Fortis régi álmai

Rejtett világ
Az álomban a párommal mentünk volna a villamosmegállóba , de észrevettem , hogy jön egy busz . Fussunk a megállóba , nézd , még van esélyünk , hogy elérjük , kiálltottam , és szaladni kezdtünk a busz felé . Kicsit fura volt ez a busz , mert előre föl kellett szálnom , hogy a páromat felhúzzam , olyan magason volt a lépcső , de ekkor még nem sejtettem semmit . Miután fönt voltunk , kezdtünk el gondolkodni , vajon , hová is visz minket ez a járgány ? Leszálltunk , ki tudja miért pont ott , ahol , de innentől egyedül folytattam az utat , hogy felderítsem hová jutottunk .Egy ösvény vezetett be egy tisztásra , a tistáson állt egy nagyobbacska ház . Mondhatnám majdhogynem az egész tisztást elfoglalta . Végigsétáltam az épület mellett , körbe sűrű bozontos volt , aztán sziklák és rendkívűl gyors folyású patakok . Patakok és zúgók minden felé . Aztán egy meredek szakadék . Gondoltam lenézek , és majdnem sikerélményem is volt , hála az égnek , sikerült elkapnom egy bozontos fa gyökerét , és visszatornáztam magam .Annyira hihetetlen volt ez a környék , lassan rájöttem , hogy most éppen álmodom .Amit ráébredtem , előjött a kísérletezgetős énem , és arra gondoltam , ha már így van , kipróbálom , hogy tudok e beszélni egy fával .Visszaemlékeztem , hogy entitassal nemrég , még ezt vitattuk , hogy lehet e az állatokkal , és a fákkal beszélni vajon ? .
Nos hiába is szólítgattam az egyik satnyább fajtát , nem jött válasz , de egyszercsak megjelent egy kisgyerek , talán 4-5 év körüli . Olyan érzésem volt , mintha azért jött volna , hogy a fa helyett beszélgessen velem . Megmutatta a ház környékét , a sebes-folyású patakokról beszélt , nézzem meg milyen hideg és milyen tiszta a víz .A távolban tíz emeletes háak látszódta , valami lakótelep , meg órszágút , és azt kérdeztem a kissráctól , hogy lehet az , hogy ezt a helyet nem ismeri senki ? Hogy lehet az , hogy itt vannak ezek a csodálatos patakok , és senki nem látja , nem veszi észre őket ? A látvány érdekes volt ,olyannak tünt , mintha két különböző világ lenne , és a két világ valahol a parlagon , a pusztán összefolyna . Nem tudom honnan vettem , de Biatorbágy villant be , mintha a lakótelep az ott lévő házak lennének .Szóval kérdeztem , hogy lehet , hogy nem ismerik ezt a helyet ? A gyerek azt válaszolta , azért , mert nem látják . Nem látja senki .Elsétáltunk az épület bejáratához , és bementünk az ajtón . Egy terem volt , kicsit félhomályos , innen két ajtó nyílott , jobbra és balra , de valami olyan érzés töltött el , hogy oda nem szabad benyitni , és már ide sem kellett volna ebbe az előtérbe . Mintha valami magánlak sértés lett volna , de ezek csak érzések . Mindegy kiléptem a házból és ismét egyedól voltam . Vissza felé vettem az írányt , amerről jöttem , és két bolondos alakba bottlottam , akik megkértek , hogy kűzdjek meg velük . Olyan bírkózás félére gondoltak , de mondtam , hogy elöbb kűzdjenek meg egymással , aztán majd meglátjuk . Ezek olyan emberek voltak , nos nem tudnám kifejezni , de nem tudnám elképzelni őket a mi világunkban . Amúgy barátságosak . Itt hirtelen fölébredtem , a párom nem hagyott tovább aludni . Pedig mennyire szerettem volna még egy kicsit ! Mosoly !

Az álom normális álomnak indúlt , aztán tudatos álom lett belőle , legalábbis amig a kisgyerekkel voltam abban a szakaszban , aztán síma álomként folytatódott tovább . Még hozzátenném útóljára , az emberek azért nem látják , mert nem képesek rá , vagy mert nem láthatják . Én miért láttam ? -na jó , persze csak álomban .