2018 tudatos álmai

Ennél a csajos tapasztalatnál eszembe jutott, az az álmod, ahol egy autót vezető csaj mellé huppantál, és ahol a tapizás kudarcba fulladt, mert a csaj deszka volt. Szerintem ez is valami hasonló eset lehetett.

Lebegtetés
Ma egy újdonságot próbáltam ki. Nem tudnám megmondani miféle helységben voltunk, de én félre voltam húzódva és onnan figyeltem az eseményeket. Egy férfi és egy nő állt tőlem pár méterre, és arra gondoltam lebegteti fogom őket. Először a nő emelkedett a levegőbe, a férfi pár pillanattal utána. Nem gondoltam volna, hogy sikerülhet egyszerre mind a kettőt, de úgy tűnik mégis megtehettem. A nő megfeszült, úgy tűnt megijedhetett a lebegéstől, a férfinak nem okozott gondot. Aztán kimerült az energiám, lehuppantak a földre .én pedig kiestem az álomból.

Látás
Nem tudnám megmondani ez melyik kategória, volt már szó magáról a témáról. Olyan mintha nem is a szemeimmel néznék, hanem egy másik szervemmel ami sokkal tisztábban, és a dolgokat valahogy mélységükben látja.
Ez alkalommal is az ágyamban feküdtem, és a fal felé voltam fordulva. Valahogy sokkal nagyobb részt láttam be, mint azt normális esetben tehettem volna. Talán ez okozhatja a mélység érzetet. Olyan, mintha álmodnék, közben tudom .hogy nem, de azt is tudom, hogy alszom, nem vagyok ébren. A dolgok nem stimmeltek, a fal mintha ki lett volna csempézve, miközben tudtam, hogy nem. Sosem volt. Csak figyeltem a jelenséget, majd felébredtem a tök sötétben. Miután vissza aludtam, kezdődött minden elölről. Ismét a fal felé voltam fordulva, és megint ugyan úgy láttam mint előtte, annyi különbséggel, hogy ezúttal a fal inkább olyan volt, mintha olajfestékkel lett volna lekenve. Gondoltam meg kellene néznem a kezemet , és vártam hátha a gondolat elég hozzá, de a kezem maradt a helyén. Úgy éreztem akár a fizikait kellene megmozdítani , de tartottam tőle, hogy ettől kieshetek a tapasztalatból. Kis idő elteltével aztán kezdett elhalványulni az egész, ezért gyors körbetekintéssel már amennyire ennél a kis látható résznél csak lehetett , járattam a tekintetemet. Ez némileg segített is .akárcsak a T álmoknál, de végül csak kiestem ebből a tapasztalásból.

asd94 írta:

Zoli írta:Tegyük fel, hogy éterikus testen kívüli élmény volt Asd. Egy valami azonban mégis némi magyarázatra szorulna. Hogy tudhattam Mandulával beszélni, amikor ő a fizikai valóságban valóban fent volt, és valóban kiment az erkélyre? Amikor vélhetően valóságosan is felébredtem, akkor jött vissza.  Arra gondolok esetleg, hogy a valóságot álmodhattam meg nem valóságosan, mert ő nem tud semmit az egészről. Ami még meghökkentőbb, hogy azt mondta ez a valóság, akkor kivel beszélhettem ha nem vele? Talán az ő éterikus testével, vagy mondhatni duplájával,(?) mert a szimplája semmiről sem tud.

Erről szándékosan nem beszéltem mert nekem sem tiszta, de valamikor olvastam erről. Talán Dr. Bruce Goldberg vagy Fraternitas Mercurii Hermetis asztrálutazásos könyve említi. Mindkettőt olvastam de elég régen volt már. Azt hiszem az a lényeg hogy a többi síkon is van egy-egy tudatunk, melyek részben független életet élnek és nincsenek tudatában az evilági, illetve a más síkokon élő másolataiknak. Minden sík egy teljes világ, saját törvényszerűségekkel és személyiségekkel. Ha átmész egyikre, beszélhetsz az ott élőkkel, de itt már nincs garancia hogy emlékezni fognak rá. Más sík, más tudat.

