Tudatos álmok mindenkitől mindenkinek

Azt érzem - megint csak egyes szám első személy! - hogy nem számít mi valóságos és mi nem az. Már rég bennem van ez, sose tudtam dűlőre jutni például az álmok és tké kapcsolatát illetően. Az ablakomban van egy rakat ilyen "sehová sem sorolható" tapasztalat. Hol egy klasszikus álomhelyzet vált át hirtelen testen kívüli élménnyé, hol fordítva. Eleinte mindenfajta elmélettel hozakodtam elő, aztán kiegyeztem annyiban hogy "átjárhatóság" van köztük. Most ott tartok hogy nem érdekel. Semmihez sem fogható érzés mikor kilépsz a testedből, ténylegesen ÉRZED hogy valami benned leválasztódik, kettéválsz, a tudatosságod hol a fizikai hol abban a másik, éteribb testedben van. Csaknem vallásos élmény, legalábbis olyan tekintetben hogy nem a puszta hit hanem a személyes tapasztalás bizonyítja hogy az ember több mint az anyagi teste. Az ateista/materialisták egyszerűen intézik el a témát és mindent hallucinációnak tekintenek. Én nem ilyen vagyok DE abban osztozom velük hogy legyintek a dologra. Egyszerűen nem tud érdekelni, nincs bennem motiváció hogy mélyebben meg akarjam ismerni. Ha felébredek csak csinálom a napi dolgaimat és nem is gondolok rá. Mintha kipipálnál egy tételt a bakancslistádon, ez is megvolt, gyerünk tovább, keressünk más szórakozást!

De látjátok benne az önzést? Ha megvizsgáljuk a tetteinket mindig nagy csomó önzést fogunk benne találni. Az ember azért akar megtenni bármit hogy neki jó legyen, ez a fő motivációs erő: hogyan tudnám még jobban kényeztetni magam? Még a misztikus jelenségek is áldozatul eshetnek ennek ha nem megfelelően közelítesz feléjük. Gondolok itt arra például hogy csoportokat, gurukat, mestereket keresel magadnak, de nem azért hogy tanulj hanem mert mondjuk unatkozol, magányos vagy, esetleg így akarod kiélni a spiritualitás utáni vágyadat; passzívan tartozni valahová de aktívan nem tenni semmi megerőltetőt. Számtalan bilincs köt minket a világhoz, olyan bilincsek amiket a társadalom, a hagyomány és önmagunk kovácsoltunk. Ha a misztikum felé fordulsz anélkül hogy előtte szembenéznél magaddal, azzal csak szaporítod a bilincseid számát. A misztikum nem cél, ez nem olyasmi amit elérsz, ez olyan ami elérkezik az életedbe ha készen állsz rá. Ám ha eljön, választhatod azt is hogy nem törődsz vele. Ez a lényeg, a választás szabadsága.

A lelki jelenségek fontosabbak. Az az igazi varázslat mikor megnevettetsz egy gyermeket, megsimogatsz egy állatot, megcsókolod a szeretteidet. Aladdin hármat kívánhatott, az első kettőt önzés szülte, a harmadik azonban a Dzsinn felszabadítása volt, azaz a hatalom elengedése. Van egy régi keleti mondás: "Aki keresi nem találja, aki nem keresi megtalálja", én ezt úgy folytatnám hogy "aki megtalálta elhajítja". Nem fontos, értitek? Az anyagi világ nem a börtönünk, hanem az egyetlen hely amit otthonunknak hívhatunk. Itt várnak ránk a feladatok. Ha éhes vagyok nem fénnyel táplálkozom, inkább megeszek egy sajtburgert.

Az sem igaz szerinted, hogy az álmok kapuk más világokba?
Nem lett volna kedved végigmenni az álmodás kapuin?

asd94. Ne add fel amit eddig elértél. Tudom, hogy neked kell megtalálnod az utad, a célodat. Valami elindított ezen az úton, vizsgáld meg, hogy még fenn áll-e?

Áprilia írta:Az sem igaz szerinted, hogy az álmok kapuk más világokba?
Nem lett volna kedved végigmenni az álmodás kapuin?

