Tudatos álmok 2021-2022

Teremtés a városban
Már eleve tudatos voltam, amikor a városban találtam magamat. Gondolkodtam mit kezdhetnék a helyzettel, és arra gondoltam teremteni fogok , had lássuk mit lehet kihozni ebből a szürkeségből.  Hát igen, első ötletem az volt, hogy az út mentén nőjön sok cseresznyefa akár csak japánban, ( épp aznap hallottam róla a rádióban, hogy ezek csak virágozni szoktak, termést viszont nem hoznak, de turista atrakció), és a következő lépésben virágba borítottam a fákat. Minden nagyon szép volt, de elrontotta a kedélyállapotomat a sok szétdobált szemét, meg kutyaszar az úton.  Következő lépésként  egy gombócba tömörítettem a szétdobált hulladékot, ami aztán egy apró fekete lyukká tömörült, hogy elnyelhessen minden szart.  Ezzel rendben is volnánk, de aztán azon töprengtem mit kezdhetnék a fekete lyukkal? Ez a kérdés annyira lefoglalt, hogy egy kis gondolkodás után kiestem az álomból.

Erdőben
Egy erdőben találtam magamat, de nem is igazi erdő volt ez, inkább mint egy zöldövezeti liget,ahol sok fa van. Mindjárt tudtam, hogy álmodok, mert a látásom egészen másképpen működött, mint ahogyan az elvárható lett volna.  A fákat néztem, meg a növényzetet, és mintha vékony szálakból vonalakból tevődtek volna össze, nem tudom helyes kifejezés lenne e erre, hogy olyan absztrakt. Nem voltam egyedül amikor a kezembe vettem egy kis faágat, hogy jobban megnézzem magamnak, valaki rám is szólt mondván, hogy már megint mit nézek azon a gallyon? A látásnak ez a módja annyira lefoglalt, hogy mondhatni nem is igazán törődtem a tudatosságommal, inkább csak rácsodálkoztam a környezetemre, és hogy milyen érdekes ahogyan azt látom. 
Az álom aztán hagyományos módon folytatódott tovább, immár az utcán sétáltunk, amikor észrevettem, hogy teljesen meztelenül vagyok. Így nem mehetek tovább gondoltam magamban, de nem kellett túl sokáig várnom, mert a környezetemben levők egyike egy törölközőt csavart a derekamra, bár nem mondhatnám, hogy megfelelő méretű és kényelmes lett volna, de végül is a célnak megfelelt. Egyedül folytattam az utamat, talán megbeszélt találkozóról lehetett szó, mindenesetre Ápriliával találkozhattam egy másik utcában, ahol egymás mellett sétáltunk tovább. Hirtelen elkaptam Áprilia kezét, de ő kirántotta azt elutasítóan, és azt mondta mindennek vége. Hát az álomnak valóban hamarosan vége is szakadt.

Emlékezet.
Egyszerűen csak azt akartam, hogy láthassam. Meg is jelent, de nem mozdult, nem szólt, mintha inkább csak egy három dimenziós kép állna előttem.

A tudat
Némi tükörmágia gyakorlás, majd miután álomba merültem, a tudatosságom fenn maradt. Ezek az álmok kicsit más jellegűek a hétköznapi T álmokhoz képest, nem igazán van cselekmény és mondhatni inkább sivár. Ennek ellenére a mostani tapasztalatom mégis meglepő volt, ugyanis egy tudattal találkozhattam. Igaz álmodom , de mégis azt gondolnám, hogy az valóban az volt. Ott lebegett előttem mondhatni szem magasságban , bár ez relatív, mert az energia testemet nem is néztem, így nem láthattam.  Egy kocka forma volt, de nyugodtan ezt is jellemezhetném azzal, hogy absztrakt, mert mégis olyan meghatározhatatlan .  A fura az volt, hogy volt benne valami, valami kisugárzása egy intelligencia amit nem tudnék másképpen kifejezni, mint egy tudat. Ez egy találkozás volt, de úgy tűnik többre nem számíthattam.

