2018 tudatos álmai

A kút 2
Ismét az erdőben jártam, ezúttal találkoztam egy rókával.  Kergetni kezdtem a rókát, de ez csak játék volt, leginkább fogócska, mert aztán a róka kergetett engem.  Így kergettük egymást játékosan egy ideig, amíg eszembe nem jutott a kút, és meg is kerestem az erdőben, így újra rátalálhattam.  
Most alaposabban megfigyelhettem a kő kirakását, és megállapítottam, hogy kúthoz képest nem is olyan vastag az oldala.  Ismét bele néztem, de ezúttal volt benne víz, majdnem csurig, így megpillanthattam benne magamat.  A kút vize kicsit másként viselkedett mint egy tükör, mert hol normális képet mutatott, hol meg olyat, mintha egészen közel hajoltam volna.  Így telt el pár pillanat, mielőtt fölébredtem volna. 

Ismét ott állhattam a kőfal előtt. nem láttam mást csak a részeit egyre közelebbről, és közelebbről. Aztán vége is lett ennyivel.

A kút 3
Ma ismét az erdőt jártam tudatos álmomban, és a kutat akartam volna megtalálni, de nem sikerült.

A kút 4
Ismét sikerült az erdőben találnom magamat, és el is indultam a fák között, hogy megtaláljam a kutat. 
Egy kis ösvényre tévedtem, és erről az ösvényről egy kis leágazáson meg is találtam a már említett kutat.  Kis különbség volt az előző álmaimhoz képest, mert ezúttal két gerenda volt a kétoldalt, és egy kereszt gerenda átlóban.  Odasiettem, és reméltem, hogy ezúttal is lesz benne víz.  Nos volt benne, és a tükrében meg is láthattam magamat. Ezúttal a 18 év körüli önmagamat láthattam meg benne, még az akkori hajviseletem is stimmelt, de ami a legmegdöbbentőbb, hogy az a kedvenc pólóm volt rajtam, amit az időtájt a leggyakrabban hordtam . 

Megjegyzés: Igazság szerint számítottam erre az álomra, mert szándékoztam a hely ismétlését.  Talán ez olyan lehet, mint mikor lehorgonyzunk egy álom színtéren. 
Asd-t ebből a szempontból irigylem egy kicsit, mert nála egyszerűen mondhatni mindig ugyan azon a helyen játszódnak az álmok. Szándékoznia sem kell.

A kút 5
Ez inkább csak féltudatos volt, mert sodródtam az árral. 
Ismét az erdőben találtam magamat. Örültem is neki, mert úgy voltam vele, hogy ez kezd elég jól menni a számomra.  Igazság szerint eszembe jutott a homokos tengerpart is, de én inkább az erdőnél maradtam. 
Ezúttal nem találtam meg a kutat, hanem egy erdei házikóra bukkantam.  A házban két boszi élt, akik talán 200 méterrel odébb gyűjtögettek valamiféle növényeket az erdei aljzatban. Deja-vu érzésem támadt, mintha jártam volna már ennél a háznál, és mintha már lett volna dolgom ezzel  két boszival. 
A ház oldalánál két virágtartó edény állt, mindkettőben virágföldre emlékeztető töltelék, az egyikbe egy hőmérő volt beleszúrva, a másikban viszont egy papírzacskó volt, rajta paleontológiai lelet felirattal.  
Ez érdekesnek tűnt a számomra, és magamhoz vettem, mintha csak ezért jöttem volna. Ellenben jobbnak találtam utána elszaladni, ha Mandula meg nem jelent volna az álmomban. Fuss Mandula fuss, kiabáltam neki, és ő futni kezdett utánam, de a két boszi is ekkor már a nyomunkba eredt. Én voltam a gyorsabb, ezért amikor megtorpantam azt vettem észre, hogy Mandula már nem szaladt, hanem megállt az egyik fánál, és dobolni kezdett.  Nem értettem mi ennek a jelentősége, talán magára akarhatja terelni a figyelmet?  Gondoltam nem hagyhatom magára, ezért azt találtam ki, hogy felrepülök a levegőbe, és onnan megfigyelem majd a történéseket, onnan be is tudok avatkozni ha kell. 
Fly, fly ! - kiabáltam magamban, de csak nagyon nehézkes volt az emelkedés. 
Fly , fly, kiabáltam újra, és aztán belém hasított a felismerés.  
Már nem az erdőben voltam, hanem egy üres  boltíves templomban, és a templom mennyezete nem engedte, hogy magasabbra kerülhessek, mint az azonos pólusú  mágnes tartott a tervemtől vissza .
Ezt felismerve a kijárat felé lebegtem, miközben egy gyönyörű énekhang kísérte utamat, miután hirtelen felébredtem.