Milyen áron? Ha az ember nem él harcosként akkor felfalják az ismeretlen erői. Aki a hatalmat keresi, a halált találja meg vagy még rosszabb, kivetkőzik emberi mivoltából. Erről írtam korábban, hogy az önzés, a túlzott egoizmus, az ÉN dicsőítése az élet nagy csapdája. Észlelők vagyunk, fénylények - mint Castaneda mondja - de megszoktuk hogy születésünk óta csak egy kormozott üvegen át nézünk a napba, szemléljük a világot. Minél tovább élünk bolondként, annál kormosabb lesz az üveg, és öregségünkre szentül meg leszünk róla győződve hogy a világot a szürke árnyalatai alkotják. De ez a kormozott üveg, a tonál, meg is véd minket a vakulástól, mert a naguál ereje elviselhetetlen az olyan törékeny lényeknek mint mi. Az egyetlen amit tehetünk hogy komoly erőfeszítésekkel letörölgetjük kicsit az üveget és beérjük lopott pillantásokkal. Mielőtt lefeküdnél és álmodnál, fürödj meg, tisztítsd meg magad a rádrakódott mocsoktól. Erről szólna a cserkészés. Sok hibám van, sok gyengeségem, nem akarom ezeket magammal vinni az álmaimba, nem akarom hogy ezek vezéreljenek, nem akarom hogy az önzésem alakítsa a sorsomat.

asd94 írta:
Mielőtt lefeküdnél és álmodnál, fürödj meg, tisztítsd meg magad a rádrakódott mocsoktól. Erről szólna a cserkészés. Sok hibám van, sok gyengeségem, nem akarom ezeket magammal vinni az álmaimba, nem akarom hogy ezek vezéreljenek, nem akarom hogy az önzésem alakítsa a sorsomat.

Igen, az önismeret. De akkor az úton vagy még, ha cserkészed magad.
Nem is tudom, hogy sírjak, vagy nevessek amiatt, hogy bár ezerrel vetettem bele magam én is az álmodásba (habár korántsem értem el olyan kimagasló eredményeket, mint te), a tapasztalataim mégsem a “klasszikus” tudatos álmodást hozták, hanem amolyan “önismereti” jellegűek. Az önismeret szükségességénél lyukadtam ki. Csak ezzel meg olyan lassan haladok, mint a csiga. De nincs más út (számomra).

Ahogy olvasgatom Ymor álomba merülésének módját ezekkel a légzésekkel és relaxációkkal, összefüggést találtam egy 2019. 05-havi álmommal ami erről szólt.
" Az álom nem volt tudatos, de a tudatos álmodásról szólt
Nos azt álmodtam, hogy ahhoz , hogy álmodni tudjak, főként ha azt szeretném, hogy tudatosan, akkor próbáljam ki , hogy relaxálva aludjak el.  Aztán felébredtem. Azt nem tudnám megmondani, hogy ez valami külső vagy belső gondolat volt e, de azt hiszem érdemes lehet kipróbálni."
Tehát érdemes lehet. 

Ez a kérdés már régóta foglalkoztat engem.
Mi a célja a tudatos álmodásnak- a ti szavaitokkal? 
Van e valami, aminek nagyon utána szeretnétek nézni (pl.én biztos elmennék a Naphoz, hogy megnézzem, kiféle miféle szerzet 
, és valóban egy "csillag" kapu, vagy keresnék egy vezetőt odaát, hogy tanítson) 
Cél e az, hogy egy szellemi vezetővel/sámánnal találkozzatok ? 
Milyen kérdést tennétek fel nekik? 
Van e valami odaát, ami jobbá teszi az ideátot? Pl.egy bölcsesség? 
Lehet e a két világot közelíteni egymáshoz? 
Ezek alatt az évek alatt milyen meggyőződésre jutottatok, ami a tudatos álmodás nélkül nem jött volna? 
Előre is köszi a válaszokat 

A két világot szeretném egyesíteni , de mondhatni úgy is, hogy az álmodót az ébrenlétivel.  Néha sikerül és míg meglátom az álomban a valóságot, úgy megláthatom a valóság álom természetét is, de ez utóbbiak csak pillanatokra jön össze és spontán, bár szeretnék eljutni a gyakorlati természetéig is.

