Álomnapló

Counter Strike szerű videojátékot játszok belső nézetból. Távcsöves puskával messziről le tudom szedni az embereket. Nehezen jövök bele, mert tv távirányítóval  kell irányítani a játékot. Eleinte sokszor lelőnek, ilynekor elsötétül az álom, majd ujra éledek valahol. Kezdek beljönni a mozgásba és a célzásba. Néha közelről, legtöbbszöt távolról szedem le az ellent. Néha Sikerül becserkészni az ujraéledő pontjukat és akkr sorozatban lövök le mindenkit

Egy vasőtállomás zárt aluljárójában vagyunk néhányan akik közül csak a tesómat ismerem. Egy darabig azon tanakodtam, hogy valóságban vagyok-e vagy álmodom, de aztán kénytelen voltam a közelgő döntésre koncentrálni, úgy gondoltam valóságban vagyunk. 

Egy terepasztalon néztük a környezetünket, abban kellett meggyezzünk, hohy ki melyik útvonalat válassza, hogy lejussunk az alsó pontra. Legfelső sávban alautból előjövő vasútvonal, középen elagazó autó utak, legalul ismét síneken lehetett lejutni.

Öcsémme az alsó vasutvonalat választottuk, mert az szinte egyenesen végig futott a térképen. Nem volt semmi közelekedési eszközünk, de biztam benne, hogy találunk valami vonatot vagy autót.  Valamiért abban a meggyőződésben voltam, hogy ha először felfelé sétálunk találunk valami eszkört. A vasuti sineken kaptattunk felfelé, ami mint kiderült nem normál nyomtávú , hanem kisvasuti sín volt, ami már rég nincs használatban. Nagyon sokáig kellett felfelé mennünk a fenyvesekkel határolt völgybe, mire feljutottunk a sinek elejéhez, ahol egy vasúti hangár volt. Egyik sarokban találtam egy felfordított oldal nélküli kiskocsit, ami inkább csak egy kerekes plató volt, épp csak ráfértönk ketten az öcsémmel. 

Rátettük a sínre, elkeztünkleereszkedni a hegyről. Vissza a városig elég jól haladtunk,mert addig nagy volt a lejtés, de lent síkká vált a terep. Mérlegeltem, hogy mint egy rolert lábbal hajtani kezdjük a rárgányt. Az is nehezítette a haladást, hogy a sínek köre sok helyen be volt rakodva porral. A városban oszlopok között kanyarodtunk. Lejjeb érve a térképen ismét külső nézetre váltott az álom, mint valami két kisegér a terepvasíton utaztunk egész az asztal széléig.

Valahogy felfedeztük, hogy miékkel prárhuzamos dimneziók léteznek. Találtunk egy dimenzió kaput, ami át lehet menni a szomszédosba és vissza.Ezekben a dimenziókban alteregóinkkal közel azonos fizikai tvalóságban létezünk. A dimenziók kis eltolódással ágymásba ágyazottan léteznek. Ha átmegyünk a kapun oda jutunk, ahol a szomszéd dimenzióban is a kapu van csak az kb 2 méterrel előttünk van. Ennyi az eltolódás. Felfedezzük, hogy a hetedik dimenzióban nagy biológiai katasztrófa történt, a népesség nagyrésze kihalt hirtelen. Segítségre szorulnak, mert kevesen vannnak. Ugyan akkor az addig felípített infrastructura sértetlen, rengeteg felhalmozott készlet van. Ezeket elhozzuk magukhoz, elsősorban egészségügyi eszközöket, fertőtlenító szereket, hogy megakadájozzuk, hogy ez nalunk is megtörténjen, cserépe segítünk működtetni az ő világukat.

Új állást kaptam, valamilyen oktatói jellegűt. Jár hozzá egy iroda szerű szoba, amit épp felfedezek. A szemközti falon van egy csaknem földig érő egybeüveg nagy ablak. Odamegyek és kinézek. Több mint tizen egynéhány emelet magasságban vagyok. Beleszédülök a mélység látványába, ahogy elképzelem, hogy előre egy lépéssel, a fal túloldalán milyen mélység van. Leküzdöm a félelmemet és nézelődöm. látok egy férfit, amint valamilyen embernél magasabb száras , száraz növényt begyűjt. Kivágja éket és kévékbe köti mint a kukorica szárat, elhorgja egy halomba. Már cskanem végzett az összes növénnel. Előttem valamiféle gát van, a bal oldalán mocsaras terület.

