munkagép morajlását hallottam. A kezemben egy doboz kenőzsírt tartottam (honnan jöhetett..?). Odasétáltam a szomszéd kerítéséhez, mert észrevettem a túloldalt egy különös alakot. Háttal állt nekem, de így is azonosítani tudtam: egy yeti volt az. Legalább két méter magas, barna szőrű, vaskos, emberformájú teremtmény. Loncsos szőre emlékeztetett a szomszéd rég halott kutyájára.
Hozzávágtam a nálam lévő dobozt, szerettem volna felhívni magamra a figyelmét. Valahol vesetájékon találtam el. Szemlátomást megleptem a támadásommal és felém fordult, mi több, látszólagos indulattal megindult felém. Közöttünk csak az alacsony kerítés állt. De egyáltalán nem találtam félelmetesnek, mivel tudtam hogy álmodom és nem árthat nekem. Másrészt az is feltűnt hogy az indulata nem volt őszinte, már ahogy ezt meg tudtam állapítani a majomszerű ábrázatból. Mintha csak az elvárásaimnak akart volna megfelelni.. Csak pár lépést tett felém, aztán ismét megfordult és élénk érdeklődéssel bámult el az út felé. A nyakát nyújtogatva leskelődött a sövény fölé. Valószínűnek tartottam hogy az a bizonyos általam is hallott munkagép köti le a figyelmét. Kicsit megsértődtem hogy egy közönséges álomalak ennyire rám se hederít.
Otthagytam és lassan megindultam a ház felé. Feltűnően világos volt. A ragyogás átitatta a levegőt.
Megnéztem a kezeimet: elsőre barna kesztyűket vettem észre rajtuk és emlékeztem hogy ugyanígy volt az előző tapasztalatomban is. Azonban ahogy elmélyülten tanulmányoztam őket, rájöttem miért gondoltam hogy kesztyűk vannak rajtam: valójában a teremtés első fázisában látom őket! És valóban, a szemem előtt játszódott le a folyamat: a sötét, elnagyolt, kézre emlékeztető massza fokozatosan finomodott, és mint ahogy a szobrász vési le a felesleges anyagdarabokat, úgy alakultak ki az álom anyagából a kezeim. Ezek már rendes kezek voltak, méretre is, formára, színre is a sajátjaimat ismertem fel. Csupán annyi különlegesség volt bennük, hogy aranyszínű aura lengte körül őket, amibe fehér, füstszerű részek vegyültek. Eszembe jutott a kézdörzsölés technika és hogy rég csináltam már, úgyhogy alaposan összedörgöltem őket. Érdekes hogy tapintásra már nem tűntek valódinak. Alig éreztem az érintést, sőt, éteribbek lettek, majdnem átlátszóak.
Láttam hogy nem járok már messze a terasztól, és jobb ötlet híján meg akartam nézni az érmét. Sietősebb tempóra váltottam, mert éreztem hogy kezdem elveszíteni a kontrollt, bármikor felébredhetek. Nem voltam benne biztos hogy nem-e a kézdörzsölés okozta ezt a bizonytalanságot, holott éppen egy stabilizációs technikának kellene lennie.. Akárhogy is, pont mikor az oszlop tövébe értem, felébredtem.