Veszna: " Cél e az, hogy egy szellemi vezetővel/sámánnal találkozzatok ? "

- Nem igazán, mert úgy vélem ha az ember eljut egy szintre, ezek maguktól is rád találnak. 
Példa erre , hogy T álomban kaptam már olyan instrukciókat testetlen hangoktól, amiknek igen nagy hasznát vehettem , és ami az álmodás eléréséról szóltak.

Veszna: " Van e valami odaát, ami jobbá teszi az ideátot? Pl.egy bölcsesség? "


Ha a két világot egyesíteni lehetne, akkor mindenképp. Úgy vélem többé színesebbé válhatna a világ.  Egyszerűen kifejezve ha az álmok valósággá válhatnának. 

Veszna: Lehet e a két világot közelíteni egymáshoz?
Igen erről írtam, bár van aki azt mondja erről, hogy nem veszélytelen, mert a tudatot megzavarhatja, vagy külső erők is beavatkozhatnak ( ? )  és hogy nem véletlenül van  elkülönítve az álom a valóságtól. 

Veszna: "Ezek alatt az évek alatt milyen meggyőződésre jutottatok, ami a tudatos álmodás nélkül nem jött volna? "


- A lehetőségek tárháza. Új utak. 

Én csak szeretek benne lenni a tudatos álomban, amióta belekóstoltam. Olyan mint egy másik valóságos világ. Felejthetetlen élmény. Habár Castanédán szocializálódtam álmodásilag, nem hiszem hogy még csak gondolatban is kitűzhetném álmodási célként az általa felvázolt szabadságot: az álmodásnak 7 kapuja van és még csak az elsőt sem sikerült bevennem. Arról nem is beszélve, amit korábban asd írt, hogy aki valamennyire is komolyan veszi az álmodást, annak legelsősorban önmagán kell ITT dolgozni, önismeretre szert tenni, ezt C. cserkészésnek nevezi. Ha csak ezt tekintjük, ez sem egy sétagalopp és ötperces feladat. Csak ezt a részét az álmodók hajlamosak figyelmen kívül hagyni. Örülök, hogy a normál álmaim elég sok esetben az önismeretet célozzàk, néha előfordult, hogy sikerült tanulnom belőlük.

Bocsi, ezt pont tegnap láttam, és már be is akartam valahova illeszteni, és a cserkészésről eszembe is jutott 

Ezek szerint én cserkészés párti vagyok...csak a tudatos álmodás marad el 

Ymortól idéznék " A gyűjtőpont elmozdításához szükséges eljárásokat közül az ősi idők látó varázslói két nagy rendszert hagytak ránk örökül: az álmodást, az álmok irányítását és hasznosítását; és a cserkészést, a viselkedés uralását.
Az álmodás a gyűjtőpont eltolódását, a cserkészés a elmozdítását okozza."

Mi a különbség az eltolódás és az elmozdulás között? Ha nagyon egyszerűen kellene elmagyarázni...

Veszna írta:Mi a különbség az eltolódás és az elmozdulás között? Ha nagyon egyszerűen kellene elmagyarázni...

Ennek utána kellene olvasni újból, de én úgy emlékszem, hogy míg az eltolódás síkban történik, az elmozdulás térben.

Az álmodásról ezt írják:
" Az álmok oka a gyűjtőpont eltolódása a bal oldalba. Minél messzebb mozdul a gyűjtőpont, annál élénkebb és bizarrabb az álom. A gyűjtőpont mozgása az álmodó testet az ember számára hozzáférhető hét világon belül bárhová elviszi."

Milyen érdekes egybeesés...pont egy régebbi Hihetetlen magazint olvasok épp...

Megtaláltam a megoldást arra, hogy el lehessen dönteni, valami álom vagy valóság...éjjeli alvómaszkot kell használni.
Roppant leegyszerűsíti a kérdést, hogy a lelki vagy a fizikai szemem használom épp....

Veszna írta:Megtaláltam a megoldást arra, hogy el lehessen dönteni, valami álom vagy valóság...éjjeli alvómaszkot kell használni.
Roppant leegyszerűsíti a kérdést, hogy a lelki vagy a fizikai szemem használom épp....