Egy foglalkoztató helyiségben ülök egy nem túl szimpatikus, rosszindulatú, csúnya idősebb nővel. Arról beszélünk, hogy egyes gyerekeknek milyen szelllemi hibájuk van.  Van egy tesztünk, amivel kiszűrjük az éritetteket. Egy falon különféle plüss fonatok, és azokból fonott komplex figurák, jellemzően játékbabák vannak. A kissé elmaradott gyerekek a structura nélküli csupasz fonatokat szeretik fogdozni, hozzájük dörgölőznek, az érettebb gyereke a babává font részekkel játszanak. Bejön egy csoport felnőtt nő. Ruházatukat eléggé disszonánsnak találom, megjegyzem a mellettem ülő nőnek, hogy ezek a felnőttek szerintem a valamikor  gyengén teljesítő gyerekek voltak. A nő igazat ad nekem, elmondja, hogy a "fogyikat" itt alkalmazzák, hogy segítsenek a munkában, a kiszűrt gyerekek  fejleszésében.

Az éjszaka félhomályában egy város panelépületei között sétálok. Nagy parkok, terek vannak az épülettömbök között. Az egyiken jarok, afoldön mint egy megfagyott tó valamiféle kristálos anyagot találok. Helyenként megrepedt, feltöredezett az egyébként jégpálya szerü síma felület. Felveszek egy tenyérnyi darabot. Nem hideg, nem kelti jég benyomását. Fény felé tartom, Egyrésze tiszta átlátszó mint egy kvarckristály, másik fele piszkos, opálos. 2 cm vastag az egész. Elsétálok a térről és az anyagról gondolkdom, hogy jöhetett létre. Arra juto, hogy valamiféle porozus anyaggal, mint a homok volt felszórva a tés és a sok arra járó ember súlya alatt ennyire összerömörült, kristályos szerkezetűvé vált. Eszembe jutott, hogy Castanedató l olvastam, hogy az ujjak közé szorított kvarckristályokkal fel lehet szerinte erősíteni az álmodási erőt. Elképzeltem, hogy a kezemben lévő darab tiszta részéből ujjnyi darabokat hasíthatnék, de ez nem elég minden ujjam közé. Visszafordultam, hogy a téren keresek még tiszta rögöket, de nem arra a térre jutottam vissza, ott nem volt kristálymező. Próbáltam a szomszédos tereket is de csak eltévedtem.

Tesómmal a házhoz két melléképületet csatoltunk,most azokban a fűtést szereltük be. Azon vagyunk, hogy a radiátorokat légtalenítsük, ő az egyik és a másik szabácskában vagyunk. Megnyitom a radiátor légtelenítő szelepét,de meglepetésemra nem levegő, hanem rögrön viz kezdt spriccelni. Meglepődöm és megiledek, valamit elszúrtunk. Előtte még azon aggódtam, hogy fent a kazánnál nem nyitottuk meg az utántöltő szelepet és le fog esni a nyomás, de ezek szerint nyitva van és túltöltödik a rendszer. Rohanok be az épületbe, hogy minél gyorsabban elzárjam. 

A gyermekkorom házának egyik nappalijába jutok, ahol látom és hallom, hogy a túlnyomástól spriccel a radiátorból a víz. Ártatja a bútorokat, falat, szőnyegeket. Rohanok tovább, be az épületbe, hogy feljussak az emeletre. Valóságban nem arra van a lépcső, de a pániktól észre sem veszem. Végül a jelenlegi hárunk emeletére jutok, ahol a kazán van és elzárom az utántoltő szelepet. Kinyitom a gázkazán fedelét és megnézem mekkora nyomás van a rendszerben. 3 bár a normális 1,5 helyett. Nem csoda, hogy nem bírta a rendszer. Keresem a nyomáscsökkentő szelepet, de uj a kazán ezen nem találom rögtön, hogy hol van. Minegy, mivel már nyitott a rendszer ugyis ki fog folyni.

Korábbi munkahelyemen vagyok, be kell segítenem vagy helyettesítenem,mert sok a munkájuk, amit nem győznek. Találkozom egy szülővel, akit megismerek, jelenlegi munkahelyemről küldtük ide a gyermekével, aki beteg, lélegeztetni kell. Bemegyek a kezelőjükbe, ahol a mentősök új gyereket adnak át. Őt is lélegeztetniük kellett a szállítás alatt, elmondják, hogy egyik bordája törött a kisgyerkenek. Kérdezem adtak-e neki fájdalom csillaítót. Nem. Igyekszem leplezni neheztelásemet a szülő előtt, elrohanok, hogy hozzak gyógyszert. Rájövök, nem tudom a gyerek súlyát. Visszafordulok, kérdezem a szülőt. 11.5 kg.