2.
Volt egy álmom amire alig emlékszem, ebből aztán hamis ébredésbe kerültem. A dolog itt nem állt meg, mert ebből a hamis ébredésből ismét egy hamis ébredésbe kerültem. Először persze azt hittem ez most már az igazi, de túl sok volt a különösség körülöttem. A szobában hajnali sötétség volt. A kanapén ültem éppen, nem szoktam ülve aludni és ez már önmagában furcsa volt. Aztán a fejemről rongyok lógtak, alig láttam ki alóluk. A kezeimre kesztyűk voltak bújtatva.. Emiatt azt kezdtem el hinni, hogy talán alvajártam, és közben furcsa dolgokat műveltem, mint például hogy kesztyűket húztam fel, és ez a testi érzet bekerült az álmomba amit fenntebb már taglaltam. Alig volt rajtam ruha, és azok is tépettek voltak. Ez a félmeztelenség meg a többi furcsaság miatt aztán rájöttem hogy még mindig álmodom. Kicsit agyalni kezdtem a dolgokon. Az Eredet című film jutott eszembe ahol az emberkéknek többszintű tudatos álmaik voltak. A kettős hamis ébredés amibe kerültem is ilyen lehet. A meztelenség kissé izgató volt, meg fel is akartam rázni kicsit magamat, ezért a kesztyűs kezeimmel maszturbálni kezdtem. De hamar abbahagytam, nem volt hozzá igazi hangulatom.
Az álomtér nem volt valami stabil. Az ajtómhoz mentem, azt reméltem hogy ha kimegyek, azaz helyszínt váltok, az majd segít benne maradnom az álomban. Óvatosan nyitottam ki az ajtót, mivel működött bennem némi gátlás a hiányos öltözékem miatt, és nem szerettem volna ha így meglát valaki. Odakint sokkal világosabb volt. Az álom nem hullott szét és bementem a fürdőszobába.
A tükör elé léptem és belebámultam: nem teljesen az én arcom volt. Az állam sokkal hegyesebb, a fejem felső része sokkal szélesebb volt. Ilyen háromszögletű hatást keltett. A bőrömet nyúzottnak találtam. A szemeimet alig bírtam nyitva tartani mert szó szerint leragadtak az álmosságtól. Illetve nem én magam voltam álmos, hanem csak a szemeim. Az ujjaimmal - amiken ezúttal már nem volt kesztyű - erőszakkal széthúztam a szemhéjamat és próbáltam őket nyitva tartani. Az íriszem lehetetlen szögben felcsúszott, a szemgolyóm szép fehér volt. Próbáltam pislogni és fókuszálni a tekintetem, ez eleinte nehezen ment, de aztán helyükre kerültek a szemeim, és immár tisztán önmagamra tudtam nézni, nem volt szükség hogy az ujjaimmal tartsam őket nyitva.
Akartam találni  valamit amit ébrenlétben ellenőrizhetnék és észrevettem hogy előttem a tükör alatti polcon apám borotválkozási cuccai hevernek. Kezembe vettem a borotvahabos flakont. Tele volt apróbetűs írással. Valamit meg akartam róla jegyezni. Az alsó felén a 65 vagy 650-es számot olvastam ki. De ahogy elfordítottam a tekintetem, majd vissza, az olvasott dolgok úgy változtak. Már teljesen kitöltötte a látómezőmet a flakon kék háttere és a rajta lévő szöveg, mást már nem is láttam körülöttem. Tudtam hogy nem szabadna ennyire egy pontra koncentrálnom, de mindenképpen találni akartam valami konkrétumot. Végül el is tudtam olvasni pár szót: NÉZZ SZÉT. (pont) SZÓL
Épp csak megjegyeztem ezt és felébredtem.
Egyértelmű hogy az olvasott sor figyelmeztetés volt hogy ne bámuljak annyira. Írott formában üzentem saját magamnak.

Muris ez, hogy saját magadat figyelmeztetted írásban.

Én azt irigylem az álmaiban, hogy többnyire az otthonod környékén játszódnak . Ebből valami olyasmire következtetnèk, hogy kevèsbè vagy szétszórt.
Azt viszont nem tudom, hogy az ember valóban üzen e magának az álmában?
Hmm elképzelhető, hiszen maguk az álmaink is üzenetek, ha figyelünk rájuk.
Na jó, de nem is ez az érdekes, hanem inkább a hangok. Néha hangok adnak instrukciót. Pl nézz körül, mint egy újságíról! Mièrt különbözne ez mondjuk attól, ha papíron olvassuk? Bár hogyan is van, azért klasszak ezek a dolgok.

fortis írta:Én azt irigylem az álmaiban, hogy többnyire az otthonod  környékén játszódnak

Hát, eldobom az agyam! Korábban ezt pont hogy egyfajta "hátrányként" róttad fel neki és arra buzdítottad, hogy hagyja el az otthonát!

fortis írta:
Azt viszont nem tudom, hogy az ember valóban üzen e magának  az álmában?

Mivelhogy az álmainkban minden mi vagyunk, mástól nem jöhet az info, csak saját magunktól.

fortis írta:Én azt irigylem az álmaiban, hogy többnyire az otthonod  környékén játszódnak .

