Álomnapló

Gyermekkori házunkban kisgyermekkori ágyamban fekszem. Hozzám bújik általános iskolai osztálytársam. Érzem a közeledésében a gyengédséget és a vonzalmat, amit színleg viszonzok, az álcázás gyakorlása céljából. Alsótagozatos iskolám udvarára kerülünk. Az ablakon keresztül leselkedem, kíváncsi vagyok kik vannak bent. Nagyobb, hat éves körüli gyerekek között néhány ovis korú is játszik, köztünk a kisgyermekem is. A kívülről az ablak alatt álló pólyázó asztalra hanyatt fekszem. Osztálytársam megint megpróbál hozzám bújni de elutasítom, nyilvánosan nem vállalom az intimitást.

Nappal van személyautót vezetek. Leparkolok az út szélén egy park mellett. A patkára felfestett fehér vonal és a kitaposott fű jelzi a parkolóhelyet  Úgy gondolom, hogy nagyon előre álltam, az ép füves részhez, ezért visszatolatok. Jobb oldalon kinézek hátra és látom, hogy az autó vége a buszmegálló tábla elé lóg. Épp beáll a megállóba egy busz, aminek útjában vagyok. Előrébb megyek egy két métert.

ymor írta:

az ablak alatt álló pólyázó asztalra hanyatt fekszem.

Nekem ez annyira te vagy!

Középiskolás vagyok, technika óra van a kertben. Őszies az idő. Csőszerelés a témakör egy elromlott kerti csak fagycsapját kell megjavítani. Furcsa módon hideg és melegvíz bekötése is van. A csap mellett már ástak egy keskeny gödröt, amibe beállva a fejem a fagycsap magasságába kerül. A tanár feladatul adja, hogy keressen fel a fővezetékhez a  csatlakozásokat és tisztítsam le a csöveket. Kis kék homokozó lapátot kapok a föld kiásásához. Fentről csepeg a víz rám. A lapáttal félre ütöm az érkező vízcseppet, majd két mozgat földkaparás, majd újra az érkező következő vízcsepp félreütése. Kis nyégyszögletű lyukat ások a könyökcső csatlakozásai körül. Mikor elkészülök egyedül nem tudok kimászni a mély gödörből, csapdában érzem magam.

Esti félhomályban leesett a mobiltelefonom a földre. Lehajolok érte, látom, hogy a képernyő közepén keresztben eltört. Oldalra billentem, a tükröződő fényben számos repedést fedezek még fel. Reménykedem, hogy csak a védőfólia tört el. Ujjal oldal irányba megmozgatom a darabokat. Alattuk vékony folyadék csillog, úgy úsznak a képernyő felületén mintha olvadó vékony jégréteg lenne. Azt tervezem, hogy legközelebb helyette gélfóliát tetetek rá.

Zajlik a világháború. Közkatonaként veszek részt benne egy olyan csapatban, aminek a felállításakor elrontották az adminisztrációt, nem kerültünk jegyzékbe. Emiatt olyan, mintha nem is léteznénk, nem kapunk utánpótlást, sem ellátmányt. Hogy ezt megoldjuk jelentkezünk egy bevetésre, így nyilvántartása kerülünk. Rohamozunk. Előttünk elsöprő zárótűz zúdul az ellenséges állásokra, egyre előrébb haladva. Mi szorosan követjük gépfegyverrel, felszámoljuk a maradék ellenállást. Nincs idő gondolkodni vagy félni, csak cselekedni.

Kisgyermek vagyok, óvodába járok. Valahová megyünk, kísérnek minket az óvónők. Mindenki a párját kézenfogva sétál. Én is fogom a társam kezét és húzom magam után. Valahogy a sor elejére kerülünk, az óvónők mögé. Kicsit félek elöl menni, biztonságosabbnak érzem hátul, ahol szoktam. Csodálkozom a bátorságomon, de tetszik a veszély generalizálta izgalom. Bemegyünk egy terembe.

