2018 tudatos álmai

A szerelőműhelyben
- Tulajdonképpen hol kezdődött azt nem tudom, de amikor felcsendült egy ének akkor kezdtem el gondolkodni, és tudatossá válni.  Az ének szövege valahogy így szólt, " Bár  meghaltam, de szeretlek") kicsit volt még tovább, de azt hiszem a tudatosságom elűzte a dalt, és arra gondoltam vajon ki lehet az a nő, aki már meghalt, de még szeret?  Kicsit ez olyan, mintha valóban lenne túlvilág.

- Aztán valahonnan érkezett egy instrukció, hogy a tudatos álmainkat illetően hol kellene folytatni a tanulmányainkat. Amíg ezen gondolkodtam, épületek között találtam magamat, és valamerre tartottam, azt nem tudom hová, mert a gondolataimtól függetlenül suhantam, és egyszer csak megláttam azt, amit nem emlékszem, hogy álmomba valaha is láttam volna, ez pedig a saját árnyékom volt. Belőlem nőtt ki, és a falra vetülve láthattam meg, és ez annyira megragadott hogy láthatom, hogy ki is estem a tapasztalatból. 

-  Felébredtem, hajnali három óra volt, majd visszaaludtam tovább.  Álmomban egy autószerelő műhelyben dolgoztam, de szinte semmit sem csináltam, új belépőként voltam jelen. Aztán itt is történt valami, egy ember méretű elektromos kisülés villant meg előttem, igaz hangtalan volt, de olyan fénylő mint egy villám.  Ettől megint csak tudatossá váltam, és azon kezdtem el gondolkodni, hogy mi tévő legyek ezzel a helyzettel. Úgy gondoltam csak szemlélni fogom a körülményeket, emberek jöttek be és távoztak a műhelyből, míg egy idősebb alak meg nem kérdezte tőlem akarok e marni, és mutogatott büszkén valami fém szerkentyűt, amire büszke volt, mert azt ő marta egy marógéppel.  Gondoltam miért ne, de nem jutottam el oda, hogy bár mit is megmutasson, mert egy sárkányrepülős suhant el felettünk. Ez felkeltette a figyelmemet, és némi körözés után a sárkány lezuhant, vagy landolt a hátsó udvaron, ezért hátra mentem, hogy megnézzem.  A sárkányt nem találtam ott, ezért vissza mentem a műhelybe, ekkor a többiek már egy hosszú asztal körül üldögéltek. Mondtam nekik, hogy a vitorlás a hátsó udvaron landolt, de én nem találtam.  Erre az egyik azt mondta, az nem vitorlás, mert a vitorlások azok a hajók szoktak lenni, és a szél fújja a vitorláikat.  Erre én vissza akartam vágni, hogy a sárkányt is a szél tartja fönt, ezért vitorlázik, és így a sárkány is vitorlás. Aztán rájöttem, hogy mégsem mondom, mert folyton ezt csinálom az életben is, hogy mindig mindenre rácáfolok, és megmagyarázom az ellenkezőjét.  Aztán arra gondoltam, mit szólnának ahhoz, ha azt mondanám nekik, hogy ők mind álom alakok, és csak az én álmomban léteznek.  Aztán mégsem mondtam ki, mert úgy éreztem ez elronthatja az álom menetét.  Végül is mindegy lett volna, mert sajnos felébredtem. Hajnal fél öt volt, így az álom másfél órásra sikeredhetett. Álmomban csak perceknek tűntek, talán vagy 20-30 percnek. Nagyjából ennyi lehet az ébrenlét és az álmok közötti eltolódás.

Zoli írta:
1/ ...és egyszer csak megláttam azt, amit nem emlékszem, hogy álmomba valaha is láttam volna, ez pedig a saját árnyékom volt. Belőlem nőtt ki, és a falra vetülve láthattam meg, és ez annyira megragadott hogy láthatom, hogy ki is estem a tapasztalatból. 