A kút 6
Ismét az erdőben jártam, közvetlenül a kút környékén. A kútban ismét volt víz, de ezúttal a kezeimre voltam kíváncsi. A víz fölött tanulmányoztam, fehér kis vékony kezek voltak. Talán némileg képlékenyek is. 
Aztán emelkedni kezdtem, nem önszántából, de hagytam, mert úgy voltam vele, legalább föntről is megnézem a helyet. Föntről olyannak tűnt, mintha az utak- ösvények fehér kőporral lettek volna beszórva, odalent ez nem tűnt fel nekem.

Múlt a tükörben. 
A ház teraszán álltam, és az ablak üvegre bámultam.   Az üveg akár egy tükör jól visszatükrözte az alakomat, így egy kis ideig elvoltam vele. 
 Jól megnéztem magamat benne, és a kezemet magasra emeltem, hogy lássam követi e a tükröződés a mozgásomat. Nos követte, tehát minden normálisan működött, ahogyan annak lennie kell. 
Aztán csak csak tovább tétováztam  előtte, és a karjaimat is leengedtem már.  Kicsit elkalandozhattak a gondolataim, mert hiába a látvány, kicsit olyan állapotba kerülhettem, mint amikor valaki olvas egy könyvet, de fogalma sincs arról, hogy mit, így újra el kell olvasnia azt, mert nem volt jelen a figyelme. Nos velem ugyan ez történt álmomban, így újra a tükröződés került a figyelmem központjába.  Ekkor viszont egy kis meglepetésben volt részem, mert bár önmagamat láthattam továbbra is, ez ügyben semmi sem változott, ellenben a tükörképem nem azt csinálta amit én, hanem azt, amit jó néhány pillanattal előtte kellett, hogy tegyen.  Nos szóval én leeresztett kézzel álltam a tükröződés előtt, a tükörképem meg felemelte a kezeit úgy, ahogyan azt nemrégiben tettem. 
Hú, gondoltam a tükör a múltat mutatja.  Eszembe jutott amúgy, hogy fáziskésésben is lehetne, de ez nem volt helyénvaló gondolat, mert a felemelt kezeim után még a gondolataim elkalandozása előtt leeresztett kézzel mutatott rám vissza. 
Bementem a házba, ahol rajtam kívül még hárman tartózkodtak. Elmeséltem odabent a többieknek, hogy mit tapasztaltam, és hogy a tükörkép valószínűleg a múltat mutathatta.  Az egyik álomalak erre azt felelte, hogy nem hinné, és ezt kizártnak tartja, mert ilyen nincs. Erre a másik álom alak meg azt mondta, hogy de bizony van, és valószínűleg a tükröződés valóban a múlt pillanatait mutathatta. 
Otthagytam őket, és kimentem a házból. Itt lehetett némi szünet, vagy fázis kiesés, mert egy újabb helyiségben találtam magamat, ahol üldögélt pár ember.  Az egyikőjükben felismertem valakit, aki már nem él, és éveken át vele dolgozhattam. Már már majdnem odamentem hozzá, mire egy furcsa gondolat szállt meg. Ez a kollégám nem lehet a valódi kollégám, hiszen tudomásom van róla, hogy ő már évekkel ezelőtt meghalt. Tehát ez az alak, valószínűleg csak felvehette az ő alakját, és most az ő képében ül itt az előttem lévő széken.  Ahogy próbáltam benne felfedezni bár mit is, ami bebizonyíthatja számomra az igazamat, lassan kiestem az álomból. 
Sajnos arra már nem maradt energiám, hogy felelősségre vonjam. 
Megjegyzés: Utólag vissza gondolva az ablaknál lévő megállapítást, hogy a tükröződés talán a múlt pillanatait mutathatta, elképzelhető hogy valamilyen módon kapcsolódhat ehhez a rég elvesztett kollégámhoz. Hiszen ő maga is már csak a múlt. 
A tudatom és a képzeletem játszhatott e csupán ily módon velem, vagy valóban lehetett ott valaki vagy valami ami felvehette az ő alakját? Talán majd legközelebb  marad még annyi  energiám, hogy rákérdezhessek az ilyesmikre, vagy kideríthessem az igazságot.