Folyosón járok, menet közben számológéppel számolnám a kábítófájdalomcsillapító adagját 5 x a súlya. Tudom fejből kb mennyi lenne, de mivel erős szer biztonságból ki is akarom gépen számolni egymás után kétszer. Csak ha mindkétszer ugyan az jön ki akkor adom be. Küzdök a számoló géppel. Nem ugyan az jön ki mint amire számítottam, biztos, hogy téves, talán mellé nyomtam. Nem jön ki ugyan az sosem. Egyre kssebbek agombok, egyre nehezebb a jó számokat beütni. Mérgemben kicsit a falhoz csapkodom, hátha érintkezési hibás. Újra számolom, de már a bilentyűk egy része is kipotyogott a falhoz veréstől. Emlékezetből nyomom a gombokat. Hiányzik a kijlző is, de nem csak nagyon kics. 25 öt mutat. Ez legalább nem nagyobb mint amit vártam, 50 körülit.

Befordulok az orvosiba, ahol bent van a kis szobában az összes ségi kolléga. Ben van a legelején látott anyuka is, erősen öklendezik. hány. Megjegyzem talán az a baja,mint a gyerekének, valakiknél a járványos vírus fertőzés hányással kezdödik. Kérdezem tölük valaki vett-e ki kábítoszert már, mert sürgősen szükaége van rá egy betegnek. Nem válaszol senki ezt nemlegesnek tekintem. Kérem kábítószer szekrény kulcsát, azzal visszatérék a folyosóra. Olyan régen nem dolgozom itt, hogy nem jut eszembe, hol van a szekrény, van e nekik egyáltalán? Valamelyik másik szobában eldugva? Nem jövök rá.

Szülőfalum túlsó végén várakozom egy barátommal. Nem tudom ki,csak azt hogy együtt vagyunk, nincs arca. Alsós iskolám előtt az uton várakozunk. Az iskola most szülő otthonként funcionál egy roma kismama,aki nemrég szülhetett dohányzik a vaskapuban a járdán. Egy leendő nagymama oktatja az állapotos lányát, hogha majd ő szül ide jöhet dohányozni. Ez lehet a dohányzásra kijelölt hely, ismerem fel, deresem a kiragasztott jelzést, de nem látom sehol. Egy féltucat ember jön ki a szülőotthonból valószínűleg látogatok. Gyoran szétszélednek, csak én maradok a baáttal. Nem tudom mire vártunk, de tudom, hogy hiába. Esteledik, haza kell mennünk. 

Mindketten biciklivel vagyunk, az a gond, hogy nekem valahogy két biciklim van, nem hagyhatom itt az egyiket, egyet vezetve kell hazatekernem. Ezen nem izgulok, máskor is csináltam ilyet. Valahogy a karácsony fánk is még a kezemben van. Lerakom az arokpartra, megyünk a másik bicikliért. Mire odaérün a fa ujra a kezemben. Nem dobhatom csak ugy le akárhová, az szemetelés. Szerencsére a sarkon találok egy fenyőgyűjtű kukát, már van benne jópár fa, ráteszem a tetejére.

Próbálok elindulni a kerékpárokkal. A jobb oldalamon szeretném vezetni az üres biciklit, de folyton a bal aoldalamra kerül. Lerakott lábban már a sajátomon ülök, róbálom a hátam mögött átvezetni a jobb oldlara a másikat, de a hátsó keréktől nem megy, nem elég hosszu a karom. A barátom segít hátul megfogja és elindulhatunk. Félúton valamiért megáltunk, a pótbicikli ahogy újra felszállok megint a bal oldalra került. Hosszasan szerencsétlenkedek, hogy átvezessem, de most nem sikerül, mert a abrátom nem segít. Inkább ő akarja vinni a pluszt, vagy egyszerre mindketten fogva annak kormányát. Érzem, hogy ez nem lenne jó, nem tudnánk együtt irányítani, elesnénk.

Akkor inkább a bal oldalamon vezetem a biciklit, döntöttem el. A barát ragaszkodik, hogy segít. Rábeszélem, hogy menjen elől, egy madzaggal segítsen huzni a biciklit, így könnyebb lesz nekem és biztonsággal irányítani is tudom közben. Igaz, hogy nincs nálunk madzag, de majd otthon keresünk, addig is menjen elől, mintha vontatna. Álmomban tudom, hogy enek semmi értelme, ha hazaértünk nem kell már segítenie, de abban bizom, hogy ő nem jön rá, elfogadja a javaslatom. Így végül hazaértünk.

Orvos vagy egyébként?

Hát ez a bicaj dolog elég nagy gondnak tűnt.

Egy kisebb csoport ismerőssel egy katedrálist látogatunk. A hatalmas bejárat után egy alacsony mennyezetű, de nagy szabad térbe jutunk. A csoporttól leválva egyedül indulok a templom felfedezésére. A széli részeken hatalmas oszloptalpak, két ember magasságú belső ajtók. Mindenen látszik az épület kora és a gondos kézműves munka. Minden bizonnyal több ezres hívő közösség használta valamikor az épületet, de ma már szinte üres. Belesek az oldalsó üvegajtókon, ahol kisebb alapterületű, de sokkal magasabb belterületű kisebb kápolnákat látok.