2/ ...egy sárkányrepülős suhant el felettünk. Ez felkeltette a figyelmemet, és némi körözés után a sárkány lezuhant, vagy landolt a hátsó udvaron, ezért hátra mentem, hogy megnézzem.  A sárkányt nem találtam ott

1/ Ez nagyon tetszett és azt gondolom hogy remek álmodási cél lehet. Figyeljük meg az árnyékunkat!

2/ A "Veszélyes út" álmomban hasonló történt: "Egy nagy, sárga, kétszárnyú repülő zúg el felettem, vízre való leszállásra alkalmas talpakkal. Gyönyörű és veszélyes bravúrt hajt végre ahogy hirtelen irányt vált. Bukfencezik egyet a levegőben majd fehér párát hagyva maga után tovaszáll."

Közös pont az is hogy a repülők csak akkor kezdtek furcsán viselkedni amikor a figyelmünket ráfordítottuk. Talán azért van így mert soha nem tudunk teljesen független megfigyelők lenni, ösztönös vágy él bennünk a dolgok irányítása felé. Egy apró gondolatmorzsa is elég hozzá hogy a repülő irányt váltson vagy lezuhanjon.

Zoli írta:Aztán rájöttem, hogy mégsem mondom, mert folyton ezt csinálom az életben is, hogy mindig mindenre rácáfolok, és megmagyarázom az ellenkezőjét.

Bizony!

Efi írta:

Zoli írta:Aztán rájöttem, hogy mégsem mondom, mert folyton ezt csinálom az életben is, hogy mindig mindenre rácáfolok, és megmagyarázom az ellenkezőjét.

Bizony!

Igaz ami igaz, ez az álmomban most eléggé tudatosult bennem.  Úgy tűnik ha az élet nem igazol, akkor az álmok igen.

asd94 írta:


Közös pont az is hogy a repülők csak akkor kezdtek furcsán viselkedni amikor a figyelmünket ráfordítottuk. Talán azért van így mert soha nem tudunk teljesen független megfigyelők lenni, ösztönös vágy él bennünk a dolgok irányítása felé. Egy apró gondolatmorzsa is elég hozzá hogy a repülő irányt váltson vagy lezuhanjon.

Ott vannak azok a bizonyos kvantum részecskék.  Most sajna nem jut az eszembe a kísérlet neve, vagyis hogy a részecskék egészen másképpen viselkednek ha megfigyelik őket, és másképpen, ha senki sincs jelen aki a figyelmét rájuk fordíthatná.  Elég fura ez, és meglehet az álmok során is így működhetnek a dolgok.

A kisbolygó
A sötét űrben lévő semmiben lebegett a kisbolygó, ami leginkább egy túlméretezett fehér golflabdára emlékeztetne, még a felszínét illetve is megadatott valamiféle rücskös jellegzetesség.  Semmi más nem volt ott található, a felszín teljesen kopár volt . ÁD-vel beszélgettem a felszínén, és ő nagyokat ugrott az alacsony gravitációs erők miatt. Gondoltam had tegyen amit akar, de aztán akkorát ugrott, hogy kisodródott az űrbe, és onnan nem volt visszatérés. Nem féltettem, hiszen tudtam hogy álmodok, ezért a földre huppantam és a talajra néztem.  Tudom hogy itt vagy valahol Áprilia, kezdtem el mondani hangosan, tudom, hogy valahol itt vagy, had lássalak! 
Sajnos kezdett elmosódni előttem minden és kiestem a tapasztalatból.