Az antropozófiában a jelenkori átlagember tudatát tükrözött tudatnak, illetve múlt-tudatnak is nevezik.

Efi írta:Az antropozófiában a jelenkori átlagember tudatát tükrözött tudatnak, illetve múlt-tudatnak is nevezik.

Ez érdekes téma lehet, írhatnál erről kicsit bővebben is Efi, mondjuk egy antropozófia topikba, a téma is érdekel, meg az is, hogy hogyan tudnám az álmot mint esetleges üzenetet összekapcsolni a magyarázattal.

Amúgy volna egy olyan elgondolásom, hogy ennek az álomnak köze lehet a kút elnevezésű álmaimhoz.

A kút 7
Az erdőben jártam, és a kúthoz értem éppen. Ettől váltam tudatossá, magától az ismerős  környezettől.
Első mozzanatként belenéztem a kútba, és az ég sötét kékjének tükröződése tekintett vissza rám. 
Innen váltottam át a következő álomra




Élet elmélet.
- Igazság szerint nem is tudom hogyan írjam ezt le.  Jelen voltam egy álomban, amiben gondolkodtam. Tehát az álom eleje gondolkodásról szólt. 
Ha úgy tetszik akkor spekulálásról. 
A gondolataim lényege a menny és a pokol volt, mint szótani szerkezetek, és ezek valódi értelmének kibontása. Nagyon jó és érdekes a magyar nyelv, a szavak akár csak valami rejtélyes kódok, következtetni lehetne belőlük. Én most ezt tettem . 
Pokol: két részre bontottam, a pókra és az ólra.  A pókról a háló jut az eszembe, a csapdába esés, az ólról meg egy hely, ami minőségében távol áll az otthontól, a háztól.   Tehát a pokol nem más mint az a hely, ahol az ember csapdába esett, azaz a gyötrelem hálójába. 
A menny. A menny meg akár csak a menj, egy olyan hely, ahonnan a lélek elmegy, tehát maga a kiinduló pont. Tehát az otthon, ahonnan a lélek elindul. 
- Spekulációim után egy helyen találtam magamat, ahol egy szekér szerű eszköz mellett álltunk, én és az a nő.  A nőt nem ismertem, nem tudtam ki lehetett az, de mégis tudtam, hogy együtt vagyunk, erős volt az összetartozás érzése.  Úgy döntöttünk elindulunk, a nő haladt a szekérszerű járgány előtt, én pedig mögötte, azt ne kérdezzétek mi hajtotta, talán az elménk, vagy talán önmagától mehetett. a lényeg, hogy áthaladtunk vele egy kapun( egy széles ajtón) egy másik környezetbe. 
Erről jut eszembe, hogy az előző környezetről semmit sem tudok, mintha csak illúzió lett volna csupán, ahol a megelőző gondolataim is születhettek.  Ez a tér viszont már elég valóságosnak tűnt, és az kapu ( széles ajtó) mögöttünk becsukódhatott.   Ebből a térből egy széles lépcsősor vezetett fölfelé, és mi úgy döntöttünk fölfelé haladunk, bár maradhattunk volna ezen a szinten is.  A fölfelé haladásunk előtt viszont kiderült, hogy a szekerünket valamilyen erős fényszálak kötik össze azzal a világgal, ahonnan kiindultunk, ezért a nő azt mondta, vissza kell mennie az ajtón túli világba, hogy elszakítsa a szálakat, mert amíg azok összekötik a szekérrel, addig nem fogunk tudni tovább haladni. Ekkor elindult vissza, és eltűnt az ajtón túl, mögötte pedig vissza becsukódott az ajtó.