Végül megtaláltam, Robert A. Monroe - Testen kívüli élmények című könyve tárgyalja a párhuzamos világokba - síkokra - illetve a fizikai világba tett utazásokat. Érdemes lenne elolvasnotok mert az egyik legjobb a témában, ráadásul a könyv gerincét a tapasztalatai leírása adja. Az alábbi érdekelheti Zolit:



Sikeres kísérlet hosszas lazsálás után! R.W, üzletasszony, régi munkatársam és jóbarátom, aki ismeri „tevékenységemet" ,de akaratlan közreműködése ellenére is még mindig szkeptikusan viselkedik, e héten szabadságát töltötte a New Jersey-i parton. Pontosabban nem tudtam, hol vakációzik. És nem is szóltam neki, hogy kísérletet tervezek, egyszerűen azért, mert csak ma (szombaton/ határoztam el. Ma délután lefeküdtem, hogy megint elkezdjem a kísérletezést és elhatároztam, hogy minden erőmmel R. W.-t próbálom meglátogatni, akárhol tartózkodjék is. (Nálam mindig az volt az első száma szabály, hogy akkor vagyok a legsikeresebb, ha valamelyik jó ismerősömhöz megyek - és ilyen alkalom nem sűrűn kínálkozott.) Délután három óra lehetett, amikor lefeküdtem a hálószobában, átmentem relaxációba {ld.szójegyzék}, éreztem a meleget (magas rezgésszám), aztán erősen arra gondoltam, hogy R.W.hez akarok „menni".

Megint jött az ismerős érzés, mikor átkeltem a zavaros világoskék zónán, aztán ott találtam magam valahol, ami konyhának tűnt. Jobbra ült R, W. egy székben. Pohár volt a kezében. Tőlem balra nézett, ahol két lány üt, olyan tizenhét-tizennyolc évesek. Az egyik szőke, a másik barna. Nekik is pohár volt a kezükben és valamit iszogattak. Beszélgettek, noha nem hallottam, mit mondanak. Először a két lányt közelítettem meg, szemtől-szembe, de nem bírtam fölkelteni a figyelmüket. Aztán R. W.-hez fordultam és megkérdeztem, tudja-e, hogy itt vagyok. "Ó, persze, hogy tudom, hogy itt van" - felelte (gondolatban, vagy tudatfölötti úton, mivel egyébként még mindig a két lánnyal beszélgetett.) Megkérdeztem, bizonyosan fog-e rá emlékezni, hogy ott jártam. "Ó, feltétlenül fogok emlékezni!" - válaszolta. Mondtam, hogy előbb teszek róla, hogy tényleg ne felejtsen el. "Arra semmi szükség, mert úgyis emlékezni fogok" - mondta gyorsan R.W. Azt mondtam, hogy nekem biztosra kell mennem. így előrenyúltam és megpróbáltam belecsípni, érzésem szerint gyengéden. A derekán csippentettem meg, pontosan a bordák és a medence között. Ő hangosan feljajdult "Au!", én pedig némileg meglepetve visszavonultam. Nem vártam, hogy tényleg meg tudom csípni. Az eredménnyel elégedetten megfordultam és elmentem, a testemre gondoltam és szinte azonnal visszataláltam.

Felkeltem (testileg!) és odamentem az írógéphez ahol most is ülök. R.W. nem jön vissza hétfő előtt, akkor megtudom, képes voltam-e kapcsolatba lépni vele, vagy megint melléfogtam. Visszatérés ideje három óra harmincöt perc. Fontos utólagos esemény; a kísérlet szombaton volt, ma kedd van. R.W. visszajött dolgozni és én megkérdeztem, mit csinált szombat délután, három és négy óra között. Mivel tudta, miért kérdem, azt felelte, először hadd gondolkodjék rajta, aztán kedden (ma) elmondta. Mégpedig ezt szombaton, három és négy között volt az az egyetlen időszak, amikor nem nyüzsgött a tömeg a parti tanyán, ahol megszállt. Először maradt egyedül sötéthajú, tizennyolc év körüli unokahúgával és az unokahúg körülbelül ugyanolyan korú, szőke barátnőjével. Vagy negyed négytől ötig üldögélhettek a tanya étkezőkonyhájában R. W, kiutalt magának egy pohárral, a lányok kólát ittak. Nem csinállak semmit, csak ültek és beszélgettek. Megkérdeztem R. W.-t, emlékszik-e még valamire és Ő mondta, hogy nem. Tovább faggattam, de nem emlékezett. Végül türelmetlenül rákérdeztem, elfelejtette-e a csípést. Mélységesen elhűlve nézett rám. "Hát maga volt az?" Még bámult egy pillanatig, aztán bement az irodámba, megfordult, és jobboldalt felhúzta (csak egy picit!) pulóvere alját a szoknyája felett. Két barna-kék folt látszott a borén pontosan azon a helyen, ahol belecsíptem. "Ott ültem és beszélgettem a lányokkal" - mondta R, W. - "amikor hirtelen szörnyen megcsípett valami. Legalább egy métert ugrottam a levegőbe. Azt hittem, a sógorom jött vissza és osont oda mögém. Megfordultam, de nem volt ott senki. El nem tudtam volna képzelni, hogy maga volt! Fájt!"