Árnyékvilág?
Kezdettől fogva tudatos voltam, nincs rá magyarázat, néha egyszerűen így alakul. 
Egy magas sötét acélos árnyalatú falba ékelt tömör csukott kapu elött álltam, és csodálkoztam el, hogyan kerülhettem ide?  A kapu felkeltette az érdeklődésemet és hamarosan le is nyomtam a benne lévő kisebb kilincset, ami egy a kapuhoz mérten kisebb ajtóként funkcionált benne.  Átlépve a küszöböt az ajtó becsukódott mögöttem és hirtelen már nem a saját álmodó testemből szemlélődhettem, hanem egy másik perspektívából, ahonnan láthattam immár teljes egészében magamat.  Egy árnyék voltam, pontosabban inkább mint az árnyék csak megtestesült formában, de úgy tűnik ennek a helynek ez lehetett a jellegzetessége, mert feltűnt, hogy más árnyak is vannak, sőt ez az egész hely csak élő árnyékokból állt. 

Asztrális tapasztalat?
Nem tudom, most valóban nem tudom. Az álmok néha olyanok mint az asztrális tapasztalatok, és ez fordítva is igaz. 
Ha az ember kilép a testéből, azt tapasztalja, hogy a teste az ágyon fekszik, míg ő ott lebeg valahol a közelében. Az is igaz, hogy ezzel az energia testtel nagy távolságokat lehet megtenni, de mi van ha az ember úgy tér magához, hogy valahol egészen máshol van? Felmerült bennem a kérdés, hogy most akkor álmodom, vagy mégsem? Nem igazán jött rá válasz. 
-Az ifjúkori szobámban, azon belül  az ágyamban találtam magamat, de sietősen lebegtem ki onnan, mert aki jelenleg ott lakik, éppen lefeküdni készült.  Ugyan hogy nézne már ki, hogy az a pocakos öreg fickó egyenesen rám feküdjön,na azért azt már mégse!  Az ablakhoz lebegtem, és megtorpantam egy pillanatra. Vajon megszűnik a tapasztalat ha kilépek ebből a szobából?  Ugyan volt már rá példa, de most mégis visszahőköltem egy kicsit, hogy fogok tudni átjutni a csukott ablakon, és tétován előre nyújtottam a kezemet, hogy át tudom e nyomni az üvegen, és hmm persze nem meglepő, hogy sikerült semmi ellenállást nem tanúsítva. Na jó, talán mégis érezhettem valamit, de nem tűnt akadálynak. Miután a kezeim átjutottak, át is lebegtem rajta, és a már jól ismert utca felett suhantam. Na de most akkor a lámpák fénye világíthatta be az utam, vagy valóban világos volt e? Így visszaemlékezve sajnos ez a részlet elveszett, nem tudnám megmondani mi is volt az igazi helyzet, ahogy azt sem, vajon ez az egész csak egy álom volt csupán, vagy valóban ott járhattam?  Ezzel az egésszel csak az a bajom, hogy az ilyesmiben biztos szoktam lenni, most mégis tétovázok.

Megjegyzés: Azért került ez a tapasztalat ide, mert felmerült bennem a kérdés a helyzetem valódiságáról, és bár nem kaptam rá választ, nem sok lehetőség adódhat, vagy álom volt, vagy asztrális tapasztalat.  Mindkettőt elfogadtam, hiszen tudatában lehettem annak, hogy ez nem egy szokványos tapasztalat.