Talán mert nem is álmok, hanem az aminek látszik: testen kívüli élmények. Olyasmit olvastam hogy az álmok az asztráltest emlékei. Továbbá azt is írják hogy minden alváskor elválik a fizikai testtől. Általában a test felett lebeg, ez okozza a zuhanásos vagy repüléses álmokat. De kisebb távolságokra is eltávolodhat. Na most, a tudatosság elérésének szándéka azt idézheti elő, hogy egy ilyen eltávolodás során ébredünk fel. De miért kalandozik el az asztráltest? Mert mondjuk feladatot adtunk neki. Nálam ez a kártya, érme, tükör, stb. Ha meg akarja őket nézni, oda kell mennie. Ha ekkor tudatossá válik, testen kívüli élménynek nevezhetjük a tapasztalatot, ha azonban akkor válik tudatossá mikor "csak" a test felett lebeg, akkor álomnak. Az egy helyben lebegés passzív cselekedet, hogy az elménk ezt megtörje, fantáziaképeket hoz létre, más szóval álmodik. A tké, vagyis az eltávolodás viszont aktív cselekedet, nincs szükség fantáziálásra, az elmét az asztrálvilág ingerei folyamatosan bombázzák. Az én asztrálvilágom az otthonom, illetve annak időben helyenként eltorzult másolata. Rendre olyan tárgyak bukkannak fel amik a jelenben nem léteznek. Az asztrálsík jellegzetessége a fényes közeg is, és valóban, szinte mindig megemlítem hogy a levegőt ragyogás itatja át. Az álomváltás is ezért problémás, ahhoz álmodni kellene, én azonban más közegben vagyok. De mindez csak elmélet, majd még alakulgat..

asd94 írta:
Az álomváltás is ezért problémás, ahhoz álmodni kellene, én azonban más közegben vagyok.

Na ez elgondolkodtató igen, hogy ez lehet az oka. Már nem tudtam mire vélni, hogy olyan ügyes vagy és mégsem megy az álomváltás, amikor semmi különös nincs benne.

Érdekes elgondolás Asd, jó lenne cáfolatot találni erre az elméletre. Igen, szóval lehetne ez is egy feladat, hogy a kertben lévő tükrön keresztűl lépve válts helyszínt, vagy tégy ki egy képet házon kívülre, és azon keresztül próbáld.
Amúgy nekem meg az a tapasztalatom, hogy több tudatos álom a gyerekkori otthonom és környékén zajlott. Erre mi lenne a magyarázat?

fortis írta:Érdekes elgondolás Asd, jó lenne cáfolatot találni erre az elméletre.

Ugyan miért lenne jó cáfolatot találni rá. Kibújt a szög a zsákból. Te mindent csakazértis cáfolni akarsz.

 

fortis írta:
Amúgy nekem meg az a tapasztalatom,  hogy több tudatos álom a gyerekkori otthonom és környékén zajlott. Erre mi lenne a magyarázat?

Az, hogy nem váltottál helyszínt.

fortis írta: Igen, szóval lehetne ez is egy feladat, hogy a kertben lévő tükrön keresztűl lépve válts helyszínt, vagy tégy ki egy képet házon kívülre, és azon keresztül próbáld.

Még nem vagyok benne biztos de hogy ha éles határvonal húzható az álmok és a tké közé, akkor a dolgok is egészen másként működhetnek. Természetesen vannak átfedések, de a szabályok és lehetőségek különbözőek lehetnek. Így a bevett álombéli technikák nem használhatók megbízhatóan az asztrálsíkon. Ha tovább akarok lépni, akkor más megközelítést kell alkalmaznom. Ha nem foglalkoztam volna soha tudatos álmodással akkor eszembe se jutna álomként kezelnem a tapasztalataimat. Ettől persze még lehet az, csupán azt mondom hogy amilyen tanítást kapsz vagy szerzel, annak tükrében fogod értelmezni az élményeidet. Teljesen új célokra van szükségem.

Áprilia írta:

fortis írta:Érdekes elgondolás Asd, jó lenne cáfolatot találni erre az elméletre.

Ugyan miért lenne jó cáfolatot találni rá. Kibújt a szög a zsákból. Te mindent csakazértis  cáfolni akarsz.

 

fortis írta:
Amúgy nekem meg az a tapasztalatom,  hogy több tudatos álom a gyerekkori otthonom és környékén zajlott. Erre mi lenne a magyarázat?

Az, hogy nem váltottál helyszínt.

Így van, cáfolni akarnám, mert ha nem tudok megcáfolni valamit, akkor azt el kell fogadnom.  Elfogadni meg nem szeretek mindent csak úgy jöttében futtában, nem árt azt kicsit kivesézni.

Kíváncsi leszek Asd, hogy merre vezet ez.