Másodrendű színész vagyok. Egy autóban ülök a vezetőülésen. A párommal egy valóságshowban veszünk részt. Első feladatunk belülről öntapadós papír fóliával leragasztani az ablaküvegeket, hogy ne lehessen kilátni. A munka nagyrészét már valaki elvégezte, nekem csak a felesleges fóliát kell eltávolítanom az ajtókárpitról. Amikor kész vagyunk a szervezők kívülről mozgatják az autót, eltolják egy másik helyszínre. Belülről nem látjuk, hogy hova, mobiltelefon GPS-én próbáljuk követni merre haladunk. Egy útkanyarulatban az erdő szélén leállítják a működésképtelen autót. Második feladatnak azt kapjuk, hogy vagy szereljük meg a futóművet vagy kérjünk hozzá az arra haladóktól segítséget, miközben megtervezünk egy színházi fellépést, amit egy bizonyos időn belül a szomszéd városban elő kell adnunk.

Egy nagyon fontos gyógyszerből, amit szinte mindenki szed, hiány lépett fel. A problémát az okozza, hogy a gyártó a nagy igény miatt feszített tempóban dolgozott és nem állította át a szavatossági idő nyomtatását. Rengeteg gyógyszer van, csak mindnek lejárt a szavatossági dátuma, nem lehet tudni melyiknek valóban, melyiknek csak a hibás nyomtatás miatt. Oda megyek régi kolléganőmhöz tanácskozni. Falfelületen lévő alufóliát kapirgál le körömmel, segítenek neki. A hivatalok megoldásként azt találják ki, hogy gyártási szám alapján kockázati sávokba sorolva módosítják a lejárati dátumot. Minél valószínűbb, hogy ténylegesen lejárat közeli az adott doboz annál magasabb kockázati besorolást kap.

Kinyitom a mosogató szekrény ajtaját, keresem a kukát. A kuka oldalán valami szemét darab lóg, amihez nem szíves érek szabad kézzel. Valamit kiveszek belőle, ami a szelektívbe való és átrakom oda. A szelektív kukát kirakom a hűtő mellé, hogy a többiek könnyen megtalálják és használják. Kedves meggyőz, hogy ott még sincs jó helyen, rontja a látványt.

Gyermekkori házunknál a járdán állok a bejárati ajtó előtt öcsémmel. Kritizálom a csúzlizó képességét, ahogy a barack magokat kilövi. Felszólít, hogy mutassam meg én mit tudtok, ha ilyen nagy a szám. Izgulok, hogy felsülök-e. Szorítok, hogy ne valami zömök, kerek barackmagot adjon, mert annak nagyobb a légellenállása, nem jól repül. Megkönnyebbülök amikor egy lapos kajszibarack magot ad. Élével behelyezem a csúzli tartójába és 45 fokos szögben teljes kartávolságra kihúzom a gumit. A szükségesnél kicsit hosszabban tartom ki nagyképűségből, érzem, hogy megereszkedik a gumi. Amikor elengedem a vártnál sokkal kisebb sebességgel repül el a mag a háztető felett.

Gyermekkori családi házunk udvarán a bejárati ajtó előtt állok és az eget nézem. Fejem felett a ház felől érkezve egy bizarr repülő szerkezet száll át. Légcsavar hajtja az orrában de nincsenek szárnyai, a farka helyén törzsre húzva egy nagy traktorgumi van. Csodálkozom miért van ez rajta talán azért hogyha lezuhan vagy földet ér óvja az ütődéstől. Várakozásomnak megfelelően zuhanni kezd, ugyanazon az útvonalon visszafelé amin érkezett és valahol a ház túloldalán földet ér. Eszembe jut róla hogy az égen repülő bizarr szerkezetek álom jelek amire felébredek. 


Gyorsan vissza alszom. Ugyan ott vagyok egy újabb repülő szerkezet száll át felettem ugyanúgy. Ez most úgy néz ki mintha két motoros repülőgép a farkánál fogva v alakban összeforrt volna. Propellerrel felfelé, helikopter módban repül. Rögtön beugrik, hogy ez is álomjel és hogy álmodom de ismét rögtön felébredek.