  Mi az álom, és mi a valóság.           
Összeismerkedtem azzal az ismeretlen nővel , és ő elvitt magával az otthonába. Rájöttem, hogy álmodok, hisz a ház maga annyira reménytelen helyen állt,hogy fel kellett tennem a kérdést ez valóság e avagy álom?  A ház maga inkább mint egy nagy pajta, alsó része teljesen üres, az emeleti rész viszont panorámás volt, elől és hátul is egy-egy hatalmas ablakkal.Ugyan ez a felső rész is egyetlen hatalmas helyiségből állt, a kevés minimalista berendezés és bútor szimpatikussá tette a számomra. Az  épület maga egy nagy mezőn állt, egyetlen látnivaló az a bizonyos sínpár ami elhúzott az épülettől nem olyan távol, más nem igazán látszott csak a végtelenbe tűnő füves pusztaság.  Kinéztem a talán déli fekvésűnek nevezhető ablakon, és az égen észrevettem egy sötét nagy felhő tömeget, amiből sejthettem, hogy hullani fog a hó.  Oda hívtam az újdonsült ismerősömet, és mondtam neki nézze meg, hogy biztosan hullani fog a hó, mert ilyen sötét fergetegből csak is az hullhat, hiszen egyöntetűen összeállt ez a felhő réteg, tehát meglátjuk mi történik majd.  Mire oda sétált a nő, a felhő réteg elhúzott az épület felett, így vissza sétáltunk az északinak tűnő ablakhoz. A felhő még mindig jelen volt, de immár nem felhő, hanem egy hatalmas idegen objektum formájában, amiből egy idegen kis lény ereszkedett le és belépett a szobánkba. Itt a részletek elmosódtak sajnos, a lény amúgy sem volt tovább a vendégünk pár pillanatnál. Idő közben megérkezett ismerősöm egyik barátnője, és lementünk az épület mögé, ahol ismét az eget pásztázva újabb sötét légtömeget pillantottam meg, ami a ház másik oldalán ismét csak átalakult egy nagy fekete kolosszus mozdonnyá. Micsoda egy álom ez kiáltottam némán magamban, mire az ismerősöm barátnője így szólt hozzám. Látom még mindig nem tudod megkülönböztetni, hogy mi az álom, és mi a valóság.

Tensengriti
Egy palánk mögött álltam, onnan figyeltem azt a fickót, aki a mágikus gyakorlatokat végezte a fűben. Azonnal tudtam,hogy tensengritizik  és gondoltam követni kellene a mozdulatait.  Már felkészültem rá, amikor jelentkezett az a hang, ami csak úgy a semmiből szokott érkezni, amikor megszólal. A hang azt mondta,"  ne azt kövesd , hanem az élet mozdulatait " Értettem, hogy miről beszél, és a fickóra nézve követtem azokat.  A mozdulatok nem a tensengritiről szóltak, hanem a férfi mozdulatairól. 
Megjegyzés: ne kérdezd mikor váltam tudatossá, néha eleve az vagyok.

Jázmin
Éjjel Jázminnal álmodtam, aki hamarosan megszületik. Az álmomban már jelen volt, és elcsodálkoztam rajta, hogy milyen nagy haja van, sőt fehér kis fogacskák is sorakoztak a szájában, de a legmeglepőbb az volt, hogy beszélni is tudott. Azon törtem a fejemet álmomban, hogy ez hogy lehetséges, az ilyen korú babáknak nincs még ekkora hajuk, és nincs ennyi fog a szájukban, ha van egyáltalán, ez sem szokványos.  Azt hiszem itt kezdődött némi tudatosság. Aztán arra gondoltam, hogy talán már kicsit nagyobb, de nem , tudtam, hogy most született nemrég, ennek ellenére ülő helyzetben volt, és hozzám beszélt, sajnos nem tudom már felidézni, hogy mit mondott, azt viszont igen, hogy rákérdeztem  valójában ő nem e Mandula , de mire felelhetett volna, kiestem az álomból. 

Kíváncsiságból rákerestem a neten mit jelképezhet a foggal születni az álomban,  a magyar mondavilág szerint táltost.Lehet Jázmin táltos lesz ( ? ) minden esetre álmodás terén tudnék neki mit tanítani.

fortis írta:
Lehet Jázmin táltos lesz ( ? ) minden esetre álmodás terén tudnék neki mit tanítani.

...vagy ő neked (ha táltos lesz. Meg amúgy is. A gyerekek mindent tudnak).