Bemegyek az egyik ajtón. Lassan nyilik ki a súlya miatt a hatalmas ajtó, de várakozásaimmal ellentétben nem volt bezárva. Először üres szobának tünik, de balra tekintve észreveszem, hogy a helyiség belső felében 40-50 főből álló gyülekezet éppen valamilyen ceremóniát végez. Néhányan rosszallóan felém néznek, mert megzavrtam az összejövetelt. Különösen egy fiatal nő a padsorok előtt, aki talán felolvasást végez néz rán sokáig, a többiek viszafordulnak a szertartást figyelni. Mivel már bent vagyok és ugysem figyelnek rám körülnézek. Jobb felől látom, hogy a katedrálisnak igen is hatalmas a belső magassága, csak utólag egy beépítettek egy elválasztó szintet. Amit eddig a nagyterem mennyezetének hittem azon egy karzat van, teli székekkkel, ahonnan régen az istentiszteletet nézhették a vívők. Most teljesen üres. Lenyűgöző, hatalmas freskók borítják körbe a belső falakat, olyan nagyok, hogy nagy távolságból is kivehetők a részletek. Visszamegyek a többiekhez, hogy elújságoljam a felfedezésemet. Kiderül, egy idegenvezető nekik is megmutatta a felső részt egy csigalépcsőn felkukucskálhattak.

Közben a belső teremben véget érhetett a ceremónia, mert mindenki kitódult, szinte minket fellőkve rohan el a dolgát végezni. Félszavaikból sejteni lehet ki mivel maradt el a szertartás miatt. Ügy tünt mindenkinek az épületben van dolga.
Kifelé tartok a főbejárathoz, amikor egy ujabb, népesebb csoport érkezik. Egy férfi odaszól nekünk, hogy Jobb lenne ha kint várnátok. Nem tudom mire vélni az udvariatlanságát, de hamar kiderül mire utalt. Az uj csoport három sorban kormenetbe kezd, mindenkit a széli részekhez szorítva. Én, mivel a bejáratnál áltam kiszorultam. Nem bánom, elindultam jobbra kívülről felfedezni az épületet. Este van, de félhomályban ki tudom venni a dolgokat. Kívülről még impozánsabb mint belülről. Egy nagy üvegablakhoz értem, benéztem. Először egy szinte ember nagységú villanymotorszerüséget vettem észre, artán a háttérben gázmotorok óriási hengerfejeit. Rájöttem, hogy a motor valószínűleg generátor, olyan nagy, hogy el tudja látni az egész épületet árammal. Az egész berendezésben az volt a különös, hogy semmi sem állt a szoba oldalaihoz vagy alapjához párhuzamosan beállítva, minden tárgy tengelye szöget zért be a többi tárggyal, ezzel kaotikus kinézetet adott a gépeknek. Aktuálisan semmi nem működött, néma csend és mozdulatlanság, talán már jó régóta.

Tovább megyek és egy külső raktárszerűségbe jutok. Ez is nagy mint eddig minden, első ránézésre üres, de a sötétség miatt ez bizonytalan. Próbálok a mennyezetre fókuszálni, megítélni milyen magas a szoba, de nem sikerül. Olyan mintézat van ráfestve, ami perspektivikus nézete mitt azt a benyomást kelti, hogy sokal magasabb mint valójában. Nehezíti a dolgot, hogy a nincsenek sarkok, sem oldalélek. Elmegyek az oldalsó falhoz, hogy megnézzem a fal hol megy át mennyezetbe, de kiderül íves az átmenet. A val mellett asztalkákon üveg lombikokat és edényeket találok, az a benyomásom, hogy régen ezt a helyiséget alkimiai labornak használhatták.

Bementem a szobánkba, kisgyermekünk szétszedte az egyik elemes játékát és az elem drótokat hozzákötötte egy hálózati hosszabbító csupasz vezetékeihez. bedugta a konnektorba és büszkén mutatta, milyen erősen világítanak a játék ledjei. Első reakcióm az volt, hogy mekkora szerencse, hogy nem rázták meg a csupasz vezetékek. A második meg, hogy hogy világíthatnak a ledek, mikor a hálózatban magasfeszültségű váltóáram van? Rögtön kitaláltam egy hipotézist, miszerint az áramkörben bizonyára úgy vannak a tranzisztorok, hogy egyenirányítják az áramot.