Áprilia a konyhán.
Ápriliát láttam egy hosszú fehér asztal mögött állni, két oldalán egy egy férfi. Mintha ez az egész egy főző műsor lett volna, de azt nem figyeltem meg pontosan mit is csinálhattak, mert a tudatom megállapodott Áprilia hajfrizuráján. Két oldalt egy egy copf állt ki akár két szarvacska, és ez igen különös volt, mert így még nem láthattam. 
Tulajdonképpen az egész álom tudatos volt, de én magam nem voltam jelen, csak mint szemlélő. Ezért nem is igazán befolyásolhattam semmit sem, pedig lettek volna ötleteim mielőtt belekezdtem, de talán majd máskor. 



A bolond 
Indiánok közé keveredtem, és hogy megússzam a találkozást énekelni kezdtem, és amennyire lehet jó kedvet vágni hozzá. Bemutatkozásképpen kitaláltam, hogy engem Popoka Tepl-nek hívnak, azaz annak szelleme vagyok.  Az indiánok úgy tűnt e húzásom miatt bolondnak hihettek, így békén hagytak, jobban mondva nem bántottak.  Miután a falújukhoz értünk, ami sátrakból állt, kézzel lábbal elmagyaráztam a törzsfőnöknek, hogy én is fel akarom állítani a sátramat, az utolsó sátruk mellé.  Úgy tűnt nincs kifogásuk ellene, ezért ez így is történt. 
Kicsit később gyerekek és fiatalok gyűltek körém, és én magyarázni kezdtem a számukra a föld gömbölyűségét, ( ezt egy nagy gömbölyű folyami kavics segítségével) 
Aztán egy másik kaviccsal szemléltettem a holdat is, és a keringési pályáját. Majd így tovább, a naprendszer többi bolygóját is bemutatva a számukra. Aztán megmutattam a földre karcolt rajzommal, hogy hol is helyezkedhet el a törzs a földi világunkban. Egy aprócska kis pont a kontinensek hátán. 
Aztán néhány felnőtt indián lépett oda, és azt kérdezték ennek mi értelme egyáltalán, és hogy inkább azt mutassam meg, hol találhatók az örök vadászmezők. 
Erre elszaladtam az egyik sátorhoz ahol kicsit korábban észrevettem egy darab tükröt, és azzal tértem vissza a várakozókhoz. 
A tükröt a föld bolygónak elnevezett gömbölyű kavics fölé tartottam úgy, hogy mindenki láthassa benne annak tükörképét. 
A tükörkép felé mutogatva magyaráztam, hogy az örök vadászmezők ott vannak, a tükör túloldalán. 
Az álomban végig tudatomnál voltam, de úsztam az árral. Gondolkodni képes voltam, de nem jutott eszembe, hogy valamilyen módon is befolyásoljam az eseményeket.