Nagymamám házának középső udvarán állok édesapámmal, még gyerek vagyok. Nagypapámnak kell segítsünk a házat a góréval összekötő épület tetőjének a felújításában. Nagy munkának néz ki, reménykedem benne, hogy csak a tetőcserepeket és a cserépléceket kell lecserélni, a tetőgerendákat nem. Azon is aggódom, hogy a födém elég erős e, elbír majd minket ha rajta állunk. Nagyapám felmászik a tetőre és spatulával mutatja, hogy milyen vastag beton födém van, hol van a határ. A felette lévő vályog téglákat el kell majd távolítanunk. Azon töröm a fejem, hogy hozzuk le a magasból azt a sok szétporladt téglát, ledobálhatjuk e közvetlenül az udvarba. Előrefelé biztos nem mert ott tyúkok vannak, hátrafelé a szomszédnak veteményes kertje van amit sosem vet be, de nem biztos hogy ennek ellenére engedi hogy használjuk.

Felnőtt vagyok, egy csapat óvodás gyereket felügyelek az uszodában. Hazafelé készülünk, terelem őket az öltöző felé. Többségük már bent van az öltözőben de az utolsó öt gyerekkel megállít az öltöző felügyelő néni és közli, hogy oldalsó bejáraton kell kimenni nem pedig itt. Nem kezdek tiltakozni, hogy a többségünk már bemehetett mert nincs érvényes uszoda jegyem, örülök ha nem bukok le. Elmegyünk oldalra, ki az udvarra. Találok pár ajtót, ami az öltöző felé vezet, de egyikről sem egyértelmű, hogy az öltözőbe visz. Az egyikre az van táblázva, hogy masszázs a másikra az hogy orvosi rendelő. A harmadik előtt tétován ácsorgunk, amikor megszólít egy középkorú szőke nő aki az uszodában dolgozik. Kérdezi segíthet e valamiben. Látszik rajta, hogy megismer, tudja ki vagyok. Burkoltan panaszkodva elmondom, hogy a másik nő visszafordított minket, pedig a többieket beengedte. Arckifejezéséből értem, hogy ő is értelmetlennek látja a kollégája döntését de nyíltan nem fejezheti ki. Megmutatja merre menjünk.

“Valóságshow”

ymor írta:Első feladatunk belülről öntapadós papír fóliával leragasztani az ablaküvegeket, hogy ne lehessen kilátni.

“Gyógyszerhiány”

ymor írta:Oda megyek régi kolléganőmhöz tanácskozni. Falfelületen lévő alufóliát kapirgál le körömmel, segítenek neki.

Azon mosolygok, hogy az első álomban leragasztotok, a másikban pedig a kolléganőd lekapargatja.

Megvan még a nagyszüleid vályogháza? Ha igen, hogy tartjátok rendben? Szoktatok állagmegóvást csinálni, és ha igen, mit? (Dédapám háza miatt érdekel).

Áprilia írta:Megvan még a nagyszüleid vályogháza? Ha igen, hogy tartjátok rendben? Szoktatok állagmegóvást csinálni, és ha igen, mit? (Dédapám háza miatt érdekel).

Megvan, nagynéném lakja, de nem vályog, csak az álomban szerepelt így.

Gyermekkori házunk udvarán vagyok. Kinyitom a kertkaput, átszalad rajta jelenlegi kutyánk. Boldogan csóválja a farkát, rohangál. Megállapítom, hogy nagyon sovány lett, mint fiatal korában. Elgondolkodom rajta, hogy történhetett, hiszem most már kifejezetten kövér.

Valamilyen vizsgára kellene készülnöm, de halogatom a tanulást. Helyette számítógépen játszom valamivel.

Egy épületből jövök ki éppen, ami vagy egy iskola vagy munkahelyem. Határtalan kötetlenség, szabadság érzést élek át. Nincs semmi befejezetlen ügyem, semmi elvárás, határidő csak a szabadság érzése.

Jelenlegi strapabíró telefonom kiesik a zsebemből a földre. Ahogy felveszem látom, hogy az ép képernyővédő fólia alatt a képernyő középen körkörösen megrepedt. Feloldom a képernyő zárat, a telefon működik. Belenyugszom, hogy ezentúl így fogom tudni használni.

Kedves, aki a vizsgájára készül 3 nappal a vizsga előtt kijön a tanulószobából és közli, hogy mindent megtanult, készen várja a vizsgát.

