Álomnapló

Többször nekifutottam már álomnapló írásnak, de hamar feladtam. Amiket kézzel jegyzettömbbe írtam később olvashatatlannak bizonyult. Amiket gépbe írtam nagyon időrabló volt, utáltam, hogy vissza kell lépni a mondatok között a hibák kijavítására.

Áthidaló megoldásként azt találtam ki, hogy folytatólagosan gépelek és nem foglakozom a javítással, a lényeg, hogy én megértsem és minél jobban vissza tudjam idézni az álmot amikor visszanézem. Bocs mindenkitől akit zavar, de ez csak magamnak készül.

Flytatólagos álom. éjszak többször feklébredtem, majd ugyan ott folytatódott
Egy 10nél kisebb csapat ember hegyet vagy inkább sziklafalat mászott. belső máskor külső nézetböl követtem az eseményeket. Először egy fekete granitfalat másztunk. a szikalfal repedéseibe kézzel kapcsokal kapszkodtunk. a többiebet családtagnak tekintettem, pedig nem voltunk ténylegesen rokonok. Mégis a barátságná szorosabb kacsolatban voltunk. Lényegében mindenki maga erejéből mászott, nem segítettük direktben egymást, de együtt tudtunk maradni végig. a fal olyan magas volt, hogy meg sem próbáltam felnézni a tetejére. a mélység azonban egyre szédítöbb lett alattunk.

második visszalvás után vilgos vörös köfallon folytattuk a mászást meglehetősen magasan. A csucs még mindig elérhetetlen magasságunak tünt. Napfényes meleg nyár volt, úgy túnt a sivatagban vagyunk. 

következő ébredés után először gyógyszertárban voltam, ott egy gyógyszert akartam beszerezni amitől könnyebé válna a szikalfal mászás. Nem volt ilyen gyari kész készítmény, ezért egy receptet írtam, ami alapján az eredeti készítményhez hasonlót tudtak készíteni a gyógyszerészek. Folytattuk a vörös falon a mászást. Vagy ekkor vagy egy ujabb ébredés utén egyszer csak egy kisebb kiszögelésre jutottunk fel. Innen felnézve már látsztt magasan feéettünk a csúcs. Hogy tovább jussunk ahoz egy mély szakadékot kellett átugrani és e túloldalon megkapaszkodni a síma, függőleges sziklafalban. ne, volt tovább felfelé kapaszkodási lehetőség. jobb felé oldalra el lehetett menni, ott volt egy kiszögelés ami felfelé vezető hasadékot rejthetett. elhatároztuk hogy uggrunk és megpróbálunk feljebb jutni, mégha valamelyikünk életébe is kerülhet. mielőtt elrugaszkodtunk volna felébredtem.

A csapattagokra nem fokuszáltam különösebben de tudtam, éreztem hogy körülöttem vannak. nem mindenki volt felnőtt, voltak köztük egészen kis gyerekek is. nem tudom hányan zuhantak le közülük a mélybe, az az érzésem volt, hogy fent kevesebben voltunk, mint ahogy elindultunk

Az álomból leginkább a hangulatom a kiemelendő. nem feltem a magassagtól, egy pillanatig sem aggódtam az életemért. Kivételesen tiszta fejjel, elszántan, könyörtelenül de megfontoltan haladtam a cél felé. Nem éreztem sem örömöt sem önsajnálatot. Sem a magam sem mások sorsa iránt, egyfajta száalom nélküliség járt át. Amikor erre az álomra gondolok ha akarom még mindig elő tudom hozni ezt a szánalomnélküliség érzést a éber állapotomban is.

fortis írta:Nos akkor ez azt is jelenti egyben, hogy nem vársz kommenteket?

Nem zavarnak a kommentek, bár szerintem az álmainkat csak magunk értjük, mert a személyre szabott életszituációnkhoz kötődnek rendszerint.

Álmomban tévét nézek.Dokumentum film megy egy hackerről, akit ugy gondolom idős korában ismerek. A filmben még fiatal, huszas éveuben jár. Lelekesen meséli, hogy sikerült az informatika hajnalán játékcompjuterrel feltörni egy bank akkor még kezdetleges rendszerét. Letöltötte a hálózati forgalmi adatokat és egy honapon kersztül próbált rájönni a dekodolásra. Elmondta, hogy ehhez egyfajta zen szerű meditativ állapotba kellett kerüljön egész napra, hogy átlássa a bonyolult kapcsolatokat. Miután sikerrel járt a baratnöje a megszerzett személyes ügyfél adatokkal készített egy hamis honlapot, amire a bank felhasználói beléptek és mégtöbb adatot szerezhettek.A músor kb 30 perc hsszunak éreztem.

Másik álmomban nappal az utcán sétéltam. Megszólitott egy fiatal roma lány, hogy tudnék-e neki banki ugyintézésben segíteni. Elmondta a fiók hozzáfárási adatait.Ugy állítottam be magam, mintha jártas lennék ilyen ügyintézésban, azzal a hatsó szandékal, hogy a megszerzett infot a saját hasznomra később feéhasznalom. az otp banknál volt , ezt a bankot belülről nem ismertem.Bementunk a bankba, ami egy fagyizóra hasonlitott. sokan éltak sorba fagylaltért, banki ügyekért senki. előadtuk a pultos lánynak milyen ugyben jöttünk. Ő elejétől fogva gunyos lenkicsinyléssel kezelte a nála nem sokkal fiatalabb lányt. Akivel jöttem ezen nem sértődött meg, adta az butácskát. Felismertem, hogy a bankps lány a másikat kitartott cicababának nézi, aki hozzá akar férni a fickója számlájához. Hiába mondtunk el minden hozzáférési adatot , ragaszkodott hozzá, hogy a hozzon a lány a férfitől valamiféle hozzájárulási yilatkozatot. Beláttam, hogy nincs irányításom a helyzet felett, feladtam és magukrA HAGYTAM öket.