A kút 8
Bár a címe az ami az előzőeknek, de nem voltam most a kút közelében.  Mégis tudatában voltam annak, ha akarnám megkereshetném, hiszen ott voltam ismét a jól megszokott erdőben. Talán ez esetben az erdő mégis kicsit másabb volt a megszokottnál, a fatörzsek valahogy vastagabbnak tűntek, de tudtam mindegy milyennek is látom az erdőt, a kút ott van valahol az ösvény közelében. Nem nem indultam meg felé és ennek több oka is volt, ugyanis ezúttal annyira térhatásúnak tűnt az erdő, hogy ezen az élethűsségen magam is elcsodálkoztam. Imádtam látni és megtapasztalni ezt a helyzetet, jó lenne ha mindig ilyen mély és tökéletesen élethű lenne. 
Szóval ez ragadhatott meg annyira, hogy ne induljak keresgélni, hanem csodáljam inkább a környezetemet. A másik ok viszont az volt, hogy tisztában voltam azzal, hogy fel kell ébrednem.  Ez olyan fura. Az ember álmodik, és tudja nem maradhat ott tovább, és nem azért, mert nem maradhatna, hanem azért , mert más dolga van egy másik világban. Így léptem ki én is ezúttal ebből a csodás környezetből.

Szoba
Elég nagy szoba lehetett, mert a tér tágas volt. Ezt azért fogalmaztam így, mert a tekintetem nem átfogóan látta az egêsz szobát, hanem inkább csak az egyik tárgyról a másikra fókuszált, a környezete meg kissê homályos volt.  Arra gondoltam, ne időzzek túl sokáig egy egy berendezési tárgyon, mert éreztem nincs túl sok energiám. Sőt úgy éreztem annak, hogy a tudatommal ennyi ideig is jelen lehettem, csak önmagammak köszönhető, de éreztem jobb lesz ha elhagyom a szobát, mielőtt kiesek a tudatosságomból. 
Kinyitottam az ajtót és körül néztem, de az álom itt annyira meglepő dolgot produkált, hogy ettől ki is léptem az álomból.
Nos miután kiléptem az ajtón egy pillanatig a környezetemre pillantottam, ami fás bokros természetes közegnek tűnt, de aztán felnéztem az égre, és megpillanthattam magát az univerzumot.
Nem, ne a csillagos égre gondoljátok, hanem az univerzumra, annak színes spiráljaira, hihetetlen egy látványt nyújtott.

Kastély
Csak repültem a puszta felett, míg el nem értem a tengerpartot. Magasan repültem és gyorsan, akár egy kis repülőgép. A parton volt egy kis félsziget, de lehetne nevezni a vízbe nyúló nyúlványnak is, amit terjedelmében kitöltött egy modern kastély. A kastély körül mediterrán fák, ami feltűnő volt, hiszen a pusztában még bokrok is alig voltak láthatók. 
Kérdéseket tettem föl magamnak, hogy miért pont puszta fölött repültem, és miért van ott pont egy kastély, és miért pont repülő állapotban találtam magamra a tudotosságommal, és effélék. A kérdések már az álom kezdete óta foglalkoztatni kezdtek, ês a kastély után értek véget, magával az álommal..

Áprilia telefonhívás
- Tulajdonképpen az egész álmom csak egy telefon hívásról szólt.  A jó benne viszont az, hogy ez egy tudatos állapotban történt. 
Tulajdonképpen Áprilia hívott, egy egy szóváltás erejéig, de ha nem baj, ezt inkább megtartom magamnak, az álmot csak azért jegyeztem be ide, hogy ha már így esett, szaporítsa a listáim számát. 