A nagymamám házába megyek be az elülső bejáraton keresztül. Fiatal fiú vagyok. A kamrán keresztül a nappaliba próbálok eljutni, de a spájz ajtó máshogy néz ki, valamilyen fogaskerekes nyitó szerkezet lett rá felszerelve. Elhúzok egy kart amire szétnyílik az ajtó. A spájzban fodrászat működik, amin nem kezdek el gondolkodni, régóta nem jártam itt, megváltoztak azóta a dolgok. Tovább megyek a nappaliba. Itt női rokonaimat találom nagymamámat, nagynénéimet, akiket sorban megpuszilok. Itt van még egy fiatal molett nő is, akit nem ismerek de őt is megpuszilom, úgy gondolom ismeretlen rokonunk. Esetlennek érzem magam. Kimegyek a középső udvarba ahol éppen disznóvágás van. A betonon fekszik már két hízó egy normális méretű és egy nagyon nagy. Egyik nagybátyám és egy ismeretlen, nagydarab körszakállas férfi végzi a munkát. A szakállas férfi egy óriási kést szúr a hátán fekvő óriás disznó mellkasába, a szívébe. Erre az feláll és hörögve mászkálni kezd az udvaron miközben a seben keresztül ömlik ki egy csomó véres folyadék. Csodálkozom, hogy miért nem tiszta, tömény vér de ennyiben hagyom. Megnézem mit csinálnak a másik disznóval. Az már kimúlt éppen tisztítják. Visszanézek a sebzett disznóra. Mellettem áll, az orra szinte hozzáér a bal oldalamhoz, ami megijeszt, elugrok mellőle. Nem értem miért de a szakállas férfi egy szivacsos végű botot dug a seben keresztül a mellkasába amivel megtámasztja, nem dől el, négy lábán állva marad.

Hosszú tehervonat végén, az utolsó nyitott vagonon ülve utazunk. A sínek hegyoldalban kanyarognak. Egy idős ember, akit nagybátyámnak tartok ül a legvégén, a szélén. A hegyoldalból a bozótosból hirtelen egy oroszlán ugrik elő, majdnem eléri az öreget a mancsával. Sürgős szükségét érzem, hogy legyen egy puskám. Sikerül szereznem egyet az egyik velem utazótól. Nem a legmodernebb, egyszerű egycsövű, vastag csőtorkolatú, de működik. A vagonok tetején előre mászunk a dizelmozdonyig. A tetején egy szelepesen záródó kipufogó nyílás ragadja meg a figyelmemet. Találgatom mi célt szolgálhat. Talán védelemre használják, mérges gázt engednek ki, ami a szerelvény tetején lopakodókat semlegesíti.

Fogorvosi rendelésen sorban állok a Kedvessel. Három fogorvos dolgozik párhuzamosan, három ablakban külön-külön veszik fel nekik az adatokat az adminisztrátorok, de csak egy közös sorban várakozunk. Amelyik ablakban felszabadul a fogorvos oda megy a soron következő beteg. Kedves folyton úgy helyezkedik, hogy mindenképpen előttem kerüljön sorra. Végez egy ismerősünk, hazamenetel előtt megáll velünk beszélgetni. Hosszasan sorolja mit mondtak neki a rendelőben. Nem igazán figyelek rá, izgulok. Mi kerülünk sorra. Két férfi és egy női fogorvos van. Szeretnék férfi fogorvoshoz kerülni. Az előttem álló kedves férfihoz kerül, én pont a nőhöz. Belenyugszom a dologba, azzal vigasztalom magam hogy talán pont így járok jól, ez a sors keze. Mielőtt ellátnák a fogamat eszembe jut, hogy nem mostam fogadd érkezés előtt. Nekiállok, hosszasan és alaposan mosom fogaimat az álmomban. Nem igazán tudom miért kellett fogorvoshoz jönnöm, nincs túl nagy baj a fogaimmal. A régi tömések jól tartanak bár már lehetne őket cseréltetni. Elmondom hogy a bal felső őrlő fogam hidegre és édesre kicsit érzékeny azt nézzék meg. Mind a három fogorvos összeáll, hogy konzíliumot tartsanak a fogaim láttán. Hosszú és bonyolult magyarázatot adnak arra mit is kell csinálniuk a fogaimmal. Ennek része az is, hogy az arcüregembe valamit be akarnak tenni, hogy abban stabilan álljanak a foggyökerek. Végül neki fognak a munkának, az egyik fogamat elkezdik fúrni. Nem fáj és nem kellemetlen, de sokáig tart és nem szeretem hallgatni a fogfúrás hangját.