A ház. 
Elkezdtem számolni az ujjaimat, de sehogyan sem jött össze a tíz. Még vagy kétszer megpróbáltam,  a jobb kezemen volt belőle vagy hét. Egyértelmű, hogy álmodom, pedig az ágyamban feküdtem itt a szobámban. Aztán hirtelen egy háznál találtam magamat, nem volt szándékos nem tudom hogy kerültem oda.  Régi parasztháznak tűnt, oszlopos tornácával.  A ház fehér volt, de nem gondoltam, hogy be kellene mennem, inkább zavart is egy kicsit, hogy miért láthatom.

A lány a vonaton
Egy régi kedves ismerősömmel szálltunk fel egy vonatra, aki régen sokat segített a tudatos álmaim eléréséhez. Az előtérben álltunk, a fülkék felé benézve láthattuk, hogy odabent már nem lesz hely, na nem a tömeg miatt, hanem a kényelmesen elterülő testek végett.  Nem mi voltunk az egyedüliek akik  odakint megálltunk, bár tudtuk hosszú lesz az út úgy véltük kibírjuk.  Nem nem tudom hová tartottunk, de ezek a vonatos álmok álltalában a tudatosságba nyúlnak.  Azt az egy két alakot kezdtem el figyelni akik még ott voltak, és volt közöttük egy hozzám hasonló középkorú fiatalabb nő, aki meg engem nézett.   Éles arcéle és vonásai szimpatikusak voltam a számomra, de hogy elérje ezt a szintet, ehhez még ki kellett jobban alakulnia, ugyanis az első pillantásra a szája előre ugróbb volt mint hogy az normális lett volna, és egyetlen nagy foga ott elöl, ami mulatságossá tette az egész látványát. A szemem előtt öltött alakot amíg emberibb kinézetre nem váltott, így szívesen néztem továbbra is az arcába.  A nő ezek után egyszer csak megszólalt mondván, hogy ne unjuk magunkat itt, mi lenne, ha inkább táncolnánk?  Ahogy kimondta, a vonat zakatolásának ütemére táncolni kezdett előttem, de amikor látta, hogy nem igazán viszonoztam a mozdulatait abba hagyta. Az egész helyzet és jelenség oly annyira szokatlan és meglepő volt a számomra, hogy csak nézni tudtam mi történik körülöttem, majd miután egész közel került az arca az enyémhez, kinyögtem, hogy kedves egy teremtés, mire ő erre azzal reagált mondván, hogy " te meg nagyon rendes ember vagy" -és bár megcsókolni készült, kiestem az álomból . 

Álom vagy valóság? 
Kicsit nehéz erről beszélni, gyerek koromban nehéz volt megkülönböztetni az álmot a valóságtól.Sok esetben  mondhatni ébren álmodtam? Mászkáltam a szobámban, az ablakhoz mentem, láttam anyámat amint a villamosmegállóban áll , és én kiabálni akartam neki, de nem jött ki hang a torkomon. Ilyesmi gyakran előfordult, és nem tudtam , hogy álmodom. Sok minden történt velem, láttam dolgokat , árnyakat,hallottam hangokat amiket nem kellett volna, nagyon féltem, a valóság nem különbözött az álmoktól.  Aztán megtanultam hogy jöjjek rá, hogy mikor vagyok ébren, és mikor álmodok.  Később próbát tettem, tényleg mint egy pszichés eset, kiálltam a sínekre a hév elé, ha meghalok akkor nem álmodtam, de ekkor már nagyobb voltam, de még mindig nehéz volt eldönteni. Azt hiszem beépülhetett egy érzés, egy hangulat talán ami segíthetett.  Most az évek múltán jöhettek a valóság tesztek, immár mondhatni elég gyakorlottá lettem, bár még így is előfordult néha , hogy láttam dolgokat, de ezekről írtam is már itt ott, végül is akár hallucinációk is lehettek, bár nehéz olyasmiről azt állítani, amit körbe sétálhat az ember és mint egy kivetülést, jól szemrevételezhet.  Nem nem helyezek ezekre a dolgokra túl nagy hangsúlyt, végül is nem vagyok már egy mai gyerek, és eddig mindent megúsztam, bár egy kicsit szóval néha elkalandozok, és ez elvonja  többnyire a figyelmemet. 
Ma viszont megijedtem újra, mert álmodtam egy egyszerű álmot,( a történéseit inkább megtartanám ezúttal magamnak.) Felébredtem az álomból, és tudtam, hogy álmodtam, emlékeztem mindenre.  Nos viszont ez egy hamis ébredés volt, tehát továbbra is csak egy álom, viszont annyira hiteles a valósággal megegyező, hogy egyszerűen képtelenség lett volna különbséget tenni álom és valóság között.  Igazság szerint nem tudom mikor történt a váltás, mert nem volt átmenet, és ez egy kicsit ijesztő.  A valóságunk ott és azzal a mozdulattal folytatódott, ahol a hamis ébrenlét befejeződött. Egyetlen momentum utalt csak arra, amiről rájöhettem hogy ébren vagyok és az iménti ébrenlétem hamis volt, és ez emlékeztet a gyerek koromra, lehet visszatérnek az ehhez fogható állapotok?  Végülis nem mondom, hogy ez jó , vagy rossz, csak annyit, hogy óvatosabbnak kell lennem.  Már majdnem elfelejtettem ezeket a dolgokat, furcsa volt így újra megélni. 
Megjegyzés: Azért került ide ez az írásom, mert a hamis ébrenlét során tisztában voltam azzal, hogy előtte álmodtam, tehet álom szinten ez tudatosult, bár nem egy hagyományos T álom kategória, de talán mégis ide tartozó .