Labor
Emlékeimben valamilyen folyadékot löttyinthettem arra a falra, aminek a közepén az a csukott ajtó volt.  Nem tudom hogyan történhetett, de arra gondoltam ennek a hatására kerülhettem az ajtó innenső oldalára.  Most belül voltam, és az ajtót és az azt körülvevő falat pásztáztam a tekintetemmel, és azon járt az eszem, hogyan juthatnék a másik oldalra vissza?
  Nem, eszembe sem jutott, hogy esetleg próbálkozhatnék a kilincsel, inkább csak az emlékeimben turkáltam, hogyan juthattam be ide?
Körülnéztem a helyiségben, első pillantásra egy laboratóriumra emlékeztetett, volt ott egy széles asztal rajta lombikokkal, és néhány fura  féldecis kis üvegcse. 
Álmodom ? - tettem föl hangosan a kérdést, és bár ez így feleslegesnek tűnt, de azért valamiért csak csak kipróbáltam. 
Na tessék, megint egy hang valahonnan a semmiből, ami fennhangon választ is adott a kérdésemre. Azt mondta nem. Nem álmodsz. 
Mondhatnám kicsit rosszul esett ezt hallanom, mert tudtam, hogy álmodok, mit szórakozik velem ez a hang? 
Aztán felkaptam az egyik kis üvegcsét, hogy a tartamát az ajtó felé legyintsem, hátha ez vissza juttatna a másik oldalra, ahonnan ideérkezhettem. 
Az üvegcsében viszont nem folyadék, hanem valamilyen por volt, és sejtettem, ez így nem lesz megfelelő.  Elindultam hát a laborban, hogy keressek valamilyen folyadékot, amivel elegyíthetném az üvegcsében lévő porok tartamát.

Ennyit a hangok hitelességéről.

Efi írta:Ennyit a hangok hitelességéről.

Igen, lehet így is gondolni, de ahogy visszagondoltam erre az ellentmondásra, eszembe jutott valami egészen más.
Mi van akkor, ha ezzel a nemleges válasszal utalni akart valamire? Pl arra, hogy amikor az ember tudatosan álmodik, akkor ezt nem úgy teszi mint egy egyszerű álomnál, hiszen a tudata ébren van.
Mondjuk ettől függetlenül az ember még álmodik, de talán elfogadható lehetne a különbségre ez a kifejezés, ahogy az ébrenléti állapotunkra is igaz lehet .hogy többnyire nem vagyunk jelen, hanem alszunk.

Mi van, ha készpénznek veszed, amit a hang mond (volt már ilyen), aztán nem is úgy kell érteni, ahogy mondja, hanem valami ilyen trükkösen, mint ahogy fent leírtad?
Ha a hang azt mondta volna, amit hallani akarsz, nem kerestél volna benne más értelmet, mint amit a szavak egyenesen közölnek, ez a probléma.

Efi írta:Mi van, ha készpénznek veszed, amit a hang mond (volt már ilyen), aztán nem is úgy kell érteni, ahogy mondja, hanem valami ilyen trükkösen, mint ahogy fent leírtad?
Ha a hang azt mondta volna, amit hallani akarsz, nem kerestél volna benne más értelmet, mint amit a szavak egyenesen közölnek, ez a probléma.

De talán ez egy kicsit más Efi. Nézd van egy két dolog amikre kifejezetten emlékszem.  Egyszer egy hang azt mondta," hagyjam abba amit művelek, és tegyem félre."  Látod ez egy olyan dolog, amit nem lehetett másképpen értelmezni. Vagy volt egy olyan eset, amikor azt mondta egy hang, hogy" az álomban szemlélődjek úgy, akár egy újságíró" Ez is egy jó tanács volt, akár az előző-.  Én úgy gondolom érdemes a hangokra oda figyelni, mert talán a felsőbb énünk üzenetei hangozhatnak el. Ellenben ennél az álomnál tisztában voltam vele , hogy álmodom, ezért az elhangzottak ellentmondásosak lennének, hacsak nem más jelentésében vizsgálnám meg azt. 
Én nem érzem, hogy ez baj volna, nem gondolnám hogy a hangok direkt is félrevezethetnének, pláne ha a belső énem önmagamhoz szól.

A szemellenzőn át.

Este azzal a gondolattal feküdtem le, hogy már pár hete nem volt tudatos álmom. Talán ez a gondolat szűlhette az eredményt.