Munkahely
Kiléptem az utcára a főportán keresztül, és semmi más nem volt rajtam, csak egy törülköző, amit próbáltam oly módon a derekamra csavarni amennyire csak lehet, mert túlságosan rövid volt. Az emberek furán néztek rám, és némelyik rá is kérdezett, mi az ördögöt csinálok itt abban az egy szál törülközőben?  Bár az idő őszies volt, a nap szépen sütött, és arra gondoltam meg kellene fürödni a Dunában, hogy legyen oka ennek a hülye a helyzetemnek. Aztán mégis úgy döntöttem vissza megyek a munkahelyemre, hiszen így hova máshová mehetnék?  Ahogy mentem és nézelődtem, rájöttem, hogy itt minden megváltozott. Új épületek vannak, és amelyik épületben dolgoztam, az is egészen más forma lett.  Felnéztem a tetőre, és egy macskát láttam a tetőn, amint a bádog lemezen óvatosan próbál felkapaszkodni.  Nem tudom miért éppen a macska, de ahogy őt bámultam vált az álom tudatossá, és fedeztem fel az álomban egyre több mindent. Észrevettem, hogy a hátamon van egy nagy zsák, amiben valamit cipelek. Ez eddig fel sem tűnt nekem.  Aztán arra is rájöttem, hogy nincs itt semmi keresnivalóm ezen a helyen. ( Megjegyzem, hogy a valóságban már félig lebontották ezt a helyet) Aztán arra gondoltam, ha már tudatos az álom, akkor miért ne próbálkoznék egy két dologgal? Azt akartam, hogy az ég sötétüljön el. Sajnos nem igazán történt semmi, és éreztem, hogy ki fogok esni az álomból.  Az ég elsötítését megpróbáltam még egyszer, de kiestem a tapasztalatból.

A híd
Egy nagyon szép természeti környezetben találtam magamat, egy ligetes réten, ahol csodás virágok és növények voltak, és ahol az ég is szép kék volt, s talán nem volt véletlen, hogy az égre néztem, hiszen nemrég asd pont ezt tanácsolta a számomra. Ez  szült bennem némi tudatosságot, és elindultam az erdő széle felé, amit egy patak választott el a ligetes réttől. A patakon egy kőhíd ívelt át, ahol találkoztam egy emberrel, és egymás mellett állva a vízre bámultunk.  Hamarosan feltűnt egy nagyobbacska hal, és én örömmel mutattam rá az embernek mondván, hogy hová is nézzen, de a hal gyorsan elillant a szemeink elől. Ekkor már tudatosabb lettem mint amennyire előzőleg voltam, és azt kívántam, hogy ússzon még arra a másikhoz hasonló méretű hal, és akkor meg is jelent így rá csodálkozhattunk. A hal szépen komótosan tovább úszott a híd alá és én felébredtem az álomból. Nem bántam amúgy, hogy felébredtem, mert a kellemes érzések velem maradtak. 

Na ezt irigylem tőled, hogy ilyen szép helyekről álmodsz. Egyszer talán nekem is sikerül.

Akár hogy is van Asd, a te esetedben viszont jobban rögzülhetett a gyűjtőpontod mint az enyém. Én csak ide oda csapongok, míg neked legalább lehet egy fix helyed.

Zoli írta:Akár hogy is van Asd, a te esetedben viszont jobban rögzülhetett a gyűjtőpontod mint az enyém. Én csak ide oda csapongok, míg neked legalább lehet egy fix helyed.

Mennyire hiszel te ebben a gyűjtőpont dologban? A magam részéről inkább nem gondolok rá. Az igaz hogy az összes szerző közül Castaneda tette rám a legnagyobb hatást de sose tudtam teljesen elfogadni, mert ha így tennék, kizárnék minden más értékkel bíró alternatívát. Mindig az a baj ezekkel a spirituális irányzatokkal hogy hívőt csinálnak az emberből aki aztán már csak a TAN igéit visszhangozza, lemondva a véleményalkotás jogáról. De nem is kell hogy spirituális mozgalom legyen, bármi ami tömegeket vonz vagy kisebb csoportokat alkot, az nemcsak összeköti az embereket, de mint egyéneket lekorlátozza. Például a tüntetések során egész primitív szintre süllyedhetnek egyébként értelmes emberek is, mert a csordaszellem járja át őket. Szóval szerintem jobb tartózkodni amíg olyan bizonyítékot nem találunk ami hitelt érdemlően alátámasztja a mástól hallott elképzeléseket. Ettől függetlenül én is szeretek donjuani fogalmakkal dobálózni.
Ami a fix helyet illeti, én kezdettől fogva másként közelítettem az egész "álmodáshoz". Még mielőtt t. álmokkal kezdtem volna foglalkozni, nagyon érdekelt és több könyvet is elolvastam az asztrál projekcióról. Ezek eléggé hatottak rám. Aztán a tapasztalataim során megfigyeltem hogy a két élmény között nagyon sok a közös vonás. Ezért aztán olyan kísérleteket végeztem és végzek amik segítségével próbálok tisztább képet kapni a jelenségről. Erre az a legjobb módszer ha olyan feladatokat adsz magadnak amik a lakóhelyedhez kötődnek, mert azokat ébren is ellenőrizheted. Persze ilyenkor jogosan érhet az a vád hogy csupán álmodod a tké-t, azért játszódnak hétköznapi környezetben az álmaid mert erre készíted fel az elmédet és nem azért mert tényleg a testeden kívül vagy. De ez nem ennyire egyszerű. Számos olyan kísérőjelenség van amiket nem lehet csak úgy félresöpörni, a két jelenség összefügg de nem azonos egymással. Sokszor használom az álom szót olyan esetekben is amiket személy szerint nem gondolok annak, mert ez egyszerűbb és nem lehet letagadnia azt a tényt sem hogy alvás közben történnek ezek a dolgok. Az alvó ember pedig álmodik és/vagy kilép a testéből.