Álmomban vezető beosztású orvos vagyok egy kórházban. Az épület régi, sötét és kanyargós szobákból és folyosókból áll. Éppen nagy vizit van, volt főnököm tartja. Rájövök hogy nem tudok semmit az intenzív osztály betegeiről. Nem én vagyok ott már a felelős orvos de mint közép vezetőnek illik tájékozottnak lennem. Ott hagyva a vizitet előre megyek az intenzív osztályra és magamhoz veszem a betegek kórlapjait. Ahogy egyre több esetet nézek hát egyre jobban összekavarodnak a fejemben a részletek, túl sokan vannak. Az egyik eset megragadja a figyelmemet, laborjai szerint, lehetne mononukleózisa. Keresem a májfunkciós értékeit. Azok elméletem ellen szólnak, normálisak, de megnézem hátha volt korábbi. Találok korábbit, amik emelkedettek. Ideér a vizit, közlöm, hogy szerintem mi a baja a betegnek.

Régi bútorokkal berendezett szállodai szobát foglalok el éppen. Kipakolom a ruháimat a bőröndömből az ágyra. A csukott ajtón keresztül hallom társaim hangját, ahogy elhaladnak a folyosón. Mire kinézek már elmentek. Nem bánom, nem is akartam velük menni, szívesebben maradok egyedül. Éhes vagyok, azon gondolkodom mit és hol ehetnék a szállodában. Szükségem lenne hozzá aprópénzre. Sajnálom, hogy nem hoztam magammal az irodámból a régóta ott őrzött fém svájcifrank érméket, mert itt biztos elfogadnák. Visszamegyek az ajtóból az ágyhoz. Az ágy lába mellett a földön találok több ezüstös fém pénzérmét. Hasonlítanak a frankokra nagyobbak mint a mi pénzérméik. Néhányon közülük barna, ragacsos karamell szerű bevonat van, barnára festi a vizet ahogy lemosni próbálom a csap alatt.

Sötét szobában valamit csinálok, nem tiltott, de nem saját teremben vagyok. Hirtelen az egyik sarokban a sötétből előtűnik sógorom. Végig ott ült, de csak akkor láttam meg, amikor hozzászokott a szemem a sötéthez. Kicsit megijedek, de gyorsan megnyugszom amit felismerem.

ymor írta:Sötét szobában valamit csinálok, nem tiltott, de nem saját teremben vagyok. Hirtelen az egyik sarokban a sötétből előtűnik sógorom. Végig ott ült, de csak akkor láttam meg, amikor hozzászokott a szemem a sötéthez. Kicsit megijedek, de gyorsan megnyugszom amit felismerem.

Attól hogy felismerted, még egyáltalán nem biztos, hogy valóban ő volt.

fortis írta:

ymor írta:Sötét szobában valamit csinálok, nem tiltott, de nem saját teremben vagyok. Hirtelen az egyik sarokban a sötétből előtűnik sógorom. Végig ott ült, de csak akkor láttam meg, amikor hozzászokott a szemem a sötéthez. Kicsit megijedek, de gyorsan megnyugszom amit felismerem.

Attól hogy felismerted, még egyáltalán nem biztos, hogy valóban ő volt.

A nonREM álmok az ébren megtörtént események elemi töredékei. E az álomesemény közel hasonlóan a hétvégén vele kapcsolatban megtörtént. 

Tegnapról egy másik nonREM töredék ami ma reggel jutott eszembe ahogy autóba ültünk:  
Reggel van, a Kedvessel autóval szeretnénk munkába menni. Hideg van. Nem indul be az autó, csak szaggat az önindító, mert lemerült az aksi.