Hugom gyermekeiért indulunk, vége a tanévnek, haza akarjuk hozni őket a kollégiumaikból. Szüleim házától indulunk, a régi piros zsigulival megyünk. Öcsém vezet, tele az autó, de nem figyeltem meg kik utaznak még velünk. Ahogy elindulunk kiderül, hogy hugom nincs velünk, pedig ő ismeri az utat. Öcsém telefonon felhivja, hogy mia cím. Rosszul hall a telefonon keresztül, átkacsol CB rádióra ami ki van hangosítva. Ezt jól halljuk. Csodélkozom, hogy ilyen van az autóba, de letudom azzal, hogy rég külön élünk, valamikor beszerelték.

Arra szamitok, hogy csak a szomszéd faluba kell menni az unokahugunkért, a fiú az ellenkező írányba tanul, vissza felé felvesszük a hugomat. Próbálom a telefonom GPS be beírni a kapott cimet.Nagyon nehezen működik, össze vissza jelennek meg a betűk. Betudom annak, hoy rázkódik az autó ezért látok rosszul. A GPS is fura utvonalakat mutat, de rábízom az öcsémre, hogy próbálja meg követni. Kis földutakon megyünk, egy erdőben kötünk ki. Előkeresek egy magyarország térképet, hogy ellenőrizzem, hol vagyunk. Az ugy működik mint egy GPS, piros pont mutatja rajta hol vagyunk. Nem tünik fel, hogy ez lhetetlen. Csak akkor működik, ha az egész térkép ki van nyitva, ha közelröl próbálom olvasni a betűket elmosődik. Az erdőben már nem is autóűton megyünk, hanem hol tégla, hol betontörmelékek sejtetik az utat. Az országhatár közelében járunk.Alulról jutotunk be a keresett településre, a kollégium ott volt a szélén.

Koliszobában segítünk az unokahugomnak pakolni. Kiderül, hogys egíteni kell a ballagás megszervezésében is. Az udvaron összegyült a ballagó évfolyam. Régi gyermekkori barátunk a szomszéd hazból átveszi a vezetést, mint kiderült ő is velünk utazott idáig. Őt úgy gondolom rendezvény szervező, mg tud bírkózni a feladattal. Profi beszédet és tájékoztatást tart, hogy mit kell csinálniuk majd.

Átkerülünk egy elhagyatott romos padlójú templom belselyébe, ez lesz majd a ballagási bál helyszine. Folytatódik a szervezés a résztvevő tanárok nevét veszik sorra. Nekem mindenki ismeretlen, de ő valakiket ismer, másokra rákérdez. Kiderül van néhány tanáruk, akit szeretnének távol tatrni mert gázok.

Egyikük egy férfi meg is jelenit a helyszínem és gúnyos, szarkasztikus megjegyzéseivel rontja a hangulatot. Az én fülembe duruzsol, mert a többi diák szép csendesen lelép. már csak mi ketten maradunk. Én is kimegyek az épületből, a települás egyik széles utcájának betonjárdáján sétálok. Füves, fás terület, házakat nem is veszek észre. Haladok befelé a központba. Azon aggódom hogy fogom megtalálni a többieket.

Az utca végén parkol a zsigulink, már mindenki ott van. a térképemen próbálom a visszautat kinézni, de nem megy ahogy össze akarom jhajtani olyan vastak lesz, mintha egy plédet hajtanék. Beteregetem plédként a hátsó ülére. Mellettünk áll egy régi leharcolt fehér autó roma családdal. Fél füllel hallom amig  a pledet terítem, hogy a romák az ösémmel a zsigulinkra alkudoznak. Öcsén nem áll kötélnek, azt monja, hogy az autó régi családi örökség, ragaszkodunk hozzá.

Ez az álom nagyon morbid volt, nem szeretném részletesen leírni, bár nagyon jól emlékszem rá.

Gyermekháziorvosunk egy kisgyerek székrekedését gyógyította.

Sorozatban harmadik jelentőségteljes, üzenet hordozó álmom volt, ami nem jellemző rám. Ómenek is tekinthetnám. Kíváncsi vagyok a folytatásra.

Utcán sétálok a családdal. Világos nappal van, tiszta, meleg idő, délután. Sokan vannak kint, főleg családok. Szinte majálisi hangulat.
Az égen kondenz csíkot húzó valamik szállnak magasan felettünk a gyér bárányfelhők felett.
Ki lőtt rakétáknak gondolom őket. Magasan vannak, szabad szemmel nem látom, hogy mi a céljuk. Úgy sejtem idegen űrhajókra lőtt a katonaság.
Újra az utca forgatagát figyelem. Az utcán futó villanyvezeték kábelein bőröndökkel sétáló családot látok, apa, anya, gyerekek szépen egymás után libasorban és a végén fura küllemű kutya.
A kutya farkán kis szárnyak csapdosnak, az segít a levegőben maradni neki. Ezen nagyon elcsodálkozom. Szólok a mellettem állóknak, hogy nézzenek oda, milyen érdekes.
Mire visszanézek már az úttesten bilincselik őket a katonai rendészek és autóba tuszkolják be őket. Igyekeznek észrevétlenek lenni, gyorsan eltüntetni őket a kíváncsi szemek elől.
Ez megerősíti a gyanúmat, hogy földönkívüliek voltak, akik nem ismerik a helyi szokásokat tökéletesen, de igyekeznek emberként kinézni és viselkedni.
Lent az utcán a tömegben céltudatosan idegeneket kezdek keresni. Hamar felfedezek gyanúsan egyforma ingben céltalanul mászkáló és leplezetlen kíváncsisággal nézelődő embereket.
Gyorsan megszólítom az egyik fiatal férfit. Izgatott vagyok, mert egy földönkívülivel érintkezhetek, de nem félek tőlük mert ártalmatlannak és elveszettnek tűnnek. Talán menekültek. Honnan jöttek? - kérdezem. Igazolódik a gyanúm, hogy nem földiek.
Hosszasan beszélgetünk formalitásokról óvatosan puhatolózva mielőtt a rendőrök őket is összeszedik és kivezetik a tömegből.