Tündöklő égbolt (2018.01.20)

Még soha nem láttam ilyen szépnek az eget. A nap nem látszódott ugyan, de szikrázóan fényes reggel volt. Az udvar közepén álltam, nem messze a terasztól. Csak a pizsamám és a fürdőköntösöm volt rajtam. Kicsit hűvös volt. Egy helyben álltam és az égben gyönyörködtem. Azúrkék volt. Nem tudtam eldönteni hogy az ég alján vagy a felső részén mélyebb-e a kékség. A kék finom, szinte művészi átmenetei mindenütt képviseltették magukat. Sok volt a bárányfelhő is. Végül arra jutottam hogy a felhők okozzák hogy nem egyenletes a színeloszlás. Ezután felmerült bennem, hogy álmodom-e? Ugyanis nagyon szokatlannak találtam hogy kora reggel, ebben az öltözékben idekint vagyok. Meg kellene néznem az érmét..? - vetődött fel bennem a kérdés félig komolyan. 90%-ig biztos voltam benne hogy ébren vagyok. Kutatón néztem körül, de semmi olyat nem láttam, ami álomra utalt volna. Eszembe jutott az új feladatom is, de pillanatnyilag képtelenségnek tűnt hogy nekiálljak, mert ha mégis ébren vagyok, akkor baj lehet belőle.. Így inkább elindultam fel a kert felé. Szerettem volna tetten érni az álmot, ellentmondásokat kerestem. Mikor a kapuhoz értem, az érintésre is teljesen valódinak érződött, és szabályszerűen nyitottam ki, majd csuktam be magam után. Ügyeltem a mozgásomra is, pontosan abban a katonás ritmusban lépkedtem, ahogy elterveztem. A tekintetemet sehol se rögzítettem és rendszeresen pislogtam. Ezek a technikák együtt nagyon hatásosnak bizonyultak, és meg is dicsértem magam, mert éreztem hogy tényleges stabilizálják az álomteret. Már ha tényleg álmodom. Ez a valóság vagy sem? Bárhogy nézelődtem, minden olyannak látszódott mint általában. Feliratot sem láttam sehol, vagy egyéb szokatlan dolgot. A tikok is ott kapirgáltak nem messze tőlem. Elmentem fel egészen a galambokig (azokat is tartunk). Láttam hogy már ki vannak engedve. Az egyik azonban furcsán mozdulatlannak tűnt. Egy deszka sarkában kuporgott. Barnás tollai voltak, melyben zöldes és ezüstös részeket is felfedeztem. Ahogy kíváncsian figyeltem, hirtelen megmoccant, bár mozgása némileg darabos volt. Zavart a tudat hogy nem tudom eldönteni álmodom-e, mert kínosnak és ijesztőnek találtam ezt a reggeli sétámat. Arra gondoltam hogy további bolondságok is kitelhetnének tőlem. Aztán végül zsigeri szinten megértettem, hogy mégiscsak álmodnom kell. Nem tudom, talán a levegő feltűnő ragyogása vagy csupán a helyzet szokatlansága okozta, de a mérleg nyelve végül az álom felé billent. Az ágyban fekvő testemre gondoltam, bár rögtön rájöttem hogy ez hiba volt, mert szinte azonnal felébredtem. De nagyon meg is könnyebbültem, hát mégsem bolondéria volt, csupán a fázis valósága tévesztett meg. 

Szép álom , kedvelem az egyszerűségét.  De azt nem értettem, miért nem próbáltál meg repülni, az általában sikerülni szokott.

fortis írta:Szép álom , kedvelem az egyszerűségét.  De azt nem értettem, miért nem próbáltál meg repülni, az általában sikerülni szokott.

Azért mert ébren se végzek ilyen jellegű valóságteszteket. Fontos nekem a tudatos álmodás, de annyira nem hogy bármikor is hülyén érezzem magam miatta a mindennapi életben. Nem fogok a levegőbe ugrálni meg hasonló képtelenségeket művelni. Az álom során is kényelmetlenül éreztem magam, mert úgy éreztem az agyamra ment az ezzel való foglalkozás, és ha tényleg ébren vagyok és úgy mászkálok a kertben nem szalonképes öltözékben hogy fogalmam sincs hogy kerültem eleve odakintre, akkor az ijesztő. Arra gondoltam hogy talán alvajártam és hajnalban öntudatlanul kijöttem a házból.