Hát ha rájössz, hogy alvó maszk van rajtad, akkor van ott annyi tudatosság, hogy maszk nélkül is tudjad.  Ha nem jössz rá akkor meg mindegy, hogy lesz e rajtad maszk, vagy sem.

Olvastam egyikőtöktől másikotoktól, hogy milyen szuper nagy híres emberekkel találkozni, énekesekkel és miegymás álmotokban. 
Én inkább azt mondanám milyen szuper önmagatokkal találkozni,  ha adódik rá lehetőség.

fortis írta:Hát ha rájössz, hogy alvó maszk van rajtad, akkor van ott annyi tudatosság, hogy maszk nélkül is tudjad.  Ha nem jössz rá akkor meg mindegy, hogy lesz e rajtad maszk, vagy sem.

Nem erre gondoltam egész pontosan... 
Ha mondjuk valami szokatlan történik az éjjel, amiről nem tudod eldönteni hogy pontosan micsoda (mondjuk velem elég gyakran történik ilyesmi) akkor ez ad egy támpontot.
Csak sajnos utálok sötétben aludni....

fortis írta:Olvastam egyikőtöktől másikotoktól, hogy milyen szuper nagy híres emberekkel találkozni, énekesekkel és miegymás álmotokban. 
Én inkább azt mondanám milyen szuper önmagatokkal találkozni,  ha adódik rá lehetőség.

Mert veled már előfordult?

VesznaEz a kérdés már régóta foglalkoztat engem.
Mi a célja a tudatos álmodásnak- a ti szavaitokkal? 
Van e valami, aminek nagyon utána szeretnétek nézni (pl.én biztos elmennék a Naphoz, hogy megnézzem, kiféle miféle szerzet 
, és valóban egy "csillag" kapu, vagy keresnék egy vezetőt odaát, hogy tanítson) 
Cél e az, hogy egy szellemi vezetővel/sámánnal találkozzatok ? 
Milyen kérdést tennétek fel nekik? 
Van e valami odaát, ami jobbá teszi az ideátot? Pl.egy bölcsesség? 
Lehet e a két világot közelíteni egymáshoz? 
Ezek alatt az évek alatt milyen meggyőződésre jutottatok, ami a tudatos álmodás nélkül nem jött volna? 
Előre is köszi a válaszokat 

Az én célom a "másik testem" az energiatestem tanítása, hogy ugyan olyan gyakorlatiassággal használhassam, mint a fizikait. Kúltúránknak nem része az álmodó testünk ismerete, nem fejlesztjük, mint az éber énünket, születéskori állatias tudatosság marad. Akkor jutunk el igazi természetünkhöz, ha mindkét énünk egyenrangú, egymást segítő tudatosságként funkcionál.

"Az álmodók ahogy elérik az első kaput (tudatossá válnak álmukban), elérik az energiatestet is, ami a fizikai test hasonmása. Egy tisztán energiából álló szellemszerű alakzat. A fizikai test is energiából van, a különbség a kettő között, hogy az energiatestnek csak megjelenése van, tömege nincs. Mivel tisztán energiából van, olyan dolgokat tud véghezvinni, melyek a fizikai test lehetőségein túl vannak.
Az álmodás az energiatest megedzésének művészete, folyamatos gyakorlással kezelhetővé és szilárddá téve azt. Az álmodáson keresztül összesűríted az energiatested, amíg az egységes nem lesz, képes az érzékelésre. Megvan a saját szférája, az energia. Az energiatest energiával foglalkozik, energetikai szempontból. Képes az energiát áramlásában érzékelni, azaz látni vagy az energiával ki tudja lökni magát, mint egy rakéta, ami ismeretlen területek felé száll, vagy képes úgy érzékelni, ahogy általában érzékeljük a világot."

Veszna írta:

fortis írta:Olvastam egyikőtöktől másikotoktól, hogy milyen szuper nagy híres emberekkel találkozni, énekesekkel és miegymás álmotokban. 
Én inkább azt mondanám milyen szuper önmagatokkal találkozni,  ha adódik rá lehetőség.