Munkahelyem két részlege verseng egymással. Egy egy ember csónakban ülve verseng a másikkal egy tóban. Első kört megnyerők azért nyernek mert az igazgatónk a saját tengeralattjárójával a víz alól támogatta öket. A következő fordulót a másik csapat nyerte, mert egy másik igazgatónk ugyan azt csinálta, egy kistengeralattjáróval segítette a versenyzőt. A két tengeralattjáró májdnem összeütközött a nagy versengésben amit láttam is a víz alatt.

Megvettük szülői családi házunk szomszédságában álló házat. Kedvessel épp bejárjuk új tulajdonunkat. Egy fedett előtérben vagyunk, ahol egy betonozott kb 1 méter mély medencében látsznak a vizművek, szivattyú és a csövezetékek. Két szélén járda, ahol körbe lehet járni. Komoly csörendszert látok a 2 x 2 m-es medencében, de eléggé elöregedett más. Kinyitok egy kézmosó csapot a szobák bejárata előtt. Régi aluminium csap. Tiszta viz folyik, de amikor elpróbálom zárni, nem sikerül teljesen, csordogál. Igyekszem jól megszorítani, de csak azt érem el, hogy az aluminium foggantyú meghajlik és letörik. Közben a csaptelep fedél is meglazul és spriccelni kezd a víz a csapból. Ha rányomok csak minimális a szivárgás. Kérem a Kedvest, hogy nyomja a csapot amíg megkeresem a főelzáró csapot. A medencében körbe járva próbálom felderíteni melyik csö mivel van összeköttetésben. Sejtem melyik lehet a főelzáró, de szeretnék találni egy mellékágat, ami csak a rosz csapot zárja ki a rendszerből, a házban maradjon folyóvíz. Kimegyek az épületből is, ott keresem a vízaknát. Egy szenyviz akna fedelét sikerül csak megtalálnom, amiből feltör a szenyvíz. REmek, gondolom muszáj lesz kiszivattyúzni a szennyvizet is. Kijön a kedves, hogy nagy a baj bent. Beszaladok, már megtelt a nagymedence vizzel és a járdán is bokáig ér. A korábban sejtett főcsap mélyen vízalá került, ráadásul a túloldalról tudnám csak elérni. Hirteéen elhatározásból, hogy gyorsabban oda jussak átugrom a medencét. Nem hiszem, hogy sikerülni fog ekorát ugrani, de ha a vizben landolok akkor is közel leszek a főelzáróhoz. Meglepődöm, hogy gond nélkül át sikerül ugrani a túloldalra. Lenyúlok mélyen a vizbe és elzárom a csapot.

Ez nagyon érdekes volt, és gondolom erősen jelképes jellegű. Ennyi víz ,meg vízfolyás és csurgás, na hallod!

Két kislány kórházba került, róluk írtam egy üres lapra összefoglaló feljegyzést. Hosszában a lap tetején kezdtem tollal.Szép, szabályos kisiskolás 2 cm-s betűkkel irtam egy sort, amit el is lehetett olvasni. Majd fentről lefelé égő gyufával nyomtatott nagybetűkkel folytattam, beleégettem a papírba a betűket. Amikor leégett a gyufa gyújtottam újat. Megint vízszintesen írtam az elszenesedett gyufavéggel a már meglévő szöveghez, mint a keresztrejvényben, de a kereszteződő betűk nem jöttek ki pontosan.

De érdekes hasonlóság, az én álmomban odajött hozzám egy kolléganőm, mert keresztrejtvényt fejtett, és nem tudott egy szót. Aztán ajánlottam neki, hogy a függőlrges sorokat is nézze meg, hpgy stimmelnek e a betűk.

fortis írta:Ez nagyon érdekes volt, és gondolom erősen jelképes jellegű. Ennyi víz ,meg vízfolyás és csurgás, na hallod!

 Szerintem álmaimban a sok viz, csövek akár víz, akár fűtés csövek azt jelentik, hogy pisilnem kell, ezért ezzel álmodom. Nme igazán ezoterikus szimbolum 

Hazafelé készülök vonattal utazni feltehetően abból a városból, ahova gimnáziumba jártam. Velem van néhány kollégám. Egyikuket másik vonatra irányítják, mert ő máshova tart, ugy rövidebb neki. A vonaton sokan vannak, állni kell végig. Mikor megérkezünk sietősen leszállok, nagy az ajtóban a tülekedés. 

Követem kollégáimat, akik a vonat túloldalán a másik ajtón viszzamennek a vonatba. Azért itt,mert erről nem szál le senki. Rájövök, hogy fent hagytuk a kerékpárjainkat, azért mennek vissza. Én is felszállok és az első ajtón újra leszállok a kerékpárommal. Megvizsgálom a bicajom.