Már sokszor utaltál az alvajárásodra. Castaneda egyik könyvében az a nő, aki álmodni tanítja - Z betűvel kezdődik a neve, talán Zuleika (?) - azt mondja, hogy "az alvajáró szellemben hatalmas lehetőségek rejlenek." Emlékszel erre?

Áprilia írta:Már sokszor utaltál az alvajárásodra. Castaneda egyik könyvében az a nő, aki álmodni tanítja - Z betűvel kezdődik a neve, talán Zuleika (?) - azt mondja, hogy "az alvajáró szellemben hatalmas lehetőségek rejlenek." Emlékszel erre?

Nem emlékszem, de az alvajárásra valóban sokszor gondolok. Ezen persze nincs mit csodálkozni, szerintem az elme számára ez a legegyértelműbb magyarázat. Nézzük csak: a környezet megtévesztően valóságos (még érintésre is), reggel van, pizsamában vagyok és nem emlékszem hogy kerültem ide. Nyilván alvajárok. Szerintem furcsa lenne rögtön arra következtetni ezek alapján hogy álmodok vagy a testemen kívül vagyok. Ez végül is egy olyan szituáció ami megtörténhet igazából is. Mivel a tapasztalataim sokszor ilyen valóságos természetűek, ezért nem mindig könnyű eldönteni mi a stájsz.

asd94 írta:

fortis írta:Szép álom , kedvelem az egyszerűségét.  De azt nem értettem, miért nem próbáltál meg repülni, az általában sikerülni szokott.

Azért mert ébren se végzek ilyen jellegű valóságteszteket. Fontos nekem a tudatos álmodás, de annyira nem hogy bármikor is hülyén érezzem magam miatta a mindennapi életben. Nem fogok a levegőbe ugrálni meg hasonló képtelenségeket művelni. Az álom során is kényelmetlenül éreztem magam, mert úgy éreztem az agyamra ment az ezzel való foglalkozás, és ha tényleg ébren vagyok és úgy mászkálok a kertben nem szalonképes öltözékben hogy fogalmam sincs hogy kerültem eleve odakintre, akkor az ijesztő. Arra gondoltam hogy talán alvajártam és hajnalban öntudatlanul kijöttem a házból.

Én szoktam ugrálni, ha nem tudom mi a szitu, lehet ezt diszkréten is művelni. 
Gondolom még mindig jobb, mint kétségek között maradni, hogy nem e alvajáró vagy.  De hát ebbe nem szólnék inkább bele.

Egy esetről tudok, amikor alvajártam. Tulajdonképpen én álmodtam az egészet, de a valóságban másképpen történtek a dolgok.  Utólag belegondolva valóban elég félelmetes ez, de az mégis megnyugtató, hogy az elbeszélések szerint  nem csináltam olyasféle hülyeségeket, ami nagy veszélybe sodort volna. 
Tiszta hihetetlen, az ember mászkál, mozog, beszél, cselekszik, és közben nincs jelen, hanem egy álmot él át.  Hát nem tudom ez a klasszikus alvajárás e, de velem így történt.

Fortis írta:egy olyan alkalmat tudhatok magaménak, ahol békülésre bírtam egy  velem gonoszkodó ismerősömet, és a végeredmény hihetetlen volt. Másnap mintha csoda történt volna, egészen más lett a hozzáállása

Off:
Ehhez nem kell álmodás, teljesen tudatosan is működik. Akkor is, ha ébren bírsz a képzeletedben békülésre valakit.

Efi írta:

Fortis írta:egy olyan alkalmat tudhatok magaménak, ahol békülésre bírtam egy  velem gonoszkodó ismerősömet, és a végeredmény hihetetlen volt. Másnap mintha csoda történt volna, egészen más lett a hozzáállása

Off:
Ehhez nem kell álmodás, teljesen tudatosan is működik. Akkor is, ha ébren bírsz a képzeletedben békülésre valakit.

Persze nyilván, de álomban azért más. Azért más, mert ott szemtől szembe találod magadat vele, akár a valóságban, ezért szerintem a hatás erőteljesebb, mintha csak a képzeletedben volna.

Raduga azt állítja a Fázis c. könyvben, hogy a Fázis is a fizikai valóság, csak határok, korlátok nélkül. Asd, amikor megtaláltad az érméket, kártyákat, szerinted azok ugyanazok lehettek, mint amiket fizikai síkon elhelyeztél, csak határok, korlátok nélkül? (ezért különbözhettek az évszámok stb. a fizikai síkon elhelyezetthez képest.)