Mert veled már előfordult?

Igen,  volt szerencsém pár ilyen alkalomhoz már.

Van egy kérdésem, ami régóta foglalkoztat a tudatos álmodással kapcsolatban.
A tudatos álmodás nem befolyásolja a kipihentséget? 
Az agyunk ugyanúgy tud relaxálni, mint egy szimpla éjszaka után?

Részemről kipihentebb vagyok egy két jól sikerült tudatos álom után, sőt ha lehet mondani még fel is dob, telve leszek energiával.  Ez nem mindig mondható ez a sima hagyományos olykor zagyva álmok után.

Düh (2021.06.23.)

Kint voltam az udvaron, kora reggel volt. Álmosság jött rám, úgyhogy leheveredtem a földre. A hátamra feküdtem és csak bámultam előre. Kényelmes fekvés volt a füvön, a kaput bámultam, ahonnan kiláthattam az útra. Nem akaródzott felkelnem. Egy idő után mégis kénytelen feltápászkodtam, mivel féltem hogy valaki meglát. Pocsék volt a hangulatom. Előző álmomban családi albumot nézegettem, rossz volt azzal szembesülni mennyien meghaltak már és hogy mi minden változott. Rosszkedvűen sétáltam, mikor hirtelen rádöbbentem hogy álmodom! 

Ez végre felrázott. Rájöttem hogy a fekvés a valódi helyzetem beszivárgása volt az álomba. Emlékeztem hogy alvás előtt programoztam magam, ha tudatossá válok dörzsöljem össze a kezeimet hogy stabilizáljam az álmot. Ezt meg is tettem, és valóban, biztosabbnak éreztem magam, illetve a helyzetet. A fények és színek feltűnően erősek voltak. A nap erősen tűzött, a fű mélyzöld volt, valahogy minden vibrált az élettől. Taperoltam a dolgokat és pislogtam, hogy fenntartsam az álom szilárdságát. Szükség is volt rá, mert időnként a látvány kezdett elsötétülni, de ezekkel technikákkal vissza tudtam hozni. Arra gondoltam hogy mozgásban kell maradjak, akkor nem lesz gond.

Nem láttam semmi kirívót, minden olyannak tűnt mint a valóságban. A padhoz mentem, ezt is megtapogattam. Van itt mellette két oszlop, közöttük rács, amire virág van felúsztatva. Az egyik oszlopba kísérlet gyanánt ököllel belevágtam. Azt akartam tudni érezhetek-e fájdalmat. Éreztem, bár nem volt vészes. Most nagyobb ütemben kezdtem boxolni az oszlopot, mindkét öklömmel. Éreztem hogy düh kerekedik bennem, és azt is tudtam hogy az előző álmom az oka, az emlékezés az elhunytakra. Eluralkodott rajtam az önsajnálat, le akartam vezetni, ezért egyre vadabbul ütöttem a fát. A tekintetem rögzültsége miatt az oszlop változni kezdett, egyre nőtt a mérete, szélesedett, szürkéssé vált és fekete pontok villogtak benne.

Észhez tértem, elfordítottam a tekintetem és abbahagytam az értelmetlen ütlegelést. A garázshoz mentem, aztán felnéztem az égre. Láttam a Holdat, néhány lenge felhő keretezte. Az ég mélykék volt, a Hold pedig, mint megállapítottam magamban, a valódi állapotával egyező. Egy ezüstös sarlót láttam, aminek az aljából egy torz nyúlvány lógott ki, mintha megcsúszott volna a festő ecsetje. Agyalni kezdtem hogy mihez kezdjek magammal, jobb ötlet híján keresztülvágtam az udvaron és a ház ablakához érve meg akartam érinteni. Vajon meglátom az üvegben magam, vagy átsiklik rajta a kezem..? Amint megérintettem, felébredtem.

A nő háromszor (2021.07.18)

Egy iskola emeletén, a lépcsőforduló mellett lebegtem. Nem messze a korlátnál egy fiatal lány állt, nekem háttal. Olyan 14 év körüli lehetett és japán iskola uniformist viselt. Haja hosszú volt és barna, egyenes szálú. Odarepültem hozzá, megragadtam a vállát és magam felé fordítottam. "Leila?" - kérdeztem. Ugyanis hasonlított egy régi ismerősömre. Nem válaszolt, de nagy szemeket meresztett és úgy bámult rám mintha szellemet látna.