Ezek tudatos álmok?

Áprilia írta:Ezek tudatos álmok?

Á, nem. Tudatos álomban tudatosabban cselekszem.

Zavaros álomtöredékekből álló álomtörténet, nagy erőfeszítéssel sikerült csak felidézni, mert "muszáj"emlkezni.

Valamilyen bárszerű szórakozó helyen vagyok egy tengerjáró hajón.Két fiatal nő kánkán produkcióját nézem.Nem a tradicionális oltözéket viselik, halvány drapp ruháatuk van, ami nekem joban tetszik.Megállapítom, hogy nagyon szép ,formás lábuk va. Elgondolkodom azon, hogy milyen helytelen formás csípőjük alapján megítélni öket, de az arcukra nem tudom fókuszálni a figyelmemet, mert nincsenek kifestve, átlagos fiatal nők. Az egyikük kezében viszont felfedezek egy közepes méretű fekete ládikát, ami nagyon gondos kivitelezésű. Nem tudom mi lehet benne.

Hajó kajütjében ruhafogast teszek be a szekrénybe. Két akasztó egymásba van kapcsolva, a felsőre valahogy rögzítve van egy üres petpalack is. Egyik kolléganőn el akarja kérni vagy nkáb cserélni a ruhaakasztőimat, de nem adom.Ragszkodom hozzájuk, mert jobban szeretem, ha minden akasztó egyforma a szekrényemben.

Ujra a bárban vagyok. A nők mújra táncolnak ugyan abban a ruhában. Még mindig tetszik az alakjuk, de már nincs náluk a fekete kincsesláda. Ezen filozom, hova lehetett, volt-e egyáltalán jelentősége.

Már leszáltunk a hajóról.Két férfi motoron közeledik.Csak az elől jövőre koncentrálok. Nagy Harlyt vezet.Öreg, kócos, göndör szakálú, ápolatlan bbarna hajú. A motorblokkja felett, a benzintank alatt felfedezem a hajón látott fekete kincsesládikát. Büszék és elégedetten feszít a motorján. Jön a felismerés, Ezek szerint ő lopta el a ládát.

Szülőfalum ban, gyermekkorom családi házában vayok, nappal és hétvége van. Egy apuka jön oda hozzám, állítólag megbeszéltük, hogy tallkozunk és megvizsgálom a kislányát. Semmire nem emlékszem, de hátha igaza van és megfeledkeztem a találkozóról , úgy teszek, minrha emlékeznék. 
A hátsó bejárat felől kísérem be az apát. Ő egyedül van, amikor keresném a kislányt az feljön a pincénkből amihez pont akkor érünk oda. Csodálkozom, hogy nem félt egyedül a sötét , hideg pincében, de azt természetesnek veszem, hogy ott várakozott. A nappalin keresztül bemengyünk a vendégszobába. Útközben valahogy csatlakozott hozzánk az anyuka is. Puhatolózva kérdezgetem őket mi is a panaszuk. Kiderül, hogy vizeletvizsgálatra kellett jönniük, hoztak magukban két petpalackban gyűjtött vizeletet. Az asztalon számlákat, papírfecniket találok, amire megpróbálom felirni a beteg adatait, hogy később beirjam a számítógépbe és feladjam a labor rendelést. Nem fog a tollam, másik papirra is nagyon halványan.  Nem tudom elolvasni amit írok, de betudom annak, hogy csúnyán írok, bízom benne, hogy később legalább a tajszámát el tudom majd olvasni. 
Kifelé kísérem őket, amikor meglátom, hogy édesanyám jön be a hátsó ajtón. Nem láttam az arcát, sokkal magasabb és egyenesebben jár, de valamiért tudom, hogy csak ő lehet. hosszú piros kabát van rajta, ami nem az ő stílusa. A nappaliban találkozunk vele. Megdöbbenek, hogy hatalmas bevérzések vannak a szemei, az orra körül. Palástolom megdöbbenésemet a szülők előtt, úgy teszek, mintha minden rendben lenne, ahogy elhaladunk mellette.

Új beteget ltok el. Bár őt magát még nem is láttam az a feltevésem, hogy valami probléma van a hasában. Vérvétele volt, valahogy a vérvételi csövei nálam vannak, azt tervezem, hogy feladom a laborkérést. Ehhez valamiért a koraszülött osztályra megyak, az ottani számítógéphez. Nem minden csöve van nélam, hogy összehangoljuk a rendelést telefonon beszélek valakivel, hogy ugyan azt ne klrjük meg kétszer. Sikerrel járok, elégedetten írok egy nagy 1 est egy sárga kupakos kémcsőre.