Nagyon is józanul gondolkodsz Asd, de ne hidd, hogy  elkötelezett lennék bár mi mellett is. Ami Don Juan tanításait illeti sok mindent elképzelhetőnek tartok, ez pl a gyűjtőpont körüli téma, ami magyarázat lehet az álmodással kapcsolatos velünk történő eseményekre. Vannak dolgok amikkel viszont nem tudok egyet érteni, mint a hallucinogén anyagokkal kapcsolatos elméletek, illetve amiket az állatokkal, pl gyíkokkal műveltek. 
Egy biztos, érdemes kutatni, és kísérletezni minden félével, mert a sok hamisságról így vagy úgy, de lehullik a lepel. De hogy ez megtörténhessen, ahhoz sokat kell tenni, a nélkül nem megy.  Nos ez közhely, de azt hiszem mi valóban ezt tesszük.

Sziasztok!
Szeretnék érdeklődni, hogy tudtok-e valamit arról, hova tűnt a tudatos-álom.hu weboldal?
Évekig vezettem ott álomnaplót a tudatos álmaimról, de az utóbbi 2-3 évben nem foglalkoztam ezzel, a weboldal meg közben eltűnt.
Köszi a segítséget!

Amadea írta:Sziasztok!
Szeretnék érdeklődni, hogy tudtok-e valamit arról, hova tűnt a tudatos-álom.hu weboldal?
Évekig vezettem ott álomnaplót a tudatos álmaimról, de az utóbbi 2-3 évben nem foglalkoztam ezzel, a weboldal meg közben eltűnt.
Köszi a segítséget!

Szia,
Nekünk is (néhányunknak) voltak ott álmaink. Az az oldal sajnos rejtélyes körülmények között megszűnt még tavaly, vagy tavaly előtt. Az oldal guruja és szerkesztője, Kertész Gergely a következőt írja a Tudatos álom, irányított álom c. Facebook oldalon (2017-es bejegyzés): “Üdv mindenkinek! Sajnálatos módon nem tudom,hogy az előző oldallal mi történt, ugyanis kollégám akivel eddig csináltuk, valamint az oldal tulaja nem jelzett. Ezért úgy döntöttem csinálok egy saját oldalt, ezekre az összes létező technikát, felteszem ami rendelkezésemre áll. Azonban a sok sok évnyi hozzászólásokat, álomnaplókat nem tudom sajnos vissza hozni, ezt rendkívül sajnálom. Ám bízok bbenne, hogy kialakíthatunk egy új közösséget. Ötleteket, javaslatokat szívesen fogadok.Tisztelettel: Kertész Gergely a tudatos-alom.hu egykori föszerkesztője.”

A Facebook oldal linkje ez, de úgy látom, ott sincs túl sok mozgás:
https://www.facebook.com/pg/tudatosalom/posts/?ref=page_internal

(Ja, és Zoli kissé morci lesz, hogy miért az ő álmaihoz írtad ezt be.   )

Jaj, bocsánat, én még most tanulom ezt a fórumot!! Azt hittem, mindenki ide ír!! Azt nagyon sajnálom, hogy eltűntek az álomnaplók, sok álmot csak oda írtam le. Hova írhatok ezen a fórumon? Úgy láttam, itt van csak mozgás.