 Massziv kopott vaskeret , nagy méret, majdnem olyan mintha kétszemélyes lenne. A legfeltünőbb rajta, hogy nem gumiabroncsai vannak, hanem fémlap, mint a régi vastalicskánknak. Külső fele fényes a kopástól. Ez jó hangos és rázós út lesz gondolom, de legalább biztosan nem kapok defektet. Tervezem gondolatban, hogy tehetnék a vaskerékre gumiabroncsot, hogy normálisabban nézzen ki, csendesebb legyen. 

Egy vasutas hangosan kérdezi a tömegtől, hogy hallott-e valaki a nem velünk utazó kolléganőnkről? Elmondom neki amit tudok. A társaim kártérítést igényelnek az utazás során kerékpárjaikban esett károkért. Én is jelentkezem kompenzációért. A vasutas nem akadékoskodik, elmegy és hoz egy ökölnyi rugalmas gumidarabot, amit ráerősít a biciglim vázára. Ennyi a kártérítés, ez majd kicsit véd a rázkódástól. Tudom, hogy ez semmit nem számít.

Új ablak beépítését terveztük. Egy ívelt falba kelett betervezni egy sík ablakot. Hogy a beillesztést pontosan meg lehessen tervezni kellettekaz ablak pontos méretei, szélessége, vastagsága. Egy eléggé szőrszálhasogató nő kérdezi a méreteket, talén tervező vagy ellenőr. Nem veszem komolyan a problémát, csak hozzávetőleges adatokat tudok. Végül a pontos méretekért javaslom, hogy hívja fel a szállító céget, akitől az ablak jönni fog. Nem veszik fel neki a telefont. Követeli, hogy én hívjam fel. Csupa négyesből áll a telefonszám amit gond nélkül be tudok ütni. Kicsit csodálkozom,mert rémlik, hoy ez a helyi taxi hívószáma, de kicseng, nemidőm tovább ezen gondolkodni. Elmondom a problémánkat, bemundom a rendelés adatait. Mondom, hogy 4 mm-s üveget rendeltünk. A mellettem álló ellenőr csaj rögtön beleköt, hogy eddig 5 mm-sről volt szó. Ráhagyom, bár üvegből az 5 mm-t nagyon soknak találom, teljes ablaküveg vastagságnak meg kevésnek. Átadom a telefont a nőnek, egyeztesse a paramétereket, amikre kíváncsi. Nekem csakaz fontos, hogy készüljön el az ablak.

fortis írta:De érdekes hasonlóság, az én álmomban odajött hozzám egy kolléganőm, mert keresztrejtvényt fejtett, és nem tudott egy szót. Aztán ajánlottam neki, hogy a függőlrges sorokat is nézze meg, hpgy stimmelnek e a betűk.

Hmmm. Ez már a második eset köztetek.

Hát csak hasonlóság.

Egy kisárúház parkolójában álltam meg egy nővel, akit követtem. Mindketten elektromos autoval voltunk, de nem olyanok voltak, mint a mai új autók, sokkal inkább már nagyon öreg , kopott márkák voltak, de mégis elektromos árammal működtek. egymás mellettt parkoltunk le, ugyan annak a töltőnek két külön vezetékét használtuk. Nagyon igyekeztem, hogy lépést tudjak vele tartani. Tudtam, hogy most sokat kell várni a tültésre, azon gondolkodtam, miként lehetne kihasználni más móon is az vezetékben áramló áramot. Amikre jutottam azok nagyon homályos és téves elképzelések voltak, digitális információ továbbítás, egyéb anyag szintetizálása az áram áramlásának kihasználásával. Ujra és újra ezek a ötletek keringtek visszatérően az álomban.

GYermekkorom családi házában bolyongtam céltalanul. A bútorok nagy része el le valahova hordva, úgy nézett ki, mitha felújítás közben lenne a ház. A nappaliban jártam, a radiátor le volt véve a csövekről. Egy nagy lezáró csap volt a padlóból feljövő csövek végér rátéve, ami csak a sulyával zárta le őket, nem volt rácsavarva. Valamiért úgy gondoltam, hogy a csövek még nyomás alatt vannak. Kíváncsiságból megbillentettem a fedő csapot, hogy mennyire stabilan van rögzítve, de azzal a mozdulattal a kezemben maradt. Sietve visszatettem, mielőtt feltör a víz. Kicsit csodálkoztam, hogy nem spriccelt kis semmi. Azzal magyaráztam, hogy villámgyors voltam.

Átmentem a szüleim hálószobájába. A szemközti falom felfedeztem egy ajtót, ami normálisan nincs ott. Bementem. Egy világos szobába jutottam, amiről azt gondoltam ez lehetett a titkos hálószobájuk, amiben eddig soha sem járhattam. Ez a szoba is ki volt ürítve, csak az ágyuk volt még benne a jobb oldali fal mellett. Bal sarokban megtaláltam a régi kémény kiszögelését a falban. A padló parkettázott volt, a bal szemközti sarokban régi felázás miatt korhadt, de egyébként jó állapotú. Felfedeztem, hogy a szobában saját Wc is volt, kézmosóval. Itt is le volt véve a radiátor, ugyan olyan módszerrel lezárva a fűtéscső. ez is egyből lejött, ahogy hozzáértem, de itt sem kezdett víz szivárogni. A falon levő tapéta is elég jó állapotban volt. Korábban még sosem láttam a mintáját, most alaposan megnéztem, mieltt felébredtem.