” Egyetlen momentum utalt csak arra, amiről rájöhettem hogy ébren vagyok és az iménti ébrenlétem hamis volt,”


Mi volt az a momentum??

A ruhám.

fortis írta:A ruhám.

A hamis ébredéses álomban más volt a ruhád mint amikor valóban felebredtèl? Ez volt az a momentum, amiből rájöttél, hogy hamis ébredés volt az előző?

Áprilia írta:

fortis írta:A ruhám.

A hamis ébredéses álomban más volt a ruhád mint amikor valóban felebredtèl? Ez volt az a momentum, amiből rájöttél, hogy hamis ébredés volt az előző?

Igen. Amikor lefeküdtem szundikálni egyet fáztam egy kicsit, ezért magamra terítettem a takaróm.  Álmomban amikor hamis ébredésem volt a takaró alatt pizsama volt rajtam, de miután felébredtem egyértelmű volt, hogy mackóban voltam.  Ez volt a különbség.

Hol vagy?
Egyszerű álom volt, amíg meg nem láttam azt a fazont, aki egyenesen odajött elém.  Ettől valahogy tudatosultam, és arra gondoltam valamit kérdezni kellene tőle. Nos az jutott az eszembe, hogy megkérdezzem hogy tudja e hol van?  Az illető egyértelműen válaszolta, hogy " hát persze, a jobb oldalban"  Eleinte úgy emlékeztem, hogy a jobb oldalon-t mondta, de már tisztán emlékszem, hogy oldalban-t mondott.  Itt írányoknak nem igazán lenne jelentősége, mivel szemben állt velem.

Bírom, ezek az álomalakok össze vissza beszélnek. 

Álom váltás hamis álommal?
A tó felett balra látszódott a hold, jobbra a horizonton a nap éppen lemenőben. A látvány magával ragadó volt, mivel a fátyolfelhős ég izzott a lemenő nap sugaraitól. A parttól nem messze egy kis emelkedett részen egy nő ült egy padon.  Odasétáltam hozzá, és megkérdeztem tőle, hogy ugye álmodunk?  A nő csak annyit felelt, igen ez egy álom.  Vissza mentem a házba és fel akartam ébredni ami sikerült is , de még mindig ugyan abban az álomban voltam.  Hamis illúziójával az ébredésnek vissza kisétáltam a partra, a nő még mindig ott ült, de immár azzal a tudattal közeledtem, hogy ezúttal már ébren vagyok. A nap még mindig fent volt a horizonton, de észre vettem a különbséget, hogy ezúttal minden sokkal színesebb és fényesebb mint az előző alkalommal. Most ébren vagyok mondtam a nőnek, aki ezúttal nem válaszolt. Azt mondom ekkor, hogy most ismét álmodni fogok, ez végül is nálam egy bevett gyakorlat a valós hétköznapjaimat nézve.  Amikor kimondtam, megváltozott az ég színe és a fények tompábbak lettek.  Ez a különbség az ébrenlét és az álom között , a valóság részletesebbnek és színesebbnek tűnik a számomra. Visszamentem a házba, lefeküdtem, de amikor felébredtem még mindig ugyan ott voltam. A nő még mindig ott ült a padon, és rájöttem, hogy nem ébredtem fel még mindig álmodom, de az előző alkalommal mégis milyen különös, ahogyan megváltoztak a színek a gondolataim hatására, amikor a különbséget kerestem ébrenlét és álmok között.