Bocsánatot kértem, amiért olyan gorombára sikerült a csípés, ő pedig megígértette velem, hogy ha még egyszer ilyesmivel próbálkoznék, inkább mást válasszak csipkedés helyett.

Ez valóban érdekes. Tehát fizikailag képes lehet az ember nyomot hagyni. De ha ez így van, akkor lehet a homokban is tudnál, amit kitaláltál valamelyik alkalommal. Ha ez nem sikerülhet, akkor viszont úgy tűnik, hogy csak létező személyre lehet az ember képes hatni.

Azért gondoltam hogy érdekelhet mert régebben - talán most is - el kartál jutni Ápriliához. De mint a leírtakból is látszik, ehhez nem feltétlenül kell együtt álmodni. Elég ha az egyik fél akarja. És persze ebben az esetben a szóhasználat sem helyes, mert nem beszélhetünk álmodásról ha elfogadjuk hogy lehetséges a fizikai valóságunkba kivetíteni a szellemünket. A dolgot csak még tovább bonyolítja ha az asztrális, éteri síkokat is belekeverjük. Szóval sok minden lehetséges és sok minden nem úgy van ahogy gondoljuk.

Két olyan alkalomról tudok, amikor sikerült olyasféle kivetítést végrehajtanom, de inkább csak látomásszerűen éltem meg és meditációból kiindulva.  Az álom szintű találkozás az valami más, és erre próbáltam volna Ápriliával egységbe kerülni. Amúgy nagyon jó a példa amit hoztál, mert ez irányba is elgondolkodtató.  Arra gondolok, hogy a kivetítéses eljárásnál amit a példádban adódott, a kolléganő ugye nem emlékezett semmire sem, hiába a tudat alattija ennek ellenkezőjéről biztosított.  Most vegyük az Ápriliával való eseményeket, ha már példaként felmerült, hogy sok esetben álmodás szintjén valami hasonló esemény zajlott le, bár legtöbbször sajnos Áprilia vagy nem emlékezett az álmára, vagy hasonló eseményekre nem, ami az azonos körülmények között játszódhatott.  Ennek lehet hasonló oka az, amit a hozott idézetben  megemlítettél. Tehát tulajdonképpen jöhetnek létre találkozások, csak nem biztos, hogy ezt mindkét fél ugyan úgy éli meg, avagy hogy emlékeznének is egymásra.

Ugráló
Végül is ez is egy tapasztalat.  Munkahelyi környezetben voltam, ahol az egyik pocakos főnök aki kétszer annyit nyom súlyban mint én, de lehet még háromszor is beleférnék, felugrott az ugráló botra, és magasakat szökellt vele.  Gondoltam ezt nekem is ki kell próbálnom, elkértem tőle, és valóban akár négy öt méter magasra is fel tudtam vele ugratni, és ekkor figyeltem meg azt a jelenséget, ami elhozott a számomra némi tudatosságot.  Ugyanis amikor lefelé zuhantam, valahogy a gravitáció nem úgy hatott rám, mint ahogy kellene. Az jutott az eszembe, ez olyan mintha papírból lennék, vagy akár egy lufi, és nem mint egy nehezebb húsdarab.  A felismerésnek örültem, de annyira élveztem az ugrálást, hogy nem hagytam abba.

Az ugráló bot képe honnan jöhetett? Próbáltál már ilyet a valóságban is?

asd94 írta:Az ugráló bot képe honnan jöhetett? Próbáltál már ilyet a valóságban is?

Nem még sosem próbáltam, és nincs olyan ismerősöm sem, akinek lenne, és videóban sem láttam, úgy hogy fogalmam sincs. Most megnézem milyen is ez valójában, mert nem annyira ismerős.  Az álmomban olyan volt a rúd vége mint egy vécépumpa, szóval megyek inkább megnézem

ui: Tényleg van ilyen pumpa végű

Egész jól nyomatják

https://www.youtube.com/watch?v=swFhZyvjxik