Amadea írta:Jaj, bocsánat, én még most tanulom ezt a fórumot!! Azt hittem, mindenki ide ír!! Azt nagyon sajnálom, hogy eltűntek az álomnaplók, sok álmot csak oda írtam le. Hova írhatok ezen a fórumon? Úgy láttam, itt van csak mozgás.

 Csinálok neked egy ablakot, ahová beírhatod az álmaidat ha maradni szeretnél, vagy esetleg beírhatod a közös topikba aminek fő címe Tudatos álmodás. Szóval nézz körül egy kicsit, és ki fogsz igazodni. Az ablakod címe Amadea ablaka címen fut majd.

Köszönöm szépen!!
Telefonon kicsit nehéz átlátni a rendszert.

Álom és valóság
Álmomban felébredtem, és arra gondoltam, hogy álmodom, ezért bele ökleltem a falba és a kezem át is csúszott rajta.  Mandula már felkelt, kint állt a konyhában, és  ezért én is oda mentem.  Azt mondom Mandulának, hogy álmodunk, de Mandula azt felelte, hogy nem , ez itt az éber valóság, ébren vagyunk.  Ez a kijelentése kicsit megzavart, hiszen pár pillanattal ezelőtt amit művelhettem, pont az ellenkezőjére utalt. Minden annyira valóságosnak tűnt, hogy hajlamos lettem elhinni, hogy ébren vagyok, de közben mégis tudtam, hogy álmodok. Arra gondoltam, talán ébren álmodom?  Vissza mentem a szobába, és lefeküdtem az ágyra, Mandula pedig kiment cigizni az erkélyre.  Felébredtem, és kinézek a szobából, Mandula éppen visszajött az erkélyről.

Tudod régebben beszéltük hogy a hamis ébredések lehetnek éterikus testen kívüli élmények. Ez a világ megtévesztően valóságos mert bizonyos tekintetben az is, annyira közel helyezkedik el a fizikai síkhoz hogy gyakorlatilag nincs is különbség. Ellentétben az asztrális szinttel ami már sokkal csapongóbb, lazább szerkezetű, mondhatni álomszerű.

Tegyük fel, hogy éterikus testen kívüli élmény volt Asd. Egy valami azonban mégis némi magyarázatra szorulna. Hogy tudhattam Mandulával beszélni, amikor ő a fizikai valóságban valóban fent volt, és valóban kiment az erkélyre? Amikor vélhetően valóságosan is felébredtem, akkor jött vissza.  Arra gondolok esetleg, hogy a valóságot álmodhattam meg nem valóságosan, mert ő nem tud semmit az egészről. Ami még meghökkentőbb, hogy azt mondta ez a valóság, akkor kivel beszélhettem ha nem vele? Talán az ő éterikus testével, vagy mondhatni duplájával,(?) mert a szimplája semmiről sem tud.

Zoli írta:Tegyük fel, hogy éterikus testen kívüli élmény volt Asd. Egy valami azonban mégis némi magyarázatra szorulna. Hogy tudhattam Mandulával beszélni, amikor ő a fizikai valóságban valóban fent volt, és valóban kiment az erkélyre? Amikor vélhetően valóságosan is felébredtem, akkor jött vissza.  Arra gondolok esetleg, hogy a valóságot álmodhattam meg nem valóságosan, mert ő nem tud semmit az egészről. Ami még meghökkentőbb, hogy azt mondta ez a valóság, akkor kivel beszélhettem ha nem vele? Talán az ő éterikus testével, vagy mondhatni duplájával,(?) mert a szimplája semmiről sem tud.

Erről szándékosan nem beszéltem mert nekem sem tiszta, de valamikor olvastam erről. Talán Dr. Bruce Goldberg vagy Fraternitas Mercurii Hermetis asztrálutazásos könyve említi. Mindkettőt olvastam de elég régen volt már. Azt hiszem az a lényeg hogy a többi síkon is van egy-egy tudatunk, melyek részben független életet élnek és nincsenek tudatában az evilági, illetve a más síkokon élő másolataiknak. Minden sík egy teljes világ, saját törvényszerűségekkel és személyiségekkel. Ha átmész egyikre, beszélhetsz az ott élőkkel, de itt már nincs garancia hogy emlékezni fognak rá. Más sík, más tudat.