Éjszaka dolgoztam, másnap reggel vonattal elindultam a klinikára szülészeti gyakorlatra. Igazából nem volt hivatalos a gyakorlat, ezt a szakképesítést már megszereztem, de önszorgalomból elhatároztam, hogy ezt a klinikai központot is meg akarom ismerni. Vonaton utazva a lehetőségeket mérlegeltem. Nem ismertem senkit ott személyesen, csak a vezető nevét tudtam, de bíztam benne, hogy majdcsak eligazodok. Oda érve rögtön belecsöppentem a szülőszobán egy szülés megfigyelésébe. A szülészorvos valamiféle zselés anyagot, mint az UH zselé locsolt minden fel, én igyekeztem előtte mindenhová fertőtlenítő sprayt fújni. Először a földre, majd egy műszeres asztalra öntött egy nagy rakás zselét. 

Ez után vártuk a szülés lefolyását. Megérkezett a Kedves is, elém állt és a hátával a hasamhoz símúlt. Átkaroltam, egyik kezemet a hasán tartottam, másikat a mellkasán. Biztattuk a kismamát, hogy pozitívan álljon szüléshez. Meséltem, hogy nemrég, most éjszaka milyen szép babák születtek. Kedves elmesélte, hogy ő is most szült, előző nap. Ahogy ezt említette nekem is beugrott ez. Büszke voltam rá, megsimogattam a pociját. Kicsit csodálkoztam,mert szép izmos, lapos hasa volt, nem olyan, mint ha most szült volna.

Félhomályban teniszeztem egy középkoró férfival. Életemben 2x fogtam a kezemben teniszütőt, azt is több mint 20éve, ennek megfelelően álmonban is kevesebb mint amatőr voltam. Az ellenfelemről tudtam, hogy profi versenyző, ha nem is élvonalbeli, de azért jó. Inkább a kedvéért játszottunk. Én adogattam volna. Fogtam a kezemben a két teniszlabdát, de nem stimmelt az álaguk. Puhák és nedvesek voltak, mintha nedves homokkal lettek volna kitomve. Az első labda teljesen szétfoszlott a kezemben mint valami túérett gyümölcs. A másodokat el tudtam ütni. Ellenfelem könnyedén vissza ütötte, pontosan rövidített, esélyem sem volt, hogy elérjem a labdát. Amikor ő adogatott még bele tudtam érni az ütéseibe, de úgy felütöttem a labdát, hogy esélyem sem volt elérni amikor visszaadta. Nem játszottunk sokáig, hamar elismertem, hogy sokkal jobb nálam.

Áttértünk ping pong játékra egy edzőteremben. Ezt már jobban játszottam, laposakat szerváltam, kicsivel nehezebb ellenfél voltam, de mindig én voltam, aki rontott. Közben beszélgettünk. Biztosítottam róla, hogy követni fogom a meccseit és részletesen beszámolok roluk. Elmondta, hogy melyik két magyar városban fog játszani. A végére úgy jött ki, mintha és sportújságíró lennék, aki interjút készít vele, miközben velem edz.

Vagy rövid időre felébredtem és visszaludtam mozdulatlanul maradva vagy csak váltott az álom. Úgy tünt autóversenyen vagyok, néztem a kanyarból kitörő, elszáguldó versenyautókat.  Amikor kisodródtak furcsáltam az ütközések fizikáját, nem lassultak le, nem álltak le hanem visszapattantak, plusz nem csak egy pályán folyt a verseny, hanem választhattak a versenyzők két alternatív út között. Rájöttem, hogy olyan, mint a videojátékban autóversenyeznének. De benne voltam a fizikai térben. Felmerült bennem, hogy lehet, hogy csak álmodom az egészet, olyan volt a kép is mint egy jó felbontású videójáték. A környező tárgyakat kezdtem nézni, azok egyre valósághűbbek lettek látványra , érintésre pedig teljesen szilárdak voltak. Már majdnem azt hittem, hogy mégsem álmodom, de megcsináltam az orrbefogós valóságtesztet és tudtam  lélegezni. Ennek megörültem, mert végre először működött ez a valóságteszt. Ez volt az egyik álomtervem, hogy ezt kipróbáljam. Miután tudatosultam rögtön homályos ett az álom, szét akart csúszni.