Kifelé indulok a vérmintákkal,amikor a koraszülött főnővére megállít és mondja, hogy a beteg gyereknek lépsérülése igazolódott. Elképzelhető, gondoltam, de honnan tudhatja? Kiderült, hogy ő egy másik betegről beszél, akit korábban elküldtek klinikéra. Kimegyek a folyosóra, ahol rájövök, hogy mesztelen vagyok, sőt eddig mindvégig mesztelen voltam. Magam elé huzok egy kiskocsit és visszamegyek az osztályra. El kell menjek ujra a nővérek előtt. Szabatkozom, hogy sajnálom a nem helyenvaló öltözetemet, mikozben visszaoldalazom a szobába.

Ez egy erotikus tartalmú álom volt, amiben mobiltelefonnal videót akartam készíteni, de nem volt felvevő gomb a mobilon csak egy másik régebbi videót játszott le.

Osztálykirándláson vagyok egy csomó diákkal együtt.Tnédzser korúak vagyunk. Vissza felé készülönk busszal a szállásunkra.A buszon  öt hat sor szék van, nincs középen folyosó. Minden helyen ülnek már. Én valahogy az ülésekkel szemben ülök középtájt, így hátra és oldlara kilátok. Az uvegen kivül szinte nincs kivehető álomtér, homályosan azt még látom, hogy jön utánunk a masik busz.A kinti elmosódottságot a busz mozgásának tudom be. Előttem ül egyetemi barátom, mellette két oldalról lányok. A mellettem ülők előre felé néznek, csak én vagyok háttal, nem is látom őket. Elég kényelmetlenül ülök, valamelyik szemben ülőnek az egyik lába a combom között, nyomja az ágyékomat. Keresem kinek a lába. Remélem nem a barátomé. Az egyik lányé, aki balra ül. Az őlába nem zavar, neki engedem, hogy ott tartsa. 

Kollégiumban lakunk, ami egy sűrűn fákkal beültetett parkban van. Bizonytalan vagyok hányas számú az én szobám. Arra emlékszem, hogy kettővel nagyobb mint a barátomé és a folyosó másik oldlaán van. Megkérdem tőle hányas számú az ő szobályuk Úgy gondolom a balomon ülő lánnyal lakik. 302 válaszolja. Akkor az enyém a 304. Tudom,hogy a második emeleten vagyunk, megállapítom magamban, hogy stimmelhet, mert a szoba első száma általában az emelet száma. Nem tünik fel, hogy ennek a számnak a 3. emeleten kéne lenni. 

Tetszik a lány, akinek a lába a combom között van. Hamár ilyen fizikai kontaktusban vagyunk egkérdezem tőle, van-e kedve kimenni velem a városba. Vacsorára valami kaját szeretnék venni valamelyik nagyárúházban, azok este sokáig nyitva vannak.Azt mondja szerinte esni fog, nem szeretne megázni.

Félhomájos kollégiumi szobámban heverészek az ágyamban.Kettőnké a szoba, szobatársam is ott van, de nem igazán foglalkozom vele, azt sem tudom,hogy kicsoda. Igazából semmivel sem foglalkozom, csak létezem, élvezem a semmittevést, csendet, nyugalmat. A legtobb ami inger ér az egy hang a fejemben, ami magyaráz dolgokat. csodálkozni kezdek, de arra jutok,hogy bizonyára telefonon beszélünk, mégha nyoma sincs telefonnak.  Kislányos hangja van- Valami zavaros dolgot mond, hogy hogy lehet a dolgokat elrendeznem a szobában, talán fogasoakt beakasztani a hűtőszekrénybe. Egyszer csak utasítást ad nekünk, hogy menjünk ki a szobából, mert be kell jönnie és el kell rendeznie valamit azzal kapcsolatban amiket mondott. Kelletlenül megyünk ki. Nem szeretek kint, mert ott zaj és káosz van. Nem sokáig maradok kint, igyekszem vissza. Az Ajtóban belefutok a kislnyba, akinek a hangját hallottam. Ő egy vékony, sötétfekete bőrű gyermek.

repűlő téren varakozom barátaimmel. hirtelen aggodalom fog el, hogy nem hoztam el az okmányaimat, otthon hagytam a válltáskámat, amiben tartom. Elmondom a többieknek. elönt a forróság szégyenemben, hogy ilyen béna vagyok, meghiúsul miattam az utazás. hirtelen esszembe jut, hogy új szokásként az irataimat már a kabátzsebemben hordom, így nálam vannak. 

a vároteremben megjelenik egy csapat kinai kisgyerek. kettős sorban legalább ötv,enen vonulnak át keresztben a termen. a várakozók szétválnak elöttük, mert fertőzőek. látom a bőrükön a piros foltokat, arra gondolok, lehet hogy kanyarósak. ahogy kimennek a teremből széledni kezd körülöttem a tömeg. a bal kezemben lévő váltáska pántját valaki huzza. rájövök, hogy nem az én táskamat fogom, hanem aki előttem állt. Elengedem, keresem magam mellett a földön a sajátomat, de nem találom. amig a kinaiakat figyeltem valaki lenyúlta. 

megint elönt a kétségbe esés. jobb kezemben a kistáskám megvan, de a ruháim elvesztek. mit fogok majd hordani külföldön. vennem kell újakat, sokba fog kerülni. segítseget kérek a feleségemtől,aki már a barátok helyett velem van. hiába névem a tömeget nem látom senkinél a táskám. kimegyünk a szabadba. kedvesem heves mutogatással jelzi, hogy látja a tolvajt, én fussak jobbra el, kerüljek elé, ő majd balról üldözi. 

kint már sötét van, utcalámpák adnak némi fényt. esik az eső, amerre futok füves, fás rész van, a járda a másik irányba kanyarodik. ugy érzem nincs rajtam se sapka, se kabát. öltönyben és nyakkendőben futok az esőben, fekete lakkcipőm cuppog a tócsákban. még időben érek ki a fák közül, hogy lássam két srác megy be egy elhagyatott moziba. az ajtok zárva, betört ajtóüvegen kell bemászni. gyanúsan viselkednek, ők lesznek a tolvajok.