Otthagytam, és jobban körülnézve észrevettem odébb egy másik lányt is. Ő is a korlátoknál állt. A fura az volt hogy mikor odalebegtem mellé és megérintettem, a teste eltűnt és csak a ruhája maradt szó szerint a kezemben. Az uniformisa nyakrészét szorongattam, a ruha mereven állt és kirajzolta a lány teste alakját, mégsem volt benne semmi.

Ekkor inkább magammal kezdtem foglalkozni. Álmodom? vagy ez egy TKÉ? Próbáltam megérteni. Aztán a kezeimre néztem, aura vette körül őket és rezegtek. Rájöttem hogy az alvásparalízis tünetei generálhatták az álmot. Ezért lebegek és ezért a rezgések. És valóban így lehetett, mert ahogy bámultam a kezeimet a vibrációk felerősödtek és immár az egész testem rezgett. Kellemesen égető hőhullámok jártak át fel és le. Próbáltam ellazulni ott a levegőben, elengedni magam hogy minél jobban megtapasztalhassam az élményt. Egy ideig benne maradtam, aztán csillapodtak a hullámok.

Megint észrevettem egy lányt. Ő is a korlátoknál állt, ott ahol az elsővel találkoztam. Ő is háttal állt nekem. Idősebbnek tűnt és nem egyenruhát viselt. Hosszú, göndör, szőke haja volt. Végignéztem rajta, izgató alakja volt, fenekén feszült a fekete szoknya. Ösztönösen meg akartam tapogatni, de elszégyelltem magam mert nem éreztem helyesnek letámadni, akkor sem ha egy álomalak. Helyette csak a haját fogtam meg és az ujjaim között morzsolgattam. Meglepett milyen valós tapintása van, ugyanakkor műnek éreztem, mintha egy baba haja lenne. Semmi élet nem volt benne.
Ébredés.

2021.17.25

Épp az ablakot tettem be a szobámban, mikor rájöttem hogy álmodom! Semmi nem utalt erre, a környezetem minden részletében valósnak látszott, mégis tudtam. Megnéztem a kezeimet, enyhén pirosasak voltak, majd összedörgöltem őket hogy stabilizáljak. Izgatottan kezdtem fel s alá járkálni, hogy kitaláljam mihez kezdjek. Nehezen ment a gondolkodás, korholtam magamat hogy mikor kéne, semmi értelmes nem jut eszembe. Aztán beugrott hogy megnézhetném hány óra van. A falióra 6 óra 15 percet mutatott. Eltűnődtem rajta, vajon ez a valós idő-e..? Különös volt, de az órára a sarkánál fogva egy papírszalvéta volt ragadva. Letéptem. Ezután párszor küszködnöm kellett mert elsötétült a látvány, többször a kezemre kellett néznem hogy erőt merítsek belőle. Végül úgy ahogy helyreállt a szobám képe.

Talán beleolvashatnék egy könyvbe? A polcomhoz léptem és véletlenszerűen levettem egyet. Láttam a címét is, de most nem tudom felidézni. Azt hiszem fantasy/sci-fi lehetett. Vaskos kötet volt. Középen kinyitottam, a 258. oldalon. Próbáltam olvasni belőle, de csupa halandzsa betűből állt a szöveg. Elfordítottam a tekintetem, majd vissza, de nem lett értelmesebb. Sőt, a szemeim előtt mint a hangyák ficánkoltak a karakterek és folyamatosan változtak. Még cirill betűket is felfedeztem. Hagytam a fenébe, bár volt egy latinnak tűnő mondat ami "sic" szóval kezdődött, ezt egy ideig próbáltam memorizálni, de ez sem maradt állandó. Különös még hogy az egész könyv fénylett.

Ezután egyre nagyobb nehézséget jelentett az álomban maradni, folyamatosan elsötétült előttem minden, és külső zavaró körülmények miatt sem tudtam fenntartani tovább a helyzetet. Ébredés.