Többed magammal egy előadáson vagy eligazításon veszek részt. Kinézek az abakon és egy hatalmas orosz önjáró interkontinentális rakétaíndítót látok közeledni repülve felénk. Hatalmas méretei ellenére könnyedén repül és manőverez. Olyan közel repül az épülethez, hogy azt hiszem először, hogy nekünk fog csapódni. Kicsit csodálkom, hogy mit keres itt. Rögtön találok rá magyarázatot, vészhelyzet van, a katonaságot is készenlétbe helyezték, a magyar katonaságnak is van ezek szerint ilyen fegyvere. Most azon töprengek hogy tud repülni. Néha látok megvillanni valamiféle propellereket a tetején és a hátulján, ami olyan gyorsan forog, hogy amiatt alig látszik, ettől eloszlik a kétségem. Követem a reptét, az óra járása szerint körbe repüli az épületet. Nem tünik fel, hogy a gép a falon keresztül is látszik, sőt a mennyezeten keresztül is. Szólok a mellettem állónak, hogy nézze, leszállt az épületünk tetejére. Mikor vissza nézek, már csak a mennyezetet látom.

Az álom úgy indult, mintha egy videojáték menűjét méztem volna. Fentről lefelé görgettem a pályaválasztó menüt. Felül voltak azok a pályák, amiket már teljesítettem, kp 6-7. Ezek már zárt ajtóval blokkolva voltak. Minél lejjebb haladtam annál nehezebb pályák voltak, amikhez egyre erősebb specialis fegyverek kellettek. Megkerestem a következő legkönnyebb elérhető páláyt. Nem volt elég pontom, még, hogy az ahhoz szükséges sörétes puskát aktiváljam, így kisebb fegyverrel léptem be ebbe a pályába.

Bent már 3D ben voltam jelen az álomban. Úgy indult, mintha egy színpadon épült középkori várat kellene bevennem. Legfelül ismerőseim védték, tt volt a megszerezhető fegyver is. Felkiabáltam, hogy nem könnyítenék-e meg a dolgomat és ledobnák nekem a puskát. Nem voltak hajlandók. Besétáltam a szinpadra a külső várfal elé. Ami a széléről csak 2 emelet magas várnak tűnt az onnan lentről már 5-6 emeletnyi volt, mintha azzal, hogy besétáltam összementem volna. Ezen a várfalon nem tudtam feljutni, olyan magas volt. Elsétáltam a túlsó sarkáig és a bal oldalai fal mentén mögé próbáltam kerülni. 

A felénél jártam, ott már nem volt olxan magas és csak pár ember védte. Átjutottam az első falom, ott egy őrködő nőtől szereztem egy pisztolyt. Átmásztam a második várfalon, egy másik őrbe botlottam. Szerencsére nem kellett erőszakosan fellépnem vele szemben, önként átadta a fegyvereit. Sajnos neki nem voltak komoly fegyverei. A belső vár már komolyan védett, nem támadhattam meg. Ők már nem csak passzívan védekeztek, ec csapatot is küldtek az elfogásomra. Elindultam a várudvaron egy sátrakból épült piac forgatagában akartam elbújni és átjutni a tuloldalra arra számítva, hogy az őrök átjöttek erre,a kkor az kevésbé lesz védve, vagy találok egy rejtekutat befelé.

A terv működött, leráztam az üldözőimet. Egy csomó középkori öltözetű ember között voltam, ruházatomról bármikor lebukhattam. Elterveztem, hogy szerzek valakitől ruhát. Kinéztem egy hasonló alkatú fiatal férfit, és elhívtam egy nyugodt helyre. Ellenkezés nélkül követett. Mikor magunkra maradtunk elmondtam mit szeretnék. Ő azt hitte ki akarok kezdeni vele, azért követett. Csalódott volt, amikor kderült nem erről van szó, de azért segített, nekem adta a ruháit. Erre felébredtem.

Valahol Afrikában egy kis csoport ember, nők és férfiak vegyesen együtt menekülnek. Valakik túszként fogva tartották őket és váltságdíjjak követeltek értük. A fogvatrtóik kártérítésnek nevezik ezt. Valahogy sikerült megszökniük, de üldözik őket. Ruháik más nagyon porosak, izzadtak. Néhényan megtépázott öltönyükben vannak. Bujkálnak mindenki elől. Nehezíti a helyzetüket, hogy sokan nem akarják elhagyni az országot, valamilyen okból hivatalos tartózkodási jogot szeretnének kapni. Egyszer csak hírt kapnak, hogy van egy pénzalap Genfben, amiből ki lehetne fizetni a 2,4 milliót amit követelnek tőlük. Sokan reménykedni kezdenek. Egyikük megfogalmaz egy nyilatkozatot a többiek nevében, amit egy futárral elküldenek.