bemásom utánuk. Az előter üres, de bent a teremben egx nagy csapat rongyos tolvaj gyerek van. külőnös határozottság, elszántség, kétely nélküliség fog el, amikor egyedül belépek közéjük. ugyan az a szánalomnélküliség érzés, amit a sziklamászós álomban éreztem. éreztem, hogy nem szabad félelmet éreznem. szótlanul körbe sétlok, keresem a nagyhalom lopott bőrőnd között a sajátomat. már majdnem körbe érek amikor az egyik gyerek zsákjában megtalálom a hátizyákomat. megfogom és szó nélkül határozottan , vissza se nézve kivonulok a teremből. nem ítélem el őket a lopásért, nem rovom meg őket, elfogadom őket tolvajnak. 

sikeres csomag visszaszerzésem diadal érzéssel tölt el. büszkén sétálok kifelé fekete öltönyben és cipóben, amikor keresztben fele akadok egy biztonsági öv szrű szalagba, ami átlósan fut az előtéren a mennyezetről a padlóba. Eddig láthatatlan vol. ez megtöri a diadalmas vonulásomat. lerázom magamról és magabiztosan próbálom folytatni a sétát, hátha figyelnek még hátulról. újra elakadok egy másik szalagban, amit bénázva próbálok lerázni magamról. a vonulásomnak annyi, így csak sétálok tovább. átbujok a kitört üvegen és körülnézek kint, hogy hogyan tovább

Szülőfalum főutcájának közepéből biciklizek kifelé. Előttem megy a srác szintén kerékpáron. Elengedi a kormányt és felemelt vállakkal, derékszögben behajlított könyökökkel a kézfejével az aszfalt felé mutat. Így elengedett kézzel pedálozik tovább.furcsállom a kéztartását, semmi funkciója nincs, úgy tűnik nekem akar jelezni. Nem ismerem őt, nem értem a jelzést ezért tartok tőle. Így elengedett kézzel lassabban tud haladni, leelőzőm. Nem todok tőle elszakadni, ugy érzem követ. Befordulok egy összekötő utcába,ami nagymamámét utcája felé halad.A fiú is befordul utánam. Megerősíti a gyanúm,hogy követ.

Az utca nincs kikövezve,a földút egyre göröngyösebb, a kerékpárom kereke pedig egyre kisebb, elakadok a gödrökbe., Előre hátra tologatom a biciglit. A történet átalakul videojárékká.  A játék térképe sematikusan egyezik a falu térképével, a karakteremnek abba az irányba kell mennie, amerre biciklizni akarta. Egy nyuszit irányítok, kaját kell neki találnom. Arra megyek, amerre eredetileg indultam, de nem találom ott, amire számítottam. Nyuszi tanácstalanul álldogál. Két kockával arrébb megjelenik egy répa. Oda ugráltatom és többször ráugratom a nyulat a répára,hogy egyen.

A játék a répánál kinyílik és egy tetrisként induló, de ikongyüjtögető játékká válik. Eleinte egyszerű,mert minden egyszínű és egyforma méretű kockákból áll,de ahogy találomra cserélgetem  aképeket bonyolódik. Színek jelenek meg az ábrákban, a kockák nem egyforma méretűek. Végre felismerem a játék célját. Teljesen egyforma ábrájú mozaikokat kell egymás mellé forgatni, legalább hármat. Találtam apró egyforma mintát egymás közelében. Össze akartam hozni őket,de rossz irányba cserélt két kocka, körbe kelett vinnek az egyiket. csak sikerült, kaptam érte pontot. A széli részen szinta negyed képernyőnyi nagy téglalapok voltak, sokat érnének,ha össze tudnám őket hozni, de sajnos reménytelen,mert nem egyforma méretűek. Ezek más játékosoktól érkeztek, azon gondolkodom érdemes-e bevenni őket a játékomba, nemnyernék-e többet,ha a többikis kockából hoznék össze több párt, minthogy a nagyokkal szenvedjek sokáig eredménytelenül.

Gyermekkori családi házunkban vagyok a párommal.Úgy tudom, hogy rajtunk kivül nincs itthon senki. Ő valahol távol én a fürdőszobába megyek, mert pisilnem kell. Nekifognék,csak az a baj, hogy nagyon keményen izgalomban vagyok, nem tudok lefelé célozni a vécébe. Az az ötletem, hogy két méterről röppáján célzom meg a vécét. Valamennyire működik is a dolog, leginkább nem, mindenhova jut minden.Valamennyire próbálok lefelé célozni, hogy a kádba jusson a nagyja.Nagy rendetlenség van egyébként , mindenfelé eldobált szennyesruha van. 

Meglepetésemre meghallom valahol messze anyámat, közeledik. Gyorsan abbahagyom a pisilést és úgy teszek, mintha takarítani jöttem volna a fördőszobába. Tisztítós szivaccsal tüntetem el a nyomomat a csenpéről. Annyira takarítok, hogy fel sme tűnik, hogy a fal túloldalára kerülök, anyám hálószobájába. Még mindig lelkiismeret furdalásom van amiatt amit a fürdőben műveltem, ugyhogy takaritom tovább az ő szobáját. 