Mondjuk amit nem értek, hogy hamis ébredések során az ember a saját otthoni környezetében van , ezért is hamis ugye, mert megegyezik a valósággal, mint pl az egyik fentebbi álmomnál is ahogyan leírtam, de mi van annál az esetnél, amikor úgy van az embernek hamis ébredése, hogy annak semmi köze az eredeti otthoni környezetéhez?

fortis írta:Mondjuk amit nem értek, hogy hamis ébredések során az ember a saját otthoni környezetében van , ezért is hamis ugye, mert megegyezik a valósággal, mint pl az egyik fentebbi álmomnál is ahogyan leírtam, de mi van annál az esetnél, amikor úgy van az embernek hamis ébredése, hogy annak semmi köze az eredeti otthoni környezetéhez?

Szerintem nem attól hamis, hogy megegyezik a környezet, hanem attól, hogy azt hisszük, felébredtünk, de valójában nem. A “hamis” szó a tudatállapotunkra és nem a környezetre vonatkozik. Idegen környezetben is lehet hamis ébredés.

Áprilia írta:

fortis írta:Mondjuk amit nem értek, hogy hamis ébredések során az ember a saját otthoni környezetében van , ezért is hamis ugye, mert megegyezik a valósággal, mint pl az egyik fentebbi álmomnál is ahogyan leírtam, de mi van annál az esetnél, amikor úgy van az embernek hamis ébredése, hogy annak semmi köze az eredeti otthoni környezetéhez?

Szerintem nem attól hamis, hogy megegyezik a környezet, hanem attól, hogy azt hisszük, felébredtünk, de valójában nem. A “hamis” szó a tudatállapotunkra és nem a környezetre vonatkozik. Idegen környezetben is lehet hamis ébredés.

Eddig ha idegen környezetben ébredtem fel,  továbbra is tudtam hogy álmodom. Ez volt az első olyan eset, amikor ezt nem tudtam magamról.

fortis írta:

Áprilia írta:

fortis írta:Mondjuk amit nem értek, hogy hamis ébredések során az ember a saját otthoni környezetében van , ezért is hamis ugye, mert megegyezik a valósággal, mint pl az egyik fentebbi álmomnál is ahogyan leírtam, de mi van annál az esetnél, amikor úgy van az embernek hamis ébredése, hogy annak semmi köze az eredeti otthoni környezetéhez?

Szerintem nem attól hamis, hogy megegyezik a környezet, hanem attól, hogy azt hisszük, felébredtünk, de valójában nem. A “hamis” szó a tudatállapotunkra és nem a környezetre vonatkozik. Idegen környezetben is lehet hamis ébredés.

Eddig ha idegen környezetben ébredtem fel,  továbbra is tudtam hogy álmodom. Ez volt az első olyan eset, amikor ezt nem tudtam magamról.

Én erre reflektáltam, amit itt kérdezel:

fortis írta:Mondjuk amit nem értek, hogy hamis ébredések során az ember a saját otthoni környezetében van , ezért is hamis ugye, mert megegyezik a valósággal, mint pl az egyik fentebbi álmomnál is ahogyan leírtam, de mi van annál az esetnél, amikor úgy van az embernek hamis ébredése, hogy annak semmi köze az eredeti otthoni környezetéhez?