Igen, ez elfogadható.

Seth könyve. A multidimenzionális tudat. De ő azt írja, hogy egy-egy ilyen másik dimenzióbeli tudatdarabka idelátogatása sikeréhez - még ha meg is próbálja - rendkívül sok tényező szerencsés együttállása szükséges. A könyvben van egy példa rá, hogy mennyire felkészült volt valaki erre, de mégsem sikerült.

Ki tudja, talán lehetnek spontán esetek.

Valami szellemi törvényszerűségekről ír, amiket nem lehet áthágni. Együtt olvastuk anno, de már akkor nem emlékszel.

De rémlik, ez valami dokis esetről szolt. A másik síkon lévő pasi egy doki volt.

A vadállat én.
Felmentem a lépcsőn, és haza értem. Otthon kinéztem az ablakon, és akkor jöttem rá, hogy odalent nem azt látom, amit látnom kellene.  Azonnal rájöttem, hogy amit látok az a gyermekkoromból való környék, az ismerős házakkal, és  a lenti parkolókkal ami összetéveszthetetlen azzal, amit eleinte hittem.  megörültem ennek a tudatosságnak, és nézelődtem még egy ideig, mielőtt elindultam volna lefelé a lépcsőn, úgy döntöttem körül nézek a környéken.  Nos mikor a kapuhoz értem, odakint egy két alak babrált valamivel, én meg arra gondoltam, hogy megviccelem őket valamivel. Igen ám, de kicsit elvethettem a sulykot, és az ijesztgetésem kicsit vadabbá vált mint terveztem volna, így mint egy ragadozó vetettem rá magamat a két pasasra, akik a kapu előtt álltak. Ujjaim karomszerűen kapaszkodott a felsőruházatukba, el is csodálkoztam kicsit a kéztartásomon, de aztán hirtelen véget ért a tapasztalat.

A három lány. 
Egy folyosón láttam meg a három lányt, amint egymás mellett álltak és beszélgettek éppen. Ez az álom valahogy tudatosnak indult, tehát végig tudtam mi a szitu, de kicsit jobban magával ragadott a környezet, és a cselekmények. A három csajon azon ütközött meg a figyelmem, hogy a ruházatuk nagyon nem illett össze, sem egymáséval, sem a saját többi ruhadarabjukat illetően. Ki tudja talán ettől lettem tudatossá, hiszen az álom velük, az ő látványukkal kezdődött. 
Aztán a csajok egyenként elindultak felém, az elsőt hagytam elsétálni mellettem, a középsőt viszont elkaptam és szorosan magamhoz öleltem.  Nem tanúsított ellenállást, de nem éreztem rajta semmi különöset, akár egy bábot szorongatnék.  Később arra gondoltam, ilyen az amikor az ember csak egy álom alakkal kerül kontaktusba, és nem egy energiát hordozó lénnyel.

Zoli írta:..kicsit elvethettem a sulykot, és az ijesztgetésem kicsit vadabbá vált mint terveztem volna, így mint egy ragadozó vetettem rá magamat a két pasasra, akik a kapu előtt álltak. Ujjaim karomszerűen kapaszkodott a felsőruházatukba,

Gyakori hogy álomban felfokozódnak a dolgok, mintha kalapáccsal akarnánk beverni egy rajzszöget.

Zoli írta: Nem tanúsított ellenállást, de nem éreztem rajta semmi különöset, akár egy bábot szorongatnék.  Később arra gondoltam, ilyen az amikor az ember csak egy álom alakkal kerül kontaktusba, és nem egy energiát hordozó lénnyel.

Szerintem ez pont úgy működik mint mikor rögzítjük a figyelmünket valamire és az álom elkezd széthullani. Az álomalakok entrópiája hogy bábszerűek lesznek, mert nincs valódi alakjuk, minden csak illúzió.