Nem nézek hátra, nem is látom egyszer sem őt, csak a hangját hallom. Nagyon lassú a beszéde, vagy még álmos vagy másnapos gondolom. Megjelenik öcsém is a szobában és egy "inteligens távkapcsolóval" beállítja a tévét. Attól inteligens a távkapcsoló, hogy be lehet rajta állítani, hogy bekapcsolás után a tv a megadott hangerővel, fényerő és színbeállításra álljon rá. Akkor , ott ezt nagyon ötletenek és hasznosnak gondolom

Nappal van egy férfival éllok egy folyó partján. A part hosszasan meg van építve egy 5-6 egyforma széles szintekből álló mólónak.Minden szint két egymás mellé helyezett fenyőfarönkből áll, legalább 50 méter fosszú. A férfi tőlem egy szintel lejjebb áll, mindvégig háttal nekem, sosem látom az arcát.Megérkezik egy közepes méretű folyami hajó. Nem köt ki csak közelít a molóhos, lassan úszik. Mi a bal szélén vagyunk. a haján áll a kapitány, aki egy sztereotip télapó megjelenésű, csak nem piros ruhában van.Tudom, hogy a hajó teli van halkonzervvel, ami miatt nayon szeretnénk feljutni a hajóra. 

A kapitán rébuszokban kiabáln nekünk egy rejtvényt. A másik férfi tanácstalan, de nekem beugrik a megfejtés: kulcs. Meg kell találnunk a kulcsot,amivel a hajón ki lehet nyitni az ajtót. Nem tudom, hol lehet a kulcs, de amikor elmondom a másik férfinak mire jöttem rá, ő lehajol egy kis szekrénykéhez és kikapja belőle a kulcsot. Hagyományos ezüst színű kapukulcs, látom egy pillanatra a kezében, ahogy diadalmasan felmutatja a kapitánynak. Szerintem arra számít, hogy a hajó megáll a kedvéért, de az uszik tovább, a kapitány vigyorg.

Biztatom a másik férfit hogy rohanjom amijen gyorsan csak tud, hátha a móló végén még fel tud ugrani a hajóra. Lelki szemeim előtt elképzelem, hogy  én hogy rohannék, ugranék egyre lejjebb a rönkökön. Nagyon nehéz lenne nem elesni, a végén nem lenne hely megállni, ha már túl messze lenne a hajó, de nem is mérlegelném, ugranék, mégha a folyoba zuhannék is. A férfi nem ilyen elszánt. Látom hogy többszor lassít, hezitál, nem teljes erőbedobással fut, le is marad a hajóról. Talán jön majd egy másik hajó, talán jó lesz ahhoz is a talált kulcs, vagy sikerül megfejteni annak is a rejtvényét gondolom- nem adom fel.

ymor írta:Nálam is hullámzó, de ha azzal a szándékkal alszom el, hogy emlékezni fogok egy álmomra és felébredek utána akkor rendszerint egyszer felébredek és akkor még élénken emlékszem is.

És erre a szándékolásra nincs hatással az sem, ha pl. nagyon fáradt vagy, vagy ha közönséges földi dolgok és problémák terhelik le az elmédet?

Szülőfamban, nagymamám házában ebédelünk a nappalijukban. Nagynéném koromfekete macskája folymatosan nyávog. Két csirke lábszárcsontot tartok elé, hogy megszaglássza és csalogatni kezdem vele az emeletre. Fel próbálom csalni a második emeletre, ahol a nagynéném szobáját gondolom, hogy van, nem akarom ez elsőn hagyni, ahol normálisan a macskák enni szoktak. Nem jutunk fel a másodikra, csak az első fölé a lépcsőfordulóba, mert a macska enni kezdi a közben a csontra rákerült húst. Így is valahogy az előszobájába kerültünk a nagynéném szobájának, aki szintén csatlakozik hozzánk. Leül és felveszi a macskát a hónaljánál fogva és fejmagasságba emeli, hogy a szemébe tudjon nézni. Közzben korholja a macskát viselkedése miatt, de hangjából egyértelmű, hogy nem gondolja kolyan.

Így szemben látva öket azt mondom neki, hogy milyen egyformák így együtt. Igazából a hasonlóságuk kimerül abban, hogy a macska és az ő haja is koromfekete volt. Ebben áloménem is elkezdett problémát látni, de gyorsan kitalálta, hogy biztosan gyermekkori  külseje hasonlított a macska jelenlegi korához. Gyermekkori fényképet kezdtem volna keresni, de a nagynéném szemem láttára visszafiatalodott egy hét éves, fekete, hosszú hajú, bájos kislánnyá még mindig kazében tartva a macskát. Kislány nagynéném gyermeki örömmel ölelgeni kezdte a macskát míg én a hasonlóságot próbáltam felfedezni az arcvonásaikban eredménytelenül.

Éjszaka van, egy nagy közös szobába alszunk öten, mindenki egy egyszemélyes ágyban. Négy ágy a négy falon lévő kis, fehér lapradiátorok mellé van helyezve, egy pedig a fal mellé. Aki ezen az ágyon alszik, talán a kedvesem felébreszt endem, hogy ő fázik. az ő ágyán ülünk. Felajánlom, hogy cseréljünk ágyat. Keresem a sötétben az én ágyamat. A túlsó sarokban van, nem közvetlenül a radiátor mellett, de elég közel hozzá.

Hát nem tudom, a tudatalattim talán nem ennyire arhetipikus. 

Ez az álom felnőttkori életem rövidített vázlata pontról pontra, ahogy mai napig történt. Persze kicsit szimbolikus, önmagam pl két alakban szerepel benne egyszerre, de nagyon jól felismerhetők benne a váltások és életszakaszok.