Ja tudom.

Valaki ezt írta: " Ha nem a saját környezetedben ébredsz, az nem hamis ébredés... bár nem akarok szavakon fennakadni. Az ébredés... valahol máshol. Egy párhuzamos valóságban, mondjuk..."

fortis írta:Valaki ezt írta: " Ha nem a saját környezetedben ébredsz, az nem hamis ébredés... bár nem akarok szavakon fennakadni. Az ébredés... valahol máshol. Egy párhuzamos valóságban, mondjuk..."

....vagy egy másik álomban. És akkor már hamis ébredés. (Nem minden valóság, ami fénylik).

Még ma
Miért mondanak ilyeneket, legalább szombat vagy vasárnap lenne, de nem, ma még csak péntek reggel van.  Szóval lámpatestekről beszélgettünk a családtagokkal milyen lenne a legmegfelelőbb, míg azt nem mondtam, hogy mindenki a saját szférájában olyat helyezzen el, ami megfelel a saját ízlésvilágának. Ekkor jött be az ajtón az a nagy fejű testes alkat, akinek a megjelenése magával a tudatossággal járt, és mondani akart valamit , ezért közelebb húzódtam.  " Még ma. " Ez volt az összes mondanivalója, mielőtt az álom szétcsúszott volna.  Most törhetem az agyam, mi a csudát akarhatott mondani ezzel, valami dolgom lenne(?) , vagy valami történni fog még ma?

fortis írta: Ekkor jött be az ajtón az a nagy fejű testes alkat, akinek a megjelenése magával a tudatossággal járt, és mondani akart valamit , ezért közelebb húzódtam.  " Még ma. " Ez volt az összes mondanivalója, mielőtt az álom szétcsúszott volna.  Most törhetem az agyam, mi a csudát akarhatott mondani ezzel, valami dolgom lenne(?) , vagy valami történni fog még ma?

 Nézzük mik történtek velem ma:
- Reggel a munkahelyen teát készítettem magamnak, de túl forróra sikeredet, ezért leforráztam a nyelvem. 
- Van a cégnél egy nagyfejű testes fazon, aki tanácsadói minőségben  van jelen nálunk, bár havi- kéthavi szinten csak néha látni. ma mondjuk éppen bent volt. Szóval előfordul, hogy az ember néha tüsszent egyet, bár mi is legyen az oka, de leginkább mondjuk a por.  Ez a fazon éppen arra sétált, és nagy felháborodva panaszolta a főnökömnek, hogy miért nincs rajtam maszk, ha már tüsszentenem kellett, gondolom a vírus végett retteghetett, de hát nálunk senki nem hord maszkot, öten vagyunk összesen egy nagy csarnokban. 
-Mondjuk a munkahelyen nem történt semmi szokatlan, minden a hétköznapi volt. 
- Mondjuk egy dolog volt ami már napok óta nem sikerült, azaz segíteni szerettem volna egy idős beteg embernek azzal, hogy megtudhassa mikor mehetne oltásra, , és mivel majdnem süket amikor telefonáltak neki nem hallotta.  Szóval nyomozni kezdtem, hogy kiderítsem az időpontját, vagy kérni neki másikat, és ma sikerült végre beszélnem valakivel, aki ez ügyben jó tanácsokkal látott el, amit ennek az embernek továbbadhattam. 
-Hogy történni fog e még valami nem tudom .

Mandula
Számoltam az ujjaimat, nem igazán stimmelt.  Most álmodni fogok jelentettem ki magamnak, és Mandulára gondoltam.  Feküdtünk az ágyon, én mandula fölé tornyosultam.  " Nem is volt mély hangom "- ismételgette Mandula, miközben tátott szájjal kacagott az arcomba. " De mély hangod volt"- feleltem és tovább incselgettünk egymással. Nagyon jó érzés volt, bár tudtam ez csak egy álom.( Mandula mielőtt eltávozott volna, valóban mély volt a hangja a sztróktól.)