Egy boltban voltam, szép rendezett volt, és bár sok minden volt benne, mégis szellős és tágas. Két fiatal eladónő beszélgettek a pénztárnál, én pedig egy az arcom elé emelt táblán keresztűl figyeltem őket. Tulajdonképpeni tudatosságomnak ez volt a fő mottója, hogy átláthattam a szemem elé emelt tárgyon, mintha csak üvegből lett volna. 
Aztán szóba elegyedtem a két fiatal nővel, és mivel érdeklődést mutattak, elmagyaráztam nekik a tudatos álmodás fogalmát.  Gyakorlatkép, az egyikőjüket odahívtam magam mellé, és az arcunkat egymáshoz érintve együtt néztünk a lemezen át. Az hogy akár az üvegen át láthattuk a másik nőt nagy tetszést keltett a számukra. Később kiléptem az utcára, odakint nagy tömeg volt. Még mindig a táblán keresztül figyeltem a világot, talán ez tűnhetett fel annak a férfinak, aki idegesen felhívta erre a figyelmet, de ez másokat nem igazán bosszantott. Nekem sem kellett több, a férfihez léptem, és éreztem, hogy fél tőlem. Én meg viccesen odaszóltam neki, hogy ez még semmi, és hogy akkor ehhez mit szól? Felugrottam a levegőbe és körözni kezdtem közvetlenül az emberek feje felett. Aztán kiestem az álomból.

Megjegyzés. Ezúttal úgy érzem, a szemellenző, vagyis a lemez  szimbolikus értéket hordozhatott. Talán a jelképe az az elválasztó fal lehetett, ami a hagyományos álombtól elválasztja a tudatosságot. Én képes lehettem rajta keredztűl látni, ami meghozhatta a tudatosságot.  Ez számomra is jó lecke volt. A kettő között vékony a határ, akár csak ez a lemez, ami szemellenzőként valahol ott lebeghet tudatosság és álom között.

Nekem a négyszögletes tárgy, amin keresztül figyeled a két fiatal nőt, később pedig a sokaságot, a tabletet idézi.

Az furcsa, és elgondolkodtató, hogy tudatos álom gyakorlat gyanánt miért azt adod meg, hogy a tárgyon keresztül nézzétek a másik nőt.

Hogy hogyan kell értelmezni, azt te magad mondod el öntudatlanul, mikor a tárgyat szemellenzőnek nevezed.
Szerintem tehát az a tanulság, hogy akiket a tableten megfigyelsz, azokat nem jól ítéled meg. A saját szemellenződön keresztül látod őket.

Efi írta:Nekem a négyszögletes tárgy, amin keresztül figyeled a két fiatal nőt, később pedig a sokaságot, a tabletet idézi.

Az furcsa, és elgondolkodtató, hogy tudatos álom gyakorlat gyanánt miért azt adod meg, hogy a tárgyon keresztül nézzétek a másik nőt.

Hogy hogyan kell értelmezni, azt te magad mondod el öntudatlanul, mikor a tárgyat szemellenzőnek nevezed.
Szerintem tehát az a tanulság, hogy akiket a tableten megfigyelsz, azokat nem jól ítéled meg. A saját szemellenződön keresztül látod őket.

- Sokat gondolkodtam ezen a címen, hogy minek nevezzem el. Ez egy tárgy volt tulajdonképpen, amin nem lehet keresztül látni.  A lovak jutottak aztán az eszembe, hogy eltakarják a szemüket, hogy abba az irányba ne láthassanak. Tulajdonképpen innen származna a cím. 
-  A gyakorlat, hogy a táblán az az a tárgyon keresztül nézzük a másik nőt, az azért volt ésszerű gyakorlat, mert a normál érzékelésen felül állt.  Tehát kellett hozzá valami plusz, hogy működhessen, és ez a tudatosság.  Lehet, hogy más eljárás is szóba jöhetett volna, de engem ez ébresztett fel. Ezért egyértelmű volt a számomra, hogy ezt az eszközt használjam az álom során.

Sokat gondolkodtam ezen a címen, hogy minek nevezzem el. Ez egy tárgy volt tulajdonképpen, amin nem lehet keresztül látni. A lovak jutottak aztán az eszembe, hogy eltakarják a szemüket, hogy abba az irányba ne láthassanak. Tulajdonképpen innen származna a cím.