Egy rendezvényen vagyunk, amit gazdag befektetőknek, jellemzően szülészeknek szerveztek. Maga az épület a befektetés, ami szinvonalas apartmannak készül, de belső és külső egyes rrészei még nincsenek befejezve. Állnak a falak, vakolva van nagrést, nyílászárók a helyükön. A központi terében nelőadó termet rendezek be, székek, pódium, vetítő vászon. Körbe vezetik a vendégeket. Ott van apám is, akit alőadónak kértek fel. Ő a mennyezetre kerülő kerámia mozaikról beszl, aminek egy részét már a helyére rakta, tényleg gondos kézműves munka. Apán nem született előadó, nem olyan gördülékenyek a szavai.

Felmegyunk az emeletre ahol még épp csak a csupasz betonpadló van kész, nincsenek falak, sem tető. Körbe messzire ellátni. Nappal van egy kis nyaraló faluban, engem a balatonfelvidékre emlékeztet. Félek a szélére menni, tartok tőle, hogy leomlik az alap. Az elülső részen két különálló toronyszobánakkészült alap va, ami a főalaptól kb 2 méterre önállóan áll. Tőbben oda is átugranak, köztük egy extrém kövér szülész is. Én nem merek, félek a pár méteres mélységtől.

Kívülről is megnézzük az épületet, Jól néz ki, szinte már késznek hat. Vakolt, festett, tiszta és új benyomást kelt. Az utvara is gondozott kert körbe. Egy kirívó elemet találok a kert végében egy régi stílusú katonai őrbódét. Megmagyarázom magamnak a jelenlétét, nyilván őrziztetik az ingatlant, amig sem építők sem befektetők nincsenek itt, amíg nem funcionál az épület, hogy ne lopjanak belőle.

Álmomban mintha egy amerikai filmet néznék testközelbő. Érdekesre megírt párbeszédek, valósághű környezet.

A történet röviden. Két keménydrog függő barát egy ksikereskedésben dolgozik, könyvekt, újságokat árulnak.A magsabbik a főszereplő, az ő döntéseinek következményét követi a film. Dealerüket lecsukja a rendőrség, nem tud elmenni felvenni egy fontos szállítmányt. A két palfék barátot bizza meg, hogy elhozzák az árut, mert bizk benne, hogy tudja kezelni őket. a barátok nagyon be vannak tojva, mert a rendőrségre kell bemenjenek az árúért, kalandos úton megszerzik a csomagot. Egy tégla mérető keménydrog csomag, ami 3 részre van csomagolva. Megnézik mi van benne és a magasabik elhatározza, hogymegróbál élni a kínálkozó helyzettel ls elrejti a dorogot a boltban egy üreges nagy könyvben. A dealer hamarosan szabadlábra kerül, követeli tőlük az árút. A dealer elég szarjasztikus humorú, magabiztos férfi, olyan mint Tarantino Ponyvaregény filmjében a két behajtó bérgyilkos. Fegyverrel megfenyegeti őket, az alacsonyabbik barátot meglövi, mire a magasabb oda adja neki a könyvből a csomagot.

Az idő újra indul, a örténet ugyan akkor mint előzőekben ujra kezdődik, megszerzik a csomagot, a magasabb ujra úgy dönt, hogy megtartja. Most egy épület alapja alá elássa, hogy sehogy sem lehessen megtalálni. A mikr a dealer kiszabadul keményen ellenáll, kész akár az életét is feláldozni, megmenti a barátját is a sebesüléstő. Kialkudja, hogy részletekben szoldáltatja vissza a drogot a dealernek és részesedést kér a nyereégből. Működik a dolog, amig el nem fogy az összes drog, aztán minden a régi vagy még rosszabb, ugyan ugy függők, a dealer haragszik rájuk

Az idő ujra előröl kezdődik, megszerzik a drogot, az idősebbik tervezi, hogy mit csinéjon. Mindenféle nagy ötlet vabm hogy mihez kezdjen, de nem csinál semmit. A kisebbik biztatja, hogy hagyjon mindent hátra, lépjen le a droggal, adja el, kezdjen a pénzből uj életet. Tetszik neki az ötlet, elkápzeli, hpgy mindezt megcsinálja, de igazáből nem mozdul. A film végén az üzletben tartózkodnak, A kisebbik kimegy az ajtón, elhagyni készül a barátját, hogy azzal is elhatározásra bírja a magasabbikat, hogy menekülsön a deaer elől. Ahogy kint még fogja az ajtó kilincsét látja, hogy jön hozzájuk a dealer. Visszakopog az ajtó, a barátja kinyitja.
- Elkéstél - mondja neki. A magasabbik csak dermedten bámulja a dealert, aki közben odaér hozzájuk.
- Mit gondoltok mekkora telekinetikus erővel rendelkezem? - kérdezi a dealer.
- Semekkorával? - kérdeznek vissza tanácstalanul.
- Úgyvan. És mivel nem tudom kilebegtetni a drogot a boltotokból jobban teszed, ha most azonnal magad hozod ki nekem.

Körülbelül ilyen stilusban zajlott az egész álomfilm.



– Az uralt bolondságot gyakorló cserkészők hiszik, hogy ami a személyiséget illeti, az egész emberi faj három kategóriába sorolható


- az első csoportba tartoznak a tökéletes titkárok, az alkalmazottak, és a társalkodók. Személyiségük könnyed, de ez a könnyedség nem tápláló jellegű. Mindazonáltal szolgálatkészek, gondoskodóak, abszolút háziasak, bizonyos határokon belül leleményesek, humorosak, jó modorúak, kedvesek és finomak. Más szavakkal, ők a létező legkedvesebb emberek, de van egy óriási hibájuk: képtelenek egyedül működni. Mindig szükségük van valakire, aki irányítja őket. Ezzel az irányítással, legyen az bármilyen erőltetett vagy ellentétes érzületű, ezek az emberek fantasztikusak, egyedül azonban végük van.


-A második kategóriába tartozó emberek egyáltalán nem kedvesek. Kicsinyesek, bosszúvágyóak, irigyek, féltékenyek és egoisták. Kizárólag saját magukról beszélnek, és rendszerint megkövetelik, hogy mindenki az ő normáikhoz igazodjon. Mindig magukhoz ragadják a kezdeményezést, akkor is, ha nem járatosak az adott témában. Nagyon kényelmetlenül érzik magukat minden helyzetben, és soha nem lazítanak. Bizonytalanok, és soha nem elégedettek; minél bizonytalanabbak, annál utálatosabbak lesznek. Az ő végzetes hibájuk az, hogy ölni tudnának azért, hogy vezetők legyenek.

A harmadik kategóriába azok az emberek tartoznak, akik sem nem kedvesek, sem nem utálatosak. Ők nem szolgálnak senkit sem, és nem is erőltetik rá magukat senkire. Leginkább közömbösek. Eltúlzott, pusztán az álmaikból és a vágyaikból táplálkozó kép él bennük önmagukról. Ha valamiben kiválóak, az az, hogy kivárják, hogy megtörténjenek a dolgok. Arra várnak, hogy felfedezzék és meghódítsák őket, és bámulatos tehetségük van arra, hogy azt az illúziót keltsék, hogy nagyszerű dolgok rejlenek bennünk, és mindig ígéretet tesznek e dolgok megvalósítására, de soha nem teszik meg, mivel valójában nincsenek ilyen forrásaik.

Gyermekkori családi házunk szomszédségénak veteményes kertjébenállok. Nagynéném dolgozik vaamit a bal első sarokban nem néz fel, észre sem vesz. Végignézem a kertet, átlátok a mi kertünkbe is. Rácsodálkozom, hogy valaki mennyi munkát ráfordított a kertekre, hogy ilyen gondozottnak néznek ki. Még semmi nem kelt ki, csaka fekete föld látszik. Szépen elgereblyézett veteményes ágyások, gyümölcsös rész. köztük kitapsott gyalogutak. Ezeken elsétálok a kert végébe. Mivel egyik porta végében sincs kerítés, hátul átmegyek a mi portánkra. A sarokban a földet beborítják a lehullott, megfagyott, majd kiengedés után petyhüdté vált őszibarackok. Sajnálom, hogy ez lett a sorsuk, nemvolt senki aki leszedje és megegye őket. Haladok tovább. A másik sarokban   a telet átvészelt nagy takraményrépák  , köztük még ezen a helyen megmaradt a hó. Büszke vagyök, hogy nekünk még maradt egy kis havunk a télből. Bele dobok egy korábban felvett barackot a hókupacba, ami úgy süllyed el benne, mintha nem jég volna,hanem fehér vattacukor. Elmegyek a szilvafánkhoz, amit most almafának gondolok, mert roskadásig tle vannak az egyébként levéltelen ágai megpucolt, héj nélküli kétökölnyi almákkal. Télen ezek is megfagytak, most kásásak. Olyan sok van a fán, hogy letörték annak ágait, lefelé lógnak. Sajnálom a fát.

Időst professzort felkeresi egykori tanítványa. Lelkesen újságolja, hogy más kutatók eredményt értek el az ember fizikai tömörítésében. Korábban ez volt a professzor kutatási iránya a diákjával együtt. Rájöttek, hogy az anyagból ha kivonják az elektromosságot és a hőt akkor csak a struktura marad, ami tömöríthető. Ha hőt és az elektromosságot visszadják akkor eredeti formáját visszanyeri. Szakkönyvet írtak a témában és feltárták a fizikai törvényeit. Egy előadás dián meg is jelenik előttem a rövidített szövege a törvényeknek. Értelmes szövegnek tünik de ninc kedvem végigolvasni csak átfutom. "A tömörítés pirncipiumai" volt a könyv címe. Egyedül az idegrendszer tömörítését nem tudták megoldani, a komplex hálózat kifogott rajtuk. Volt eg szállóigéjük is a hálózatkutatás atyjáról Neumann Jánosról, ami valahogy így szólt: A neuron hálózatok jól működnek, ha Neumann János dajkálja öket, legalábbis addig, amíg haza nem megy.

Az utcán állok a járdán a tömegben. A 2. világ háború végét ünnepeli a tömeg felvonulás formájában. Vegyesen katonai alakulatok, civil csoportok vonulnak el egymás után. Nagy a lelkesedés, virágdobálás meg minden. A tömegből kiválik egy 5-6 év forma sovány kisfiú és bohóckodva beáll egyes elvonuló csoportokba. Groteszkül kicsinek hat a magas felvonulók között. Kiabálni kezdt, hogy "Fasista vagyok, Fasista vagyok". Szánom szegényt, nem érti a helyzetet, ezért biztos megbüntetik. Felrakják egy katonai teherautóra és elviszik a katonai bíróságra. Nem mehetek be az épületbe, mert őrzik, kint várok. Biztos vagyok benne, hogy az új rendszer elítéli. Pozitivan csalódtam, mert a bíró meglepően belátó volt. A háború áldozatának tekintette, hadi árvának minősítette, járadékot is ítélt meg neki, elhelyezték egy gondozó nőnél, aki most kikisérte. Adtak neki egy csomag paradicsomot is, amit nem birt el, szétszórta az utcán. Segítek neki összeszedni a szétgurult piros paradicsomokat, és a nőnek adom. Bizom benne, hogy jóra fordul a sorsa.