NEM SZÁMÍT, hogy mi a racionális magyarázata! Egy másik racionális ok miatt éppúgy választhattál volna más megnevezést. Az ilyen öntudatlan választás sose véletlen.

Efi írta:

Sokat gondolkodtam ezen a címen, hogy minek nevezzem el. Ez egy tárgy volt tulajdonképpen, amin nem lehet keresztül látni.  A lovak jutottak aztán az eszembe, hogy eltakarják a szemüket, hogy abba az irányba ne láthassanak. Tulajdonképpen innen származna a cím.

NEM SZÁMÍT, hogy mi a racionális magyarázata! Egy másik racionális ok miatt éppúgy választhattál volna más megnevezést. Az ilyen öntudatlan választás sose véletlen.

Meglehet. Elképzelhető, hogy néha a racionális választásoknak is tudat alatti okai lehetnek.
Mondjuk ez esetben elgondolkodom még rajta, hogy milyen szemellenző lehet az, amin keresztül lehet látni. Vagy inkább mi lehet az oka, ha az ember keresztül lát rajta. A szemellenző egy akadály, a rajta való átlátás meg egy készség. Ez fontos lehet. Tulajdonképpen ezért gondoltam a magyarázattoknál leírtakra is.

Számomra egyértelmű. Arra az esetre szoktuk mondani, hogy valaki szemellenzősen látja a dolgokat, amikor az illető csak a saját szemszögéből képes valamit látni, csak annak alapján ítél. Szemellenzős, azaz szűklátókörű.

Efi írta:Számomra egyértelmű. Arra az esetre szoktuk mondani, hogy valaki szemellenzősen látja a dolgokat, amikor az illető csak a saját szemszögéből képes valamit látni, csak annak alapján ítél. Szemellenzős, azaz szűklátókörű.

  Nyilván, és mennyire különbözőek a magyarázataink.
A magyarázatodnak csak az mondana ellent ennek az álomnak az esetén, hogy itt egy plusz dolog történt, és nem egy negatív, ami leszűkítette volna az események látását. 
Szerintem tudatossá válni az egy plusz dolog , még ha a tudatosságot egy szemellenző váltaná is ki az emberből.

Efi amúgy örültem az észrevételeidnek, és az ember valóban szemellenzőn keresztűl nézi a világot, és ez eléggé elterjedt dolog, és rám épp úgy vonatkozik, mint mindenki másra.  Mondjuk ez az álom szerintem most nem erről szólt, de azért nem bántam, hogy felemlítetted amit írtál.

Én meg úgy érzem, ezt most tisztábban látom, mint általában a többi álmot.
Mindegy.

Efi írta:Én meg úgy érzem, ezt most tisztábban látom, mint általában a többi álmot.
Mindegy.

Igen gondolom így lehet. Csak azt sajnáltam. hogy nem vetted alapul, hogy nem beszűkült, hanem kitárult látás lett az eredménye.  A szemellenzővel való látás meg beszűkítő. Az én magyarázatom szerint meg hiába is lenne, ha egyszer nem akadályozta a látást.
Amúgy meg mindent félretéve, szerintem nem is erről, vagy arról szólt, hanem az álmodásról, mert hiszen azzal a gondolattal feküdtem le, hogy hetek óta nem volt tudatos álom. Az álom pedig megmutathatta , hogy mennyire apró az a gát, szemellenző, akadály, ami a két minőséget elválaszthatja egymástól.
Főként Ápriliának örültem volna ha elolvassa, mert ez megmutathatta mennyire kis dolgon múlik, hogy egy álom tudatossá válik e, vagy megmarad hagyományos álomnak. 
De persze ismételten elmondom, hogy örültem a te gondolataidnak is Efi, mert amire gondoltál, az is egy szempont. Minden szempont figyelemre méltó, ha esetleg nem is értünk egyet, mert ha csak egy irányba gondolkodnának, az valóban szemellenzős látásra  utalna. 
Máskor is írj, szívesen fogadom.